Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  lechnical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designed  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfivm  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attributionTht  GoogXt  "watermark"  you  see  on  each  flle  is essential  for  informingpeopleabout  this  project  and  helping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countiies.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whether  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reaeh  new  audienees.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http: //books.  google  .com/l 


J 


<^^^SfF^mW>\ 


/ 


'      »^'--v.. 


SZÁZADOK. 

A 

MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁBSŰLAT 

KÖZLÖNYE. 


A  TÁLA5ZTUÁNY  UEQBÍzAsÁBÚL  SZERKESZTI 

SZILÁGYI  SÁNDOR 


(XU.  ÉVFOLVNM.) 


BUDAPESTEN,  1886. 


^.iNV) 


v&\9b'í 


^'■Rí?^' 


TARTALOM. 


I.  lÉrtekezések  és  önállő  czikkek. 

Dr.    AC8ÁDY    IGNÁCZ. 

\  Széchyek  Murányban.  I.  II.  III.  IV.  közi 21,  116,  212,  319 

Magyarország  bolállapota  1680.  I.  II.  III.  közi 549,  681,  703 

BABABÁS  SAMU. 
lJabenlM?rí*i  -Harczos' Fridrik  (1230  — 1246.) 490 

Dr.  B0R0V8ZKY  SAMU. 
A  longobárdok  vándorlása.  I.  11.  III.  IV.  közi.     .     .     .        500,  590,  662,  725 

DEÁK  FARKAS. 
Arlat<:>k  a  ti'^rök-tatár  rabok  történetéhez.  I.  II.  közi 579,  655 

DÉCSÉÍÍYI  GYULA. 
Thököly  Imre  és  Wesselényi  Pál  mint  vetélytárBak.  I.  II.  közi.      .    520,  614 

Dr.  DEMKÓ  KÁLMÁN. 

Az  1637 — 38-íki  pozsonyi  országgyíílés  történetéhez.  I.  II.  III. 

közi 223,  316,  404 

Dr.  FRAKNÓl  VILMOS. 
H.  Ulászló  király lyá  választása.  I.  II.  III.  közi 1,  97,  193 

KANDBA  KABOS. 
Volt-e  Szereucs  vármegye  ?  I.  II.  közi 241,327 

KÁPOLNAI  P.  ISTVÁN. 

I.  Miksa  császárnak  Bécs  és  Székesfehérvár  elfoglalására  vonat- 
kozó 1 490.  évi  feljegyzései 156 


Lap. 
KOMÁROMY  ANDRÁS. 

Karancsberényi  báró  Beréo^'i  György  élete  és  politikai  műkö- 
dése 1601— 1677 ! 126 

KRIÍÍKÓ  PÁL. 
Kömiöczbánya  birtokának  keletkezése  és  fejlődése 252 

Dr.  LINDNEB  GUSZTÁV. 
Baland-oszlopok  a  szepesi  és  erdélyi  szászoknál 4k 

MAJLÁTH  BfcLA. 
A  ^Kalandos^  társulatok. 56:i 

Dr.  NÉMETHY  LAJOS. 
Szirmay  Endre  önéletírata  1656— 1706 414 


*  __ » 


Lg.  OVARY  LIPÓT. 
Hazai  állapotaink  a  mohácsi  vész  előtt.  I.  II.  közi 396,  4»1 

Dr.  8ZÁDE0ZKY  LAJOS. 
A  pápá  békeközvetitése  Báthory  és  az  orosz  czár  között 2t<9 

SZEMERE  ATTILA. 

A  nemzetgazdaság  történetéhez  hazánkban  a  műit  században 

I.  n.  közi 885,  469 

sz.  s. 

Bethlen  Gábor  iQúságábóI 68 

THALY  KÁLMÁN. 

Kocsi  Csergő  Bálint 65 

Gr.  Csáky  László  tudósítása  a  müncheni  fejedelmi  palotáról  és 

a  AVittelsbach-ház  kincseiről.  1685 346 

TORMA  KÁROLY. 

Adalékok  az  esztergomi  aranybulla-másolat  provenientiájához.      .     .        35o 

Adversariak  Bethlen  János  történetéhez 423 

Érdekes  válóper  a  XVIII.  századból 603 

II.  Könyvismertetések  és  bírálatok. 

BARABÁS  SAMU. 


Irodalom-  és  műveltség-történeti  tanulmányok  a  Rákóczi  kor- 
ból, írta  Thaly  Kálmán,  ism ler, 

BORBÉLY  SÁMUEL. 
Uadadi  báró  Wesselényi  Miklós  élete,  irta  Szikszay  Lajos.  ism.     .     .        26» 


II.  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA. 

—  EI.8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


I. 

Mátyás  király  végső  napjai  méltó  befejezését  képezik 
a  fényes  pályának,  melyet  uralkodása  három  évtizedén  át  meg- 
futott Hatalmas  állam  korlátlan  fejedelme  volt.  Leggyülöltebb 
oUenségét  megalázva,  tartományaitól  megfosztva,  fővárosát  saját 
székhelyéül  választva,  a  béke  föltételeit  dictálhatta  neki,  és  ezek 
elfogadását  napról-napra  várhatta.  Leghőbb  óhaja  teljesülésétől, 
hogy  életében  biztosítsa  fiának  az  örökösödést,  rövid  idő  válasz- 
totta el.  Es  —  azt  hivé  —  eljutott  végtére  oda,  hogy  ifjúsága 
kedvencz  ábrándjait,  férfikora  folytonosan  ápolt  terveit  valósítva : 
egész  figyelmét  és  erejét  a  török  birodalom  megsemmisítésére  irá- 
nyozhatjíi.  A  jogosult  önérzet  nyiltságával  szólott  gyakorta  remé- 
nyeiről, melyekkel  vállalkozása  elé  néz ;  kétségtelennek  látta,  hogy 
Dsera  berezegnek,  a  szultán  elmenekült  lázadó  testvérének,  föl- 
használásával, ha  a  keresztény  hatalmak  támogatásában  részesül, 
rövid  idő  múlva  a  végcsapást  fogja  mérni  a  portára. 

Mindez  derült  hangúlatba  hozta.  A  külföldi  diplomatákat, 
:i  kik  ingerlékeny  kedélye  kitöréseitől  sokat  szenvedtek  volt,  az 
1490-iki  év  első  hónapjaiban  rendszerint  mosolylyal  fogadta,  a 
társalgást  nem  egyszer  víg  nevetés  szakította  meg,  A  köszvény 
kínzó  rohamai  sem  bírták  jó  kedvét  tartósan  megzavarni.  Az 
ílőhaladó  betegség  vésztjósló  tüneményeit  nem  vette  észre. 
Akként  intézte  dolgait,  mint  a  ki  az  évek  hosszú  sorára  biztosan 
számíthat.  ^) 

1)  A  milánói  követ  es  a  pápai  nuntius  jelentései.  Amazok  közrc- 
{KM'sátvu  a  »I>iplomátiat  Kmldkck  Mátyás  király  korából^  IV.  k6tetél)en  ; 
ezek  kiadatlanok,  a  velcnczei  szent  Márk  küuyvbírban. 

Századok.    1885.   I.  Füzrt.  1 


^  5  ^VJGrttf) 


2 


11.   ULAöZlA) 


April  4-ikén ,  virágvasárnap,]' át  fényesen  ülte  meg,  és  az 
isteni  tisztelet  végeztével  Velencze  búcsúzó  követét  lovaggá  ütötte. 
Arczát  föltűnő  pirosság  borította,  mely  a  megújuló  életerő 
nyilatkozatának  látszhatott,  de  élete  leáldozó  napjának  alkony- 
pírja  volt.  ^) 

Estefelé  hirtelen  rosszul  lett.  Szélhűdés  érte,  mely  látását 
elhomályosítá  és  szavát  elnémítá.  Vívódása  a  halállal  másfél 
napig  tartott ;  april  6-ikán  reggel  kiszenvedett.  -) 

Corvin  János,  sl  mint  atyja  állapotának  reménytelen  voltát 
fölismeré,  nem  vesztette  el  fejét.  A  haldoklót  elhagyva,  fölkereső 
egyenként  a  Bécsben  időző  magyar  urakat,  pártfogásukba  aján- 
lotta magát.  Többen  elérzékenyülve,  könnyekkel  szemeikben 
fogadták,  hogy  »miként  atyja  hü  szolgái  voltak,  híven  fognak 
szolgálni  neki  is.«  ^) 

Mialatt  az  országnagyok  lelkét,  egy  pillanatra  legalább,  a 
nagy  veszteség  fölött  érzett  fájdalom  egészen  betölté,  egy  idegen 
diplomata  volt  az  első,  a  ki  a  királyválasztás  ügyében  az  actiót  meg- 
indítá.  Ez  a  milánói  követ,  Trevigliói  Maffeo  cancellár  volt.  Mivel 
a  Bianca  herczegnővel  kötött  házassági  szerződés  végrehajtásának 
föltétele  az  volt,  hogy  Corvin  János  a  magyar  koronát  viselje ; 
udvara  iránt  tartozó  kötelességének  ismerte,  hogy  János  berezeg 
ügyét  fölkarolja. 

Néhány  órával  a  nagy  király  kimúlta  után,  fölkereste  Dóczi 
Orbán  egri  püspököt  és  BaJcocs  Tamás  győri  püspököt,  Mátyás 
bizalmas  tanácsosait,  kiknek  a  házassági  ügy  iránt,  éveken  át 
folytatott  tanácskozásokban  nagy  részök  volt  Emlékeztette  őket 
a  fogadásra,  mely ly el  magokat  uralkodójuk  irányában  lekötelez- 
ték, és  az  Ígéretekre,  melyeket  ő  maga  is  nyert  tőlök.  A  diplo- 
matiai  nyelvben  nem  szokatlan  túlzással,  megjegyzé,  hogy  a 
milánói  udvar  a  házassághoz  beleegyezését  nem  annyira  Mátyás 
fölhívásának  engedve,  mint  inkább  a*  két  főpap  biztosításai  alap- 
ján adta. 

Mindketten  azt  válaszolták,    hogy  »a  milyenek  voltak  az 


^)  A  pápai  nuutius  1490.  april  G-iki  jelentőse. 

2)  A  pápai  niintius  cs  a  milánói  követ  april  G-iki  jelcntÓRoik 

''^)  A  miláuói  kövot  iddzett  jelrntésc.  I).  K.  IV.   IGl. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  3 

atya,  olyanok  lesznek  a  fiú  irányában ;  igyekezni  fognak,  hogy  a 
többi  urakat  megnyerjék ;  és  bíznak  a  sikerben.«  Bakocs  úgy 
nyilatkozott,  hogy  a  berezeg  megválasztatását  kétségtelennek 
tartja;  bár  nem  hallgatta  el,  hogy  Mátyás  özvegye  és  unoka- 
testvérei, a  Gerébek,  ellene  fognak  dolgozni. 

A  követ  rögtön  a  Geréb-testvérekhez  sietett.  Ezek  —  László 
erdélyi  püspök  és  Mátyás  a  királyi  huszárok  parancsnoka  — -  hidegen 
fogadták.  Utóbb  a  társalgás  folyamán  kedvezőbben  nyilatkoztak ;  a 
miben  a  követ  az  ö  rábeszélése  hatását  látta ;  mindazáltal  nem  volt 
megnyugtatva,  és  a  helyzetet  már  most  kétségesnek  ismerte  föl.  ^) 
Ezért  nem  mulasztotta  el  magát  Corvin  Jánost  erélyes  föl- 
lépésre ösztönözni.  Buzdította,  hogy  magatartásával  atyja  méltó 
fiának  tűntesse  föl  magát.  Biztosította,  hogy  a  milánói  bereze- 
gek. -)  kik  úgy  tekintik  mintha  testvérök  volna,  az  ő  érdekében 
mindent  meg  fognak  tenni,  a  mi  hatalmokban  áll.    Végül  felvilá- 
gosítást kért  tőle :  hogy  ügye  mint  áll  ?  mit  várhat  az  országtól 
és  különösen  atyafiaitól  ? 

A  berezeg  következőképen  válaszolt :  Istentől  —  úgymond 
—  semmit  oly  melegen  nem  kér,  mint  azt,  hogy  atyja  erényeit 
elsajátíthassa,  és  az  ő  példáját  minden  erejéből  utánozni  fogja. 
A  követnek  eddigi  fáradozásaiért  köszönetet  mond,  és  fölkéri, 
hogy  kísérje  őt  Budára.  Bizonyosnak  tartja,  hogy  királylyá  meg- 
választják, mert  erre  az  urakat  esküjök  kötelezi.  Leginkább 
Zápolyai  Istvánra  és  Báthori  Istvánra  számít,  a  kik  oly  hatal- 
masak, hogy  őt  trónra  emelhetik,  még  ha  a  többi  urak  ellensze- 
gúlnének  is.  Eszerint  a  korona  megszerzéséhez  a  milánói  udvar 
segítségére  nincs  szüksége ;  de  hálával  fogadja,  ha  a  törökök  és 
németek  által  fenyegetett  ország-  védelmére  nyújt  pénzsegélyt 
Végre  kinyilatkoztatja,  hogy  a  tervezett  házassághoz  szilárdul 
ragaszkodik,  és  elvállalt  kötelezettségeit  teljesíteni  fogja,  ha  éle- 
tébe kerülne  is.' 

Maffeo  figyelmeztette  a  herczeget,  hogy  illusiókban  él,  ha  a 
magyar  urakban  föltétlenül  bízik ;  csak  arra  legyen  gondja,  hogy 
az  országot  elnyerje,  védelméről  majd  azután  gondoskodjék. 

^)  Mindez  mdg  az  april  G-íki  jelentésben  foglaltatik. 
2)  Galeazzo  János  a  névleges  berezeg   és  gyamja  Moro  Lajos  a 
korináiiyzó  berezeg  nevében  tette  ajánlatait  a  követ. 

1* 


4  II.    ULÁSZLÓ 

Ue  Corvin  János  nem  látta  a  veszélyt,  alaptalanoknak  nyil- 
vánította a  követ  aggodalmait.* Bizonyos  vagyok  benne  — monda— 
hogy  meg  fognak  választani,  a  miért  is  siettetni  fogom  a  választást.* 

A  diplomata  hallgatott ;  de  nem  volt  megnyugtatva.  » Azok 
közé  tartozom  —  írja  küldőinek  —  a  kik  a  tényleges  eredmény- 
ben látnak  csak  teljes  biztosságot. «  ^) 

Es  csakugyan  a  magyar  főpapok  és  világi  urak,  amint  királyuk 
htilt  tetemeit  körülállották,  már  gondolkodni  kezdettek  módokról, 
mint  oldhatnák  föl  magokat  a  neki  tett  ígéretek  kötelező  erejétől. 
Legelső  gondjuk  az  volt,  hogy  időt  nyerjenek.  Ezért  fölmerült 
körükben  az  a  terv,  hogy  a  gyászünnepélyek  után  egyelőre  ország- 
kormányzót választanak,  a  királyi  trón  betöltését  pedig  több 
hónapra  elhalasztják,   hogy  »az  események  fejlődését  lássák. <?  ^) 

A  kormányzó  tisztére  jelöltjük  Báthorí  István  volt,  a  ki 
minden  kelléket  egyesíteni  látszott.  A  dúsgazdag  főúr  szenny  te- 
lén jellemét,  tiszta  erkölcseit  és  vallásos  buzgalmát  széltében  ma- 
gasztalták. Egyetlen  szenvedélye  és  ambitiója :  a  hitetlenek  elleni 
háború  vala.  A  kenyérmezei  hős  fényes  tényekkel  igazolta  szemé- 
lyes vitézségét  és  hadvezéri  képességét.  Ellenben  szeretett  azzal 
dicsekedni,  hogy  a  keresztény  hatalmak  ellen  viselt  háborúkban 
nem  volt  része.  Most  a  nagy  király  halála  után,  égett  a  vágytól, 
hogy  terveit  ő  vigye  keresztül,  és  azonnal  sürgetni  kezdette  a 
pápánál,  hogy  Dsem  török  herczeget  szolgáltassák  ki  néki.  ^) 

A  tudományos  műveltségnek  még  elemeit  is  nélkülözte 
ugyan  —  nevét  sem  volt  képes  az  oklevelek  alá  írni,  —  de  ez  a 
körülmény,  a  mint  Mátyás  királyt  nem  tartotta  vissza  attól,  hogy 
az  országbírói  tisztet  ruházza  rá,  úgy  most  sem  gördített  volna 
fölmagasztalása  elé  akadályt.  *) 


^)  A  milánói  követ  april   8-ikán  írt  ket  jelentésének   elseje.  164. 

^)  A  pápai  nuntius  már  april  7-iki  jelentésében,  a  milánói  követ 
april  8*iki  második  jelentésében  szól  ezen  tervről. 

^)  A  pápai  nuntius  april  7-iki  és  a  milánói  követ  april  8-iki  jelen- 
tései^ melyek  Báthori  magasztaló  jellemzésében  találkoznak. 

*)  Az  Ulászló  és  Frigyes  között  1491.  november  7-éii  létrejött 
békekötés  oklevele  alatt  olvashatni :  »Ego  Georgius  de  Batlior  noinine 
patrui  mei  domini  Stepbani  de  Batbor  wayuode  eto.  ficrih^^re  i^noi-autűi, 
rec'ognosco  propria  manu.«  (Kredeti  példánya  a  bécsi  állami  lovéltárban.) 


KIKÁLYLYÁ  VÁIJVSZTÁ8A.  5 

Azoknak  élÓD,  a  kik  Jíiiios  herczeg  megválasztását  elleiiez- 
ti'k,  és  a  kormáuyzó-választás  tervét  fölkarolták,  az  özvegy  királyné 
állott.  *)  Beatrix  soha  sem  mutatott  Corvin  János  iránt  jóindula- 
tot. Ellenkezőleg,  kezdettől  fogva  mindent  megtett,  hogy  az  ő 
trónöröklésére  vonatkozó  terveket  meghiúsítsa.  A  legitim  hitves 
teimészetszerü  önérzete  fölháborodott  arra  a  gondolatra,  hogy  a 
trónt  férjének  törvénytelen  viszonyból  származott  gyermeke  foglalja 
el.  E  mellett  nem  mondott  le  a  reményről,  hogy  még  az  ö  frigyök- 
böl  is  származhatik  fiörökös.  ^) 

A  hitves  és  nő  jogosult  érzelmeihez  a  korlátolt  szellemű, 
elkényeztetett  fejedelem-asszony  indokolatlan  ambitiójának  ösz- 
t<)nzései  csatlakoztak.  A  meg  nem  fogyatkozó  szeretet  és  gyen- 
gédség, melynek  bizonyítékaival  a  nagy  király  mindvégig  elhal- 
mozta ;  az  a  hódolat,  melylyel  a  király  kedvéért  magyarok  és  ide- 
genek környezek :  arra  a  meggyőződésre  hozta,  hogy  mindaz  kiváló 
személyes  tulajdonainál  fogva  illeti  meg,  és  hogy  Mátyás  trónjá- 
nak, ha  törvényes  gyermeket  nem  hagy  maga  után,  más,  mint  ö 
nem  lehet  örököse. 


*)  A  milánói  követ  april  11-iki  jelentésében  ezen  tervet  a  király- 
nénak tulajdonítja.  (D.  E.  IV.  170.)  —  Azon  védíratj  melyet  később 
(1493.)  Ulászló  király  érdekében,  egyik  híve  szerkesztett  (hogy  eljárá- 
sát Beatrix  irányában  igazolja)  említi,  hogy  Mátyás  halála  után  >Regiue 
prociirAtores  et  subornati  nonnulli  proceres.  .  .  nunc  Federicum  eligcn- 
dnm,  nunc  Gubernatorem  Regni  creandum  et  rem  ad  interregnum  redi- 
gendam  suaderent .  .  . «  (A  védírat  czíme  :  »WladÍ8lai  Serenissimi 
Ungarie  Boemieque  Regis  Apológia. «)  Ajánlva  van  Ulászló  római  köve- 
tének, a  nyitrai  püspöknek.  A  szerző  Udis  (Ouosi;  «»  senki)  álnév  alá 
rejtőzik.  Úgy  tünteti  föl  magát,  mintha  Rómában  tartózkodnék,  és  soha 
sem  lett  volna  Magyarországban.  De  Ulászló  és  az  ország  legtitkosabb 
nszonyaiba  be  van  avatva.  Talán  nem  más,  mint  az  olmiiczi  kolostorba 
visszavonult  János  váradi  püspök.  Nevezetes  részletekben  gazdag.  Mint 
ráltrat,  tehát  irányzatos  mü,  óvatossággal  használandó  föl.  Mindazáltal 
számos  részlete  szembetűnően  magán  viseli  a  történeti  igazság  jellem- 
vonásait. ' —  Egykorú  másolatban  a  prágai  egyetemi  könyvtár  egy  mis- 
ed lanea-codezo  tartotta  föun.  Udis  Apológiája  néven  fogjuk  idézni. 

^)  Beatrix  Corvin  János  anyjára  is  kiterjesztette  gyűlöletét.  Vádat 
emelt  ellene,  hogy  ő  okozza  ördögi  mesterséggel  terméketlenségét.  Ulászló 
király  1494.  nyarán,  a  pápai  követnek  azon  okok  között,  amelyek  miatt 
Beatrixot  nem  veheti  nőül,  fölhozza:  »quod  sit  malefíciata,  et  ipsam 
Reginam  hoc  deduxisse  et  probasse,  coutra  Barbarám  ipsius  Regis  concubi- 


6  II.  ULÁSZLÓ 

Ezért  sérelemnek,  úgy  szólván  merényletnek  tekintett  min- 
den olyan  lépést,  mely  igényeivel  ellentétben  állott.  Neheztelését 
nem  egyszer  érezteté  Mátyással  is,  a  ki  vele  szemben  kimeríthe- 
tetlen türelmet  tanúsított,  anélkül,  hogy  gyengéd  kérései,  meg- 
győző érvei  és  dús  ajándékai  a  rögeszméjéhez  ragaszkodó  nőt  le- 
fegyverezni képesek  lehettek.  ^) 

A  királyné  kész  volt  minden  eszközt  fölhasználni,  hogy  az 
óhajtása  valósúlása  elé  gördülő  akadályokat  elhárítsa.  így  például: 
hogy  a  Corvin  János  és  a  milanói  herczegnő  között  a  házasság 
létrejöttét  meggátolja,  attól  az  ép  oly  vakmerő  mint  esztelen  tet- 
től sem  riadt  vissza,  hogy  a  házassági  szerződés  megköté- 
sére küldött  váradi  püspök  részére  utasítást  hamisított,  a  mi 
fölfödöztetvén,  az  eszközöl  szolgáló  titkárnak  majdnem  fejébe 
került,  2) 

Ily  előzmények  után  nem  meglepő,  hogy  a  Mátyás  kimúltát 
követő  napokban  forgalomba  jöttek  oly  hírek,  a  melyek  szerint  a 
Beatrix  által  nyújtott  méreg  idézte  volna  elő  a  király  halálát, 
melyet  a  királyné  azért  siettetett  volna,  hogy  Corvin  János  király- 
lyá  választását  megelőzze,  és  a  magyar  trónra  segítse  Miksa  római 
királyt,  a  kinek  igéretét  bírta,  hogy  nőül  veszi.  ^) 

Ezen  hírek  kétségkívül  alaptalanok  valának.  De  miután 
Mátyás  halála  bekövetkezett,  özvegye  lelkében  bizonyára  nagyobb 
volt  a  félelem,  hogy  a  trón  magaslatáról  le  kell  szállania,  mint  a 
fájdalom,  férje  elvesztése  fölött. 

Míg  azt  színlelé,  hogy  a  súlyos  csapás  egészen  lesújtotta,  és 
akként   nyilatkozott,  hogy   kolostor  magányában  kívánja  életét 


nam,  ct  processus  desuper  habitos  extare,  et  hoc  universo  Kegno  Hungji- 
rie  et  doctoribus  Universitis  Viennensis  constare.*  (A  pápai  követ  1494. 
augusztus  2-iki  jelentése  Velenczébcn.)  A  pápai  követ,  ezen  jelentésében 
írja,  hogy  többektől  hallotta  :» Reginam  ipsam  ex  prefato  Rege  Mathia 
concepisse  et  abortum  fecisse.* 

^)  Mátyás  király  ezek  felöl  érdekés  részleteket  beszél  el,  Beatrix 
testvéréhez,  a  calabriai  herczeghez  küldött  üzenetében.  (Kovachich  Scri- 
ptores  minores.  I.  343.) 

2)  Ezt  az  esetet  tüzetesen  beszéli  el  a  milánói  követ,  1489. 
.nugus/tus  15-iki  jelentésében.  D.  E.  IV.  251. 

3)  1490.  május  8-iki  pesaroi  tudósítás.  D.  E.  IV.  175, 


királylyA  választása.  7 

végezni ;  *)  az  ö  szokott  szívósságával  megkezdi  a  liatalom  meg- 
tartására czélzó  tevékenységét. 

Kezdetben  azzal  hízelgett  magának,  hogy  őt  magát  fogják 
uralkodójuknak  a  magyarok  elfogadni.  Majd  az  a  nem  kevésbé 
különös  gondolat  villant  meg  agyában ,  hogy  testvérbátyja 
Frigyes  berezeg  megválasztatását  viszi  keresztül.  ^)  A  mikor 
pedig  belátta,  hogy  egyik  terv  sem  számíthat  pártolásra :  azt  az 
expedienst  karolta  föl,  hogy  a  magyar  trónt  az  azért  versengő 
idegen  fejedelmek  egyike  nyerje  el,  oly  föltétel  alatt,  hogy  őt 
nőül  és  uralkodó-társul  fogadja. 

Mátyás  halála  óta  még  egy  hét  sem  telt  el,  és  az  udvarnál 
mindenféle  combinatiókat  lehetett  hallani  arra  nézve,  vájjon  Miksa 
római  királynak,'  Ulászló  cseh  királynak,  vagy  épen  az  öreg  len- 
gyel királynak  fogja  kezét  nyújtani  az  özvegy  királyné.^)  Bár  régóta 
suttogták,  hogy  a  daliás  megjelenésű  cseh'  király  meghódította 
Beatrixet ;  *)  aziránt,  hogy  a  férj  megválasztásánál  szíve  néma 
marad,  és  csak  i  agyravágyása  érdekei  lesznek  mérvadók,  tisztá- 
ban volt  mindenki. 

A  római  király  udvaránál  is,  a  mint  Mátyás  haláláról  az 
első,  még  bizonytalan  hírt  megkapták,  kétségtelennek  tekintették, 
hogy  a  magyar  király  megválasztásánál  Beatrix  házassága  döntő 
tényező  fog  lenni.  Miksa  úgy  vélekedett,  hogy  Beatrix  Ulászlónak 
akarja  nyújtani  kezét.  Ezt  egyáltalán,  nem  irigyelte  vetélytársá- 
tól. Mindazáltal,  hogy  tőle  az  özvegy  királyné  jóakaratának  poli- 
tikai előnyeit  megvonja,  ő  maga  is  kilátásba  helyezé  Beatrixnak 
a  házasságot ;  óvatosan  keríilve  mindazáltal  a  kötelező  Ígéretet.^) 


1)  Costabili  Beltrand  april  11-iki  levele  a  ferrarai  herczeghez.  D. 
E.  IV.  425.  És  Beatrix  emlékirata,  melyet  1494-ben  nyújtott  be  a  pápá- 
hoz. (A  velenczei  könyvtárban.) 

-)  A  milánói  követ  májas  7-iki  jelentése  és  a  nápolyi  királynak 
májas  24- én  Sforza  Asoanio  bibornokhoz  írt  levele.  D.  E.  IV.  187  203. 
—  Udis  Apológiája,  a  föntebb  idé/ctt  belyen,  exintén  említi  Frigyes  her- 
izeg  jelöltségét. 

^)  Costabili  Beltrand  idézett  april  11-iki  jelentése. 

^)  Dabravius  szerint  1479.  nyarán  az  olmüczi  találkozásnál  tör- 
tént volna  az. 

")  Az  Innsbruckbíin  levÖ  milánói  követ  april  1 7-iki  jelentése.  D.  E. 
IV.  174.  Azon  levélben,  melyet  Mátyás  halála  után  írt  Miksa  a  királyné- 


8  II.  ULÁSZLÓ 

Mátyás  halálának  híre  az  európai  udvarokat  neiii 
találta  készületlenül.  A  betegsége  folyamáról  időnként  érkező 
tudósítások  közel  kilátásba  helyezték  azt.  És  így  azok,  a 
kik  koronáira  áhítoztak,  már  eleve  átgondolhatták  a  teendő 
lépéseket. 

*  Miksa  volt  az  első  idegen  trónkövetelő,  a  ki  igényeivel  jelent- 
kezett. April  19-ikén,  Innsbruckból  proclamatiót  bocsátott  ki 
Magyarország  rendéihez.  Előadta,  hogy  atyja  Frigyes  császár, 
mikor  V.  László  halála  után  magyar  királylyá  választatott, 
mivel  alattvalói  jólétét  inkább,  mint  a  maga  érdekét  viselte  szívén, 
a  béke  helyreállítása  végett,  jogairól  lemondott  és  Mátyást  királyul 
elismerte,  azon  föltétel  alatt,  hogy  ha  ez  törvényes  fiörökös  nélkül 
száll  sírba,  a  korona  a  császárra,  illetve  fiörököseire  szálljon. 
Ezen  eset  most  bekövetkezvén,  jogosan  igényeli,  hogy  a  magyar 
rendek  királyul  fogadják.  Biztosítja  őket,  hogy  az  ország  kivált- 
ságait és  szabadságait  megerősíteni,  sőt  gyarapítani,  a  mennyiben 
megcsonkíttattak,  helyre  fogja  állítani ;  és  régi  óhajtását  teljesítve, 
erejét  a  kereszténység  közös  ellenségének  megtörésére  fogja  irá- 
nyozni. Nehogy  pedig  jogai  érvényesítését  bárki  megakadályoz- 
hassa, a  birodalom  fejedelmeinek  támogatásával  hadakat  gyttjt. 


nak,  pártfogását  kikérve,  viszont  ígéri :  )»et  nos  vicissim  pro  digiiitatc 
et  statu  vestro  servando,  quicquid  in  facultatibus  uostris  est,  liberali 
auimo  in  discrimeu  ponerc  non  dubitarcmus,  id  ncmpc  ad  uirimquc 
nostrum  íxaltacionem  ct  houorein  conducet  et  regié  dignitatis  statiim  haud 
dubium  íirmíssímo  ac  dignissimo  loco  collocabit.*  (Firnhaber.  Beitrage 
zur  Geschichte  Ungarns  unter  der  Kegierung  der  Könígc  Wladíslaus  II. 
und  LudwiglI. —  21.) —  >Mindkettöjök  föl  magasztalása*  és  >királyuéi 
méltóságának  megszilárdításac  alatt  Beatrix  nem  érthetett  egyebet,  mint 
azt,  hogy  Miksa  nejévé  és  kormány  társává  akarja  tenni.  Egyébkint  ez  ügy- 
ben Miksa  élőszóval,  bizalmas  utasítással  látta  el  Magyarországba  küldött 
követeit.  Meghagyja  nekik,  a  királynéval  »heimlich  zu  handlenc,  és  ha 
lá^ák,  »da8s  die  Königin  Macht  und  Regiment  hett,  alsdann  mit  ir  und 
den  ircn  tapferlich  und  freundlich  zu  handlen,  als  die  Kuniglich  Maiestüt 
des  insonderheit  mundlich  bevelhe  tan  hat.«  (Firuhaber.  29.)  Amit 
Fesslej^  (V.  692.)  és  utána  Horváth  Mihály  (III.  240.)  ír,  hogy  Miksa 
mindjárt  kezdetben  elidegenítette  a  királynét^  mert  öt  > anyjának «  czí- 
mezve,  illusióit  szétos^zlatta,  nem  felel  meg  a  valóságnak.  Beatrixot 
Miksa  »kcdves  testvérének*  (sorori  et  consanguince  nostre  carissime) 
cxímezi. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLA8ZTÁSA.  í> 

A  rendek   tehát  senkitől  se  féljenek,  ós  ügyét,  lui/ájuk  javára, 
bátran  karolják  föl.^) 

Miksa  csakugyan  rögtön  útra  kelt,  hogy  atyjának  beleegye- 
zését és  a  birodalom  fejedelmeinek  segítségét,  a  magyar  korona 
megszerzésének  vállalatára  kikérje.  ^)  Az  volt  óhajtása,  hogy 
atyja,  a  ki  iránt  a  magyarok  határozott  ellenszenvet  tápláltak, 
mondjon  le  az  o  javára.  De  Frigyes  ép  oly  makacsul  ragaszkodott 
jogaihoz,  amily  tehetetlen  volt  megöl  talmazásukban.  Lemondásról 
hallani  sem  akaii;  és  csak  ahoz  adta  hozzájárulását,  hogy 
vele  együtt  Miksa  is  választassék  és  koronáztassék  meg  magyar 
királylyá-^) 

Mátyás  halála  idején  köztudomású  volt,  hogy  a  magyar 
trónra  Ulászló  cseh  király  is  számít,  ki  igényeit  arra  alapította, 
hogy  Albert  magyar  király  leányának :  Erzsébetnek  fia.  És  külö- 
nös véletlen,  hogy  míg  a  Habsburg-dynastia  körében  az  atya  és 
ti ű  kölcsönös  féltékenysége  támasztott  nehézségeket;  a  magyar 
trón  betöltésének  kérdése  a  Jagelló-házban  még  veszélyesebb 
íílleutétet  idézett  föl ;  ugyanis  Kázmér  lengyel  király  és  neje 
ifjabb  fióknak:  János  Albert  berezegnek  óhajtották  megszerezni  a 
magyar  koronát. 

Az  ország  tehát  négy  trónkövetelő  föllépése  által  okozott 
nagy  válság  küszöbén  állott,  mikor  Mátyás  király  tetemével  csa- 
ládja és  hívei  april  13-ikán  Székesfehérvár  felé  megindultak.  A 
gyászmenet  lassan  evezett  le  a  Dunán.  Negyed  napra  érkezett 
Komáromba.  Innen  küldötte  szét  Beatrix,  a  körében  egybegyűlt 
főrendek  hozzájárulásával,  meghívó-leveleit  a  líákoson  május 
17-ikén  megnyitandó  királyválasztó  országgyűlésre.  ^)  April 
24-ikén  fogadta  be  a  székesfehérvári  sírbolt  a  nagy  király  porait. 


^)  Az  okirat  egykorú  másolata  a  modeaai  állami  levéltárban, 

-)  Az  Innsbruckban  levő  milánói  követ  május  7-iki  jcleutéííe. 

^)  Frigyes  császár  april  2 5-ikéu  a  morvaországi  rcndokhez  fölhívást 
iutéz,  hogy  miután  Magyarország  a  szerződések  értelmében  rá  szállott, 
öt  tekintsék  uralkodójuknak  (Pahieky  Geschichte  Böhmens.  V.  kötet.  I. 
rész.  334.)  Miksa  1490.  június  1-én  értesíti  a  magyar  rendeket,  hogy 
a  cfiáezár  ^conscneitut  et  nos  in  Regem  Hungáriáé  eligamur  ct  coro- 
nemur.«  Finihaber  23. 

*)  Kovachich  Vessigia  Comitiorum.  406. 


10  H    ÜLÁRZr/) 


IL 

Ez  alatt  a  rnagyai*  főrendek  bizalmas  tanácskozásokat  foly- 
tattak a  teendők  iránt.  A  nádori  méltóság  üresedésben  volt*  A 
primási  széket  gyermek  foglalta  el.  Az  ország  tehát  nélkülözte 
azokat,  akik  trónüresedés  idején,  törvény  és  szokás  erejénél  fogva, 
hívatva  lettek  volna  a  rendek  élére  állani.  Azok,  kik  Mátyás 
udvaránál  á  hatalom  és  befolyás  legnagyobb  mértékét  bírták  volt : 
Bófliori  István  országbíró  és  erdélyi  vajda,  Zápohjai  István  sze- 
pesi gróf  és  Ausztria  főkapitánya ;  Díkzi  Orbán  egri  püspök,  nádori 
helytartó  és  kincstárnok,  János  váradi  püspök  és  cancellár,  BaJcocs 
Tamás  győri  püspök  ragadták  most  kezeikbe  az  ügyek  vezetését. 

Aziránt  csakhamar  megegyezés  jött  létre  közöttök,  hogy  az 
ország  érdeke  az  interregnum  mielőbbi  megszüntetését  követeli. 
Ezért  az  ország-kormányzó  választásának  tervét  elejtették. 

Ez  után  a  legelső  kérdés,  mely  fölmerült,  az  vala :  vájjon 
Mátyás  életében  tett  Ígéreteiket  megtartva,  Corvin  Jánost  válasz- 
szák-e meg  utódjának? 

Tanácskozásaik  folyamáról  és  az  elhatározásaikban  mérvadó 
okok  természetéről  emlékeink  nem  nyújtanak  fölvilágosítást. 

Bizonyára  a  legtöbb  előtt  —  egész  pályájok  tanúskodik 
arról  —  ismeretlenek  maradtak  a  hazaszeretet  azon  magasztos 
érzelmei,  a  melyeknek  hatása  alatt  saját  érdekeikről  teljesen 
megfeledkezni,  azokat  a  haza  javának  föláldozni  készek  lettek 
volna.  De  másfelől  azon  föltevéssel,  hogy  önzésök  által  elvakítva, 
a  haza  javáról  megfeledkeztek,  azt  a  magok  érdekeiért  föláldozni 
készek  voltak,  —  ellenök  a  hazaárulás  vádját  emelnök,  a  mit  iga- 
zolni alig  lehetne. 

Hazájok  java  és  a  saját  érdekök,  a  trón  betöltése  kérdésé- 
nél, egyáltalán  nem  tűnt  föl  előttök  oly  ellentétesnek,  hogy  az 
egyiket  szem  előtt  tartva,  a  másikat  raellőzniök  kellene. 

Minden  alkalommal  —  mint  látni  fogjuk  —  leplezet- 
len nyíltsággal,  mondhatnók  cinismussal,  hangoztatták,  hogy 
olyan  uralkodót  kívánnak,  a  ki  Mátyás  erőteljes,  kíméletet  nem 
ismerő  kormányzását  folytatni,  önkényöket  korlátozni  nem  fogja 
De  a  jelöltek  közöl  egyik  sem  adta  a  hatalmas  szellem  oly  jeleit 


KIKÁLYI.YÁ   VÁÍ. ASZTALA.  1  1 

a  melyek  kizárták  volna  a  reményt,  hogy  öt  trónra  emelve  »üstö 
két  markukban  tarthatják.  < 

Es  a  mennyiben  csatlakozásukért,  méltóságok  vagy  jószá- 
gok adományozásában,  jutalmat  vártak,  meg  lehettek  nyugodva, 
hugy  az  árt,  melyet  a  koronáért  egyik  jelölt  ajánlhat  vagy  meg- 
adni hajlandó  lehet,  a  másik  sem  fogja  megtagadni. 

Eszerint  mivel  mindegyiktől  egyaránt  nagy  előnyöket  és  ked- 
vezéseket  várhattak,  félni  pedig  egyiktől  sem.  volt  okuk  :  bizonyos 
elfogulatlansággal  és  tárgyilagossággal  kereshették  azt,  hogy  a 
haza  java  mit  kivan  ? 

Mátyás  uralkodása  alatt,  Magyarország  helyzetének  min- 
dig elismert  fontossága  az  európai  államrendszerben,  még  szem- 
betűnőbb lett.  Kétségtelen  volt,  hogy  Ausztria,  Csehország  és 
Lengyelország  csak  Magyarországgal  kapcsolatban  emelkedhetik 
irányadó  hatalom  magaslatára.  Ez  magyarázza  meg  az  ezen 
államokban  uralkodó  dynasztiáknak  a  magyar  korona  elnyerésére 
czélzó  folytonos  kisérleteit. Viszont  aziránt  szintén  nem  merülhetett 
íol  többé  kétség,  hogy  Magyarország  elszigetelten,  a  legnagyobb 
fejedelem  kormánya  alatt  sem  képes  föladatait  megoldani :  a  mint- 
hogy Mátyást  is  a  szomszéd  országok  megszerzésének  vállala- 
taira  a  viszonyok  logikai  szükségessége,  nem  az  ambitió  szeszélye 
késztette. 

Mindezekből  azt  a  következtetést  kellett  levonni,  hogy 
Corvin  János  megválasztása  Magyarország  hatalmi  állásának 
megingatását  vonná  maga  után ;  a  trónjára  vágyó  két  uralkodó- 
ház részéről  oly  veszélyeket  idézne  föl,  melyekkel  János  berezeg 
talán  akkor  sem  lett  volna  képes  daczolni,  ha  nevének  varázsát  a 
törvénytelen  származás  el  nem  homályosítja ;  ha  atyja  kincseivel 
nagy  jelleme  is  örökségkép  száll  vala  rá. 

Es  azok,  a  kikre  ezen  tényállás  megfontolása  döntő  suly- 
kai látszott  bírni,  a  hálátlanság  és  szószegés  vádjával  szemben, 
nem  egyedül  a  zsalus  rei  publicae«  törvényére  utalhattak. 

Mikor  kötelezettséget  vállaltak  Mátyás  irányában,  hogy 
fiát  utódjául  elfogadják;  ezt  azon  utógondolattal,  mondhatnók 
föltétellel  tették,  hogy  Mátyás  a  maga  életében  viszi  keresztül 
János  berezeg  megválasztását  és  kóronázását ;  hogy  előkelő  feje- 
delmi ház  sarját  szerezi  meg  neki  nőül ;  hogy  Morvaország  és 


1  2  lí.  ÜLÁSZlY) 

Szilézia  birtokát  biztosítja  részére ;  hogy  a  császárt  (talán  a  meghó- 
dított terület  egy  részének  visszaadásával)  igényeiről  való  lemon- 
dásra bírja;  végre,  liogy  Corvin  János,  a  kormányzás  és  hadvi- 
selés mesterségébe  általa  beavatva,  a  fényes  uralkodás  folytatására 
reményt  fog  nyújtani. 

Mátyás  ezen  föltételeket  hallgatagon  maga  is  elfogadta. 
Belátta,  hogy  Corvin  Jánosnak  a  korona  elnyerésére,  vagy,  ha 
azt  életében  elnyernie  sikerűi,  megtartására,  a  főrendek  ragasz- 
kodása nem  nyújt  elegendő  biztosítékot.  Ezért  az  ő  megválasztá- 
sát maga  kívánta  keresztülvinni,  és  csak  azon  időpontot  akarta 
bevárni,  a  mikor  Morvaország  és  Szilézia  János  herczeget  ural- 
kodóul elfogadta,  és  Frigyes  császári  jóakaratát  részére  bizto- 
sította. 

A  halál  meghiúsította  terveit.  És  most  Corvin  János  nem 
volt  egyéb,  mintegy  nagy  király  törvénytelen  fia;  terjedelmes 
uradalmakat  és  dús  kincseket  bíró  tapasztalatlan  ifjú,  a  ki  atyjá- 
tól minden  ellenségét  öröklé,  sőt  ezek  számát  az  özvegy  királyné 
még  gyarapítá. 

Azoknak  soraiban,  a  kik  most  arra  határozták  el  magokat, 
hogy  a  királyválasztásnál  Corvin  Jánost  mellőzni  fogják,  bizo- 
nyára igen  sokan  az  ország  jövendőjére  gondoltak  nem  szemé- 
lves tekintetek  által  vezettettek.  Ezt  annál  inkább  föltehet- 
jük,  mert  Corvin  János  gyengesége  és  bőkezűsége  —  mindkét 
jellemvonását  a  tények  egész  sorozata  fogja  csakhamar  kitűntetni 
—  mindenkinek  ambitiója  és  érdekei  kielégítésére  biztos  reményt 
nyújthatott. 

Es  az  elpártolásban  legelső  épen  az  vala,  János  váradi 
püspök,  a  ki  Mátyás  bizalmát  legnagyobb  mértékben  bírta,  a  poli- 
tikai helyzet  titkaiba  legjobban  be  volt  avatva,  és  a  ki  személyes 
önzetlenségét  oly  ténynyel  bizonyíthatá  be,  mely  a  gyanúsítás 
lehetőségét  is  kizárja.  Ugyanis  ekkor  már  el  volt  tökélve,  hogy 
magas  méltóságaitól  megválva,  kolostor  magányába  fog  elvonulni, 
a  mely  elhatározását  abban  a  pillanatban  valósítja,  a  mikor  poli- 
tikája, Ulászló  koronázásával,  diadalát  üli. 

0  Mátyás  halálakor  Morvaországban  járt,  a  hová  Corvin 
János  ügyében  küldetett.  A  mint  Bécsbe  visszaérkezett,  a  milá- 
nói követ  előtt  úgy  nyilatkozott,  hogy  János  herczeg  királylyá 


kirAlylyá  választása.  1 3 

választása,  a  mely  ez  előtt  könnyen  sikerülhetett,  és  ha  Mátyás 
még  csak  néhány  napig  él,  valóban  meg  is  történt  volna,  most 
már  nagy  nehézséggel  jár.^)  Néhány  héttel  utóbb  pedig  egyenesen 
kimondotta,  hogy  azt  ^lehetetlennek*  tartja.^)    ' 

Corvin  János  megválasztásának  >lehetetlenségével,«  a  nem- 
zHí  királyság  föntartásának  lehetetlensége  is  ki  volt  mondva. 

Jíéhány  hatalmas  oligarcha  abban  a  hitben  élt  ugyan,  hogy 
családjának  szintolyan  jogczíme  van  a  koronára,  mint  a  Hunyadi- 
háznak volt,  ^)  és  különösen  Bátíiori  István  szívesen  vállalkozott 
Tolna,  unokaöcscse  György  irányában,  Szilágyi  István  szerepére  ;*) 
(le  igényeikkel  nem  bátorkodtak  nyiltan  föllépni,  és  csakhamar 
azokhoz  csatlakoztak,  a  kik  kezdettől  fogva  el  voltak  határozva, 
hogy  idegen  uralkodó  fejére  teszik  szent  István  koronáját. 

Ezen  tekintetben  csak  két  idegen  uralkodó-ház  jöhetett 
szóba :  a  Habsburgok  és  a  Jagellók  dynastiája,  a  melyeknek  régi 
hagyományok,  családi  összeköttetések  és  közös  politikai  érdekek 
készítették  elő  az  utat  Magyarország  trónjára. 

Az  ausztriai  ház  uralmának  megalapítására  ezidőszerint  a 
körülmények  nem  voltak;  kedvezők.  IV,  Frtgges  császár  nélkűlözé 
mindazon  tulajdonokat,  melyekkel  uralkodók  a  népek  tiszteletét 
f'<  rokonszenvét  megnyerhetik ;  emellett  a  magyar  rendek  sze- 
meiben perfid  eljárásával,   melyet  Mátyás  irányában  tanúsított, 

^)  A  milánói  követ  april  11-iki  jelentése  D.  E.  170. 

*)  A  milánói  követ  május  2 2-iki  jelentése.  1).  E.  IV.  201. 

^)  A  magyar  rendek,  mikor  Fngyes  császár  követeinek  Ulászló 
megválasztását  tudomásul  adják,  említik,  bogy  János  herczegeu  kivül 
> talán  tnég  más  magyar  urak  is<  igényt  tartottak  a  magyar  koronára. 
>Villeicht  noch  ander  ungrisch  Herrn.c  —  Firnhabernél.  68.)  Ezen 
magyar  urak  egyike  lehetett  Zápolyai  István,  a  kiről  néhány  évtizeddel 
utóbb  Herberstein  Zsigrnotid  osztrák  diplomata,  hallomás  után,  följegyzi, 
hogj  kis  fiát,  Jánost  férfimagasságra  fölemelve,  így  szólott  volna :  » Vol- 
nál most  ekkora,  királylyá  tennélek !« 

'♦)  Tubero  Lajos,  néhány  évtizeddel  utóbb  írt  történeti  munkájá- 
éban említi,  hogy  >quidam  existimant  Stephanum  seorsum  inter  amicos  .  .. 
fratris  filio  Georgio  regnum  obliqua  petiisse  oratione.«  Egyszersmind 
Bátborí  István  beszédét  közli,  melyben  az  országnagyokat  meg  akarta 
volna  arról  győzni,  hopy  magyart  kell  a  trónra  emelni.  De  ezen  beszéd 
ki-t<égt(ílenííl  Tubero  müve.  (Commentariorum  de  tcmporilms  suis  liber 
I'riinuíi.  Frankfurti  lG27-ik  évi  kiadás.  12 — 14.) 


14  II.  ULÁSZLÓ 

gyűlöletessé,  majd  tehetetlenségével  gúny  tárgyává  tette  magát. 
Népszerűtlenségének  következményei  fia,  Miksa  személyére  is 
visszahatottak.  A  milánói  követ,  mindjárt  Mátyás  halála  után, 
azt  a  meggyőződését  fejezi  ki,  hogy  Frigyesnek  és  Miksának  a 
magyar  korona  elnyerésére  nincs  kilátásuk,  mert  —  úgy  mond  — 
» magyarok  és  németek  természetes  ellenségek  gyanánt  állanak 
egymással  szemben,*  ^) 

Az  ország  rendéi  hozzájárulásával  létrejött  szerződések 
Frigyesnek,  Mátyás  magtalan  halála  esetére,  biztosították  az  örö- 
kösödést ;  de  azoknak  kötelező  erejét  már  akkor  megtagadták  a 
magyar  urak,  mikor  János  berezeg  javára  kötötték  le  szavukat. 
Sőt  azon  körülmény,  hogy  Frigyes  és  Miksa,  szerződések  alapján 
k(')vetelhették  a  trónt,  ügyökre  inkább  hátrányos  volt,  mint  elő- 
nyös ;  mert  igényeikben  a  királyválasztási  jog  ellen  intézett  táma- 
dást látott  a  nemzet. 2) 

így  tehát  a  magyar  főrendek  sorában  csak  kevesen  az  Ausz- 
triával határos  országrészekből :  a  Bánffiak,  Kanizsaiak,  Frange- 
pánok  karolták  föl  most  a  Habsburgok  jelöltségét.^) 

Általánosabb  rokonszenv  uralkodott  az  országban  a  Jagplhi- 
ház  iránt.  Törzsanyja  Nagy-Lajos  leánya,  az  egyház  által  szent- 
nek tisztelt  Hedvig  volt ;  és  I.  Ulászlóban  Magyarországnak  olyan 
királyt  adott^  a  kinek  uralkodása  és  hős  halála  kegyeletes  emléket 
hagyott  hátra.  Két  évtized  előtt  is  ezen  uralkodóházhoz  folya- 
modtak azok,  a  kik  Mátyás  erélyes  kormányzásával  elégületlenek 
lóvén,  helyébe  lengyel  herczeget  szándékoztak  emelni. 

Kázmér  lengyel  király  fiai  közül  az  elsőszülött  Uldszh'í 
Csehország  királya  volt.  Nem  lehetett  kétség  aziránt,  hogy  a 
cseh  koronától  Mátyás  által  elszakított  Morvaország  és  Szilézia 
haladék  nélkül  hozzá  csatlakoznak.  Emellett  a  lengyel  koronára 
is  számíthatott.  így  tehát  Magyarország  trónjára  emelkedve, 
kilátásba  helyezé   hatalmas   államszövetség  létesítését,   a  mely 

1)  1490.  april  8-ikí  jelentés. 

2)  Mint  látni  fogjuk,  erre  különös  súlyt  fektettek  a  magyar  ren- 
dek, mikor  Frigyes  ds  Miksa  mellőzését  követeik  előtt  indokolják. 

^)  Oklevelek,  melyek  összeköttetésöket  Miksával  föltüntetik,  csak 
szppteinbcr  (la  október  hónapokból  maradtak  fönn  ;  de  valószínű,  hojry 
már  a  királyválasztás  előtt  is  Miksa  részén  állottak. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  1  5 

Nagy  Lajos  és  Mátyás  törekvéseinek  czélját  képezé,  és  elég  erős 
leendett  úgy  a  nyugati  hatalmak  világuralmi  terveit  meghiúsítani, 
mint  a  török  szultánok  hódításainak  határt  szabni. 

Az  idegen  trónkövetelök  között  e  szerint  legtöbb  előnyt  az 
országnak  Ulászló  igért. 

Az  ö  személyes  jelleme  és  csehországi  uralkodása  teljesen 
megfelelt  a  magyar  urak  óhajtásainak.  Ifjú  korában  Csehország 
királyának  megválasztva,  képes  volt  magát,  Mátyás  hatalmával 
szemben,  a  trónon  föntartani ;  a  harcztéren  és  még  inkább  a 
diplomatiai  alkudozásokban  jelentékeny  sikereket  vívott  ki.  Emel- 
lett a  rendek  jogait  tiszteletben  tartotta,  kímélte  érdekeiket. 

Habár  ekkor  még  senki  sem  látta  előre,  hogy  erélytelensége 
néhány  év  múltával  tehetetlenséggé  fog  növekedni  ^),  a  magyar 
urak  arra  számíthattak,  hogy  irányadó  befolyásukat  az  ország 
ügyeinek  vezetésére,  melyet  kezeikből  Mátyás  kiragadott,  vissza 
fogják  szerezni ;  és  azzal  a  reménynyel  kecsegtethették  magokat, 
hogy  uralkodójuk  nagy  hadi  vállalatoktól  tartózkodva,  áldozato- 
kat tőlök  követelni  nem  fog. 

így  tehát  a  magyar  urak  azon  reménynyel  kecsegtethették 
magukat,  hogy  hazájukat  megvédelmezni  az  ö  áldozatkészségök 
igénybe  vétele  nélkül  is  képes  lesz ;  támadó  hadi  vállalatokra 
pedig  gondolni  sem  fog.  Bizonyosnak  vélhették,  hogy  az  ő  nevé- 
ben ők  uralkodhatnak,  és  a  korlátokat,  melyeket  a  Mátyás  erélye 
önkényüknek  szabott,  lerombolhatják. 

A  váradi  püspök  tehát,  a  mikor  első,  a  ki  föladatául  tűzte 
ki  Ulászló  megválasztatását,  és  titok  leple  alatt  nagy  buzgalom- 
mal működött,  hogy  a  főrendeket  megnyerje,  könnyen  meggyöz- 
heté  őket  arról,  hogy  a  cseh  király  pártjára  állva  hazájok  és  a 
magok  érdekei  szempontjából  a  leghelyesebben  járnak  el.  ^) 

^)  Horváth  Mihály  azon  itdletc,  hogy  a  » tunya,  gyáva*  Ulászló 
^kormánya  már  Csehországban  is  gúny  s  megvetils  tárgya  volt«,  nem 
alapszik  a  történeti  emlékek  tanúságán.  Ezekre  támaszkodva,  ralnrhf 
>gutmüthigcr  und  keineswegs  selbstischer  Mann^  gyanánt  jellemezi 
>dc8sen  einzigc  Schald  darin  bestand,  dass  cr  kein  Despot  war,  und  cs 
nieht  verstand  mit  Gewalt  die  unedlen  Eigenschaften  seincr  vornehmsten 
írntorthancn  in  Zaum  zu  haltén. «  34^.  1. 

*)  A  milánói  követ  május  18-iki  jcletésében  írta,  hogy  a  váradi 
püspök  —    rtMJát  nyilatkozata  szerint    —    belátván   Corvin   János   meg- 


16  II.  ULÁSZLÓ 

Ugy  látszik,  azoDnal  Mátyás  halála  után  érintkezésbe  lépett 
Ulászlóval.  Közvetítőül  Pernstcin  Vilmos  csehországi  főmarsall 
szolgált,  a  ki  áldozatkész  lelkesedéssel  karolta  föl  uralkodója 
ügyét,  a  magyar  és  a  cseh  korona  egyesítésére  nyíló  alkalmat,  i) 

Ulászló  bizonyára  készséggel  hatalmazta  föl  a  váradi 
püspököt,  hogy  méltóságok  és  adományok  Ígéretével  lekötelezhesse 
a  magyar  urakat.  Az  egyének  és  viszonyok  ismerete  megköny- 
nyítette  czélja  elérését.  S  ez  csakugyan,  ismerve  Bakocs  Tamás 
győri  püspöknek  hatalom  és  befolyás  utáni  vágyát,  azt  az  ígére- 
tet tette  neki,  hogy  a  mikor  ö  a  szerzetes  öltönyt  fölveszi,  a  can- 
celldrsdgof  részére  ki  fogja  eszközölni.^) 

Zdpohjai  István,  úgy  látszik,  maga  szabta  meg  a  csatlakozás 
föltételeit.  Azt  kívánta,  hogy  Ulászló,  ha  a  magyar  trónt  elnyeri, 
mindjárt  uralkodása  első  évében,  Lublin  és  Podolin  várakat,  a 
hozzátartozó  mezővárosokkal  és  uradalmakkal,  valamint  a  lengyel 
koronától  visszaváltandó  tízenhárom  szepesi  várost,  örök  tulaj- 
donúi, adományozza  neki ;  továbbá,  hogy  a  zálogjogczímen  Mátyás 


választásának  lehetetlonsdgét,  Ulászlóhoz  csatlakozott,  es  erőfeszítéseket 
tesz,  hogy  az  urakat  részére  vonja.  (Ezen  jelentése  nincs  meg ;  de  utal 
rá  május  22-iki  jelentc'sében.)  Május  25'iken  pedig  jelenti,  hogy  a 
váradi  püspök  »inkább  eszessdgévcl,  mint  tekintélye  által  kivitte,  hogy 
a  magyar  urak  a  cseh  király  megválasztatását  tartják  legkívánatosabb- 
imk.^  D.  E.  IV.  201.  204. 

^)  Pernstein  Vilmos,  harmincz  evvel  utóbb,  (1520  augusztus  13- 
ikán)  Zsigmond  lengyel  királyhoz  írt  levelében  kiemeli,  hogy  Ulászlót  a 
magyar  trónra  főleg  az  ő  buzgalma  és  áldozatkészsége  segítette.  Senki 
más,  mint  ö  —  úgymond  —  ezt  az  érdemet  nem  igényelheti.  Saját 
pénzével  nyitott  neki  utat  Magyarországba.  Nagy  összegeket  kölcsö- 
nözött, melyek  egy  részét  a  királynak  adta,  másik  részét  azoknak,  »a 
kik  által  alkudozott.*  Palacky,  a  ki  e  levelét  idézi,  egyszersmind  föl- 
hozza Ulászló  király  1490  május  elsején  kelt  oklevelét,  a  melyben 
Pernsteinnak  tőle  kölcsön  vett  24,000  arany  forintért  elzálogosítja 
Krauenbcrg  várat  és  uradalmát.  Ugyancsak  Palacky  idézi  a  váradi 
püspöknek  1490  június  26-ikán  Pernsteinhoz  írt  levelét,  a  melyből 
kétségtelen,  hogy  Pernstein  szolgált  a  püspök  és  a  király  között  közve- 
títőül. (Palacky  i.  m.  335  és  337.  Jegyzetek.) 

2)  1494-ben,  János  váradi  püspök,  akkor  már  ferenczrendü  szer- 
zetes, maga  beszélte  a  teanoi  püspöknek,  a  pápa  magyarországi  köve- 
tének, hogy  ő  bírta  rá  Bakocsot,  a  cancellárság  Ígéretével,  a  csatlakozásra. 
(A  pápai  követ  1494.  augusztus  2-iki  jelentése  a  velenczei  könyvtárban.) 


KmÁLYLYÁ   VÁLASZTÁSA.  17 

királytól  nyert  Klremsír  vára  és  uradalma  birtokában  erősítse 
meg,  és  birtolgogát  fiára  is  terjeszsze  ki.  Ulászló  nehézség  nélkül 
elfogadta  a  föltételeket,  és  erről  már  május  7-ikén  oklevelet  állí- 
tott ki») 

Ulászló  ugyanakkor  a  május  8-ikán  Prágába  összehívott 
országgyűlésen  kieszközölte  a  csehországi  rendek  támogatását. 
Ezek  helyeselték  terveit,  és  a  magyar  trón  elfogadását  azért  is 
ajánlották,  hogy  így  a  cseh  koronától  elszakított  tartományok 
visszacsatolását  biztosítsa.^) 

Mindazáltal  a  magyar  főrendek  soraiban  nem  hiányoztak, 
a  kik  a  Jagelló-házból  kívánván  uralkodót  adni  az  országnak, 
Illászlóyal    szemben   elsőséget  adtak  ifjabb    testvérének   János 
Alhert  berezegnek.  Elükön  Báthori  István  országbíró  és  Magyar 
Balázs  főkapitány  állottak.  Mátyás  király  ezen  harczias  szellemű 
hadnagyai   vonakodtak   elfogadni   olyan  fejedelmet,  ki  ellen  az 
ország  sok  éven  át  háborút  folytatott,  és  a  kiről  egyszersmind 
köztudomású  volt,  hogy  béke  és  nyugalom  után  áhítozik.  Ellenben 
i^abb  testvérét,  János  Albert  herczeget,  épen  ez  időben  népe,  mint 
diadalkoszorűzott  hőst  ünnepeié.  1489-ben,  mikor  a  tatárok  Lit- 
vániába törtek,  őt  állította  atyja  a  sereg  élére.  A  szerencse  ked- 
vezett neki.  A  tatárok  két  részre  oszolva,  dúlták  a  tartományt.  A 
tizenötezer  fegyveresből  álló  egyik  hadosztályt  a  berezeg  ingová- 
nyos vidékre  csalta  és  véres  csatában  megsemmisítette.  Majd  a 
másik  hadosztályt,  mely  tízezer  embert  számított,  kereste  fol,   és 
súlyos  Teszteséget  okozva  soraiban,  az  országból  kiűzte.   Győzel- 
mei híre  Magyarországban  is  nagy  hatást  idézett  elő  és  őt  Mátyás 
legméltóbb  utódjának  tűnteté  iöl.  ^)  Egyúttal  magyarországi  hívei 


^)  A  caeb  nyelven  kiállított  oklevelet  Schediua  közli  (Zeitschrifc  von 
and  ftir  Ungarn.  1804.  folyam.  VI.  317.)  azon  megjegyzéssel,  hogy 
>eredeti  példánya  előtte  fekszik.c  Falacky  (i.  h.  336)  hitelesnek  tekinti 
ezen  oklevelet.  —  Az  oklevél  bekezdése,  a  hol  Ulászló  azt  mondja,  hogy 
Zápolyai  Istvánnak  >igéretet  tett  volt,  és  most  lijra  igéric  .  .  .  kétség- 
telenné teszi,  hogy  jóval  az  oklevél  kiállítása  előtt,  Ulászló  meghatal- 
mazottja által  történt  az  Ígéret. 

«)  Palacky  i.  m.  335. 

^)  Cromer  elbeszélvén  Albert  berezeg  1489-iki  diadalait,  meg- 
jegyzi :  >Quae  res  ipsi  adjumento  fait  ad  Regnum  Ungariae  ad  piscen- 
duni.  (De  originibus  et  rebas  gestis    Polouoram,  Bázel.  1568 — 416.) 

Századok    1885.  I.  pözet.  2 


18  n.  ÜLÁ8ZLÓ 

nem  kételkedtek,  hogy  azon  előnyökben,  melyeket  Ulászló  megvá- 
lasztása, Lengyelország  és  Csehország  szövetsége  által,  igér,  öcscse 
is  részesítheti  az  országot ;  mindazon  hátrányok  nélkül,  melyeket 
az  a  helyzet  teremt,  a  mikor  egy  uralkodó  több  koronát  visel.  *) 

Báthori,  mint  országbíró  és  erdélyi  vajda,  hatalmas  család 
feje  és  kiterjedt  uradalmak  birtokosa,  arra  számíthatott,  hogy 
nagyszámú  követökre  fog  találni.  De  öcscsén  Báthori  Miklós 
váczi  püspökön  kivűl,  úgy  látszik,  csak  Rozgonyi  István  és  Perényi 
Imre  csatlakoztak  hozzá  a  főrendek  soraiból. 

Ezalatt,  május  második  felében,  Corvin  János  is  fölismerte 
a  helyzetet.  Belátta,  hogy  a  főrendek  hűségére  nem  számíthat, 
és  csak  fegyver  hatalmával  biztosíthatja  magának  a  trón  bir- 
tokát. ^)  Atyja  példájának  utánzását  azzal  készíllt  megkezdeni, 
hogy  az  ő  választásánál  is  a. fegyveres  tömegek  pressiója  képezze 
a  döntő  tényezőt.  Báskai  Balázs  megnyitotta  előtte  a  budai  és 
visegrádi  várakat,  rendelkezésére  bocsátotta  a  koronát  és  a  kincs- 
tárt. Kis  Máté,  kinek  gondjaira  voltak  bízva  a  liptó-megyei  várak 
és  uradalmak,  valamint  Székely  Jakab  kapitány  csapataikkal 
zászlai  alá  siettek.  ^) 


^)  A  milánói  követ  már  april  b-ikán  jelenti,  hogy  Ulászlót  a 
katonai  párt  nem  fogja  támogatni.  (Serano  militi  che  lo  reeuearano,  tam- 
quam  imbellem,  parendogli  anche  grave  sottomettersi  a  chi  c  quasi  stato 
sottoposto  a  qucsto  Kegno.  (?)<)  Ellenben,  dgymond,  a  lengyel  király 
többi  íiai  ellen  kifogást  nem  tehenek.  (D.  E.  IV.  168.)  Hogy  Báthori  István 
kezdetben  Albert  pártján  állott,  Tubero  elbeszéléseiből  tudjuk.  (Scbwandt- 
ncr.  II.  122.)  Magyar  Balázs,  mint  Bonfín  lapjain  olvashatjuk,  Ulászló 
megválasztása  után  is  Albert  pártjának  fötámasza  volt.  Ugyanaz  szól 
Báthori  Miklós  föllépéséről  Albert  érdekében.  Rozgonyit  egy  Pray  által 
idézett  oklevél  nevezi  Albert  párthivének.  (Annales.  II.  214.)  Perényi 
Imre  birtokait,  mivel  Alberthez  csatlakozva,  hűtlenség  bűnébe  esett, 
Ulászló  1491.  január  13-ikán  az  egri  és  váradi  püspököknek  adoma 
nyozza.  (Az  oklevél  eredetije  az  orazágos  levéltárban.) 

2)  A  milánói  követ  május  22-ikén  írja:  »Io  vedo  cl  DucaZovaiinc 
fora  de  speranza  del  favore  de  li  Baroni  nt'  lui  medesimo  ciede  che  li 
possi  succcdere  se  non  per  forza,  ct  álla  forza  questi  li  fanno  niirabíic 
provÍ8Íone.«  És  május  25-ikén:  »Lui  medesimo  despcra  de  la  Hectionc, 
se  non  per  forza. «   205.   (D.  E.  IV.  201.) 

^)  A  milánói  követ  ezeket  említi  mint  János  li<!rc'/<»}^  »f.'int<>ri 
militari^  sorában  a  legki  valóbbakat.   208. 


KIRÁI.YLYÁ  VÁLASZTÁSA.  19 

Míg  a  herczeg  hadakat  gyűjtött  és  Milánóba  is  fordult 
pénzsegélyért,  ^)  egyszersmind  nem  mulasztá  el  azt  sem,  hogy  az 
érdekek  kapcsaival  csatoljon  minél  többeket  magához.  Adomá- 
nyokkal és  Ígéretekkel  nem  fukarkodott.  ^)  Es  önzetlen  barátot 
szerzett  magának  Váradi  Péter  kalocsai  érsekben,  a  kit  atyja 
hét  éven  át  fogva  tartott  és  ö  most,  május  20-ikán  szabadon 
bocsátott.')   . 

Ellenben  Beatrix  királyné  nyíltan  szakított  János  herczeg- 
gel,  a  mit  tüntetőleg  kifejtett  azzal,  hogy  vonakodott  vele  a  királyi 
várlakban  megszállani ;  Dóczi  Orbán  püspök  budai  házát  válasz- 
totta tartózkodási  helyül.  A  milánói  követ,  mikor  a  fejedelme 
által  János  herczeg  érdekében  írt  ajánló  leveleket  megkapta,  a 
Beatrix  részére  szólót  már  nem  kézbesíthette,  mert  attól  tartott, 
hogy  a  királyné  szemébe  nevetne.  *) 

A  nyilvánosság  színe  előtt  folytonosan  a  vigasztalhatatlan 
özvegy  szerepét  játszotta,  a  ki  a  világ  hiúságait  megvetve,  az 
oltár  zsámolyánál  fog  vigaszt  keresni.  De  egyszersmind  titokban 
azon  mesterkedett,  hogy  ezen  szent  tervek  elejtésére  kényszerít- 
sék. A  pápai  nuntius  és  a  nápolyi  követ  útján  oda  hatott,  hogy  a 
pápa  egyenesen  parancsolja  meg  neki,  hogy  kezét,  a  kereszténység 
érdekében,  a  megválasztandó  magyar  királynak  nyújtsa;  a  magyar 
rendektől  is  elvárta,  hogy  ez  irányban  kéréseikkel  ostromolni 
fogják.  ^) 

^}  A  milánói  herczeg  júdíub  7-ikén  budai  követene^  írja :  ». . .  Dúca 
Zovanne,  al  quale  per  la  richiestache  ci  ha/atio  di  denari , . .  .€    216. 

^1  Az  országos  levéltár  május  első  napjaiban  (5  és  6-ikán)  Dóczi 
Orbán  és  Dánffi  András  javára  kiállitott  adomány  leveleit  őrzi. 

^)  L.  e  sorok  írójának,  a  »Századok€  1883-ik  évi  folyamában 
közrebocsátott  dolgozatát :  Váradi  Péter  élete. 

*)  A  Beatrixhoz,  valamint  az  egri ,  váradi  és  győri  püspökök, 
Zápolyai,  Báthori,  Kinizsi  és  Geréb  Mátyás  részére  szóló,  april  15,  20, 
25-ikén  kelt,  milánói  ajánlólevelek  közölve  vannak  D.  E.  IV.  172—182. 
.\  milánói  követ  május  22-ikén  írja,  hogy  a  királynénak  a  herczeg  kérel- 
mei >sariano  state  uuo  pabulo  de  rÍ8o.«:  202.  És  május  2r)-ikén :  >La 
Regina  non  solamente  disente  dalo  Dúca,  mn  lo  oppugna  quanto  po.<  20:'). 

^)  A  milánói  követ  május  25-ikén  jelenti  a  királynénak  a  pápai 
iiiiiitiu.q  rs  a  nápolyi  követ  által  szőtt  fondorlatait.  Es  még  június 
-O-ikán  írja  :  »Qac8ta  Serenissima  Regina  . . .  jacta  do  volorc  essa  ntonaca. 
quod  ego  ab  ca  audivi.«  20G.  224. 

^2' 


20  II.  Ulászló 

Az  volt  óhajtása,  hogy  Miksára  essék  a  rendek  választása. 
A  római  király  házassági  ajánlatai  őszinteségét  elég  oka  lett 
volna  kétségbe  vonni.  De  hiúsága  és  nagyravágyása  egészen 
elvakította.  Az  a  gondolat,  hogy  a  császári  czim  várakozik  rá, 
elragadtatással  tölte  el,  melyet  eltitkolni,  nem  volt  képes.  ^) 

Ily  körülmények  között,  Ulászló  párthívei,  a  sokféle  ellen- 
séges irány  közepett,  minden  tényezőt,  mely  czéljok  elérésében 
segítheté,  gondosan  számításukba  vontak.  Még  a  milánói  udvar- 
ról sem  feledkeztek  meg,  és  azzal  kecsegtették,  hogy  Biancát^ 
Corvin  János  jegyesét,  Ulászló  nőül  fogja  venni.  2)  Arról  is  gon- 
doskodtak, hogy  szükség  esetén  fegyveres  erő  álljon  rendelke- 
zésökre.^) 

így  tehát  baljóslatú  előjelek  között  nyílt  meg  a  király- 
választó országgyűlés. 

Fraknöi  Vilmos. 


^)  A  milánói  követ  még  júqíus  20-ikán  írja :  ^Questa  Serenissima 
Kegina  se  affatica,  qaanto  p6,  per  el  Serenissimo  Re  de  Aomani,  per 
una  effusiasima  ambitione  de  essere  Imperatricc,  cuias  dignitatis  vix  vide- 
tur  ferre  desiderium,  in  tanto,  ché  etiam  nomen  regium  illi  8ordet.«  224. 

^)  A  milánói  követ  május  25-iki  jelentése.  205. 

®)  Ugyanazon  jelentésben  olvassuk  :  ^Questi  Praelati  et  Baroni 
banno  facto  electione  de  molta  gente  ad  vim  cohibendam.<c  205. 


A  SZECIIYEK  MURANYHAN. 

ELSŐ  KÖZl.KMKNY. 


Évszázadokon  át  virágzott  s  a  förangúak  közé  számíttatott 
a  Széchy-család,  mielőtt  Murány  vára  birtokába  lépett,  mely  nevét 
mind  c  mai  napig  fentartotta  a  köztudatban.  A  család,  mely  a 
XIIL  század  óta  folyton  előkelő  szerepet  vitt  a  közéletben,  az 
idők  folyamán  két  ágra  szakadt  s  az  egyik,  a  felső-lindvai  a 
Dunán  tűi,  a  másik  a  föl  vidéken,  Gomörben  és  Abaujban  szer- 
zett kiterjedt  jószágokat.  A  XYI.  század  végén  a  lindvai  Szécbyek 
fíágon  kihaltak.  Ekkor  Tamás,  a  családban  e  néven  harmadik, 
mint  a  felső-lindvai  és  balogi  várak  s  a  hozzájok  tartozó  nagy 
jószágok  ura  lett  a  Szécby-család  most  már  egyedüli,  rimaszécsi 
ágának  feje.  Utóbb  ő  szerezte  meg  a  murányi  uradalmat  s  ő  volt 
családja  másodvirágzásának  alapvetője.  De  mint  előkelő  katonai 
és  politikai  egyéniség,  mint  nagy  állami  méltóságok  viselője  szin- 
tén figyelmet  érdemel.  Fiai  a  virágzás  legfőbb  fokára  emelték  a 
családot.  Nemcsak  újabb  szerzemények  halmozódtak  össze  kezei- 
ken, hanem  az  egyik,  Dénes,  1645-ben  grófi  czimet  is  nyert.  ^) 
Kiváló  politikai  szerepet  azonban  csak  maga  Tamás  s  legidősebb 
fia,  Oyörgy  játszott.  Tamás  szerezte  meg  Mui*ányt,  György  és 
neje,  Homonnay  Drugeth  Mária  alapították  meg  a  murányi  udvar 
fényét  s  leányok  Mária  tette  e  várat  ama  regényes  kaland  szín- 
helyévé, mely  kétszáz  esztendő  óta  nem  szűnt  meg  ébren  tartani 
legkiválóbb  költőink  érdeklődését  E  nő  szülői  s  nagyatyja  Tamás 
mindnyájan  figyelemre  méltó  egyéniségek ;  nyomot  hagytak  tör- 
ténetünkben s  életűtjok  leírása  nem  érdektelen  adalékot  szol- 
gáltat amaz  emlékezetes  korszak  ismeretéhez,  melyben  pályájo- 
kat  végig  futották. 


1)   Tagányi  K  Turul    1883.   85.  lap.    Az  oklevél  a  bécsi  Liber 
Kegiusban  ia  megvan. 


22  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

I. 

Széchy  Tamás  1655-ben  ^)  született.  Amaz  idők  szokása  sze- 
rint elég  liatalon,  huszonkét  éves  korában  nősült,  feleségül  véve 
Perényi  Borbálát,  ki  néhány  év  múlva  meghalt.  Az  özvegy  férj 
Batthányi  Katával  lépett  új  házasságra,  melyet  szintén  megbon- 
tott a  halál.  Tamás  harmadszor  házasodott ;  a  nála  sokkal  fiata- 
labb Forgách  Margitot  vette  el.  Mindhárom  feleségétől  született 
gyermeke.  Az  első  házasságból  eredt  György,  a  harmadikból 
Dénes,  a  későbbi  gróf,  továbbá  Magdolna-Erzsébet,  Zrínyi  György 
neje.  így  Tamás  a  XVII.  század  két  nagyon  ismert  alakjának,  a 
murányi  Vénusnak  és  Zrinyi  Miklósnak,  a  költő-hősnek  volt  nagy- 
atyja. A  legelső  adat,  mely  Tamásról  eddig  előkerült,  egy  családi 
egyezséglevél.  2)  Egy  második  okmány,  a  mely  reá  vonatkozik, 
1588.  april  26-án  kelt  Bécsben.  ^)  Ernő  főherczeg  teljes  védelmét 
igéri  neki,  személyét  és  vagyonát  illetőleg.  Már  ekkor  nagy  jószá- 
gok ura  volt  s  azért  kérte  ki  a  főherczeg  pártfogását. 

Egyébiránt  Széchy  Tamás  a  XVI.  század  utolsó  tizedeiben 
olyan  életet  folytatott,  mint  a  többi  előkelő  magyar  urak.  Szüle- 
tett katona  volt  akkor  mindenki.  Fegyverrel  kezében,  örökös 
harczban  védte  életét,  családját,  vagyonát,  lételét.  Tamás  1588. 
táján,  a  király  szendrői  végvárának,  vagy  mint  akkor  mondák, 
végházának  volt  főkapitánya.  Az  említett  év  okt.  8-án  ő  is  ott 
küzdött  a  Hernád  völgyében  a  híres  szikszai  harczban,  melyről  az 
egykori  Tardi  György  lendületes  vitézi  éneket  szerzett.  A  török 
betört  a  Hegyalja  áldott  vidékére,  s  a  költő  megkapóan  festi  a 
föld  népe  rémületét. 

Öldökölve,  pusztítva  jelent  meg  az  ellenség  s  támadt 

Nagy  rémülés,  hirtelen  nagy  révadás, 
Az  fold  népe  között  lön  nagy  futamás, 
Szekérháton  messze  földön  bujdosás, 
Lön  nagy  sírás,  rívás  és  nagy  jajgatás  — 
Megütközék  az  jajszózat  az  égben, 
Sivalkodás  hallaték  az  völgyekben. 

De  egyszerre  megjelentek  a  boszúállók  s  »Zöng  a  rézdob, 
harsog  a  sok  trombita.*  Rákóczy  Zsigmond  tornai  főispán  veze- 


^)  Ez  a  születési  év  kerül  ki  azon  fenmaradt  adatból,  bogy 
1618-ban  64  éves  korában  balt  meg. 

^)  1575-ben  az  abaujmegyei  Csány  és  Enyiczke  birtokokból  őt 
illető  részekre  nézve  kiegyezett  Szécby  Sárával.  Leleszi  konvent.  Prot. 
21—124. 

8)  Orsz.  Levélt.  N.  R  A. :  679  :  5. 


A  SZiaiIYKK   MUKÁXYnAN.  23 

tése  alatt  Széchy  Tamás  és  a  többi  kapitányok  hadaikkal  meg- 
rohanták és  megsemmisítették  az  ellenséget;  zsákmánya  elve- 
szett, foglyai  megszabadultak,  s  a  győzedelmes  harcz  híre  sokáig 
fenmaradt  a  megmentett  lakosok  hálás  emlékezetében. 

A  másik  hadi  vállalatot,  melyben  Tamás  kétszáz  lovassal 
részt  vett,  Győr  ostromát  1597-ben  nem  kisérte  ily  siker.  Az  ostro- 
mot a  keresztény  sereg  kénytelen  volt  abbanhagyni.  Az  1604 
országgyűlésen  a  rendek  Széchyt  is  beválasztották  az  ausztriai- 
magyar  határszabályozó  bizottságba.  Különben  a  csakhamar 
meginduló  Bocskay-mozgalmakban  kevéssé  lépett  előtérbe.  A  vál- 
ság idején  királypárti  maradt  ugyan,  de  rokonszenvei,  úgy  látszik, 
ót  is,  mint  az  egész  magyarságot,  Bocskay  Istvánhoz  vonzották. 
1606.  jul.  16-án  Felsö-Lind várói  a  fejedelemhez  levelet  intézett, 
melyben  elmondja,  >hogy  igaz  magyarnak  tudván  lennie  őt,  örö-  . 
mestebb  szolgálná.  Jószágot  kér  tehát  tőle,  de  elég  őszinte  beval- 
lani, hogy  ingyen  nem  kivánhatja,  »miért  hogy  én  még  semmit 
nem  szolgáltam  Felségednek.*  Ha  azonban  olyan  helyen  kapna 
jószágot,  mely  neki  is  tetszik  s  melyen  tfsztességesen  elélhet, 
»kész  vagyok  egy  jó  summa  pénzt  Felségednek  letennem  és  így 
mint  gyermekestül  Felséged  hívségében  maradnom.* 

Ez  ajánlatnak  nem  lett  következüiénye.  A  béke  megkötte^ 
tett  és  Tamás  a  királytól  megszerezte  az  akkor  még  Ausztriához 
csatolt  Kőszeg  várát  és  uradalmát.  1606-ban  az  ő  neve  is  szere- 
pel a  cseheknek  küldött  szövetséglevelen ;  1607 — 8-ban  Rákóczy 
Zsigmond,  régi  fegyvertársa,  akkor  már  erdélyi  fejedelem  érde- 
kében fáradozott  s  ez  ügyben  Bécsben  is  járt,  1608-ban  pedig 
dunántúli  főkapitány  lett.  Az  akkori  koronázási  ünnepélyeken 
előkelő  részt  vett  s  a  koronázási  díszmenetben  ő  vitte  a  keresztet. 
Az  említett  évi  országgyűlés  törvényczikkelyeit,  mint  kisebb 
zászlós  úr  ő  is  aláírta.  Ez  időben  igyekezett  megszerezni  Muráuy 
várát  és  uradalmát,  mely  csaknem  ötven  évig  a  kincstáré  volt.  Az 
örökös  pénzhiányban  szenvedő  fiskus  váltig  igyekezett  rajta  túl- 
adni már  1600-ban.  Kínálta  Rákóczy  Zsigmondnak  akkor  30 — 
40,000  frton.  Pár  év  múlva  Rottal  János  Jakab  báró  és  neje 
Thurzó  Mária  vették  zálogba  100,000  frton. 

A  magyar  uraknak  azonban  nem  volt  ínyökre,  hogy  oly 
hatalmas  birtoktest,  mint  Murány,  melyhez  Gömörmegye  nagy 
része,  Jolsva  városa  és  számos  falu  tartozott,  idegen  családok 
kezén  legyen.  A  Rottal-család  akkor  még  honfiúsítva  sem  volt,  s 
különben  sem  ő  volt  az  egyedüli,  mely  a  Rudolf  király  alatt  folyó 
zűrzavaros  gazdálkodás  mellett  hazánkban  nagy  jószágokat  szer- 
zett. A  lipcsei  uradalom  Zólyommegyében  szintén  idegeneknek 
adatott  Az  1608:  koronázás  előtti  XXIII.  t.-cz.  tehát  a  bécsi 
béke  értelmében  elrendeli,  hogy  Murány  és  Lipcse  várak  a  zálog- 


24  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Összeg  visszatérítése  mellett  »a  németek  és  más  külföldiek  kezé- 
ből yi8szayálta8sanak.c  Széchy  Tamás  sürgetésére  alkották-e  a 
rendek  e  törvényczikket,  vagy  e  törvényczikk  irányozta  Tamás 
figyelmét  e  nagy  jószágra,  melynek  közelében  épült  családja  ősi 
fészke,  Balog  vára  s  mely  körül  már  voltak  birtokai,  azt  nem 
tudni.  De  1608-t61  kezdve  minden  igyekezete  Murány  megszer- 
zésére irányúit.  A  királynál  és  Rottalnál  egyszerre  kezdte  meg  az 
alkudozásokat.  Mindkét  helyen  sikerrel.  A  király  kész  volt  a  tör- 
vényt az  ő  javára  végrehajtani  a  tényleges  birtokos  érdekeinek 
sérelme  nélkül.  Viszont  Kottái  báró  sem  akart  ellenállani,  ha  a 
zálogösszeg  teljes  visszafizetése  számára  biztosíttatik.  A  király 
közbelépése  folytán  Rottal  és  Széchy  Tamás  közt  még  1608  folya- 
mán megköttetett  az  alku.  E  szerint  Széchy  Tamás  elvállalta, 
hogy  a  megállapított  határnapon  visszafizeti  a  100,000  frtnyi 
zálogösszeget,  Bottal  viszont  kötelezte  magát,  hogy  mihelyt  a 
pénzt  megkapja,  a  várat  minden  tartozékával  együtt  az  új  bir- 
tokosnak engedi  át. 

De  Széchy  Tamás  a  kitűzött  határnapot  nem  tartotta  meg. 
A  király  közbelépésére  uj  terminus  tüzetett  ki,  de  szintén  siker- 
telenül. Erre  kitüzetett  egy  harmadik  határnap  1609.  Szent 
Fülöp  és  Jakab  apostolosok  napjára.  Kottái  és  neje  azonban  attól 
tartottak,  hogy  Széchy  ekkor  is  elmulasztja  a  fizetést.  Ennek 
folytán  Gömörmegye  1609.  márcziusi  közgyűlésén  eleve  tiltako- 
zást emeltek  ^)  az  újabb  halasztás  ellen.  Széchynek  nem  volt 
pénze.  Bécsbe  ment  pénzt  szerezni  s  addig  is  barátjától,  Náprági 
Demeter  püspöktől  kért  kölcsön.  ^)  Ugy  látszik,  később  meg  is 
kapta,  le  is  fizette  az  összeget,  mert  az  év  végén  megszerzé  a 
királytól  az  adománylevelet,  mely  a  közte  és  Kottái  báró  közt 
végbement  transactiót  a  legfelsőbb  szentesítéssel  látta  el.  1609. 
decz.  20-án  Pozsonyban  kelt  11.  Mátyás  adománylevele  ^)  s  ekkor 
ment  át  Murány  ama  család  birtokába,  melynek  egyik  tagja  utóbb 
oly  hímévre  juttatta. 

Széchy  Tamás  azután  folyton  gyarapodott  a  királyi  kegy- 
ben, vagyonban  és  tekintélyben.  1610-ben  kir.  főasztalnok  lett, 
1611-ben''pedig  a  hajdúk  ellen  harczolt,   s  okt.  28-án  megverte 


^)  A  megye  generális  congregatíójának  1609.  jegyzőkönyve.  Miku- 
lik  József  történészünk  szívességéből. 

«)  Levele  Náprágihoz  1609-böl.  Orsz.  L.  Végy.  Lev.  1600-19 
csomag. 

®)  Az  insoriptionalis  szövege  (bécsi)  Liber  Regius  VI.  (1609 — 19). 
A  király  dunántúli  főkapitánynak,  titkos  tanácsosának  sib.  nevezi 
Széchy  Tamást  s  hűsége  jutalmául  adja  neki  Murányvárát  összes  tar- 
tozékaival. 


A  szfeciiYEK  murAnyban.  25 

őket  Kálló  alatt,  mire  részt  vett  a  tokaji  tárgyalásokban  s  az  ottan 
Báthory  Gábor  erdéljri  fejedelemmel  kötött  egyezményt  aláírta*), 
1612-ben  pedig  Gömörmegye  főispánjává  neveztetett  ki. 

Az  élemedett  korú  ember  ezután  a  dunántúli  végházakból 
fiatalos  nyugbatatlansággal  folytatta  a  határszéli  csatározásokat 
a  törökkel.  Batthányi  Ferencz,  noha  rokona,  fenmaradt  levelei- 
ben örökösen  panaszkodik  ellene.  Azt  írja  róla,  hogy  nem  tud 
nyugton  ülni  s  nemcsak  meg  nem  bünteti  békebontó  szolgáit, 
hanem  ha  valami  szerencsés  zsákmányolásból  megjönnek,  » min- 
denikből harmadot  vesz,  egy-egy  tallért c,  sőt  az  értékesebb  hol- 
mit, főleg  a  jó  lovat  meg  is  vásárolja  tőlük.  A  szomszédok  szolgáit 
magához  csalogatja,  felfogadja,  sőt  a  czigányokat,  kiket  Érsek- 
Újvárból  kiűztek,  nemcsak  ő  tartja,  hanem  beírta  »az  ország 
hadnagyságának  regestromában <  is.  »Pedigc  mondja  boszúsan  a 
levélíró  »azt  vélem,  hogy  az  előbbeni  országhadnagyok  nem 
czigányokat  írattak  abba  az  regestromba,  hanem  főembereket. « 

De  nemcsak  a  levélíró,   hanem  azok,   a  kikhez  a  levelek 
iutézvék,  a  Thurzók  sem  szeretik  az  öreg  urat,  ki  az  egyik  Thur- 
zót  megkosarazta,  mint  ezt  Batthányi  1616.  május  5-én  kelt  leve- 
lében említi.   Széchy  Tamásnak  akkor  még  két  hajadon  leánya 
volt :  Magdolna  vagy  Erzsébet  és  Eufrozina.   Magdolna  férjhez 
adásáról  volt  szó  s  Batthányi  Ferencz  szörnyű  dolgokat  tud  a 
megkosarazott  kérőnek  mesélni  a  fortélyokról,  melyekkel  az  öreg 
úr  az  iflú  Zrínyi  Györgyöt  behálózta  s  reá  tukmálta  leányát. 
E  házasság  történetéhez  a  levelek  2)  mindenesetre  igen  becses 
adalékot  nyújtanak.    16 16.  május  5-én  emlékezik  meg  a  dologról 
először  Batthányi,  fölemlítve,   hogy  Széchy  Tamás  oda  hitegette 
magához  az  ifjú  Zrínyi  Györgyöt,  ki  nem  maga  kérte  meg  a 
leányt,   hanem  Széchy^  két  szolgája  által  kérette  meg.   Egymás 
Ifvelében  azt  írja:    >En  szánom  azért  az  Zrínyi  Györgyöt,  hogy 

mikor  tanulni  kell  vala,   akkor  házasodik  meg de  erővel, 

hitegetéssel  és  nagy  pénz  Ígéretével  vette  reá,  Magyerókereket 
még  nem  neki.  Kőszeget  neki  adgya  az  leányival,  az  fiainak  Eas- 
Mártont  és  Lanzsért  veszi  meg.«  Azután  ismétli  előbbi  levele 
azon  állítását,  hogy  Zrínyi  részére  >nem  valami  emberekc,  hanem 
»Széchynek  két  szolgája  kérték  megc  a  leányt  s  bosszúsan  hozzá- 
teszi >én  csodálom,  hogy  maga  nem  kérte  meg  az  maga  leányát.  < 
De  habár  nemcsak  Batthányi,  hanem  a  vőlegény  anyja  szin- 
tén ellenezte  a  házasságot,  Széchy  Tamás  állítólagos  praktikái 
mégis  sikerre  vezettek.  Zrínyi  György,  anyja  halála  után,  mint 
Batthányi  1616.  szept  11-ik  levelében  írja,  rögtön  megtartotta  a 


1;  Szilágyi  Sándor  Báthory  Gábor  162  b  köv.  1. 

2)  Történelmi  Tár.  1879.  1.  füzet.  Kiadja  Nagy  Gyula. 


2G  acsAdy  ignácz. 

kézfogót.   Megtörtént  az  esküvő  is  es  e  frigyből  született  Zrínyi 
Miklós,  a  költő,  századának  legnagyobb  magyarja. 

A  következő  1617.  esztendő  új  méltóságot  hozott  az  öreg 
Széchy  Tamásnak.  0  is  tagja  lőn  a  Thurzó  György  nádor  halála 
folytán  alakított  kormányzóságnak.  De  már  kevésbé  foglalkozott 
közügyekkel.  Erezte,  hogy  végórája  közéig  s  roppant  vagyonát 
három  nejétől  származott  gyermekei  közt  igazságosan,  szem  előtt 
tartva  anyai  jussokat,  s  másnemű  igényeiket,  igyekezett  szétosz- 
tani vagy  a  szétosztást  végrendeletileg  szabályozni.  Először  két 
első  nejétől  született  gyermekeit  elégítette  ki.  Murány  és  Balog 
várát  még  életében  átadta  legidősebb  fiának,  Györgynek,  mig  a 
gömöri  jószágok  egy  részét  Rimaszombattal  legidősebb  leánya, 
Kata  ^)  kapta  meg. 

Második  nejétől  származott  gyermekeit  külön  kielégítvén, 
végrendelete,  mely  1618.  jan.  28-án  kelt  Pelső-Liudván  s  IL 
Mátyás  király  által  is  megerősíttetett,  főleg  dunántúli  nagy 
jószágaira,  illetve  harmadik  nejétől  származott  gyermekeire  vonat- 
kozik. 2)  Meghagyja  nekik,  hogy  a  felső-lindvai  családi  sírboltot 
kőfallal  kcríttessék  körfii,  a  helységben  iskolát  alapítsanak  s  a 
papról  kellően  gondoskodjanak.  Végrendelete  végrehajtóivá  Páz- 
mány Péter  esztergomi,  Náprági  Demeter  kalocsai  érseket,  gróf 
Forgách  Zsigmond  Nógrád  és  Szabolcsmegye  főispánját  és  Révay 
Péter  koronaőrt  nevezte  ki.  Azután  megadással  várta  halálát, 
mely  csakhamar,  1618.  febr.  9-én  bekövetkezett.  Nem  Muránybau, 
mint  némelyek  állítják,  hanem  Felső-Lindván  —  ezt  a  végrende- 
let intézkedései  kétségtelenné  teszik,  —  temettetett  el,  mely  a 
Széchy ek  lindvai  ágának  ősi  családi  sírboltja  voll. 

Széchy  Tamás  ifjúsága,  élete  java  a  XVI.  századba  esik,  s 
noha  később  halt  meg,  igazi  mintaképe  a  XVI.  század  tisztes 
magyar  főurainak.  Nem  volt  kiváló  tehetség,  de  egy  komoly,  erős 
hitű  és  nemesebb  erkölcsökkel  bővelkedő  időszak  gyermeke.  Vau 
benne  sok  gyakorlati  vonás ;  ernyedetlen  és  szerencsés  vagyon- 
szerző, a  ki  büszke  önérzettel  írja  végrendeletében,  hogy  nemcsak 
visszavásárolta  a  Széchy-család  ősi  javait,  hanem  újakkal  is  gya- 
rapította. De  e  szerzeményekhez  nem  vallás  vagy  pártváltoztatás 
árán  jutott.  Egész  életét  egy  zászló  alatt  töltötte  s  midőn  egy  pilla- 
natra megingott  hűségében  és  Bocskayhoz  hajlott,  ezért  nem  kért 


^}  Kata  először  Gyulaffy  László  neje  volt.  Férje  1605-beu  hunyt 
el.  0  az  a  Széchy  Kata,  ki  másodszor  lokácsi  Prépostváry  Zsiguioud- 
hoz  ment  uöül,  nein  pedig  Széchy  György  leánya  Lisztiusné  Kata,  kivel 
egyes  írJink  Összetévesztik.  (Deák  Farkas.  M.  Hölgyek  Lev.) 

2)  A  végrendelet  szövege  megvan  a  Szccliy-család  pörös  aktáiban. 
Országos  levéltár.  Személynöki  iratok. 


A  SKÍXHYEK  MURÁNYIJÁN.  27 

olörc  jutíilmat.  Lelkiismeretes  gazda,  igyekszik  jól  nustilui,  sze- 
reti a  vagyont,  mely  akkor  még  inkább  alapja  volt  a  közszerep- 
lésuek  és  befolyásnak,  mint  ma.  De  erkölcstelen  utat  nem  hasz- 
nál az  előmenetelre.  Protestáns  vallásos  érzete  mindig  erősen 
nyilatkozik,  néha  el  is  kergeti  jószágairól  a  katb.  lelkészeket,  do 
a  főpapsággal  folyton  fenn  tudja  tartani  jó  viszonyát,  sőt  annyira 
bízik  benne,  hogy  két  érseket  is  kinevez  végrendelete  végrehajtó- 
jává. »Soha  csak  legkisebb  dologban  sem  igyekeztem  —  írja  egy 
Ízben  Pázmánynak  —  a  praelatus  urakkal  veszekednem.*  Pénz 
dolgában  nagyon  takarékos,  de  csak  ott,  a  hol  mások  érdekeit 
nem  károsítja.  Midőn  a  murányi  tizedet,  melyet  még  Forgách 
bibornoktól  vett  évi  500  frton  bérbe,  Pázmány  követeli  tőle,  noha 
az  új  inscriptionalis  szerint  nem  köteles  többé  fizetni,  mégis  meg- 
adja az  évi  bért,  csakhogy  perpatvar  ne  támadjon  belőle.  E  mel- 
lett sokat  tart  szavára,  nevére,  tekintélyére.  A  rimaszombatiak 
1617-ben  adójukat  ő  neki  fizették  meg.  De  Forgách  Zsigmond 
főispán,  noha  ezt  tudta,  újra  követelte  tőlük  az  adót.  A  város 
lakói  Széchyhez  fordultak  oltalomért.  »En  nekem  ugyan  tisztessé- 
g(»m  ellen  fogna  lenni  —  írja  Forgáchnak  —  ha  az  én  levelem 
mellett  meg  nem  oltalmazhatnám  őket.-*  ^)  Széchy  Tamása  XVI. 
század  sok  szép  erényét  egyesíti  magában,  s  nemcsak  mint  család- 
jának vagyoni  regenerátora,  hanem  mint  kora  egyik  elsőrendű 
szereplője  is  tiszteletreméltó  emléket  hagyott  történetünkben. 

Jó  tulajdonai  közül  csak  a  takarékosságot  s  a  vagyongya- 
rapítás ösztönét  örökölte  tőle  legidősebb  fia,  Széchy  György. 
()  már  más  emberöltő  gyermeke.  Vele  egy  új  kor  typikus 
alakja  lép  az  események  színpadára.  Sokban  atyjára  ütött 
ugyan,  de  erényei  és  bűnei,  jellemének  jó  és  rossz  tulajdonai 
élesebben  lépnek  előtérbe.  A  koporsóján  talált  felírat  szerint 
1577-ben  születhetett.  Neveléséről,  gyermekkora  éveiről  eddig 
uem  került  elő  semmiféle  adat.  De  ha  e  tekintetben  cserben 
hagynak  a  történeti  följegyzések,  itten  is,  mint  a  kor  sok  más 
mozzanatáról  a  költő  ad  útbaigazítást.  Balassa  Bálint,  a  regi 
Magyarország  legnagyobb  lyrikusa,  megmondja,  hogyan  nevelték 
u'vermekeiket  a  XVI.  század  utolsó  évtizedeiben  a  magyar  főurak, 
főleg  a  törökkel  közvetlenül  határos  részek  urai. 

Balassa  >vitézlő  iskolá«-nak  nevezi  Magyarországot  épen 
azon  időben,  melybe  Széchy  György  serdülő  kora  esik.  Apja 
Tégbeli  kapitány  volt,  bátor,  jó  kardforgató  ember.  Kétségkívül 
György  is  hadi  zaj  közt  nőtt  fel  s  korán  azok  közé  tartozott,  kik- 
ről a  költő  énekli,  hogy 

^)  Akadémiai  kézirattár.  A  levél  más  tekintetben  is  nagyon  erde- 
kei a  \árosok  akkori  viszonyaira. 


28  ACbÁDY  IGNAcX. 

A  nagy  szélos  inczö, 
S  a  szép  liget-erdő, 
Sétáló  palotájok ; 
Az  utaknak  lese, 
Kemény  harczok  helye, 
Tanuló  iskolájok ; 
Csatán  való  éhség, 
Szomjúság  8  nagy  hévség, 
Fáradtság  —  mulatságok. 

O  is  »a  végbelieknek,  iQú  vitézeknek  dicséretes  seregéhez* 
tartozott,  >mely  véres  zászlók  alatt«,  kora  iQúságától  kezdve  >a 
,Í.ó  hírért,  névért,  a  szép  tisztességért*  éjjel-nappal  talpon  állt,  s 
»hogyha  trombita  riadt,  jó  szerecsen  lovon*  sietett  a  harczmezöre. 
Ez  volt  ama  kor  aranyos  iQúsága^  melynek  szíve  felbuzdult  az 
ellenség  látásán,  mely  néha  csupa  jókedvből,  mulatságból  indult 
vitézi  próbára. 

Megesett  sokszor,  hogy  pajzánságukat  drágán  kellett  meg- 
fízetniök.  Néha  a  pogány  ellenség  lesébe  rohantak.  Fogságra 
kerültek  vagy  véresen,  sebesen  maradtak  a  porondon  és 

Sok  vad  madár  gyomra, 
Gyakran  koporsója  — 
Vitézül  holt  testeknek. 

Van  e  harczokban,  melyeket  erős  közvetlenséggel  fest  a 
vitéz  énekes,  valami  megragadó  eszményi  vonás ;  van  bennök  sok 
amaz  örökké  vonzó  romanticából,  mely  a  spanyol-mór  százados 
küzdelmekre  a  költészet  ragyogó  fényét  árasztja.  Örök  háború  a 
keresztény  hit  és  a  magyar  nemzet  ellenségével  volt  ama  nemze- 
dékek jelszava.  Hasztalan  volt  megkötve  hivatalosan  a  béke  —  a 
XVI.  Század  végén  nem  is  volt  megkötve  —  a  csete-paté,  a  vitézi 
tusa  a  végeken  nem  szűnt  meg  soha. 

Széchy  György  atyja  is  végbeli  kapitány  volt.  Fegyverzörej 
közt  teltek  el  a  gyermek  napjai  s  alig  hogy  fölserdült,  már  nela 
is  lóra  kellett  ülnie  és  harczra  szállania.  Korán  megkóstolta  a 
katonaélet  örömét,  de  bajait  is.  Az  első  adat,  mely  róla  fönmaradt, 
azt  jelenti,  hogy  török  fogságba  került.  Valami  határszéli  csete- 
patéban érhette  a  szerencsétlenség.  Széchy  György  s  több  fiatal 
bajtársa,  mind  Gömörmegyei  urak  1593-ban  kerültek  a  török 
kezébe  s  a  Rimaszombattól  egy  puskalövésnyi  távolságban  épült 
Zabar  (Szabatka)  török  erődbe  hurczoltattak.  ^)  De  nem  sokáig 


^)  Az  esetet  Istvánffy  Miklós  említi  az  1593-ki  események  közt. 
27  könyv.  Széchy  György  ekkor  még  csak  tizenhat  éves  volt.  Noha  a 
XVL  század  második  felén  élt  egy  másik  Széchy  György  is,  még  is  min- 


A  SZÉCHYEK  MURÁNYIJÁN.  29 

maradt  fogra.  Úgy  látszik  atyja  ösztönzésére  a  magyar  seregek 
körűifogták  és  megostromolták  a  török  erődöt  s  kiszabadították 
a  benne  sínlödö  magyarokat.  Az  ifjú  Széchy  >ráró-szárnyon  járó 
hamar  lovak<-on  töltötte  napjait  kétségkivtil  azután  is.  Hy  élet- 
mód mellett  a  tudományoknak  nem  sok  időt  szentelhetett.  írás, 
oly  ásás,  némi  magyar  és  latin  nyelvismeret  s  a  vallástan  elemei 
kielégítették  ama  kor  átalános  műveltségi  szükségleteit.  A  ki 
többet  akart,  az  külföldön  iskoláztatta  gyermekeit.  Itthon  csak 
később  teremtette  meg  Pázmány  Péter  az  intézetet,  melyben  a 
főúri  ifjúság  nemcsak  alaposabb,  hanem  finomabb,  előkelőbb 
nevelést  is  nyert.  Hogy  Széchy  György  oly  nevelésben  nem  része- 
sült, azt  egész  életpályája  elárulja.  A  kard  embere  volt  s  hogy  a 
tollat  nem  szívesen  forgatta,  azt  sejthetni  abból  is,  hogy  számos 
magánlevele  közt,  mely  eddig  előkerült,  egyetlen  egy  sincs  olyan, 
melyet  sajátkezűleg  írt.  Legbizalmasabb  levelezéseihez  is  titkárát 
vagy  valami  hű  emberét  használta  s  maga  csak  nevét  írta  alá. 
E^ébíránt  a  XYI.  században  inkább  a  gyakorlati  ügyességek 
elsajátítása  volt  fontos.  Lovagolni,  kopjával,  karddal,  puskával 
bánni,  a  testet  minden  fáradalom  elviselésére  izmosítani,  a  lelket 
merészszé,  rettenthetetlenné  fegyelmezni  volt  a  fődolog,  s  ehhez 
legjobb  tanintézetül  az  élet  vitézlő  iskolája  szolgált.  Az  ilyen 
iskola  sok  szép  férfias  erény  fejlesztője  volt.  Az  önérzet,  a  bátor- 
ság, a  feláldozás  és  halálra  szántság  gyarapodott  a  létért  való 
nagy  és  szakadatlan  küzdelmekben.  De  közönségesebb  természe- 
teknél, melyeket  a  hit  és  erkölcs  tanai  nem  eléggé  fegyelmeztek, 
a  vitézlő  iskola  sok  durva,  nyers  vonást,  jellembeli  fogyatkozást 
is  nagyra  növesztett.  Kegyetlenség,  ravaszság,  az  emberi  és  erköl- 
csi szempontok  mellőzése,  a  versenygés  fejlesztette  zabolátlan 
önzés,  az  örökös  zsákmányolásból  származó  telhetetlenség  és 
prédaszomj,  az  adott  szó  szentségének  elhalványulása  szintén  ez 
életmóddal  fejlődtek. 

E  vitézlő  iskola,  a  gyakorlati  élet  e  nehéz  tanfolyama 
rányomta  sajátos  bélyegét  Széchy  György  egész  egyéniségére. 
lS05.  óta  találkozunk  nevével  gyakrabban,  s  az  a  húsz  évi  pálya, 
melyet  ez  időtől  kezdve  váratlan  és  megrendítő  haláláig  meg- 
futott, örökös  tevékenység  ideje,  a  dicsvágy  és  az  önzés  szellemé- 
től sugalva.  A  Bocskay-mozgalom  hozza  őt  felszínre.  Az  idő,  mely 
e  nagy  szabadságharczczal  beköszöntött,  megtalálta  benne  embe- 
rét Elszánt,  dicsvágyó,  eszközeiben  nem  válogatós  embernek  való 


den  valóflzÍDÜség  a  mellett  szól,  hogy  itt  IstváníFy  az  iQu  Széchy 
Györgyöt,  Tamás  fiát  érti,  mert  mikor  IstváníFy  muDkáját  megírta,  már 
csak  egyetlen  Szécby  György,  és  pedig  az  ifjabb  élt,  s  ha  az  iró 
nem  őt  gondolta  volna,  azt  bizonyára  föl  is  említette  volna. 


30  ACöÁDY  IGNÁCZ. 

korszak  nyilt  meg,  mely  megadta  az  alkalmat  épen  úgy  a  nagy  és 
nemes,  mint  az  önző  és  gonosz  szenvedélyek  kielégítésére. 

A  XVII.  század  elején  Magyarország  és  társadalma,  mint 
egész  Európáé,  sajátságos  képet  nyújt.  A  protestantismus  már 
elvesztette  hódító  erejét ;  az  előző  ötven  év  alatt  hihetetlen  gyor- 
sasággal terjedt  s  a  meglepett  kath.  egyház  nem  hírta  haladását 
megakasztani.  A  főurak  roppant  többsége,  úgyszólván  az  egész 
nemesség  s  vele  a  jobbágyság  nagy  tömege,  melynek  lelki  üdvé- 
ről a  földesúr  tetszése  határozott,  az  új  hit  híve  lőn.  Végre  azon- 
ban a  kath.  egyház  összeszedte  magát  s  megindította  a  revindi- 
catio  nagy  hadjáratát  európaszerte.  Vészt  jóslóan  köszöntött  be 
az  új  század  mindenütt ;  már  éltek  mindazok,  kiknek  a  sors  a 
közelgő  európai  vallásos  küzdelmekben  szerepet  juttatott.  Angliá- 
ban már  megszületett  Cromwell,  a  puritán  hadvezér  és  apostol  s 
1605-ben  a  hírhedt  lőporösszeesküvés  egyik  ijesztő  előhírnöke 
volt  a  közelgő  viharoknak.  Prancziaországban  1610-ben  esett 
orgyilkos  áldozatává  a  lovagias  IV.  Henrik,  a  türelmesség  utolsó 
nagy  képviselője  hazájában,  melyet  halála  évtizedekre  a  polgár- 
háború és  pusztító  belső  betegségek  zsákmányává  tett.  Német- 
országban már  jelentkeztek  komor  előhírnökei  a  harmincz  éves 
háborúnak,  mely  államszervezetét,  hatalmi  viszonyait,  társadalmi 
tagolatát  gyökerestől  felforgatta.  Nehéz,  véres,  küzdelmes  napok 
virradtak  Európára.  A  fanatizmus  mindkét  táborban  feltámadt ;  a 
vallás  nevében  megkezdődtek  azok  az  öldöklő  háborúk, melyek  nagy 
nemzeteket  és  viruló  államokat  végenyészet  szélére  juttattak. 

S  mégis  az  a  mély,  a  szívet,  lelket  átható  vallásosság,  mely 
a  tizenhatodik  századot  jellemzi,  a  XVII-ikben  romlatlanul  már 
csak  az  angol  puritánoknál  maradt  fenn.  A  többi  nemzetek  irány- 
adó társadalma  bármi  szenvedélylyel  küzd  is  a  vallás  lobogója 
alatt,  a  nélkül,  hogy  észrevenné,  egyre  jobban  a  politikai  és 
állami  eszmék  befolyása  alá  kerül.  A  franczia  nemesség  legnagyobb 
része  a  XVI.  században  még  protestáns,  de  a  XVII-ben  már 
katholikus.  Önzés,  magánérdek  bizonyára  szerepet  játszottajp  e 
változásban.  Mint  ott,  ugy  nálunk  is,  élelmes,  ravasz,  erkölcste- 
len emberek  —  és  ezek  közé  tartozott  Széchy  György  —  kiak- 
názták e  zavaros,  átmeneti  viszonyokat.  De  mégsem  egyedül  ez 
önző  indokok  szüleménye  a  nagy  fordulat,  mely  a  valláspolitikai 
helyzetben  beállott.  A  politikai  kényszerűség  érzete,  az  állami  és 
nemzeti  öntudat  fölülkerekedése  épen  úgy  hozzájárult  az  átala- 
kuláshoz. A  magyar  főnemesség  egészen  azon  a  változáson  ment 
át,  mint  a  franczia.  Forgách  és  Pázmány  bibornok  nem  tisztán  a 
rábeszélés,  a  szellem  eszközeivel  térítették  vissza  a  protestáns 
aristocratia  nagy  részét.  Jutalmak,  az  udvari  kegy,  czímek,  mél- 
tóságok,  jószágok  adományozása  könnyítették  meg  munkájokat. 


A  SZKCIIYKK  MURÁN YHAN.  31 

De  mindez  maga  még  nem  fejti  meg  az  apostolkodás  teljes  sike- 
rét. A  politikai  belátás  s  az  államérdeknek  néha  csak  ösztön- 
szerű számbavétele  szintén  elősegítette  az  eredményt.  Végre  is 
csak  a  királyságtól  volt  várható  a  három  részre  tépett  ország 
egységének  visszaállítása.  Ez  a  királyság  pedig  katholikus  volt 
Igaz,  hogy  idegen  is  volt  s  nem  barátja  a  magyar  nemzetiségnek. 
De  másrészt  mégis  a  kis  terűlet,  mely  a  király  uralma  alatt 
maradt,  lön  nemcsak  a  magyar  aristocratiának  menedéke,  hanem 
a  magyar  műveltségnek  is  kiváló  tűzhelye.  Ott  születtek  nagy 
költőink  közül  többen,  s  Erdély  inkább  csak  nagy  politikusokkal 
és  történészekkel  szerepel  azon  férfiak  sorában,  kik  aXVII.  század- 
nak egészen  magyaros  és  nemzeti  színezetet  kölcsönöztek.  Mert  ha- 
bár sohasem  volt  oly  csekély  a  magyarság  száraára  fenmaradt  tér  e 
hazában,  mint  a  XYII.  században,  soha  magyarosabb  nem  volt  a 
társadalom,  mint  akkor.  Szellemi  életét,  műveltségét  tekintve,  nincs 
magyarabb  század,  mint  a  XVlI-dik.  A  középosztály  még  nem 
latinosodott,  az  aristocratia  még  nem  németesedett,  francziáso- 
dott  úgy  el,  mint  később.  Magyar  volt  testestűl-lelkestűl,  nyelvére, 
műveltségére  a  nép  minden  számot  tevő  rétege.  Az  a  század, 
melyben  Pázmány  Péter  megteremtette  a  magyar  prózát.  Zrínyi 
Miklós  megalkotta  a  legművészibb  magyar  epost.  Gyöngyösi 
István  megírta  a  legnépszerűbb  magyar  verses  elbeszélést ;  mely- 
ben annyi  derék  történet-  és  memoire-írónk  élt ;  melyben  Bocskay 
és  Bethlen  csinálták  a  magyar  nemzeti  politikát  —  mindenben 
magán  viseli  a  tiszta  magyarság  bélyegét.  A  magyaros  műveltség 
általános  elterjedését  bizonyítja  ama  tőről  metszett  nyelv  is, 
melyen  ama  század  férfiai  és  hölgyei  írtak.  Pázmány  Péter  és 
Bethlen  Gábor,  Eszterházy  Miklós  és  Wesselényi  Ferencz,  a 
Kákóczyak  és  mellettök  számtalanok  oly  jeles  magyar  stílben 
írták  magánleveleiket,  hogy  ha  ezek  legjavát  kiszemelnék  és 
kőzzétennék,  ez  a  könyv  a  magyaros  írásmód  mintaképe,  igazi 
classicus  gyűjtemény  lenne. 

II. 

E  mozgalmas  időszakban  lép  előtérbe  Széchy  György. 
Bocskay  István  udvarában  jutott  először  kiválóbb  tisztséghez.  Az 
felsők  egyike  volt,  kik  csatlakoztak  a  fölkeléshez,  melynél  törvé- 
nyesebb forradalom,  és  Bocskayhoz,  kinél  loyalisabb  forradal- 
már alig  van  történetünkben.  1605^  márcziusban  a  felvidéki 
nemességgel  együtt  ö  is  Kassán  volt.  Áprilisban  pedig  a  Bocskay 
által  összehívott  országgyűlésen  jelentékeny  szerepet  játszott, 
sőt  a  magyar  sereg  egyik  vezérévé  is  választatott.  I)e  kevésbé  a 
Larczüií'/r»n    vitézkedett.    A    fejedelem    köriW    maradt   bizalmas 


32  AcsÁuy  iGNÁcz. 

állásban,  ki  udvari  főkapitánynyá  nevezte  ki.  Szemtanúja  volt 
azon  ünnepélyes  jelenetnek  is,  midőn  Buda  vára  alatt  a  nagy- 
vezér a  szultán  által  ajándékba  küldött  diszes  koronát  Bocskay 
fejére  tette.  Bocskay  levette  a  koronát  s  Széchy  Györgynek  adta 
át  a  fejedelmi  kincstárban  való  elhelyezés  végett.  A  következő 
1606.  évben  is  a  már  betegeskedő  fejedelem  körül  maradt,  ki 
Bécsbe  akarta  küldeni  orvosságért.  ^)  Elment-e  Széchy  az  osztrák 
fővárosba,  vagy  nem  kapta-e  meg  a  kivánt  gyógyszert  ?  Annyi  bizo- 
nyos, hogy  a  beteg  állapota  egyre  rosszabbra  fordult.  Bocskay 
elkészítette  végrendeletét,  melyben  lelkére  kötötte  Széchynek, 
hogy  minden  szolgájával  együtt  szófogadó  híve  legyen  Homonnay 
Bálintnak,  kivel  tudvalevőleg  nagy  tervei  voltak  s  kit  az  erdélyi 
trónon  utódjául  jelölt  ki;  hogy  továbbá  a  temetés  színhelyére 
kisérje  fejedelmi  holttetemét  s  minden  javainak  őrizője  legyen. 
Előbb  azonban  bosszúlója  volt.  A  mint  Bocskay  meghalt,  az  egy- 
korúak állítása  szerint  főleg  Széchy  György  inscenálta  *)  a  kassai 
piaczon  azt  a  véres  tettet,  melynek  Kátay  Mihály  kanczellár,  kit 
Bocskay  megmérgezésével  vádoltak,  áldozatul  esett.  Az  udvari 
nép  megrohanta  s  darabról-darabra  aprította  Kátayt  1607.  jan. 
3-án  Széchy  György  és  Nyáry  Pál  küldöttek  szét  a  meghívókat  a 
boldogult  fejedelem  temetésére,  mely  országos  pompával  ment 
végbe.  Kassáról  Homonnay  Bálinttal  Széchy  is  elkísérte  a  holt- 
testet Erdélybe.  Útközben  történt  az  elhunyt  fejedelem  kincseinek 
elrablása ;  a  kincseket  társzekereken  szállították.  A  főurak  szét- 
osztották magok  közt  a  roppant  értékű  ingóságokat,  melyekből 
jelentékeny  rész  jutott  Széchynek,  ki  az  egész  ép  oly  kegyeletlen, 
mint  szégyenletes  fosztogatásnak  egyik  főtényezője  volt.  Mikor 
Homonnay  Bálint  elhagyta  a  gyászkiséretet,  vezetése  Széchyre 
szállt  át,  ki  levitte  a  tetemet  Gyulafehérvárra,  hol  sírba  tették.  A 
temetés  után  a  kiséret  nagy  részével  visszatért  Magyarországba  s 
Husztra  vonult  Homonnayhoz,  kinek  élénken  elősegítette  törek- 
véseit az  erdélyi  trón  elnyerése  tárgyában,  noha  atyja  Tamás 
ugyanez  időben  Homonnay  apósa  és  szerencsésebb  ellenfele 
Rákóczy  Zsigmond  érdekében  fáradozott.  1608-ban  >Gömör  vár- 
megyének, Zemplénnek  s  Máramarosnak  főispánja*  czímmel*)  él, 


^)  1606.  aug.  24-én  irja  Bocskay  Kassáról  lllésházy  Istvánnak: 
>Az  zsidó  doktor  emleget  valami  manilla  nevű  orvosságot,  Bécsben 
mondják  hogy  bőven;  Széchy  György  uram  fog  írötte  menni. «  Tört.  T. 
1878  —  314.  lap. 

a)  Hidvégi  Mikó  F.  hist.  173  lap.  Ebben  fö  volt  Széchy  György, 
ki  akkor  udvari  kapitány  volt  és  az  udvar  népével  Ö  cselekedte,  csele- 
k  cd  tette. 

8)  Szilágyi  S.  Báthory  Gábor. 


A  SZfcCHYEK  MÜRÁNYBAN.  33 

noha  semmi  nyoma  sincs,  hogy  e  czímek  viselésére  töiTényes  jog- 
alapja lett  volna.  A  királytól  semmi  esetre  sem  kapta  e  méltósá- 
gokat, mert  csak  ez  év  második  felében  szegődött  határozottan  a 
király  pártjára.  Megjelent  az  1608.  őszén  Pozsonyban  tartott 
nevezetes  országgyűlésen,  előkelő  részt  vett  az  ünnepélyeken, 
melyek  II.  Mátyás  koronázását  kisérték.  A  díszmenetben  ö  vitte 
Graliczia  zászlóját  s  ekkor  lett  » szentelt  vitéz «,  aranysarkantyús. 
Ez  időbe  esik  házassága  Homonnay  György  Ungmegye  főispánja 
testvérhugával,  Máriával.  A  következő  évekből  csak  néhány  adat 
maradt  fenn  róla  birtokszerzéseiről  vagy  erőszakosságairól.  így 
például  IGll.szept.  8-án  Balogvárához  tartozó  jószágánál,  Rima- 
szécsnél  két  tőzsértől,  kik  Tokajból  a  felvidékre  eladni  való  mar- 
hát hajtottak,  nyolczvan  darabot  azon  ürügy  alatt,  hogy  az 
rablott  jószág,  elvett,  előbb  azonban  ugyané  jószágért  a  tőzsérek- 
kel  megfizettette  magának  a  vámot.  A  károsultak  a  megyéhez  s 
a  pozsonyi  kamarához  folyamodtak.  Ez  utóbbi  a  tokaji  harmin- 
czadost  bízta  meg  az  ügy  vizsgálatával,  ki  1612.  febr.  19-én  azt 
jelenti,  bogy  a  marha  nem  lopott,  sőt  nem  is  erdélyi  területről 
hozatott,  mert  a  két  tőzsér  Lökre  és  Eszlárra  való.  ^)  A  dolog 
nem  is  maradt  abban ;  Széchy  megunta  a  zaklatást  s  a  felelőssé- 
get szolgáira  igyekezett  hárítani.  1612  június  21-én  írja  líalog- 
ból  Gömörmegyének,  hogy  el  akarván  magáról  a  sok  panaszt 
vetni,  jöjjön  ki  az  alispán  vagy  valamely  szolgabíró  s  examinálja 
vétkes  szolgáit.  *)  így  Széchy  György  már  életének  ezen  első  túl- 
nyomóan nagyobb,  de  nem  fontosabb  szakában  nyugtalan  termé- 
szetű, kegyetlen,  kapzsi  embernek  mutatkozik,  ki  eszközeiben 
nem  válogatós,  minden  áron  vagyont,  czímet,  rangot  hajhász  s 
midőn  önző  vágyai  kielégítéséről  vau  szó,  ép  oly  kevésbé  veszi 
számba  legfőbb  jótevője,  Bocskay  testamentomi  intését,  mint  nem 
törődik  mások  jogaival,  mihelyt  megsértésökből  hasznot  húzhat. 

De  habár  ekkorig  változatos,  zajos  pályát  futott  meg  s 
negyvenedik  életévéhez  közeledett,  országos  jelentőségűvé  csak 
ezután  vált  közszereplése.  Csak  1616-ban  fűződik  nevéhez  nagyobb 
jelentőségű  esemény.  Ez  esztendőben  Homonnay  György,  Dóczy 
András  s  más  ellenségei  Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelemnek 
csaknem  véres  háborút  idéztek  föl  a  sokat  zaklatott  országra. 
Hogy  a  zivatar  elvonult  és  Bethlen  visszavonta  hadait,  abban 
Széchy  Györgynek  szintén  van  érdeme,  ki  a  fejedelemnél  engesz- 
telőleg  közben  járt.  ^)  Ezzel  veszik  kezdetöket  Széchy  összekötte- 
tései Bethlennel,   mi  életének  egyik  legfontosabb  mozzanata.   A 


')  A  kamarához  intézett  levelek  IGIO  — 19  H.  csomag. 
2;  Gömörmegye  jegyzökönyvei  1612-böl. 
')  Szilágyi  S.  Révay  P(?ter  s  a  szent  korona. 

.SíiKADOK.     1885.     1.    FftZET.  3 


34  ACSÁDY  IGN\C/.. 

másik,  nem  kevésbé  fontos  mozzanat  az,  hogy  körülbelül  ugyanak- 
kor lépett  egy  roppant  uradalom,  imposans  vagyon  birtokába,  mely- 
lyel  tekintélyét,  nyilványos'positióját  országos  jelentőségre  emelte. 

Atyja  Tamás  lf)17-ben  engedte  át  neki  Murány  várát  ^)  s 
a  hozzátartozó  összes  kiterjedt  jószágokat,  a  balogi  és  a  többi 
Gömör  és  más  megyei  birtokrészekkel  együtt.  György  ezzel  az 
ország  nagybirtokos  förendei'közé  emelkedett.  Megvolt  előkelő 
állása,  kezében  voltak  a  további  "sikerek  eszközei  s  múltja  után 
előre  lehetett  látni,  hogy  merészen  és  zabolátlanul  ^érvényesíti 
majd  őket.  Még  1618-ban  a  király  pártján  szerepelt.  Elénk  részt 
vett  II.  Ferdinánd  koronázó  ünnepélyein ;  az  új  király  oldalán  a 
díszmenetben  Horvátország  zászlaját  vitte  s  a  XII.  t.  czikk  a 
Lengyelország  felé  működő  határszabályozó  bizottság  egyik  tag- 
jává nevezte  ki.  De  már  ekkor  titkos  érintkezésben  állt  Bethlen 
Gáborral,  csakhogy  a  mig  lehetett,  a  királyi  kegyelemből  is 
kivette  a  maga  részét.  1618.  jul.  2-án  Bécsben  kelt  II.  Mátyás 
király  oklevele,  ^)  mely  Széchy  Györgynek  új  rangot  és  állást  ad. 
Tekintve  szerzett  érdemeit,  a  törvényhatósággal  egyetértésben  a 
király  Gömörmegye  főispánjává  nevezte  ki,  mely  állás  atyja, 
Tamás  halálával  az  év  elején  megürült.  György  azonban,  úgy 
látszik,  már  néhány  hóval  előbb  viselte  e  méltóságot,  mert 
az  1618-ki  márcziusi  pozsonyi  országgyűlésen  neve  a  főispánok 
sorában  szerepel  s  mint  ilyen  tagja  volt  azon  országos  küldöttség- 
nek, mely  a  királyt,  az  ülésszak  megnyitására  meghívta. 

A  jó  Mátyás  király,  noha  Khlesl  bibornok  volt  mindenható 
minisztere,  ki  az  1618-ki  országgyűlés  alkalmából  a  magyarok 
iránti  politikáját  abban  foglalta  össze:  »Diese  Leute  woUen 
keine  Rationes  oder  Argumente,  auch  keine  bőse,  noch  gute 
Worte  zulassen,  sondern  nur  mit  Gewalt  regiért  werden«  —  a 
Habsburg-ház  egyik  legmérsékeltebb,  alkotmányos  érzelmű  és  a 
magyarok  iránt  rokonszenvet  tápláló  uralkodója  volt.  Törvény- 
könyvünk egyik  legszebb  lapja,  a  bécsi  béke  beczikkelyezése  fűző- 
dik emlékezetéhez,  s  hogy  e  törvény  nem  mindenben  vált  való- 
sággá, az  nem  az  ő  jóakaratján  múlt. 

Halálával,  mely  1619.  mart.  20-án  következett  be,  gyökeres 
változás  történt  európaszerte.  Megindult  a  harmincz  éves  háború 
vihara;  áthatolt  a  magyar  haza  határain  is  s  belesodorta  a 
nemzetet  a  világrendítő  valláspolitikai  mozgalmakba.  Az  új  király 


*)  1617.  jul.  4-én  írja  Széchy  Tamás  Pázmány  érseknek:  Valaki 
irta  Kdnek,  hogy  én  Murányból  elvettem  volna  kezemet,  nem  találta  iriii, 
mert  ha  az  oda  való  jószágomat  mind  az  őstől  maradhat  s  mind  a  többit 
Zéchy  György  kezében  bíztam,  szabad  vagyok  vele.  —  Akad.  kézirattár. 

*j  Liber  Regius  (Bécs). 


A  SZKCUYEK  MÜRÁNYBAN.  35 

11.  Ferdinánd,  kit  az  előbbi  országgyűlés  nem  szívesen  választott 
meg,  általános  bizalmatlansággal  fogadtatott.  Ösztönszerű  ellen- 
szenvet erezett  iránta  az  ország,  mely  akkor  túlnyomóan  protes- 
táns volt.  Ferdinánd,  ki  már  régebben  »a  szűz  Mária  generalis- 
simusánakc  nevezte  magát,  a  gondviseléstől  reá  ruházott  hiva- 
tásának tekintette  minden  áron  visszaállítani  ^  a  hitegységet  s 
megalapítani  a  korlátlan  császári  uralmat.  Örökös  tartományai- 
ban vérrel  és  vassal,  virágzó  országok  pusztulása  árán  mindkét  czél- 
ját  elérte.  De  Magyarországban  nem  sikerült  egyik  sem.  Ismerték 
terveit  s  mindjárt  uralkodása  elején  felzúdult  ellenök  az  ország. 
Az  1619.  év  folyamán  a  pozsonyi  országgyűlés  vitái  a  cseh 
protestánsok  felkelésének  hatása  alatt  viharos  folyamot  vettek. 
Harczra  készült  mindenki,  ámbár  az  országgyűlés  megtiltotta 
a  toborzást  a  csehek  ellen.  A  »pápás«  urak  fegyverkezni  kezdtek, 
a  protestánsok  pedig  Bethlen  Gáborral  alkudoztak.  Lázas  moz- 
galom fogta  el  a  nemzetet ;  a  felföldön  protestáns  prédikátorok 
izgatták  a  népet,  s  midőn  az  országgyűlés  augustusban  eloszlott, 
tudta  mindenki,  hogy  ütött  a  küzdelem  órája.  Elkeseredve,  hara- 
gos gyűlölettel  távoztak  a  rendek,  és  september  elején  fegyvert 
fogott  a  felvidék. 

Széchy  György  egyik  legtevékenyebb  tag,ia  volt  a  moz- 
galomnak, s  mint  Bethlen  Gábor,  Eszterházy  Miklós  s  mások 
levelei  mutatják,  ö  egyengette  az  erdélyi  fejedelem  útját  Magyar- 
országban. O  hirdette  leghangosabban  a  nemzeti  jogokon  ejtett 
sérelmeket  is.  Sept.  17-én  azt  írta  Forgách  Zsigmond  nádornak, 
hogy  a  vallásos  sérelmek  kényszerítették  a  fegyverfogásra,  mert 
a  nem-katbolikusokat  a  kiirtás  veszélye  fenyegeti.  Panaszaikat 
nem  veszi  számba  a  nádor,  ki  csupán  Pázmányt  követi.  »Nem 
csehek  tehát,  nem  a  morvák  —  írja  —  hanem  a  haza  hálátlan 
üaic  indítják  őt  a  fegyverfogásra.  De  e  szép  szavak  ő  nála  inkább 
önző  czélok  palástolására  szolgáltak.  Legelőször  is  arra  gondolt, 
hogy  a  kath.  papi  javakból  minél  többet  magához  ragadhasson. 
Hírvágya  teljességgel  kielégíthetetlen.  Hatalmába  kerített  minden- 
féle jószágot,  s  a  mire  egyszer  rátette  kezét,  azt  nem  egyhamar 
adta  ki.  Első  sorban  Murányt  juttatta  teljesen  hatalmába.  Övé 
volt  ugyan  az  uradalom,  de  a  várban  eddig  nem  egyedül  ő  volt  a 
gazda.  Az  1608-ki  XII.  törvény czikk  daczára  még  mindig  német 
helyőrség  tanyázott  Murányban.  Most  Széchy  kiverte  és  Jolsvára 
űzte  ez  őrséget,  azután  elfoglalta  Rozsnyó  városát,  mely  az  esz- 
tergomi érseké  volt,  s  összehívta  Gömörmegye  közgyűlését, 
hogy  a  megye  rendelje  el  a  nemesség  fölkelését  s  hozzá  való 
csatlakozását^) 

*)  Lipót  föherczeg  leveh;  Béeaből.  Brüaaeli  okmány  tár  4. 

3* 


36  ACSÁDY  IQNÁCZ. 

Otthonában  úrrá  tenni  magát,  ez  volt  Széchy  György  első 
cselekedete  az  1619.  őszén  megindult  nagy  mozgalomban.  Tevé- 
kenysége azután  valami  tizenöt  hónapig  vitézi  tettek,  kegyetlen- 
kedések és  furfangok  vegyűléke  volt.  Egyszer  vakmerő  elszántsága, 
máskor  kapzsisága  kelti  fel  a  figyelmet.  Murányból  levoqűlt 
Kassához,  azután  megtámadta  és  feldúlta  Jászót,  az  egri  káptaan 
akkori  székhelyét.  Ez  alkalommal  néhány  kanonok  megöletett, 
néhány  pedig  elfogatott  s  a  Bethlen-párt  e  föllépése  roppant 
rémületbe  ejtette  a  kath.  lakosságot.  ^)  Nem  sokára  elfoglalta 
Beszterczebányát  ^)  s  egymás  után  hódoltatta  meg  a  végeket, 
ámbár  kevésbé  fegyverrel,  mint  inkább  furfangos  mesterkedéssel. 
Sept.  27-én  elfoglalta  Érsekújvárt,  hova  Bethlen  e  hó  folyamán 
Rhédeyvel  és  8000  emberrel  küldötte. »)  A  bent  levő  királyi 
őrség  Széchy  György  ármánya  folytán  megkötözte  Koháry  István 
kapitányt  s  megnyitotta  a  vár  kapuit.  Ugyanez  történt  Jeszenő, 
Szécsény,  Dévény,  Palánk  várakkal,  Fülekkel  és  Kőszeggel; 
amott  a  katonák,  itt  a  Széchy-család  szolgái  segédkeztek  neki 
benne,  hogy  csellel  hatalmába  kerítse  az  erődöket.  Mikor  serege 
Fülekbe  bevonult,  veres  selyem  zászló  lobogott  előtte,  melyen  vas- 
pánczélt,  érczsisakot  viselő  két  férfi  fogott  kezet  egymással,  fejők 
felett  korona  látszott  »Confoederatio  et  concordia«  felirattal.  *) 

Hihetetlen  gyorsasággal  terjedt  el  a  mozgalom  az  országban. 
Bethlen  hadai  és  velők  Széchy  egész  Pozsonyig  és  Nagyszom- 
batig hatoltak.  Széchy  azután,  Thurzó  Imrével  Sopron  ellen 
ment,  s  azt  nov.  30-án  megszállotta.  ^)  Bécs  a  legnagyobb  mér- 
tékben fenyegetve  volt.  Ekkor  történt  a  fordulat.  Homonnay 
György,  Széchy  sógora  lengyel  földön  toborzott  hadakkal  betört 
Észak-Magyarországba  s  hátban  támadta  meg  az  erdélyi  fejedel- 
met, ki  Rákóczy  Györgyöt  küldte  ellene.  De  Homonnay  megverte 
Rákóczyt  s  Bethlen  kénytelen  volt  decz.  5-én  Széchy  Györgyöt 
nagyobb  sereggel  Pozsonyból  a  felvidékre  indítani.  Homonnay 
visszavonult  ugyan,  de  betörésével  mint  a  velenczei  követ  írja, 
megmentette  Bécset,®)  s  kiragadta  Bethlen  kezéből  győzelmei 
legfőbb  jutalmát. 

Széchy  György  nem  találva  ellenséget,  felvonult  egész  a 


^)  Fraknói :  Pázmány  Péter  és  kora. 

^)  Ipolyi  Arnold  :  B.  Bánya. 

3)  Bethlen  pol.  levelei,  136. 

*)  Mocsáry :  Nógrád  megye  leírása. 

^)  Chronicom  Am.  E.  Thurzó  Nemzeti  Múzeum. 

^)  Polo  Minio  velenczei  követ  határozottan  kiemeli,  hogy  B(?osct 
Homonnay  támadása  mentette  meg.  (Fontes  rcrum  Anstriaearnm.  Dipl. 
XXVI.) 


A  SZÍA'HYEK  MUKÁNYKAN.  37 

lengyel  Latárig  s  decz.  végén  Lubomirszky  Szauiszló  szandomiri 
szepesi  (lengyel)  főkapitánynyal  alkudozott ;  még  január  végén 
itt  időzött   8  Lubomirszkyval,  ki  őt  >Perpetuus  in  Murány«-nak 
i'zímezi,  semlegességi  szövetséget  kötött.  Bethlen  igen  rossz  néven 
vette   tőle    ez    idövesztegetést.    Már  akkor   gyanúsította,   hogy 
^ellenségünk  levén,  az  ő  álnoksága  szerint  nem  is  kételkedünk, 
hogy  valamin  töri  a  fejét. «  De  ismerve  kapzsiságát,  pénzkezelése 
iránt  is  kevés  bizalmat  mutat.   A  vele  levő   hadak   részére  »a 
magunk  ládájából —  írja  Bethlen  —  fizetésöket  kiadtuk  Széchy 
uram  kezében ;  osztotta-e  kezekben  vagy  nem,  és  ha  kiosztotta, 
mi  végre  cselekedte,  abban  bizonyosak  nem  vagyunk. c  i)  Bethlen 
tehát  már  ekkor  ismerte  emberét.  Annál  meglepőbb,  hogy  később 
ismételve    lépre   ment    Széchynek,   kit   ekkor,    úgy   látszik,   az 
bántott,  hogy  az   elfoglalt  jószágokban    szabadon   nem  gazdál- 
kodhatott.   BrOzsnyón  kivűl   magához   ragadta   Szent-Benedeket 
barminczhárom  faluval.  De  Bethlen  ez  utóbbit  kivette  kezéből  s 
a  közjövedelmekhez    csatolta.  ^)   Széchy  tehát   másutt   keresett 
kárpótlást,   hatalmába  kerítette  Homonnay  György  jószágait  s 
kiválóan  a  jószágszerzés  foglalkoztatta  az  egész  mozgalom  idején. 
A  míg  Bethlen  szerencséje  el  nem  homályosult,  addig  nem  volt 
hívebb  embere  Széchynél,  ki  1620.  jul.  2-án  Bethlennel,  Bákóczy 
Györgygyei,  Thurzó  Imrével  és  Illésházy  Gáspárral  megkötötte 
azt  a  híres  szövetséglevelet,  mely  kimondja,  hogy  mivel  az  egye- 
netlenség rontja  meg  az  országokat,  a  szerződő   felek   minden 
visszavonást  kizárnak.   » Egyenlő  akarattal  országunk  szabadsá- 
gáért és   ennek   közönséges   megmaradásáért  s   maradásunkért 
magunkat  ez  hittel  összekötelezzük. c  Kimondják  egyszersmind 
>Ajándékot  és  semminemű   adományt,   mely   egyesülésünket   és 
országunk,  szabadságunk  oltalmazását  megbántaná,  el  nem  vesz- 
s2üL<  A  frigylevelet  ^)  Bethlen  után  elsőnek  Széchy  írta  alá  ;  ö 
volt  az  első,  a  ki  meg  is  szegte. 

De  előbb  még  Bethlent  igyekezett  kiaknázni  és  ebben  a 
véletlen  is  kezére  játszott.  Épen  akkor  szabadult  fel  a  murányi 
ui*adalomhoz  közéig  eső  nagy  lipcsei  jószág.  Lipcse  vára  s  a  hozzá 
tartozó  14  falu  a  XVI.  században  sokszor  cserélt  urat,  Rudolf 
király  Tribel  Gáspár  lovagnak  adományozta,  kinek  kezén  ma- 
radt 1620.  jul.  31-ig,  halála  napjáig.  Ekkor  Széchy  György  elfog- 
lalta s  Bethlen  Gábor  által  magának  adományoztattía.  Az  ado- 


')   Bethlen   levele  Thurzó  Szaniszlóhoz  1619.  decz.  24.  Pozsony 
kiadatlan.) 

2)  liethlen  Thurzónak  1620.  febr.  17. 

*)  Közli  Szilágyi  Sándor :  Adaldkok  Bethlen   Gábor  szövctk.  tort. 


38  AC8ÁUV  lüNÁCZ. 

mánylevél  1620.  aug.  29-én  kelt  ^)  Szécliy  Szcnt-Mártou  napjáu 
Tribel  két  leányának  a  30,302  frt  zálogösszeget  kifizette  s  ura 
lett  a  szép  jószágnak.  E  mellett  egy  másik  szerzeményt  is  tett. 
Sógora  Homonnay  György,  Bethlen  kérlelhetetlen  ellensége,  1620 
j un.  21-én  mérgezés  folytán  2)  meghalt.  Széchy  tehát  örökjogi 
igények  czimén  foglalhatta  el  javait  s  Bethlen  kegyelméből  meg- 
kapta Terebes  és  Barkó  várait,  Zemplén  városát  a  hozzájok  tar- 
tozó számos  faluval.  ^) 

Világi  javakkal  gazdagon  megrakodva,  Széchy  György 
immár  arra  gondolt,  hogyan  biztosíthatja  szerzeményeit  minden 
eshetőség  ellen.  Bethlen  ügye  1620-ban  nem  sok  haladást  tett,  s 
midőn  az  év  vége  felé  a  cseheket  halálos  csapás  érte  a  fehérhegyi 
harczban  és  a  »Hókirály«  rövid  szerencséje  eltűnt  örökre,  a 
Bethlen  köré  csoportosult,  magyarországi  urak  is  kezdtek  a  jövőre 
gondolni.  Legelői  állt  Széchy  György,  s  az  olyan  éleseszű  ember, 
mint  Eszterházy  Miklós,  a  későbbi  nádor  és  akkor  amaz  öt  főúr 
egyike,  kik  kezdettől  fogva  a  király  pártján  maradtak,  hamar 
kieszelte,  hol  kell  a  »toborzás«  művét  megkezdeni.  0  és  Forgách 
nádor  már  1621  elején  hozzáfogtak  az  aknamunkához  és  Széchyt 
illő  jutalom  mellett  késznek  találták  mindenre.  Kétszer  személye- 
sen járt  a  nádornál,  de  mivel  feltűnt  a  dolog  és  széltében  kezdték 
híresztelni,  hogy  átpártolt,  a  további  alkudozásokat  a  nádorné 
közvetítette.*)  Febr.  21-én  Széchy  Tapolcsányba  küldé  hozzá 
bizalmas  emberét,  Horváth  Ferenczet ;  a  levélben,  melyet  Horváth 
a  nádornénak  átadott, ép  oly  merész  feltételeketköt, amily  túlzott 
Ígéreteket  tesz.  Régi  nagy  birtokainak  csonki  tatlan  meghagyá- 
sát, a  Bethlentől  szerzett  lipcsei  urodalmat,  Rozsnyó  városát 
négy  faluval,  illetőleg  a  királyi  adománylevelet  követeli  árulása 
béreűl.  Ha  ezt  megkapja,  úgy  nemcsak  —  írja  —  maga  átpártol 
hanem  visszaszerzi  Füleket,  Széchényt  és  Gyarmatot,  melyek 
kapitányaival  már  végzett.  A  bányavárosok  szintén  vele  tartanak, 
elviheti  Zólyomból  a  koronát,  mert  van  benne  módja ;  van  már 
500  zsoldosa,  de  lesz  2000,  sőt  ha  kell  6000  embere.  Előbb  azou- 

1)  Erdélyi  Liber  Kegius  XI.  1  folio. 

^)  Hogy  erőszakos  halállal  multki,  mit  sokau  tagadnak,  bizouyitja 
a  levél,  melyet  Zsigmond  lengyel  király  1620.  aug.  26-áu  Vardóból 
Homonnay  özvegyéhez  intézett.  A  hosszú  vigasztaló  levélben  a  király  az 
elhunytat  »nagy<  férfiúnak  nevezi  s  sajnosnak  mondja,  hogy  ily 
gonosz  idaben  s  a  halálnak  ily  méltatlan  nemével  múlt  ki.c  A  levél 
Akad.  kézirattár. 

®)  Szirmay  Notitia  Com.  Zemplén.  Ab  anno  1620.  Ditio  Terebe- 
siensis  per  G.  Bethlen  occupata  et  Georgio  Széchy  Yelliana  suo  donata  est. 

^:  Galanthai  gr.  Eszterházy  Miklós,  Magyarország  nádora  I.  k. 


A  SZfcCIlVIOK  MURÁNYIJÁN.  39 

l)an  nem  tesz  semmit,  mig  a  király  biztosító   és  adománylevelet 
kézhez  nem'kapja. 

Az  alkudozások  folyamán  Széchy  minden  értékes  holmiját 
Jíurányba  szállíttatta.  Csakhamar  maga  is  oda  húzódott.  Helyzete 
kényelmetlen  volt  azokközt,a  kiket  el  akart  árulni.* Széchy  György- 
nél én  soha  félénkebb  embert  nem  láttam,*  ^)  írja  Bethlen  Gábor 
1621.  jan.  27-én  Nagy-Szombatból  nejének,  elbeszélve,  hogy  mikor 
hírét  hozták,  hogy  i rossz  emberek*  kezdenek  a  királyhoz  pártolni, 
Széchy  úgy  elváltozott  színében  és  olyan  rémült  volt,  hogy  nem 
győzték  eleget  bámulni.  »Nem  meri  itt  fenn  az  sárt  állani,*  foly- 
tatja azután  Bethlen  s  »ma  jó  reggel  nagy  gyalázatjára  elfutott 
innen. «  Bethlen  e  furcsa  magaviseletet  akkor  még  nem  értette. 
Pedig  Széchy nek  volt  elég  oka  a  fejedelem  táborából  elsietni.  Már 
végkép  elhagyta,  elárulta  fejedelmi  barátját  és  szövetségesét.  1621. 
niárcz.  9-én  II.  Ferdinánd  király  Széchyhez  leiratot  intézett, 
melyben  értesiti,  hogy  a  felajánlott  hűséget  elfogadja  s  Bakos 
Istvánt  küldi  hozzá  a  tárgyalások  befejezésére.  April  11-én 
Murányban  kelt  a  nyilatkozat,  2)  melyben  Széchy  elfogadja  a 
király  kegyelmét  s  kötelezi  magát,  hogy  a  végvárakat  a  király 
hűségére  visszahódol  tatja. 

Az  árulás  befejeztetett.  Nem  ez  a  meglepő ;  Széchy  nem 
állott  egyedül.  Forgách  nádor,  Apponyi  Pál,  Pálffy  István,  Bos- 
nyák Tamás  és  112  más  úr  és  nemes  ugyanezt  tette.  De  meglepő 
az  a  hosszú  csalfa  játék,  melyet  Széchy  még  akkor  is  űzött,  midőn 
a  királylyal  már  rég  kiegyezett.  Ugyanakkor,  mikor  a  király  meg- 
bízottja nála  járt,  Bethlen  Murányba  küldte  Bornemisza  Pált, 
hogy  a  Széchy röl  szállongó  hírek  iránt  magyarázatot  kérjen. 
Széchy  mindent  tagadott,  sőt  neki  állt  feljebb.  Elpanaszolta,  hogy 
Thurzó  Imrétől  hallotta,  hogy  Bethlen  gyanakszik  reá,  s  olyan 
hévvel  vitatta  ártatlanságát,  hogy  Bornemisza  hitt  neki.  Bethlen 
tehát  márcz.  18-án  mentegeti  magát;  elmondja,  hogy  nem  gyanú- 
sította Széchyt  és  szemrehányást  tesz  a  pletykáért  Thurzónak. 
Egész  april  1  l-ig  nem  is  tudott  a  fejedelem  Széchy  árulásáról 
semmit.  Akkor  azonban  olyan  híreket  vett,  melyek  kizártak  min- 
den kétséget.  April  9-én  délután  a  »hitetlen«  Herencséni,  Széchy 
embere  >belopta  magát*  Fülek  felső  várába  és  a  benne  levőket  a 
a  király  pártjára  eskettette.  »Azért  az  Széchy  dolgát,  immár 
nyilván  való  árúitatását  akárki  elhiheti*  —  írja  Bethlen.  ^)  A 
tett  valóban  pokoli  számítással  vitetett  végbe.   Még  előtte  való 


^)  Betbleu  G.  és  uejéiiek.  Károlyi  Zsuzsannának  levelezései  Tört. 
T.  187;».  203.  oldal. 

2j  Az  íratok  Orsz.  Lev. 

8)  1021.  april  11.  nejének.  Tört.  T,  1879.  204. 


40  ACSÁDY   IGSÁCZ. 

napon  Széchy  azt  írta  Zmeskal  Jaroslavnak,  a  fejedelem  egyik 
emberének  Beszterczebáuyára,  hogy  »valaki  azt  költötte  felőle, 
hogy  caesareanus  volna ;  szitkozódik  agyarul  levelébe,  még  azt  is 
szidja,  aki  annak  a  hírnek  helyt  ad.«  Másnap  serege  megjelent 
Füleknél,  hová  minden  gyanú  nélkül  bebocsátották.  De  alig  hogy 
bejutottak  emberei,  a  várat  a  király  számára  foglalták  el.  A  vár 
közelében  pedig  elfogták,  a  beteg,  öreg  Rhédey  Ferencz  erdélyi 
fővezért,  ki  eleinte  nem  bírta  felfogni,  mi  történt.  Mikor  azután 
megértette,  a  beteg  ember  a  méltatlanságon  annyira  fölháborodott, 
hogy  csakhamar  meghalt. 

Széchy  —  Ígéretéhez  képest  —  szerette  volna  elfoglalni 
Zólyomot  is,  amint  elfoglaltatta  Széchényt,  melyet  azonban  Rá- 
kóczy György  csakhamar  visszaszerzett,  de  itt  az  ármány  nem 
használt,  serege  pedig  nem  felelt  meg  a  feladatnak.  Csak  ez  men- 
tette meg  a  féltékenyen  őrzött  Zólyomot,  hova  akkor  Bethlen  a 
koronát  vitette.  Széchy  ekkor  a  kényszerűségből  erényt  csinált 
s  noha  febr.  21-én  azt  írta  a  nádornénak,  hogy  kész  Zólyomból  í. 
koronát  elvinni,  mert  van  benne  módja,  most,  mikor  ezen  szándé- 
kával felsült,  kereken  eltagadta,  mintha  valaha  csak  gondolt 
volna  Zólyom  s  a  korona  elvételére.  De  mégis  érezte,  hogy  áru- 
lásáról nyilatkoznia  kell.  Murányból  május  3-áról  hosszú  levelet 
intézett  Rákóczy  Györgyhöz,  Péchy  Simonhoz  s  több  Bethlen- 
párti főemberhez.  Elmondja,  hogy  ^Rhédeynek  szegénynek  föl  ve- 
résében sem  hírem,  sem  tanácsom  nem  volt ;  nem  is  az  én  akara- 
tomból történt  az  szerencsétlenség  ö  kimén,  kit  megértvén,  mint- 
hogy nekem  is  szegény  nem  szintén  idegenem  volt,  csak  elhűlék 
belé  és  nem  is  keveset  búsultam  rajta.«  De  nem  segíthetvén  a 
dolgon,  legalább  írt  Fülekre,  hogy  a  holttestet  kiadják.  Köszöni, 
hogy  az  említett  urak  közbenjártak  Bethlennél,  hogy  jószágait 
porrá  ne  égettesse.  Ezt  a  szegénység  érezte  volna,  az  pedig  nem 
érdemel  büntetést.  »En  sem  érdemeltem  ő  felségétől.*  Azután 
védekezni  kezd;  elmondja,  hogy  a  szövetséglevélben  ki  van 
mondva,  ha  »valaki  bennünket  szabadságunkban,  religiónkban, 
hírünkben,  nevünkben  megsért,  az  olyanok  ellen  tartozunk  egymást 
oltalmaznunk.  Az  mikor  énnekem  sok  injuriák  —  nem  mondja 
minők,  pedig  a  tények  azt  mutatják,  hogy  Bethlenéktől  nem  sérel- 
meket, hanem  jószágokat  kapott  —  estének  volna,  kdnek  irtam  sok- 
szor felőle,  azt  kívánván  ő  felségétől,  hogy  azokat  megbüntesse ;  de 
nem  hogy  megbüntette  volna,  de  csak  válaszom  sem  jőve  kdtől, 
holott  én  nem  kicsinynyé  gyalázódom  ő  felsége  mellett  létemben.*^) 

Ilyen  aprólékos  mentséggel  igyekezett  barátait,  kiket 
elárult,  megvigasztalni.  Es  nem  sikertelenül.   Még  az  éleseszü 


')  Széchy  levele.  (Kiadatlan.) 


A  SZÍX'HYEK   MÜRÁNYBAN.  41 

Bethlent  is,  ki  pedig  jó  eleve  a  lelkébe  látott,  sokáig  tévútra 
tudta  vezetni.  A  fejedelem  nagyon  megharagudott  ugyan  reá  s 
leveleiben  váltig  írta,  hogy  »Széchy  Murányban  fülel,  nem  mer 
alájönni*,  sőt  fenyegetőzött,  hogy  majd  megfelel  neki  s  vasárnapi) 
kétezer   gyalogot  és  ezer  lovast  szállít  kapuja  elé    »üljön  ben 
György  uram«,  de  azért  jun.  6-án  újra  egyezkedni  kezdett  vele. 
Széchy  Bakos  Jánost  küldte  hozzá  s   újabb   csatlakozása  jutal- 
mául Ungvárt  —  szintén  Homonnay-birtokot   —  kérte  tőle.  Es 
Bethlen  oda  igérte  neki  a  kívánt  jószágot,  sőt  az  assecuratoriát 
is  kiállította  s  megküldte  neki.^)  Széchy  azonban  ugyanez  időben 
megrohanta  s  kirabolta  a  Bethlen-párti  Breznóbányát.  De  nem- 
sokára ismét  mást  gondolt.  Időközben  Bethlennek  kedvezett  a 
hadi  szerencse.  Széchy  tehát  egy  foglyát  küldte  hozzá,  égre- földre 
esküdözve,  hogy  sem  testének,  sem  lelkének  a  német  nem  kell.  ^) 
Bethlen,  ugy  látszik,  megint  hitelt  adott  esküvés  ének,  mert  jul. 
21-én  elrendelte,  hogy  lefoglalt  putnoki    és  enyiczkei  javait,  a 
putnoki  erőd  kivételével,  a  szepesi  kamra  bocsássa  vissza  Széchy 
kezébe.  Epén  két  nappal  később,  jul.  23-án,  intézett  Széchyhez  a 
király  is  leiratot,  melyben  biztosítja  neki  Murányt  és  Lipcsét,  de 
tudatja   vele,   hogy   Rozsnyó   érseki  birtok,    melynek  valamint 
néhány  más  helységnek,  melyet  elfoglalt,  vannak  jogszerű  tulaj- 
donosai. *)  Egész  nyáron  át  ily  szerencsével  folyt  Széchy  részéről 
az  ámítás,   melynek   ugy  látszik  messzemenő   czélzatai   voltak. 
Széchy  magát  a   fejedelmet   és  Thurn   grófot,   a  nála  levő  cseh 
vezért  személyesen  kelepczébe  akarta  csalni  s  az  illetőket  csak  a 
véletlen  mentette  meg  a  Széchy  által  kivetett  hálótól.  ^)  Bethlen 
azonban,  kinek  a  sötét  tervekről   sejtelme   sem  volt,   még  sept. 
24-én  is  felszólítja  Rákóczy  Györgyöt,  írjon,  izenjen  neki  »jőjjön 
fel,  ne  temporizáljon  és  ne  procrastináljon,  jöjjön  fel  kddel,  ha  az 
gyalázatot,  suspiciót  magáról  el  akarja  vetni. «    De  bizony  nem 
jött.  Esze  ágában  sem  volt  ilyesmi,  ámbár  nem  egyedül  a  fejede- 
lem paliján  levőknél  keltett  árulása  megütközést.  Még  Húszéin 
budai  pasa  is  nyilt  levelet  intézett  az  országhoz,  kárhoztatva  az 
árulást  s  kiemelve,  hogy   »ez  dolog  harmadik  pecséti  Széchy 
(iyörgynek.«  De  ő  fel  sem  vette  az  efféle  pecséteket.   Dolga  a 


1)  1621.  május  25.én  írja  Thurzónak.  (Pol.  Lev.) 
*)  Bethlen  Thurzónak  Kassa  1621.  jun.  6.  (Pol.  Lev.) 
3)  Bethlen  Thurzónak  Göncz  1621.  juu.  18.  (Pol.  Lev. 
*)  Neo.  Reg.  A.  1692:  34.  sz. 

^)  Khevenhiller  Akinales  IX.  1340.  azt  írja,  mikor  IL  Ferdiuand- 
dal  kiegyezett  »der  Setchi  dem  Bethlcmb  und  Graffen  Thurn  ein  solchen 
Hinterhalf  bestéit,  dass  wann  sie  weren  fortzohgen,  ihme  keiner  entgan- 
gen  were.« 


42  ACsÁDY  iíínAc/.. 

király  pártján  igen  jól  folyt.  11.  Ferdinánd  király  meg  májusban 
amnestiát  hirdetett  mindazoknak,  kik  e  hó  30-ig  a  nádornál,  Esz- 
terházy  Miklósnál  vagy  Széchy  Györgynél  jelentkeznek  s  hűsé- 
get fogadnak.  Pár  hét  múlva  keltek  a  királyi  adománylevelek 
Murány  és  Lipcse  jószágokról ;  1621.  jul.  27-én  írta  alá  Bécsben 
a  király  az  ide  vonatkozó  ünnepélyes  inscriptionalisokat.  ^)  Mu- 
ránynál  a  király  fölemlíti,  hogy  ez  Györgyre,  mint  Széchy  Tamás 
örökösére  már  át  volt  írva.'  Most  a  régi  adományt  megerősíti  s 
100,000  frtban  hagyja  nála  a  jószágot.  Lipcsét  mint  uj  szerze- 
ményt 84,000  frtnyi  zálogösszegben  kapta  meg. 

Egész  késő  őszig  folytatta  ámító  játékát  Széchy  az  erdélyi 
fejedelemmel.  Mikor  Bethlen  végre  megismerte  benne  a  javítha- 
tatlan árulót,  nem  árthatott  többé  neki.  Haragos  kifakadásainak 
már  kevés  értékök  volt,  mert  a  béke  megköttetett.  Nem  csupán 
az  árulásért  neheztelt,  hanem  volt  pénzbeli  összekoczczanása 
is  Széchyvel.  Tízezer  aranyat  adott  volt  neki  20,000  frt  réz- 
pénzért zálogba.  Most  az  aranyak  kiadását  követelte  tőle.  Széchy 
azonban  huzta-halasztotta  a  dolgot,  ígérgetve,  hogy  ekkor  meg 
ekkor  fizet.  Midőn  azután  a  nikolsburgi  béke  1621.  decz.  31-én 
Széchyt  is  megmentette  Bethlen  fegyveres  visszatorlásától,  kere- 
ken megtagadta  a  fizetést,  okúi  adva,  hogy  neki  sokkal  több  kára 
volt,  hogy  a  szepesi  kamra  az  ő  jószágain  sokkal  nagyobb  össze- 
geket szedett  be.  Sőt  azt  is  állította,  hogy  Bethlen  e  tartozást 
már  elengedte  neki.  Bethlen  az  ^ebnekc,  az  árúlónak«  enyiczkei 
jószágát  újra  lefoglaltatta.  ^)  Ezenkívül  minden  áron  meg  akarta 
hiúsítani,  hogy  Rozsnyó  városa  Széchy é  maradjon,  melyet  az  még 
mindig  nem  adott  ki  kezéből,  noha  a  király  már  fél  évvel  előbb 
figyelmeztette,  hogy  a  város  az  esztergomi  érseké.  A  békekötés 
szerint  a  Bethlen  által  lefoglalt  papi  jószágokat  mind  vissza 
kellett  adni  az  egyháznak.  Csak  Széchy  nem  akart  sem  a  király 
rendeletének  sem  a  békeokmány  határozatainak  eleget  tenni 
Rozsnyóra  nézve.  Bethlent  ez  féktelen  haragba  hozta,  mert  azt 
hitte,  hogy  a  király  is  Széchynél  akarja  hagyni  a  várost.  Tudtára 
adta  tehát  Pázmánynak,  hogy  ilyesmit  nem  tűr.  Nem  engedi,  hogy 
Rozsnyó  Széchy  kezében  maradjon,  ha  ezer  levele  is-  lenne  róla. 
»Lássa  ő  felsége,  ha  újabb  háborúságot  enged  kezdenünk  az  egy 
nyomorult  városkának  Széchy  kezében  való  adása  felett ;  az  árúlta- 
tásért,  ha  oly  igen  kedves  ő  felségénél,  contentálhatja  mással  is-c 

A  béke  azonban  már  megvolt  és  Széchy  fel  sem  vette  többé 
Bethlen  fenyegetéseit.  A  két  év  alatt  aratott  siker  még  inkább 
fölhevíté  dicsvágyó  lelkét.   Már  az   ország   egyik   leggazdagabb 


1)  Liber  Regius  VII.  103.  es  105.  folio. 

^)  Bethlen  levele  a  szepesi  kamrához  1622.  jau.  1).  (P.  L.) 


A  SZfcCHYBK   MURÁNYHAN.  43 

főura  volt.  Most  a  legfőbb  állami  méltóságra  vágyott.  A  király 
után  első  ember  akart  lenni  az  országban  s  árulásai  jutalmául  a 
nádorságot  követelte.  Hogy  ezt  megnyerhesse,  az  1622.  soproni 
országgyűlésen  a  király  érdekeinek  egyik  legbuzgóbb  elöharczosa 
volt  s  mint  Khevenhiller  írja,  sok  fontos  szolgálatot  is  tett.  De  a 
király  a  jelöltek  közé  sem  vette  be,  s  így  ez  állástól  elesett.  Ha- 
tározottan bizalmatlankodtak  benne.  Másrészt  azonban  harag- 
jától is  féltek  s  hogy  kiengeszteljék,  a  király  még  1622.  május 
26-án  titkos  tanácsosnak,  utóbb  pedig  az  ország  keletészaki 
részei  főkapitányának  nevezte  ki.  Ennek  székhelye  akkor,  mivel 
Kassa  a  hét  vármegyével  Bethlen  kezén  volt,  Eperjes  lett.  A 
királyi  kinevező  diploma  1622.  aug.  27-én  Sopronban  kelt.  A 
felség  *a  katonai  ügyekben  szerzett  hosszas  gyakorlatáért,  kipró- 
bált hűségeért  s  más  nyilvánvaló  erényeért  »pro  supremo  et  gene- 
ráli partiam  Regni  Hung.  capitaneo«  nevezi  ki,  a  mennyiben  a  kato- 
nai teendőket  illeti.  De  beiktatása  nagyon  sokáig  elmaradt,  ámbár 
Széchy  ismételve  sürgette  a  kamaránál,  hogy  csináltassák  meg 
a  generális  zászlót  s  hogy  nevezzenek  ki  melléje  titkárt.  Egy  ilyen 
levélre  Hoffmann  Gryörgy  azt  a  jellemző  megjegyzést  teszi :  »In 
talibus  dnus  Zechy  patientiam  habere  non  didicitc  De  tűrnie 
kellett  s  a  királytól  a  beigtatás  ügyében  csak  1623.  april  27-én 
érkezett  hozzá  értesítés.  Az  udvar  ugylátszik  inkább  csak  hang- 
zatos czímet,  előkelő  rangot  akart  neki  adni ;  hatalmát  nem  sze- 
rették gyarapítani.  Még  szept.  22-én  kinevezték  mellé  alkapitány- 
nak  Forgách  Miklóst,  ki  tényleg  a  főkapitányi  teendőket  is 
végezte.  ^)  Ismerték  Széchy  állhatatlanságát  s  nem  bíztak  benne. 
Volt  is  rá  okuk. 

Széchy  titokban  újra  összeköttetésbe  lépett  Bethlennel.  A 
fejdelem  tudott  feledni.  Diplomata  volt,  a  ki  hidegen  számító 
észszel  igyekezett  magasabb  czéljai  számára  felhasználni  az  em- 
bereket. Nem  erkölcsi  értéköket,  hanem  hasznavehetőségöket 
latolgatta.  Széchy  pedig  hatalmas  eszköz  lehetett  kezében  s  azért 
mindenkor  szóba  állt  vele,  valahányszor  ez  a  fortélyos  ember 
hozzá  fordult.  Téved  tehát  egyik  kitűnő  történetírónk,  midőn  azt 
állítja,  hogy  Bethlen  a  hitszegő  magyarországi  urak  ellen 
—  s  itt  Széchy  neve  is  említve  van  -  » élete  végéig  tartó 
haragot  őrzött  meg  szívében.*  *)  Széchy  vei  gyorsan  kibékült,  ám- 
bár a  ravasz  ember  csakhamar  újra  kijátszotta.  Az  érintkezést 
ezúttal  Alvinczy  Péter,  a  híres  kassai  pap  közvetítette.  Bethlen 
Gábornak  egy  igen  érdekes  levele  maradt  fenn  ez  ügyben.  E  sze- 
rint Széchy  1623.  februárban  írt  neki  a  már  említett  zálogadós- 


^,^  Az  eredeti  okiratok  Orsz.  Lev.  killömbözö  gyüjtemtinyeiben. 
2)  Szilágyi  Sándor.  Erdélyi  Országgy.  Emlékek  VIII.  k. 


44  ACSÁDY   HINÁCZ. 

ság  iránt.  Késznek  nyilatkozott  kiadnia  10,000  aranyat, La  Beth- 
len az  ő  20,000  írtját  megküldi,  illetve,  ha  bizonyítványt  ad  neki, 
hogy  10,000  frtot  tőle  Lipcsére  fölvett,  mely  összeget  most  Ferdi- 
nánd királylyal  akar  a  maga  javára  íratni.  Betyen  a  kívánt  nyi- 
latkozatot el  is  juttatta  Murányba.  Széchy  azonban  a  tízezer 
helyett  csak  ezer  aranyat  küldött  Bethlennek.  »Igy  tréfála  meg, 
kin  bizony  igen  búsulok  most  is  —  folytatja  Bethlen  —  nagy 
gyalázatnak  tartván  az  jó  urnák  rajtam  való  szegezgetésit.  De 
nem  nézek  semmire,  hanem  ha  veszi,  im  ismét  gratiánkba  veszem, 
elfeledkezem  dolgairól*  ^)  Ki  is  adta  neki  kevés  kárpótlásért  a 
a  lefoglalt  enyiczkei  jószágot.  A  fejedelem  ez  időben  uj  háborúra 
készült  s  ezért  volt  elnéző  és  kegyes  Széchy  iránt ;  meg  akarta 
nyerni,  hogy  felhasználja. 

Bármi  titokban  tartattak  ez  érintkezések,  a  király  pártján 
levők  mégis  neszöket  vették.  Nem  is  bíztak  Széchyre  katonát  s  más- 
kép gondolkoztak  az  ország  védelméről,  midőn  1623.  sept.  havá- 
ban Bethlen  ismét  hadat  üzent.  Széchy  folyton  panaszkodott  a 
királynak,  Pázmánynak,  hogy  vele  semmit  sem  közölnek ;  jönnek, 
mennek  a  posták,  de  ő  nem  tudja  mi  történik,  pedig  »mint  a  régi 
generálisoknak,  én  nekem  is  kellene  valamit  tudnom.«  Váltig 
emlegette  hűségét,  hogy  vére  hullásával  akar  a  királynak  szol- 
gálni. Nem  adtak  rá  semmit.  Lipcséből  Murányba  vonult  s  ott 
ült  veszteg  azon  rövid  és  eredménytelen  háború  alatt.  ^)  Ez  idő- 
ből felmaradt  a  következő,  eddig  kiadatlan  levele,  mely  Gytirky 
Benedekhez  a  bányavárosok  kamara  grófjához  van  czímezve : 

»Ez  includalt  szécsényi  vicekapitány  levelének  párjából  meg- 
érti kd  miben  legyen  az  állapota.  Kdt  annak  okáért  serio  intjük 
mindjárt  hírt  tevén  az  egész  bányavárosokra,  ismét  több  gyalog- 
gal, lovassal  készen  levén  minden  órában  és  kiszállván,  mig 
uinink  ő  felségétől  valami  resolutionk  jön,  legyünk  igen  jó 
vigyázásban  oltalmazni  szegény  hazánkat  igyekezzünk  minden 
erőnkkel.  Én  most  csak  feleségemet  föviszem  Murányba,  mingyá- 
rást  az  egész  vármegyét  s  a  föld  népit  magam  mellé  felveszem, 
kiszállván  mindenekben  kész  leszek  mind  ő  felségének,  mind 
szegény  hazánknak  szolgálni.  In  reliquo  stb.  Dátum  in  arcé 
nostra  Lipcsensi  die  21  Nov.  1623.«  ^) 

E  levél  azért  is  bír  némi  érdekkel,  mert  úgy  látszik,  hogy 
Széchy  ekkor  már  leköszönt  a  főkapitányi  czímről,  mivel  csupán  a 


*)  Magyar  prot.  egyházt.  monographiák  16.  lap. 

2)  Marczali :  Regesták.  Zeidlcr  jelentése  1623.  sept.  24.  Szdchy  — 
sitzt  auf  seínem  Schloss  Murány  und  saget  —  Er  sei  des  Bethlens 
Macht  zu  schwach. 

^)  Orsz.  L.  Litt.  Priv.  II.  csomag. 


A  SZÉCHYEK  MUUÁNYBAN.  45 

megyei  haderőről  tesz  említést.  Lemondásának  oka  a  sértett  ön- 
érzeten kívül  valószínűleg  az  volt,  hogy  teljesen  szabad  kezet 
akart  magának  biztosítani. 

Eszterházy  Miklós  ekkor  is  sejtette,  hogy  el  akar  pártolni.  ^ 
Ez  kétségkívül  megtörtént  volna,  ha  a  hadi  szerencse  kedvez 
Bethlennek.  Egy  nagyobb  sikerre  lesett  Széchy,  hogy  átpártoljon. 
De  ez  elmaradt  s  az  1624.  jan.  8-án  kötött  bécsj  béke  egyelőre 
Téget  vetett  ez  irányú  további  tervezgetéseinek. 

Széchy  azonban  áilvinczy  Péter  által  később  is  szakadat- 
lan összeköttetésben  állott  Bethlennel,  kinek  1624.  őszén  egy 
bizalmas  főemberét.  Komis  Zsigmondot  várta  Murányba.  Egyik 
nagyérdekű  levele,  melyet  azzal  küldött  Alvinczynak,  ez  viszont 
Bethlennek,  hogy  elolvasás  után  rögtön  tépje  szét,  mely  azonban 
szerencsére  épen  maradt  reánk,  jellemzően  világítja  meg  Széchy 
magaviseletének  indító  okait.  Neheztelt  a  királyi  kormányra.  De 
nem  a  haza  bajai,  az  alkottnányon  és  vallásszabadságon  ejtett 
sérelmek  keltették  fel  neheztelését.  A  bécsi  kormány  méltányolva 
az  elhunyt  Homonnay  György  nagy  szolgálatait,  visszakövetelte 
Széchy  tői  a  Homonnay-árvák  számára  a  terebesi  jószágot. 

Épen  1624  nov.  25-én  tettek  az  árvák  gyámjai,  Pázmány 
érsek  és  Eszterházy  Miklós  Pozsonyból  a  királynak  igen  erélyes 
felterjesztést,  melyben  felemlítik,  hogy  a  legutóbbi  zavarokban 
Széchy  Terebest,  Barkót  s  a  hozzátartozó  javakat,  továbbá  negy- 
ven falut  sub  affinitatis  praetensione  elfoglalt.  Minthogy  már  az 
erdélyi  fejedelem  is  írta  Széchynek,  adja  ki  e  javakat,  kérik  a 
királyt,  parancsolja  meg  neki,  hagyjon  fel  a  békebekötésekkel  ellen- 
kező ezen  birtoklással.  Ha  nem  engedelmeskedik,  indítsanak 
ellene  port  a  íiscus  útján  *) 

De  Széchy  nem  akarta  kiadni  semmi  áron  e  javakat  s  még 
1625.  febr.  2-án  egyik  hű  emberét,  Rácz  Pált  tette  meg  Terebes 
vár  porkolábjának,  ki  esküvel  és  írásban  kötelezte  magát,  hogy 
Széchy  György,  neje  és  gyermekei  számára  föltétlenül  megtartja 
e  jószágot.  *)  A  terebesi  javak  biztosítása  czéljából  kereste  Széchy 
újabban  Bethlen  barátságát.  De  volt  még  más  oka  is.  Még  az  ő 
agyában  merült  fel  az  eszme,  hogy  ifjabb  Bethlen  Istvánt,  a  feje- 
delem kedvencz  unokaöcscsét,  a  saját  leányával  Máriával  össze- 
házasítsa. Mint  Bethlen  említi,  e  házasságot  még  Széchy  György- 
gvel  állapította  meg.  De  a  fejedelem  és  Széchy  közti  titkos  meg- 
egyezésnek egyelőre  nem  volt  gyakorlati   következménye,  mert 


>)  Galaothüi  Eszterházy  Miklós  élete,  II.  kötet,  hol  Széchy  több 
idevágó  levele  található. 

*)  Orsz.  lev.  Litterae  Priv.  II. 

3)  A  hüséglevél  Orsz.  Lev.  N.  A.  479.  fasc.  48. 


4(i  ACSÁDY  1(5NÁCZ. 

Bethlen  akkor  nem  akart  háborút.  Csak  hogy  Bécsben  is 
tudták,  mit  művel  Széchy  György  s  valószínűleg  ez  okozta,  hogy 
1625  májusban  ismét  elesett  a  nádorságtól,  ámbár  a  protestáns 
közvélemény  öt  akarta.  ^)  »A  mi  az  én  személyemet  illeti  —  írja 
Alvinczynak  a  fentemlített  levélben  —  már  oda  föl  az  emberek 
el  is  temettek  ,  de  isten  velem  levén,  gondot  viselek  én  is 
magamra. «  Széchy  némileg  tévedett;  nem  tekintették  halottnak, 
csak  nem  akarták  olyan  állásba  juttatni,  a  hol  veszedelmessé 
válhatott.  A  király  folyton  kegyelmének  és  jóakaratának  jeleivel 
halmozta  el.  További  jószágokat  szerzett  Gömörben.  A  király 
egyszersmind  biztosította,  hogy  halála  esetére  a  lipcsei  és  murá- 
nyi uradalmat  meghagyja  örököseinek.*)  Thurzó  Szaniszló  halála 
után  a  király  1625.  május  6-iki  levelével  öt  is  értekezletre  hívta 
Bécsbe.  Csak  a  terebesi  jószág  ügyében  nem  boldogult  s  az 
országgyűlésen  sem  volt  kilátása  kedvező  megoldásra.  1625.  nya- 
rán maga  ment  le  Terebesre.  Kortársai  azt  hitték,  hogy  Beth- 
lennel volt  találkozója,  azért  ment  zempléni  javaira.  Jun.  2-án 
Pogány  Lörincz  Szécsényből  a  pozsonyi  kamarának  a  fejedelem 
hadi  készülődéseit  jelentve  azt  írja:  » Széchy  György  is  lement 
Bethlen  Gáborhoz,  mivel  hogy  Ulésházy  is  abban  vagyon,  őtet 
is  bevárják. «  ^)  Kósza  hír-e  ez,  vagy  volt-e  komolyabb  alapja,  az 
meg  nem  határozható.  Cak  annyi  maradt  fenn  ott  idözéséről, 
hogy  Széchy  Györgyöt  saját  szolgái  éjnek  idején  orvul  meggyil- 
kolták. A  bon^asztó  tettet  a  koporsón  levő  felírat  szerint  sept. 
1-én,  az  özvegy  által  szétküldött  temetési  meghívó  és  az  egykorú 
protestáns  diariumok  szerint  aug.  31-én  éjjel  11  és  12  óra  közt 
követték  el.  Széchy  Barkováralján,  Terebeshez  egy  órányira  egy 
csűrben  éjjeli  nyugalomra  tért.  Oda  hatolt  be  áruló  szolgája 
vagy  fegyverhordozója,  Léthy  Miklós,  egy  más  egykorú  szerint 
Penthe  Tamás,  s  alvó  urát  agyonlőtte.  *)  Mások  szerint  a  gyilko- 
sok többen  voltak  s  három  golyó  hatolt  az  alvó  Széchy  testébe. 
Kinek  felbujtására  történt  a  gonosztett  ?  azt  az  eddig  hozzáfér- 
hető adatokból  megállapítani  nem  lehet.  A  kortársak  Bethlent 
gyanúsították,  *^)  de  mint  ma  már  határozottan,  föltétlen  biztoság- 
gal mondhatni,  a  legcsekélyebb  ok  nélkül.  Széchy  és  Bethlen  ez 

^)  Collaltó  gróf  jelentése  máj.  7.  Ez  álláara  »le  paya  reclaino 
Setachy  George.  Marczali :  Reg. 

2)  Az  adománylevelek  Liber  Regina  VII. 

^)  Oraz.  L.  A.  kam.  int.  lev.  1620  —  29  e.  csomag. 

*)  Diarium  Jobannia  Molcaányi  et  A.  F.  Behm.  (Bartbolomeideaxuel.^ 

í^)  A  többek  közt  a  Prot.  Fratemitatia  24.  Civ.  R.  1625-ki  fel- 
jegyzése batározottan  registralja  e  bírt.  Itt  nevezik  a  gyilkost  Pentbe 
Tamásnak. 


A  SZKCIIVKK  MUK ÁNYIUN.  47 

időben  jó  barátok  voltak,  liabár  a  világ  nem  tudott  róla,  mert 
érintkezésök  titokban  tartatott.  Meglehet  a  véres  tett  Homonnay 
erfiszakos  halálával  áll  összeköttetésben,  ámbár  e  gyanút  sem 
igazolja  semnui.  De  meglehet  az  is,  hogy  a  gonosztett  magán- 
boszú  müve.  Széchy  kegyetlen,  brutális  ember  volt  s  néha  cselé- 
deivel is  embertelenül  bánhatott.  Talán  a  szenvedett  sérelemtől 
elvadulva  követték  el  a  gyilkosok  a  tettet.  Meglakoltak-e  érette, 
inditott-e  valaki  pert  ellenök,  arra  sincs  adat  s  ezt  a  kortársak 
sem  tudták.  ^)  A  bűntény  Zemplén  megye  területén  történt,  de  e 
megye  levéltárában  nincs  okmány,  mely  ez  esetre  vonatkoznék. 

Pethö  Gergely  krónikájában  1625-től  azt  írja :  »Ezen  eszten- 
dőben sok  főúr  hala  meg  Magyarországban.  —  Széchy  Györgyöt 
a  maga  szolgái  éjjel  alvó  helyében  az  ágyban  általlövék  és  meg- 
ölék  isten  igaz  Ítéletéből  az  ő  állhatatlanságáért,  mert  ugyan 
kereskedik  vala  immár  a  fejedelmek  között  való  pártosko- 
dással,  hol  az  császár  pártjára,  hol  Bethlenére  pártolván 
egynéhányszor.*  A  krónika  írója  szenvedélyes  gyűlölettel  van  a 
protestánsok  iránt,  mi  ítélete  értékét  nagyon  megfogyatkoztatja. 
Ezúttal  azonban  közel  jár  a  valóhoz.  Széchy  György  egész  élet- 
pályája igazolja  e  sújtó  ítéletet  Mint  jelleme,  olyan  volt  külső 
megjelenése  is.  Egyik  egykorú  följegyzés  következő  képet  ad  róla : 
>Széchy  György  rettenetes  erejű  és  lelkületű  ember,  a  ki  kezével 
minden  erőködés  nélkül  ketté  tudja  törni  a  kengyelvasat,  akinek 
borzas  és  torzonborz  szakállából,  tüzet  lehelő  szeméből,  terme- 
téből s  vaskos  tagjaiból  kilátszik  a  harczias  vadság. «  ^) 

E  marczona  külsőnek  megfelelt  belső  valója.  Széchy  György 
a  régi  harczos-  és  lovagvilág  egy  alakja  a  lovagkor  erényei  nélkül ; 
kevésbé  aristocrata,  mint  condottieri,  a  ki  koczkára  teszi  ugyan 
a  maga  életét,  de  mindig  jutalomért,  önző  czélokért.  Oda  szegő- 
dik, a  hová  a  magánhaszon,  a  dicsvágy  csábítja.  Erkölcsi 
t'rzések  nem  korlátolják,  nemesebb  eszményei  nincsenek.  Hibái 
í's  bűnei  megvoltak  kortársaiban  is.  De  annyira,  oly  mereven  és 
visszatetsző  ridegséggel,  mint  ő  benne,  nem  igen  nyilatkoztak 
senkiben.  Politikát,  pártot,  meggyőződést,  vallást  változtattak 
akkor  mások  is,  de  kevesen  tették  oly  cinizmussal,  még  keveseb- 
ben oly  szerencsével,  mint  ő.  Elérte  czélját :  rangban,  vagyonban 
a  legelsők  közé  emelkedett.  De  midőn  elérkezett  volna  az  idő, 
hogy  kényelemben  élvezze  sok  évi  fáradalmai  gyümölcsét,  ereje 
tinijében,  férfikora  delén  utóiérte  a  nemesis. 

AcsAdy  Iqnácz. 

^)  Az  utóbb  idézett   protocolum   azt  mondja  a  gyilkosról :   quem 
ídii  in  carcere  a  quodam  interfectum,  alii  clani  aufugiHso   vivum  trathint. 
2|  Besztercjcííbányai  följegyzt^s  1G19.  Tört.  Tár. 


RULAND-OSZLOPOK 

A   SZEPESI  ÉS  ERDKLYI  SZÁSZOKNÁL. 


Zoepfl  kitűnő  értekezése  a  Ruland-oszlopokróV)  bizonyos 
értelemben  az  ezen  tárgyra  vonatkozó  kutatások  zárkövét  képezi, 
mivel  igen  bajos  nézeteit  jelentékeny  módon  kiegészíteni  vagy 
csak  módosítani.  Azonban  az  olyan  dolgozatok,  melyek  a  kutatás 
már  meglevő  eredményei  felhasználása  mellett  a  B.uland-oszlopok 
elterjedésének  határát  megjelölni,  valamint  korukat  és  az  egyes 
esetekben  való  jelentőségüket  megállapítani  törekednek,  épen  nem 
fölöslegesek. 

Azon  időből,  melyben  a  német  városok  jogéletében  oly  nagy 
és  mystikus  szerepet  játszó  Ruland- oszlopok  legelőször  felállítat- 
tak, biztos  történelmi  tudósítások  teljesen  hiányzanak.  Még  a 
monda  sem  nyújt  csak  némileg  használható  támpontot  is ;  mert 
ha  mesél  is,  hogy  Nagy  Károly  a  szászok  legyőzése  után,  Roland- 
unokaöcscse-  és  hadvezérének  Szászország  városaiban  emlék- 
azobrokat  állíttatott  fel ;  e  monda,  eltekintve  attól,  hogy  valótlan- 
sága már  régóta  meggyözöleg  ki  van  mutatva,  bajosan  keletkez- 
hetett a  Xll-ik  század  vége  előtt ;  inkább  a  XlV-ik  század  folya- 
mában, vagy  épen  csak  a  XV-ik  kezdetén ;  legalább  a  létezése 
korábbi  időben  be  nem  bizonyítható. 

Habár  a  régi  Ruland-oszlopok  első  felállítását  tárgyaló 
monda  nem  vonatkoztatható  is  szószerint  Nagy  Károly  korsza- 
kára, mégis  olyan  időkre  vezet  vissza,  melyek  a  XlII-ik  század- 
ban, a  hohenstaufeni  uralkodók  idejében  már  régen  elmúltak. 
Nevezetesen  a  szász  uralkodó  ház  (919 — 1002)  királyainak,  és 
pedig  az  Ottók  korszakában,  kik  a  birodalmat  a  Nagy  Károly  által 
megteremtett   keresztény   alapon   tovább   építve,  uralkodásukat 


^)  Dr.  Heinrích  Zoepű ;  Díe  Rulandssüule,  Leipzig  und  Heidelberg 
C.  F.  Winter  1861.  I.  A  hazánkban  levő  Ruland-oszlopokról  az  1871. 
Archeológiai  Értesítőben  Rómer'Flóris  értekezett,  mely  e  szobrok  rajzait 
is  közli. 


RULAND-08ZL0P0K  49 

Németország  északi  részeiben  s  a  hajdani  icend  vidékeken  is  meg- 
szilárdították. 

A  Ruland-oszlop  rendszerint  a  városok  és  helységek  vásár- 
terén, a  városház  előtt,  vagy  a  piaczon  a  bírósági  épület,  vagy  a 
vörös  torony  előtt  volt  felállítva,  a  mi  arra  mutat,  hogy  a  váro- 
soknak vagy  helységeknek  bizonyos  jogaival  állt  összefüggésben. 
A  Rnland-oszlop  szabály  szerint  födetlenűL  szabad  ég  alatt  áll,  a 
mint  ez  még  manapság  is  a  legtöbb  nyilvános  szobornál  látható  s 
abban  leli  magyarázatát,  hogy  különösen  az  életnagyságot  meg- 
haladó szobor  csak  az  ilynemű  felállítás  mellett  tesz  a  nézőre 
kellő  benyomást 

A  Ruland-oszlop  mindenekelőtt  bírósági  és  pedig  vérbiró- 
sági  oszlop  jelentőségével  bírt,  mely  azt  jelentette,  hogy  abban  a 
városban,  vagy  helységben  élet  és  halál  fölött  itélő  bíróság 
létezett 

De  ugyanazon  tény,  mely  a  Euland-oszlopnak  mint  bírósági 
jelképnek  elismerésére  kényszerit,  nevezetesen  azon  tény,  hogy  a 
Ruland  mindenütt  a  vásártéren  állíttatott  fel,  ennek  még  egy 
második  rendesen  előforduló  általános  jelentését,  t.  i.  a  vásárjogot, 
vásárbékét  és  vásárbíróságot  is  mutatja,  középkori  felfogás  sze- 
rint vásárbíróság  sem  városnál  (civitas,  urbs  burgus),  sem  pedig 
olyan  helységnél,  mely  a  vásárjogot  kiváltságlevél  alapján  élvezte, 
semmiképen  nem  hiányozhatván. 

Azon  tényből  pedig,  hogy  a  Ruland-oszlop  rendesen  a 
vásártéren  s  pedig  a  vásárok  és  helységek  tanácsháza  előtt  állott, 
annak  harmadik  jelentősége,  t  i.  a  Mundat-oszlop  tulajdonsága 
tűnik  ki,  mely  a  vásár-  és  vérbírósági  oszlop  tulajdonságához 
csatlakozik. 

A  középkorban  ha  valamely  falu  mezővárossá,  vagy  várossá 
akart  emelkedni,  a  leglényegesebb,  soha  sem  hiányozható  kellékek 
egyike  az  volt,  hogy  a  helység  a  talán  meglevő  jobbágysági  köte- 
lékből elbocsáttassék,  s  az  országos  Zent-  vagy  Yehm-bíróságok 
hatósága  alól  kivétetvén,  saját  bíróságot  nyerjen,  melynek  tagjai 
a  polgárság  kebeléből  vétettek.  Ezen  értelemben  véve,  tehát  min- 
den helység  immunitást  nyert,  mely  a  régibb  időben  a  territoriá- 
lis fennhatóság  kifejlődése,  illetőleg  a  birodalmi  hatalomnak  ezzel 
karöltve  járó  meggyengülése  előtt  csak  a  császár  vagy  király 
által  volt  adományozható,  minek  folytán  azt  királyi  szabadság- 
nak, immunitás  regia-nak  is  nevezték.  Minthogy  azonban  ezen 
immunitás  csak  az  uralkodó  által  kiváltság  utján  adományozta- 
tott ;  és  soha  máskép,  mint  kapcsolatban  a  tulajdon  bíróság-  és 
vásáijoggal,  azért  azon  városokban,  melyekben  Ruland-oszlopo- 
kat  állítottak  fel,   a  Rulanddal  szükségképen  azon  gondolatot  is 

SziZADOK    1885.    I.  FŰZBT.  i 


50  RÜLAND-OSZr.OPOK 

Összekapcsolták,  hogy  az,  régibb  kifejezéssel  élve,  a  városi  immu- 
nitásnak jelképe ;  hogy  Mundat- oszlop. 

Végre  megemlítendő  negyedszer,  hogy  a  Rulandot,  néhol  a 
város  birodalmi  közvetlenségének  (immediat  állásának)  jelképét  is 
tekintették ;  így  nevezetesen  néhány  püspöki  városban  a  XV-ik 
századtól  fogva.  Oly  általános  tulajdonság  azonban,  mint  az 
előbbi  három,  a  Buland-oszlop  ezen  tulajdonsága  semmi  esetre 
nem  volt. 

A  Ruland-oszlop  eredetileg  véve  az  illető  császárnak  képe 
akart  lenni,  és  pedig  a  császárt  mint  bírót  akarta  feltűntetni. 
Zoepfl  a  Rulandot  igen  elmés  módon  Ottóval,  a  vörös  királylyal 
hozta  összeköttetésbe,  kinek  ezen  elnevezését  nem  arcz-  vagy 
hajszínére  vonatkoztatja,  hanem  a  vérengző  tulajdonsággal  tartja 
azonosnak.  Arra  utal,  hogy  a  vörös  szín  mint  a  vér  színe  egyúttal 
a  vérbíróság  jelképeinek  színe  is  volt ;  vörös  vala  a  király  s  a 
nevében  ítélőbíró  köpenyege,  vörös  a  vérpaizs,  vörös  a  vérbíróság 
jelképét  feltűntető  zászló,  vörös  tornyoknak  nevezték  azon  börtön- 
tornyokat, melyekben  a  vérbíróság  elé  állított  vagy  általa  elítélt 
egyéneket  letartóztatták;  vörös  könyvnek  hívták  az  acht'  vagy 
vér-könyvet,  melybe  az  »aechter«  száműzöttek  nevei  voltak  írva ; 
vörös  padokon  ültek  a  bírák  és  esküdtek  a  vérbíróságnál ;  a  vér- 
bíró a  kardot  vagy  pedig  egy  vörös  pálczát  tartott  kezében ;  vörös 
köpenyt  és  vörös  pálczát  viselt  a  Majna  menti  Frankfurtban  a 
legfőbb  bíró  egy  gonosztevő  ki  végeztetése  közben^) ;  vörös  köpenyt 
viseltek  a  szebeni  városi  tanácsnokok  is,  ha  bíráskodtak. 

A  vörös  király  elnevezésben  Zoepfl  a  vérbíróságot  buzgalom- 
mal gyakorló  király  dicsőítését  véli  feltalálhatni,  ki  alatt  legfőbb 
vérbírót,  vagy  is  oly  királyt  értenek,  ki  szigorúan  megtartja  a  jogot 
s  az  igazságot,  Id  erős  kézzel  tartja  fenn  az  ország  békéjét,  ki 
a  békességtörőket  vérbíróság  útján  megbünteti  s  ezáltal  nemzeté- 
nek s  különösen  a  polgári  és  paraszt-osztálynak  jótevőjévé  válik. 

A  Ruland-oszlopok  s  a  pogányság  közti  összeköttetés  nyo- 
mozása, e  helyen  messze  vezetne.  Elégséges  itt  contsatálnunk, 
hogy  a  Ruland-oszlop  eredetileg  s  lényegét  tekintve  király-kép 
és  pedig  Ottó  vörös  királylyal  van  kapcsolatban,  s  hogy  a  vér- 
bírósági, vásár-  és  mundát-oszlop  hármas  tulajdonságát  egyesíti 
magában,  melyhez  néha  a  4-ik  tulajdonság  is,  t.  i.  a  szabadság 
is  csatlakozott.  Idővel  ezen  oszlopot,  majdnem  mindenütt,  mint 
Roland,  (nagy  Károly  nádorának)  szobrát  fogták  fel,  miáltal  jelen- 
tííségének  helyes  megértése  meg  lőn  zavarva.  Egyes  esetekben 
Nagy  Károly,  vagy  más  hatalmas  uralkodó,  (mint  oroszlán  Henrik) 


^)  Zoepfl  Kulanüssifule,  13.  ]p. 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL.  51 

szobrának  vették ;  némely  városban  pedig  a  Rulaud  városi  paizs- 
tartóvá  sülyedt. 

Azon  országok,  melyekben  Rulaud-oszlopok  fordulnak  elő, 
bárom  csoportra  oszlanak,  melyek  azon  figyelemreméltó  pontban 
találkoznak  egymással,  hogy  kivétel  nélkül  olyan  országok,  melyek- 
ben a  Nagy  Károly  idejétől  kezdve  észak  felé  terjeszkedő  germán 
uralom  az  Ottók  alatt  megszilárdult,  s  a  birodalom  határvonalai 
és  a  germán-keresztyén  mivelődés  a  szláv  néptörzsek  lakta  orszá- 
gokra is  kiterjesztetett 

Ezen  csoportok  elseje  az  északi  tenger  partjain  található, 
hol  a  Roland-oszlopok  legrégibb  és  biztosabb  nyomaira  akadunk. 
Itt  Hamburg  és  Bréma  képezik  azon  pontokat,  hol  Nagy  Károly 
a  Szászok  (Westfáliak)  legyőzése  után  s  később  az  ö  nyomdokait 
követő  Ottók  mindent  elkövettek,  hogy  a  német  uralmat  Hol- 
steinra,  az  Elbántűli  Szász-  és  Vend  országra,  valamint  Lübek 
irányában  a  keleti  tengerig  kitérj  eszszék. 

A  második  csoportot  képezi  a  magdeburgi  érsekségnek,  vagy 
úgynevezett  herczegségének  területe,  melynek  első  várnagyaiként 
a  Szász  uralkodó-ház  ősatyái  a  hatalmas  Wettini  grófok  szere- 
pelnek. Ezen  csoporthoz  tartoznak  a  szász-thüringiai  városoknak 
a  Saale,  Elba  és  Altmark  helységeinek  Kuland-oszlopai.  Ide 
sorozandók  különösen  a  meisseni  püspökség  és  mark  Ruland- 
oszlopai  is. 

A  harmadik  csoportot  végre  a  Ruland-  oszlopok  a  Branden- 
burgi Mark-ban,  a  Priegnitz-ben  Ukermark-  s  Neumark-ban 
képezik  az  Askaniaiak,  az  anhalti  uralkodó  ház  ideje  óta  és 
uralma  alatt 

Azon  kérdést :  Vájjon  Németalföldön  is  találhatók-e  Buland- 
oszlopok  ?  Zoepfl  érintetlenül  hagyva,  azt  állítja,  hogy  a  frank,  ba- 
jor, osztrák  és  sváb  vidékeken  tulajdonképeni  Ruland-oszlopoknak 
Dyoma  sincsen,  a  mi  igen  jól  abból  magyarázható,  hogy  a  Ruland 
a  szász  császári  házzal  benső  összeköttetésben  áll.  Csak  a  gróf 
Giech-féle  Buchauban  Felsőfrankoniában  fekvő  várban  látható 
egy  kőből  faragott  kép,  mely  némi  rokonságot  mutat  Ruland 
képével,  csakhogy  ez  nem  szabadon  álló,  hanem  egy  kőtáblából 
kidomborodó  szobor.  Ellenben  egy  valódi  Rulandot  minden  köz- 
vetítő átmenet  nélkül  Ragusa  dalmát  városban  az  adriai  tenger 
partján  találunk. 

Tekintettel  arra,  hogy  Zoepfl,  kinek  kutatásai  rendkivüli 
körültekintéssel  és  pontossággal  a  Ruland-oszlopok  elterjedésének 
mozzanatára  is  ki  terjeszkednek,  a  Magyarországon  lévő  Ruland- 
íjszlopokról  említést  nem  tesz,  azért  azt  a  feladatot  tűztük  ki 
magunk  elé,  hogy  Bártfa  szepesi  városnak,  de  főkép  Nagy-Szeben- 
nek,  az  erdélyi  szászok  főhelyének,  Ruland-oszlopát  leírjuk. 

4* 


52  RULANU-OSZLOPOK 

Azon  hatalmas  gyarmatosító  raj,  mely  a  Xl-ik  század  óta 
az  Alsó-Rajna  felöl  Németországnak  északi  és  keleti  szláv  terü- 
leteit elárasztá  ^)  s  az  új  hazában  germán  jog-  és  műveltségi 
elemeknek  nagy  mennyiségét  átültette,  —  hadképes,  szabadság- 
szerető és  munkában  jártas  utászait  az  első  apostoli  magyar 
király  birodalmába  is  elktildötte,  melynek  északi  és  délkeleti 
részein  a  vendégek  telepítvényei  a  királyi  hatalomnak  erős  véd- 
paizsa  alatt  értékes  jogok  és  szabadságok  gyakorlatában,  idővel 
az  ország  jogi  és  művelődési  történetében  kiváló  jelentőségre 
emelkedtek. 

Azon  jogok  és  szabadságokról,  melyek  biztosítása  mellett 
11.  Géza  király  a  gyarmatosokat  az  erdélyi  részek  műveletlen 
vidékének  betelepítése  végett  behívta,  époly  kevéssé  van  tudo- 
másunk, mint  a  legrégibb  telepítvények  alapításának  idejéről  és 
módjáról. 

Minthogy  csaknem  egykorú  okmányok  korábban  és  később 
bevándorolt  Flandrenses,  hospites  Theutonici  és  Saxones-ról  is 
szólanak  2),  minthogy  továbbá  egyes  vidékek,  sőt  egyes  községek 
is  a  viselet,  bizonyos  szokások  és  tájszólások  sajátságát  még  most 
is  őrzik,  az  következtethető,  hogy  a  bevándorlók  különböző  vidé- 
kekről, nem  nagy  tömegekben  és  nem  egyszerre  jöttek  be,  s  hogy 
szillöfóldjiikröl  régi  jogaikat  is  átültették  új  hazájukba,  melyek- 
nek használhatása  legkiválóbb,  senkitől  tagadásba  nem  vett  sza- 
badságuk egyikét  képezte. 

Az  erdélyi  királyföldnek  (fundus  regius,  terra  regia)  bete- 
lepítését követő  első  évtizedekben  az  egyes  gyarmatok  kétség- 
kívül magukra  voltak  hagyva,  semmi  összeköttetésben  egymással 
s  talán  közvetlenül  a  király  alá  rendelve,  minélfogva  különös  hű- 
ségi, hadkötelességi  és  adófizetési  viszonyban  állottak  vele,  ki 
azután  egyes  gyarmatosokat  érdemeik  jutalmául  a  Theutonok 
adói  és  szolgáltatásai  alól  fölmentett,  számukra  külön  bíróságot 
rendelt  s  őket  csupán  csak  a  hadi  szolgálatra  kötelezte.  ^) 

A  Krakó,  Chrapundorf  és  Rams  nevű  erdélyi  falvak  ehö 
rendkívüli  kedvezésben  részesült  vendégeinek  Il-ik  Endre  király 
által  1206-ban*)  adományozott  kiváltság  önálló  bírói  hatóság 
mellett  a  vajda  bírói  hatalma  alóli  felmentést,  a  descensus  és 
olyan  adó  fizetések  alóli  felszabadítást  is  biztosított,  melyeket 
más  szászok  fizetni   tartoztak.  A   határőrzési  kötelesség  alól  is 


^)  Geugler:  Deutsche  Stadtrechtsaltertümer,  Ste  367. 
2)  Fontes  rer.  Austr.  XV.  I.  3,  5,  7.  8,  lapja. 
2)  Wenzel  G.  Adalékok   az  Erdélyi   Szászok  történetéhez    1873. 
6.  lapja  ;  Monumenta  Haogariae  histor.  VI.  91. 
*)  Fontes  rer.  Austr.  XV.  I.  7.  lapja. 


A   8ZEPKSI  £B  EKDÉLYl  SZÁSZOKNÁL.  53 

fel  voltuk  mentve  s  esak  akkor  mentek  háborúba,  ha  a  király  a 
hadsereget  személyesen  vezette. 

Az  erdélyi  szász  gyarmatok  történetében,  mintegy  határ- 
követ képez  az  1224-ik  évi  Endre-féle  kiváltságlevél,  az  1222-ik 
évi  arany  bulla  követője,  melynek  19-ikczikke:  >Similiter  et  hos- 
pitus  cuiuscunque  nationis  secundum  libertatém  ab  initio  eis  con- 
cessam  teneantur«  a  Szent  István  ^)  ideje  óta  hagyományossá  vált 
s  királyaink  által  később  is  következetesen  keresztűlvitt  kormány- 
zási elv  kifolyásának  tekintendő. 

Az  erdélyi  szászok  kiváltságlevelének  e  szavai  >pristinam 
eis  reddidimus  libertatém*  *)  ennélfogva  tekintettel  egyes  gyar- 
matoknak az  Andreanum  előtti  időre  nézve  okmányilag  kimuta- 
tott egyenlőtlen  hadi-  és  adókötelességére,  némi  óvatossággal 
fogadandók,  de  annál  bátrabban  állithatjuk,  hogy  az  Andreanum 
valamennyi  gyarmat  jogállását  lényegesen  megváltoztatta  az  által, 
hogy  az  egész  gyarmat-terűlet  kifelé  szorosan  elhatárolta,  (mi  csak 
annak  hivatalos  bejárása  s  határjelek  felállítása  utján  vált  lehet- 
ségessé) ;  hogy  továbbá  az  összes  gyarmatok  politikai  egységgé 
kapcsolva  össze,  a  király  által  kinevezett  gróf  (comes)  alá  rendel- 
tettek ;  hogy  politikai  jogokat  nyerve,  nyilvánosan  elismert  pecsé- 
tet használhattak,  s  hogy  az  összeség,  mint  olyan,  hadszolgálat 
teljesítésére  s  a  királyi  kincstárba  leendő  adófizetésre  kötelez- 
tetett 

A  szebenmegyei  szászok  szabadsága  (libertás  provinciáé 
Chybiniensis)^  negatíve  felfogva,  a  földesúrral  szemben  teljesítendő 
mindenféle  szolgáltatások  és  adakozások  alóli  felmentésben  (a 
gyarmatosoknak  egyetlen  ebbeli  szolgáltatása  a  census  Scti  Mar- 
tini volt)  és  a  descensus  korlátozásában,  positiv  értelemben  pedig 
szabad  pap-  és  bíróválasztásban ;  saját  területben  és  jogban,  a 
vajdától  független  bíráskodásban ;  saját  szokásuk  szerinti  dézsma 
fizetésben,  vámmentességben  és  vásári-szabadságban;  az  évnek 
meghatározott  napjain  való  ingyenes  sóhozatalban ;  a  földnek  és  az 
erdőknek,  a  legelők-  és  vizeknek  mindenki  által  való  szabad  hasz- 
nálatának biztosításában,  végre  az  összes  provincziára  kirótt  adó- 
és  hadi  kötelesség  pontos  megállapításában  állott,  mely  közter- 
heknek  az  egyesekre  való  felosztása  évszázadokon  át  a  provinczia 
belügyét  képezte. 

Az  Ajidreanumnak  ezen  szavai :  »Ita  tamen,  quod  univer- 
sns  populus,  incipiens  a  Varas  usque  in  Boralt  cum  terra  Sicu- 
lornm  térre  Sebus  et  terra  Daraus  vnus  sit  populus,  et  sub  uno 


^)  Endlicher  Monamenta  p.  305.  cap.  VI.  De  tencione  et  nutrímento 
botpitam. 

*)  Font  rer.  Aust.  XV  I.  29.  lapja. 


54  RULAND-08ZL0P0K 

iudice  censeantur,  omnibus  comitatibus  preter  Chibiniensem  ccs- 
santibus  radicitus,«  ezen  megyéknek,  később  székeknek  zavartalan 
fennállásával  szemben  helyesen  csak  úgy  értelmezhetők,  hogy  az 
addig  önálló  és  közvetlenül  a  király  alá  rendelt  telepítvények 
egy  megyévé  egyesíttetvén,  mint  önállók  megszűnnek  létezni,  s 
csak  mint  a  comes,  (királybíró)  fönnhatósága  alatt  álló  megyének 
alosztályai  maradtak  fenn, 

A  szebeni  provinczia  nyolcz  széke,  a  aeptem  *)  sedes  hiva- 
talos elnevezést  viselte.  Ezek  voltak:  Szeben,  Segesvár,  Sink, 
Kőhalom,  Szerdahely,  üjegyház  és  Varas  (később  Szászváros) 
Ezzel  aztán  egyesülnek:  1366-ban  Besztercze  vidéke;  1422-ben 
a  Barczaság,  s  valamivel  később  Medgyes  és  Selyk  székek  s  így 
áll  elő  a  szász  nemzet  Erdélyország  későbbi  rendi  alkotmányának  c 
harmadik  tényezője. 

Az  erdélyi  szász  gyarmatosok  legrégibb  lakhelyei  közé  tar* 
tozik  Szeben  (Zeben,  Cibinium,  Ohybinium)  mely  tekintettel  poli- 
tikai, művelődés-  és  jogtörténelmi  jelentőségére,  kétségkívül  az 
erdélyi  szászok  főhelye.  A  Xll-ik  század  második  felében  alapítva, 
keletkezésének  mondaszerű  homályából®)  1191-ben,  mint  önálló 
prépostság  székhelye  *)  emelkedvén  ki,  1123-ban  villa  Hermanni  *) 
elnevezés  alatt  jelentkezik,  1224-ben  pedig  az  Andreanum  ren- 
delkezése folytán  Szeben  megye  székhelyévé  ^)  lesz  s  ez  által  az 
erdélyi  szász  telepítvények  sorába  a  vezérszerep  vitelére  hívatva,  a 
XlV-ik  század  második  felében  relatíve  nagy  jelentőséggel  bíró 
várossá  emelkedik,  melynek  kebelében  ipar  és  kereskedelem  virá- 
goznak, s  melynek  szigorú,  öntudatos  és  körültekintő  hatósága 
nemcsak  valamennyi  királyok  pártfogását  megnyerni®)  s  törzs- 
rokonaival szemben  a  vezérszerepet  megtartani,  hanem  a  testvér- 
nemzeteknél is  legalább  az  elismerést  ki  tudta  vívni. ') 

A  gyarmatosok  szabadságának  lényeges  alkatrészét  saját 
joguk  használata  képezte,  melyet  szülőföldjükről  magukkal  hoz- 
tak. Erre  vonatkozó  ismereteink  a  Xll-ik  századig  nagyon  hiá- 
nyosak ugyan,  mindazonáltal  a  »consvetudo  terrae  Cibiniensisc- 


^)  A  7.  szám  a  szepesi  gyarmatok  eletében  is  szerepel ;  lásd : 
Kachelmaa  Geschichte  der  ungar.  BergstStte  u.  ihrer  Umgebung  50.  Ipja. 

^)  G.  Seivert :  Die  Stadt  Hermannstadt^  5.  Ipja. 

^^  fontes  rer.  austr.  XV.  I.  Ipja. 

*)  Szász  Nemz.  oki.  tár.  Urk.  I.  3 ;  fout.  r.  austr.  id.  b.  24.  Ipja. 

*)  font.  r.  austr.  id.  h.  29.  lapja. 

^')  Mátyás  királynak  az  Andreanumra  vonatkozó  1486-ki  megerő- 
sítése, Szász  nemz.  oki.  tár:  Urk.  II.  430. 

'^)  Lásd  n.  gf.  Kemény  József,  a  szellemdds  történetbávár  véle- 
ményét Kurz  A.  Magazin  ez.  folyóirat  I.  2,221.  lapján. 


A  SZEP£SI  ÉS  KRDKLYI  SZÁSZOKNÁL.  55 

iick  íi  XlII-ik  század  végén  s  a  XlV-ik  elején,  való  érvénye 
okmányilag  be  van  bizonyítva.  E  szokásjog  különös  tekintélye  mel- 
lett szól  azon  körülmény,  hogy  saját  területén  is  kivűl  érvényre 
emelkedett,  például  az  erdélyi  püspök  is  Sárd  nevű  község  tele- 
pitvényeseivel  szemben,  annak  bűnügyekben  leendő  követését 
határozottan  elrendelte.  ^) 

Később  ezen  »consuetudo  terrae  Cibiniensisc  a  szeben- 
megyebeliek  szabadságával  együtt  Medgyes  és  Selyk  székekre,  a 
kerczi  kolostorra  *)  s  más  telepítvényekre  is  kiterjesztetett. 

Az  egyes  székekben  (sedes)  bírák  és  esküdtek  gyakorolták 
a  bíráskodást,  ^)  kik  évente  január  bő  kezdetén  (az  esküdtek  bét- 
lojén)  választattak  meg  és  eskettettek  fel. 

Az  esküdtek  száma,  —  kik  sohasem  scabini  vagy  schephenek- 
nek,  hanem  mindig  iurati,  iurati  assessores,  iurati  seniores,  iurati 
civesvagy  iurati  consules-eknek  neveztettek,'Szebenben  úgy,  mint 
Pozsonyban  ^)  tizenkettő,  mely  meglepően  emlékeztet  a  Altenber- 
ger-féle  codex  ^)  sváb  Landrechtjének  egyik  ismeretes  helyére, 
mely  következőleg  hangzik  :  Ez  ist  eteswo  gewonheit  daz 
man  czwelif  man  nimet  di  dem  richter  schullen  helfen  richten 
vnd  dy  heizent  schephen  dy  selbe  schullen  weise  levte  syn  dy  schul- 
len vorgerichte  vrteil  vinden  vnd  niemand  anders  ez  sehol  ir 
iglicher  vf  ein  panch  siczen  vnd  sehol  vrteil  vinden  vber  ein 
igliche  sache.  •) 

*)  Font,  rer.  Austr.  XV.  I.  189.  Ipja,  font.  r.  A.  id.  h.  180.  lapja. 

2)  Szász  nemz.  oki.  tár  Urk.  II.  165.  U.  I.  U.  III.  249. 

')  Azon  \érdé8 :  Minő  befolyást  a  gerébek  (örökös  gcrébek)  a 
lúrSságra  gyakoroltak,  még  nincsen  határozottan  megállapítva  s  e  helyen 
mellőzhető,  mert  nem  lényeges  a  szőnyegen  lévő  ügy   eldöntésére  nézve. 

*)  Lásd  III.  Endre  magyar  k.  1291iki  kiváltságlevelének  I.  pont- 
ját; gr.  Teleki  J.  Hunyadiak  kora:  VI.  182.  Michnay  és  Lichner  Buda- 
város jogköny  ének  272.  lapja. 

^j  Szebenben  a  báró  Bruckenthal-féle  könyvtár  kczírat-gyüjtcmé- 
"Tcbeu  LXXVI.  c.  alatt  előforduló  hártya-codex.  Lásd  Homeyemek 
ReobtabQcher  des  d.  Mittelalters  etc.  Berlin  1856.  106.  Stc. 

*)  Lásd  frh.  v.  Lassberg  Scbwabenspiegel  172.  szakaszát.  1472. 
jun.  1-ről  keltezett  tulajdonjog  átruházási  okmányban  (Szász  nemzeti 
oki.  tár  Urk.  II.  838.)  olvasható:  Nos  Thomas  Altennberger  Magistcr 
<'iaÍQmLaurentíus  Haan  Regius  Georgius  Sartor  Sedis  Judices  Item  Bartho- 
lomeus  Haetter  Bartholomeus  pictor  Johannes  Burger,  Benedictus  Carnifex. 
Nicolaus  Kroner.  Johannes  Praydenn.  Christianus  Franczyos.  Ludovicus 
^tromer.  Kicolaus  Zetsch.  Johannes  Henricy  Christannus  lederer  et 
Johannes  de  Longocampo  consales.  Stephanus  Pictor  villicus  civitatis 
Cibiniensis.  stb. 


56  RÜLAND-08ZL0P0K 

A  szebeni  provinczia  bírósági  köre  úgy  látszik,  eredeti  terü- 
letének határain  már  igen  korán  túlterjeszkedett.  ^) 

A  mint  Szeben  idővel  a  comes  állandó  székhelyévé  vált,  a 
tartomány  lakosságának  e  provinczia  összes  közügyeinek  elintézése 
végett  egybegyűlő  képviselő  testülete  is  a  XV-ik  századtól  kezdve 
falai  között  ülésezett. 

A  XlV-ik  század  második  felében  e  képviselet  még  széles 
alapon  nyugodott,  a  mi  kitűnik  abból,  hogy  »a  hét  szék  szászai*  közt 
támadt  viták  és  egyenetlenségek  eldöntése,  s  ezzel  kapcsolatban 
régi  és  új  kiváltságleveleik  felolvasása  és  azok  fölötti  tanácskozás 
végett  Nagy  Lajos  által  1379-ben,  szabad  ég  alatt  tartatni  rendelt 
közgyűlésre  ősi  szokásjoguk  szerint  bíráik,  senior-aik,  (talán  azok, 
kik  előbb  az  esküdt  vagy  bíró  hivatalát  viselték)  eskütteik  és  elő- 
kelőik együtt  a  nép  embereivel  hívattak  össze.  *) 

Ezen  a  provincia  polgármesterének  elnöklete  alatt  ülésező 
megyei  képviselő  testület  közgyűlésein,  —  mely  később  a  9  szék 
és  két  vidék  két-két  követét  magában  foglaló  szász  nemzeti  egye- 
temmé alakúit  át,  —  még  a  XV-ik  század  közepe  táján  az  egyes 
székek  főhivatalnokai  és  esküdtei  mellett  különféle  gerébek  is 


^)  Eder  ad  Schesaum  App.  213  Ipja  2 — 4. 

^)  Ludovicus  dei  gratia  rex  Huugariae  etc.  fídelibus  suis  Seuior'.- 
bus,  Judicibus  et  juratis  ac  uníverBÍs  Saxonibus  septem  sedium  partis 
TraDBÍlvanac  .  .  .  Igitur  fídelitati  vestrae  regío  sub  edícto  praecípimus, 
quatcims  mox  coguitis  praesentibus,  voa  Judices  vestri,  Bccundum  ves- 
tram  consuetudinem,  cum  senioribus,  juratis  et  potioribus,  adiuncta  parte 
cotnmunis  populi  vestri,  insimul  in  campis  couveniatis,  pro  vestro  com- 
muni  colloqaio  et  ibidem  vestra  privilegia,  nova  et  antiqua,  recipiatis  et 
perlegatis  coram,  his  quos  de  Nostris  praelatis  et  Baronibus  ad  haec 
vobis  destinavlmus,  ordinationem  vestram  audiendam  et  pertrac- 
tandam  ;  pcrlectis  auteni  his  nobis  cum  paucitate  nuuciorum  vestrorum 
tenorem  ipsorum  privilegiorum  diligenter  rcscribatis,  quac  omnia  benigno 
aninio  etgracioso  secundum  cursum  et  contiaentiam  vestrarum  antiquarum 
libertatum  yolumoB  audire  et  plenarie  expedire  et  si  aliquid  in  eisdem 
vobis  contrariam  invenitis  istud  in  omnibus  licitis  et  possibilibus  in  com- 
modum  vestrum  volumus  covertere  et  meliorare,  promittimus  vobis  qaod 
ob  respcctum  verborum  informationis  vei  favoris  alicuius,  universas  vestras 
libertates  nequaquam  iufringimus  sed  potius  confírmamus  vobis  et  vestris 
succesBoribus,  et  si  inter  caetera  aliqua  sünt  nociva  ct  dampnosa  vestrae 
libertati,  hoc  volumus  delére  et  totum  emendare  et  si  aliquis  secus  vobis 
dixerit,  sibi  fídem  non  adhibeatis,  quia  hic  de  nostra  intentione  non  est 
informutus.  Dátum  in  Diogyewr  in  festő  beatorum  philippi  et  Jacobi 
apostolorum  anno  Domini  Millesimo  trecenteasimo  septuagesimo  nono. 
(Seivert  G.  Acten  und  Daten  stb.  1870,  2-ik  lapja.) 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/^ÁSZORKÁL.  57 

jelennek  meg  olyan  körülmények  közt,  melyek  valószínűvé  teszik 
azt,  bogy  ezek  hivatalukat  nem  választások  alapján,  hanem  tulaj- 
don, földbirtokukon  nyugvó,  joguknál-fogva  ^)  viselték. 

A  szebeni  provincialesek,  azaz  a  szebeni  provinczia  törvé- 
nyes képviseletének  hatásköre  a  megye  összes  közügyeire  kiterjedt. 

Ezen  hatáskör  jelentőségének  és  terjedelmének  megítélése 
végett  különösen  a  következő  fontosabb  teendőket  említjük  meg : 

Kieszközölték  kiváltságaiknak  a  fejedelem  által  való  meg- 
erősítését; védelmezték  terűletök  épségét,  bírósági  szervezetök 
önállóságát  s  alkotmányuk  úgy  a  vajda  s  az  egyházi  bíróságok 
túlkapásai,  nciint  idegen  nemes  emberek  és  saját  nemzetségeik 
jogbitorlásai  ellen;  résztvettek  az  országgyűléseken;  szövetségi 
frigyet  kötöttek  az  erdélyi  részek  testvémemzeteivel ;  résztvettek 
követeik  által  királyok  és  fejedelmek  választásában,  szerződések 
kötésében;  királybíráik  alatt  hadcsapatokat  állítottak  háború 
idején ;  subsidiumokat  fizettek,  a  provinczia  belügyeit  elintézték 
stb. ;  közgyűléseiken  kötelező  szabályrendeleteket  hoztak  s  az 
engedetleneket  súlyos  büntetések  alkalmazásával  az  érvényben 
álló  jog  tiszteletben  tartására  kényszerítették  a  provincziát  ter- 
helő adó  és  hadkötelességet,  egyesek  teherviselési  képessége 
szerint  felosztották ;  a  tulajdonosaiktól  elhagyott  telkeket  új  tulaj- 
donosoknak adták,  megengedték  elpusztult  községek  felépíttetését 
ideiglenes  adómentesség  kedvezménye  mellett ;  biztosokat  rendel- 


')  A  septem  sedes-nck  azou  közgyűlésén,  mely  a  veresmarthi 
(Rodenberg,  Ruffomonte)  gerébnek  veresmarti  lakosok  ellen  vitt  perében 
egy  malom  tulajdonjogát  odaítéli,  jelenvoltak :  a  Comes  és  magister 
ciaiom  Cybiníensis,  a  Sinki  és  Szászsebes!  királybíró,  a  magister  ciuium 
vicegerens  iudicís  regii,  iudex  terrestris  s  egy  esküdt  Segesvárról,  a  iudex 
tcrrestris,  három  iaratus  consal  és  a  villicns  Szebenböl ;  a  iudex  terrestris 
8  Bgy  esküdt  Szászsebesről,  a  kőhalmi  geréb  s  2  esküdt  ugyanonnan, 
a  vereemarti  geréb,  a  keresztényszigeti  (Insula  Christiani)  villicus,  a 
Swynschirí,  draasi  bodendorffi,  homorodi  gerébek,  Geréb  István  Miklós- 
nak a  nagy-ludasi  gerébnek  fia,  a  szászvárosi  iudex  terrestris  és  villicus, 
az  Alvynczi  bíró  s  a  szerdahelyi  villicus.  Ennél  fogva  Ujegyház  kivéte- 
lével 8 szék  volt  képviselve.  Vájjon  Üjcgyház  azért  hiányzott-e,  mert  király- 
bírája  mint  alperes  szerepelt,  az  bajosan  határozható  meg.  Feltűnő 
iSzeben  követeinek  nagy  száma ;  7  a  többi  székek  2 1  követével  szemben. 

Szász  nemz.  oklev.  tár.  Urk  II.  135  1452.  jul.  1-én;  Stephanus 
Lüsch,  Petrus  Lüsch  etc.  ipsornm  et  totius  communitatis  ville  Rotbergh 
Dominibos  et  personis  tanquam  actores  ab  una  et  circumspecti  viri,  comes 
Laureocins  index  regius  sedis  fori  Ruthenorum,  Petrus  fílins  eius,  iudex 
regius  sedis  Luschkirch  ac  comes  Jacobus  de  eadem  Rotbergh  vt  in 
causam  attracti  etc. 


58  RULAND-OSZLOPOK 

tek  határok  bejárására ;  a  községek  között  támadt  határvillon- 
gásokat eldöntötték  a  a  nyertes  felet  az  odaítélt  terűlet  birtokába 
bevezették;  elrendelték  továbbá  a királyf öldtöl  elszakított  terület- 
részeknek közköltségen  való  visszavásárlását ;  gondoskodtak  közös 
segély  nyújtásról,  ha  egyes  községet  nagyobb  baj  ért ;  az  ipart 
és  kereskedelmet  szabályozták ;  saját  pénz-,  mérték-  és  sulyrend- 
szerrel  bírtak ;  az  út  és  híd-ügyet  rendezték ;  a  vámmentességet 
és  vásárszabadságot  megőrizték  s  végre  az  összes  polgári  és  bün- 
tető ügyekben  a  fötör  vény  széket  képezték^  melynek  ítéletei  ellen 
felebbezni  a  királyhoz  és  curiájdhoz  lehetett  csak,  ^) 

Az  egyes  székek  autonómiája,  s  talán  kezdettől  fogva  nem 
egészen  összhangzó  szokásjoguk,  továbbá  bíróságaik  gyakorlata  s 
végre  áz  írott  jog  teljes  hiánya  idő  folytán  a  jogszokások  tarka 
halmazát  s  annak  következményeként  a  jogállapotnak  nagy  bizony- 
talanságát szülték,  melynek  megszűntetésére  Altenberger  Tamás 
1481-ben  a  szebeni  főtörvényszéknél  azt  a  jogkönyvet  vétethette 
alkalmazásba,  mely  a  svábtükör  Landrecht-jét,  a  magdeburgi 
Weichbildet,^)  s  az  yglaui  jogot  tartalmazza,  s  mely  mint  segéd- 
forrás  az  erdélyi  kirdlyföldön  kétségkívül  érvényben  volt,  a  ini 
abból  következtethető,  hogy  a  bírák  és  esküdtek  e  jogkönyvre  fel  Ut- 
tek  esketve,  ^)  hogy  e  jogkönyvnek  az  utolsó  lapján  olvasható  eskü- 
mintából  e  szavak :  >vnd  der  kvnigen  Marié  vndt  valamint  annak 
zárszavai :  >vnd  áll  lieb  heiligen,€  ki  vannak  törölve,  a  mi  elég 
világosan  arra  mutat  hogy  ezen  esküminta  a  reformationak  Sze- 
benben  történt  elfogadása  (1636)  után  is  alkalmaztatott. 

Ily  képen  Szeben,*)  a  melynek   fénykora,  a  XIV.  XV.  és 


^)  Lásd  ezen  hatáskörre  vonatkozólag:  Giereud  f.  a.  Notitiac 
castellanatus  Tholmach  12.  Ipjt;  Archív  des  Ver.  f.  siebenb  Ldes.  kde. 
N.  f.  VII.  kt.  444.  Ipjt;  különösen  Seivert:  Acteu  und  Daten  übcr  die 
gcsetzl.  Stellung  und  den  Wirkungskreis  der  süchs.  Nat.  Universitat  cs 
Szász  nemzet  oklevéltár  Urk.  II.  99.,  107.,  135.,  161.,  165.,  182., 
104.,  201.,  206.,  227.,  233.,  238.,  302..  313.,  326.,  339.  352.,  454., 
465.,  546.,  586.,  634.,  660.,  III.  37.  és  V.  1369. 

2)  A  magdeburgi  Weichbild  az  Altenberger-félecodex  107 — 131 
lapján  áll. 

^)  Fankenstein  Brev.  oríg.  nation.  stb.  37  1. ;  Czwittinger  Spé- 
cim. Hung.  liter.  161  1. 

^)  Szeben  városában  is  találunk  sok  olyan  intézményt,  melyeket 
Gengler  i^ Deutsche  Stadtsrechiaalterthiimer^  czimü  munkájában  ép  oly 
tökéletességgel,  mint  élénkséggel  ecsetelni  tudott. 

A  város  körfii  volt  véve  falak  által,  melyek  csak  négy  állandóan 
megőrzött  s  a  szabó-,  varga-,  szűcs-  és  mészáros-czéh  által  védelmezett 
és  porta  sartorum,  sutorum,  Elisabete  et  Heltensis-nek  nevezett  kapuinál 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/^ASZOKNÁL.  59 

XVI-ik  századba  esik,  a  XV-ik  század  végén  megerősített,  sza- 
bad királyi  Táros  volt  s  egyszersmind  a  szebeni  provinczia,  a  király- 
bíró és  polgármester  székhelye,  a  provinczialisok  közgyűléseinek 
—  valamint  a  fötörvényszéknek  minden  évben  tartatni  szokott 
ülésének  állandó  helye,  melyeknél  fogva  az  erdélyi  szászok  vala- 
mennyi városa  közül  legalkalmasabbnak  mutatkozott  egy  Ruland- 
oszlopnak  kebelébe  való  befogadására. 

Eddig  hazánkban  tudtom  szerint  csak  egy  Ruland-oszlop, 
t  i.   Bártfa^)    szepesi    városé   íratott    le    Miskovszky    Győző 


tette  lehetővé  a  be-  cs  kijárást.  A  városház  a  tanácsnokok  folyosójával 
(Kathslaube)  a  tanács-harang,  a  szertár,  a  palata  —  (a  szebeni  városház 
egyik  nagytermének  az  elnevezése;  Palatium,  palota;  Oroszországban 
a  bíróságokat  palate-nsk  nevezik.  Lásd  Brinz  Pözl :  Krit.  Vierteljahr- 
schrift  Neue  Folge  I.  2.  241  Ipjt.)  —  a  »hopner«  felügyeletté  alatt 
álló  város  szolgák  szobája,  a  városi  tömlöcz,  a  tanács-torony  eme- 
leteivel, az  őrtorony,  űtczáiuak  elnevezése:  Kieine  Erde,  Kleiner 
Ring,  grosser  Ring,  Rosenanger,  Rosengarten,  auf  dem  Hundsriickeu, 
aaf  der  Nenstift,  Marktgasse,  Fingerlingsplaz,  Burgergasse  stb.  Az 
Eogelhof-^  Zeng-,  Mönchs-,  Priesterhof;  a  Zwinger,  a  városnak  árdállitó 
joga,  nyilvános  kútai,  malmai  és  vízvezetékei,  városfalva  (Stádterdorf)  föl- 
desdri  cnrái,  a  német  városi  életnek  megannyi  világos  bizonyítékát 
képezik. 

Már  1376-ban  a  czéh-ügynek  Nagy  Lajos  által  elrendelt  szabá- 
lyozása alkalmával  19  czéh  25  iparággal  létezett.  Szeben  aranyművesei 
messze  földre  hiresek  voltak.  Kereskedői  Velenczében  és  Dalmátország- 
ban, Bécs,  Prága  és  Rrakóban,  Danczig  és  Konstantinápolyban  voltak 
találhatók.  Seivert  G:  Die  Stadt  Hermannstadt  12.  Ipjn.  és  Szász.  nemz. 
oklevéltár  Urk.  I.  17.,  20.,  21.,  23.,  24.,  26.,  29.,  30.,  64.,  66;  II.  1., 
2.,  3.,  7.,  67.,  471  ;  III.  3.  164.  és  165. 

^)  ^^^  Lajos  király  elrendeli  1370-ban:  civitatem  nostram  muui- 
tam  Bari  fa  vocatam-in  numei'um,  collegium  et  catervam  civitatum  nos- 
tranim  regalium  Cassensis  et  Budensis  de  benignitate  regia  duximus  aggre- 
gandam,  volentes  et  committentes,  ut  amodo  in  autea  fídeles  cives  et  hos- 
pites  nostri  de  dicta  civitate  Bartfa  tam  in  lucro  camerae  quam  et  electi- 
oDe  indicis  ipsorum,  quam  aliis  quibuscunque  immunitatibus,  libertati- 
bus,  gratíis,  concessionibus  et  praerogativis  perpetuis  temporibus  utan- 
tur,  gratolentur  et  potiantur,  quibus  cives  nostri  fideles  Cassenses 
et  Bndenses  gaudent  potiasimnm  et  fruuntur.  Fejér  cod.  dipl.  IX.  4.  230  ; 
IX.  V.  83.  —  A  szepesi  gyarmatok  jogéletével  e  helyen  körülményesen 
Htm  foglalkozhatunk,  mert  a  kitűzött  feladat  határait  meghaladná.  Ennél- 
fogva utalnunk  kell  Wagner  Anal.  Scepusii,  Michnay  és  Lichner  Buda  város 
jogkönyve  függelék,  Schwartner :  De  scultetiis  és  Bartal  Gy.  Comment. 
sti>.  czímü  munkáira. 


60  RULAND-OSZI.OPOK 

által  ^)  melyet  azonban  Lőrincz  szobrának  neveznek  s  egy  Lörlncz 
nevű  lovaggal  hoznak  összeköttetésbe,  ki  Róbert  Károlytól 
1324-ben  a  város  alapítására  s  felépítésére  engedélyt  nyert  volna. 

Miskovszky  e  szobrot  joggal  Ruland-szobornak  tekinti  s 
azt  tartja,hogy  az  a  városi  szabadság-  és  önállóságnak  egyik 
szembetűnő  jelképe  s  épen  ezért  eredetileg  a  városház  tetejének 
csúcsán  volt  felállítva,  hogy  messziről  észrevehető  legyen.  1 733-ban 
egy  ott  állomásozó  ezred  német  tisztjei  állítólag  annyit  lődöztek 
a  szoborrra,  hogy  e  vandalismus  nyomai  még  ma  is  észlelhetők. 
Ugyanez  alkalomból  a  szobrot  a  városház  előcsarnokába  helyez- 
ték át,  hol  még  jelenleg  is  látható. 

A  legélénkebb  érdekeltséget  ezen,  2'58  méternyi  magas 
Ruland-oszlop  iránt  kétségkívül  azon  tudósítás  kelti,  hogy  erede- 
tileg cserfából  készült  s  csak  később,  úgy  látszik  16Íl-ben  Elzer 
Jónás  által  vonatott  be  rézlemezekkel. 

Minthogy  e  Ruland-oszlop  eredeti  alakját  korábbi  időkben 
soha  sem  írták  le,  vagy  ábrázolták,  azért  szülőföldjére  s  felállítá- 
sának idejére  nézve  csak  gyanításokra  vagyunk  utalva.  Hogy  az 
oszlop  eredetileg  fából  készült,  azt  véleményem  szerint  nemcsak  ma- 
gasabb kora  mellett  szól,  hanem  azt  azon  körülmény  is  támogatja, 
hogy  később  rézlemezekkel  vonatott  be ;  hogy  karddal  öveztetett 
körűi  és  lobogós  lándsával  diszíttetett  fel,  mely  utolsó  két  körül- 
mény valódi  jelentésének  magyarázatául  akar  szolgálni. 

A  szobor  jobb  keze,  a  legtöbb  Ruland-oszlop  módjára  fel 
van  emelve  s  olyan  állást  foglal  el,  hogy  abban  a  lándsa  helyett 
kard  is  képzelhető. 

A  lemez-pánczél  és  sisak  szerkezete  a  XVI-ik  századra 
vallanak.  Különösen  feltűnő  a  balkéz  tartása,  mely  egy,  a  tok- 
jában nyugvó  kard  fogantyújához  alkalmazkodik. 

A  bártfai  Ruland-oszlop  valamennyi  eddig  ismeretes*  R.  o. 
közül  az  egyetlen,  mely  jobbjában  lándsát  tart,  a  kardot  pedig 
tokban  viseli,  miáltal  a  mintegy  lemondani  látszik  a  vérbíróság 
gyakorlását  feltűntető  legjellemzőbb  jelképnek,  —  melynek  a  ki- 
rántott és  magasra  emelt  kard  tekintendő,  —  kellő  kiemeléséről. 

A  bártfai  Ruland  annyiban  hasonlít  az  cí/wr/íRulandhoz^) 
amennyiben  az  előbbi  egy  hajdan  fellobogózott  lándzsát,  az  utóbbi 
pedig  egy  lobogót  tart  jobbjában  és  hogy  a  kard  alakja  mindket- 
tőnél görbe ;  de  ezzel  minden  további  hasonlatosság  meg  is  szűnik. 
Ki  merészelne  i)l.  a  bártfai  és  burgi  ^)  Ruland  arcz vonásai  közt 


1)  Hazánk  és  külföld  1868-ki  évf.  22.  Ip. ;  Monumenta  Hungáriáé 
archaeolog.  IV.  2.  81. 

2)  Dr.  Zöpfl  H.  Die  Rulandssaule  stb.  248.  íRja. 
«)  Zöpfl  id.  h.  264.  Ipja. 


A   SZEPESI  K8  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL.  61 

észlelhető  csekély  hasonlatosságból,  —  mely  talán  csak  papíron 
létezik,  —  a  két  egymástól  oly  messze  levő  szobor  közt  rokon- 
ságra következtetni  s  ezáltal  magát  azon  veszélynek  tenni  ki, 
hogy  mind  két  oldalról  visszautasítsák. 

Nagyobb  figyelembevételt  érdemel  azon  tény,  hogy  a  szepesi 
gyarmatosok  között  szászok,  thüringiaiak  és  meiszeniek  ^)  is  voltak, 
kiknek  6si  lakhelyeikben  a  Ruland-oszlop,  —  mint  azt  Zöpfl  meg- 
czáfolhatlanűl  kimutatta  —  egykor  honos  volt  s  ott  még  most  is 
található. 

Ezen  felül  nem  hagyhatjuk  figyelmen  kívfil  azon  körülményt, 
hogy  a  szepesi  szászok  városaiban  a  ^Sachsenpiegeh  s  a  magde- 
^^gijog  kétségkívül  érvényben  tJoZtoft,  mely  körülmény  hangsúlyo- 
zásával azon  utak  és  módok  egyikét  akarjuk  kiemelni,  mely  által 
e  Raland-oszlop  új  hazájába  juthatott. 

Minthogy  azonban  ilyen  feltevések  jogtörténelmi  szempontból 
csak  akkor  bírnak  nyomatékkal,  ha  egyéb,  döntő  okmányi  bizo- 
nyítékok által  is  támogattatnak :  azért  e  helyen  a  bártfái  Rulandra 
vonatkozólag  még  csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy  a  fából  készült 
oszlop  talán  Bártfának  Nagy  Lajos  által  13  70.-ben  történt  várossá 
emeltetése  alkalmából,  a  városi  szabadság  és  önállóság,  valamint 
a  vérbíróság  és  vásárjog  jelképéül  lön  felállítva  és  hogy  a  XVIL 
században  történt  megpánczéloztatása  után  nyerte  azon  gyanús 
toldalékokat,  melyek  társaitól  hátrányára  megkülönböztetik. 

Jelentőségét  azonban  korántsem  kicsinyelhetjük  annyira, 
mint  azt  gr.  Dessewvfy  Józsefe)  tette,  ki  a  neki  római  harczos  gya- 
nánt bemutatott  Kulandot,  némi  indignatióval,  mint  fából  készült 
s  pléhvel  bevont  olyan  szobrot  jellemzi,  mely  egy  alacsony,  vaskos, 
pisze  orrú  tót  parasztnál  mást  nem  ábrázol  és  semmi  rómait 
nem  mutat 

A  bártfainál  talán  korára  fiatalabb,  de  jogtörténelmi  jelen- 
tőségére nézve  —  szerintem  —  sokkal  fontosabb  a  szebeni 
Kuland. 

Minthogy  Szeben  már  1224-ben  az  Andreanum  következ- 
tében a  szebeni  provinczia  főhelyévé  emelkedett,  s  a  vásárszabad- 
ságot élvezte,  1367.  óta  pedig  szabad  királyi  város  és  egyszers- 
mind a  szebeni  provinczia  s  azonkívül  számos  helység  és  terület- 
rész fStörvenyszékének  székhelye  volt,  azon  véleménynek  adhatunk 
kifejezést,  hogy  az  erdélyi  szászok  főhelyén  felállított  Ruland-osz- 
lop  nemcsak  az  önálló  bíróság  és  vásárszabadságnak,  hanem  egy- 
szersmind a  város  függetlenségének  jelképéül  tekintendő. 

Hogy  az  erdélyi  szászoknál  egyedül  a  főhelyen  található 

1)  Thuroczi  Chron.  Hung.  P.  II.  c.  22. 

2)  Birtfai  levelek,  1818,  9  Ip. 


62  RÜLAND-ÜSZLOPOK 

Ruland-oszlop,  azt  ezen  gyarmatok  főtörvényszéki-  és  vesztőhe- 
lyének  kiváló- jelentőségével  hozom  összeköttetésbe. 

A  szebeni  nagy  piacznak  (grosser  Ring),  az  évszázados 
vásár-  és  vesztőhelynek  közepén  állott  hajdan  a  köböl  faragott 
pellengér  (Pranger  ^)  s  annak  csúcsán  a  szobor,  melyet  Seivert  G.  ^) 
^mint  pánczélos  férfit  jelez,  ki  mindkét  kezével  egy  kardot  halálos 
csapásra  emel.€  E  szobor  minden  habozás  nélkül  Ruland-oszlop- 
nak  tekinthető,  a  következő  indokok  alapján : 

A  szász  nemzeti  egyetem  s  Szeben  városának  levéltárai,  a 


^)  A  pellengérnek  különböző  elnevezéseire  nézve :  lásd  Zöpfl  H. 
Alterhümer  des  dentschen  Rechts  I.  k.  ö8.  Ipjt. 

A  Kákstein  kifejezés  tudtom  szerint  az  erdélyi  szászok  törvény- 
széki nyelvében  nem  fordul  elő ;  ellenben  a  kaken  kifejezés,  mely  annyit 
jelent,  mint :  bámészkodni,  szemet  mereszteni,  még  jelenleg  is  mindenki- 
nek száján  van. 

Eder  I.  C.  Observ.  crit.  ad  hist.  Trans.  266.  lapján  felemlíti. 

Johannes  Hunyadi  litteris  anno  1444.  ad  Brassovienses  scriptis 
pnnnum  per  lanifices  con/ectum  gigno  urbis  mumiri  iubetj  aliaque  eiusmodi 
ad  mercatum  et  mechanicas  artes  attinentia  praecipit,  dum  subdit  eoft 
qui  dicto  audieníes  non  essentf  ammissione  manus  et  oculorum  mulctandos, 

A  nsgydisznódi  posztószövőknek  általam  felfedezett  és  1695. 
október  27-ről  keltezett  czéhazalályrendelete  sajátságos  módon  tesz  emlí- 
tést a  pellengérről :  >  Als  soll  den  Rieplern  und  Hudlern  gesteuert  sein  der 
Kronstadt  Wollenweber  aber,  sowol  aucb  die  Hermannstádter  sollen  die 
Tücher  auf  das  íleissigste  machen  und  zeíchnen  auch  in  specie  aus  gefer- 
tigt  auf  der  Bum  (nyújtó  állvány)  34  Ellen  laug  und  eine  Ellen  und  ^/g 
breit  und  zwar  nach  der  rechtmitssiger  Ellen,  welcher  ^1^  eine  Wiener 
Ellen  macht  und  noch  von  UhralterR  her  an  den  hermannstüdter  Pranger 
aufgpzeichnei  vorden  iM  stb.,  miben  kétségtelenül  azon  posztószövők 
részére,  kik  helytelen  mértéket  használtak,  a  pellengén-eállítás  bünteté- 
sének alkalmazásával  való  fenyegetés  rejlik. 

A  vízaknai  gerébház  egyik  másolatban  meglevő  kiváltságlevelé- 
ben Szász  nemz.  oki.  tár  Urk.  IV.  760.  azt  mondják:  Argum.  Privil. 
Item  Privilégium  aliud  Ladislai  Filii  Alberti  Regis  Hnngarie  deLegibus 
condendis  seu  Jure  ipso  gladli  in  Pergameno  scriptum  Sigilloque  eiusdem 
Kcgis  impressive  roboratum,  vigore  cuius  idcm  Rex  Ladislaus  talem  potes- 
tatem  dedit  et  concessit,  ut  Possessores  Universi  Curie  Nobilitaris 
Gerehlinz  dictae  in  oppido  Vízakna  existentis,  Patibula,  rotas^  Pálos,  ar 
(diorum  tormentorum  genera  erigere,  fiires,  latrones,  Praedones  et  alios 
quoslibet  malefactores  suspendere,  rotare,  mutilarc  ete.  possint  et  vale- 
ant.  Dátum  Vratislaviae  in  festő  beatorum  Fabiani  et  Sebastiani  Mar- 
tyrum  A®  1455. 

2)  Die  Stadt  Ilermannstadt,  24.  Ipj. 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/ÁSZOKKÁL.  63 

meuuyiben  azokat  felhasználhattam,  azoknak  egj  jelentékeny 
része  még  rendezetlen,  semminemű  támpontot  nem  nyújtanak 
ezen  szobornak  mikor  és  minő  alkalomból  történt  felállítására 
nézve.  A  városi  szertár  »Führer  durch  die  Hermannstádter  Rüst- 
kammerc  czimü  jegyzékének  e  rövid  tudósítása  is  ^Steinemer 
Roland  mit  Schnert  auf  einer  gothischen  Kreuzblume  XVI.  Jahr- 
hundert€  ^)  gyenge  érv  volna  állításunk  bizonyítására,  ha  nem  sike- 
rülne a  gyarmatosok  őshazájának  e  kőszülöttét  arra  indítanunk, 
hogy  önmagát  bemutassa. 

Ha  e  Bulandot  fedő  pánczél  nem  csal,  akkor  a  szobor  leg- 
alább is  a  XV-ik  században  készült. 

Arra  nézve,  hogy  a  szebeni  gyarmatosok  ezt  a  Rulandot 
mint  szabadságuk  jelképét,  már  kezdettől  fogva  használták  volna, 
semmi  okmányi  bizonyíték  nincsen.  Ha  annak  kezdettől  fogva 
való  használatát  feltételeznök,  azon  esetben  a  szebeni  gyarmato- 
sok őshazájára  vonatkozó  vitás  kérdés  még  bónyolódottabbá  vál- 
nék, minthogy  ezáltal  a  jelenleg  uralkodó  nézet,  mely  szerint  a 
gyarmatosok  szülőföldje  a  Rajna  és  Mosel  vidékeire  teendő,  inga- 
dozóvá válnék,  s  Zöpílnek  a  Ruland-oszlopok  elterjedésére  vonat- 
kozó véleménye  módosulna  némileg.  Több  valószínűséggel  bír 
azon  feltevés,  hogy  e  Ruland  valamennyi  szász  gyarmatnak  egye- 
sülésével, vagy  a  magdeburgi  jognak,  a  szebeni  provinczia  főtör- 
vtnyszékénél  segédforrásúi  történt  elfogadásával  áll  kapcsolatban. 
Bizonyost  ezidő  szerint  —  fájdalom  —  nem  tudhatni,  minthogy 
ezen  receptióról  is  voltaképen  csak  annyit  tudunk,  hogy  az 
Altenberger  (Könyves)  Tamás,  szebeni  királybíró  és  polgármes- 
ter kezdeményezésére  történt,  s  hogy  a  magdeburgi  jog  egy 
ideig,  mint  a  provinczia  szokásjogának  segédforrása  az  erdélyi 
királyfőldön  tényleg  érvényben  volt 

A  szebeni  Ruland-szobor  kvarczczal  vegyült  durva  homok- 
kőből van  faragva,  mely  keményebb  kvarcz-darabkáknak  a  szobor- 
alakból való  kiállása  arra  enged  következtetni,  hogy  a  szobor  az 
időjárás  mostohaságainak  hosszas  időn  át  ki  volt  téve. 

^)  Rómer  FI.  részéről  az  archaeol.  értesítő  X-ik  kötetének  16-ik 
lapján  tett  azon  állításaira,  >hogy  a  szebeni  Ruland /a-szobor,  hogy  a'/ 
;í  városi  fegyvertár  egyik  helyiségében  találta  minden  figyelem  nélMd  fel' 
áUitva  s  hogy  végre  a  városnak  eléggé  gazdag  fegyvertára  egészen 
rl  van  hanyagolvay€  azt  kell  megjegyeznem,  hogy  a  szebeni  Ruland  h/i- 
szobor,  hogy  a  városi  fegyvertárnak  csak  egyetlen  egy  terme  van  s  hogy 
]*latz  Károly,  a  szebeni  városház  felügyelője,  a  fegyvertárt  már  a 
hatvanas  években  teljesen  rendezte  s  azóta  a  legjobb  rendben  tartja.  A 
szobrot  emelkedett  és  eléggé  alkalmas  helyen  állították  fel,  mert  tudják, 
h<»gy  üz  a  fegyvertár  legértékesebb  tárgya. 


64  KUr.AKD-OSZLOPOK  A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL. 

A  szobor  egész  hossza,  kivéve  a  talapzatul  használt  kő-ró- 
zsát, 1.05  méter,  a  kardpenge  hossza  75,  a  fogantyúé  17^/2  s  így 
a  kard  egész  hosszúsága  92^/2  centiméter. 

Ezen  Ruland  tehát  társaival  szemben  különösen  alacsony 
testalkata  által  tűnik  ki,  melyet  azon  körülmény  sem  képes  teljesen 
ellensúlyozni,  hogy  a  pellengér  csúcsán  állott. 

A  szóboTnak  fiatalos  kinézése  s  az  észlelhető  bajusz  határo- 
zottan a  németországi  Rulandokra  emlékeztetnek ;  ellenben  az 
egyenes  kétélű  kardnak  a  szobor  magasságához  képest  feltűnő 
hosszúsága  s  annak  függőleges  irányban,  két  kézzel  való  tartása : 
—  bár  Zoepflnél,  a  kardot  két  kezében  tartó  Rulandra  nem 
találunk  —  olyan  körülmény  csak,  mely  e  szobortól  a  Kuland- 
oszlop  tulajdonságát  nem  vitathatja  el,  legfeljebb  a  mellett  bizo- 
nyít, hogy  a  szobor  ilyen  alakjában  főkép  a  szebeni  provinczia 
főhelyén  gyakorolt  vérbíróság  jelképéül  tekintendő. 

A  szobor  különben  rongált  állapotban  van,  orra  leütve ;  kezei 
hiányoztak ;  sisakja  elöl  csorba  s  maga  a  szobor  lábszáraiban  töre- 
tett le  valamikor  a  kőrózsáról,  melyre  újólag  visszahelyeztetett. 

Minthogy  a  szobron  keresztül  ólommal  körűlöntött  vasru- 
dak vannak  húzva,  az  állványról  való  letörés  csak  szántszándéko- 
san  és  nagyobb  erőszak  alkalmazása  mellett  történhetett  meg,  s  a 
sérülés  nyomai,  a  szobornak  a  pellengérről  való  ledöntésére  lát- 
szanak vallani. 

Ha  sikerülte  szobornak  eredetétés  rendeltetésétmegfejtenem, 
akkor  eltekintve  Ragusától  —  Szeben  délkelet  felé  a  legtávolabb  eső 
pont,  meddig  a  németországi  gyarmatosoka  Euland-szobrot  vitték. 

Vájjon  a  szebeni  szűcsöknek  ünnepélyek  alkalmával  a  leg- 
újabb időig  divatozó  kardtáncza,  melyet  Süveg  Albert  szebeni 
királybíró  1691-ben  Báthori  Zsigmond  erdélyi  fejedelemhez  tartott 
beszédében,  mint  ősrégi  szokást  emlü,  a  bramstedti  ^)  módjára 
Ruland'iáncznak  tekinthető-e,  nem  merem  állítani ;  de  minden- 
esetre figyelemreméltó  körülmény. 

Maga  a  szobor  érdekes  emléke  a  múltnak  s  jog-  és  műve- 
lődés történelmi  értékét  legkevésbé  sem  csökkenti  azon  körül- 
mény, hogy  a  város  szertárában  történt  újbóli  felállítása  alkal- 
mával letört  és  elveszett  kezei  agyagból  állíttattak  helyre. 

^zen  jóakaró,  de  mindenesetre  nagyobb  rend-,  mint  műér- 
zékről  tanúskodó  helyreállítás  fölött  méltán  boszankodás  tölthet 
el,  de  vigasztalást  találhatunk  Mephisto  ismeretes  mondásában, 
melyszerint : 

.  .  .  die  Cultar,  die  allé  Welt  beleket, 

Hat  auch  auf  dieseu  Ruland  sich  erstreckt. 

Dr.  Lindner  Gusztáv. 

1)  Dr.  Zoepfl  RulandssSule  215.  Ipjn. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


KOCSI  CSERGŐ  BÁLINT. 

E  név  irodalomtörténetünkben  nem  ismeretlen :  a  XVII-ik 
század  yiszontagságos  epizódjai  egyikének  monographusát  jelöli, 
ki  egyszersmind  az  Ampringen-Kollonics-Szelepcsényi-féle  ke- 
gyetlen yallásüldözések  martyrjai  közé  tartozik. 

Csergő  Bálint  1 647-ben  Komárommegye  Kocs  nevű  refor- 
mátus nagy  községében  született,  s  innét  elöneve ;  sőt  sokszor 
csak  Kocsi  Bálintnak  iratik.  0  1673-ban  pápai  tanárságot  vagy 
iskola-mesterséget  viselvén,  egyike  volt  az  1674.  martius  5-kére 
Szelepcsényiék  vérbírósága  elé  idézett  300  s  egynéhány  protes- 
táns pap  közfii  a  kívánt  térítvényt  aláírni  állhatatosan  vonakodó 
ama  másfélszáz  elvhfi  s  bátor  férfinak,  a  kik  aztán  bilincsekbe 
veretvén,  Lipótvár,  Komárom,  Sárvár,  Kapuvár,  Berencs  és 
Eberhard  várakba  vitettek,  —  a  hol  is  a  legiszonytatóbb  kínzást, 
verést,  szidalmakat,  megaláztatást  stb.  kellé,  törhetetlen  hitbuzgó- 
ságukért  szenvedniök.  Nevezetesen  Kocsi  Bálint  a  Lipótvárra, 
majd  onnét  Triestbe  és  Nápolyba  kegyetlen  gályarabságra  hur- 
czolt  60—70  protestáns  lelkész  egyike  vala,  a  kik  később,  hosszas 
gyötörtetés  után,  —  mely  alatt  közülök  számosan  elhalának,  — 
Nápolyban  a  nemeslelkű  Kuyter  Mihály  hollandi  admirál  által 
váltattak  ki,  Svájczba  menekültek,  mígnem  végre  1676-ban  Hol- 
landia, Svéd-  és  Szászország,  Brandenburg  és  Ltineburg  protes- 
táns államok  közvetítése  mellett  térhettek  vissza,  sok  viszontag- 
ság után  hazájokba. 

Az  egész  üldöztetési  pernek,  fogságuknak,  gályarabságuk- 
nak  s  megszabadulásuknak  történetét  részletesen,  megható  köz- 
vetlenséggel, egy  világos  áttekintetü  emlékiratban  leírta  Kocsi 
Csergő  Bálint  latinul,  >Narratio  brenis  de  oppressione  libertatis 
*'ccl.  Hung.^  czím  alatt.')  E  mü  mindenha  egyike  marad  a 
XVII-ik  század  érdekesb  kortörténeteinek ;  oly  becses,  hogy  a 

^)  K^acírata  a  Nemsseti  Miizeumban.  (S/ilágyi  Siindor  felliasznúlá.) 
Századok  1885.  I.  füzet.  ^ 


66  KÜLÖNFÉLÉK. 

nagynevű  Bod  Péter  méltónak  találá  azt  egy  század  múlva 
magyarra  fordítni  s  ^Kősziklán  épült  ház  ostroma^  czímmel,  Beth- 
len Kata  grófnőnek  ajánlva,  sajtó  alá  rendezni.  De  a  munka  az 
akkori  sajtóviszonyok  között  világra  nem  bocsáttathatván,  — 
csakis  korunkban  jelenhetett  meg,  1873-ban,  a  Bod  Péter  nyo- 
maiba lépett  Szilágyi  Sándor  gondos  kiadásában.  S  azóta  Kocsi 
Bálint  nevét  a  magyar  történelmi  forrásművek  barátai  jól  isme- 
rik ;  rövid  életrajzát  pedig  a  mű  bevezetésében  Szilágyi  adja,  s 
hosszabban  —  önmaga  által  1678-ban  írva  s  Zürichbe  kiküldvo 
—  a  Sárospataki  Fűzetek  1857-ik  évi  folyamában  jelent  meg. 

Azonban  1678-tól  K.  Csergő  Bálintnak  nyoma  vész;  mi 
lett  belőle  tovább  ?  meddig  élt  ?  mostanáig  nem  tudtuk.  íme,  mi 
oly  szerencsések  vagyunk  a  redivivus  Kocsi  Bálinttal  előállhatni ; 
kimutatni  róla,  hogy  még  a  szathmári  békét  is  túlélte,  és  bemu- 
tatni öt  egészen  más  —  de  hozzá  méltó  —  szerepkörben,  mint 
Rákóczi  rendületlen  hívét ;  bemutatni  az  egykori  lipótvári  foglyot, 
nápolyi  gályarabot,  helvétiai  bujdosót  —  mint  Bottyán  János  híreit 
kvrucz  generális  tábori  titkárát,  dörgedelmes  manifestumainak, 
katonás  hadi  parancsainak  élestollú  fogalmazóját. 

Az  öreg  Bottyánnak,  mint  vezénylő  tábornoknak,  hadi  iro- 
dáját két  titkára  vezette :  Bálint  Deák  és  Mihály  Deák,  a  mint 
őket  közönségesen  nevezik  vala.  Vele  voltak  ezek  nemcsak  a 
főhadiszálláson,  de  mindenütt  a  táborokban  is,  hol  az  ősz  kurucz- 
vezér  archívumát  és  a  hadi  cancelláriájához  tartozó  szereket  szál- 
lító társzekérre  ők  ügyelének  föl,  s  a  katonai  irodát  és  hadi  pro- 
tocoUumokat,  írnokaikkal  azonnal  berendezték  a  cancelláriás- 
sátorban,  mihelyt  a  táborba  szállás  megtörtént. 

A  tábornok,  —  a  ki  egyébiránt  jó  latin  volt  s  ifjabb  korában 
leveleit  is  többnyire  maga  szokta  írni,  —  öregségére  a  sok  kard- 
hordozástól,  buzogányforgatástól  nehézkezűvé  vált ;  leveleit  tehát 
(még  a  fejedelemhez  vagy  gr.  Bercsényihez  szóló  legfontosabb 
hadi  tudósításait  is)  ekkor  már  úgy  monda  tollba  hű  titkárai- 
nak, Bálint  Deák  és  Mihály  Deáknak,  a  kik  mint  meghitt,  benső 
emberei,  teljes  bizalmát  bírták.  Úgy  látszik,  régóta  ismerte  minda- 
kettőt;  Bálintot  még  szülőföldéről  Kocsról,  mely  a  tábornok 
azelőtti  rendes  lakóhelyéhez,  Esztergomhoz  közel  fekszik  ;  de 
különben  Bottyán  Tatában  is  gyakran  megfordult,  úgy  szintén 
Pápán,  hol  Bálint  később  scholamesterkedett.  Mihály  Deák 
hasonlókép  pápai,  vagy  pápavidéki  fi  volt,  mint  ezt  már  a  Pápá- 
val tőszomszédos  pusztáról  Böröllő-rűl  vett  neve  is  mutatja. 

Mert  Bálint  Deák,  —  mint  a  tábornok  irományaiból  kide- 
rül, —  nem  volt  más,  mint  az  egykori  nápolyi  gályarab  és  svájczi 
bujdosó  református  lelkész  Kocsi  Csergő  Bálint,  ekkor  már  60  év 
kr»rül  járó  jó  öreg  legény ;  társa  és  barátja  pedig  családi  nevén 


KÜLÖNrÉLÉK.  67 

Bör'ólley  Mihály,  Bottyán  szolgálatába  alkalmasint  1705.  őszszel 
kerültek,  mikor  a  tábornok  Pápa  várát  ostrommal  bevette. 

Ettől  fogva  ugyanis  mindig  az  5,  —  általunk  jól  ismert  — 
kézirataikkal  látjuk  írva  Bottyán  leveleit,  melyekhez  rendesen 
csak  kisebb-nagyobb  utólratokat  szokott  volt  sajátkezűleg  oda- 
vetni az  öreg  tábornok.  Hadi  parancsait,  proclamatióít,  hivatalos 
rendeleteit,  protectionális  leveleit  és  egyéb  tábori  expeditióit  pedig 
valószinűen  6k  fogalmazták  is. 

Mindkét  titkár  híven  szolgála  a  népszerű  hadvezért,  egész 
haláláig;  sőt  azután  is  megmaradának  Bottyán  özvegye  gróf 
Forgách  Juliána  szolgálatában,  kinek  férje  terjedelmes  jószágai 
kezelésével  stb.  tömérdek  irka-íirkája  volt,  mit  maga  mint  nő, 
nem  intézhet  vala.  Megtartá  tehát  maga  mellett  továbbra  is  néhai 
férje  kipróbált  hűségű  titkárait.  Mihály  Deákot  azonban  az 
1710-iki  irtóztató  pestis  —  Eger  táján,  hol  a  grófnő  ekkoriban 
lakott,  —  elragadá ;  de  Bálint  a  szathmári  békekötést  is  szeren- 
csésen túlélte.  A  reávonatkozó  adatok  Bottyán  irataiban  ím  a 
következők :    , 

Káldy  Ádám  őrnagy,  1709.  aug.  15-ike  táján  Bottyánnak 
(luiia-vecsei  táborán  történt  bizonyos  dologról  nyilatkozatot  állít- 
ván ki :  mint  akkor  jelen  volt  tanúkra,  hivatkozik  a  tábornok  tit- 
káraira :  ».  .  .  .  megirt  Generális  Uram  ő  Nga  akkori  secretá- 
riusitúl,  videlicet  Börölei  Mihály  és  Bálint  Deáktúl  azt  is  hallot- 
tam, hogy  csudálkoznak  a  Generális  dolgán,  —  talám  nem  érez 
jót,€  etc*) 

Hogy  pedig  e  Bálint  Deák  csakugyan  KocsiCsei^göBálintyolt, 
világosan  tanúsítja  Bottyán  egyik  szolgájának,  Szabó  Marcziny- 
iiak  1708.  november  27-kén  Egerben  kelt  végrendelete,  melyben 
a  haldokló  a  ferencziek  érsek-újvári  conventjének  75  frtot  liagyo- 
mányoz.  Végrendeleti  végrehajtóul  a  tábornok  káplánja,  Űjváry 
Mihály  neveztetik  meg ;  sajátkezűleg  coramizálva  pedig  a  testa- 
mentom  így  van:  >Coram  me  VaUntino  Csergő,  Excellmi  Dni 
Generális  Joarmis  Bottyán  Secretario  m,  p.«  P.  H.*)  (A  Bottyán 
tábornok  leveleiből  jól  ismert  kézírás.) 

E  Csergő  Bálint  ugyanazonosságát  az  1674— 7  6-iki  protes- 
táns üldözöttel  s  a  » Kősziklán  épült  ház  ostroma <-nak  szerzőjé- 
vel mutatja  az  a  körülmény,  hogy  ő  magát  olykor  ^ Kocsi  Bálinti 
néven  is  írta.  Midőn  ugyanis  Bottyán  tábornok  özvegye,  az  oldal- 
ági örökösökkel  egyezkedvén,  néhai  férje  halála  után  tett  kiadá- 
sait betudás  végett  elősorolja,   ezek  között  ily  tételek  fordulnak 


^)  L.  Archívum  Rákóczi anum,  I.  oszt.  IX.  köt.  747. 
')  A   v^endelct  eredetije  a  sz.-ferení^zick  crsok-iijvári  conventjt; 
IftVéltáráUan.  (L.  ii.  o.  758.  l.) 


ő* 


6tí  KÜLÖNFÉLÉK. 

elő :  » Csörgő  Bálint,  secretáriussa  restantiája  fizetésében  adott 
fl.  40.  Mihály  Deák  restantiája  fizetésében  adott  fl.  50.«  Melyhez 
csatolva,  a  b.  Palocsay-család  levéltárában  (gr.  Forgách  Juliána 
második  férje  b.  Palocsay  György  vala)  ily  nyugtatvány  találta- 
tik: >Quietantía  száz  és  ötven  =  150  Éhénes  irtokról,  mely 
summa  pénzt  néhai  Nemzetes  Vitézlő  Böröllei  Mihály,  még  halála 
előtt  circiter  egy  holnappal,  Szent-Mihályon,  becsületes  emberek 
praesentiájában  nékem  mint  pajtássának  testamentarie  hagyott ; 
mely  summa  pénzért  engemet  néhai  Tekintetes  Nagyságos  Bottyán 
János  Uram  megmaradott  özvegye,  Tek.  és  Ngos  Forgács  Juli- 
ánná jó  asszonyom  6  Nga  szarvasmarhául  contentált.  Melyrűl  is 
ö  Ngát  úgy  quietálom,  hogy  dum  et  quando  megholt  barátomnak 
ő  Kglmének  atyjafiai  praetendálnák  ezen  summát :  annak  min- 
den evictióját  én  magamra  vállalom.  Actum  Árokszállás,  die  1. 
May  1711.  —  Kocsi  Bálint  m,  k.  P.  H.  Coram  me  Stephano 
Nagy,  Zsámboky  m.  p.«*) 

Azt  hiszszttk,  a  föntebbi  adatokból  világosan  kitűnik,  hogy  a 
XVII-ik  századi  Ampringen-féle  vallásüldözés,  nápolyi  gályarab- 
ság stb.  országvilág  látott  tudós  emlékírója  Kocsi  Csergő  Bálint^ 
későbben  mint  Bottyán  tábornok  hadi  titkára  működött  Nemcsak 
a  név  azonossága,  de  a  már  jelzett  helyi  körülmények  összevágása 
is  tanúsítja  ezt.  Melyekhez  itt  még  azt  csatolhatjuk,  hogy  Bottyán 
János,  KoUinovics  bizonysága  szerint,  maga  is  reformátusnak 
született,  s  csak  később,  a  sellyei  jezsuiták  térítették  át ;  annál- 
inkább  maga  mellé  vehette  s  bizalmasává  avathatta  tehát  a  jeles 
tollú  reformált  tanárt,  politikai  elvtársát  és  egykori  hitsorsosát  ő, 
a  ki  a  protestánsok  iránt  mindvégig  türelmes,  sőt  sympathicus 
volt ;  saját  huszárezrede  többnyire  kálvinistákból  állott,  s  jobbá- 
gyai Bátorkeszin,  Köbölkúton,  Madáron,  Szent-Péteren,  stb.  ezen 
egyház  hívei  valának.  Szép  vonás  jelleméből,  hogy  belső  titkárai 
egyikéül  a  tanszékéből  kiüldözött  bujdosó  prot  tanárt  választá. 

^j  Kocsi  Csergő  Bálint  kezével  írott  eredetije  Lőcsén,  az  említett 
levéltárban.  L.  Arcbiv.  Rákócz.  I.  oszt.  IX.  köt.  794 — 795.  1. 

Thaly  Kálmán. 


BETHLEN  GÁBOB  IFJÚSÁGÁBÓL. 

Bethlen  Gábortól  fiatalságából  vajmi  kevés  levél  maradt 
fenn :  legalább  még  eddigelé  napfényre  kevés  jutott.  Az  a  két 
levél,  melyet  most  itt  bemutatunk,  történeti  fontossággal  bír, 
s  a  későbbi  fiatalságához  szolgáltat  adatokat. 


KÜLÖNFÉLÉK.  69 


L 


Hogyan  lett  Bocskay  fejedelemmé  ?  Szamosközy  nyomán 
bőven  elbeszéli  Bethlen  Farkas,  leírja  Bojthy  Gáspár.  Bethlen 
közTetitését  mindkettő  felemlíti.  Ismert  dolog,  hogy  Bocskaynak 
egy  torok  rabja  Muráth  aga  volt  az  első  közyetítö,  kit  az  sarcza 
megszerzésére  bocsátott  haza.  Aztán  öszszel  a  temesvári  török 
had  megveretvén,  a  bujdosók  levelezése  a  császáriak  kezébe  esett. 
De  Bethlen  szereplése  e  vállalkozásban  csak  kevéssé  volt  isme- 
retes: azt  világosítja  fel  az  alább  közlendő  levél,  melynek  ere- 
detije Kis-Martonban  őriztetik. 

E  levelet  1604  őszén  írta  Bethlen  Bocskaynak,  eleitől  végig 
az  ö  írása.  De  annak  alja  s  azzal  együtt  a  név  le  van  vágva  — 
mindegy,  így  is  rendkívül  becses  az,  mert  az  egész  dolog  lefolyá- 
sát pragmatice  elénk  állítja.  lm  itt  következik : 

Spectabilis  et  magnifice  domine  mihi  confídentisBime  servitiorum 
meoram  paratam  semper  comendationem  Isten  Nagodnak  minden  jóakaró- 
ival együtt  hosszá  életet,  jó  egészséget  szerencBés  előmenetellel  adgyon. 

Mivel  hogy    Ngod    nekem    gyermekségem    oltától    fogva  igaz  jó 
akarattyát  mntatta,    s  meg  is  tapasztaltam   volt,  én  is  ha  miben  tuttam 
volna,  Nagodnak  szeretettel  szolgáltam  volna,  de  az  sok  szerencsétlen  válto- 
zások és  sok  budosásink  nem  engették-  hogy  Kagodnak  szolgálhassunk, 
mostan  penig  Isten  Nagodnak  szivét  erre  felindítván,  hogy  hazájának 
és  megromlott  nemzetségének  szolgáljon,  bizony  igen  dicséretes  dolog  és 
Nagodnak  nagy  elömenetelire  tendál.  Az  tavaszszal  Nagod  az  mely  Murath 
nevű  rabját  sanczájért  bebocsátotta  volt,  avval  mikoron  én  beszélettem 
volna,  és   Nagod  felől    szorgalmatosan  kérdezőskedném,    és  az  Nagod 
állapattyát  valami  részéből   megértettem  volna,  sokat  magamban    gon- 
dolkodván, az  Nagodhoz  való  jó  akaratom  felindítván,  nem  tűrhetem^  hogy 
ez   elindított    tractatust    el  ne    kezdjem  az   vezér  pasával    ö  nagával 
Nagod  felől,    és  mikoron  Nagodnak    minden    elébbeni    állapatját   meg 
declaraltam  volna  előtte,  Nagodhoz  mindjárt  sok  jó  akarattyát  vettem 
eszemben  az  maga  ajánlásából  és  mindgyárt  agy  irta  maga  akarattyából 
Nagyságodnak  az  elküldött  levelet,  mely  levelet  minemű  jó  akarattal  ígírte 
legyen  magát  Nagyságod  az  hatalmas  császárhoz  és  megromlott  országá- 
hoz, mindeneket   az  Nagyságod   rabja  az  pasáknak  és  nekünk  is  meg- 
jelentett, mely  Nagyságod  hozzánk  való  jó  akarattyát  engegye  az  felsé- 
ges Isten  hogy  mi  is  haladó  képen  szolgálhassunk  meg  Nagyságodnak 
és  Nagyságod  is  elkezdett  jó    inddlattyában  procedálhasson  hasznosan 
és  jó  szerencsésen. 

Minemű  dolgokat  kívánjon  pedig  Nagyságod  az  hatalmas  csá- 
szártól, mikoron  nekünk  Murath  megbeszéllette  volna,  mindjárt  szépen 
minden  kivánságit  Nagyságodnak  articulusokban  csináltuk  és  ugy  vit- 
tük be  az  vezér  pasának,  mely  articulusokat    tőrök  nyelven  megfordítva 


7U  KÜLÖNFÉLÉK. 

mindjárt  postán  az  mostani  fővezér  clejben  küldte  éa  onnan  mingyárt  az 
császárhoz  beviszik  éa  Nagyságodnak  minden  kivánságiról  az  hatalmas 
császártól  bizonyos  jó  kivánsági  szerint  való  kedves  válasza  jő  felette 
igen  hamar,  ebben  Nagyságod  bizonyos  legyen,  hogy  mind  császártól, 
főmuftitól,  fővezértől  és  janicsár  agától  hütlevele  megyén  Nagyságod- 
nak és  fejedelemségéről  botja  zászlója  azokkal  a  circumstantiakkal 
megyén  az  haddal  együtt,  valamint  szintén  szultán  Szüli man  császár 
atta  volt  János  király  fiának  az  fejedelemséget  mind  az  Tiszán  innen 
való  földdel  együtt,  mert  valaminél  jobban  tudgyuk  itt  a  Nagyságod 
dolgát  ágálni  Rédci  Ferencz  urammal  együtt  (ki  Nagyságodnak  jó  aka- 
rója), azon  (igyekezünk.  Az  fővezér,  főjancsáraga  az  császár  derekas 
hadával  együtt  ti/.ednapra  ide  érkezik  az  tatár  khán  fia  személye  sze- 
rcut  jő  ezekkel  az  emberekkel,  meggondolhatta  Nagyságod  minemű 
hadak  lesznek,  bizonyos  legyen  Nagyságod  ebben,  hogy  Isten  segítsége 
vclek  levén,  Erdélynek  megszabadítását  ez  esztendőről  semmiképen  el 
nem  halasztják.  Nagyságodnak  mostan  minden  böcsUletes  dolgainak  elő- 
moneteliben  felette  jó  módja  vagyon,  mert  az  vezérpasa  és  Bektes  pasa 
ő  nagyságok  Nagyságodnak  igen  jóakarói,  Nagyságod  bizony  sok  dol- 
gaiban meg  nem  fogyatkozik,  csak  hogy  Nagodat  én  kérem  ezen  mint 
jóakaró  uramat,  hogy  Nagyságod  elkezdett  jó  indalatinak  véghez 
vitelében  meg  ne  szűnjék,  hanem  szorgalmatoson  viseljen  gondot  immár 
elkezdett  dolgaira  Nagyságod,  úgy  hogy  senki  értse  se  tudja,  hogy 
mikor  Isten  segítsége  által  Nagyságodhoz  közelb  leszünk,  Nagyságodnak 
minden  késedelem  nélkül  az  elindulásban  lehessen  módja;  mert  ebben 
bizonyos  legyen  Nagod  és  teljességei  elhidje  hogy  úgy  ügyekszünk 
ágálni  az  elkezdett  dolgot,  hogy  minden  kívánságokról  való  hitleve- 
lek, athname  levél,  bot  s  zászló  azokhoz  illendő  ajándékokkal  velünk 
együtt  legyenek  az  pasánál,  és  mikor  Nagyságodhoz  akarunk  küldeni, 
akkor  csak  ugy  mennek  valóban  fő  fő  személyek  az  levelekkel  együtt 
és  segítséggel,  hogy  Nagyságodat  mindenekről  certificálván  és  elhivéa 
Nagyságod  is,  hogy  nincsen  semmi  csalárdság  az  dologban,  minden  féle- 
lem nélkül  indulhasson  Nagyságod  is  akkor ;  Nagyságodnak  erről  több 
levelet  immár  senki  nem  küld  mindaddig,  valamíg  Nagyságodhoz  közel 
nem  leszünk,  Nagyságodnak  itt  az  mi  kevesen  vagyunk,  ugy  mint  egy- 
nehány száz  magyar  igaz  jóakarói ,  Nagyságod  emlékezek  meg 
Érdélben  elvett  sok  javairól,  szegény  megnyomorodot  jó  akaróiról, 
mostan  vagyon  Nagyságodnak  módja  ebben,  hogy  jó  hírét  nevét  terjessze 
és  jóakaróival  is  jól  tegyen,  de  főképen  az  szegény  megromlott  országnak 
ez  nagy  ínségből  az  hatalmas  császár  segítsége  dltal  való  megszaba- 
dításában szolgáljon ;  melyet  ha  Nagyságod  megcselekedik  és  megbizo- 
nyít, az  Isten  is  Nagyságodnak  sok  jót  ad  érette.  Isten  Nagyságodat 
tartsa   meg  jó  szerencsé fa  többi  le  van  vágva,) 

Hg.  Eszterházy  főlevéltára.  KUmartonban,  Rep:  77.  Fasc :  M. 


kOlönfélék.  7 1 

IL 

•  • 

í)t  évvel  később  kelt  e  másik  levél,  midőn  Bethlen  már 
Unácsúr  volt  s  előkelő  állást  foglalt  el.  Első  nagyobb  portai 
útját  már  megtette  (1608)  s  épen  ez  idötájt  a  pozsonyi  ország- 
gyűlésre küldetett  ki.  E  levelet  útközből,  a  dévai  vár  és  lakhely 
építése  ügyében  írta. 

Istentől  minden  jót  kívánok.  Akarám  Kgdiiek  értésére  adnom, 
hogy  én  innét,  Váradról,  ma  2.  Novembris  indulok.  Kgdet  intem  szere- 
tettel az  én  távol}' létemben,  kevés  jószágimra  és  házaimra  provideáljon 
ÚQY^  melyet  Kglmedtöl  vehessek  kedvesen.  Az  jó  gondviselés  mindenkor 
kívántatik,  de  kiváltképpen  embernek  távollétében  szükség  urának 
hívebben  szolgálni.  Én  erről  Kglmednek  többet  nem  írok,  mert  én  Kglmed- 
l>en  megnyugottam.  Az  építések  állapotját  a  mi  illeti,  tadom  a  mire 
érkezik  Kglmed  azt  nem  praetermittálja,  de  többi  között  az  istállók 
hcazása  elvégezése  után  az  kapu  felét  mcghéaztatni  és  az  hitván  palán- 
kot, úgy  mint  az  vár  alatt  az  űj  palánkocska  amint  vagyon,  vele  elkezd- 
vén az  sütőházak  megctt  való  bástyácska  szegletéig  caak  két  rend  sin- 
dellel  beáztassa  meg  Kgd.  Az  kaput  igen  jó  eró'sson  kétszeresen  és  par- 
tozva  megcsináltassa  Kgd.  Az  szekérszínt  felállítani,  sással  megfedni  és 
az  oldalait  megonni  (t^/j  egy  kaput  reá  csinálni  Kgd  igyekezzék.  Az 
puszta  szőlőt  felvágatni  és  kapáltatni  Kgd  semmi  utón  ne  praetermit- 
tálja, felette  kérem  Kgdet.  Az  molnot  megépíteni  és  az  várban  ha  mit 
újíthatnak  Kgd  provideáljon  felette.  Az  házRÍmban  új  ajtókat  ügy  az 
miut  instructiot  adtam  felőlié,  és  azokra  szép  zavarokat,  hogy  az  éii 
hazameuetelemig  megcsináltassa,  készen  találhassam,  felette  igen  s  még 
is  igen  kérem  Kglmedet.  Kgdet  ezen  is  igen  kérem,  hogy  Szebenben  kül- 
dvén el  min[djárást]  valami  .  .  .  .  h  forintot  az  nótáriustól  kérhetnek  és 
•tzou  vétessen  téglát,  két  forinton  adják  ezerit,  egy  olykor  (?)  hozassa 
haza  Kglmed  s  az  nagy  palotát  szépen  padimomtamozza  meg  Bota  Már- 
ton szépen.  Mind  ezekre  és  ha  mikre  többre  is  elérkezik  Kglmd  felett 
kérem  Kglmedet  provideáljon  szorgalmatosan.  Isten  Kglmedet  tartsa  meg. 
Ex  Várad  2.  Xovembris  1609. 

G.  Bethlen,  m.  pria. 

Az  rácz  embertől  elvont  kancza  az  én  hazamenetelemig  legyen  az 
ea  ménc:>cm  között.  Azonkcpen  Nagy  Miklós  dicsére  FeuieŐ  Acsiovan 
egy  emberaél  egy  kék  kaczolath  öreget,  azt  is  vitesse  oda  Kglmed  az  én 
haz&menetelemig  megalkuszom  vélek  otthon. 

Kérésben  levő  jószágimna(k)  adaját  úgymint  Bulzesten  Grohodoii 
dor  32  négy  kapuról  Csúcson,  öt  kapuról  flór  40,  Kricsioról  1  kapuról  flór 
^  Kglmed  felszedesse  és  magához  vegye,  az  ispánoknak  megmondja 
Kglmed,  hogy  nekem  3  esztendeig  való  immunitást  engedett  ő  felsége, 
hogy  minden  jószágom  immúnis  legyen  az  ő  felségének  való  adózástól, 
melyet  isten  meghozván  megmutatom  nekik. 


72  KÜLÖNFÉLÉK. 

Adák  az  útban  értésemre,  hogy  az  csiicsi  jószágból  akarnának 
elvenni,  Kglmednek  arra  szorgalmatos  vigyázása  legyen,  ha  mit  olyat 
hallhat  Kglmed  idején  praevenialja  abbeli  szándékjokat  és  behozatván 
az  olyakat,  jó  kezesség  alatt  bocsássa  el.  Ha  mi  egyébre  az  pénz  kelle- 
tik Kglmed  éhez  a  pénzhez  is  hozzá  nyálhat,  n^y  mint  az  80   forinthoz. 

KiUczim:  Generoso  dno  Petro  Dobray  de  Lesnek  vicecomiti 
cottus  Haniadensis  neonon  omnium  bonorum  nostrorum  praefecto  nobis 
honorando  etc. 

Ktvűl :  Allatáé  ad  me  5  Novembris ex  Varadino. 

{Eredeti  egészen  BeÜilcn    G.   írása  a  Szeredcú  család  levéltárában   Hunyad 

megyében,) 

Bethlen  Pozsonyból  1610.  január  elején  tért  vissza.  Nem 
sok  idő  múlva  befolyásának  vége  lett  s  ezzel  Báthory  Gábor  sorsa 
el  lőn  dőlve.  0  maga  taszítá  el  magától  legbiztosabb,  leghívebb 
támaszát  —  mondhatni  Erdély  szerencséjére.  Mert  a  bekövet- 
kező nehéz  időben  Báthory  csakugyan  nem  tudta  volna  vezetni  a 
kormány  gyeplőjét. 

Közli :  Sz.  S. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  ráradi  lyüspöksig  története  alapításától  a  felenkorig.  írta  Banyitay  Yiacze. 
Hannadik  kötet.  Egyházak  a  püspökség  alapításától   1566.  évig.  Nagy- 
várad, 1884.  586.  1.  XXXIV.  tábla  melléklet  és  ^gy  térkép. 

Azon  nagyterjedelmű  monograpbiának,  mely  hosszú  évekre 
terjedd  szorgalmas  kutatás  és  önfeláldozó  fáradság  gyümölcse, 
immár  harmadik  kötete  fekszik  előttünk.  Megelégedéssel  tekint- 
het az  áldozatkész  főpásztor,  a  megtett  kötelesség  érzetével  a 
szerző,  örömmel  az  olvasó  reá.  Ilyennek  szeretnők  valamennyi 
egyház-  és  politikai  megye  monographiáját  látni.  Hogy  a  szerző 
életet  tudott  teremteni  az  élettelen  névsorokba,  hátteret  adni  az 
összeszedett  oklevelek  sivár  adatainak,  összefűzni  a  szerteszórt 
tudósításokat,  ez  legnagyobb  érdeme,  melyért  neki  mindenki  az 
elismerés  adójával  áldozik. 

A  váradi  egyházmegye  nem  tartozik  azok  közé,  melyeknek 
sikerfiit  levéltáraikban  és  emlékeikben  multjok  egyes  phasisait 
híven  és  teljesen  megőrizniök.  A  kutatónak  a  világ  minden  részé- 
ről össze  kell  szednie  a  szétforgácsolt  anyagot;  s ha  ezekben  kellő 
kritikát  tud  gyakorolni,  s  azok  útvesztőjében  a  fonalat  el  nem 
veszti,  már  egy  nagy  lépést  tett  a  sikerhez.  Mily  szerencsés  az, 
ki  e  fáradságos  munkának  szentelheti  összes  idejét,  s  támogatva, 
az  élet  egyéb  bajaival  nem  törődve,  egy  munkára,  egy  czélra  fordít- 
hatja minden  igyekezetét.  Az  ilyen  igazi  lelkesedéssel  törekedhetik 
kitűzött  czéljának  elérésére,  s  nem  riad  vissza  semmi  akadálytól, 
mely  másokat  annyiszor  gátol,  elkedvetlenít.  E  lelkesedés,  ez  elő- 
szeretet meglátszik  a  szerző  nagy  munkáján ;  ez  által  tudott  a 
holt  betűknek  életet  adni  s  az  olvasó  előtt  vonzóvá  tenni  mindazt, 
a  miről  ír. 

Kiként  a  kötet  czíme  mutatja,  az  egyházmegye  egyházairól 
szól  a  szerző.  Tehát  névsort  várnánk,  de  a  szerző  sokkal  többet  ád 
ennél.  Értesülünk  az  egyes  egyházak  birtokviszonyairól,  műemlé- 
keikről, nagyobb  városoknál  ezeknek  beléletéről.  Nem  csak  az 
egyházak  történetét  adja  szerzőnk,  de  kiterjeszkedik  a  középkori 
városi  élet  vázolására ;  s  hogy  például  Váradnál  arról,  a  fennma- 


74  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

radt  töredékes,  s  mindentelől  összeszedett  történeti  maradványok 
mellett  is  ily  teljes  képet  tudott  nyújtani,  az  kiváló  feldolgozó 
tehetségéről  ad  bizonyítványt.  Mit  alkothatott  volna  szerzőnk,  ha 
Váradnak  is,  mint  Pozsonynak,  Bártfának,  Késmárknak  s  egyéb 
felsővidéki  városoknak  középkori  számadáskönyveit  teljes  sorban 
megtartva  őrizné  a  levéltár. 

E  kötetnek  két  igazán  sovány  adatokat  tartalmazó  szám- 
adáskönyv szolgált  főforrásáúl.  Egyik  a  bécsi  udvari  könyvtár 
egy  kézirata,  második  a  vaticani  levéltárban  megőrzött  tizedlajst- 
rom. Az  előbbinek  számadásszerü  feljegyzései,  miként  ezt  igen 
elmésen  fejtegeti  a  szerző,  II.  Benedfek  váradi  püspöktől  származ- 
nak s  így  íratásának  kora  az  1291. — 1296.  évek  közé  esik.  Bihar 
megyei  községek  tizedeiről  szólnak.  S  így  tekintve  magyarországi 
eredetüket  és  régiségöket,  a  megye  monographiájára  nézve  első- 
rangú forrásnak  tekintendők.  A  második  forrás  mintegy  négy  év- 
tizeddel későbbi;  ez  az  1332.— 1337.  évi  pápai  tized-szedők  jegy- 
zéke, mely  hitelességénél,  nagy  terjedelménél  fogva,  a  mennyiben 
egy-két  püspökség  kivételével  az  összes  magyarországi  tized-fizető 
egyházakat  s  azok  papjait  felsorolja,  egyházunk  történetére  s 
hazánk  tx)pographiájára  nézve  megbecsülhetetlen.  A  vaticani 
levéltárban  őrzött  eredetiből  merít  szerzőnk,  nem  elégedve  meg  a 
tizedlajstrom  tökéletlen  s  hiányos  kiadásaival,  s  teljesen  kiaknázza 
e  nagybecsű  kútforrás  adatait,  mely  különben  száraz  egymásután- 
ban, pusztán  a  helyek  papjainak  nevét  és  az  általuk  fizetett  tizedet 
sorolja  föl.  Ehhez  még  igen  sokat  kellett  a  szerzőnek  keresnie,  hogy 
a  tizedlajstrom  névsorát  élvezhető  alakban  adja  olvasói  elé.  Osz- 
szehasonlításképen  érdekes,  hogy  mig  a  Bécsben  őrzött  kézírat  169 
egyházról  szól,  addig  a  tizedlajstrom  236  egyháznak  tartotta 
fönn  emlékét  Habár  anyagban  ily  gazdag  is  a  tizedlajstrom,  nagy 
kár,  hogy  annak  idegen,  a  magyar  nyelvben  nem  járatos  leírói 
a  magyar  helyneveket  oly  elferdített  alakban  hagyták  reánk, 
hogy  azoknak  felderítése  a  legnagyobb  nehézséggel  jár.  Ki  ismerne 
például  a  »de  villa  Ileichke,«  a  >de  Brecen«  alakokban  Derecske 
és  Debreczen  nevére?  —  A  »habent  sua  fata  libellic  mondás  a 
tizedlajstromnak  Váradra  vonatkozó  részénél  is  érvényesül.  Épen 
azt  a  levelet,  hol  az  egyházmegye  tizedeinek  felsorolása  kedödik, 
tönkretette  a  nedvesség ;  úgyhogy  e  lap  foszlányaiból  alig  néhány 
tétel  töredéke  olvasható  ki.  —  Ezen  hazánkra  nézve  elsőrangú 
forrás  teljesen  kiadva  mai  napig  sincs.  Pray  s  utána  Keresztúri 
közölt  belőle  egyes  részeket,  Theiner  még  többet ;  de  egész  ter- 
jedelmében csak  a  készülőben  levő  Monumenta  Vaticana  fogja 
tartalmazni ;  s  ez  a  kiadás  remélhetőleg,  felderítő  jegyzetek  kísé- 
i'etében,  tisztába  fogja  hozni  Magyarország  középkori  helyrajzát. 

A  váradi  egyházmegye  a  középkorban  bét  részre  oszlott, 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  75 

melyeknek  elsejét  maga  a  püspöki  székváros  képezé,  mely  méltáu 
alkothatott  külöa  kerületet  templomainak  és  papjainak  sokasága 
miatt  A  tizedlajstrom  e  városban  a  székesegyházon  kívül  nem 
kevesebb,  mint  tíz  egyh4zat  s  hetven  világi  papot  nevez  meg  név- 
szerint,  ide  nem  számítva  a  szerzetes  rendeket.  Az  esperességek 
pedig  a  következők  voltak:  bihari,  homorogi,  kalotai,  köleséri, 
békési  és  szeghalmi. 

Valamennyi  közt  a  püspöki  székváros,  nemcsak  terjedelmé- 
nél fogva,  hanem  a  benne  uralkodó  emelkedettebb  szellem  és  mű- 
emlékei miatt  méltán  az  első  helyet  foglalta  el.  Székesegyháza, 
melynek  ötvenkét  oltárát  emlegetik  a  kútforrások,  a  legnevezete- 
sebbek egyike  volt  az  országban.  Alapját  sz.  László  vetette  meg, 
minden  században  bővítettek,  változtattak  rajta  úgy,  hogy  az 
első  egyháznak  egy  köve  sem  maradt  meg:  míg  végre  az  új 
épfilet  is  romba  dőlt ;  csak  hetekig  tartott  ásatások  hozták 
legújabban  egyes  részeit  újra  napvilágra.  Részletesen  és  érdeke- 
sen ismerteti  a  szerző  a  templom  korszakait,  ismerteti  annak 
fénykorából  reánk  maradt  drágaságait  és  ereklyéit,  melyek  közül 
nem  egy  méltán  okozott  feltűnést  a  minapi  ötvösmükiállításon. 
Fejtegetéseit  mindenütt  sikerült  illustratiók  kisérik,  melyek  a 
munkának  díszét  és  érdekét  nagyban  emelik. 

Sz.  László  egyházának  régi  szerelvényeiről  két  leltár  tanús- 
kodik Ezek  az  Ecsedben  talált  egyházi  ruhákat,  ékszereket  so- 
rolják fol.  A  váradi  egyház  régi  kincseinek  egy  része,  igaz,  tüz  ál- 
dozatává lett ;  de  azoknak  más  részét,  megmentendő  a  pusztulás- 
tól a  Báthoryak  ecsedi  várában  helyezték  el.  S  hihetőleg  nagy- 
része azon  kincseknek,  melyek  Forgách  Ferencz  esztergomi  érsek 
kérésére  Forgách  Zsigmond  kassai  kapitány  által  az  ecsedi  vár- 
ban 1615-ben  összeírattak,  váradi  eredetű.  A  másik  jegyzék  ugyan- 
ezen kincseknek  két  évvel  utóbbi  összeírása,  egykori  tulajdonosa- 
ikat is  felemlítve.  Nagyon  sok  darabnál  a  jegyzék  összeállításakor 
már  nem  volt  megállapítható,  egykor  mely  egyháznak  voltak 
tnlajdonában.  Mennyi  lehet  ezek  között  váradi  eredetű. 

Az  első  jegyzék  magyar  nyelvű,  s  így  mint  nyelvemlék  is 
kifálólag  érdekes,  a  sok  műszó  miatt,  melyek  benne  említtetnek. 
Különben  a  gr.  Forgách  család  levéltárában,  mely  néhány  év  óta 
a  Nemz.  Múzeumban  őriztetik,  található.  Pár  év  előtt  pontos 
felvilágosító  jegyzetekkel  egyik  szaklapunkban  meg  is  jelent  s 
onnan  veszi  át  azt  szerzőnk  szórói-szóra,  az  eredeti  jegyzetekkel 
egyetemben.  Arról  a  váradi  püspökség  történetének  érdemes  szer- 
zője nem  tehet,  hogy  a  közleménybe  egyes  hibák  csúsztak  be, 
melyeket  az  újra  kiadás  alkalmával  igen  könnyen  ki  lehetett  volna 
igazítani.  így  a  jegyzék  fejezetében  azt  olvassuk,  hogy  az  össze- 
írás :  Praesente  item   duobus   castellanis,    inpnmis  Benedicto 


76  TÖRTÉNETI  mODALOM. 

Czokniaj  et  Sigismundo  Possaj,  —  inprimis  helyett  intimis  a 
helyes.  Ugyanezen  jegyzék  9-ik  tétele  egy  áverés  virágos  dalma- 
tikáróU  emlékezik  meg,  az  eredeti  azonban  az  anyagot  is  meg- 
nevezi, a  miből  az  készült  t.  i,  »veres  virágos  bársony  dalm^tika« 
—  8  ennél  fogva  az  ezen  tételhez  tett  magyarázó  jegyzetnek  is 
módosulnia  kell.  A  24-ik  tétel  egy  oltár  elé  való  szederjes  vont 
aranynyal  tarkázott  bársonyról  szól :  itt  kimaradt  egy  egész  sor, 
t.  i.  kinek  az  szélin  gyolcs  vagyon,  A  27-ik  tételnél:  »Item  egy 
virágos  fejér  kamuka,  kin  gyöngyös  kereszt  vagyon c  a  hozzátett 
jegyzet  a  vagyon  szót  feleslegesnek  declarálja.  Miért?  — A  31-ik 
tételnél  »Egy  égszín  kamuka  kámz8a«  is  kimaradt  két  szó ;  az 
eredeti  jegyzék  ugyanis  még  hozzáteszi :  arany  peremes,  —  Igaz, 
hogy  a  szerző  egy  korábbi  közleményből  veszi  át  az  egészet  s  így 
e  hibákért  nem  felelős ;  de  tekintve  azt  a  pontosságot,  melylyel 
minden  adatát  citálja,  e  reá  nézve  nagyfontosságú  jegyzék  erede- 
tijét a  legkönnyebben  hozzáférhető  Porgách  levéltárból  összevet- 
hette volna  a  már  közölttel.  A  másik,  latinnyelvű  jegyzéket  Knauz 
közléséből  veszi  át. 

A  régi  székesegyház  sírjairól  és  sírköveiről  szóló  fejezet  az 
alapító  szent  király  nyugvóhelyének  meghatározásával  kezdődik, 
s  azután  sorban  ismerteti  és  rajzban  közli  a  kiásott  sírkövek  soro- 
zatát. Ezek  között  első  helyen  az  1426-ban  elhalt  florenczi  szárma- 
zású Scolari  András  püspök  sírköve  áll,  mely  a  püspök  czímerét 
(három,  a  paizsot  rézsút  balra  szelő  pólya)  is  fönntartotta.  Thurzó 
Zsigmond  püspök  sírköve,  ki  1512-ben  halt  meg,  az  előbbivel 
egyetemben  az  egyetlen,  de  teljesen  hiteles  kútfő,  mely  e  kct 
püspök  halálozási  napjáról  értesít.  A  felfedezett  többi  sírkő, 
Szűcs  András  pesti  bíró  (f  1554)  sírköve  kivételével,  nem  maradt 
meg  épen,  úgy  hogy  a  lekopott  feliratokból  meg  nem  állapítható, 
ki  nyugodott  alattok. 

A  szerző  ebben  a  kötetben  ad  számot  az  1509-ben  elhalt 
Pruisz  János  váradi  püspöknek  sírkövéről,  melyet  munkája  első 
kötetének  megjelente  óta  volt  alkalma  Magyar-Hradischon  meg- 
tekinteni. E  sírkő  (rajzát  nem  adja  a  szerző)  tisztába  hozza  e 
püspök  czímerének  kérdését.  Eddig  ugyanis  egy  szárnyas  lovast 
tartottak  annak,  mely  hihetőleg  római  vésetü  kő  lehetett,  minőt 
a  középkorban  gyakran  használtak  pecsétnyomó  gyanánt.  A  sír- 
kövön  Pruisz  czímere  három  nyil.  A  szerző  közli  e  síremlék  fel- 
iratát, eredeti  alakban  s  megoldásával,  (A  felírat  végén :  CVIVS. 
ANIMA.  DEO.  vívat.  ZC.  olvasható,  ennek  végét  Vivát  in 
coelis-nek  oldotta  meg  a  szerző;  pontosan,  a  felírat  betűihez 
ragaszkodva  azonban  vivát  etc,  volna  a  megoldás.) 

Váradon  magában  s  környékén  a  székesegyházon  kívül  még 
húsz  templomot  sorol  föl  a  szerző,  a  mi  mutatja,  hogy  Várad 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  77 

kicsinysége  daczára  (lakosainak  számát  a  középkorban  tízezerre 
tehetni),  igen  fontos  és  díszes  hely  volt;  s  ha  e  templomok  terjede- 
lemben és  fényben  messze  a  székesegyház  mögött  állottak  is,  de 
mindenesetre  papjaik  szaporították  a  mCLvelt  elemet  s  terjesztet- 
ték a  coltorát. 

Ennek  a  kicsiny,  de  jelentőségre  nézve  nagyvárosnak  közép- 
kori életét  érdekesen  vázolja  a  szerző.  Várad  nincs  azon  szeren- 
csés helyzetben,  hogy  középkori  számadás-  és  jegyzökönyveiből 
lehetne  e  képet  összeállítani ;  itt  a  kutatónak  analógiákat  kell 
keresni  más  városokban.  Igaz,  hogy  néha  a  Pozsony  és  Nagy- 
bánya példájára  való  hivatkozás  (pl.  az  útczakövezetnél,  éjjeli 
világításnál)  csak  puszta  föltevés  marad,  az  említett  városok 
egészen  más  alapokon  fejlődvén  és  más  természetűek  lévén,  de 
nagyjában  csakugyan  lehet  párhuzamot  vonni  köztük. 

A  város  legnagyobb  ünnepét,  az  alapító  szent  király  napját 
élénk  phantasiával  vázolja  a  szerző.  »Talpon  volt  az  egész  város, 
agymond,  mikor  egyszerre  megszólaltak  mind  a  húsz  egyház 
harangjai  és  zúgásukba  kürtök,  tárogatók  harsogása,  dobok  per- 
gése  8  szent  László  népének  öröméneke  vegyült.  Milyen  napja, 
milyen  ünnepe  volt  akkor  Váradnak!  A  legegyszerűbb  ember 
szive  is  megtelt  a  jónak,  a  szépnek  áhítatával;  a  lelkek  felmagasz- 
tosultak, kiengesztelődve  a  múltak  keserveivel,  s  megerősödve  a 
jövő  küzdelmeire.  €  Igen  szép  szavak ;  de  másrészt  meg  azt  hisz- 
szQk,  a  czéhlevelek  minden  szép  szava  daczára,  hogy  ekkor  volt 
a  legnagyobb  keleté  a  méhsörnek  s  egyéb  vásári  komédiáknak.  A 
felsővidéki  városok  számadáskönyvei  legalább  erre  tanítanak, 
hogy  ilyen  alkalmakkor  fogyott  el  legtöbb  pénz  >pro  cervisia« 
>pro  vino€  és  »pro  bibalibus.€ 

Várad  kereskedelmileg  is  igen  fontos  hely  volt,  ipara  kifej- 
lődött Bártfa  városa,  mely  a  felvidéken  gyolcs-  és  egyéb  szövetekre 
nézve  a  legnagyobb  kereskedelmi  hely  volt,  rendes  összeköttetésben 
állott  Váraddal,  mit  az  előbbi  városnak  számadás  könyvei  bizonyí- 
tinak.  A  váradi  fejlett  ipar  mellett  bizonyítanak  czéhoi,  melyek- 
nek szabályai  részben  a  XV.  századból  maradtak  reánk.  ^) 
De  nemcsak  mesteremberek  a  közönséges  fajtából,  hanem  művé- 
szek, szobrászok,  ötvösök  neveivel  is  találkozunk;  a  mi  mind 
mutatja,  bogy  Várad  a  középkorban  a  culturának  nem  alacsony 
fokán  állott. 

Henszlmann  Imrének  szakszerű  fejtegetései  és  mérései  a 
régi  székesegyházról,  melyeket  pontos  alaprajz,  egy  felfedezett 


'}  Ezeknek  egyikében  (139.  1.  jegyzet)  szerző  az  ortOj  m'ianum 
peozt  dán  pénznemnek  magyarázza,  holott  az  mináhink  ne^ed  forintot 
azaz  husioniJl  dénárt  jelentett. 


78  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

falfestmény  mása  és  egyéb  ábrák  világosítanak  föl,  fejezik  be  a 
kötetnek  azon  részét,  mely  a  püspöki  székvárosról  szóL 

Az  ezután  következő  részek  a  munka  legbecsesebbjei.  Pél- 
dátlan fáradsággal,  utánjárással  hordott  a  szerző  össze  mindent, 
a  mit  az  egyházmegye  egyes  egyházaira  különböző  levéMrakban 
talált.  Lelkiismeretesen  felhasználja  a  tizedlajstrom,  a  bécsi 
codex  s  az  úgynevezett  «chartiilarium»  adatait,  s  e  részben  sike- 
rült oly  teljes  képet  nyújtani,  mely  az  egykori  állapotokhoz  igen 
közel  áll. 

A  püspökség  legnagyobb  esperességi  kerületét,  a  biharit, 
százharminczhét  egyházról  szóló  szakavatott  fejtegetései  illustrál- 
ják;  a  homorogi  kerületben  58,  a  kalotaiban  35,  a  kölesériben  44, 
a  békésiben  15,  a  szeghalmiban  14  egyházról  szól.  Érdekessé 
teszi  e  részt  az  által  is,  hogy  felemlíti  e  helynevek  ortographiá- 
jának  minden  alakját,  miből  kitűnik,  hogy  munkáját  e  részben  a 
tizedlajstrom  rósz  helyesírása  mennyire  megnehezítette. 

Egyes  nevezetesebb  helyeknél,  minők  Debreczen,  Szalacs, 
Belényes,  Mezö-Telegd,  Gyula,  az  ismertetés  egész  értekezéssé 
terjed ;  s  a  műemlékeken,  birtokviszonyokon  kívül  szól,  a  meny- 
nyire a  források  megengedik,  e  városok  beléletéről  is.  Számos 
T)iharmegyei  családnak  nyújtja  eddig  ismeretlen  nemzedékrendjét, 
így  az  álmosdi  Chyrékét,  a  Zsákai  Zoard  nemzetségét,  a  Geszti- 
ekét, a  Bajon  nemzetségét,  az  Artándiakét  stb.  E  részben  mun- 
kája igazán  maradandó  becsű. 

Ott  azonban,  hol  nyelvészkedni  kezd,  s  egyes  helyneveknek 
magyarázatát  kívánja  adni,  elveszti  lába  alól  a  biztos  talajt.  Így 
például  Áriánd  nevénél  az  utolsó  d  betűre  megjegyzi  »hogy  az 
lehet  második  szeraélyü  birtokrad  (tied  tuus),  vagy  még  inkább 
egy,  hajdan  sűrűn  használt  s  milyenségi  neveket  alkotó  képző, 
qielyet  egyaránt  csatoltak  személy  és  helynevekhez,  mint  Árva, 
Árvád;  Búza,  Búzád;  Vásár,  Vásárd  stb.«  Ez  igen  zavaros 
magyarázat.  A  dez  esetben  sem  második  személyű  birtokrag,  sem 
pedig  milyenségi  neveket  nem  alkot,  hanem  régi  helynév  képző,  mint 
Aszód,  Báránd,  Kövesd,  Disznód  stb.  helyneveknél.  Különben  a 
szerző  magával  is  ellenkezésbe  jő,  mert  alább  Bojt  nevénél  az 
az  utolsó  t  betűt  ő  is  a  régi  helynévképzö  á-nek  tartja.  —  Uj- 
Anda  nevének  s  az  Anda  személynévnek  •  az  ajida,  andalog  sza- 
vakkal összekötése,  valamint  a  Herpályi  névnek  a  Hemuk, 
Jierepja,  hemyú,  lóhere,  Acrc-hura  stb.  szavakkal  egy  csoportba 
helyezése  ellen  nem  hisszük,  hogy  a  nyelvészeknek  kifogásuk 
ne  volna. 

Megjegyzésünk  van  még  az  ellen,  hogy  szerző,  minden  eru- 
ditioja  és  alapossága  mellett  nem  egyszer  a  tárcza  stílusba  esik, 
a   mi   ily  tudományos  apparatusű  műben    igen  feltűnő.    így  a 


TÖRTÉKETI  IRODALOM.  79 

Sólymos  helységről  szóló  részt  így  kezdi :  »A  sólyom  madarat 
vadászatra  ba8ználták«  stb.  ^)  Igaz,  hogy  a  munka  a  nagyközön- 
ség részére  van  írva,  de  ennek  művelt  osztálya  számára.  Az  ilyesmi 
uem  teszi  azonban  a  munkát  előtte  érdekesebbé,  inkább  kelt 
mosolyt,  mint  belső  érdeklődést.  —  Szeretnők  továbbá  azt  is,  ha 
a  szerző  véleményének  kimondásában  kissé  határozottabb  volna ; 
erre  6t  széles  alapon  nyugvó  tudománya  teljesen  feljogosítja. 
Hogy  csak  egy  példát  említsünk,  a  valkai  egyház  szentélyének 
7.árkö?én  talált  egy  paizsot,  melyre  elmosódott  hold  és  csillag 
közt  egy  Z  alakú  jegy  van  vésve.  Erre  megjegyzi,  hogy  az  amint- 
hogy csúcsos  paizson  van  föltűntetve,  lehetne  czímer  is,  de  talán 
nem  egyéb,  mint  mesterjel.^  Minden  szakember  első  pillanatra 
mesterjelnek  fogja  az  említett  alakot  tartani ;  de  a  nagyközönség 
az  nem  alkot  magának  külön  véleményt,  hanem  a  szerzőét  teszi 
magáévá;  a  szerzőnek  tehát  nem  lehet  azt  kétségben  hagynia 
ily  esetben. 

Ez  apró  megjegyzések  nem  vonnak  le  a  munka  értékéből 
fiommit;  sőt  inkább  teljesen  elismerve  annak  igazán  epochalis 
voltát,  legapróbb  részleteiben  is  hibátlannak  óhajtjuk  azt  látni. 

Rövid  fejezet  a  középkori  egyházak  állapotáról,  a  papok 
mÜYeltségéről,  functioikról,  a  középkori  ember  életéről  zárja  be 
a  tartalmas  kötetet,  melylyel  a  nagy  mű  első  része  befejezést 
nyert  A  második  rész  a  váradi  egyház  állapotát  egy  forduló 
ponttól,  1566-tól  kezdve  fogja  tárgyalni. 

A  kötethez  mellékelt  illustratiok  közül  különösen  kiemeljük 
a  megye  középkori  térképét,  melynek  összeállításával  a  szerző 
igen  becses  és  haszos  munkát  végzett. 

Röviden  összefoglalva  a  mondottakat,  öröme  telhetik  min- 
den olvasónak  és  a  szerzőnek  is  e  kötetben,  mely  a  hozzáfűzött 
várakozást  teljesen  kielégíti.  Hosszú  évekig  tartó  fáradozásának 
nyerje  a  közelismerésben  jutalmát. 

Fejérpataky  László. 


*)  A  szerző  itt  jegyzetben  azt  írja,  hogy  a  sólymot  latinul  ifraun/f 
nak  ncveztók.  Ez  talán  tollhiba.  »Draucarii«  —  solymár  —  latin  szú 
H^ryan  előjön  okleveleinkben ;  de  ez  nem  lot/n  szóból  ered. 


82  tArcza. 

Bzellemi  támogatásaikkal  lehetővé  tették,  hogy  az  a  megelőző  évfo- 
lyamok színvonalán  maradjon ,  tudásainkat  és  ismereteinket  elébb- 
vigye.  A  mi  anyagi  gyarapodásunkat  illeti,  tőkénk,  a  válaísztmáiiy 
bölcs  gazdálkodása  által,  1700  írttal  szaporodott.  Bay  Ilona  úrhölgy, 
társulatunk  e  nagylelkű  és  bőkexii  pártfogója,  pályadijat  tűzött  ki,  vala- 
mely tetszés  szerint  választandó  történelmi  kérdés  megoldására  vagy 
életrajz  megírására,  melynek  határideje  a  múlt  hóban  járt  le,  s  örven- 
detes eredményéről  közelebbről  fognak  az  érdeklődők  értesülni.  Ugyanő, 
ki  minden  szép  és  nemes  eszmét  felkarol,  60  arany  nyal  szaporítá  az 
életrajzok  vállalata  forgó  tőkéjét,  melyhez  az  academia  1000  frttal,  az 
első  hazai  takarékpénztár  100  frttal,  az  első  hazai  biztosító  társaság 
hasonlag  100  frttal  járultak.  Magát  az  életrajzok  tökéjét  József  föher- 
czeg  ő  fensége,  továbbá  társulatunk  elnöke  Ipolyi  Arnold,  gr.  Apponyi 
Sándor,  Kaczvinszky  Victor  jászai  prépost,  Horváth  Lajos  100  — 100 
frttal  gyarapíták.  Az  alapítók  száma  hárommal,  az  évdijas  tagoké  88-nl 
szaporodott 

De  a  halál  is  megkívánta  a  maga  áldozatait :  alapító  és  évdijas  tag- 
jaink közül  23-at  vesztettünk  el,  s  köztök  több  olyat,  kik  a  tudománynak  s 
hazának  díszei  voltak.  így  gr.  Lónyay  Menyhértet,  ki  mindig  figyelem 
mel  kisérte  működésünket  s  elénk  részt  vett  abban,  Pompéry  Jánost,  a 
nemes  gondolkodású  és  finom  ízlésű  írót,  a  magas  míveltségű  gr.  Pálfiy 
Daun  Lipót  teanói  herczeget,  ki  gazdag  ismereteivel  új  vállalatunkat 
mintegy  hívatva  volt  támogatni^  Lugossy  Józsefet,  a  nagy  tudóst  i*s 
mélyen  gondolkodó  főt. 

A  veszteséget  és  eredményt  mérlegelve,  gyászszal  szívünkben 
az  elhunytak  iránt,  kiknek  emlékét  kegyelettel  fogjuk  megőrizni,  —  meg- 
nyugvással tekinthetünk  a  jövőre,  mely  nem  lankadó  munkásságra  hí 
fel  bennünket.  Legyen  az  új  év  új  áldások  forrása. 

A  titkár  jelentése  tudomásul  vétetvén,  Barabás  Samu  olvasta  fel 
» Fráter  György  életéből «  czímű  értekezését.  A  gonddal  írt  tanulmány 
tetszéssel  fogadtatott. 

Ezalatt  Pulszky  Ferencz  elnök  megérkezett,  s  Tanárkytól  átvett«^ 
az  elnöki  tisztet.  Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  a 
jászói  prépostság  mint  alapító  tag  újabb  100  frt.  beküldésével  a 
Történeti  Életrajzok  alapítói  sorába  lepett.  Ozv.  gr.  Pálffy-Dann  Lipót 
teanoi  berezegné  sz.  Lónyai  Olga  grófnő  100  frt.  alapítványt  fizetett  be. 

Evdíjas  tagokká  megválasztattak :  Janorszky  László  főgymn.  tanár 
Trencsén  (aj.  PfeifFer  A.) ;  A  győri  kath.  főgymn.  önképző  köre  (aj.  Koltai 
Virgil);  Szunyogh  Szabolcs  (aj.  a  titkár);  Bóday Ferencz  (aj. Markovica) : 
Naffi/  Sándor  (aj.  Fejérpataky  László.) 

Schraiíf  Károly   társ.   tag   újabban   nagybecsű  okiratokat  küldött 


^ 


TÁROKA.  83 

he  tirsúlatank  levéltára  számára,  jelesül  4  drb.  XV-ik  századi  okiratot, 
köztük  Mátyás  király  adománylevelét  a  Márkházy  család  számára,  4  drb. 
XVI.,  4  drb.  XVII.  és  2  drb.  XYIII.  századi  oklevelet^  nagy  részben 
birtokjogi  iratokat  s  adományleveleket,  továbbá  egy  nagybecsű  collectiot 
1809-hdl  az  Ott  huszárezred  5-ik  osztályának  alakításáról  gr.  Zichy 
Ferencz,  Károly  és  István  által.  Ez  utóbbiak  Kápolnai  tagtársunknak,  az 
cl85k  Fejérpataly  László  v.  tagnak  adatnak  ki  jelentés  tétel  végett, 
azután  pedig  a  Nemzeti  Múzeumban  fognak  elhelyeztetni.  Sehranfnak 
a  választmány  köszönetet  szavazott. 

,A  pénztár  múlt  évi  számadásának  megvizsgálására  kineveztetett 
igy  bizottság :   Deák  Farkas,  Horváth  Árpád   és  Sigray  Pál  v.    tagokból. 

Az  ülés  ezután  rövid  időre  felfUggesztetetty  míg  a  szavazatszedÖ 

liizottság  elkészült  munkálatával.  A  bizottság  jelentése  felolvastatván, 

abból  kitűnt,  hogy  a  következő  3  évre  választmányi  tagokká  megválaaz- 

tattak : 

Balássy  Ferencz.  Deák  Farkas.  Dobóczky  Ignácz. 

l)r.  Hampel  József.  Dr.  Horvát  Árpád.  Knauz  Nándor. 

Nagy  Imre.  H.  Nyáry  Jenő.  B.  Orbán  Balázs. 

Dr.  Kómer  Flórii).  Dr.  Szalay  József.  Szilágyi  Sándor. 

Id.  Szianyei  József.  Dr.  Szádeczky  Lajos.  Tarkányi  Béla. 

l>r.  Thallóczy  Lajos.  Dr.  Torma  Károly.  Dr.  Wenzel  GUisztáv. 

V}  választmányi  tag :  Knauz  Nándor  és  Szádeczky  Lajos. 

Több  tárgy  nem  levén,  az  elnök,  mielőtt  bezárná  a  közgyűlést,  me- 
leg köszönetet  szavaz  Tanárky  Gedeonnak,  mint  a  ki  az  elnök  helyette- 
sítési tisztet  már  több  ízben  teljesítette. 

Pótlék.  A  decz.  gyűlésen  felvett  tagok  lajstromából  kimaradt 
'>b/í«(in^' Menyhért  árvaszéki  ülnök  Nyíregyházán  (aj.  NémethyKálmán.) 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  Magtár  Tud.  Akadémia  költségvetéséből  közöljük  azon 
tételeket,  melyek  történeti  és  segéd  tudományai  körébe  tartozó  munkák 
kiadiaaira  irányoztotattak  elő. 

Az  irodalom  történeti  bizottság  a  Corpus  Poetarum  folytatására,  az 
irodalom  történeti  Emléktár  megkezdésére.  Szabó  Károly  Magyar  könyv- 
et IMk  kötetére,  régi  magyar  munkák  kiadására,  külföldi  tanulók 
jegyükének  közlésére  4500  frt. 

6* 


84  TÁHCZA. 

A    nyelvtudományi    bizottság    folytatni    fogja   a   nyelvemlektárt, 
melyből  ez  évben  két  kötetet  szándékozik  kiadni. 

A  hadtörténeti  bizottság  hadtudományi  kiadványokra  1380  frtot. 
Megkezdi  e  vállalatot  Mátyás  király  hadjáratai  Icirásával. 

A  Il-ik  osztály  Szinnyei  repertóriumának  folytatására  950  frtot, 
s  a  Corpus  Statutorum  Il-ik  kötetének   megkezdésére  600  frtot  vett  fel. 

A  történelmi  bizotttág  munkálataira:  a)  Magyar  országgyiilési 
Emlékek  X.  köt.  elsÖ  felére  700  frt  b)  Anjoukori  okmánytár  V.  kötete- 
tének 20  ívnyi  részére  1200  frt,  c)  Szilágyi  Sándor:  A  linczi  békekötés 
1500  frt.  d)  Wenzel  Gusztáv:  A  mezőgazdaság  története  1500  frt.  e) 
Marczali:  II.  József,  IIL  köt.  első  fele  700  frt.  f)  Városi  számadások 
befejezésére  700  frt.  g)  Bethlen  Gábor  és  Velenczc,  befejezés,  700  frt.  h) 
A  defterek  kiadására  500  frt.  i)  Thali :  A  . Berényi-család  története  I. 
köt.  1200  frt.  j)  Majláth:  A  szönyi  béke  okmánytára  700  frt.  k)  Szent- 
kláray:  A  naszádosok  története  1300  frt.  1)  Árpádkori  kútfők  kiadá- 
sára GOO  frt.  m)  Másolásokra  300  frt.  Az  archeológiai  bizottság 
kiadásaira:  Az  Archeológiai  Értesitő  és  a  Monumenta  Archeologica  VII. 
kötetének  kiadására  4600  frt. 

—  A  Magyar  Tud.  Akadémia  Irodalomtörténeti  Bizottsága  a  régi 
magyar  nyomtatványok  kiadását  lB83-ban  a  Komjáthi  Benedek  által 
fordított  » Szent  Pál  levelei* -vei  kezdte  meg,  melyet  tavaly,  Telegdi 
Miklós  mesternek  >Az  keresztyensegnec  fondamentomirol  való  rövid 
keonywechke«-je  követett.  Az  ősnyomtatványoknak  alakban  és  nyomta- 
tásban, úgyszólván  facsimileben  való  reproductiója  kiváló  érdekességet 
kölcsönöz  e  vállalatnak,  s  ez  által  az  amateur-öknek  alkalom  nyujtatik 
arra,  hogy  századokkal  elébb  megjelent  munkákat  —  másolatban  — 
könyvtáruk  számára  megszerezhessék.  Telegdi  catechismusa,  —  mely- 
nek egyetlen  példányát  Beukő  István  ref.  lelkész  a  bázeli  könyv- 
tárnak egy  coUigatumában  fedezte  fel,  —  épen  így  reprodueáltatott 
A  munkát  Szilády  Áron  becses  végszóval  látta  el,  melyből  megta- 
nuljuk, hogy  az  Canisius  Péter  kisebb  catechismusának  fordítása,  melyet 
Canisius  I.  Ferdinánd  rendeletérc,  a  megújított  vallás  tanait  terjesztő 
számtalan  catechismusnak  ellensúlyozására  írt.  A  munkának  méltatása 
után  Szilády  Telegdi  Miklós  életének  rajzolására  tér  által,  s  ismert 
tudományosságával  festi  azon  kor  irodalmi  harczait,  melyek  katholikus 
és  protestáns  részről  egyenlő  hévvel  folytattattak,  s  melyekben  Telegdi 
szószékről   úgy,  mint  irataival    kiváló   részt    vett.   Legerősebb  ellenfele 


TÁRCZA.  86 

Bornemisza  Péter  volt,  kivel  kölcsönösen  meg- megújítják  egym«ás  ellen 
intézett  támadásaikat.  Telegdi  51  éves  korában  1586  tavaszán  halt  meg, 
miután  fényesen  igazolta  azon  reményt,  melyet  Oláh  Miklós  hozzá, 
mint  tehetséges  ifjúhoz,  Yerancsics  pedig  a  meglett  férfihoz  kötött. 

—  Az  Akadémia  történelmi  osztályának  értekezései  sorában  Marrznll 
Henriktől  »Gr.  Pálfiy  Miklós  főkancellár  emlékiratai  Magyarország  kor- 
mányzásáról c  ez.  értekezés  jelent  meg,  adalékul  Mária  Terézia  korának 
történetéliez.  Két  tervről  van  szó  ez  értekezésben^  melyeket  PálfFy  a  király- 
nő rendeletére  szerkesztett,  vezérfonal  gyanánt  Magyarország  kormányzá- 
/ásáboz.  Az  egyik  a  Icgislatioról  szól,  s  az  újítást  illetőleg  alkotmányos 
felfogás  nyilatkozik  benne,  —  bár  nem  minden  tekintetben.  A  másik 
az  adózási  rendszert  tárgyalja,  s  az  általános  adc^ás  elve  mellett  buzog  ; 
de  rámutat  a  nehézségekre,  melyekbe  ennek  keresztül  vitele  ütközik. 
Azért  óvatosságot  ajánl.  Az  érdekes  füzet  fontos  adalék  hazánk  alkot- 
mánvának  törtenetéhez. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—     A      THENCSÉNI     R^^OÉBZETI     ÉS      KTHTíOOK  APHl  Al      MÚZEUM      felállítása 

iijyélMín  fontos  mozzanat  történt.  Ma-holnap  ezer  éve  lesz,  hogy  őseink 
a  Duna-Tisza  közén  hazát  alapítottak.  A  vágy  —  a  honalapítás  emlék- 
ünnepét megülni,  —  már  évek  óta  zászlót  bontott.  Tudományos  akadé- 
miánk volt  a  kezdményezŐ.  Falai  között  harczok  folytak  le,  melyek  az 
idő  pontos  meghatározása  körül  forogtak.  Az  1894-ben  tartandó  nemzeti 
ünnep  napjai  közelednek. 

A  nemes  mozgalom  viszhangot  keltett  az  egész  országban.  Megyék 
sietnek  részt  venni  az  ezredik  év  méltó  megünneplésében.  S  Trencsén 
pzek  között  első  helyet  foglal  el.  A  megyei  közgyűlés  egyik  tagja  — 
J.inovszky  László  gymnasiumi  tanár  —  1883  Őszén  emlékiratot  nyúj- 
tott he  a  közgyűlésnek,  élénken  ecsetelvén  hazánk  százados  küzdelmeit 
a  csatatereken,  a  békés  foglalkozások  közepette,  s  rá  mutatván  egyes 
vármegyék,  városok  és  magánosok  áldozatkész  buzgalmára,  lelkesülten 
indítványozza :  hogy  hazánk  ezer  éves  fennállásának  emlékére  a  megye 
monographiája  megirassék  és  egy  ^régészeti  és  ethnographiai  lnuzeum< 
ÁUíttassék  fel.  »Az  egész  hazáról  —  mondja  Janovszky  emlékiratában 
—  t<*lje8  és  hü  képet  csak  akkor  fogunk   alkothatni,   ha  minden   egyes 


86  TÁRCZA. 

része,  minden  vidéke  természeti,  társadalmi  és  történelmi   szempuntból 
alaposan  meg  leend  vizsgálva  és  ismertetve,  c    S  a  » régészeti  és  ethno- 
graphiai  múzeum c  felállítása  mellett  buzogva  a  szemrehányás  és  buzdí- 
tás  hangján  kiált  fel :    »s  mi  semmit  sem   akarnánk  felmutatni  össze- 
szegyüjtve  azokból,  melyek  hirdetnék  a  hajdan  élt  kornak  fényét,  é^  a 
mire  intenek  a  dicső  várak  Sztrecsnótól  Beczkóig,    ködbe  burkolt  rom- 
jaikkal !  ?  Gyűjtsük  össze  mindazokat,  melyek  jellemzik  a  talajt,  melyből 
a  felszínre  kerültek,  melyek  vezérfonalat  nyújthatnak  megyénk  múltja 
és  jelene  megismertetésében.   Reménylem,   hogy  nem  fogjuk  bevárni  az 
időt,    midőn  már  a  várromok   puszta   kőhalmokká  váltak ;   templomaink 
az  értelmetlenség  által  elcsűfittattak ;  midőn  a  szemes  külföldi  vagy  bel- 
földi szakkedvelő  mindent,  a  mi  még  némi  régészeti  becsesei  bírt,  Össze- 
vásárolt,  vagy  külföldi  szatócsoknak  eladott,  hogy   nekünk  ne  maradjon 
más  hátra,  mint  az;    hogy    utódaink    rideg    közönbösségrŐl    vádoljanak 
bennünket.  Nem  fogjuk  bevárni  az  időt,  midőn  maholnap   csak  a  szájról- 
szájra jövő  hagyományból  fogjuk  tudni,    hogy    megyénk    mily    gazdag 
volt  történelmi  emlékekben,  melyeket,  hogy  meg  nem  óvtunk^  az  idő  vas- 
foga sem  kímélte 

A  megye  lelkes  közönsége  magáévá  tette  az  indítványt  s  a  Zsám- 
bokréthy  Emil  alispán  elnöklete  alatt  Charusz  László,  Mednyánszky 
János,  Némák  János,  Jauovszky  László  és  Turzó  Miklós  megyei  bizott- 
sági tagokból  egy  bizottságot  küldött  ki,  melynek  előterjesztésére  a 
megyei  közgyűlés  kimondta :  hogy  Trencsénmegyének  >  egy  ős,  vagy 
több  író  által  kidolgozott  monograph iáját  megbírálás  végett  elfogadja ;  a 
benyújtott  müvet  jónak,  tudományos  színvonalon  állónak  találván  — 
kiadó  hiányában  —  a  megye  saját  költségén  kiadja ;  végre  a  monographia 
egy,  esetleg  több  szerzőjét  utólagosan  megállapított  tiszteletdíjjal  fogja 
jutalmazni.  < 

A  > régészeti  és  ethnographiai  muzeumotc  illetőleg  végzésbe  ment 
»hogy  a  megye  közigazgatási  tisztviselői,  Trencsén  sz.  kir.  város  ható- 
sága, a  megyebeli  lelkészek  egy  szétküldött  tájékoztató  tárgymutató 
nyomán,  az  ide  vágó  tárgyak  és  leletek  gyűjtését  és  átadását  szorgal- 
mazzák és  ezeket  a  megyei  alispáni  hivatalhoz,  vagy  egyenesen  a  tren- 
cséni  kir.  kath.  főgymuasiumhoz,  hol  ezen  tárgyakat  elhelyezni  és  külön 
leltározni  fogják  —  beküldjék.c 

Trencséumegye  példája  követésre  méltó,  s  hogy  talál  utánzókra, 
erről  a  megyék  erős  hazafias  szelleme  kezeskedik.  B.  »S. 


TÁRCZA.  87 

—  Hazánk  ezer  évks  fexnálláhának  méltó  megünneplésére  készül 
egyik  legrégibb  megye:  Csanád  is.  Múlt  év  decz.  10-én   Lonovics  József 
főispán  a  megye  legkiválóbb  és  hivatott  egyéneit   értekezletre  bitta  egy 
>Csanádmegyei  régészeti  és  történelmi  társulat  c   szervezése  ügyében.    A 
meghívottak  nagy  számmal  jelentek  meg  Makón,    hol  Lonociat  lelkesülten 
hangsúlyozta  azt  a  mozgalmat,  mely  az   egyes    megyékben  meg  indult, 
hogy  az  ezred  éves    ünnepélyre    a  megyék  monographiája    megirassék. 
Ezen  nemes  mozgalomból   Csauádmegye  ki  nem   vonhatja  magát^    mint 
egyik  legrégibb    megyéje  szent  István  birodalmának.  A   megye  múltja 
azonban     még  jó  részben    ismeretlen,  söt    újjáalakulásának     története 
is   Íróra    vár.    De    a    munkát    meg  kell   könnyíteni,  s  ezért   szükséges- 
nek tartja  egy  társulat  alakítását,    melynek  költségei  fedezésére  hiszi^ 
hogy  a  megye  készséggel  megszavazza  a  megyei  pótadót.  A  meghívottak 
az  eszmét  felkarolták  s  Lonovics  főispán  indítványára  Kun  László  espe- 
res elnöklete  alatt  egy  szűkebb  körű   bizottságot  küldtek  ki,  mely  az 
alapszabály   tervezetet  mielőbb  elkészítse,    s  azt  az  összehívandó  nagy- 
gyűlés eleibe  terjessze. 

—   A  D^LMAuvARORszÁoi  TOrténkl&ii  ÉS  Régésxkti  Tábsúlat  docz. 
22-  én  tartott  vál.   ülésében   Pontelty  István   társulati  főtitkár  jelentést 
tett  a  gyiijteméuyek,  jelesül  a  régiség  és  éremtár  múlt  havi  szaporodá- 
sáról. Ezután    Böhm    Lénárt    értekezésének    felolvasása    következett  u 
czímmcl:   » Délmagi/arorsság  c'ultureiszonyai  a  római  uralom  üleje  alatt ^^ 
—  mely  Dáczia  nyugati  részének  a  rómaiak  alatti  mindenoldalú  műve- 
lődési viszonyait  ismerteti.  Bemutatja  a  szerző  Dáczia  határait ;  az  annak 
^zomfizédságábau    lakott    népeket ;    a    tartománynak    a  római    hódítás 
következtében    változott    viszonyait ;  az  oda    letelepített    gyarmatokat  ; 
az   azt   őrzött    légióknak    Dáczia    mely  részeiben    történt    elhelyzését; 
különösen  a   mai    Délmagyaroszágon    emelt    erődítményeket ;  a  hadi  és 
kereskedelmi    utakat,  melyek    az    itt    támadt    castrumok^  coloniák    cu 
mumcipinmokba   vezettek ;  a  földmívelési,  gyümölcstenyésztési,  bányá- 
s*zati  s  a  kik  által   mind   ama  munkákat  véghezvitték^  a  rabszolga-álla- 
jwtokat ;  főleg  ezek  urainak,  az  ide  sereglett  telepeseknek  életmódját  sat. 
K  tetszéssel  fogadott  értekezés  a  társulat  közlönyében  fog   világot  látni. 


86  TÁRCZA. 

része,  minden  vidéke  teriuészeti,  tárBadalmí  és  történelmi  szempontból 
alaposan  meg  leend  vizsgálva  és  ismertetve. <  S  a  » régészeti  és  ethno- 
graphiai  múzeum «  felállítása  mellett  buzogva  a  szemrehányás  és  buzdí- 
tás hangján  kiált  fel :  »s  mi  semmit  sem  akarnánk  felmutatni  össze- 
szegyüjtve  azokból,  melyek  hirdetnék  a  hajdan  élt  kornak  fényét,  és  a 
mire  intenek  a  dicső  várak  Sztrecsnótól  Beczkóig,  ködbe  burkolt  rom- 
jaikkal !  ?  Gyűjtsük  össze  mindazokat,  melyek  jellemzik  a  talajt,  melyből 
a  felszínre  kerültek ,  melyek  vezérfonalat  nyűjthatuak  megyénk  mültjii 
és  jelene  megismertetésében.  Keménylem,  hogy  nem  fogjuk  bevárni  az 
időt,  midőn  már  a  várromok  puszta  kőhalmokká  váltak  ;  templomaink 
az  értelmetlenség  által  elesűfíttattak  ;  midőn  a  szemes  külföldi  vagy  bel- 
földi szakkedvelő  mindent,  a  mi  még  némi  régészeti  becscsel  bírt,  össze- 
vásárolt,  vagy  külföldi  szatócsoknak  eladott,  hogy  nekünk  ne  maradjon 
más  hátra,  mint  az;  hogy  utódaink  rideg  közönbösségrŐl  vádoljanak 
bennünket.  Nem  fogjuk  bevárni  az  időt,  midőn  maholnap  csak  a  szájról- 
szájra jövő  hagyományból  fogjuk  tudni,  hogy  megyénk  mily  gazdag 
volt  történelmi  emlékekben,  melyeket,  hogy  meg  nem  óvtunk^  az  idő  vas- 
foga sem  kiméit. € 

A  megye  lelkes  közönsége  magáévá  tette  az  indítványt  s  a  Zsáni- 
bokréthy  Emil  alispán  elnöklete  alatt  Charusz  László,  Mednyánszky 
János,  Némák  János,  Janovszky  László  és  Turzó  Miklós  megyei  bizott- 
sági tagokból  egy  bizottságot  küldött  ki,  melynek  előterjesztésére  a 
megyei  közgyűlés  kimondta :  hogy  Trencsénmegyének  >  egy  ős,  vagy 
több  író  által  kidolgozott  monographiáját  megbírálás  végett  elfogadja ;  a 
benyújtott  müvet  jónak,  tudományos  színvonalon  állónak  találván  — 
kiadó  hiányában  —  a  megye  saját  költségén  kiadja  ;  végre  a  nionograpbia 
egy,  esetleg  több  szerzőjét  utólagosan  megállapított  tiszteletdíjjal  fogja 
jutalmazni.< 

A  » régészeti  és  ethnographiai  muzeumotc  illetőleg  végzésbe  ment 
»hogy  a  megye  közigazgatási  tisztviselői,  Trencsén  sz.  kir.  város  ható- 
sága, a  megyebeli  lelkészek  egy  szétküldött  tájékoztató  tárgymutató 
nyomán,  az  ide  vágó  tárgyak  és  leletek  gyűjtését  és  átadását  szorgal- 
mazzák és  ezeket  a  megyei  alispáni  hivatalhoz,  vagy  egyenesen  a  tren- 
cséni  kir.  kath.  főgymnasiumhoz,  hol  ezen  tárgyakat  elhelyezni  és  külön 
leltározni  fogják  —  beküldjék.c 

TrencBCumegye  példája  követésre  méltó,  s  hogy  talál  utánzókra, 
erről  a  megyék  erős  hazafias  szelleme  kezeskedik.  B.  S. 


TÁRCZA.  87 

—  Hazánk  ezer  éves  fennílláhának  méltó  megünneplésére  készül 
egyik  legrégibb  megye:  Csanád  is.  Múlt  év  decz.  tO-én   Lanovics  József 
főispán  a  megye  legkiválóbb  és  hivatott  egyéneit   értekezletre  bítta  egy 
>  Csanádmegyei  régészeti  és  történelmi  társulat  c   szervezése  ügyében.    A 
meghívottak  nagy  számmal  jelentek  meg  Makón,    hol  Lonovicn  lelkesülten 
hangsúlyozta  azt  a  mozgalmat,  mely  az   egyes    megyékben  meg  indult, 
hog}'  az  ezred  éves    ünnepélyre    a  megyék  monographiája    megirassék. 
Ezen  nemes   mozgalomból   Csauádmegye  ki  nem   vonhatja  magát^    mint 
t'gyik  legrégibb    megyéje  szent  István  birodalmának.  A   megye  múltja 
azonban     még  jó  részben    ismeretlen,  sÖt    újjáalakulásának     története 
is  Íróra    vár.    De    a    munkát    meg  kell   könnyíteni,  s  ezért   szükséges- 
nek tartja  egy  társulat  alakítását,    melynek  költségei   fedezésére   hiszi, 
hogy  a  megye  készséggel  megszavazza  a  megyei  pótadót.  A  meghívottak 
az  eszmét  felkarolták  s  Lonovics  főispán  indítványára   Kun  László  espe- 
res elnöklete  alatt  egy  szűkebb  körű   bizottságot  küldtek  ki,  mely  az 
alapszabály  tervezetet  mielőbb  elkészítse,   s  azt  az  összehívandó  nagy- 
gTül^  eleibe  terjessze. 

—     A  DÉLMAOrABORSZÁOI   TÖRTÉNKLUI   É8  RÉGÉSZETI   TÁrhŰLAT   deCZ. 

:22-  én  tartott  vál.   ülésében   Pontelty  István   társulati  főtitkár  jelentést 
tett  a  gyűjtemények,  jelesül  a  régiség  és  éremtár  múlt  havi  szaporodá- 
sáról. Ezután    Böhm    Lénárt    értekezésének    felolvasása    következett  c 
czimmel:   ^  Délmaffyarország  cultvriwtzonycd  a  római  uralom  id^e  alatt f<^ 
—  mely  Dáczia  nyugati   részének  a  rómaiak  alatti  mindenoldalú  műve- 
lődési viszonyait  ismerteti.  Bemutatja  a  szerző  Dáczia  határait ;  az  annak 
szomszédságában    lakott    népeket;    a    tartománynak    a  római    hódítás 
következtében    változott    viszonyait ;  az  oda    letelepített    gyarmatokat ; 
az   azt   őrzött    légióknak    Dáczia    mely  részeiben    történt    elhelyzését; 
ktiiönösen  a   mai    Délmagyaroszágon    emelt    erődítményeket ;  a  hadi  és 
kereskedehni    utakat,  melyek    az    itt    támadt    castrumok,  coloniák    és 
muoJcipíamokba   vezettek ;   a   földmívelési,  gyümölcstenyésztési,  bányá- 
.«2atí  9  a  kik  által  mind   ama  munkákat  véghezvitték^  a  rabszolga-álla- 
potokat ;  főleg  ezek  urainak,  az  ide  sereglett  telepeseknek  életmódját  sat. 
K  tctszáasel  fogadott  értekezés  a  társulat  közlönyében  fog   világot  látni. 


88  TÁROZA. 


Botka  Tivadar  meghalt.  Tudományos  es  közéletünk  e  Veterán 
bajnokának  gyászhirc  nem  lephetett  meg  senkit.  Aggkora  es  betegeske- 
dése miatt  rég  visszavonult  a  közélettől  s  már  évek  óta  csak  a  szemlélő 
szerepét  játszotta  —  és  még  is  egy  fájó  húrt  pendít  meg  szívünkben, 
ki  oly  korosán,  oly  becsületesen,  oly  eredmény  dúsan  élt,  annak  haláhi 
mindig  nagy  veszteség.  Nestora  volt  a  magyar  jogtudósoknak,  de  nestora 
társulatunknak  is.  Már  évek  óta  nem  láttuk  közöttünk,  de  szelleme 
közöttünk  élt  és  közöttünk  munkált.  Még  a  régi  iskolához  tartozott,  de 
azok  közül  való  volt,  ki  lépést  tartott  az  új  idÖ  irányaival.  Tollal  és  a 
közéletben,  a  régi  idők  intézményeinek  harczosa^  bajnoka  volt  ö.  'Bató- 
megyében  Kis-Endréden  született,  azon  nemesi  családok  egyikéből,  me- 
lyek zaj  nélkül,'^  de  becsületes  munkássággal  a  közügynek  szentelték 
magukat.  1819-ben  Schwartnert  hallgatta  s  e  nagyhírű  tanár  előadásai 
voltak  döntő  befolyással  pályájára.  1823-ban  már  mint  diplomaticus 
ügyvéd  a  megye  szolgálatába  lépett,  de  a  hivataltól  fennmaradt  idejét 
tanulásra,  önképzésre  fordította  s  első  müve,  melyet  1829-ben  kiadott 
»De  duellis  Hungarorum  litis  decisoriisc  az  illető  körökben  méltó  fcltíí* 
nést  keltett.  Két  évvel  később  1831-bcn  újabb  munkája  követte  »Noti- 
tia  diplomatica  veteris  constitutionis  comitatuum,  praecipue  anecdoto 
vice-comitum  et  curiali  instituto  illu8trata,«  mely  mint  az  első  nagy  tet- 
széssel fogadtatott  s  jogtúdósi  hírét  megalapította.  De  közszolgálati 
pályáját  1840-ben  kellemetlenségek  zavarták  meg.  Mint  a  megye  főjegy- 
zője éles  tollal  kelt  ki  a  főispáni  visszaélések  ellen  s  e  miatt  a  kormány 
hivatalától  felfüggeszté.  A  vizsgálat  nem  tudott  ugyan  semmi  terhelőt 
ellene  bebizonyítani  s  hivatalába  visszahelyezé,  de  ő  beérte  az  erkölcsi 
elégtétellel  s  most  önként  mondott  le  hivataláról.  A  hálás  rendek  1843-ban 
egyhangúlag  követté  választották  s  ő  ekkor  adta  ki  első  magyar  munká- 
ját:  >Az  18*^/44.  országgyűlési  időszakból  néhány  ismeretlenebb  közjogi 
tárgy  és  megrögzött  balvélemény  felvilágosítására,  Pozsony,  1844.« 

Az  1847/8-iki  országgyűlésre  újra  követté  választották,  de  mint- 
hogy követ- társával  ellenkező  nézeteket  vallott,  mandátumát  letette.  A 
forradalom   után   a  provisorium  alatt  ö  is  alkalmaztatott,    mint  törvény- 


1 


TÁRCZA.  89 

5Zi'ki  elnök,  de  c  hivatalát  esak  addig  vitte,  míg  :i  gcLiuunisatio  cl  uciii 
kezdődött^  áa  azouual,  midöu  a  magyar  jog  coutiauitása  megtagadtatott, 
ö  Í8  lemondott  hivataláról.  A  folyóiratokban  és  szaklapokban  irt  tanúi- 
Hiányokat  és  értekezeseket,  az  Uj  Magyar  Múzeumban,  az  Ertekezöben 
számos  czikk  jclcut  meg  tőle,  inclyck  gondos  irály  és  beható  tnnúlmány 
által  tűntek  ki.  Kettő  volt  különösen,  mi  nagyobb  feltűnést  keltett, 
ogyik  a  Budapesti  Szemlében  jelent  meg  s  a  magyar  megyei  szervezet 
történetét  tárgyalta,  a  másik  az  Ertekezöben  ^Országos  tisztelet^  czmi 
alatt,  mely  Dóczy  és  Lipthay  közpályáját  állitja  egymással  szembe,  oly 
időben,  midőn  a  jogfontosság  elve  elismerést  nyert,  s  országban  és 
megyékhen  a  magyar  közélet  helyreállíttatott,  mély  benyomást  tett  e 
hazafias  szellemtői  átlengett  dolgozat.  Pár  évvel  később  egy  nagyobb 
munkával  lépett  a  közönség  elé :  »Kisfaludi  Lipthay  Imre  Bars-  és 
Honthmegyék  alispánjának  és  országos  tÖrökUgyi  követnek  emlékezete,  a 
XVII.  századi  megyei  közélet  tanulmányozásául,  újra  átdolgozva.  Pest, 
1867.<  Irodalmi  munkásságát  az  akadémia  azzal  az  elismeréssel  mél- 
tatta, hogy  1837-bcn  levelező,  később  pedig  tiszteleti  taggá  választotta 
9  mint  ilyen  Treucséni  Chák  Máté  életrajzával  foglalta  el  székét  Köz- 
i^zolgálati  í)0  eves  jubileumát  Barsmegye  1881 -bon  Ultc  meg. 

Társulatunknak  elejétől  fogva  alapító  s  kezdettől  fogva  választ- 
iimnyi  tagja  volt.  A  Századoknak,  míg  ereje  engedte,  egyik  Icgbuzgóbb 
!*  legkedveltebb  dolgozótársa,  melyben  megjelent  utolsó  közleményei 
a  Millenium  nagybecsű  tanulmányait  foglalták  magukban.  Nem  érte  meg 
H  Milleniumot,  de  túl  élte  az  évet,  melyben  ö  szerette  volna  megünnepelni. 
Hosszas  08  hasznos  munkálkodása  véget  ért,   emléke  élni  fog  közöttünk. 

MAGYAR  díszítő  STIL. 

>  J  tmojyav  ditzUff  stilt^  ^^^gy  van  és  létezik,  abban  az,  a  ki  látni 
('s  megfigyelni  tud,  eddig  sem  kétkedett,  a  ki  pedig  Ipolyi  Arnoldnak 
gyönyörű  gyűjteményét  látta,  arról  bizonyosságot  szerezhetett  magának. 
A  beszterczebányai  apácza- zárdában  már  mintául  is  vették  ezeket  —  az 
1881-iki  nőipar- kiállítás  pedig  sokat  felszínre  hozott  közülök.  Puhzhf 
Károlynak  monumentális  munkája  a  magyar  szövetekről ,  mely 
néhány  év  előtt  jelent  meg,  elsŐ  nagyobb  fontosságú  mozzanat  volt  c 
tt^reu.  S  épen  c  nagyfontosságú  kezdeményezés  következtében  eljött  az 
ideje  folytatni  ez  eredményekben  gazdag  kezdeményezést,  fdlkcresin 
annak  többi  maradványait  s  egy  munkában  összegyűjtve  bemutatni  s  a 
közönségnek  cs  a  tudománynak  szolgáhxtába  boosútni. 


90  TÁRCZA. 

£rre  vállalkozott  Hmzka  József. 

Egy  egész  szép  kötetben,  mely  bármely  salonuak  díszere  szolgál- 
hat, egy  8  nagyobb  könyvtárból  sem  hiányozhat! k,  előttünk  fekszik  a  meg- 
lehetős terjedelmű  collectio.  A  magyar  ipar- történetnek  életjel  adása  ez  is, 
melyre  örömmel  hivatkozhatunk,  s  mely  az  e  nemű  dolgozatoknak  alap- 
munkája lesz. 

Felkereste  a  magyar  díszítő  stílnek  maradványait  zárdákban  és 
kunyhókban,  a  sírokból  felásott  emlékeken  és  a  papi  öltönyökön.  Van  sze- 
rinte bizonyos  continuitás  a  piliui  sírok  emlékei,  a  tulipános  ládák  és  czifra 
szűrök  díszítései  s  bizonyos  egyházi  ornamentikák  közt.  Nézze  valaki 
gondosan  át  a  44  foliolapnak  több  százr;i  menő  ábráit,  melyek  történeti 
egymásutánban  vannak  bemutatva,  olvassa  át  Huszka  tanulmányát  .«< 
habár  állításai  némelyikéhez  szó  is  férhet,  dé  egészben  megelégedéssel 
fogja  elmondhatni,  hogy  a  magyar  diszítŐ  stíl  oly  gyűjtemény  nyel  szapo- 
rodott, melyre  lehet  hivatkozni. 

A  munka  kiállítása  szép.  Huszka  szövege  tájékoztató  a  képekhez. 
A  szövegbe  nyomott  képek  illustrálják  fejtegetéseit,  39  tábla  Morelli 
metsz  vénye,  jól  sikerűit  rajz,  5  tábla  színnyomat,  melyet  Deutscli  műintézete 
állított  ki,  a  külföldi  hasonló  nemű  vállalatokkal  kiállja  a  versenyt. 

A  munka  létrejöttét  a  vallás-  és  közoktatási  miniszter  ur  segélye- 
zése tette  lehetővé  —  kinek  megbízását  Huszka  ur  jól  végezte.  Egy  példány 
ára  12  frt,  mit  a  munka  nagyságához  s  a  rajzok  sokaságához  mérve 
olesónak  mondhatunk. 


KÉRELEM. 

Alulírott  hosszabb  idö  óta  adatokat  gyűjtök  erdődi  báró  Pálffy 
Miklós  a  győri  hősnek  tüzetes  életrajzához  (szül.  1552  '{'  1600)  S  o 
végből  a  Pálffy  család,  a  ni.  nemzeti  múzeum  s  az  országos  levéltárnak 
ide  vonatko/ó  okleveleit  felhasználtam.  Kérem  tisztelettel  a  magánlevél- 
táraknak t.  ez.  birtokosait  s  levél  tárnokait,  kegyeskednének  értésemre 
adni,  ha  levéltáraikban  a  nevezett  hőstől  eredő  vagy  életére  vonatkozó 
levelek  s  okmányok  találtatnának.  Felső-Dióson  (Pozsonyvármegye.) 

Jedlicska  Pál 
csperes-plebános. 


FOLYÓIRATOK  SZEMLEJE. 

—  A  »Tlkulc  11  M.  Herald,  és  Genealógiai  Társaság  közlönye 
II.  kötetéből  a  IV.  füzet  megjelent.  Tartalma  érdekes,  változatos  és 
szakszerű.  A  főbb  czikkek  közül  megemlítjük  liéUiy  Lászlónak  a  Hunya- 
diak eredetéről  írt  közleményét,  melyben  Hunyadi  délszláv  eredetét 
vitatja.    Dr.  S::endrei/   János   a   Miskócz    nemzetségről    írt    közleményét 


TÁBCZA.  91 

• 

befejezi,  több  érdekes  adatot  közölvén.  Dr.  LíLár  Miklós,  Járai  Féter 
akajdáról  genealógiai  értekezést  közőt.  B.  Sydri  Albert  »KrÍ8ztalóczi 
Tarkaeis  Józsa  czimeré<-ről  egy  érdekes  czímer viselési  oklevelet  com- 
inental.  Tagányi  Károly  az  orsz.  levéltárbau  őrzött  és  feljegyzett  nemesi 
oklevelek  jegyzékéből  az  I — K.  betűket  közli  (ibráoyi  —  Zilahy  Kiss). 
A  könyvismertetés  rovatában  Horvát  Árpád  oklevéltaui  jegyzeteit  Sz. 
I.  és  Greszner  Adresseubucbját  Csergő  Géza  ismertetik.  A  ^Yegyesekc 
közt  Majlátb  Béla,  Szilágyi  Sápdor  közölnek  adatokat.  A  Tárcza  ügye- 
i^eu  van  összeállítva. 

—  A  FiGVBLŐ  deczemberi  füzetének  első  ezikkc   Fogarasi   Fapp 
J  őzsef  emlékének  van  szentelve.   O   volt  az  első  protestáns   ember,  kit  a 
pesti  egyetembez  tanárnak  hívtak  meg.  Természetesen,  az  uralkodó,  ki  ezt 
tette,  József  császár  volt.  Akinevezés    okirata    1784.    október    11-én 
kelt,  de  ez  a  még  40  éves    fiatal  embert    kórágyon    találta :    deczember 
i7-én  meghalt.  Svájczbau,   Németországon  és  Németalföldön  végezte  az 
i'gyetemi    tanfolyamokat.    Harmincz  éves  korában  az  utrechti    zsinaton 
prtjfessorrá  és  pappá  avattatott  fel,  miután  már  két  év   előtt  megnyerte 
a  ílessiugi  académiától   a  30  aranyat  nyomó  érmet.  Ettőtfogva  egymásra 
uyerte  a  külföldi    académiáktól :  a  leydenitől,   a  berlinitől,    haarleuiitől 
stb.  pályamüveivel  a  nagy  jutalmakat,   számszerint  tizenegyet.  Hazájába 
térvén,  előbb  szászvárosi  pap,  utóbb  marosvásárhelyi  professor  volt.  £/ 
utóbbi  városban  balt  meg  és  temettetett  el.  Korának  kétségtelenül  egyik 
elismert  tudósa  volt,  kinek,  ha  ügy  szólva,  pályája  kezdetén  nem   követ- 
kezik be  halála,  még  fényes  jövő  várt  volna.  Konez,  bár  röviden,  de  sok 
új  adatot  felhozva,  megírta  biograpli  iáját.   Valóban  jól  tette,   hogy  meg- 
újította emlékezetét  Tudományos  életünk  azon  munkásai  közé  tartozik, 
kiknek  nevét  mindig  tisztelettel  fogják   említeni.  —  Kulcsár  Endre  az 
l^ssián  fordítójának  s  Arad  megye  monographusának,  érdekes  önélet- 
íratát  közli,  melyet  az  egy  távoli  rokonának  küldött  meg.    Csaplár  foly- 
tatja Révai  életét :   e   közleménye  a   »planum€-ot  ösmerteti,  azaz  egy 
felállítandó  magyar  tudós  társaság  tervét.   Abafi :   Kdes  Gergely   és  fia 
János  életéhez  közöl  adatokat.  A  következő  czikk  Fabó  Andrásnak  egy 
bátra  hagyott    munkája :    » Adalékok    Zwittingerhcz,c    mely    igen  sok 
kcses  irdalomtörténeti  adatot  foglal  magában.  A  füzetet  Jósika  néhány 
•Szemeréhez  írt  levele  s  Szinnyei  » Repertóriuma  <  zárja  be. 

—  A  »Hazákk<  deczemberi  füzetében  Jancsó  Benedek  Kölcsey 
megyei  tisztviselősége  rajzát  közli,  érdekes  adalékul  életéhez.  Szolcoly 
Viktor  Kossuthnak  a  világosi  catastropha  után  írt  végrendeletét  mutatja 
k,  melylyel  gyermekei  gyámjává,  ha  egészen  árván  maradnának  Guyont 
nevezte  ki.  Kiválóan  érdekes  Melczer  István  közlése  az  1836-iki  ország- 
gyűlés történetéhez  Mayláth  Antal  életéből,  midőn  e  kiváló  államférfi 
az  országgyűlés  tervbevett  feloszlatását  meggátolta.  leányi  István  foly- 
tatja a  tiszai  határőrvidék  keletkezésének  történetét.  Sziunyei  közli 
komáromi  naplójából  a;s  1849-iki  márcziusi  eseményeket,  melyek  c  váleá- 


^    \ 


92  tArcza. 

gos  naj)okról  egeszén  új  adatokat  tartalmaznak.  Torma  Károly  Rettegi 
Gj'örgy  emlékirataiból  az  1673-ik  évet  közli,  mely  méltó  folytatása  a 
megelőző  közleményeknek  s  memoirc  irodalmunkban  kiváló  helyet  foglal- 
nak el.  Áhafi  adatokat  közöl  az  emigratio  történetéhez,  Borhely  Sámuel 
ogy  Krisánról  irt  gúnydalt.  A  kötetet  változatos  tárcza  zárja  be. 

—  Az  EgtiiAzmítvkszeti  Lap  deczemberi  számában  a  haluziczí 
román  templom  történetét  állítá  össze  Sándorffy  Nándor,  e  füzetnek 
szorgalmas  munkatársa.  De  legrégibb  vis/ontagságaíról  keveset  tud  s 
csak  attól  az  időtől  kezdve  tudott  több  adatot  összehordani,  mikor  a 
templom  protestánsok  kezére  került.  Szerkesztő,  Czobor,  a  prímás  újon- 
nan felállított  egyházi  múzeumát  ismerteti,  most  csak  előlegesen.  A 
bibornok  e  múzeummal  egészité  ki  két  nagy  gyűjteményét,  könyv-  és 
képtárát ;  s  hogy  az  is  méltóan  sorakozhassék  ezekhez,  valóban  nagy 
áldozatoktól  sem  riadt  vissza.  Sok  nagybecsű  tárgy  van  abban  összegyűjtve, 
de  mint  collectio,  a  maga  nemében  a  leggazdagabbakhoz  tartozik  a  szö- 
vet-gyűjtemény. Az  » irodai om<  czimű  rovatban  Paulusnak  a  maul- 
brunni  cistercita  apátságról  írt  könyvének  ismertetése  van  befejez vft  A 
füzetet  apróságok  s  az  évfolyam  betűsoros  tárgy  és  névmutatója  zárja 
be,  mely  e  fűzetek  használhatóságát  nagymértékben  megkönnyíti.  K 
derék  vállalat,  mely  egyházművészeti  téren,  kivált  a  jobb  ízlés  terjesz- 
tése érdekében,  már  is  sokat  lendített^  megérdemli  az  illető  közönség 
pártfogását. 

—  Ak  Ekdklyi  Muzeüm  Egylkt  bölcselet-,  nyelv-  és  történelem- 
tudományi szakosztályának  kiadványai  első  kötet  Ill-ik  füzetében  egy 
jogtörténeti  dolgozat  van  Lindner  Gusztáv  tagtársunktól :  »a  Svábtükor 
az  erdélyi  szászoknál*,  mely  az  Altenborgcr-fclc  codexet  ismerteti. 

—  A  Budapesti  Szemle  januári  füzetében  Asbóth  János  alapos 
ós  beható  tanulmányt  kezdett  meg  a  bosnyák  bogumilekről  az  Árpádok, 
Anjouk  és  Hunyadiak  alatt.  ]*auler  Gyula  Marczali  II.  Józsefét   bírálja. 

—  A  Kebebztént  Maovetö  múlt  évi  6-ik  s  utolsó  füzetében 
néhány  érdekes  egyháztörténelmi  adat  van  a  XVII-ik  századból :  egy 
levél  Radetzky  unit.  püspökhöz  Járaitól  1621-ből;  Katalin  egy  híva- 
t:ilos  kiadványa  1630-bóI,  melylyel  a  háromszéki  unitáriusokat  a  ref. 
püspök  felügyelete  alatt  hagyja  s  az  unitáriusokat  e  tárgyban !  beadott 
folyamodását ;  s  két  érdekes  okiratot  a  Pécsy  Simon  által  bírt  balázs- 
falvi  jószág  lefoglalása  ügyében.  Gróf  Kuun  Géza  Hölönyi  Farkas  í^án- 
dor  öt  kiadatlan  levelét  közli. 

—  A  Magyar  Fkot.  EgyhAzi  Es  Iskolai  Figyelő,  mely  eddig 
Nagy-Bányán  jelent  meg,  most  Kecskeméten  adatik  ki.  A  múlt  évi 
folyam  nov.  s  dccz.  füzetében  be  van  fejezve  a  gyönki  iskola  története 
ji  múlt  század  végéig ;  az  erdélyi  váló  perek  történetéhez  egy  XVII-ik 
syázadi  levél  van  közölve. 

—  Az  Ungarische  Revüe  deczemberi  füzetében  Ábel  Jenő  a  bártfai 
iskolázásról  a  XV.  és  XVI-ik  században  értekezik.    Károlyi  Klopp  Ono 


TÁRCZA.  93 

mukáját  bírálja  Becs  1683-ikí  ostromáról,  s  külöuösen  Tökölyre  vouat- 
kozó  ferde  felfogását  igazítja  helyre.  NensioiU  Lajos  a  Corvin  János-féle 
levéltár  nyomait  kutatta  ki,  s  a  szétszórt  részek  egyesítése  mellett  emel 
SKÓt.  Heinrich  élesen  és  szellemesen  bírálja  Scpp  hírhedt  munkáját.  A 
tárcsa  apróságokat  közöl. 

—  A  SzEBENURN  HEOjELKxö  »Coi*respoudenzbIatt<i:  múlt  évi 
utolsó  száma  jobbadán  nyelvészeti  czikkeket  tartalmaz.  Közölve  vau 
bcune  Frank  Bálintnak,  a  híres  nagyszebeni  királybírónak  keresetlevele. 
Vau  benne  egypár  adalék  a  nagyszebeni  nyomdászok  és  könyvárusok 
történetéhez,  apróbb' közlések  s  néhány  könyvismertetés,  melyek  közül  az 
egyik  Bergnernek  Erdélyiről  írt  munkáját  veszi  bírálat  alá,  s  azt,  mint 
felületes,  alaptalan  munkát  keményen  elítéli.  Igen  használható  rovata  e 
lapoknak,  hogy  a  németországi  lapoknak  Erdélyre  vonatkozó  ezikkét 
felsorolja. 


.  TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.    1884.   DECZ. 

Bátori  A.  Veszprém  az  Árpádok  alatt  Veszprém  53.  sz. 

Bogmch  Mihály.  Két  régi  templomi  ének.  1\  Hírlap.  3öl.  sz. 

(r'ifőri  Lajos.  Vau-e  magyar  stil  ?  Bud,  Hírlap  342.  sz. 

fhrkó  Fátei\  (g.  e.)  Btulapesti  Hírlap  342.  sz.  Le  a  kalappal  urak. 
K.  T.  K.  Vasárnajn  rjság  43.  sz. 

Konks  (hfár/ás.  Magyar  király  asszonyok  hamvai.  M.  Állam  358.  sz. 

Kthriig^i  László  dr.  A  herczegprímás  múzeuma.  P.  Napló  351.  sz. 

y.  László  tanítójáról.  Agi'icola.  Néptanítók  Lapja  88.  89.  sz. 

Mngyar  Történeti  Életrajzoh.  1.  füzete.  Ism.  Egyetértés  337.  sz. 

MikuHK' József.  Egy  év  Dubecz  Márton  eletéből.  (1585.)  Rozsnyói  Hír- 
adó 50.  sz. 

Millenimi  ünnepe  és  Temesmegye  monográfiája.  Avar.  Délm.  Lapok 
294.  sz. 

Mlifílcovszbf  Viktor.  A  műemlékek  becse  és  jelentősége  a  müiparban. 
P.  Napló  357.  sz. 

-i:  esztergomi  érseki  múzeumról,  M,  Állam  355. 

^(suj  FrigycJi.  A  magyar  koronáról  sat.  F.  Napló  351.  és  köv.  sz.  — 
Bégi  megye,  új  idők.  Bud.  Hirlap  340.  sz. 

Rácz  Károly.  A  váradi  főiskola.  Szabad  E(fi/há::  11.  12.  sz. 

Sitftk  vára.  Ország-  Világ  49.  sz.  képpel. 

Szilágyi  Sándor,  A  Jósikák  várkastélya.  Múlt  nyári  élményeimből.  Nem- 
zet 354.  sz. 

lukács  Sándor.  A  komáromi  nemesek  viszálya  a  polgársággal  1610-beu. 
Komárom  és  Vidéke  42.  sz. 

IVrwy  Tamás.  A  vadászat  a  rómaiaknál.  Nemzet  341.  sz. 


94  TÁRCZA. 

IRODALMI  ÉS  VEGYES  KÖZLÉSEK. 

• 

—  PuLsxKT-juDiLKDM.  Pulszkj  FercDCz  irodalmi  munkássága  50-dik 

civfordálóját  az  Archeológiai  Társulat,  az  írók  és  Művészek  Társaságával 
ogyet^rtvCi  decz.  hó  80-án^  az  Akadémia  nagytermében  ülte  meg.  Pnlszkjt 
az  Akadémia,  a  Kisfalud!  Társaság,  a  Petőfi  Társaság,  az  írók  és  Művé- 
szek Társasága,  a  Képzőművészeti  Társulat,  a  Hunyadmegyei  Régészeti 
Társulat,  a  Heraldikai  Társaság  s  Társulatunk  részéről  a  társulati  titkár 
vezetése  alatt  Hajnik  Imre,  Pauler  Gyula,  Deák  Farkas  és  Thallóczy 
Lajos  tagokból  álló  küldöttség,  melegen  üdvözölték.  Az  érdemes  férfiú 
mind  e  szívből  eredő  üdvözlésekre  meghatottan  válaszolt.  Ez  alkalommal 
ö  CB.  és  k.  fensége  Rudolf,  a  budapesti  k.  m.  tudományegyetem,  a  kolozs- 
vári Múzeumegylet,  az  Iparművészeti  Múzeum  és  számosan^  részint  sür- 
gönyileg;  részint  feliratokban  üdvözölték  a  jubilánst.  Az  ünnepély  folya- 
mán átadták,  Havas  Sándor  szép  beszéde  után  az  Arch.  Társulat  által 
kiküldött  bizottság  által  szerkesztett  Albumot,  mely  be  hazánk  archeológusai 
külömböző  közleményeket  írtak.  Az  album  könyvárusi  úton  később  lesz 
kapható.  Az  akadémiai  díszülést  egy  200  terítékű  fényes  banquette 
követte  a  Hungáriában^  lelkes  felköszöntésekkel  a  nagy  tudósra,  kinek 
mint  Társulatunk  alelnökei  egyikének,  Társulatunk  valamennyi  tagja  is 
hosszú  életet  kíván. 

—  Brkb  Antal  gyulafejérvári  kanonok  tagtársunk  kutatásai  köz- 
ben érdekes  oklevél  gyűjteményre  akadt,  mely  I.  Rákóczi  György  idejé- 
ből, a  felírás  után  ítélve,  becses  adatokkal  szolgáland  történetbúváraink- 
nak. Az  oklevél  gyűjtemény  két  külön  könyvből  áll.  Az  elsőnek  czime : 
*Liber  regisi rationis  Itferm'umy  ottomnnnicarum,  vezerioruniy  legatorum,  ac 
arator um  chistianorum  ar  etiam  noHrornint^  Tholdalagi  Mihály  és  Cserényi 
Farkas  leveleivel.  A  második  könyv  articulusokat,  Fogarasra  vonatkozó 
iratokat  is  tartalmazván,  a  következő  czímet  viseli:  »L{ber  registratioím 
literarum  gentrosorum  Georgií  Chernél^  Stephani  f/íZ,  Francisci  MáriásL 
(reorgii  Madarászy  Andreáé  Bogádi,  Andreáé  Reit,  Andreáé  KlobusitzTci. 
Francisci  Hódosai ^  Danklis  Raheczii  el  Catharinae  principissae  ac  egregii>- 
mm  Georgii  JantsoviŰi  et  Stephani  Egri. 

—  A  KÖRiföczDÁNYAi  városi  tanács  múlt  év  decz.  31-iki  határidő- 
vel pályázatot  hirdetett  levéltárnoh'  állomásra.  A  tanács  amaz  elhatáro- 
zása, hogy  ezen  állás  a  diplomaticában  jártas  egyénnel  töltessék  be, 
elismerésre  méltó,  s  buzdítással  szolgálhat  arra  nézve,  hogy  hazánk 
különböző  városaiban  létező  városi  és  megyei  levéltárak  szakértők  gond- 
jai alá  bízassanak. 

—  Lasztókai  Lászi.ó  tagtársunk  s  az  eperjesi  kath.  főgymu. 
érdemes  tanára  Eperjes  város  gazdag  levéltárában  már  évek  óta  folytat 
beható  kutatást,  s  e  levéltárban,  mely  mindeddig  nincs  rendezve,  több 
százra  menő  érdekesnél  érdekesebb  oklevelet  talált.  Különösen  a  1  i^—  1 7 
századokból,  s  nincs  oly  magyar  király,  nevezetesebb  erdélyi   fejedelem, 


TÁRCZA.  95 

történeti  nevezetességű  személy,  a  kiktől  több  darab  jól  megőrzött  ere- 
deti oklevél  nem  volna.  Még  32  régp  czéhládát  is  átkutatott  melyekből 
kfllöDÖsen  művelődési  szempontból  igen  sok  becses  adatot  gyűjtött.  Remél- 
jük, hogy  e  kutatások  gyümölcse  mentül  előbb  napvilágot  fog  látni. 

—  A  SzAket.v  MűvELŐDÉfli  és  gazdasági  egylet  1884-iki  emlék 
könyve  megjelent  Szabó  Károlytól  van  benne  történeti  tanulmány,  mely 
arra  a  kérdésre  felel :  királyi  telepítvényesek-e  a  székelyek  ?  s  melyről, 
minthogy  külön  lenyomatban  korábban  már  kiadatott^  inegemlékeztUnk. 
.Szabó  Károly  ez  értekezését,  mint  tudva  van,  a  marosvásárhelyi  nagy- 
gyűlésen, a  jelenlevők  nagy  tetszése  mellett  olvasta  fel.  A  08  lapra 
terjedő  emlékkönyvet  az  egylet  tagjai  kapják. 

—  MAaYAuoRszÁo  FOoGBTLKNBÉoi  HARCzinÓL  (lelích  Kichardtól 
egy  újabb,  a  XlV-ik  füzet  elhagyta  a  sajtót,  mely  az  1849  elején  tör- 
ténteknek hadtörténeti  rajzát  foglalja  magában.  Ezen  inkább  hadtörté- 
neti munka  ügy  van  írva,  hogy  a  nem  szakembereket  is  érdekelheti. 

—  Adatok  Árpádházi  Boldog  MARorr  történetéhez  czím  alatt 
érdekes  monographia  jelent  meg  Fraknói  Vilmos  és  Némethy  Lajos 
tollából.  Némethy  Lajos  tagtársunk,  azon  kitartó,  fáradságot  nem  ismerő 
azorgalommal,  mely  őt  kutatásaiban  vezeti,  fogott  a  munkához,  hogy 
ÍK)Idog  Margit  lY-ik  Béla  leányának  canonisatiójára,  s  életére  vonatkozó 
adatokat  összegyűjtse.  Míg  Fraknói  Vilmos  a  szentté  avatására  és  cultu- 
sára  vonatkozó  ujabb  adatokat  szép  értekezéssé  fűzte  össze.  A  munka 
természetesen  gazdag  történelmi  adatokban  s  néhány  pecsét  ábrával 
van  ékesítve.  Összesen  282  lapra  terjed. 

—  Karácson  rí  János  »a  nagy-várad-olaszii  római  katholicus 
plébánia-templom  és  plébánia  rövid  történetei  czím  alatt  a  plébánia 
százados  évfordulója  alkalmából  egy  56  lapra  terjedő  monographiát 
úllitott  össze,  a  plébánia  levéltárában  lévő  adatokból,  mely  emlékül 
szolgál  a  plébánia  híveinek,  de  egyszersmind  azon  idők  '  egyháztörté- 
netéhez is  adalék. 

—  >Dél8zaki  Eo  At>att.«  Vajda  Victor  közzétette  úti  élményeit 
egy  csínos  kiállítású  270  lapra  terjedő  könyvben,  mely  Délfranczia- 
ország  ismert  helyeit  s  a  Pyrénéket  ismerteti,  kellemes  és  vonzó  olvas- 
mány, mely  útleírásaink  között  becsülettel  megállja  helyét,  s  figyelem- 
mel van  az  ismertebb  vidékek  történeti  emlékeire  is. 

—  K.  Naot  Sándor  előfizetést  hirdet  » Bihar-ország*  czímü  úti- 
rajzainak második  kötetére.  Az  első  kötet  a  múlt  év  elején  jelent  meg,  s 
a  második  kötet  —  bár  önálló  —  ennek  mintegy  folytatása.  A  kötet 
Bih&rmegye  székhelyének  —  Nagyváradnak  —  újabb  történetét  fogja 
ismertetni,  de  nem  felejtkezik  meg  a  múltról  sem.  Ezenkívül  a  megye 
tcnnészeti  nevezetességeinek,  barlangoknak,  hegyeknek  titkait,  szépségeit 
fogja  kitárni.  Az  érdekeltség,  melylyel  munkája  első  kötete  fogadtatott, 
biztató  előjel  arra,  hogy  e  második  kötetnél  is  méltányolni  fo^a  a  kö- 
zönség az  író  buzgó  törekvését. 


96  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Magyar  díszítő  styl.  A  nagymélt.  m.  k.  vallás-  ós  közok- 
tatásügyi minist^rinm  scgelyeK^se  mellett  in üí párosok,  ipar  á»  polgári 
iskolák,  tanító  és  tanítónői  képczdék,  valamint  középtanodák  használatáffi 
irta  es  rajzolta  Hunzkn  József  rajztanár.  Fára  metszette  MorelH  Gusztáv. 
Budapest  1885.  Deutsch  M.-féle  müve'szeti  intrfzet. 

—  Adatok  árpádházi  boldog  Margit  történetéhez. 

Ereklyéire  vonatkozólag  Némethy  Lajostól.  Szenttté  avatása  és  cultusára 
vonatkozólag  Fraknói  Vilmostól.  Budapest,  1885.  8-adr.  282  1. 

—  A  nagyvár  AD- 0LA8ZII  római  kath.  plébániatemplom  éa 
plébánia  rövid  története.  A  plébánia  százados  évfordulójára  összeállította 
Karácsonyi  János  nagy -várad- olaszli  káplán.  Nagy-Várad,  1884.  8-adr. 
.56  lap. 

—  Magyarország  függetlenségi  harcza   1848 — 49ben. 

írta  Gelich  Rikhárd  tábornok.  A  Tört.  Könyvtár  14.  füzete.  Budapest. 
Aigner  Lajos,  1884.  321—384.  1.  8-adr. 

—  A  SZÉKELY  M1VKLÖDÉ8I  ÉS  GAZDASÁGI-EGYLET  Marosvásár- 
helytt  1884.  évi  szeptember  hó  25-én  tartott  nagygyűlésének  Emlék- 
h'inyve.  A  székely  mivelődési  és  közgazd.  egylet  tulajdona  Marosvásár- 
helytt,  1884.  S-adr.  98.  1. 

—  Antonii  Possbvini  Mibsio  MoscoviTiCA.  Ex  annuis  litteris 
soe.  Jesu  excerpta  et  adnotationibus  illustrata  curante  Paulo  Pierlmj 
a.  J.  Acccdit  cardinalis  Comensis  memorandum  de  missionibus  exteris. 
(Biliotheque  Slave  Elzéverinne  IV.  e.)  Parisiia  1882.  kis  8-adr.  X.  t's 
118  1. 

—  Un  Nonce  1)0  Papé  EN  Moscovie  préliminaire,  de  la  treve 
de  1582  par  le  P.  Pierlimj  s.  J.  (Bibliotbí  que  Slave  Elzéverinne  VL  V} 
Paris  1884.  kis   8-adr.  IV  és  219  1. 

—  Romé  et  MosCOU  (1547 — 1579)  par  le  P.  Pkrlíng  s.  J. 
(Bibliotheque  Slave  Elzéverinne  V.  k.)  Paris  1883.  kis  8-adr.  VIII.  és 
168  1. 

—  OeSTERREICH  UND  BRANDENBURG  1685  — 1686.  Von  Dr. 
Alfréd  I^ifirnm.  Innsbruck,  1884.  8-adr.  Ara  1  frt. 

—  La  Save  le  Danubc  et  le  Balcan.  Voyage  ebez  les  Sloveneí, 
leg  Croates,  les  Serbes  et  les  Bulgare.<«.  Par  M.  L.  Legcr.  Paris,  1884. 
12-edr.  275  1.  Ara  1  frt  80  kr. 

—  Duc  DE  Broglie  :    Frédéric  II.  et    Mahie-Thérése 

d'apres  des  documents  nouveaux  1740 — 1742.  I.  II.  troisibme  edition. 
Pvis,  1884.  Kadr.  L  k.  IV  éa  419  1.  IL  k.  418  1.  Ára  3  fr.  50  o.  — 
3  fr.  50  c. 

—  Etudes  sur  l'AutricHE.  Le  Kablenberg  notes  de  voyag« 
et  d'histoire  par  Josepb  Roy.  Lyon,  1883.  8-adr.  XV  és  333  1. 


II.  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA 

MÁSODIK  KÖZLEMÉNY.  — 


m. 


A  magyar  országgyűlés  szervezete  es  tárgyalásainak  rendje, 
valamint  legfontosabb  functiója,  a  királyválasztás  gyakorlásának 
nvtdja  törvény  által  nem  volt  szabályozva.  A  középkor  politikai 
intézményei  általán  a  szokás  és  hagyomány  alapkövein  épültek. 

A  magyar  közjognak  a  köztudatban  élő  axiómái  sorában 
kiváló  helyet  foglalt  el  az,  hogy  csak  egyféle  nemesség  létezik,  mi- 
nélfogva az  alkotmányos  jogok  tekintetében  a  hatalmas  zászlós 
urak  és  a  szegény  köznemesek  között  nincs  különbség.  Valóban, 
ezek  és  amazok  egyaránt  bírták  a  személyes  megjelenés  és  szava- 
lás jogát  az  országgyűlésen,  mely  egységes  törvényhozó  testületet 
képezett. 

Mindazáltal  bár  ezen  alapelv  csorbítatlan  föntartása  fölött 
féltékenyen  őrködött  a  nemzet,  attól  lényegesen  eltérő  helyzetet 
teremtett  a  gyakorlat. 

A  XIV.  század  vége  óta  mind  gyakrabban  fordulnak  elu 
f-setek,  mikor  a  királyi  meghívólevelek  a  köznemességet  me- 
gyénként választott  követek  küldésére  hívják  föl.  *)  Nem  ritkán 
történik  az  is,  hogy  a  köznemesség,  mikor  tömegesen  gyűlt  volt 
egybe,  önkényt  megbízottakat  választott,  hogy  ne  kelljen  a  hosz- 
""zűra  nyúló  tanácskozások  végét  bevárnia. 

Emellett  az  országgyűléseken,  akár  fejenkint  jelent  meg  a 
köznemesség,  akár  követek  által  volt  képviselve,  —  a  főpapok, 
zászlós  urak  és  a  királyi  tanács  többi  tagjai  (a  főrendek)  külön 


*)  1385-beii  fordul  elo  az  első  eset.  V.  Ö.  Hajnik  Imre  akadémiai 
értekezését:  >A  nemesség  országgyűlési  fejenként  való  megjelenésének 
megazüuése.c  (1873) 

^XÁXADOK.     1885.     II.     FtiZET.  7 


oLe7 


í  5  AUG)969 


98 


II.  ULÁSZLÓ 


helyen  tanácskoztak,  rendszerint  Budavárában,  és  többnyire  csak 
akkor  jelentek  meg  a  Rákoson  táborozó  köznemesség  gyülekezeté- 
ben, mikor  az  általok  előlegesen  megállapított  végzéseket  elfoga- 
dás, jóváhagyás  végett  előterjeszteni  kivánták.  ^ 

A  főrendek,  kik  ily  módon  tényleg  az  országgyűlés  egyik 
külön  alkatrészét  képezték,  és  a  kezdeményezés  jogát  egészen 
magokhoz  ragadták,  ezt  természetesen  a  királyválasztásnál  is 
igénybe  vették.  Tömeges  gyülekezetek  körében,  a  hol  fölkiáltás 
útján  történik  az  ügyek  eldöntése,  és  a  fejenként  való  szavazás 
kivihetetlen :  azok,  kik  az  indítványozás  jogát  bírják,  rendes  kö- 
rülmények között  döntő  befolyást  gyakorolnak  az  eredményre.  Az 
14:58-iki  eset,  amikor  a  fegyveres  köznemesség  tömege  Mátyás 
megválasztására  kényszeríti  a  főrendeket :  elszigetelten  álló  kivé- 
telt képez. 

Mátyás,  úgy  látszik,  épen  ezen  eset  ismétlődését  akarta 
megakadályozni.  Törvény  útján  szabályozta  a  királyválasztásnál 
a  kezdeményezési  jog  gyakorlását.  Megállapította,  hogy  a  nádor 
hívja  össze  a  királyválasztó  országgyűlést,  vagyis  ő  határozza  meg 
a  királyválasztás  időpontját ;  továbbá,  hogy  a  királyválasztásnál 
a  nádor  adja  legelső  szavazatát,  vagyis  a  megválasztandó  király 
személyére  nézve  ő  tesz  indítványt.  Ezen  intézkedéseknél  is 
János  berezeg  érdeke  lebegett  a  király  szemei  előtt.  Nem  hitt  a 
tömegek  hálájában ;  de  bízott  azok  ragaszkodásában,  kiket  jótéte- 
ményeivel elhalmozott. 

Számításaiban  csalódott.  Egész  combinatióját  már  az  az 
egy  tény  is  fölforgatta,  hogy  halálakor  a  nádori  méltóság  ürese- 
désben állott.  Ez  a  körülmény  a  föJii/Jrewrfefc  befolyásának  súlyát 
tetemesen  gyarapította.  Primus  inter  pares  sem  volt  soraikban. 

A  királyválasztó  országgyűlés  megnyitása  május  17-ikére 
volt  kitűzve.  A  határidő  rövidsége  és  a  közlekedés  nehézségei 
miatt,  csak  május  vége  felé  kezdettek  gyülekezni  az  egyházi  és 
világi  főrendek,  kik  bandériumok  élén,  többnyire  nagyszámú  köz- 
nemesség által  kisérve,  jöttek.  Az  elsők  közé  tartozott   Báthori 


^)  Utóbb  az  1495-ik  éy\  országgyülf^s  egyik  törv^nyczikke  elren- 
delte, liogy  a  király  az  országgyűlés  megnyitása  előtt,  az  elöterjesztiMidu 
ügyek  iránt^  nz  egyházi  és  világi  urakkal  megállapodásra  jnsBon. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  9!) 

István,  ki  az  erdély  urakkal  és  nemesekkel,  május  28-ikán  érke- 
zett Pestre.  ^) 

Június  első  napjaiban  a  főpapok  teljes  számban  együtt  voltak: 
a  gyermek  prímás,  a  fogságából  kiszabadult  kalocsai  érsek,  az  egri, 
zágrábi,  pécsi,  erdélyi,  győri,  veszprémi,  csanádi,  váczi,  nyitrai, 
szerémi^és  bosniai  püspökök.  *)  A  világi  főrendek  soraiból  megjelen- 
tek :  Báthorí  István  országbíró,  Zsigmond  és  Péter  szent-györgyi 
grófok,  Kinizsi  Pál  temesi  gróf,  Geréb  Péter,  Ország  László, 
Bánffy  Miklós,  János  és  Dezső,  Báthori  András,  Eozgonyi  László, 
Drágffi  Bertalan,  Morocz  István  és  László,  Zalonoki  Pankircher 
Vilmos,  Csáki  Benedek,  Pethő  Miklós  és  János,  Zólomi  Miklós.^) 

Slavoniából :  Gereben  László  al-nádor,  gróf  Blagai  Miklós, 
Thúróczi  György,  Dersffi  István,  Bocskai  Péter,  Gudóczi  Péter 
itélőmester,  Roffi  Bernát,  Pekri  Miklós,  Ztubiczai  Gergely  jelen- 
tek meg.  *)  Zápolyai  Istvánt  főkapitányi  tiszte  Bécsben  tartotta 
még  vissza.  Újlaki  Lőrincz  berezeg,  a  Beriszlók,  a  déli  megyék 
nemességével,  késtek  a  megjelenésben. 

Míg  a  főrendek  és  az  előkelő  nemesek  Budán  és  Pest 
városában  szállottak  meg:  a  köznemesek  és  a  főrendek  bandé- 
riumai, a  Rákos  mezején,  sátrak  alatt,  táboroztak.  Számukat 
kilencz'tízezerre  becsülték.  ^) 


^)   Említi  a  milánói  követ  június  20-iki  jelentése.   I).  E.  IV.  221. 

*)   Ezeket  fölsorolja  agy    1490.  június   8-ikáu  kiállított  oklevél. 

(Katona.   História  Critica.  XVII.   20.)  A  milánói   követ  június   20-iki 

jelentésében  említi,  bogy   a  pécsi  püspök  június   13-ikán  érkezett  meg 

hadai  élén.  Lehetséges,  hogy  június   8-ika  után  még  eltávozott,  hogy 

13-ikán  banderiumját  a  fővárosba  vezesse. 

^)  Ezen  világi  urakat  találjuk  megnevezve  a  június  8-iki  oklevél- 
l)en,  melynek  szövegéből  következtetjük,  hogy  azon  napon  főrendek 
nem  voltak  többen  jelen.  (» Memóriáé  commcndamus,  .  .  .  quod  nobis  una 
atm  Regni  nohilihuft  ...  in  nostra  et  totius  Rcgni  congregatione  generáli 
existeutibus.«)  A  tíz  nappal  utóbb  Corvin  Jánossal  kötött  cgyesség  okle- 
veléében még  előfoi'dúlnak :  Zápolyai  István,  Perényi  János,  Magyar 
Balázs^  Dóczi  Péter  és  két  Pakos.  Ezek  kétségkivül  június  8-ika  után 
jöttek.  Ellenben  hiányoznak  a  június  17-iki  oklevélből :  Báthori  András 
és  az  egyik  Morocz. 

^)  Szintén  a  június  8>iki  oklevélben  említtetnek. 

^)  Constabili  Beltrand,  június    2-ikán  llippolyt  érsek   udvarából, 
a    ferrarai    berezegnek   írja:   >AIlogiano   a  la  cauipagna   circa   X.   mila 

7* 


100  n.  ULÁSZLÓ 

A  főrendek  haladék  nélkül  megkezdették  taDácskozásaikat. 
melyek  magyar  nyelven  folytak.  *) 

Négy  pártra  oszolva,  bármennyire  ellentétesek  valának  a 
királyválasztás  tekintetében  czéljaik  és  érdekeik,  mindannyian 
találkoztak  azon  gondolatban,  hogy  a  trónüresedés  időpontját  és 
a  trónkövetelök  versengése  által  nyújtott  kedvező  alkalmat  fol 
kell  használniok,  politikai  állásuknak  a  koronával  szemben  meg- 
szilárdítására, vagy  a  mint  ők  mondották,  arra,  hogy  »az  ország 
visszahelyeztessék  azon  szabadságba,  melyet  Mátyás  előtt  élve- 
zett.«  *)  Ezért  elhatározták,  hogy  a  királyválasztás  elbtt  állapít- 
ják meg  a  király  elé  terjesztendő  hitlevél  föltételeit. 

Ezenkívül  a  pártok  között  egyetértés  uralkodott  egy  taktikai 
kérdésben  is.  A  király-választást  lehetőleg  késleltetni  igye- 
keztek. 

Azok,  a  kik  Ulászló  körül  csoportosultak,  nem  számíthat- 
tak arra,  hogy  a  köznemességet  jelöltjük  részére  a  népszerűség 
varázsával  meghódíthatják.  Tömegek  csak  nevekért  és  jelszavak- 
ért lelkesülnek.  A  politikai  érdekek,  bármily  mély  értelemmel  és 
elmésen  állíttatnak  elő,  hidegen  hagyják,  vagy  épen  gyanakodóvá 
teszik.  Ulászló  hívei  tehát  azon  titkos  tervben  állapodtak  meg, 
hogy  a  köznemességet  kifárasztják  és  a  választás  megejtése  előtt 
szétoszlásra  bírják.  Miksa  pártolói  még  inkább  voltak  utalva  ezen 
eljárásra. 

Ellenben  János  berezeg  azért  óvakodott  siettetni  a  válasz- 
tást, mert  legbuzgóbb  barátai  távol  voltak,  gyűjtve  a  haderőt, 
melylyel  nyomást  akartak  gyakorolni  az  ellenszegülőkre.  A  len- 


cavalli.c  A  miláuói  követ  június  20-ikán  jelenti :  »Ali  YII.  del  presente . . . 
ad  Pesté . . .  erano  adunati  la  magior  parte  de  li  Nobili  del  Beguo,  ínsieme 
cum  la  gente  d'arme  delVajvodaet  li  altrlBaroni  et  Prelati,  che  potevano 
cssere  in  tutto  circa  IX.  milla  personc,  alloggiate  álla  campagna  in 
modo  de  campo  al  costume  de  qua.«  (D.  E.  IV.  428.  és  221.) 

^)  Constabili  június  1 7-ikén  irja,  hogy  Hippolyt  megjelenik  a  fő- 
rendek között,  de  nem  érti  tanácskozásaikat^  mert  magyarul  beszélnek. 
(D.  E.  IV.  430.) 

^)  A  milánói  követ  június  20'ikán  írja:  »La  prima  loro  cura 
pare  rcstituire  questo  Kegno  álla  liberta  qua  fruebantur  antc  Kcgcm 
Mathiam,  c  sopra  omnc  cosa  non  iutendono  di  csscr  piu  dicati.c 


KIRÁLYLTÁ  VÁLASZTÁSA.  lOl 

gyei  berezeg  hívei  pedig  jelöltjük  személyes  megjelenését  óhajtot- 
ták bevárni. 

Június  első  napjaiban  a  főrendek  a  hitlevél  tárgyalásával 
voltak  elfoglalva.  ^)  A  köznemesség  tétlenül  töltötte  az  időt. 

Ezalatt  megérkeztek  a  külföldi  trónkövetelők  követei,  hogy 
küldőik  igényeit  előterjeszszék  és  ezek  érvényesítésére  mű- 
ködjenek. 

Miksa  király  volt  az  első,  a  ki  útnak  indította  követeit. 
Már  april  közepetáján  össze  volt  állítva  a  fényes  küldöttség,  mely- 
nek vezetőjéül  Rudolf  anhalti  herczeget,  tagjaiul  Fueger  Benedek 
brixeni  dékánt,  Reichenburch  Rmibertet,  Ramming  Jánost  és  Ror^ 
bach  Zsigmondot  jelölte  ki.  *) 

Teljhatalommal  ruházta  föl  őket  mindennemű  tárgyalások 
megindítására  és  kötelezettségek  elvállalására.  ^)  Fölhatalmazta, 
hogy  atyja  Frigyes  császár  nevében  is  kérjék  részére  a  magyar 
koronát^)  Biztosíthatták  a  rendeket,  hogy  jogaikat  és  szabadsá- 
gaikat tiszteletben  fogja  tai-tani,  és  őket  »a  méltánytalanul  rajok 
rótt  terhektől^  meg  fogja  szabadítani ;  magyarok  tanácsával  fog 
élni,  a  hivatalokat  magyarokkal  tölti  be,  háborút  a  magyar  rendek 
iiicgegyezése  nélkül  nem  indít.  Figyelmeztetniök  kellett  a  rende- 
ket azon  előnyökre,  melyek  megválasztásából  az  országra  szár- 
maznak :  Morva,  Szilézia  és  Lausitz  a  magyar  koronánál  marad, 
Moldvát  Lengyelországtól  visszaszerzik  ;  Magyarország  és  a 
német  birodalom  között  örök  béke  jő  létre.  A  törökök  ellen  hat- 


^)  A  milánói  követ  janius  20-ikán  irja,  bogy  miután  június  1 — 2 
napjain  a  dunántúli  urak  megjöttek  ^parse  alli  Baroni  e  Prelati  chc  si 
trovavano  qua  de  unirsi  e  incominciare  ad  tractare  de  conditionibus  et 
legibus,  qnas  deberet  accipere  Rex  futurus.c 

^)  Az  1490.  ápríl  20-ikán  kelt  megbízólevél  Firnbabernél  25. 
^)  >.  .  .  Tractaudi,  sese  inscriptionibus  obiigandi  vei  etiam  in  aui- 
mam  nostram^  si  opus  fuerit,  jurandi.c 

^)  A  megbízólevélben  Miksa  kiemeli :   >Dominus  et  genítor  noster 

paternam  in  nos  affectionem  jus  suum  et  regnum  illud  nobis  favet  (atc), 

iU  üt  nos  praefatum  Regnum   Hungáriáé,   juxta  easdem  inscríptioneB, 

tamijaam  suae  Maiestatis  fílius  regere,  gubernare,    possidere  possimus.c 

(Az  utasításban   is  említi:   »Die  Rumisch  Kunigliche  Maiestfit  von  der 

Kaíserlicben    Maieetilt    Willen  babén   di  Crone  anzunemen.c    (Firnba- 

ber  64.) 


102  II.  ULÁSZLÓ 

Latos  oltalomra  számíthatnak  a  magyarok,  mert  Miksának  Lö 
vágya,  a  hitetlenek  ellen  harczolni,  és  a  keresztény  uralkodók 
mind  megígérték  segítségöket.  Ellenben,  ha  a  lengyel  királyra 
esnék  választásuk,  a  magyar  korona  elveszti  Morvát,  Sziléziát  és 
Lausitzot ;  Magyarország  és  a  német  birodalom  között  megújul 
az  ellenségeskedés,  melyet  a  törökök  az  ország  területének  meg- 
csonkítására fognak  fölhasználni.  Emellett,  ha  a  követek  meg- 
győződnek, hogy  a  rendek  Miksát  megválasztani  nem  hajlandók, 
utasításuk  szerint,  utalniok  kellett  azon  veszedelemre,  melv  az 
országot  fenyegeti,  mert  a  császár  kénytelen  volna  a  pápá- 
hoz folyamodni,  hogy  egyházi  büntetésekkel  sújtsa  Magyar- 
országot ;  valamint  alattvalóit  és  szövetségeseit  is  fegyverre 
szólítaná. 

Végre  a  követek  írott  és  szóbeli  utasítással  voltak  ellátva 
arra  nézve,  hogy  a  királynét,  János  herczeget,  az  egyházi  és  világi 
urakat  miként  igyekezzenek  ígéretekkel  lekötelezni  és  küldőjük 
részére  vonni.  ^) 

Vájjon  a  Miksa  által  kijelölt  követek  mind  megjelentek-e 
Pesten,  és  mikor  érkeztek  ide,  arról  nincs  tudomásunk  *)  Azok^ 
nak,  kiket  Ulászló  és  Kázmér  lengyel  király  küldöttek  volt,  neveit 
sem  ismerjük. 

Június  7-ikén  és  a  következő  két  napon  a  főrendek  meg- 
jelentek a  Rákoson,  hol  a  külhatalmak  követei  egymásután 
kihallgatást  nyertek.  Ezek  előadták  küldetésök  czélját,  és  mindazt, 


^)  Az  uraknak  ígérjék,  hogy  hivatalaikban  és  javaikban  meg  fogja 
őket  tartani : 

»Item  aucb  einem  jedem  auszerhalb  des  andern  heimlich  und 
insonderbeit  zusagen,  was  des  einen  jeden  belanget  wird  .  .  .«  A  király* 
néval  »heimlich  zu  handin,  und  ir  Trost  und  Hilf  zusagen  .  .  .€  Ha  lát- 
ják >das  die  Königin  Macht  und  Regiment  hett^  alsdann  mit  ir  und 
den  Íren  tapferlich  und  freundlich  zu  handln,  als  die  Kuniglich  Maiestiit 
des  insonderbeit  mundlicb  bevelhe  tan  hat.«  (A  dátum  nélküli  utasítás 
Firnbabernél.  64—68.) 

^)  Ugy  látszik  Miksa  előrelátta,  hogy  mind  a  hat  nem  fog  meg- 
jelenhetni ;  ezért  utasításában  meghagyja,  hogy  legalább  Breisacher  os 
Rorbach,  vagy  Rorbach  egyedül  igyekezzék  mindenesetre  Magyar- 
országba eljutni. 


KIKÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  103 

amivel  a  ^rendek  hajlandóságát  küldőik  részére  biztositliatiii 
Telték.  0 

Corvin  János  szükségesnek  látta,  hogy  az  ö  igényei  szintén 
üunepélyesen  bejelentessenek.  A  váradi  és  győri  püspököket 
bízta  meg  ezen  föladattal.  Választása  nem  helyezi  kedvező  vilá- 
gításba emberismeretét.  De  a  két  főpap  azon  eljárását,  hogy  ők, 
kik  Ulászló  érdekében  a  legnagyobb  tevékenységet  fejtették  ki, 
iiz  országgyűlés  színe  előtt  Mátyás  fia  mellett  fejtették  ki  rhetori- 
kájok  hatalmát,  igazolhatatlannak  kell  tartanunk  ;  alig  szolgál 
mentségökre  az  a  körülmény,  hogy  a  trónkövetelők  követeinek 
szónoklatait  jelentőségnélkűli  szertartásnak  tekinthették.  ^) 

A  köznemesek  ezalatt  zajosan  sürgetni  kezdek  a  király- 
választást ;  a  pártvezérek  nehezen  bírták  lecsillapítani  türelmet- 
lenségöket,  mely  nőttön-nőtt  azon  arányban,  a  mint  költségeik  és 
élebniszercik  fogytak. 

Ezen  helyzQt  előnyeit  értékesíteni  igyekezett  Albert  pártja. 
Báthori  Miklós  váczi  püspök  fölhívására,  több  megye  nemessége 
a  lengyel  herczeget,  mint  magyar  királyt  éltetni  kezdette.  Azt 
remélették,  hogy  a  bizonytalanságban  levő  tömeget  magokkal 
fogják  ragadni. 

De  rosszul  számítottak.  Ahelyett,  hogy  viszhangra  találtak 
volna,  meglepetést  és  fölháborodást  idéztek  elő.  Maga  Báthori 
István  —  a  párt  vezére  —  vagy  azért,  hogy  a  tervről  nem  volt 

^)  A  milánói  követ  június  20-iki  jelentésiben  einliti,  liogy  június 
7ikéa  a  főrendek  a  Rákosra  mentek.  Bizonyára  a  külföldi  követek 
kihallgatása  végett.  —  Bonfin  hosszasan  szól  a  külhatalmak  követei 
fogadtatásáról ;  de  előadásából  nem  vehetjük  ki^  hogy  mikor  történt  a 
kihallgatás.  Ennek  elbeszélése  után  szól  csak  a  köznemesség  szétosz- 
lásáról;  amiből  következtethetjük^  hogy  Bonfin  tudomása  szerint,  a 
követek  fogadtatása  a  köznemesség  jelenlétében  történt.  Egyébkint  is 
alig  hihető,  hogy  a  főrendek  a  köznemességtől  ezen  látványosságot 
megvonták ;  amire  okuk  sem  volt. 

^)  Bonfin  és  Tubero  elbeszélésök  szövegébe  fölveszik  a  beszédeket, 
melyeket  a  külhatalmak  követei,  szerintök,  tartottak ;  de  kétségtelen^ 
hogy  ezen  beszédek  az  ő  tollúkból  folytak.  Természetesen,  a  két  író 
által  közlött  bef^zédek  nem  azonosak.  —  Bonfin  szerint  az  első  napon 
Corvin  Mátyás,  a  másodikon  Miksa  és  a  lengyel  király,  legutoljára 
UlsUzIó  követei  szólottak.  Tubero  szerint  a  cseh  követek  voltak  az  elsők, 
utáaok  következtek  a  németek,  utolsók  a  lengyelek. 


104  II.  ULÁSZLÓ 

előlegesen  tudomása,  vagy  mert  a  kísérlet  eredménytelenségét 
azonnal  fölismerve,  a  felelősséget  magától  el  akarta  hárítani,  túl- 
buzgó párthívei  között  termett,  és  heves  szókkal  rendreutasította 
őket.  A  merész  vállalat  megbukott.  Intézői  a  következő  éjszaka 
szétoszlottak.  ^)  Báthori  István  pedig  sietett  elhagyni  a  vesztett 
ügyet,  és  Ulászló  pártjához  csatlakozott 

Albert  berezeg  mindazáltal  néhány  száz  nemes  éljeuzésébeii 
törvényesen  megejtett  választást  akart  látni,  fölvette  a  királyi 
czímet,  és  készületeket  tett,  hogy  fegyver  hatalmával  küzdj e  ki  a 
trónt.  2) 

A  Rákoson  csakhamar  helyreállott  a  megzavart  nyugalom. 
Sőt  bizonyos  egykedvű  közönyösség  emelkedett  uralomra.  A  köz- 
nemességet a  pártvezérek  megtudták  győzni  afelől,  hogy  a  király- 
választást fontos  okok  miatt  még  egy  ideig  el  kellett  halasztani, 
ós  hogy  legbölcsebben  cselekszik,  ha  a  hosszúra  elnyúló  tárgya- 
lások végét  be  nem  várva,  szétoszlik. 

A  köznemesség  politikai  függetlenségének  és  aközszellemuek 
hanyatlását  mi  sem  tűnteti  föl  világosabban,  mint  az  a  tény,  hogy 
legjelentékenyebb  jogának  gyakorlására  messze  vidékekről  össze- 
seregelve, a  főrendek  párttaktikája  által  rábíratta  magát,  hogy 
eredménytelenül  elszéledjen,  és  jogait  megyénként  választott  két 
megbízottra  ruházza  át.  ^) 

^)  Ezcu  iueidensről  a  legrészletesebb  clbcszeldst  a  inilauói  követ 
június  20-:ki  jclentcsébeu  találjuk.  A  pápai  követ  június  2á-iki  jelenté- 
sében röviden  szól  róla.  Bonfín  csak  ndhány  sort  szentel  ezen  esemény- 
nek ;  sem  azokat  nem  említi,  a  kik  a  mozgalmat  kezdeményezték,  sem 
azokat  a  kik  elfojtották.  A  cseh  Dubravius  elbeszélése  minden  más 
forrással  ellentétben  áll;  és  hitelesnek  nem  tekinthető. 

^)  Albert,  1490.  július  21-én  Bártfa  városához  intézett  iratában 
^Y>e\  gratia  Rex  Hungáriáé  in  conventione  generáli  campi  Bakos  clcc- 
tus«  czímet  visel.  És  említi  »proclamationem  sacrae  electionis  nostrac  in 
campo  Kakos  mutua  et  concordi  voluntate  Regnicolaram  et  Civitatam 
factam,«  Katona.  XVII.  89. 

^;  Sajnos,  emlékeink  hézagossága  miatt  ezen  tény  előzményeit  és 
rcazlcteit  ncai  ismerjük  kellő  pontossággal.  Constabili  június  17-iki  leve 
lében  úgy  adja  elő  a  történteket^  hogy  a  főrendek  nem  akar- 
ván tovább  együtt  tartani  a  költségükön  élő  nemeseket ,  ezeket 
elbocsátották,  két  nemest  tartván  vissza  minden  megyéből,  összesen 
>mintegy    120'at.<    (D.   E.   IV.   430.)    Ellenben  Bonfin  szerint  a  köz- 


KIRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  105 

IV. 

A  mint  a  köznemesség  tömege,  június  tizedike  táján,  szét- 
oszlott, megbízottai  a  Kákos  mezejéről  Pest  városának  egyik  tem- 
plomába tették  át  tanácskozásaik  színhelyét. 

Mindenek  előtt  a  választási  föltételek  kerültek  napirendre. 

A  főrendek  a  Mátyás  előtt  fönnállott  állapot  visszaállítását 
tűzYén  ki  föladatul,  az  általuk  előlegesen  megállapított  hitlevélben 
nem  kímélték  a  nagy  király  emlékét,  és  nem  haboztak  a  törvény- 
sértés vádjával  bélyegezni  meg.  Sőt  ezt  bizonyára  czélzatosan 
helyezték  előtérbe,  hogy  egyfelől  János  berezeg  népszerűségét 
ellensúlyozzák,  és  idegen  uralkodó  megválasztását  még  inkább 
kívánatosnak  tűntessék  föl. 

A  megválasztandó  királynak  ugyanis  arra  kellett  magát 
köteleznie,  hogy  >az  országot  és  Összes  rendéit  az  ősi  jogok,  kivált- 
ságok és  szabadságok  élvezetében  megtartva,  azokkal  ellenkező 
újításokat,  mint  Mátyás  király  tette  volt,  semmi  szín  alatt  nem 
fog  behozni* ;  hogy  >a  fenséges  Mátyás  király  által  behozott 
újításokat,  különösen  az  egy  forint  adó  kivetését,  el  fogja  törölni «  ; 
a  régtől  fogva  megszokott  rendes  királyi  jövedelmekkel  be  fogja 
érni;  a  Mátyás  és  Beatrix  vagy  bárki  más  által,  ^helytelenül  és 
jogtalanul  elfoglalt  jószágokat*  törvényes  birtokosaiknak  vissza 
fogja  adni ;  meghallgatás  nélkül,  a  törvényes  rend  mellőzésével, 
senkit  sem  fog  büntetni ;  a  bírákat  arra,  hogy  ítéleteikben  az 
igazság  követeléseitől  eltérjenek,  soha  sem  fogja  kényszeríteni. 

De  a  főrendek  nem  elégedtek  meg  azzal,  hogy  a  korona 
hatalmának  túlterjeszkedése  ellen  védgátét  emelnek;  a  magok 
hatalmát  jelentékenyen  gyarapítani  igyekeztek.  A  főpapok  és  fő- 
urak rendjét  a  királyi  hatalom  ellenőrzésére  hívatott  testűlet 
functióival  ruházták  föl.  A  hitlevél  ugyanis  megállapítja,  hogy  a 
király  a  koronát  a  főpapok  és  főurak  gondviselése  alatt  hagyja,  az 
általok   választandó  koronaőrök  rendelkezésére  bocsátja  a  vise- 


ncmessdg,  mivel  a  költségeket  nem  volt  kdpes  többé  viselni,  a  főrendek- 
től engedéiyi  kért  és  nyert,  hogy  szétmehessn,  mire  60  nemest  teljhata- 
lommül  rufaásBott  föl.  —  A  választottak  számára  nézve  hitelesebbnek 
kel]  tarfanuuk  azt,  ki  az  országgyűlés  alatt  ír.  A  szétoszlás  napját  nem 
határozhatjuk  meg  biztosan.  Valószínűleg  június  1 0-ike  táján  történt. 


106  11.  ÜLÁ8ZLÓ 

grádi  várat,  melynek  falai  között  úgy  a  koronát,  mint  az  Ausztria 
YÍsszabocsátása,  Morvaország  és  Szilézia  visszaváltása  esetében 
iizetendd  összegeket  őrizni  fogják.  Ezen  összegek  »a  főpapok  és 
főurak  határo'^ata  szerint*  fognak  az  ország  védelmére  fordíttatni. 
Csak  »a  főpapok  és  főurak  megyegyezésével«  bocsáthatja  vissza 
a  király  Ausztriát  a  császárnak,  és  köthet  vele  békét.  A  forgalom- 
ban levő  érczpénz  tekintetében  szintén  csak  >a  főpapok  és  főurak 
megegyezésével*  hozhat  be  változtatást  Mindéhez  még  az  a  zára- 
dék van  csatolva,  hogy  a  király  azon  végzéseket,  melyeket  »a 
főpapok  és  főurak,  az  ország  többi  Jakosaival  egyetértőleg,  a 
koronázás  előtt  alkotni  fognak*,  megerősíteni  köteles. 

A  főrendek  egyszersmind  óvatosan  gondoskodtak  arról, 
hogy  ha  külföldi  uralkodó  lép  az  ország  trónjára,  idegen  befolyás 
ne  veszélyeztesse  hatalmukat  és  az  ország  függetlenségét  Ennek 
biztosítására  a  hitlevélbe  iktatott  czikkek  egész  sorozata  van 
hívatva.  A  leendő  királytól  követeltetik,  hogy  idejének  nagyobb 
részét  Magyarország  területén  töltse ;  kizárólag  magyar  tanácso- 
sokkal és  udvari  emberekkel  vegye  magát  körül;  az  országot 
illető  ügyekben  kizárólag  magyarokkal  tanácskozzék;  egyházi 
javadalmakat,  világi  méltóságokat  és  jószágokat  csak  érdemes 
magyaroknak  adományozzon ;  egyházi  javadalmakat  külföldieknek 
csak  »a  magyar  főpapok  és  főurak  jóváhagyásával  adomá- 
nyozhat* *) 

A  főrendek  ezen  pontokkal  a  nemzeti  pártra,  János  ber- 
ezeg híveire  is  hatni  kívántak,  megnyugtatva  őket  aziránt,  hogy 
az  idegen  királylyal  nem  fog  idegen  befolyás  az  országba  vonulni. 

De  a  főrendek  többsége,  mely  politikai  és  személyes  érde- 
kek által  vezetve,  el  volt  határozva  arra,  hogy  Mátyás  fiát  a 
választásnál  mellőzni  fogja,  a  hála  és  kegyelet  érzelmeinek  sugal- 
latai iránt  is  megőrizte  fogékonyságát  Mielőtt  mást  emelnének  a 
trónra,  biztosítani  kívánták  János  berezeg  jövendő  állását  Eb 
készek  lévén  neki  mindent  megadni,  amit  az  ország  koronáján 
kívül  nyújthattak,  arra  is  számítottak,  hogy  önkénytes  visszalé- 
pésre bírhatják. 


^)  A  hitlevél  szövege,  a  mint  azt  Ulászló  a  választás  után  e1fo« 
gadta,  törvényeink  gyűjteményébe  föl  van  véve. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  107 

Előterjesztették  tehát  ueki,  hogy  irányában  az  atyjától 
nyert  jótéteményekért  készek  hálájukat  leróni;  de  mivel  a  király- 
választás kimenetele  nem  egyedül  tőlök  függ  és  így  kétes,  most 
mikor  még  ök  rendelkeznek  az  ország  fölött,  gondoskodni  kivannak 
róla,  azon  eshetőséggel  szemben,  ha  nem  ő  emeltetnék  a  trónra. 

A  herczeg  az  ajánlatot  nem  utasította  vissza.  Tárgyalások 
iudűltak  meg,  melyek  rövid  idő  alatt  eredményre  vezettek.  ^) 
Abban  történt  megállapodás,  hogy  János  herczeg,  ha  » Isten  aka- 
ratából vagy  emberek  végzésébők  nem  választatnék  meg  Magyar- 
ország királyává,  ezen  esetben  is  bírni  fogja  a  királyi  czímet  és 
méltóságot ;  Bosnyákország  királyává  fog  választatni,  és  a  leendő 
magyar  király  által,  az  ő  koronáztatása  után  három  vagy  négy 
uappal,  meg  fog  koronáztatni.  Ezenfölül  bírni  fogja  a  slavoniai 
lierczegséget,  mint  a  magyar  királynak  alárendelt  ^fejedelemt  és 
a  horvátországi  bánságot,  mint  a  magyar  király  tisztviselője.  Az 
ezen  állásokhoz  tartozó  jövedelmeken  kivül,  a  királyi  kincstárból 
tizenkétezer  arany  forint  évi  fizetést  fog  a  horvátországi  végvá- 
rak fontartására  nyerni.  Az  atyjától  adományul  vagy  zálogjog- 
czlmen  nyert  várakat,    városokat   és   uradalmakat  megtartja; 
Pozsony,  Komárom  és  Tata  kivételével,  a  melyeket  a  jövendő 
királynak,  a  negyvenezer  arany  váltságdíj  lefizetése  után,  kiszol- 
gáltatni köteles.  A  magyar  koronához  tartozó  várakat,  városokat 
és  uradalmakat,  melyek  tényleg  kezei  között  vannak,  most  azon- 
nal a  főrendeknek  átadja ;  Buda,  Visegrád  és  Belgrád  kivételével, 
melyeket  a  jövendő  király  megérkezéséig  megtarthat.  Az  ausztriai, 
stíriai,  karintiai,  krajnai,  sziléziai  és  lausitzi  várakat,  városokat, 
herczegségeket  szintén  most  azonnal  a  főrendeknek  átadja ;  az 
uppelni  herczegség  kivételével,  mely  örökös  birtoka  marad. 

A  főrendek  végül  kimondották,  hogy  ezen  egyességet  a 
megválasztandó  király  azonnal,  a  mint  az  ország  határain  átlép, 
saját  pecsété  alatt,  és  a  koronázás  után  újra  az  országos  pecsét 
alatt  megerősíti.  2) 

^)  Hogy  az  egyezség  alkudozások  eredménye  volt,  kitűnik  az  okle- 
vél ezen  szavaiból :  »ad  disposicionem  pacis  et  tract^tus  devenimusj  qui- 
fjui  plurilnM  et  notafnlUms  kabUis^  postremo  ....  conclustmiis. « 

<)  Az  Ulászló  király  által  július  31-ik^n  megerősített  egyességről 
kiállított  oklevél  egyik  eredeti  példánya  az  országos  levéltárban.  Kiadta 


108  II.  ULÁSZLÓ 

Ezen  egyességet  János  herczeg  szóbeli  nyilatkozattal  és 
kézszorítással  elfogadta.  *) 

Mindazáltal  egyik  fél  sem  járt  el  jóhiszeműleg.  A  főrendek, 
míg  a  bevezetésben  úgy  szólanak,  hogy  a  királyválasztás  kimene- 
tele nem  tőlük  függ,  és  csak  mint  lehetőséget  tűntetik  föl  azt, 
hogy  nem  János  herczegre  eshetik  a  választás ;  az  egyesség  több 
pontjában  elárulják,  hogy  másik  jelölt,  és  pedig  egy  az  országon 
kivül  lakó  uralkodó  megválasztását  bevégzett  ténynek  tekintik.  ^) 

János  herczeg  pedig  az  egyesség  foltételeinek  elfogadása 
után,  meghiíísítva  a  főrendeknek  a  belső  béke  megóvásához  csatolt 
reményeit,  még  nagyobb  erélylyel  folytatta  actióját,  a  melyre  most 
új  tér  nyílt. 

Talán  épen  az  egyesség  megerősítése  napján,  június  13-ikán, 
vonultak  a  fővárosba  Újlaki  Lőrincz  herczeg,  Ernuszt  Zsigmond 
pécsi  püspök  és  a  Beriszlók,  —  az  egyik  szerb  deszpót,  a  másik 
vránai  perjel  —  több  előkelő  úrral,  sok  nemessel,  néhány  ezer 
fegyveres  élén.  ^) 

Mindegyik  párt  kísérletet  tett,  hogy  őket  megnyerje.  Corvin 
János,  személyesen,  a  kalocsai  érsek  által  kísérve,  kereste  föl  tá- 
borukat. De  ezek  meggyőződvén  arról,  hogy  a  többség  Ulászló 
részére  biztosítva  van,  előnyösöbbnek  látták  a  cseh  király  párt- 
jára állani,  és  ezzel  alkudozásokba  bocsátkoztak.  Mindenek  előtt 
azt  kívánták,  hogy  a  Mátyás  halála  óta  véghez  vitt  erőszakos 
tényekért  és  birtok-foglalásokért  —  egyebek  között  a  pécsi  püs- 
pök a  pécsváradi.  Újlaki  a  péterváradi  apátságot  foglalta  el  — 
büntetlenség  biztosíttassék.  Továbbá  a  Corvin  Jánossal  kötött 
egyesség  megváltoztatását  követelték;  mert  Újlaki  maga  számára 
igényelte  a  bosniai  királyi  czímet,  melyet  atyja  is  viselt,  és  több 


Pray.  Epistolae  Procerum.  I.  378 — 394.  Rovachich.  Supplemeutum  ad 
Vestigía  Comitiorum.  II.  270—282. 

^)  »Data  fíde  et  stipalata  manu  .  .  .  adimplere  promisit.€ 

')  Az  oklevél  szerint  János  herczeg  Buda,  Visegrád  és  Belgrád 
várakat  ^itsque  ad  adventum  futuri  Regis  in  hoc  Regnum^  kezei  k()ZÖtt 
tarthatja. 

^)  A  megérkezés  napját  a  milánói  követ  június  20-iki  jelentésé- 
ben említi.  Bonfín  szerint  kétezer  fegyveres  élén  jöttek. 


RIRÁLYLTÁ  VÁLA8ZTÁSÁ.  109 

uradalomra,    melyek    Corvin  János    birtokában    voltak,  jogot 
tartott  0 

Azonban  az  Ulászlóhoz  ragaszkodó  fórendek  válasza  úgy 
hangzott,  hogy  a  János  hcrczeggel  kötött  egyességtöl  el  nem  állhat- 
nak; bizonyára  lelkiismeretök  tiltakozása  tartotta  őket  attól 
Tissza,  hogy  hűtlenségre  hűtlenséget  halmozzanak. 

üjlaki  és  társai  most  már  Corvin  Jánosnak  ajánlották  föl 
szolgálataikat  A  herczeg  örömmel  fogadta  a  hatalmas  szövetsége- 
seket, és  természetesen  nem  habozott,  azon  esetre,  ha  trónra  segí- 
tik, mindent  megigérni,  a  mit  csak  kivántak :  bosniai  királyságot, 
uradalmakat,  amnestiát  Az  alku  megköttetett.  ITjlakiék  Corvin 
János  zászlaihoz  szegődtek,  a  hová  —  mint  a  milánói  követ  je- 
lentésében hangsúlyozza  —  ^magánérdekeik,  nem  a*  herczeg  sze- 
mélyéhez való  ragaszkodásuk  vezették.*  *) 

Az  ekként  jelentékenyen  megerősödött  párt  —  melynek 
vezető  szelleme  a  pécsi  püspök  vala  *)•  —  belátván  azt,  hogy  a 
királyválasztás  rendes  lefolyása  mellett  kisebbségben  kell  marad- 
nia, nem  habozott  fegyverhez  nyúlni,  és  így  polgár  háború  veszé- 
lyének tenni  ki  az  országot.  A  budai  várból  —  melyet  Corvin 
János  új  hívei  előtt  megnyitott  —  kitörést  terveztek.  *) 

Azonban  a  Pesten  tanácskozó  főrendek  tudomást  nyertek  a 
ter?ről.  Ezen  válságos   körülmények  között  Zápolyai  István  is 


^)  A  milánói  követ,  a  ki  június  20-iki  jelentésében  tüzetesen  szól 
^zcn  tárgyalásokról,  megemlíti,  hogy  Újlaki  igényt  tartott  Garai  Jób 
örökségére^  a  pécsi  püspök  pedig  három  várra,  melyeket  Mátyás  elvett 
toIe  és  fiának  adományozott. 

*)  Június  20-ik!  jelentésében,  melynek  elbeszélése  egészen  magán 
viseli  a  hőség  jellemét  D.  E.  IV.  221—4.  —  Egy  dátum- nélküli,  de 
bizonyosan  június  végén  irt  tudósítás,  mely  Budáról  Milánóba  küldetett, 
említi,  hogy  Újlaki  és  társai  kezdetben  Miksa  pártján  állottak.  (D.  E.  IV. 
184.  Tévesen  april  havára  téve.)  A  miben  a  való  az  lehet,  hogy  Miksával 
i8  alkadoztak. 

')  A  pápai  nuntius  1490  július  18-iki  jelentésében  »malorum 
omniom  famesc  jelzővel  említi  a  pécsi  püspököt.  (A  velenczei  könyv- 
ttrban.) 

*)  A  milánói  követ  június  20*iki  jelentésében  azt  a  rószletet  is 
^uilíti,  hogy  Corvin  János  ezer  gyaloggal  kúazult  kitörni. 


110  II.  ULÁSZLÓ 

megjött  rövid  időre.  *)  Az  ő  hozzájárulásával,  oly  intézkedések 
tétettek,  melyek  határozottságot  mérséklettel  egyesitettek.  A 
főrendek  megmutatták,  hogy  hőn  óhajtják  elhárítani  a  polgár- 
háború iszonyait,  de  egyszersmind  készek  az  erőszakot  eröszat 
kai  torolni  meg.  Június  17-ikén  a  Pesten  együtt  levő  főrendek  és 
nemesek  ünnepélyes  oklevélbe  foglalták  a  János  berezegnek 
tett  és  általa  elfogadott  ajánlatokat.  ^)  És  ugyanakkor  Báthori 
Istvánt,  Kinizsi  Pált,  Drágffi  Bertalant,  jelentékeny  haderő  élén, 
átküldötték  a  budai  partra,  oly  czélból,  hogy  a  vár  ellen  támadó- 
lag  lépjenek  föl. 

Az  összeütközés  most  még  elháríttatott.  Három  napra  fegy- 
verszünet köttetett,  ^)  mely  háromízben,  utolszor  július  2-ig,  meg- 
hosszabbíttatott. *) 

Ezen  idő  alatt,  tárgyalások  folytak.  Az  egyik  részről  Dóczi 
Orbán  püspök  és  Báthori  István,  a  másikról  Ernuszt  Zsigmond 
püspök  és  Újlaki  Lőrinc^  vgltak  a  meghatalmazottak.  A  budai 
vár  Zsigmond-kápolnája  szolgált  találkozási  helyűi.  ^) 

A  pápai  nuntius,  Angelo  ortei  püspök,  ki  Mátyás  halála 
után  is  az  országban  maradt,  fölhasználta  ezen  alkalmat,  hogy 
mindkét  részt  a  béke  és  egyetértés  helyreállítására  buzdítsa.  De 
szavai  hatását  csökkentették  a  Németországból  érkező  tudósítá- 
sok, a  melyek  szerint  a  pápa  Miksa  megválasztását  óhajtaná,  a 
mit  a  nuntius,  ki  hónapok  óta  Rómából  levelet  nem  kapott,  kel- 
lően megczáfolni   nem  volt  képes ;   a  miért  is  tümie  kellett  a 


^)  A  Corvin  János  érdekében  június  17-ikén  kiállított  oklevélben 
a  világi  főrendek  között  második  helyen  áll.  A  szöveg  valószínűvé  teszi, 
hogy  csak  a  tényleg  jelenlevő  urak  soroltattak  fol. 

^)  Az  oklevelet  nyolcz  főpap,  huszonöt  világi  ur  —  kik  névszerint 
vannak  fölsorolva  —  >cacteriquc  Praelati,  Barones  ac  primores  Regni 
Hungáriáé,  ipsum  toíum  Regnum  repraesmtanteat  állítják  ki.  Kiemelik, 
líogy  főczéljok :  elhárítani  a  polgárháborút  *qno<í  jam  non  lyaratum  solum, 
sed  hchoatum  etiam  con^pejijisemuit.^ 

^)  A  milánói  követ  június  20-iki  jelcntésn. 

*)  A  milánói  követ  június  23.  va  július  1  2-iki  jelentc'sei.  D.  E. 
IV.  229.  2,37. 

^)  Boníin  elbeszélése. 


KIRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  111 

magyar  urak  szemrehányásait :  hogy  ő  szentsége  az  országot, 
»Ear6pa  védfalátc  elhagyja.  ^ 

Egyébkint  is  a  pártszenvedélyek  elhatalmasodott  zajában  a 
békére  intő  szózat  nem  talált  meghallgatásra.  Csak  Váradi  Péter, 
a  kalocsai  érsek  karolta  föl  azt,  és  kijelenté,  hogy  ha  a  béke  flhin- 
tartására  irányuló  törekréseivel  czélt  nem  ér,  Corvin  János  udva- 
rát elhagyja  és  érseki  székhelyére  vonul  vissza.  ígéretét  csakha- 
mar teljesíteni  kellett;  mert  a  négy  megbízott  tanácskozásai 
nem  vezettek  eredményre.  *) 

Mindkét  párt  az  elháríthatatlan  küzdelemre  készült.  Corvin 
János  hívei  nagy  erőfeszítéseket  tettek.  Megkísértették,  hogy 
Zápolyai  Istvánt  megnyerjék.  Két  követ  ment  Bécsbe,  fényes 
igéretekkeL  De  siker  nélkül.  ^) 

Ugyanakkor,  június  23-ikán,  a  váradi  püspök  is  Bécsbe 
utazott,  hogy  Zápolyainál  az  ellenfél  igyekezeteit  ellensúlyozza,  és 
vele,  valamint  Ulászló  királynak  ott  tartózkodó  cancellárjával, 
Schellenberg  Jánossal  a  teendők  iránt  értekezzék.  *) 


^)  A  pápai  követ  elkeseredésében  azt  írja  a  pápának ,  hogy  már  ö 
maga  is  úgy  kezd  gondolkodni,  mint  a  magyarok ;  kéri,  hívja  vissza, 
nehogy  ezen  megszégyenítő  állásban  tovább  kelljen  maradnia.  (A  nun- 
tius  jánins  24-iki  jelentése.) 

')  A  pápai  követ  július  1 8-iki  jelentése. 

'}  A  milánói  követ  június  23.  és  július  12-iki  jelentése.  D.  £. 
IV.  237. 

^)  A  milanói  követ  június  23-ikán  írja,  hogy  a  váradi  püspök  az 
éjjel  Bécsbe  utazik,  és  egy  hétig  marad  el.  Ugyan  ez  július  12-iki  jelen- 
tésében iija,  hogy  a  váradi  püspök  azért  küldetett  Bécsbe,  hogy  a  cseh 
cancellárral  értekezzék,  és  »per  riferire  al  Conte  Stefano,  quanto  cra 
facto  et  intendere  lo  parere  suo.c  (D.  £.  IV.  229.  234.)  Corvin  János 
követeinek  és  a  váradi  püspöknek  Bécsbe  menetele  arra  a  téves  magya- 
rázatra adott  alkalmat,  mintha  az  ország  rendéi  az  eldöntést :  a  trónkö- 
vetelők közül  melyiket  fogadja  el  királyul  a  nemzet,  Zápolyai  Istvánra 
bízták  volna.  Nem  kevéssé  meglepő',  hogy  azt,  a  mi  a  történelem  lapjain 
elszigetelve  álló  eset  volna,  a  történetírás  habozás  nélkül  elfogadta.  A  fele- 
lősség ezért  Bonfint  terheli.  Ö  beszéli,  hogy  miután  a  két  párt  meg- 
bízottai megegyezni  nem  tudtak,  »conventum  est  inter  eos,  uti  ad  Comi- 
tem  Scepnsiensem  duo  utrinque  oratores  mitterentur  .  .  .  ut  quemcumque 
B^em  optaret,  is  ab  omnibus  aliis  approbaretur.  Joannes  Varadiensis 
antistes  a  Rcgiii  proceribus  missus  est ;  duo  quoque  a  Coruino  dncc,  qni 
•Stephani    voluntatem     requirerent  ....    Stephanuui     inveniunt    potius 


112  n.  ULÁSZLÓ 

A  fbnforgó  kérdések  megoldása  sok  nehézséggel  járt.  A 
püspök  három  nappal  Bécsbe  érkezése  után  így  szól,  Femstein 
Vilmoshoz  írt  levelében : 

» Minden  gond  és  fáradság,  mely  születésem  napjától  mos- 
tanáig osztályrészem  vala,  elenyészik  ahoz  képest,  a  melyet  az 
utolsó  három  nap  szerzett  nékem. «  ^) 

Ez  alatt  Corvin  János  hívei  átvezették  hadaikat  a  pesti 
oldalról  a  budai  vár  alá.  Elénk  bizalom  és  harczvágy  nyilatkozott 
körükben ;  főleg  mióta  a  királyi  kincstárban  fölhalmozott  meg- 
becsülhetetlen értékű  drágaságokat :  ékszereket,  asztali  készlete- 
ket, fegyvereket  és  kelméket  meglátták.  >Istenen  kívül  senki  sem 
árthat  nekünk  !<  kiáltott  föl  elragadtatásában  a  vránai  perjel. 

Az  arany,  ezüst  és  drágakövek  ragyogása  a  remény  sugarait 
árasztotta  rajok.  A  dús  kincs  eszközt  nyújtott  a  harcz  folytatá- 
sára, és  jutalmat  igért  ragaszkodásukért.  ^) 

Merész  tervet  gondoltak  ki :  hogy  Székesfehérvárra  viszik 
jelöltjüket,  és  a  kezeiben  levő  szent  koronával  megkoronázzák. 

Azonban  Ulászló  hívei  fölfödözték  a  tervet.  Már  előbb  gon- 
doskodtak volt  arról,  hogy  a  koronázási  város  meglepetés  ellen  biz- 


Bohcmiae  Regi,  quam  cuivis  alii  Btudentem. «  —  Magában  véve  teljesea 
hihetetlen,  hogy  akár  Ulászló  hívei  Corvin  Jánost,  akár  Corvin  János 
hívei  Ulászlót  hajlandók  lettek  volna  királyul  elfogadni,  csak  azért,  mert 
Zápolyai  nyilatkozik  mellette ;  aminthogy  Zápolyai  állítólagos  nyilatko- 
zata után  Corvin  János  hívei  nem  hódoltak  meg  Ulászló  előtt  Emellett 
nem  lehetett  titok,  hogy  Zápolyai  akkor  már  Ulászlóhoz  csatlakozott ;  amit 
a  janius  17-iki  oklevélhez  járdlásával  is  nyilvánított.  De  a  legnyomatéko* 
sabb  czáfolatot  a  milánói  követ  jelentései  képezik.  Treyigliói  MaíTeo  jól 
volt  informálva ;  tudta,  miért  ment  a  váradi  püspök,  miért  küldettek  Corvin 
János  követei  Bécsbe.  Ha  négy  megbízott  azon  föladattal  küldetik  Zápolyai- 
hoz, hogy  az  ö  békebírói  eldöntésére  bízza  a  királyválasztás  ügyét,  ezen 
fontos  esemény  nem  maradhatott  volna  a  szemfüles  milánói  követ  előtt  titok; 
aminthogy  senkinek  sem  állhatott  érdekében,  hogy  az  titok  maradjon.  A 
két  forrás  közül  mindenesetre  a  milánói  diplomata  érdemel  nagyobb  hitelt. 

^)  A  váradi  püspöknek  június  26-ikán  Bécsből  cseh  nyelven  írt 
levele  a  Lobkovitz  berezegek  raudnitzi  Itban.  Idézi  Palacky.  337.  lapon. 

^)  A  milánói  követ  július  I2-iki  jelentése,  a  melyben  azt  is  cmliti, 
Corvin  János  hívei  a  császárral  és  a  lengyel  királylyal  is  alkudozásba 
bocsátkoztak.  A  pápai  nuntius  június  24-iki  jelentése  szerint  Újlaki  és 
társai  Albert  lengyel  licrczcget  segítst'gül  hívták. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  113 

I 

tosítTa  legyen.  Most  pedig,  fölszólításukra,  a  fehérvári  prépost 
székhelyére  sietett,  hogy  megoltalmazásáról  intézkedjék.  Egy- 
szersmind sürgető  parancs  ment  Mátyás  királynak  Morvaország- 
ban táborozó  fekete  seregéhez,  hogy  jövetelét  siettesse.^) 

Corvin  János  híveit  most  az  a  veszély  fenyegette,  hogy 
Budavárában  körűi  fognak  záratni.  Abban  állapodtak  meg  tehát, 
hogy  az  ország  déli  részeibe  vonulnak  vissza,  a  hol  erős  váraik 
falai  között,  minden  támadás  ellen  biztosságot  találhatnak ;  és 
terjedelmes  uradalmaikon  haderejöket  szaporíthatják. 

Június  utolsó  napján  történt  a  kivonulás  Budavárából,  a 
hol  erős  őrség  hagyatott.  János  berezeg  magával  vitte  az  egész 
királyi  kincstárt,  amit  Újlaki  és  a  pécsi  püspök  határozottan 
követeltek,  gondosan  őrködve  a  fölött,  hogy  értékes  tárgy  ne 
maradjon  hátra. «) 

Az  első  napon  a  vár  közelében  táboroztak.  Másnap  alig 
egy  mérföldnyi  távolságra  mentek.  Valószínűleg  azért  haladtak 
oly  lassan,  mert  az  ellenpárttól  újabb  egyességi  ajánlatot  vártak. 
Csalódtak.  Eltávozásukban  Ulászló  pártfelei,  a  királyválasztó 
országgyűlés  ellen  intézett  merényletet  láttak  és  rögtön  sereget 
küldöttek  utánok. 

Vezetését  Báthori  István  és  Kinizsi  Pálra  bízták,  a  kiknek 
a  királyné,  az  esztergomi  érsek  és  az  egri  püspök  is  bandériuma- 
ikat rendelkezésökre  bocsátották. 

Corvin  János  hívei,  hogy  időt  nyerjenek,  négy  megbízottat 
—  a  pécsi  püspököt  és  a  vránai  perjelt.  Újlaki  Lőrinczet  és  Kis- 
Horváti  Jánost  —  küldöttek  Pestre.  Az  egész  napot  (július  2-ikát) 
tanácskozva  töltötték.  Este  a  táborba  tértek  vissza  azon  Ígérettel, 
hogy  a  következő  reggel  folytatják  a  tárgyalást.  De  a  mint  tábo- 
rukba jöttek,  azt  javasolták  pártfeleiknek,  hogy  a  tárgyalásokat, 


^)  Ezeu  tervről  és  meghiúsításról  a  milánói  követ  július  12-iki 
jelentése  szól.  A  koronának  Visegrádról  Budára  szállításában  jelenté- 
keny része  lehetett  a  kalocsai  érsek  testvérének  Máténak ;  mert  ezen 
véts^eért  hűtlennek  nyilváníttatván,  budai  házát  Beatrix  a  szentgyör- 
K>'í  grófoknak  adományozta.  (Az  1490.  július  18-án  kelt  adománylcvél 
az  országos  levéltárban.) 

^)  A  milánói  követ  július  12-iki  jelentésében  mogjcpjyzi,  hogy 
ínég  egy  padot  sem  hagytak  hátra. 

SzlíADOK.     1885.    II.    FÜZRT.  8 


114  11.  üIíÁ8zl6 

melyek  kedvező  eredményt  nem  ígérnek,  megszakítva,  sietve 
tovább  kell  vonulni. 

Corvin  János  a  tárgyalások  folytatása  mellett  szólalt  föl. 
De  inkább  eszköze  és  zászlaja,  mint  vezére  volt  a  pártnak.  A 
kellő  erélyt,  hogy  akaratát  érvényesítse,  nélkülözte.  A  helyett 
hogy  tekintélyének  súlyát  határozottsággal  a  mérlegbe  vetné, 
könyeivel  akarta  raegiuditani  környezetét,  fíirva  kérte  :  » engedjék 
visszamenni  Budára ;  mert  jól  tudja,  —  úgymond  —  hogy  külön- 
ben veszve  van.€ 

A  vezér  erélytelenségének  méltó  mellékképe :  követői  cynis- 
musa.  Ezek  kíméletlen  gúnynyal  azt  válaszolták :  > Ám  térjen 
vissza,  ha  úgy  tetszik;  de  kincseit  nem  viszi  magával!* 

A  berezeg  engedett.  Július  3-ikán  folytatták  útjokat. 

Ugyanekkor,  a  Pesten  egybegyűlt  főrendek,  a  biztosok  elma- 
radásából az  ármányt  felismerve,  a  menekülök  üldözésére  Biithorit 
és  Kinizsit  bocsátották.  Ezek  rögtön  fölkerekedtek.  Késő  éjszaka 
elérték  a  vránai  perjel  vezetése  alatt  lévő  utóhadat,  rövid  küzde- 
lem után  szétszórták,  és  a  három  lándzsa-sebből  vérző  perjelt 
foglyul  ejtették. 

A  következő  napon  (július  4-ikén)  a  Sárvíz  partján  érték  utói 
Corvin  János  seregét  Egy  része  már  a  túlparton  volt,  másik  része 
csak  véres  viadal  után  vonulhatott  át  a  hidon,  melyet  szétrombolt 

Mindazáltal  Báthori  és  Kinizsi,  parasztemberek  útmutatása 
mellett,  gázlón  átvezették  csapataikat  így  az  eldöntő  ütközet 
kikerülhetlenné  vált.  Ezt  megelőzőleg  Báthori  buzdító  szavakat 
intézett  vitézeihez.  Fájdalommal  tölti  el  —  úgy  mond  —  az  a 
gondolat,  hogy  egész  élete  folyamán  keresztények  elleni  harcztól 
iszonyodott,  és  most  honfitársai  ellen  kell  csatára  indulnia;  de 
ezek,  a  másik  táborban,  nem  tekinthetők  a  haza  fiainak,  mert  az 
ország  szabadsága  ellen  fegyvert  ragadtak ;  megérdemlik  tehát, 
hogy  úgy  tekintsék  őket,  mintha  törökök  lennének.  ^) 

A  mint  beszédét  végezte,  jelt  adott  a  támadásra.  A  két 
sereg  ereje  jóformán  egyenlő  volt,  és  egyenlő  elkeseredéssel  küz- 
dött De  Coi*vin   Jánosnak,  a  Csonthegy  lejtőjén  fölállított  had- 

^)  Ezen  beszéd,  melyet  a  milánói  követ  július  12-iki  jcleutt^sébcn 
ismertet,  annyira  jellemző,  hogy  azt  valóban  ílyformán  elmondó ttn.ik 
fogadhatjuk  el. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  IIR 

sorai,  előnyös  helyzetök  daczára,  Beatrix  nehéz  lovasságának 
rohama  előtt  meg  nem  állhattak,  és  fölbomolván,  futásban  keres- 
tek menekülést 

A  győzök  hetven  előkelő  foglyot  ejtettek  a  csatatéren,  de 
az  üldözéstől  tartózkodtak.  A  tábor  gazdag  zsákmánynyal  keze- 
ikbe jutott.  A  menekülők  a  királyi  kincstár  legértékesebb  részét 
biztosságba  helyezték  ugyan,  de  drágaságokkal  megrakott  számos 
szekér  maradt  el,  dús  prédát  nyújtva  hadnagyoknak,  közvitézek- 
nek, sőt  még  a  vidék  pórjainak  is. 

Báthori  és  Kinizsi  visszasiettek  Pestre,  és  június  12-én  tar- 
tották bevonulásukat.  ^)  Mire  az  ország  rendéi  a  pécsi  püspököt, 
Újlakit  és  a  kalocsai  érseket  is  a  haza  ellenségeinek  nyilvání- 
tották. Váradi  Péter  félrévonúlása  nem  engesztelte  ki  a  diadal- 
mas párt  haragját,  melyet  személyes  ellenségei  szítottak. 

János  herczeget  kímélték ;  de  tanácsosait  sújtva,  ezzel  ő  rá 
is  kimondották  az  ítéletet.  ^) 

Corvin  János,  pártja  főbb  embereivel,  a  pécsi  püspök  szék- 
helyére vonult  A  szenvedett  kudarcz  természetes  következményei : 
a  kölcsöDös  vádaskodás  és  gyanúsítás,  az  egyenetlenség  és  csüg- 
gedés, nem  maradtak  el.  Székely  Jakab,  a  hadnagyok  egyik  leg- 
kiválóbbja,  heves  szóvita  után,  fölháborodva  távozott,  és  Miksának 
ajánlotta  föl  szolgálatait  Újlaki  Lőrincz  elzárkózott  szerémi 
váraiba,  és  magára  hagyta  a  szerencsétlen  ifjú  herczeget,  a  ki 
Pécsről  távozva,  Slavóniába  vonult  el.  Itt  önző  tanácsadói  befo- 
lyásától menten,  arra  határozta  el  magát,  hogy  a  belbéke  helyre- 
állítására ő  teszi  meg  az  első  lépést.  A  Pesten  levő  főrendekhez 
levelet  írt,  készségét  nyilvánítva  a  kiengesztelődésre. 

A  főrendek  előzékenyen  fogadták  közeledését,  és  Corvin 
János  megbízottja,  Ráskai  Balázs  számára,  menedék-levelet 
küldöttek.  De  nem  látták  szükségesnek,  hogy  a  vele  megindítandó 
alkudozások  kimenetelétől  a  királyválasztást  függővé  tegyék. 

Fraknói  Vilmos. 


^)  Corvin  János  pártjának  ezen  viszontagságairól  becses  részié* 
tekét  tartalmaz  a  milánói  követ  sokszor  idézett  jelentése,  melylyel  Boníln 
«8  Tnbero  elbeszélése  lényegileg  megegyez. 

^)  A  pápai  nnntins  július  1 8-iki  jelentése. 


A  SZÉCÍIYEK  MURAnYüAN 


MÁSODIK    KÖZLEMJ]NY. 


ni. 

Tizenhét  évig  élt  Homonnay  Mária  házasságban  Széchj 
Györgygyei  s  tizenhét  esztendeig  és  kilencz  hónapig  —  haláláig? 
—  viselte  érte  az  özvegyi  fátyolt.  Sohasem  tette  le  nevét;  min- 
flen  levelén,  minden  iratán  ott  van  az  elhunytnak  neve,  czímeivel 
együtt,  s  csak  azután  következik  erős,  férfias,  sohasem  reszkető 
kézzel  írva,  büszke  és  öntelt  vonásokat  mutatva  a  » Homonnay 
Marya.«  Mindvégig  a  fekete  pecsétet  használja,  a  D.  BL  M. 
betűkkel  és  a  Drugethek  ősi  nemzetségének,  hét  seregélyes  vagy 
rigós  czímerével.  A  hosszú  gyász,  melyet  férje  emlékezetének 
szentelt,  a  gyöngédség  és  tisztelet,  melylyel  említést  szokott  róla 
tenni,  félreérthetetlenül  megmondják,  hogy  a  házasság  első  nap- 
jától kezdve  mindaddig,  míg  orgyilkos  kezek  az  egyház  lánczát 
szét  nem  szakították,  boldog  és  zavartalan  volt.  Bármi  vissza- 
tetszőnek mutatkozik  Széchy  György  jelleme,  mint  a  politika,  a 
nyilvánosság  emberéé,  családja  körében,  mint  atya  és  férj  más 
alakot  ölt.  Egyéniségének  ez  egyetlenegy  megnyerő  vonása,  mely 
engesztelőleg  hat  és  sok  nagy  fogyatkozásért  szerez  bűnbocsána- 
tot. A  zord,  kegyetlen,  kapzsi  ember  megváltozott,  midőn  a  har- 
czok  mezejéről  vagy  az  udvari  fondorlatok  színhelyéről  szerető 
hitveséhez,  apró  gyeimekei  közé  visszatért.  Kapzsisága,  dics- 
vágya végre  is  épen  oda  irányultak,  hogy  családját  a  fény,  hata- 
lom, tekintély  szivárványos  létrájának  minél  felsőbb  fokára 
emelje. 

Szerencsés  volt  vállalataiban.  Szerzett  czímet,  vagyont, 
befolyást.  De  a  legszerencsésebb  abban  volt,  hogy  jó  feleséget, 
magához  való  hitestársat  választott.  Hogy  pályája  sikerekben 
oly  gazdag  és  vagyona  annyira  felszaporodott,  azt  saját  élelmes- 
sége mellett  nejének  köszönheti,  ki  sokban  az  ö  jeliemi  fogyat- 
kozAsainak  kiegészítője,   enyhítője,   de  mindenkor,  jó   és   rossz 


A  3ZÉCIÍYEK  MüRÁNVnAN.  117 

uapokbau,  hű  hitvese  volt.  Egyéniségökben  sok  a  rokon  vonás ; 
jcllemök,  hajlamaik,  rokonszenveik,  törekvéseik  hasonlítanak. 
Férjben  és  feleségben  egyaránt  merész  bátorságot,  szívós  kitar- 
tást, az  élet  javainak  megbecsülését  s  bizonyos  gyakorlati  érzék 
mellett  eleven  aristokratikus  öntudatot  fejlesztettek  a  viszonyok. 
Mindketten  ősrégi  családok  gyermekei,  egy  korszak  s  ugyanazon 
társadalom  szülöttei ;  csakhogy  az  asszony  megnyerőbb,  rokon- 
szenvesebb, nemesebb  képviselője  századának,  mint  a  férfi,  kiben 
a  korszak  hibái  és  bűnei  egész  durvaságukban  testesednek  meg. 

Máriát  az  1620-ban  elhunyt  Homonnay  Drugeth  György 
gróf,  Ung  és  Zemplénmegye  főispánja,  aranysarkantyús  vitéz,  tit- 
kos tanácsos  és  tárnokmester  leányának  mondják  összes  genealo- 
i^usaink,  kik  egyetértenek  abban  is,  hogy  anyja  Nádasdy  Kata, 
Nádasdy  Perencz  és  a  hírhedt  Báthory  Erzsébet,  a  csejthei  ször- 
nyeteg leánya  volt  De  mindkét  állítás  téves.  Nádasdy  Kata,  mint 
ez  szülei  leveleiből  ^)  kétségtelenül  kitűnik,  körfilbelől  egykorü 
Homonnay  Máriával  s  e  szerint  anyja  nem  lehetett. 

Az  említett  Homonnay  György,  családjában  e  néven  har- 
madik, viszont  nem  lehetett  a  Homonnay  Mária  atyja.  György 
1620-ban,  halálakor  a  sírköven  Nagyszombatban  levő  fel- 
írat szerint  37  éves  volt.  Mária  pedig  1643-ban  54  éves  korá- 
ban halt  meg  s  így  1620-ban  ugyanakkor,  midőn  György  37  éves, 
már  31  éves  volt  s  így  leánya  sem  lehetett.  Nem  is  volt.  Mária 
szülőinek  nevét  az  országos  levéltárban  őrzött  számtalan,  idevágó 
okmányból  és  családfából  igen  könnyen  meghatározhatjuk  s  ezzel 
egyszersmind  helyreigazíthatjuk  ama  tévedést,  mely  e  tekintetben 
(')sszes  genealógiai  szakműveinkbe  becsúszott.  ^) 


*)  Nádasdy  Tamás  családi  levelezne.  Kiadja  Károlyi  Árpád  én 
Szalay  József.  1596-ban  Báthory  £.  azt  írja  férjének  »az  Katónak 
ii^még  mind  megveszett  az  8zája.«  Ekkor  tehát  meg  apró  gyermek  lehe- 
tett 8  anyja  annak  is  nevezi. 

^)  Az  országos  levéltárban  a  Homonnay  DrugethekrŐlföIegaNeorcg. 
Acta-gyűjteményben  van  töméntelen  okmány.  A  bírósági  aktákban  — 
Személy nöki  iratok  — ^  több  egykorú  leszármazási  tábla  fordul  elö.  Ezek- 
\)ú\  Mária  fölmenő  rokonsága,  minden  kételyt  kizáró  módon,  következőleg 
állitható  össze : 

Homonnay  Ferencz   (neje  Perényi  Erzsébet.) 

fía  leánya 

II.  György  ("J"  1591.  neje  Uóczy  Eufrozina)  Krisztina. 

fía  leánya 

III.  György  f  1620.  Mária  f  1643. 

vnejc  Nádasdy  Kata)  (férje  Széchy  György.) 


118  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

A  Hornon nay-Drugethek  az  ország  eszakeleti   megyéinek 
hatalmas,  nagy  birtokú  dinasztái  voltak,  heves  vérű,   nyugtalan, 
fanatikus  emberek,  főleg  a  XVI.  század  végén  s  a  következőnek 
elején,  midőn  szünetlen  harczban  álltak,  viszályt,  pörpatvart  foly- 
tattak nem  egyedül  szomszédaik,  hanem  egymás  ellen  is.  A  csa- 
ládi iratok  örökös  perlekedéssel,  küzdelemmel,  hatalmaskodással 
telvék.  Atya  és  fiu,  testvér  és  testvér,  sógor  és  sógorasszony  irgal- 
matlanul egymásra  tört  s  a  hol  csak  tehette,  magához  ragadta  a 
másiknak  vagyonát.   Homonnay  Ferencz,   Ungmegye  főispánja 
1582.  jan.  10- én  kelt  végrendeletében  elmondja,  hogy  egyetlen  fia 
II.  György  gereni  s  sztakcsini  házait  megrohanta  és  kirabolta. 
» Annak  felette  ezzel  nem  elégedvén  —  folytatja  az  atya  saját 
liáról  —  ki  mindezeknél  nagyobb,  még  véremben  fertözék.  ^)<  Ez 
a  György  vette  nőül  1580.  táján  Dóczy  Fruzsinát,   kitől   1582. 
post  festiim  domini  Michaelis  Arohangeli  éjfél  után  két  órakor  ^) 
íia  III.  György,  1589-ben  pedig  leánya  Mária  született,  kiaziQú- 
korára  vonatkozó  okmányokban  még  az  Erzsébet-Margit  neveket  i« 
viseli,  melyeket  azonban  ő  maga  később  sohasem  használt  Mintha 
apai  átok  nehezedett  volna  II.  Györgyre,   ő  is  nemsokára,  még 
1591-ben 3)  meghalt.   IQú   gyermekei   árván   maradtak;  leánya 
Mária  nem  is  igen  ismerhette  az  atyját,  kinek  halálával  a  gyer- 
mekekre a  hányatások  hosszú  kora  nyílt  meg.   Anyjok  örökösen 
pörlekedett  a  rokonokkal,   Homonnay  Istvánnal,  Gáspárral  és  a 
többiekkel.   Ez   utóbbi  ellen,   ki  a  kiskorúak  gyámja  volt,   már 
1592-ben  a  törvényhez  folyamodott.   Az  özvegységet  sem  sokáig 
állta  s  az  íratok  szerint  már  1594-ben  neje  volt  báró  Teuifenbach 
Kristóf  kassai  főkapitánynak.    De  ez  a  házasság   nem   tartott 
sokáig,  Teuffenbach  meghalt  s  a  család  ismét  nélkülözte  az  erős 
férfiúi  kéz  oltalmát.   Ellenségei  ezt   fel  igyekeztek  használni  s  az 
1600.  évi  23.  törvéuyczikk  szerint  hat  megye  emelt  panaszt  Dóczy 
Eufrozina  és  fia  György  ellen  mindenféle  erőszakosság  és  hatal- 
maskodás miatt,  az  országgyűlésnél.   Rendes  perbe  fogták  és  sza- 
bályszerűen elitélték  őket.  Ez  a  tíz  éves  Máriát  is  sújtotta,  mert 
a  hűtlenségi  pör  folytán  a  kincstár  lefoglalta  Terebes  várát  s 


1)  Báró  Radvánszky  B^la.  Magyar  Család-élet  III.  123. 

^)  1601.  január  végén  a  jászói  konvent  gróf  Báthory  István 
országbíró  rendeletére  tanúkat  hallgatott  ki,  arra  nézve,  törvényes  gyer- 
mek-e  György.  Az  összes  tanúvallomások  a  törvényességet  igazolták. 
A  születéséről  itt  közlött  adatok  a  felvett  jegyzőkönyvből  valók.  Neorcg. 
A.  814:  29.  Orsz.  Lev. 

^)  Ez  évből  még  megvan  az  általa  kiállított  procuratoria.  De  az 
1592-ki  procuratoriát  már  csak  özvegye  állította  ki.  Leleszi  konvent 
irata.  Prot.  37.  és  88. 


A  SZÉCIIYEK  MOKÁNYBAN.  1 1 9 

jószugái  s  Mária  csak  hosszadalmas  alku  utján  nyerhette  meg  az 
őt  a  jószág]>ól  illető  leánynegyedet,  melyet  mások  bűneiért  a  tör- 
vénynek és  szokásnak  megfelelően  el  nem  vehettek  tőle.  ^)  De 
nem  ez  volt  az  egyedüli  csapás,  mely  a  fiatal  leányt  ez  időben 
sújtotta.  1600-ban  mindszent  táján  az  özvegy  két  gyermekével 
Ungmegyében  neviczkei  várában  időzött.  Ekkor  Homonnay  Dru- 
geth  BáUnt  »nem  tudni  minő  szándéktól  indíttatva,  megszegve  a 
korona  iránti  hűséget  és  nem  a  közbéke  szempontjaitól  vezetve* 
mintegy  háromezer  emberrel,. nemesekkel,  szolgáival  és  jobbágyai- 
val a  várat  megtámadta  és  el  akarta  foglalni.  De  Dóczy  Fruzsina 
férfiasan  védte  magát.  Homonnay  a  várat  rendes  ostrom  alá  fogta 
s  az  elientállást  akként  törte  meg,  hogy  a  csatornákat,  melyek- 
ben az  ivóvizet  a  várba  vezették,  szétrombolta.  Erre  a  vár  úrnője 
kénytelen  volt  az  erőszaknak  meghajolni  s  megnyittatta  a  kapu- 
kat, a  betörő  ellen  a  rendes  pör  utján  keresve  orvoslást.  ^) 

Noha  a  támadásra  kétségkivűl  anyja  és  fivére  szolgáltat- 
hattak ha  nem  is  indokot,  de  legalább  ürügyöt,  a  fiatal  leány 
velők  együtt  érezte  következményöket.  IQúságának  első  évei  tehát 
alig  lehettek  boldogok  az  örökös  hányatás  és  viszályok  közepette. 
Csakhamar  olyasmi  történt,  mi  még  mélyebben  sújtotta.  Anyja 
harmadízben  férjhez  ment  és  pedig  külföldre,  egy  lengyel- 
országi strarostához.  8)  Első  férjétől  származott  két  gyermeke 
ittbenn  maradt  az  országban.  György  már  serdült  korába  lépett, 
sot  1600  óta  Unmegye  főispánja  volt.  Húga  Mária  azonban  még 
nagyon  rászorult  volna  az  anyai  gondozásra.  De  nélkülöznie  kel- 
lett azt  s  így  gyermekkorában,  melyet  keserű  megpróbáltatások 
közt  töltött,  önmagára,  saját  lelkére  lőn  utalva,  mert  testvérbátyja 
még  mindig  nem  érett  meg  annyira,  de  nyugtalan,  heves  tenné- 
szete  mellett  nem  is  érezhetett  kedvet  hozzá,  hogy  nővére  nevelé- 
sének szentelje  magát. 

Anyjok  házassága  még  más  bajt  is  hozott  Györgyre  és 
Máriára.  A  lelkiismeretlen  asszony  magával  vitte  lengyelországi 


^)  A  különböző  iratok  az  Orsz.  Lvtban. 

2)  £z  adatok  Rudolf  király  1601.  decz.  21éLi  kelt  levőidből 
vevdk,  melyben  Homonnay  Bálint  ellen  a  híitlenségi  pör  megindítását 
rendeli  el.  A  levél  az  idézés  kézbesítéséről  szóló  jelentéssel  a  jászói  kon- 
vent 1601.  évi  iratainak  1.  számú  csomójában  van. 

^)  Az  egykorú  1602-ki  írat  nem  említi  nevét  s  csak  azt  mondja 
DóczY  FruzsináFÓl  »nunc  verő  cujusdam  PoHni  Starozta  nominati  ut 
ftsaemissent  consors.«  Ellenben  egyik  1648-ki  okmány,  melyet  unoká- 
jának özvegye  állított  ki,  ekkép  mondja  a  harmadik  férj  nevét :  »FrusinR 
Dóczy  prímum  Gleorgii  condam  Homonnay  senioris  postea  verő  Sigis- 
mundi  Nagykoncziczay  poloni  consorsc  Neoreg.  A.  888  :   72. 


120  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

férjéhez  gyermekei  egész  ingó  vagyonát,  készpénzét,  drágaságait, 
melyek  roppant  értékeket  kéj)viseltek.  A  gyermekek  vizsgálatot 
kértek  ez  ügyben  s  István ffy  Miklós  1602.  május  havában 
megbízta  a  jászói  konventet,  eszközölje  a  tanúkihallgatásokat. 
Sáros-,  Zemplén-,  Abaíijmegyékböl  számos  tanút,  nemest  és  nem- 
telent, férfit  és  nőt  hallgattak  ki,  nagyobbára  olyanokat,  kik  a 
pénz  elszállításában  többé-kevésbé  részt  vettek.  A  vallomások 
szerint  Fruzsina  minden  készpénzt  és  ingóságot  magával  vitt 
Egyáltalán  semmit  sem  hagyott  gyermekeinek.  A  pénzt  zsákok- 
ba, a  drágaságokat  ládákba  rakták  s  három  nagy  társzekereken, 
mindegyiket  hat  ló  húzta,  szállították  el.  Pénzeszsák  összesen  35, 
mások  szerint  50  volt  s  a  készpénz  összege  80.000  frtra  ment 
Ebből  az  anya  25.000  frtot  fentartott  lepecsételt  zsákokban  gyer- 
mekei számára.  De  magával  vitte  Lengyelországba  azt  is,  s  midőn 
Samoborba  érkezett  a  starostához,  ez  minden  zsákot  felbontott  s 
a  pénzt  összekeverte.  Fruzsina  ez  ellen  felszólalt  ugyan,  de  ered- 
ménytelenül. A  tanúkihallgatások  szerint  Fruzsina  azután  Zalo- 
schia  lengyel  városban  lakott,  melyet  40.000  magyar  forinton  vett 
meg.  ^)  Vagyonuk  egy  részét  a  gyermekek  később  valószínűleg 
visszakapták  s  Homonnay  György  lengyelországi  birtokai  leg- 
alább részben  anyjától  származhattak  reá.  Ezt  sejteti  azon  tény, 
hogy  György  örökösei  még  1648-ban  fizettek  ki  egy  nagyanyjok- 
tól  származó  lengyelországi  adósságot,  mit  bizonyái-a  nem  tesz- 
nek, ha  a  nagyanyja  aktív  vagyona  nem  ö  reájok  szállott  volna. 

Anyja  elköltözésével  Mária  már  tizennégy  éves  korában 
némi  önállósággal  kezdte  kezelni  saját  ingatlan  vagyonát  s  már 
3  603-ból  maradt  fenn  tőle  eredő  hivatalos  okmány.  2)  Az  élet 
tehát  korán  önállóságra  szoktatta  s  viharai  nem  törték  meg  az 
itjú  leány  lelkét,  hanem  évről-évre  összhangzatosabban  fejlesztet- 
ték a  benne  szunnyadó  jó  tulajdonságokat,  nemesebb  vonásokat. 
Egyénisége  már  teljes  kifejlésre  jutott,  mikor  huszadik  évében 
1608.  második  felében  vagy  1609.  elején  Széchy  Györgygyei 
házasságra  lépett. 

Férje  ősei  várába,  Balogba  vitte  ifjú  hitvesét  s  ottan  teltek 
cl  mézes  heteik.  De  a  nyugalom  nem  tartott  sokáig.  Sem  a  köz- 
viszonyok, sem  Széchy  tettvágyó  természete,  nyugtalan  vérmér- 
séklete nem  voltak  olyanok,  hogy  akár  a  szeretett  feleség  mellett 
is  sokáig  maradjon  az  idylli  magányban.  A  heves,  fáradalmat, 
férfias  szórakozásokat  szerető  ember  hamar  visszakívánkozott  a 
tábori  élet  mozgalmaiba.   Es  a  nő,  kit  élete  párjává  tett,  szintén 

^)  Az  idevonatkozó  okmányok  Jászon.  1602-ki  oklevelek  közt 
a  32.  szám  alatt. 

^)  Jászói  konvent  Lib.  16.    fol.  24.  Procuratoria  constitait  1603. 


A  SZÉCIIYEK  MÜRÁNYBAN.  121 

nem  írtózott  a  vitézi  ólét  megpróbáltatásaitól.  Nem  valami  gyönge, 
ideges,  kényelmet,  mulatságot  hajhászó  asszony  volt.  Ebben  is 
hasonlított  athleta  erejfi  férjéhez ;  lelke  nem  ismerte  a  félehnet, 
testi  szervezete  megbírta  a  fáradalmat ;  szerette  féijét  s  megosz- 
totta vele  katonai  foglalkozása  viszontagságait.  Követte  a  táborba 
is,  ámbár  állandó  lakásuk  mindig  a  balogi  vár  maradt.  Itt  időz- 
tek Széchyék  1612.  január  havában,  midőn  a  férj  kívánságára 
Rozsnyó  városa  kiküldötte  hozzájok  » érvágás  és  köpölyöÉés« 
végett  Borbély  János  városi  orvost.  Ugyané  hó  27.  napján  Széchy 
György  nejével  és  cselédjével  belátogatott  Rozsnyóra,  hol  ételre- 
itah-a  és  fűszerre  16  frt  86  dénárt,  15  véka  zabra  5  frtot  költöt- 
tek. A  város  viszont  félhordó  borral,  mi  6  frt  50  drba  került,  ked- 
veskedett előkelő  vendégeinek.  ^) 

A  tábori  élet  kalandos  napjainak  azonban  hamar  véget 
vet4?tt  két  köríílmény.  Az  első  az  anyai  kötelesség,  a  másik  a 
vagyonkezelési  teendők  voltak,  Széchy  Györgynek  már  előbb  voltak 
W^s  jószágai,  ingó  javai  pedig  szintén  igen  jelentékeny  összeget 
képviselhettek.  A  vitézi  foglalkozás  oly  merész  és  élelmes  ember- 
nél mint  ő  volt,  nem  maradt  anyagi  haszon  nélkül.  A  barczme- 
zon,  a  kisebb-nagyobb  csetepatékban  mindig  akadt  egy  kis,  sőt 
sokszor  dűs  zsákmány  rabokban,  paripában  s  másnemű  értékes 
jiortékában,  melynek  javát  a  vezetők  ragadták  magukhoz  s  vagy 
megtartották  vagy  elkótyavetyélték.  Egész  vásárt  szoktak  csapni 
efiy  diadalmas  harcz  vagy  sikeres  megrohanás  után,  mint  ezt 
Bethlen  Gábor  ^)  s  mások  egykorú  levelei  sokszor  említik.  E  har- 
czok  kétségkívül  gyarapították  Széchy  saját  szerzeményű  vagyo- 
nát s  Bocskay  kincseinek  elosztásakor  is  busásan  kivette  a  maga 
részét.  Hogy  volt  pénze,  azt  azon  adat  is  kétségtelenné  teszi,  hogy 
1611-ben  a  magáéból  járult  a  hadak  fizetéséhez.  Nejével  szintén 
l^azdag  hozományt  kapott,  nagy  urodalmat  azonban  ez  időben  még 
nem  szerzett.  Vett  ugyan  1611-ben  két  praediumot  Gömörmegyc- 
ben  *),  de  saját  szerzeményű  tetemes  ingatlan  vagyonának  alapját 
mégis  csak  neje,  Mária  vetette  meg,  ki  1613-ban  apósától,  Széchy 
Tamástól  szintén  Gömörmegyében  a  murányi  uradalom  egy 
részét,  a  lubniki  birtokot  és  nemesi  kúriát,  Rőczét,  Pólónkat, 
Vizesrétet,  Hosszúrétet  s  más  jószágokat  zálogba  vette.  Mindezt 


^)  Rozsnyó  számadási  köuyvei  1612.  Mikulik  József  szí vessdgdből. 

*)  Bethlen  G.  Pol.  Levelei  1621.  fcbr.  13.  Thurzónak  hosszasab- 
^au  beszélve  el,  minő  szokás  fejlődött  ki  a  foglyok  és  a  zsákmány  szét- 
osztásában régóta,  fölemlíti  » Sárkányszigetében  mikor  az  urak  megverek 
Sasvár  pasát,  Szombathelyben  bánták  a  kótyavetyét  három  hétig. « 

*)  Orsjr.  Lev.  Neoreg.  Acta. 


122  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Szécby  Tamás  17,000  frtban  adta  átmeny6nek,Houionnay  Mái  iá- 
nak és  örököseinek,  i) 

Ezzel  meg  volt  vetve  az  önálló  gazdálkodás  alapja  Széchyuc 
számára.  iRz  időtől  fogva  reá  nehezedett  nemcsak  a  háztartás 
gondja,  de  a  vagyonkezelés  is  mindenféle  apró  és  nagy  terhével. 
Mert  a  tizenhetedik  század  magyar  főúri  asszonya  volt  a  családi 
vagyon  gondviselésének  legfelsőbb  közege.  A  közpályán  működő 
fcrfút  egész  más  irányű  és  természetű  munka  vette  igénybe.  Ha 
nem  katonáskodott,  országgyűlések,  főispáni,  tanácsosi  vagy  más 
teendők  néha  hónapokra  elvonták  övéitől.  Az  egyes  helyek  távol- 
sága akkor  is  ugyanaz  volt  ugyan,  mint  ma,  de  a  rossz  utak  és  a 
gyarló  közlekedési  eszközök  folytán  egy-egy  kirándulás  Bécsbe, 
Pozsonyba,  Nagyszombatba  vagy  csak  a  megye  gyűléseire,  gyakran 
heteket  vett  igénybe.  Ehhez  járultak  a  hosszas  táborozások,  szün- 
telen hadakozások,  melyek  mind  más  irányban  fogyasztották  a 
férfi  idejét.  Gondoskodnia  kellett  tehát,  hogy  legyen  otthon  helyet- 
tesítője, természetes  képviselője,  aki  a  fizetett  tisztekre  ügyeljen  s 
tcvékenységöket  ellenőrizze.  E  helyettesítő  nem  lehetett  más,  mint 
a  feleség,  az  úrasszony.  A  magyar  nő  ez  időben  az  anya  mellett 
főleg  vagyonkezelő  volt.  A  nők  e  korbeli  levelei  telvék  is  gazdál- 
kodási, üzleti,  adásvevési  s  más  ilyen  nagyon  gyakorlati  dolgokkal. 
Nem  szívok  belső  világának,  érzéseiknek  festésével  töltik  lapjai- 
kat, nem  szellemeskednek,  nem  érzelgősködnek,  hanem  soraik 
józan  és  tiszteletre  méltó  gyakorlatiasságot  lehellenek.  Magyar- 
országban akkor  nem  volt  királyi  udvar,  mely  magához  vonzza  a 
főrangú  hölgyeket,  mely  szellemök,  érzelmeik  finomodásával  egy- 
szersmind arra  kényszerítse  őket,  hogy  egyébbel  se  gondoljanak, 
mint  a  toilettekkel,  melyekben  a  sok  udvari  ünnepélyen,  barát- 
nőik mulatságain  tündökölni  fognak.  Az  akkori  magyar  nő  sokat 
élt  egyedül  várában,  hova  a  közlekedési  és  közbiztonsági  viszo- 
nyok folytán  csak  néha  napján  vetődött  vendég.  Igaz,  hogy  ilyen- 
kor aztán  kitett  magáért,  ellátta  fényesen  s  egyhamar  el  sem 
bocsátotta.  De  ez  is  bizonyítja,  hogy  a  vendéglátás  nem  minden 
nap  eshetett  meg.  Nemcsak  nevelése,  hanem  életviszonyai  is  a 
gazdálkodásra,  a  vagyonkezelésre  utalták  a  magyar  nőt.  Ez  volt 
szórakozása,  mulatsága ;  ez  foglalkoztatta  lelkét  s  űzte  el  köré- 
ből az  unalom  árnyékát.  E  foglalkozás  azután  egész  lelkületében 
kifejeződött ;  nem  nyomta  el  ugyan  benne  az  asszonyi,  gyöngé- 
debb vonásokat,  de  komolyabb,  edzettebb,  az  élet  minden  körül- 
ményéhez alkalmazkodni  tudó  jellemet  adott  neki.  E  nőnek  nem 
volt  ideje  érzelgösségre,  bölcseleti  vagy  metaphysikai  okoskodásra. 


*)   Az  eredeti,  magyar   nyelven  írt  záloglevél  Oraz.  Lev.  (N.  A. 
455:   32.) 


A  8ZÉCUYEK  MÜRÁNYBAN.  123 

melyet  e  korszak  frauczia  Lölgyoibeu  oly  remekül  fest  Saiiite- 
Beuve.*)  Még  iiáluuk  nem  alakult  megaförendü  világ  ama  fényes 
társasága,  melynek  egyedüli  foglalkozása  az  elméskedés  s  mely- 
ben a  ^conversations  infinies*  folytak.  A  »végtelen  csevegés* 
mulatságát  az  akkori  magyar  no  nem  ismerte  s  Moliere  még  a 
század  végén  sem  talált  volna  nálunk  mintát  a  »Precieuses  ridi- 
cules<-ben  rajzolt  nőalakokhoz.  A  magyar  nőt  épen  a  század 
első  felében  jellemzi  leginkább  az  a  patriarchális,  komoly  és 
uemes  vonás,  mely  a  féi'fi  életterheinek  hűséges  megosztásában 
nyer  positiv  kifejezést. 

E  tekintetben  fiomonnay  Mária  korának  egyik  legtiszte- 
leti-eméltóbb  nőalakja.  Nehéz,  nagy  iskolán  ment  át  hajadon  ko- 
rában s  férjhez  menetele  után  mint  hitves,  mint  anya,  mint  a 
valódi  magyar  főrangú  asszony  typikus  alakja  egyaránt  kiváló 
jelenség.  Van  lényében  valami  az  angol  puritánokból ;  komoly,  sőt 
koraor,  szigorú  és  túlkövetelö,  aki  mindenkihez  a  legnagyobb  igé- 
nyeket intézi,  de  csak  azért,  mert  maga  is  nagy  igényeket  képes 
kielégíteni.  Sokszor  a  túlságba  esik ;  e  vonás  családjától  maradt 
reá.  Nem  tűr  ellenmondást,  még  pediig  legkevésbbé  gyermekei,  sőt 
egyháza  részéről  sem.  E  mellett  gazdálkodó,  takarékos  a  túlzásig, 
de  viszont  nem  szűkmarkú,  ha  rangja,  tekintélye,  egyházának 
érdeke  megkivánja.  Egész  valójából  kiérzik  a  nemes  asszony,  aki 
ösztönszerűleg  a  noblesse  obiige  törvénye  alatt  áll  s  készségesen 
megfelel  követelményeinek. 

Széchy  György,  de  különösen  neje,  Murány  várát  a  pro- 
testáns szellem  és  műveltség  egyik  középpontjává  tette.  Györgyöt 
magát  egy  író  egyenesen  »hero8  evangelicus«-nak  nevezi.  Csak- 
ugyan ö  és  neje  lettek  a  gömöri  ev.  egyház  támaszai  abban  a  ne- 
héz időben,  midőn  az  ellenreformatio  mindenütt  sikeresen  foly- 
tatta művét.  A  gömöri  esperesség  —  egykorú  feljegyzések  szerint 
—  épen  ez  időben  élte  legnyugalmasabb  korát  s  békésen  fejlődött 
a  hatalmas  murányi  földesúr  védelme  alatt.  Széchy  szenvedélyes 
természete  az  egyház  ügyeiben  is  érvényesült.  Nemcsak  elűzte 
birtokairól  a  kath.  papokat,  ^)  hanem  azzal  a  nagy  befolyással 
sem  elégedett  meg,  melyet  előkelő  állása  természetszerűen  jutta- 

^)  Portraits  de  Femmes^  Madame  de  Sevigné. 

')  1619<ki  országgyíiidsen  a  katholikusok  sérelmei  közt  fel  vau 
cmlitve.  Türelmetlenségének  egy  további  bizonyítéka,  bogy  midőn  1620- 
ban  a  kamara  valakit  Gömörmegye  dicatorává  nevezett  ki,  ez  ellen  Széchy 
roppant  lármát  csapott  s  semmi  esetre  sem  akarta  tümi  állítva,  hogy  az 
illető  nem  megyei  birtokos.  Hoffmann  GryÖrgy  kamara  elnök  azonban 
erre  azt  írja,  hogy  e  kifogás  nem  áll  s  Széchy  csak  azért  tit  olyan  zajt, 
mert  az  illető  katholikas  vallású.  Az  íratok  Orsz.  Lcv. 


124  .   AC8ÁÜY  IGNÁCZ. 

tott  neki  a  saját  egyháza  életében.  Ha  kedve  kerekedett,  önké- 
nyesen, az  egyházi  szabályok  ellenére  beavatkozott  a  papválasz- 
tásba,  mit  még  a  különben  mindig  hódolatra  kész  esperesség  sciu 
hagyhatott  szó  nélkül.  Máskor  viszont  a  papság  vette  a  hívek 
engedetlensége  ellen  igénybe  támogatását,  s  Széchy  tömlöczczel 
és  nehéz  birsággal  fenyegette  a  rakonczátlanokat.  ^) 

Nejének  szereplése  e  téren  sokkal  nemesebb,  sokkal  előke- 
lőbb. Az  ő  ellenmondást  nem  türö  természete  s  az  abból  folyó 
türelmetlenség  szintén  nem  riadt  vissza  az  erőszaktól,  ha  vallásos 
érdeket  látott  sértve.  Buzgó  híve  levén  az  evang.  hitnek,  midöo 
Bege  és  Otrokocs  lakói  a  kálvinista  hitre  akartak  áttérni,  Szé- 
chyné  lovas  és  gyalog  katonáival  gátolta  meg  ezt  az  istentelen- 
séget.2)  De  különben  szellemi  eszközökkel  is  gyarapítani  igyeke- 
zett egyházát.  Iskolákat  és  templomokat  alapított  s  gondoskodott 
róla,  hogy  ez  iskolákban  jól  fizetett,  jóra  való  tanítók  s  tanítvá- 
nyok legyenek,  minél  nagyobb  számmal.  A .  külföldön  tanuló 
» szegény  deákok  >-kat  tekintélyes  összeggel  támogatta.  Csak  a 
Königsbergában  tanuló  magyar  ifjaknak  évenkint  kétszáz  tallért 
—  ama  korban  igen  nagy  összeget  —  szokott  küldeni  ®)  s  valóban 
megható  a  buzgalom,  melylyel  arról  gondoskodik,  hogy  megbíz- 
liató  emberek  —  eperjesi  vagy  krakói  evang.  papok  útján  e  pénz 
mindenkor  idejében  eljusson  az  illetők  kezébe,  mi  ama  korban 
szintén  nem  ment  oly  könnyen,  mint  ma  napság  a  bámulatosan 
fejlődött  hitelszervezet  mellett.  Bőkezű  Maecenasa  volt  az  iro- 
dalomnak is,  természetesen  a  vallásos  és  épületes  irodalomnak. 
Az  ő  megbízásából  fordította  le  s  az  ő  költségén  adta  ki  libet- 
szentmiklósi  Deselvics  István  1639-ben  Tizenkét  üdvösséges 
elmélkedését.  E  munkát  Debreczeni  Péter  már  előbb  átültette 
magyar  nyelvre.  De  mivel  sokat  kihagyott,  sőt  » némely  helyeken 
hozzá  is  nyúlt,«  Széchyné  megbízta  udvari  papját,  Deselvicset, 
hogy  az  egészet  a  latin  eredetivel  összehasonlítva  újra  kiadja.  *) 

Néhány  évvel  később  eperjesi  Madarász  Márton  ajánlott 
»új  esztendei  ajándékul*  egy  más  vallásos  munkát,^  az  ^Istenfélő 
és  keresztényi  kegyességi  tündöklő*  asszonynak.  Érdekes,  hogy 
az  ^ismeretlen  káplány*  mért  fordul  könyvével  Széchynéhez. 
Oka  ennek  a  ^Nagyságod  vallásunkban  való  dicséretes  és  sok 


^)  Az  idevágó  részletek  az  egykorú  Prot.  Schroterbeu  a  csetneki 
csperességi  levéltárban. 

2)  1641.  aug.  csetueki  esp.  lev. 

®)  1642.  jun.  10-én  Muráayból  írja- Péchy  Györgynek.  Pechy 
család  levéltára. 

*)  Az  előszó  és  Széchynéhez  intézett  ajánlat  Murányvárában 
böjtmás  havának  14.  napján  1639.  kelt. 


A  SZÉCHTEK  MURÁNTBAN.  125 

nagj-úr  férfiakat  és  asszonyokat  pirongató  állbatatossága  és  a 
keresztyéni  kegyességnek  ennyi  ideig  való  keserves  özvegységében 
tisztán  élésében  és  hiti  vallásán  való  ifiaknak  Akadémiákon  való 
tanittatásában  mind  a  mai  napig  való  meg  nem  szfinésében  ájta- 
tosan  való  gyakorlása,  c  i)  E  dicséret  méltán  megillette  Széchynét. 
Még  halála  előtt  néhány  nappal  fél  szölöt  adományozott  a  balogi 
tanítónak  s  előre  sejtve,  hogy  az  egyháznak  az  ö  halála  után  a 
földesuraktól  kevés  ^proviziójokc  lesz,  leikökre  kötötte  leányai- 
nak, hogy  az  iskolától  a  fél  szőlőt  el  ne  vegyék  s  ha  az 
iskola  megszűnik,  az  adomány  a  kövii  evang.  egyházra  szálljon.  ^) 
Nem  ok  nélkül  mondja  róla  egy  protestáns  író.  ^) :  >  A  jámbor 
keresztény  élet  példányképe,  az  egyháznak  huszonöt  éven  át 
támasza,  a  műveltség  és  tudomány  buzgó  terjesztője  volt.< 

AcsÁDY  Ignácz. 


'1  A  jó  vagy  kegyes  ^let  ás  boldog  halál  módjáról.  Lőcse,   1643. 

^J  1643.  május  20.  keletű  adománylevél  a  göini>ri  egyház 
iratai  közt. 

^)  Miknlik  J.  A  gbmörí  ág.  ev.  esperess^g  törtenete  czimü  kéz- 
iratban leyÖ,  de  a  kiadást  nagyon  megérdemlőd  tanúságos  müve. 


KARANCSBERENYI  BARO  BERENYI  GYÖRGY 

ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1G77. 


Ezredéves  történelmünk  lapjain  nem  csupán  a  korszakot 
alkotó  férfiak  nevei  vannak  följegyezve.  CHo  fentartotta  azoknak 
emlékét  is,  kik  nem  játszottak  ugyan  vezérszerepet,  nem  gya- 
koroltak döntő  befolyást  államok  és  népek  sorsára,  de  munkás 
életüknek  maradandó  nyomát  hagyva  magok  után,  hivatásukat 
betöltötték  s  bár  állami  életünk  tovább  fejlődésében  nem  is  első 
rangú  tényezők,  saját  működési  körük  határai  között  épúgy  meg- 
érdemlik, hogy  levonjuk  róluk  az  évszázados  feledés  leplét,  mint 
amazok,  kiknek  fejét  dicsfénynyel  vette  körül  a  maradék  hálás 
tisztelete.  De  mig  a  vezérférfiak  életpályáját,  törekvéseit,  a  czélt, 
melynek  eléréseért,  az  eszközöket,  melyekkel  küzdöttek,  a  leg- 
apróbb részletességig  ösmerjük,  addig  a  másodrangú  szerepvivők- 
ről puszta  nevükön  kivül  igen  gyakran  alig  tudunk  egyebet. 

Amazok  sorsát  egy  nemzet  részvéte  kiséri  s  akár  győznek 
akár  buknak,  a  történet  ítélőszéke  igazságot  szolgáltat  s  az  utókor 
kegyelettel  adózik  emléküknek:  ezekről  azt  sem  tudjuk  miért 
éltek,  miért  haltak  meg. 

A  modern  história  feadata  kiegyenlíteni  ez  ellentéteket  és 
pedig  nem  csupán  azért,  hogy  igazságot  szolgáltassunk,  bár  minden 
esetre  ez  a  legfőbb  czél,  de  mert  csak  akkor  nyerhetünk  hü  képet 
a  múltról,  ha  a  társadalomnak  minden  rétegét  alaposan  ösmerjük 
s  a  korszak  kimagasló  alakjai  mellett  a  kisebb  szereplőket  is 
kellő  figyelemre  méltatva  nem  tévesztjük  szemünk  elől  azon  igaz- 
ságot, hogy  egyes  nagy  férfiak  nem  alkotják  a  történelmet,  csupán 
diadalra. segítik  a  kor  uralkodó  eszméit  s  az  emberi  nemzet  fejlő- 
dési folyamán,  bár  a  nagy  szellemek  tagadhatatlanul  missiót 
teljesítenek,  az  egyszerű  közkatonáknak  is  jut  osztályrészül  bizo- 
nyos szerep  s  ez  bármily  csekély  jelentőséggel  bírónak  látszassék 
is,  mindenesetre  befoly  az  egészre  s  gyakran  fbntosabb  következ- 
ményeket vonhat  maga  után,  mintsem  hinnők. 

Hazánk  történeteiben  számtalan  oly  névvel  találkozunk, 
molyoknek  viselői,  úgy  a  magán  életben,  mint  nyilvános  szcrcplé- 


BÁRÓ  BKRÉNTI  GYÖRGY  ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE.       127 

sük  terén,  teljesen  ösmeretlenek  előttünk  s  csak  midőn  a  családi 
levéltárak  rejtekeit  kutatjuk,  jövünk  reá,  hogy  e  már-már  feledésbe 
ment  neveket  talán  századokkal  elébb  országosan  szereplő  egyé- 
nek viselték  8  a  szórványosan  előforduló  oklevelek  oly  emberek 
emlékezetét  őrizték  meg  számunkra,  kik  a  maguk  idejében  a 
zászlóvivők  közé  tartoztak  s  méltók  az  utódok  tiszteletére. 

Egy  ily  férfiú  életpályáját  s  ^politikai  működését  akarom 
í'n  vázolni,  kapcsolatban  ama  kor  fontosabb  eseményeivel,  melyben 
élt  és  szerepelt.  Ma  már  kevesen  tudják,  hogy  ki  volt  Berényi 
iTjörgy,  mert  —  jóllehet  a  XVII-ik  században  e  ton  határain 
kÍYül  is  ismeretes  vala  e  név  viselője,  évkönyveink  röviden  végez- 
nek vele,  megelégedve  nevének  puszta  fölemlítésével. 

* 

Berény  nevű  helységet,  úgy  most,  mint  századok  előtt  hazánk 
különböző  vidékein  feles  számmal  találunk,  rendesen  különböző 
előnevekkel  kapcsolatban  (Jász,  Lovas,  Kis  és  Nagy  Berény)  8 
már  az  Árpádok  korában  Somogy,  Fejér,  Békés  stb.  vármegyék 
területén  léteztek  ily  nevű  birtokok,  részint  mint  népes  helységek, 
részint  mint  puszta  földterületek.  Mai  napság  talán  legjelen- 
téktelenebb, de  mindenesetre  a  legrégiebbe^  egyike  a  Nógrád- 
Tármegyében  fekvő  Karancs  Berény,  mely  az  Árpádok  uralkodása 
alatt  az  ős  Nógrád  várának  tartozékát  képezte  s  lakosai  mint 
vájjobbágyok  szolgáltak  a  király  zászlói  alatt.  Hogy  első  alapí- 
tíSitól  vette  e  rievét  a  község,  nem  tudjuk  megmondani,  de  annyi 
tény,  hogy  az  Árpádok  korában  létezett  egy  Berény  nevű  ősmagyar 
nemzetség,  melynek  Vasmegyében  élő  tagjai,  hasonlóképen  mint 
várjobbágyok  »Iobagiones  castri  ferreic  említtetnek  az  oklevelek- 
ben^) s  igen  tanulságos  dolog  lenne  azzal  a  kérdéssel  foglalkozni, 
hogy  a  hazánk  különböző  vidékein  előforduló  Berény  helységek  ős 
megszállási  helyeit  képezték-e  a  kiterjedt  nemzetség  tagjainak  ? 
—  E  föltevés  mellett  bizonyít  az  a  körülmény,  hogy  a  Berény 
nemzetség  tagjai  mind  Nógrádban,  mind  Somogy  és  Vasmegyék- 
ben várjobbágyok  voltak,  a  mit  bajos  lenne  puszta  véletlen 
gyanánt  tekintenünk,  ha  csak  felületesen  ösmerjük  is  a  beköltö- 
ihVoT  divatozó  törzsszerkezetet,  mely  még  az  Árpádok  korában 
csaknem  sértetlenül  fennállott!  Tudjuk,  hogy  a  várjobbágyok, 
vagy  mint  magukat  nevezték  a  > szent  király  jobbágyaid  már  a 
legrégibb  időkben  is  hűbéri  kötelmek  teljesítése  mellett,  némileg 
szabad  emberek  voltak  s  elkülönítették  magukat  az  ország  más 
rendű  jobbágyaitól.  Eredetük  a  honfoglalásra  s  az  ezt  követő 
orezág  rendezésre  vezethető  vissza,  s  nagyon  természetes  dolog 

*)  Fcj^r:  Codex.  Dipl.  tom  Vll.  vol  5.  pag.  366.,  381. 


1  28  KARÁNC8BERÉNYI  BÁRÓ  BERÉKYI  GYÖRGY 

tehát,  hogy  a  törzsszerkezet  náluk  is  érvényben  volt,  és  épen 
úgy  számították  magukat  bizonyos  nemzetségekhez,  miként  a 
többi  szabad  magyarok.  Részemről  a  Berény  genust  egy  ilyen 
törzsökös  várjobbágy  nemzetségnek  tartom ,  még  pedig  az  elő- 
kelőbbek közfii,  melynek  tagjai  korán  kiemelkedve  a  sorsukbelick 
közül,  helyet  vívtak  maguknak  nemzetünk  történetében. 

A  Berény  nemzetségnek  Nógrádvármegyében  élő  tagjai  a 
mennyire  oklevelek  által  igazolhatjuk  a  XlII-ik  század  közepén 
tűnnek  fel  először,  a  midőn  is  Kuncheyd  és  Jób  Berényi  Berta- 
lannak fiai, 'mint  nógrádi  várjobbágyok  V.  István  i^ú  király 
zászlói  alatt  harczoltak  s  annak  minden  vállalatában  hü  kiséroi 
valának.  Jó  katonák,  elszánt  merész  emberek  lehettek  és  szám- 
talan ütközetben  edzett  karjaiknak  új  erőt  adhatott  az  a  gondolat, 
hogy  vitézségükért  méltó  jutalmat  nyernek.  Nem  is  csalatkoztak, 
mert  midőn  a  lázongó  István  már  harmadizben  békére  lépett  atyjá- 
val, megemlékezvén  a  Berényiek  hü  szolgálatairól,  1266-ban  kelt 
ünnepélyes  oklevelével  felszabadította  őket  a  várjobbágyság  köte- 
lékei alól  s  birtokaikkal  együtt  az  ország  nemeseinek  sorába  emelte, 
magasztalván  különösen  Ders  nevű  testvérük  hadi  érdemeit,  a  ki 
a  Paleologus  görög  császár  ellen  folytatott  hadjáratban  lelte 
halálát.  *)  A  testvérek  fölkeresték  ismét  az  ősi  hajlékot,  mely 
most  már  örök  időkre  szabad  és  elidegeníthetlen  tulajdonukat 
képezte,  nevelték,  gyarapították  törzsvagyonukat  s  előkészítették 
az  utat,  melyen  maradékaik  lassanként  magasra  emelkedtek. 
Nem  sokkal  utóbb  vérrokonuk  Berényi  András  is  követte  példá- 
jukat s  minthogy  már  ennek  atyja  Berényi  Dechk  is  kitűntette 
magát  a  hon  szolgálatában,  1274-ben  Kun  László  által  nemes- 
ségre emeltetett.  ^) 

E  férfiak  voltak  a  mai  napig  virágzó  gróf  Berényi  család 
ősei,  de  hogy  specialiter  melyiktől  származott  le  a  család  mosta- 
náig, azt  az  oklevelekből  megállapítani  nem  lehet  s  a  szakadatlan 
nemzedék-rendet  a  XV-ik  századot  megelőző  időkre  jóhiszeműleg 
nem  vihetjük  föl. 

A  mint  a  Berényiek  várjobbágyi  állapotukból  a  szabad 
nemesek  sorába  léptek  át,  történeteikben,  ha  nem  is  rendkívüli 
gyors,  de  mindenesetre  fokozatos  emelkedést  tapasztalhatunk  s 
bár  a  középkorban  nem  játszottak  kiváló  szerepet,  de  házasodások 
útján  már  kiterjedt  vagyonra  tettek  szert  s  hadi  érdemeik  az 
ország  előkelőinek  sorába  emelte  őket.  Kokas  Lászlón  és  fiain 
kivűl,  a  kiknek,  nevezetesen  Berényi  János,  Balázs  és  István 


^)  Eredeti  oklevél  a  gr.  Bere'nyi  családnak  a  N.  Múzeumban  őrzött 
Icvéltiirábun. 

2)  Eredeti  oklcvtU.  u.  o. 


■ 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601—1677.  129 

budai  kanonoknak  Zsigmond  király  1431-ben  czímert  adományoz, 
alig  tudnánk  több  nyilvánosan  szereplő  Berényit  megnevezni, 
legfeljebb  is  a  megyei  élet  terén  váltak  ki,  miként  már  Berényi 
Balázs,  a  ki  1389-ben  Fejérvármegye  alispánja  volt,  de  hogy  a  Ka- 
rancsberényi  Berényiek  közül  származott  légyen,  az  még  bizonyí- 
tásra szorűL  Berényi  Kokas  Jjászló  és  Balázs  állítólag  Zsigmond 
király  fövadászmesterei  voltak,  de  már  utódjaik  teljesen  a  magán 
életbe  vonultak  s  csak  a  XYI-ik  század  folyamán  találkozunk 
ismét  a  Berényi  névvel,  a  mikor  is  Ahdrás,  tanúit  okos  ember 
lévén  (az  oklevelek  Andreas  literátus  de  Beryn  névvel  jelölik)  a 
csillád  emelkedésének  új  lendületet  adott  Kitűnő  alkalmat  nyúj- 
tottak erre  hazánknak  a  mohácsi  vész  lezajlása  után  bekövetke- 
zett zavarteljes  eseményei,  midőn  hadi  és  polgári  erények, 
hűség,  önfeláldozás,  másrészről  merész  vállalkozó  szellem,  árulás, 
cselszövény  egyaránt  képesek  voltak  az  embert  magasra  emelni  s 
nem  egy  példa  bizonyítja,  hogy  alacsony  sorsból  származó  férfiak 
is,  a  kik  a  viszonyokkal  ügyesen  megtudtak  alkudni,  gyakran 
csekély  tehetségekkel,  hírre,  befolyásra,  gazdagságra  tettek  szert. 
Berényi  Andrásnak  már  születése ,  összeköttetései  magukban 
véve  is  igen  sok  előnyt  biztosítottak^  ha  szinte  nem  is  értett  volna 
olyan  jól  ahhoz  a  mesterséghez,  ipelylyel  az  emberek  helyzetük 
olönyeit  s  tehetségeiket  dúsan  kamatoztatni  szokták. 

Midőn  a  mohácsi  véres  nap  után  nemzetünk  két  pártra 
szakadt,  Berényi  András  talán  meggyőződésből,  talán  mert  érdeke 
úgy  hozta  magával,  Szapolyai  János   mellett  foglalt  állást,  do 
úgy  látszik  csak  rövid  ideig  tartott  a  nemzeti  párttal  mert  már 
1529-ben  János  király,  hűtlensége  miatt  összes  javait  elkobozva, 
azokat  Sapiházy   Sándor   csew-i   várnagynak  adományozta.   Ez 
időtől  fogva  tehát  Ferdinánd  király  híve  lett,  s  nem  volt  oka  racg- 
tónnia,  hogy  urat  cserélt,  mert  nemcsak  jószágainak  maradt  bir- 
tokában, hanem  mint  a  fenmaradt  oklevelek  bizonyítják,  hűségé- 
nek egyszer  s  másszor  bő  jutalmát  is  vette.  így  a  többek  között 
1558.  január  18-án  Pelini  Mihály  és  Muraközy  Mátyással  együtt. 
Kézi,  Mihály  Geregye,  Nagyarán  és  Tarnócz  nógrádmegyei  hely- 
ségeket nyerte  adományul   Ferdinándtól,  melyek  Kézi  Székely 
János magvaszakadtával  szállottak  a  koronára;  1560.  nov.  5-én 
Frfsöthergént,  Kispeczeket  és  Podhorczánt  Hontvármegyében  s 
1563.  decz.  16-án  Oláh  Miklós  esztergomi  érsektől  Homokthero- 
mri  Albertnek,  Panidaróczon,  Dewecherben  és  Homoktheremén 
febíj  összes  jószágait,  melyek  már  magukban  véve  is  tekintélyes 
vagyont  képviselnek.  *) 


')  A   hol   forrásra   nem   hivatkozom,   mindig  a   családi   Levéltár 
»A%tíi\i  használtam. 

Századok.  1885.  Ií.  FCt^et.  9 


1  30         RARANC8BERÉNTI  BÁr6  BERÉNYI  GYÖRGY 

Hosszú  életet  élt  s  már  idős  ember  volt,  midőn  első  felesége 
Theszéry  Margit  halála  után  másod  fzben  megházasodott,  nőül 
vévén  a  Temesvárnál  elesett  Dovoránszky  vagy  Dovorányi  Mihály 
özvegyét  Onori  Katát,  a  kinek  kezével  nagy  kiterjedésű  jószágok 
mellett  nyerte  a  Nyitra  vármegyében  fekvő  Bodokot  s  ekkor  csa- 
ládjának ős  fészkét  Karancsberényt  elhagyva,  lakását  ide  he- 
lyezte által. 

Dovorányiné  ugyanis  miként  Losonczy  István  özvegye 
Ferdinándtól  azon  kegyben  részesült,  hogy  Orsolya  leányával 
együtt  férjének  összes  javaiban  fiűsíttatott,  sőt  azoknak  háborí- 
tatlan birtokában  leányának  halála  s  másodszori  férjhez  menetele 
után  is  megmaradt  s  végrendeletében  Rerényi  Andrástól  szárma- 
zott gyermekeire  hagyhatta. 

András  úr  úgy  látszik  kedvelt  híve  volt  az  uralkodóháznak 
s  mig  ő  élt  senkinek  sem  jutott  eszébe  elfoglalni  tőle  az  ős  Dovo- 
rányi jószágokat,  de  alig  hunyta  be  szemét  —  körülbelül  1675-ben, 
kiskorú  fiát  Berényi  Ferenczet  a  Babindályak  kizavarták  a  jószág 
birodalmából,  dús  örökségéből  Bodokon  kivül  alig  hagyván  me^ 
egyebet  ^) 

Felnevelkedvén  Ferencz,  hozzá  látott  jószágainak  vissza- 
szerzéséhez, 8  ez  részben  siken'ílt  is  neki,  e  mellett  maga  is  gon- 

^)  Bodok  hajdan  a  ludányi  uradalomhoz  tartozott  s  a  legrégibb  idők- 
től kezdve  az  68  Ludányi  nemzetsdg  birtokát  képezte^  Meghalván  László 
Ó.9  Auna  nevű  gyermekeinek  hátrahagyásával  Ludányi  Péter,  özvegye 
második  házasságra  lépett  Dovorányi  Mihálylyal^  a  ki  miután  mostoha 
fia  László  nem  sokkal  utóbb  defíciált  —  a  koronára  száUandó  összes 
Ludányi  javakat  1485-ben  fölkérte  magának  Mátyás  királytól,  s  birta 
is  mindaddig  a  mig  Ludányi  Anna  Cseh  Jánoshoz  menvén  nőül,  igényt 
támasztott  atyja  ösi  javaira,  s  hosszas  perlekedések  után  megosztozván 
a  Dovoráuyiakkal,  közösen  lakták  a  ludányi  iszükc  kastélyt. 

> Mindkét /él  sok  morgással^  marakodással  birta  a  ma^a  jószágait 
írja  Berényi  György,  s  az  Anna  maradékai  bitorlóknak  tekintvén  a  Dovo- 
rányiakat,  mindent  elkövettek,  hogy  elűzhessék  Őket  Ludányból,  sőt 
határtalan  gyűlöletük  a  legkegyetlenebb  módon  nyilvánult.  Egy  alka- 
lommal ugyanis  midőn  a  Dovorányiak  örege,  ifja  a  majorságon  időzött, 
rájuk  Ütött  a  török  s  üldözőbe  vette  őket.  —  A  menekülők  már  a  kas- 
tély falai  alá  értek  s  még  néhány  pillanat  és  mentve  vannak,  de  a 
rósz  lelkű  rokonok  minden  könyörgésük  daczára  sem  bocsátották  be 
őket  8  ott  rablá  el  a  pogány  a  szerencsétleneket  a  kapu  előtt.  —  Az 
egész  családból  csupán  egy  űxl^  az  említett  Dovorányi  Mihály  maradt 
életben,  a  ki  ekkor  iskoláit  végezte  i»  felnevelkedvén  rokonának  Losoncz}' 
Istvánnak  udvarába  került  s  az  ott  idŐző  Onori  Katát  nőül  véve,  vissza- 
tért JiUdányba,   a  )iol  ez  időben   a  Cseh  Anna   férje   Babindály   Gergely 


PshETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601 — 1677.  131 

dos,  takarékos  gazda  lévén,  csakhamar  megkétszerezte  vagyonát, 
főleg  mintán  Boldizsár  nevű  testvér  bátyja  ^),  a  ki  Nyitravármegye 
alispánja  volt  1586-ban  meghalván,  összes  javait  azon  kikötéssel 
hagyta  feleségére  Apponyi  Katára,  hogy  azokat  Ferencz  a  mikor 
neki  tetszik  kezéhez  válthassa.  —  A  mint  a  családi  levéltárban 
fenmaradt  oklevelek  bizonyítják  —  abban  az  időben  aránylag  sok 
készpénz  felett  rendelkezett,  és  megszorult  rokonainak  szívesen 
kölcsönzött,  ettől  egy  darab  szántóföldet,  amattól  egy  nemesi 
curiát  vagy  néhány  jobbágytelket  nyervén  zálogul  s  ily  módon 
osszeszerzett  vagyona  is  nem  megvetendő  értéket  képviselt. 

Midőn  Bocskay  István  az  elégületlen  magyarokat  fegyverre 
szólította,  Berényi  Ferencz  mint  buzgó  katholikns  s  az  uralkodó- 
ház fültétlen  híve  a  legnagyobb  idegenkedéssel  viseltetett  a  forra- 
ílalmi  mozgalmak  iránt  s  teljes  elvonűltságban  élt  bodoki  kasté- 
lyában. 1608.  febr.  28-án,  hogy  a  felkelők  birtokait  el  ne  pusztít- 
sák, rendeletet  eszközölt  ki  Rudolftól,  melyben  meghagyatott 
Forgách  Zsigmond  nógrádi  főispánnak  s  Bosnyák  Tamás  füleki 
kapitánynak,  hogy  Berényi  Ferencz  jószágait  minden  háborgatok 
s  különösen  a  hajdúk  garázdálkodásai  ellen  megvédelmezzék.  — 
Ugyanez  év  márt.  5-én,  mert  a  háborús  időkben  okmányainak 
nagy  része  megsemmisült,  Rudolf,  Karancsberény,  Kis-Barkány 
«s  Tench  nevű  ősjószágairá  új  adományt  adott,  s  muitán  a  kirdhji 
seregeket  gyakran  élelmi  szerekkel  segítette,  ynáskor  hozzá  jdrúít  a 
liadvuseUs  költségeihez,  neve  jóhangzástl  voU  Bécshen  s  ajyró  kéréseit 
^JvfMii  teljesítették. 

Első  felesége  Marsovszky  Kata  volt  ^),  s  ezen  házasságából 
két  fia.  származott,  András,  ki  már  1609-ben  nagykorú  volt,  és 
Zsigmond.  —  Az  1599.  vagy  1600-ik  év  folyamán  második 
házasságra  lépett,  Akosházi  Sárkány  György  özvegyét,  Tőkés- 
ujfalusi  TJjfalussy  Dorottyát  véve  nőül,  a  ki  Felső-Magyarország 
f'gyik  legelőkelőbb  nemzetségének  sarja  vala  s  nagy  összekötteté- 
sek mellett  —  nagy  vagyont  is  hozott  magával.  E  házasság  első 
gyümölcse  volt  Berényi  György,  a  ki  1601.augustu8  2l-én  kedden 


volt  az  űr.  —  Gergely  örökölte  a  Ludányi  Anna  gyűlöletét  s  Dovorány 
Mihálynak  mcnekíilni  kellett  boszúja  elöl  s  Bodokon  vonta  meg  magát 
—  Nem  aokkal  ezután  Temesvár  védelmében  esett  cl  I^osonczy  val  együtt 
8  vele  bevégződött  családjának  tragoedíája.  —  De  IJabindály  (jlergely 
Onorí  Katának  maradékait  is  üldözte,  megfosztva,  miként  említettük 
Berdnyi    Ferenczet    javainak    nagy    részétől.     {Uert'.m/i    í/?/m'//?/    napló 

')  Berényi  Andrásnak  clsö  házasságából  származott  fia. 
^}  Nagy  Iván  Magyarország  családai  2.  k. 

9* 


132  KARANCSBERÉNYI  BARÚ  RERÉNYI  GYÖRGY 

hajnalban  született  ^)  Bodokon  s  a  kor  igényeinek  megfelelő  neve- 
lésben részesült. 

A  nem  közönséges  elmebeli  tehetséget  tanúsító  Györgyöt  — 
gondos  szülei  a  körmöczi  kolostor  falai  között  virágzó  isko- 
lába küldöttek,  hol  tanulmányait  már  1620-ban,  tehát  19  éves 
korában  oly  kitűnő  sikerrel  végezte,  hogy  az  eredetiben  fenmaradt 
l)izonyítvány  szavai  szerint,  tanítói  a  legszebb  reményeket  kötöt- 
tek hozzá.  Különösen  a  nyilvános  vitatkozások  terén  szerzett 
magának  babérokat,  jeles  elméjének  nem  egy  bizonyítékát  adva.^) 

Mig  György  tanulmányaival  foglalkozott,  addig  előrelátó 
szülei,  kiket  a  gondviselés  időközben  több  gyermekkel  áldott  meg 
(Borbála  gr.  Esterházy  Jánosné,  Erzsébet  gr.  Zichy  Miklósné)  ^) 
mindent  elkövettek,  hogy  a  világba  lépő  ifjú  vagyonilag  is  a  vele 
hasonrangú  főnemes  ifjak  mellett  foglalhasson  helyet  s  az  előre  ha- 
ladáshoz okvetetlenül  megkívántató  eszközökkel  rendelkezhessék. 

Már  említettük,  hogy  Berényi  Ferencz  nagy  szerző  ember 
volt,  ki  minden  alkalmat  megragadott  birtokának  szaporítására, 
ebbeli  hajlamait  megosztotta  vele  felesége  Ujfalussy  Dorottya  s 
együttesen  nagy  vagyont  gyűjtöttek,  lassankint  magukhoz  válto- 
gatva családjuknak  elszórt  zálogos  jószágait ,  úgy,  hogy  midőn 
György  mint  pályavégzett  ifjú  megtért  az  ősi  hajlékhoz,  mind 
külső,  mind  belső  értékére  nézve  —  egyike  volt  Felső-Magyar- 
ország legreményteljesebb  ifjainak  —  s  úgy  a  politikai  küzdel- 
mekben kifáradt  vén  bajnokok,  mint  a  leányuk  sorsárúi  gondos- 
kodó anyák  —  egyaránt  igyekeztek  őt  a  maguk  körébe  vonni. 

De  György  úgylátszik  még  ekkor  nem  gondolt  a  házasságra, 
8  a  nyilvánosság  terén  való  szereplésre  sem  tartotta  magát  elég 

^)  Születését  leveles  könyvének  tábláján  sajátkezüleg  így  jegyezte 
föl :  )>Az  mikor  az  úristen  ez  világra  adott,  volt  a  hódnak  utolsó  negyede, 
napja,  volt  Anastasius  napja,  volt  kettős  jel.  A  constell.  ekképen  volt 
i  Zj.  9  volt  kedd  és  napkelet  előtt  szép  tiszta  idö  volt  21.  Augusti.* 
—  Keresztszülei  voltak :  Appouyi  Pál,  Kálnai  János,  l^ossányi  Imrénc 
Kálnai  l^orbála. 

^)  Quld  dicam  de  disputa tionibus,  quibus  piacida  sententiarum 
collatione^  veluti  ex  abditissimis  latebris  in  lucem  veritas  proferri,  et 
dolos  meditans  falsitas  demonstrari  consvescit,  eius  generis  exercitiis 
publice  non  niodo  interfuit  attente,  sed  etiam  cum  aliis  symmathetis  suís 
túra  spectatac  probitatis,  tum  summae  spei  ac  eximii  ingenii  iuvenibui; 
contulít,  quibus  disputando,  mirificam  sui  ingeni  dextcritatcm,  non  semol 
probavitita,  ut  praesentibus  etiam  aliis  doctis  magnam  de  es  spem  et 
oxpcctationnm  concitarit. 

^)  Ezt  Nagy  Iván  állítja,  de  erre  nézve  a  családi  Icvéltáír  adatai 
noni  nyújtanak  felvilágosítást. 


ÉLETK  ÉÖ  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE    UiOl  —  IG7  7.  133 

erosuek.  —  Nevelése  a  körinöczi  kolostor  zárt  falai  között  nagyuii 
egyoldidú  volt^  ki  kellett  azt  egészítenie  azokkal  a  hadi  és  társa- 
dalmi ösmeretekkel,  miket  a  XVII-ik  század  szelleme  egy  hasoii- 
rangfi  ifjútól  okvetlenül  megkövetelt.  Igen  valószínű,  hogy  szüle- 
téséhez s  az  akkori  idők  szokásaihoz  híven  néhány  évet  külföldi 
egyetemeken  is  töltött,  s  innen  vissza  érkezve  valamelyik  hatal- 
mas főúr,  talán  a  Thurzók  vagy  Forgáchok  szolgálatába  lépett,  a 
liol  alkalma  nyilt  megismerkedni  korának  kiváló  szereplőivel,  az 
uralkodó  viszonyokkal,  s  megszerezni  magának  azon  alapösmere- 
teket,  melyek  jövendő  pályájához  elkerülhetlenűl  szükségesek 
voltak. 

IQúsága  Bethlen  Gábor  fejedelemségének  legvirágzóbb 
időszakára  esik.  —  Tanúja  volt  azon  nagy  horderejű  események- 
nek, melyek  állami  életünkben  forduló  pontot  jeleznek,  látta  az 
alkotmányért  való  küzdelmek  magasztos  tényeit  s  midőn  széles 
körű  műveltségével,  iQú  lelkesedésével  a  nyilvánosság  elé  lépett, 
anikolsburgi  béke  már  megköttetett  ugyan,  de  még  sokkal  inkább 
forrongásban  voltak  a  kedélyek,  sokkal  hatalmasabb  volt  a  poli- 
tikai élet  zaja,  semhogy  leendő  államférfiúi  egyéniségének  kifej- 
lődésére, a  kor  uralkodó  eszméi,  az  az  erős  nemzeties  áramlat,  s 
függetlenség  után  való  törekvés,  melynek  Bethlen  tagadhatlanúl 
nagy  képviselője  vala,  maradandó  befolyást  ne  gyakoroltak  volna. 

Az  1626 -ik  évvel  életének  er/yik  letj nevezetesebb  ténye  van 
t^gylekapcsolva,  —  Ekkor  házasodott  megy  Kereszthury  András 
tiddori  itélömester  leányát  Zsuzsáimát  véve  feleségül.  Az  eljegy- 
zés még  1625.  febr.  25-én  történt,  de  a  lakodalmat  csak  a 
következő  év  febr.  6-én  tartották  meg  Szalakuzon,a  menyasszony 
szülőházánál.  —  A  fiatal  pár  egyideig  Szalakuzou  lakott,  de 
miután  1626.  decz.  23.  György  édes  anyja  elköltözött  az  élők 
közül,  a  bodoki  kastély  környéke  napról  napra  pusztult,  s  a  ház- 
tartás sajnosán  érezte  a  női  vezető  kezek  hiányát :  György  atyjá- 
nak sürgető  kérésére  lakását  Bodokra  helyezte  által  —  s  meg- 
osztá  vele  a  gazdaságra  való  felügyelet  gondjait. 

Berényi  Ferencz  már  ez  időszakban,  jóllehet  tevékeny,  de 
élemedett  korú  ember  volt  s  minden  gyermekét  szárnyára  bocsátva 
örömest  visszavonult  a  jól  kiérdemlett  nyugalomba.    György, 
miként  mondani   szokták  szemefénye  s  aggságának  legnagyobb 
öröme  vala.  Alig  költözött  Bodokra,  egy  1628.  decz.  20-án  kelt 
szerződésnél  fogva  édes  anyjának  összes  javait  kezébe  vette,  s 
ezenkívül  atyja,  a  szerzemények  nagy  részét,  nemkülönben  Koro- 
son fekvő  ős  jószágát,  arany  és  ezüst  míveit,  ruháit,  öltözeteit, 
lóra  való  szerszámait  stb.  birtokába  bocsátotta,  maga  részéfe  a 
tisztességes  ruhán  és  élelmen  kivűl  csak  annyit  kötvén  ki,  hogy 
miikor   derekas    útra,    octávára ,   székben    kdl  menni,   költséget 


134  KARANCSBKRÉNVl  BÁRÓ  BERKNYl  GYÖRGY 

ad<jtjon,<í  De  luiut  gondos  apa  —  iiom  mulaszthatja  el  fiának 
feleségét  —  házi  asszonyi  kötelességének  pontos  teljesítésére 
inteni :  ^Menyem  asszony  —  úgymond  —  a  ház  tájára  gondot 
viseljen,  mind  cselédre,  baromfira,  étek  főzésre,  az  lopást  az  házban 
eltávoztassa,  az  cselédet  egyezségre  hajtsa.^ 

Ily  módon  Györgynek  néhány  évig  még  gondolni  sem  lehe- 
tett a  nyilvános  szereplésre.  Otthon  ült  Bodokon,  rendezve  birtok- 
viszonyait, tanulmányozva  a  százados  pör  irományokat,  törvényes 
actusokban  képviselve  atyját  és  testvéreit  s  idejekorán  hozzá  látva 
a  jószág  szerzéshez.  —  Ezt  tudva  nem  fogjuk  csodálni,  hogy  bár 
tehetsége,  hajlamai  s  tudományos  műveltsége  határozottan  a  poli- 
tikai pályára  vonták  őt,  mégis  a  hadi  téren  kezdette  működését. 
A  hadi  szolgálat  volt  az  egyedüli,  mely  viszonyával  össze  egyezett 
s  mely  miatt  magán  ügyeit  nem  kellett  elhanyagolni.  Előbb  For- 
gách  Zsigmondné,  később  a  Thurzó  család  szolgálatában  találjuk, 
mint  Sempte  és  Temetvény  várak  főkapitányát,  de  igen  valószínű, 
hogy  már  elébb  is  viselt  hadi  tisztségeket,  míg  az  1634.  november 
80-ára  hirdetett  sopronyi  országgyűlés  —  megnyitván  előtte  a 
sorompókat  —  a  politikai  küzdelmek  zajába  vonta.  —  Nyitra- 
vármegye  rendéi  ugyanis  Berényi  Györgyöt  talán  sógorával  a 
Wesselényi  összeesküvésben  később  híressé  lett  Kereszthury 
Lászlóval  együtt  követnek  választották,  alkalmat  nyújtva  neki 
tehetségei  érvényesítésére. 

A  szent  András  napjára  hirdetett  országgyűlés  azonban 
csak  december  18-án  nyilt  meg,  ekkor  érkezett  meg  a  királyi  pár 
s  velők  együtt  Leopold  főherczeg.  —  Az  érdemleges  tanácskozá- 
sok csak  decz.  22-én  vették  kezdetöket  a  királyi  propositiók  fel- 
olvasásával, a  mit  a  sérelmek  megvizsgálására  kiküldött  bizottság 
választása  követett.  —  Az  evangelicus  statusok  mindenekelőtt  a 
vallásügyeket  kívánták  tárgyalni  s  kijelentették,  hogy  instructió- 
jukhoz  híven  —  készebbek  inkább  elhagyni  az  országgyűlést, 
semhogy  >az  religio  dolgátt  elmellőztetni  engedjék.  De  sem  a 
clerus,  sem  pedig  a  főrendek  nem  adták  beleegyezésüket,  s  a 
meddő  vitatkozások,  üzenet  váltások  napokig  eltartottak  a  nélkül, 
hogy  akár  egyik,  akár  másik  fél  akarata  győzedelmeskedett  volna. 
Végre  is  a  nádor  s  az  esztergomi  érsek  egyértelmű  működése  azt 
eredményezte,  hogy  a  vallásügyek  levétettek  a  tárgyalás  sorrend- 
jéről, és  a  protestáns  követek,  mert  —  mint  Berényi  György  írja 
—  küldőik  részéről  még  a  tiltakozásra  sem  voltak  felhatalmazva, 
meghajoltak  a  többség  akarata  előtt  s  be  kellett  émiök  azzal, 
hogy  a  vallásügyek  felett  1608.  és  1625.  években  alkotott  törvé- 
nyek érvényben  tartása  ezen  országgyűlés  által  is  elrendeltetett 

Berényi  György  ez  országgyűlés  lefolyásáról  pontos  naplót 
vezetett,  mely  daczára  vázlatos  voltának  a  tárgyalások  menetéről 


ÉLETK  É8  POLITIKAI  MŰKÖÜÉ8E   1601  —  1G77.  135 

éléuk  képet  nyújt  és  teljes  közvetlenséggel,  s  mi  több  felekezeti 
színezet  nélkül  lévén  írva,  igen  sok  jellemző  dolgot  foglal 
magában. 

Tudjuk,  hogy  Eszterházy  nádor  és  Pázmány  Pétei*  között 
ez  időtájban  a  legnagyobb  feszültség  uralkodott  s  a  nádor  az 
egész  sopronyi  országgyűlés  alatt  szenvedőleges  szerepet  játszva 
csaknem  minden  dologban  az  érsek  akarata  jutott  érvényre.  A 
miot  a  rendek  az  országnak  évek  hosszú  során  át  összehalmozó- 
dott sérelmeit  84  pontban  előterjesztették,  Ferdinánd  folytonos 
betegeskedését  hozván  fel  okúi,  türelmetlenül  sürgette  az  ország- 
gyűlés befejezését  —  s  úgy  a  hogy  megjelentve  resolutióját  a 
sérelmek  tárgyában  >/eJr.  B-tn  —  írja  Berényi  György  —  enné- 
hány  ízben  küldvén  cancellárins  uramat  közinkben^aztizente,  ^W/ 
nem  parancsolja,  hanem  kéri  az  országot  és  az  istenért  is  kéri, 
hogy  ö  felségét  (mivel  mind  maga,  mind  felesége  rossz  egésséggel 
volnának)  ne  taHóztatnák  tovdhh.^  Nagyon  természetes,  hogy  ily 
körülmények  között  megfontolt  tanácskozásokról  szó  sem  lehetett 
s  bár  Ferdinánd  válasza  a  sérelmekre  egyátalában  nem  volt  kielé- 
gítő s  az . ország  legfontosabb  érdekeit  oltalom  nélkül  hagyá,  mind 
a  mellett  a  Pázmány  és  Sennyei  által  vezetett  főrendek  —  maka- 
cson ellenezték,  hogy  az  ország  erre  replicázhasson.  »  Nem.  kell  ö 
felségét  búsítani,  meH  a  nélkül  is  végbe  mehetnek^  ez  volt  az  urak 
jelszava  s  az  articulusok  szövegezésére  kiküldött  bizottság  — 
annak  daczára,  hogy  maga  Eszterházy  is  az  elégűletlenekhez  tar- 
tozott, mert  némely  dolgokban  úgy  hazájának  érdekeit,  mint 
nádori  méltóságát  látta  megsértve  —  lázas  gyorsasággal  végezte 
feladatát.  Ily  módon  nagy  fontosságú  államügyeket  elmellőzve, 
vagy  csak  felületesen  tárgyalva  febr.  13-án  elkészítették  a  tör- 
vényczikkeket  s  Ferdinánd  azt  a  következő  napon  alá  is  írta  és 
ezzel  véget  ért  az  országgyűlés  ~-  melyhez  oly  nagy  reményeket 
kötöttek  —  s  a  rendek,.de  kivált  a. protestáns  követek  méltó  elke- 
seredéssel hagyt-ák  el  Sopront. 

Berényi  György  az  elsők  között  volt,  a  kik  sietve  utaztak 
hazafelé ;  atyja  már  elaggott  ember  lévén,  az  egész  gazdaság  veze- 
tése felesége  vállára  nehezedett,  a  kinek  ezenkivűl  három  gyer- 
mekének nevelése  is  elég  gondot  okozott.  Kereszthury  Zsuzsanna 
azonban  gyakori  betegeskedése  daczára  példányképe  volt  a  gou- 
tlos  anya  s  jó  házi  asszonynak,  férje  távollétében  annak  teljes 
megelégedésére  vezette  az  ügyeket  s  a  hazatérő  Berényi  mindent 
a  legnagyobb  rendben  talált.  Megérkezve,  természetesen  első 
dolga  volt  beszámolni  követségével,  s  hogy  küldői  mennyire  meg 
voltak  elégedve  országgyűlési  működésével,  bizonyltja  az  a  körül- 
mény, hogy  a  nem  sokkal  utóbb  hirdetett  pozsonyi  diaetára, 
ismételten  öt  küldték  föl. 


136  KARANCSBERÉNYl  BÁRÓ  BERÉNYI  GYÖROY 

A  soprouyi  oiözággyülcscu  viaclt  követséggel  kezdődik 
Berényinek  nyilvános  szereplése,  sajnos  hogy  ennek  részleteiről 
igen  kevéssé  vagyunk  tájékozva.  —  Naplójának  több  helye  oda 
mutat,  hogy  mind  a  sérelmeket  vizsgáló,  mind  az  articulusokat 
szövegező  bizottság  tagja  vala.  Mindenesetre  tény,  hogy  a  nagy 
tudományú  s  kiterjedt  ösmeretekkel  bíró  férli,  korán  magára 
vonta  a  közügyeimet  s  mint  följegyzései  is  tanúsítják,  pártszínezet 
nélkül  bizonyos  magaslatról  ítélve  meg  az  eseményeket,  sohasem 
ragadta  el  szenvedélye  sem  egy,  sem  más  irányban  s  bár  tántorit- 
hatlan  hűséggel  viseltetett  az  uralkodóház  iránt,  de  nem  volt 
megelégedve  a  viszonyokkal  és  a  felülről  jövő  kegy  —  mint  később 
látni  fogjuk  —  nem  szorította  háttérbe  önzetlen  hazaszeretetet 

Míg  Berényi  családja  körében  tartózkodott,  a  dúsgazdag 
Thurzó  nemzetségnek  fiágon  magva  szakadt  s  a  gazdátlanul 
maradt  fejedelmi  vagyonra  a  kincstárral  szemben  a  nő  örökösök 
közül  számosan  támasztottak  igényt.  De  a  királyi  fiscus  résen 
állott  s  mielőtt  a  nöág  csak  egy  lépést  tehetett  volna  is,  a  pozsonyi 
kamara  az  összes  jószágokat  elfoglalta,  Illésházy  Gáspár,  Kottái, 
Csáky  László,  de  különösen  Esterházy  Miklós  ellenzése  daczára, 
a  ki  nádori  hivatalának  egész  tekintélyét  latba  vetve  —  igyeke- 
zett a  kamara  törvénytelen  eljárását  megsemmisíteni.  —  Nem 
czélunk  hosszasabban  tárgyalni  ez  ügyet,  mely  Eszterházyt  csak- 
nem kegyvesztetté  tette  a  trón  előtt  s  annyi  bajt  és  veszödséget 
okozott  neki,  csakis  azért  említjük  tol,  mert  némileg  Berényit  is 
érinti.  O  ugyanis  miként  fentebb  láttuk  már  követsége  előtt  a  Thur- 
zók  szolgálatában  állott,  s  ez  időszakban  is  Sempte  és  Temetvéuy 
várak  főkapitánya  vala.  —  Ferdinánd,  nehogy  az  országgyűlés 
érdemleges  intézkedése  előtt  a  Thurzó  örökösök  tényleg  elfoglal- 
hassák e  várakat,  1636.  aug.  30-án  kelt  rendeletével  meghagyta 
Berényinek,  hogy  a  gondviselése  alatt  lévő  összes  jószágokat 
Sempte  és  Temetvénynyel  együtt,  haladéktalanul  megbízottja 
kezéhez  bocsássa.  Berényi  nem  késett  e  határozott  parancsnak 
engedelmeskedni,  s  engedelmességét  bizonyosan  jó  néven  vették  az 
udvarnál,  a  hol  még  atyja  érdemei  sem  mentek  teljesen  feledésbe. 

11.  Ferdinánd,  ki  már  a  soproni  országgyűlés  folyama 
alatt  betegeskedett,  1637.  február  15-én  meghalt  s  az  új  király, 
ez  év  scpt.  21-én  Pozsonyba  hívta  össze  a  rendeket  s  czélja  volt 
ez  alkalommal  nejét  a  spanyol  származású  Anna  Máriát  is  meg- 
koronáztatni. —  Nyitravármegye  újólag  Berényi  Györgyöt  küldc 
követűi,  a  ki  tagja  volt  azon  országos  küldöttségnek;  mely  agyőri 
püspök  s  Pálffi  János  vezetése  alatt  a  királyi  párt  egy  nappal 
Pozsonyba  érkezte  előtt  Hamburgban  üdvözölte,  s  mint  szem- 
tanú érdekesen  tudósít  az  ünnepélyes  fogadtatás  felöl.  »Die  29. 
Novembris  —  írja  a  többek  között  naplójában  —  Pruckból  meg- 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   ItíOl  —  1Ü77.  137 

indulván  ö  felsége,  mind  feleségével,  öcscsével  effyiitt  érkezeit  az 
köpcséni/i  viez&re,  jUvm  Pozson  felöl,  az  holott  az  viagyarorszwji 
statusok  szép  ennehánt/  sereggel  várták  ö  felségeket,  Ta)sí  esztergomi 
t'r$ek  urain  iidvözlöfte  ö  felségeket  az  statusok  képében,  az  elijtt 
peníg  Köpcsényhen,  hol  szép  egg  sereg  szing  néppel  ment  volt  eleiben 
Bottyáni  uram  ö  nsga,  ott  az  tájon  üdvözölvén  ö  felségét.  Az  után 
ö  felsége  mind  az  öcscsével  együtt  lóra  ülvén,  úgy  gyütt  be  velilnk. 
Az  kopjás  seregek  kinn  maradtak,  csak  az  szín  magyar  népjiitt  be 
előtte  nagy  seregben,  az  után  az  magyar  és  német  urak  elvegyi  ö 
felmje  előtt.  Beérkezvén  az  városban,  az  Szentmártonba  ment,  ott 
az  Te  J)etim  laudamuM  elvégezvén,  úgy  ment  az  szállására  stb,€ 

Az  1637  ;38-ik  pozsonyi  országgyűlés  története  sokkal  ösme- 
iete:jebb  semhogy  én  arról  írni  jelen  alkalommal  feladatomnak 
tarthatnám,  de  tanulmányom  szűk  keretébe  beilleszthető  sem 
vohia,  s  csakis  annyiban  emlékezem  meg  róla,  a  mennyiben  ha 
kitűzött  czélomhoz  képest  elkerűlhetlenfil  szükséges. 

A  protestáns  rendek  a  legnagyobb  elkeseredéssel  gyűltek 
Pozsonyba  és  erélyes  hangon  követelték  sérelmeik  orvoslását. 
Már  két  országgyűlés  oszlott  el  a  nélkül,  hogy  méltó  panaszaik 
tekintetbe  vétettek  volna,  s  mindezideig  üres  biztatásokkal  kellett 
megelégedniök.  Mindkét  részről  szenvedélyes  viták  fejlődtek  ki 
s  erre  vonatkozólag  Berényi  György  naplója  valóban  megbecsül- 
hetlen  reánk  nézve.  —  Följegyzéseiből  sok  olyan  dolgoknak 
jüvúuk  tudomására,  a  mit  évkönyveinkben  hasztalanul  keresnénk 
8  aprólékos  adataival  kitűnően  jellemzi  a  kort  s  az  embereket.  — 
Soraiból  kitetszik,  hogy  ő  maga,  sem  az  udvar,  sem  pedig  a  nádor 
eljárásával  nem  volt  megelégedve.  Eszterházy  Miklós  valóságos 
jiressiót  gyakorolt  a  rendekre  s  fenyegetései,  rémítgetési  által  - 
saját  akaratát  a  szó  teljes  értelmében  rá  erőszakolta  az  ország- 
jiyűlésre.  —  Hasztalan  volt  a  protestánsok  minden  küzdelme  s 
tór  a  követek  kijelentették,  hogy  ők  :^mint  szabad  személyek, 
nabad  személyektől,  szabad  országgyűlésre  szabadon  discurálni^n 
küldettek ;  a  nádorral  szemben  mit  sem  tudtak  elérni  s  kénytelen 
kelletlen  reá  mentek  az  ország  egyébb  sérelmeinek  tárgyalására. 
Berényi  György  most  is  tagja  volt  a  sérelmeket  összeszedő  bizott- 
ságnak s  naplója  már  csak  azért  is  nagy  fontossággal  bír,  mivel 
az  országgyűlés  két  háza  között  kifejlődött  vitákról  teljes  részle- 
tességgel tudósít  s  egy  XVII-ik  századbeli  diaeta  lefolyásáról  a 
lehető  leghűbb  képet  nyújtja.  —  A  rendek,  főleg  a  protestánsok 
több  ízben  voltak  audientián  az  uralkodónál,  Berényi  közli  az 
ez  alkalommal  mondott  beszédeket  is,  s  mindenre  kiterjedő 
figyelme,  pontos  dátumai  —  a  teljes  közvetlenséggel  írott  tudósí- 
tások azt  mutatják,  hogy  maga  is  tevékeny  szerepet  játszott  ez 
országgyűlésen  —  s  már  némileg  ennek  szóvivői  közé  tartozott. 


138  KARANC8REUÉNYI  BÁRÓ  U£RÉNY1  GYÖRGY 

1638.  fobr.  14-én  Mária  Auna  királyné  a  rendek  egjező 
akaratából  ünnepélyesen  megkoronáztatott ,  s  e  tény^  Bercnyi 
György  naplójának  egyik  érdekes  részét  képezi.  —  Általában 
elmondhatjuk,  hogy  e  naplók  (az  1635-kit  is  ide  számítva)  akár 
írójuk  egyéniségét,  akár  a  bennök  foglalt  dolgok  históriai  becsét 
tekintve,  az  említett  országgyűlések  történetéhez,  a  leghitelesebb 
adatokat  szolgáltatják  s  a  maguk  nemében  páratlanok.  Mert 
országgyűlési  tudósítások  maradtak  ugyan  reánk  e  korból,  de 
csak  töredékesen  és  sohasem  naplószerűleg  pontosan  vezetve  s 
míg  egy  részről  csak  általánosságban,  a  főbb  dolgokról  értesíte- 
nek, addig  másrészről  jobbára  felekezeti  szempontból  vaunak 
írva,  igen  gyakran  szélsőségekbe  csapnak  s  a  mi  legfőbb,  írójuk 
egyénisége  vagy  teljesen  ösmeretlen  előttünk,  vagy  nem  nyújt  kellő 
garantiát  arra  nézve,  hogy  a  dolgokról  alapos  ösmerettel  bírtak 
s  elfogulatlanul  ítéltek  volna. 

Az  országgyűlés  1638.  márt.  26-án  mint  Berényi  írja  *igen 
nagy  kedvetlenül  eloszlék^  s  Ferdinánd  még  az  nap  eltávozott 
Pozsonyból 

Grjörgyöt,  ki  már  ez  időszakban  országszerte  jó  hangzású 
8  általánosan  becsült  névnek  örvendhetett,  alig  egy  évre  a  pozsonyi 
diaeta  után  fájdalmas  veszteség  érte.  Atyja  ugyanis  1639.  febr. 
11-én  meghalt  s  e  felett  való  őszinte  bánatát,  csakis  azon  osztat- 
lan tisztelet  s  érdemeinek  méltó  elösmerése  enyhítette  némileg, 
melyben  őt  nem  sokkal  utóbb  Nyitravármegye  részesítette.  —  A 
rendek  ugyanis  1639.  oct.  4-én  a  legnagyobb  lelkesedéssel  alis- 
pánnak választották,  s  hogy  mily  nagy  volt  a  személye  iránt  való 
érdeklődés,  kitetszik  abból,  hogy  e  választáson  nagy  számú  urak 
és  nemeseken  kivűl  16  főpap,  Eszterházy  Miklós  nádor  s  a  kalo- 
csai érsek  is  jelen  volt. 

Ez  időtől  kezdve  néhány  évet  ismét  családja  körében  töltött, 
hivatalos  teendőin  kivűl,  nagyobbrészt  birtokviszonyainak  rende- 
zésével foglalatoskodva. 

Berényi  Ferencznek,  miként  említettük  első  házasságából 
két  fia  származott,  András  ki  még  1633-ban  meghalt  és  Zsig- 
mond, ki  1639-ben  a  császári  seregnél  hadbírói  tisztséget  viselt 
—  András  fimaradék  nélkül  halt  el,  leányai  közül  Zsófia  Boron- 
kay  János,  Katalin  Budnay  László  hitestársa  volt,  Justina  és 
Zsuzsanna  ez  időben  még  kiskorúak  valának.  —  Míg  Berényi 
Ferencz  élt,  az  atyai  jószágok  nagy  része  osztatlan  állapotban 
Gryörgy  gondviselése  alatt  állott,  de  halála  után  az  örökösök 
egyező  akarattal  felosztották  azt  maguk  között  —  s  a  leányok  is 
kikapván  az  őket  törvényszerint  megillető  részt  —  ezenkívül 
tartásuk  s  ruházatjukra  —  a  testvérek  évenkint  együttesen  száz 
forintot  fizettek. 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   IBOl — 1677.  139 

Az  1640-ik  év  september  19-én  Berényi  Zsigmond  és 
György  atyjokról  maradt  ős  jószágaikon ,  nevezetesen  a  bodoki 
unodalmon  osztoztak  meg,  Fráter  Iwanowich  Fái  elefánti  vicarius 
s  szlavniczai  Sándor  Ferencz  előtt  —  A  10.  pontból  álló  osztály 
levél  arról  tesz  tanúságot,  hogy  a  testvérek  a  legnagyobb  egyet- 
értésben éltek  egymással.  —  A  bodoki  kastélyt  közösen  lakták,  a 
falu  felöl  való  rész  három  bástyával,  majorral,  pajtás  kerttel 
együtt  Zsigmondnak,  az  épületnek  a  mezőségre  néző  hason  fele 
tartozékaival  együtt  Györgynek  jutván  osztályrészül.  —  A  szántó- 
földeket, réteket,  tilalmas  erdőket,  malmokat  és  halastavakat,  a 
bodoki  serfőző  házat  közösen  használták.  —  Az  eshetőleges  pör 
költségeket,  nem  különben  András  bátyjuk  említett  két  árvá- 
jának kiházasitási  költségeit  együttesen  tartoztak  viselni.  —  De 
legfontosabb  az  osztálylevél  tizedik  pontja,  melynek  értelmében, 
magszakadás  esetére  egymás  kölcsönös  örökösödését  biztosították. 
>  Végezetre  ha  Berini  Zsigmond  uramnak  (kit  az  úristen  szent 
HáncJc  érdemeiért  eltávoztasson)  in  utroque  sexu  defectussa  és  holta 
töiiénnék,  in  eo  casu,  ö  kegyelmének  minden  néven  nevezendő 
acquisitumja  ^  valahol  itt  Magyarországban  találtatik  j  szálljon 
Ihrini  György  uramra  avagy  az  ö  kglmefi  és  leány  maradékira,^ 
Viszont  Berényi  György  is  erre  kötelezte  magát,  de  ez  igen  kevés 
jelentőséggel  birt,  a  mennyiben  ő  már  eddig  is  négy  leány  gyer- 
meknek volt  atyja,  s  életerős  egésséges  ember  lévén,  még  hosszú 
időre  tarthatott  számot.  —  Zsigmondnak  ellenben  már  kevés 
reménye  lehetett  arra,  hogy  örökösöket  hagyjon  maga  után  s 
csaknem  bizonyos  volt,  hogy  jószágai  testvérére  fognak  szállani, 
a  mint  ez  nem  sok  idő  muIva  be  is  következett. 

Miképen  viselte  Berényi  György  alispáni  tisztét,  arról  igen 
kevés  tudomásunk  van,  erre  nézve  Nyitravármegye  jegyzőkönyvei 
nyújtanának  bővebb  felvilágosítást,  de  a  rendelkezésemre  álló 
csekély  adatok  a  mellett  bizonyítanak,  hogy  e  hivatalában  is 
hazájának  s  nemzetének  javán  munkálkodott.  —  Oly  sok  oldalú 
tehetséggel,  annyi  ügyességgel  megáldott  férfiú,  mint  Berényi 
György  volt,  sehol  sem  maradhatott  homályban  —  s  bizonyára 
itt  is  megtalálta  a  hozzá  méltó  munka  kört 

Tudva  lévő  dolog,  hogy  hazánk  ez  időszakban  a  törökkel 
formaszerint  békében  élt  ugyan,  de  kisebb-nagyobb  csatározások, 
várak  kiostromlása,  falvak  fölperselése  —  napi  renden  valának, 
—  bár  Ferdinánd  a  maga  híveit  szigorúan  visszatartotta  minden 
ellenségeskedéstől,  sőt  a  békeszegőket  keményen  büntette  is.  Nem 
így  a  tőrök^  a  ki  vérszemet  kapva,  most  már  széltében  dúlt  és  fosz- 
togatott az  országban  —  kirabolván  a  föld  népét,  hódolásra  kény- 
szerítvén a  védtelen  falvakat,  s  tömérdek  embert  —  parasztot, 
nemest  egyaránt  —  fogságra  hurczolva. 


140  KAKANCSBKllÉNYl  IJÁKÚ  BJáRÉNYl  C.YÖKGY 

A  visszatorlás  természetesen  a  magyar  vitézek  részéről  sem 
maradt  el,  a  kik  megunták  a  folytonos  és  eredménytelen  paua- 
szolkodást,  8  fegyverrel  szereztek  maguknak  elégtételt. 

Nyitra  vármegye  különösen  ki  volt  téve  a  törökök  támadá- 
sainak s  Berényi  már  régóta  rossz  szemmel  kisérte  az  eseméuyc- 
keti  8  Eszterházy  nádorral  egyetértve,  minden  befolyását  fölhasz- 
nálta arra  nézve,  hogy  a  nemzeti  felkelést  rendezve,  a  rabló 
törököt  erősen  megfenyítse.  Saját  érdekei  is  követelték  ezt,  mert 
Bodokot  is  főleg  az  ő  távollétében  több  alkalommal  megrabolták 
a  portyátzó  török  hadak,  így  1631-ben  6  embert  hurczoltak  fog- 
ságra, 102  db.  marhát  hajtottak  el  s  három  ház  felégetésen  kivül 
—  a  községnek  200  frtra  menő  egyéb  kárt  okoztak.  Az  1640-ik 
év  folyamán  pedig  még  nagyobb  mérvű  pusztításokat  vittek  vég- 
hez, Berényi  György  birtokain  s  jobbágyai  közül  7-et  megölve  — 
töb  beket  foglyul  ejtettek  s  ezek  kiváltása  nem  csekély  pénzbe 
került.  —  Mindezek  arra  ösztönözték  őt,  hogy  fegyveres  ellen- 
állást sürgessen  és  mert  hasonló  esetek  a  török  által  megszállott 
terűleteken  a  fennálló  békesség  daczára  gyakorta  ismétlődtek, 
egy  védelmi  hadjárat  indítása  hazánkra  nézve  életkérdéssé  vált. 
A  nádor  maga  is  erélyesen  működött,  hogy  az  udvart  a  történen- 
dőkkel  szemben  legalább  is  közömbös  magatartásra  bírja,  és 
sikerűit  is  a  kormánykörök  hallgatólagos  beleegyezését  kinyerni 
arra  nézve,  hogy  a  törököt  megtámadja  és  garázdálkodásának 
véget  vessen. 

Berényi  volt  az  első,  a  ki  megragadta  a  kedvező  alkalmat,  s 
Nyitravármegye  gyűlésén  kieszközölte,  hogy  a  rendek  300  gyalo- 
got és  200  lovast  ajánlottak  fel  saját  költségükön  a  török  elleu 
való  háborúra,  s  ekis  sereg  kapitányává  a  nádor  ajánlására  1641. 
febr.  6-én  őt  választották.  Eszterházy  Miklós,  örömmel  vette  e 
hírtsfebr.  15-én  utasítást  adott  Berényinek,  hogy  miképen  viselje 
magát  kapitányságában ;  s  egyszersmind  maga  és  a  kalocsai  érsek 
részéről  is  felajánlott  bizonyos  számú  lovas  és  gyalog  vitézeket,  s  a 
mint  látszik  nagyon  bízott  e  yédelmi  hadjárat  sikerében.  Azonban 
e  maroknyi  hadsereg  a  túlnyomó  török  haderő  ellenében  mire  sem 
mehetett,  8  Muzai  budai  pasa  az  1641-ik  év  tavaszán  miután 
Damasdot  már  elfoglalta,  Nyitramegyét  rablá  meg  s  Tardos- 
keddet,  Mezőkeszit  és  Keresztúrt  elpusztítván,  a  jobbágyságra 
kemény  sarczot  vetett  s  tömérdek  embert  hurczolt  fogságra.  Il;i 
körülmények  között  Berényi  a  megye  felkelt  nemességével  csupán  a 
fontosabb  stratégiai  pontok  védelmére  szorükozhutoU,  és  sürgette 
Eszterházyt,  hogy  zsoldos  sereg  tartására  pénzt  szerezzen.  A 
nádor  nagyon  szívén  viselte  az  ügyet  —  és  közbenjárása  már-már 
sikerre  vezetett,  de  ez  alatt,  a  már  jóval  előbb  megkezdett  béke 
alkudozások  új  phasisba  léptek  s  nem  volt  többé  szükség  zsoldo- 


ÉlLETE  Í;S  POTJTTKAI  MÜKÖDÉSEO   161 — 1077.  l4l 

sokra.  —  Ferdinánd  megbízottjai  ugyanis  az  1642-ben  márt. 
19-én  megkötötték  a  törökkel  az  úgynevezett  újszőnyi  békét,  mely 
az  ellenségeskedésnek  véget  vetett,  ámbár  reánk  nézve  egyátalá- 
han  nem  volt  kielégítő.  ^) 

Nem  sokkal  e  békekötés  után  történt,  hogy  Eszterházy 
Miklós  nádor  előszámlálván  Berényi  Györgynek  a  király  és  az 
ország  szolgálatában  szerzett  kiváló  érdemeit,  az  Alsó  és  Felső 
Koroson  fekvő  összes  koronájavakat  és  haszonvételeket  neki  ado- 
mányozta. —  Ez  tudomásom  szerint  az  első  adomány,  melylyel 
Berényi  érdemeit  jutalmazták. 

Meddig  viselte  Nyitramegye  alispánságát ,  azt  a  reánk 
maradt  oklevelekből  megállapítani  nem  lehet.  Saját  följegyzései 
a  mellett  bizonyítanak,  hogy  az  1642.  év  május  29-ére  hirdetett, 
(le  a  német  birodalmi  hadaknak  a  svéd  háborúban  szenvedett 
vereségei  miatt  eredménytelenül  eloszlott  pozsonyi  országgyűlé- 
sen, Kereszthúry  Lászlóval  együtt  Nyitravármegye  követe  volt 
ugyan,  de  alispánságáról  nem  mondott  le. 

A  családja  jövőjéről  gondoskodó  atyának  nagy  lelki  nyug- 
talanságára szolgált  az  a  körülmény,  hogy  fiú  gyermekkel  mind- 
pzideig  nem  áldotta  őt  meg  a  gondviselés,  s  testvérbátyjának  két 
rendbeli  házassága  magnélkül  maradt.  Abbeli  aggodalmához, 
hogy  ős  régi  nemzetsége  benne  elenyészik,  még  egy  súlyosabb  is 
járult ;  jószágainak  nagy  részéből  ugyanis  a  nőág  örökösödése  ki 
volt  zárva  —  s  így  halála  után  javai,  gyermekeinek  megkárosítá- 
«5ával  a  koronára  voltak  szállandók.  —  Minden  úton  módon  azon 
törekedett  tehát,  hogy  ezt  eltávoztassa,  a  mi  neki  sikerült  is. 

Eszterházy  Miklós  nádorral  a  legjobb  viszonyban  állott,  — 
s  minthogy  a  bécsi  udvarnál  is  ^ grata  'persona  t  volt,  1643.  febr. 
26-án  egy  rendeletet  eszközölt  ki  Zsigmond  bátyjával  együtt, 
melynek  értelmében  a  nádor  elrendeli,  hogy  Kata,  Júlia,  Zsuzsa 
és  Mária  nevfi  leányai  -  nemkülönben  Zsigmondnak  isten  kegyel- 
méből még  ezután  születendő  nő  utódjai  —  a  Ny  itra  vármegy  ében 
fekvő  ős  jószágokba  örök  joggal  beigtattassanak.  —  E  rendeletet 
egy  másik,  aztán  egy  harmadik  követte  s  a  nőág  örökösödése  a 
Magyarország  területén  fekvő  összes  Berényi  jószágokra  nézve  — 

')  Alkalmasint  Berdnyi  György  mint  alispán  volt  feje  annak  a 
bizottságnak,  mely  Nyítravármcgyénck  a  török  által  szenvedett  sérelmeit 
Összeirván  —  a  szÖnyi  béke  tanácskozások  elébe  terjesztette.  Jegyzö- 
könyvében egy  részletes  kimutatást  találunk,  mely  szerint  Nyitramcgyo 
területén  az  első  szönyi  béke  után  a  török  71,300  frtnyi  kárt  tett, 
l'CliMoltatott  14  falut,  fogságra  burczolt  418,  megölt  45  embert,  elbaj- 
lott  2022  c1l».  marhát.  —  A  bódolt  községok  2802  frt.  sarczot  fizettek, 
^  a  raUk  kiváltása  10681  frtba  került. 


142         KARANCSBERÉNTI  BÁRÓ  BKRÉNTI  6TÖROY 

biztositya  volt.  A  káptalanok  teljesítették  a  beigtatást,  melynek 
Berényi  András  maradékai  —  minthogy  magukra  nézve  sérel- 
mesnek találták,  ellentmondottak  ugyan,  de  belátva  perlekedésük 
sikertelenségét,  csakhamar  kiegyeztek  rokonaikkal.  —  Ily  módon 
egy  nagy  gondtól  szabadult  meg  György,  s  most  már  könnyebi) 
szívvel  nézhetett  a  jövő  elébe. 

Ezalatt  a  protestánsok  sérelmei  már  oly  mérvet  öltöttek, 
hogy  I.  Rákóczi  György  elérkezettnek  hitte  az  időt  fegyvert 
ragadni  s  szövetségre  lépvén  a  svédekkel,  csak  a  porta  engedé- 
lyére várt,  hogy  Ferdinándot  megtámadhassa.  Eszterházy  nádor 
igen  jól  volt  értesülve  a  fejedelem  czélzatairól  s  mig  egyrészről 
egész  befolyásával  oda  működött  —  hogy  Ferdinánd  a  vallá- 
sérelmeket  orvosolja  —  s  ezáltal  a  kitörendő  háborűnak  elejét 
vegye,  addig  másrészről  védelemre  is  gondolt  —  s  több  intéz- 
kedései között  vármegye  szerte  rendezte  a  nemesi  fölkelést 

A  nyitramegyei  fölkelő  nemesség  1643.  aug.  2&rén  generá- 
lis főkapitányává  Berényi  Györgyöt  választotta,  s  e  minőségében, 
midőn  Rákóczi  1644.  tavaszán  végre  kinyerve  a  porta  engedélyét 
Magyarországba  tört  —  ő  is  a  királyi  hadakhoz  csatlakozott 
A  vallás  és  alkotmányos  szabadság  védelmében  indított  hadjára- 
tok mindig  nagyon  népszerűek  voltak  hazánkban,  de  sohasem 
inkább  mint  jelenleg  s  Rákóczi  György  lépten  nyomon  sokasodni 
látta  seregét  s  egypár  könnyű  győzelem  után  Felsőmagyarország 
nagy  része  hatalmába  került. 

Berényi  a  hadjárat  folyama  alatt  kevés  időt  tölthetett  csa- 
ládja körében  s  csak  midőn  Rákóczi  ügyesen  megalkudva  a  viszo- 
nyokkal, hogy  legalább  az  eddig  elért  eredményeket  biztosítsa, 
hajlandó  volt  megbékélni  Ferdinánddal,  —  térhetett  vissza 
Bodokra,  s  1645.  jul.  16-án  elsőszülött  leányának  Katalinnak. 
Szlavniczai  Sándor  Jánossal  való  eljegyzését  ünnepelte.  —  A 
lakadalom  a  következő  év  febr.  11-én  tartatott  meg  Bodokon,  a 
mikor  a  menyasszony  életének  16-ik  évét  betol t>ötte. 

De  a  leánya  boldogsága  felett  érzett  örömhöz,  csakhamar 
keserűség  is  járult  Már  régibb  idő  óta  betegeskedő  neje  1646. 
ápr.  1-én  meghalt  —  Berényi  —  nem  tudjuk  mi  czélból  a  tiszai 
részekben  tartózkodott,  midőn  e  szomorú  eseményt  hírül  vette ; 
sietett  azonnal  hazafelé,  de  az  utak  veszélyessége  miatt  csak 
június  végével  érkezett  Bodokra,  a  mikor  is  elhunyt  feleségének 
megadván  a  végső  tisztességet,  július  1-én  a  nagy  korosi  templom 
sírboltjában  helyeztette  örök  nyugalomra. 

E  veszteség  nagyon  érzékenyen  sújtotta  Berényit  Maga 
példás  hűségű,  gondos  feleséget,  kiskorú  gyermekei  szerető  édes 
anyát,  a  ímdoki  háztartás  vezetőjét  vesztette  Kereszthury  Zsu- 
zsannában. György  sokkal  inkább  ol   volt  foglalva  az  ország  és 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  —  1677.  143 

saját  ügyeivel,  semhogy  gyermekei  neveléséibe  —  kik  közül  a  leg- 
idősebb 14  a  legfiatalabb  6  éves  volt,  kellő  gondot  fordíthatott 
Yolna,  8  e  tekintetben  legfeljebb  testvérbátyának  gyermekeire 
számíthatott,  kik  már  mindnyájan  férjnél  voltak  —  s  mint  jó 
lokonok  valószínűleg  szívesen  gyámolítottak  öt  ügyefogyott  álla- 
potában. 

Eszterházy  Miklós  nádornak  az  előző  évben  történt  halála 
is  fájdalmasan  érinthette  Berényit.  —  Az  elhunyt  nagy  férfiú 
a  mint  látszik  őszintén  kedvelte  őt,  tehetségei  iránt  elösmeréssel 
viseltetett  s  megkönnyítette  előtte  a  közpálya  nehézségeit.  Igaz, 
hogy  több  dologban  nem  egy  véleményök  volt,  de  Eszterházyt 
szűkkeblüséggel  senki  sem  vádolhatja,  s  mi  legfőbb  hazaszeretetre 
s  az  üralkodóh&z  iránt  való  hűségre  nézve  egyetértettek. 

Berényi  az  1646-1648  években  I.  Rákóczy  György  erdélyi 
fejedelemnek,  majd  nejének  Lorántffí  Zsuzsannának  szolgálatá- 
ban állott,  mely  idő  alatt  gyakran  kellett  távol  lennie  családjától.^) 
Minő  tisztséget  viselt  a  fejedelmi  párnál,  meg  egyezett-é  az  alis- 
páni hivatalával,  vagy  időközben  búcsút  vett  ettől?  oly  kérdések, 
mikre  határozott  feleletet  nem  adhatunk !  ~  Legvalószínűbb  az 
a  föltevés,  hogy  a  Bákóczy  ház  némely  magyarországi  javainak 
gondviselője  vala,  s  ily  minőségben  vehette  föl  a  fejedelem  ^con- 
veniif)ját.€  Mindenesetre  különösnek  tetszik  Berényi  Györgyöt 
Rákóczi  szolgálatában  látni  —  bárha  a  fejedelem  s  a  bécsi  udvar 
között  ez  időszakban  már  zavartalan  egyetértés  állott  fenn,  — 
(le  ha  tudjuk,  hogy  e  szolgálat  legkevésbé  sem  volt  politikai 
természetű,  annál  inkább  sem  fogunk  rajta  csodálkozni,  mivel 
Berényit  említett  családi  körülményei,  nagyobb  királyi  hivatalok 
viselésében  teljesen  akadályozták  —  míg  egy  két  uradalomra 
való  gondviselés  magán  ügyeivel  is  összefért  —  politikai  reputa- 
tióját  sem  veszélyeztette. 

1648.  octóber  11-én  Júlia  nevű  leányát  Apponyi  Péterhez 
adván  nőül,  ezáltal  családi  gondjai  is  némileg  könnyebbültek,  de 
ÍKirmily  őszinte  fájd  ilmat  érzett  légyen  is  felesége  halála  felett  — 
viszonyai  azt  kívánták  hogy  ne  élje  le  bús  özvegységben  napjait. 

Ebben  az  időben  élte  delén  álló  erőteljes  férfiú  vala  s  mint- 
hogy Kereszthury  Zsuzsannától  csak  leány  gyermekei  maradtak, 
részint,  hogy  családját,  melynek  utolsó  férfi  sarja  volt,  a  vój; 
enyészettől  megmenthesse,  részint  pedig  hogy  kiskorú  gyermekei- 
nek anyát,  a  bodöki  kastélynak  úrnőt  adhasson :  második  házas- 


')  Anuo  1646.  die  29.  Novembris.  Vettem  föl  conventíóját)  az 
nufltóságos  £rddlyi  fejedelemnek  Nagy  Rákóczy  Györgynek  Patakon. 
I?in^t:Ao.  1648.  Vettem  convcntióját  az  mdltóságos  öregbik  fejedelem 
asszonynak,  Lorántffí  Zsuzsannának  Gyulafejérvárott  29.  Novembris. 


144  KARANCRBERÉNYI  BÁRÓ  BERÉNYI  GYÖRGY 

ságra  gondolt,  s  az  1649.  vagy  1650.  év  folyamán  nöttl  vette 
Esterházy  Pál  tábornok  Zsófia  leányát,  a  nagynevű  nádor  unoka- 
bugát.  E  bázasság  által,  a  mellett  hogy  Magyarország  legtekin- 
télyesebb főúri  családjaival  lépett  szoros  összeköttetésbe,  terjedel- 
mes jószágok  birtokába  is  jutott  s  ősatyjává  lett  a  mai  napig 
virágzó  gróf  Berényi  családnak. 

A  következő  néhány  év  Berényi  György  életének,  legalább  a 
nyilvánosságra  nézve,  leghomályosabb  időszaka,  s  alig  pár  darab 
oklevél  által  van  képviselve.  1651.  april  16-án  gróf  Pálffi  nádor, 
az  uralkodó  és  a  nemzet  szolgálatában  szerzett  érdemeit  tekin- 
tetbe véve,  Terenyei  György  magvaszakadtával  a  koronára  szállott 
Panidarócz  és  Homokterenye  helységeket,  nemkülönben  Miserffa 
és  Dewecher  nevű  praediumokat,  adományozta  neki.  —  E  birtokot 
különben  nagyatyja  Berényi  András  még  1563-ban  Oláh  Miklós 
esztergomi  érsektől  nyerte  adományul,  de  a  meg  megújuló  pörle- 
kedések  miatt,  csak  Györgynek  sikerült  azt,  családja  állandó 
örökévé  tenni.  —  Ez  időtájban  történhetett,  hogy  Berényi  Zsig- 
mond magtalanul  elhalván,  összes  jószágai  az  1 640-ki  szerződés 
értelmében  Györgyre  szállottak,  s  talán  a  megszaporodott  javakkal 
együtt  megszaporodott  gondok  okozhatták,  hogy  alispáni  hivatalát 
letéve,  a  közügyektől  rövid  időre  visszavonult. 

Miként  saját  följegyzései  is  tanúsítják  kitűnő  gazda  volt,  s 
midőn  első  fia  születésével  régi  óhajtása  teljesült,  újult  erővel 
látott  hozzá  birtokai  szaporításához.  Nyitravármegyén  kívfil  az 
ország  különböző  vidékein  voltak  tekintélyes  jószágai,  így  a  többek 
között  bírt  Nógrád,  Hont,  Bars,  Komárom,  Pozsony,  Sáros.  Zem- 
plén, Szepes  és  Abaúj  vármegyékben.  —  A  nyitravármegyében 
fekvő  Kis-  és  Nagy-Koros  nevű  helységek  egy  része  már  régibb 
idők  óta  a  Berényi  család  birtokát  képezte,  György  különösen  az 
elszegényedett  Korosi  Horváth  család  tagjaitól,  lassanként  kezé- 
hez váltogatta  az  egészet  s  1655.  jun.  24-én  IIL  Ferdinándtól,  a 
két  Koros,  valamint  Kis-  és  Nagy-Hölben  hasonlóképen  Nyitra- 
megyei  helységekre  adományt  nyert.  Ily  módon,  midőn  öt  az 
uralkodó  1656.  febr.  24  én  báróságra  emelte,  mind  anyagi  értéke, 
mind  személyes  befolyására  nézve,  Felső-Magyarország  egyik  lej?- 
tekintélyesebb  főura  volt. 

E  bárói  rang  adományozásánál  Berényi  Györgynek  szemé- 
lyes érdemein  kívül,  bizonyára  nagy  szerepet  játszott  az  Eszter- 
házyakkal  való  sógorsága  is,  bárha  az  a  beszéd,  mellyel  őt  a 
kitüntetés  alkalmából  Kereszthury  László  Nyitra  vármegye  akkori 
alispánja  s  magyarországi  vicepalatinus  üdvözölte,  világosan 
mondja,  miszerint:  tekintetes  és  nagyságos  Berényi  György  uram- 
hoz (aki  felettébb  rarum  contingens)  csupán  csak  KtiagátM  vah)  nnfjj/ 
Jn  itifliUattnl  vnfft/on  ö  foJstíf/p  a  vii  kef/ypJmes  urunké  Borényit  ép 


ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1677.  145 

Úgy,  miként  Nyitra  vármegye  rendéit  felettébb  meglepte  az  ural- 
kodói kegynek  ez  önkénytelen  nyilvánulása,  s  a  megye  közönsége 
Szelepchéni  Györgyhöz  1656.  aug.  1-én  írott  levelében,  nem  is 
késett  ezért  köszönetet  szavazni  Ferdinándnak. 

Kereszthury  László  oratiója,  jóllehet  bővölködik  is  nagyhangú 
frázisokban,  de  nem  közönséges  hízelgés,  s  alaphangjából  az  őszinte 
tisztelet,  s  Berényi  kiváló  tehetségeinek  elösmerése  világosan  kiér- 
zik. »  Valamini  az  nap,  úgymond  Kereszihúry,  elveszi  az  több  csUUi- 
(fokfényességet^az  ö  kegyelme  viHusi  í«,  melyekkel  a  jó  Isten  et  natúr  a 
(jUria  Ö  kegyelmét  illustralta,  szinte  úgy  superdllják  és  némi  nemű 
képen  csaknem  homályosítják  azokat  (t.  i,  ^a  familiai  celebritást,^ 
és  az  ^érféket,^  melyről  már  előbb  szóUott.)  Okoskodásii,  virtuosiis 
ndusitf  tanácsadásit,  s  mind  törvényes,  mind  vitézlő  dolgokban  való 
(JfXteriiásit,  nem.  kell  mástól  kérdenünk,  mi  tudjuk,  inert  mind. 
azokat  száma  nélkül  experiáüuk,  nemcsak  experialtuk  hanem 
csudfíÜtJc ....  Sok  szomszéd  országokban  is  fényeskedett,  immár 
ez  a  csiUag,  im  csaknem  régen  is,  sok  ékes  elméjű.,  idegen  nemzet- 
heti wigyrendek  is,  laureat  nyujtottanak  eme  nagy  elmének,^) 

Kereszthury  Lászlónak  ez  utóbbi  szavai  nem  igen  világosak. 
Megtudjuk  belőlliik,  hogy  Berényi  György  több  alkalommal  ktilfi)l- 
(lönisjártjdemiczélból? —  Állami  érdekek  képviseletében  követ- 
ségeket viselt-e,  vagy  csupán  magán  kedvtőltésböl,  tapasztalás 
végett  utazott  ?  Ez  utóbbi  föltevés  kissé  valószínűtlen,  mert  ez  eset- 
ben >idegen  nemzetbeli  nagy  rendek«  miképpen  nyújthattak  volna 
»laiireat«  jeles  elméjének  ?  De  másfelől,  legtávolabbi  tudomásunk 
sincs  Berényinek  külföldi  követsége  felöl.  Mikor  és  mely  küldetés- 
benjárt ?  —  az  oklevelek,  csak  egydiplomatiai  missiójának  emlékét 
tartották  fenn,  midőn  Leopold  által  az  1659  évfolyamán  Rákóczi 
György  és  Barchay  Ákos  fejedelemhez  küldetett  internuntius  gya- 
nánt. De  Kereszthury  erre  nem  czélozhatott  1656-ban.  Mit  értett 
tehát  idézett  szavai  alatt?  —  annak  tárgyalásába  hasztalanul 
bocsátkoznánk,  talán  majd  ha  az  eddig  lappongó  oklevelelek  nap- 
fényre kerülnek,  eldönthető  lesz  a  kérdés. 

TIL  Ferdinánd  1657.  jun.  23-án  meghalván  —  még  életében 
királlyá  koronázott  fia  Leopold  vette  át  a  kormányzást  —  s  az 
uralkoílása  alatt  fölmerülő  nagy  események  Berényi  Györgyöt  is 
a  cselekvés  terére  vonták.  Az  1657-58-ik  éveket  azonban  még 
jobbára  családja  körében  töltötte  s  magán  ügyeivel  foglalkozott. 
1658.  január  29-én  Héderváry  István  özvegye  Eszterházy  Erzsé- 
J»et  1200  ezüst  tallért  vett  kölcsön  Berényi  Györgytől,  —  zálogul 
14  egész  jobbágy  helyet  engedve  át  neki  Nyitra  megye  külimböző 


/' 


')  Kereazthury    Lílszló  üdvözlő  beszéde    lG56..aug.   26-án  (a  gr. 
Berényi  levéltárban.) 

SUxiDOK.   1885.   II.  Füzet.  10 


146  KARANC8BERÉNYI  BÁRÓ  BEflÉNYI  GYÖRGY 

helységeiben,  —  Ugyanez  év  febr.  4-én  Vízkelethy  Mária,  özvegy 
Dóczy  Mihályné,  Sarlóczon,  Sárfön,  és  Kartóczon  (Nyitra  megye) 
fekvő  összes  zálogos  jószágait  1000  körmöczi  aranyért  Berényi 
birtokába  bocsátja,  s  ezeken  kívül  még  számos  apróbb  szerzemé- 
nyéről van  tudomásunk. 

Az  előző  évben  nádoiTá  választott  Wesselényi  Ferencz 
azonban,  a  ki  Berényivel  —  feleségéről  sógorságot  tartott,  s 
különben  is  nagyra  becsülte  ennek  képességeit,  nem  hagyá  ot 
sokáig  nyugodni  s  az  1659-ik  év  végével  —  egy  nevezetes  külde- 
tésben már  útban  találjuk  Erdély  felé  —  mint  Leopold  teljha- 
talmú megbízottját  Rákóczy  és  Barchay  fejedelmekhez. 

Czélomhoz  képest  el  kell  mondanom  röviden  e  követség 
előzményeit. 

II.  Rákóczi  György  fejedelemsége  mint  tudjuk  forduló 
pontot  jelez  Erdély  államéletében  s  mindenesetre  bujos  volna 
eldönteni  vajon  a  dolgok  természetes  folyama,  vagy  pedig  Rákóczi- 
nak észszerütlen  s  rajongó  nagyravágyás  által  sugalmazott  tettei, 
készítették-e  elő  ama  változást,  mely  Erdélyt  előbbeni,  ha  nem  is 
teljesen  független,  de  kétségtelenül  önálló  állapotjából,  lassanként 
basasággá  változtatta.  —  Hajlandók  vagyunk  hinni,'hogy  mindkét 
tényező  közreműködött  itt,  és  mert  nyilván  való  dolog,  hogy  már 
ekkor  lejárt  az  az  idő^  midőn  még  Erdélyt  a  vallás  és  politikai 
szabadság  védbástyájának  nevezték  s  a  viszonyok  alakulása  foly- 
tán a  kis  állam  magasabb  politikai  jelentőségét  is  elvesztette' : 
igen  természetes,  hogy  Rákóczi  nem  annyira  előidézte,  mint  inkább 
sietteté  a  végkifejlést,  mit  megakadályozni  különben  sem  állott 
volna  hatalmában. 

Hogy  mi  volt  oka  Erdély  bukásának  ?  e  kérdésnél  a  fölte- 
vések és  okoskodásoknak  tág  mezeje  nyílik  meg,  de  ezek  bármily 
szépen  hangozzanak  is,  csak  föltevések  és  okoskodások  maradnak. 
Es  mert  nagy  horderejű  világesemények  létrejövetelénél  számta- 
lan tényező  működik  össze,  minthogy  e  kérdést  különben  sem 
tartjuk  e  rövid  tanulmány  folyamán  megoldhatónak,  állapod- 
junk meg  abban,  hogy  Erdély  már  ez  időszakban  bevégezte 
missióját,  melyet  csaknem  két  századon  keresztül  oly  dicsőn  tel- 
jesített s  a  politikai  alakúiások  tovább  fejlődésének  határt  vetve, 
fennállását,  mint  független  államét  —  szükségtelenné  tették. 

De  nagy  átalakulások  nagy  rázkódtatások  nélkül  sohasem 
mentek  végbe  s  ezt  Erdély  sorsánál  is  tapasztalhatjuk.  —  Halál 
küzdelme  óriási  hullámokat  vet  fel,  elborítván  az  egész  hazát, 
magával  sodorva  nemzetünket. 

E  halál  küzdelem  11.  Rákóczi  György  fejedelemsége  alatt 
vette  kezdetét  s  jóllehet  csak  akkor  ért  véget,  midőn  már  a  félhold 
hanyatló  félben  vala  Budavár  ormán,  de  Erdély  államisága  a 


ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1001 — 16  77.  147 

gyászos  végű  lengyel  expeditió  után  komoly  számításba   többé 
nem  jöhetett 

Rákóczit  a  szerencsétlen  vállalat  kegyvesztetté  tette  a  por- 
tán, s  a  török  mindent  elkövetett,  hogy  lerántsa  róla  a  fejedelmi 
palástot :  de  még  sokkal  erösebben  állott  Erdélyben,  mintsem  a 
díván  és  a  bécsi  udvar  körében  hitték.  —  A  nemzet  egy  része  hü 
volt  hozzá  vére  hullásáig,  a  másik  rész  félt  tőle.  Rhédey  Ferencz 
—  kit  a  rendek  a  török  kényszerítése  következtében  fejedelemmé 
választottak,  mert  hazáját  igazán  szerette,  visszavonult,  mihelyt 
meggyőződött  arról,  hogy  Rákóczi  szenvedélyes  lelkének  egész 
erejével  ragaszkodik  trónjához,  s  készeM  inkább  elődjeinek  tradi- 
tióival  szakítva  Lipóttal  lépni  szövetségre^  semmint  az  1658 
oki.  4-én  fejedelemmé  választott  Barchay  Ákost  vagy  bárkit  is  — 
ösmemi  el  Erdély  urául. 

A  bécsi  udvarral  való  szövetkezés  eszméje  azonban  már 
Barchay  föllépése  előtt  megfogamzott  volt  Rákóczi  agyában  s 
míg  egyfelől  a  magyar  főurak  között  igyekezett  ügyének  barátokat 
szerezni,  másfelől  mindjárt  az  1658.  jan.  24-ki  medgycsi  ország- 
gyűlés után  Bánffí  Dénest  ktildé  Leopoldhoz,  e  szövetség  létre- 
hozása végett*)  Valóban  ez  volt  az  egyedüli  mód,  mely  öt 
szorongatott  helyzetéből  kiszabadithatá  s  be  kell  vallanunk,  hogy 
bár  a  végső  szükség  ösztönzé  is  Rákóczit  e  lépésre,  ha  szinte 
öntudatlanul  is,  de  kétségbevonhatlanúl  helyes  politikát  követett 
akkor,  midőn  Leopoldhoz  közeledve,  azt  a  török  barátság  fölbon- 
tására igyekezett  rábírni.  —  A  nem  sokkal  utóbb  bekövetkezett 
események  meggyőzhetnek  minket  a  felől,  hogy  e  politika  nem 
csak  Rákóczi,  de  egész  Magyarország  sőt  a  kereszténység  szem- 
pontjából Ítélve  is  nagyon  |helyes  volt,  és  ha  a  bécsi  udvar  rövid- 
látó bizalmatlanságával  fölhagyva  Rákóczit  teljes  erejéből  segí- 
tendi  fejedelemsége  visszaszerzésében,  bizonyára  másként  alakul- 
nak az  események,  és  eleje  vétetik  a  nemzetünket  ért  szerencsét- 
lenségek hosszú  lánczolatának. 

Eleinte  úgy  látszott,  hogy  Leopold  nem  idegenedik  teljesen 
e  szövetségtől  s  bárha  az  udvar  az  erdélyi  dolgokkal  szemben 
egyelőre  tartózkodó  állást  foglalt  is  el,  mindamellett  a  király 
válasza  se  leverőleg  se  bíztatólag  nem  hangzott,  a  kormánykörök 
magatartása  pedig  némi  reményre  is  jogosíthatta  Rákóczit. 

A  fejedelem  ügyei  azonban  —  bár  Leopold  szót  emelt 
érdekében  a  portánál,  napról  napra  rosszabbul  folytak  s  diplomatiai 
úton  nem  lehetett  rajta  segíteni  többé.  —  A  török  elözönlé  Erdélyt 
Barchay  nagyon  bele  élte  magát  újdonsült  fejedelemségébe  s  a 

*j  Szilágyi  S.  Erdí^lyország  törtónetc  II.  k. 

10* 


148 


ÜARAKCSBERÉNYI  BÁRÓ  BERÉNYI GYÖRGY 


lemondásról  hallani  sem  akart,  s  az  egyesült  tatár  és  oláh  hadak 
szcltéré  pusztították  a  szerencsétlen  tartományt. 

De  a  bécsi  udvar,  főleg  Leopold  császárrá  válaáztása  után 
kevés  hajlamot  mutatott  az  erdélyi  ügyekbe  való  beavatkozásoké. 
A  magyar  tanácsosok,  különösen  Lippay  érsek  s  Nádasdi  ország- 
bíró sürgették  a  segélyt,  de  a  német  rendek  s  a  túlnyomó  katoníi 
párt  határozottan  ellene  voltak.  Nem  akartak  kilépni  semlegessé- 
gükből s  a  törökkel  való  béke  fentartását  többre  becsülték  Rákóczi 
fejedelemségénél.  —  Mindazon  által  nem  szakították  végét  az 
alkudozásoknak,  mert  a  fejedelem  szorult  helyzetéből  hasznot 
reméltek  húzni  s  míg  Rákóczi  követeit  szép  szavakkal  kecseg- 
tették, ^ddig  biztosították  a  törököt,  hogy  a  békesség  ellenére 
semmit  sem  fognak  cselekedni. 

Ily  körülmények  között  a  magára  hagyott  Rákóczi  —  min- 
den oldalról  ellenségtől  környezve  —  fejet  hajtott  a  kényszerűség 
előtt  s  az  1659.  apr.  1.  beszterczei  országgyűlésen  fejedelemségé- 
ről lemondott,  de  előbb  megszavaztatta  a  rendekkel,  hogy  jogait 
a  török  kiengesztelése  esetére  épségben  tartják. 

Leopold  ezután  tétlen  szemlélője  volt  az  eseményeknek,  s 
elnézte,  hogy  a  török  basasággá  változtatta  Erdélyt  —  elviselhe- 
tetlen adóval  terhelte  a  népet  s^hatalmába  kerítette  a  legneveze- 
tesebb stratégiai  pontokat.  —  0,  a  ki  büszkén  nevezte  magát  a 
>a  kereszfyéíisi'fi  közös  afjfya«-nak,  békén  tűrte,  mint  válik  síralom 
völgyévé  egy  előbb  virágzó  tartomány,  meg  nem  indult  a  foglyul 
ejtett  ezrek  jajveszéklésein,  mert  a  török  a  béke  felbontásával 
vádolta  volna.  —  Pedig  a  békesség  napjai  már  meg  voltak  szám- 
lálva, s  Várad  eleste  után  eddig  nem  tapasztalt  elkeseredéssel 
tört  ki  ismét  a  harcz ! 

Ez  alatt  a  felvidéki  nemesség  a  török  rablásai  által  bosszúra 
ingereltetve  fegyvert  fogott  s  a  trónjától  megfosztott,  ősi  javaibíM 
kiforgatatt,  és  sok  méltatlanságot  szenvedő  fejedelem^)  ügye 
Magyarországon  is  népszerűvé  kezdett  válni.  Az  erdélyiek  igaz- 
ságtalansága, a  bécsi  udvar  részvétlensége  azt  eredményezték, 
hogy  a  közvélemény  mind  hangosabban  nyilatkozott  Rákóczi 
mellett  s  már  nem  tekintették  többé  egyszerű  trónkövetelőnek, 
de  igen  sokan  a  nemzet  szabadságának  hős  védőjét  látták  benne 
a  török  zsarnoksága  ellenében.  —  Ez  nem  tévesztette  el  hatását 
Rákóczira  s  mégegyszer  összeszedvén  minden  erejét  elindult,  hogy 
visszafoglalja  trónját. 

A  bécsi  udvar  hangulata  azonban,  most  már  határozottan 
ellene  irányúit.  Leopold  az  1659.  év  tavaszán  báró  Radolth  Kele- 
men tanácsosát  küldé  hozzá,  hogy  őt  bizonyos  föltételek  mellett 


í)  Szihigyi  S.  II.  o.  11.  2«1   1. 


KLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   1601 — 1677.  149 

a  fegyver  letételére  bírja  s  egyidejűleg  megtiltá  alattvalóinak, 
liogy  a  török  és  Barchay  ellenében  segíteni  merjék.  De  Rákóczi 
többé  nem  gondolt  ezzel  s  bár  eleinte  hajlandó  volt  is  a  Leopold 
által  nyújtott  módozatokat  elfogadva  Szatmár  és  Szabolcs  vár- 
megyéket átengedni,. s  befogadni  a  német  örséget.  de  csakhamar 
megváltoztatta  szándékát  s  1669.  augustus  havában  már  ismét 
Erdélyben  volt  s  kardcsapás  nélkül  Marosvásárhelyig  jutva,  az 
ott  egybegyűlt  rendeket  september  24-én  hűségre  eskette,  s 
egyszersmind  követeket  küldött  Leopoldhoz,  megújítván  korábbi 
ajánlatait 

De  Bécsben  hallani  sem  akartak  erről  s  Leopold  még 
augustus  22-én  kelt  levelében  inti  Rákóczit,  hagyna  fel  az  ellen- 
ségeskedéssel —  hajtsa  végre  a  Radolth  által  kötött  szerződést, 
s  viszont  ő  is  biztosítja  pártfogásáról  —  ha  a  fegyvert  letéve 
magát  nyugodtan  viseli.  De  Rákóczit  e  levél  legkevésbé  sem 
akadályozta  föltett  szándéka  keresztül  vitelében,  és  mert  a  török 
a  felső  vidéki  nemesség  fegyverkezése  miatt  haddal  fenyegetődzött, 
Leopold  mindent  elkövetett,  hogy  Rákóczit  a  fejedelemségről  való 
lemondásra  bírja.  —  B  czélból  egy  terjedelmes  utasítással  ellátott 
kiilöu  követet  indított  útnak  Erdély  felé,  a  kinek  fő  feladata  volt, 
az  egymással  versengő  felek  között  az  uralkodóház  érdekeit  lehe- 
tőleg biztosítani,  s  minden  módon  a  békesség  létrehozásán  mű- 
ködni. 

Ez  intemuntius  Berényi  György  volt  s  valóban  alig  talál- 
hatott volna  Leopold  e  küldetésre  nálánál  alkalmasabb  egyént.  — 
Berényi  mint  tudjuk  a  linczi  békekötés  után  öreg  Rákóczi  Györ- 
íryöt  szolgálva,  közelebbi  viszonyban  állott  a  fejedelmi  családdal. 
Többször  megfordult  Gyulafej érvárou  s  becsületes  politikai  elveit, 
igaz  hazafiságát,  a  török  ellen  való  erős  gyűlöletét  bizonyára  jól 
'ismerték  Elrdélyben  s  jobban  bíztak  benne,  mint  a  német  taná- 
'  sósok  bármelyikében  is. 

Berényi  tehát  1659.  sept.  7-én  megkapta  19  pontból  álló 
utasítását,  de  bár  feladatává  tétetett,  hogy  kitelhető  gyorsasággal 
•'•jjel  és  nappal  —  váltott  lovakon  utazzék  czélja  felé,  —  bete- 
geskedése miatt  csak  september  vége  felé  kelhetett  útra  és 
mert  Kassán  az  egri  püspök  és  Petheő  Zsigmond  vicegene- 
lalissal  megbízatását  közölnie  kellett,  csak  octóber  közepén 
♦'•rkezett  Rákóczihoz.  —  A  fejedelem  már  octóber  14-én  értesült 
Berényi  György  jövetele  felől  s  Gyrintze  Mátyás  nevű  hívét 
küldé  elébe. 

Berényinek,  utasításához  híven  mindenek  előtt  Szatmár  és 
Szabolcs  vármegyék  átadását  kellett  követelni  Rákóczitól  s  aztán 
•Jöt^rjeszteni  azon  megszámlálhatatlan  veszedelmeket,  melyek  a 
törökkel  való  hadakozásból  származva  Magyarországot,  sőt  az  egész 


\ 


150  KARANC8BKRÉNYI  BÁRÓ  BKRÉNYI  GYÖRGY 

kereszténységet  vé-groűilással  fenyegetik.  Mert  igaz  ugyan,  hogy 
most  a  török  haderő  nagyobb  része  távol  van  Erdélytől  s  Rákó- 
czinak talán  sikerűlend  is  versenytársa  felett  győzedelmeskedni, 
de  ez  még  igen  korai  öröm  lenne.  —  A  török  bizonyára  nem 
marad  sokáig  nyugodt  szemlélője  az  eseményeknek,  s  ha  egyszer 

—  a  mi  bizonyosnak  vehető  —  felülkerekedik,  Rákóczit  előzi 
fejedelemségéből  —  s  Erdélyt  a  kereszténység  kimondhatlaii 
kárára,  miként  a  két  Oláhországot  zsarnok  módon  fogja  kormá- 
nyozni. —  Nagyon  rosszul  van  értesülve  Bákóczii  ha  azt  hiszi, 
hogy  a  török  az  ázsiai  lázadással  lévén  elfoglalva  -^  az  erdélyi 
ügyekbe  nem  avatkozhatik.  —  Leopoldnak  biztos  tudomása  van 
arról,  hogy  az  egész  török  birodalomban  békesség  uralkodik,  s  a 
nagy  vezér  60  ezer  emberrel  Konstantinápoly  körül  tartózkodik. 

—  Hiá  remény  tehát  a  győzelem  sikerében  hízni  —  8  az  egyedüli  mód, 
mellyel  Rákóczi  mind  magát,  mind  nemzetét  megmentheti  a  v^gsó 
veszedelemtől,  a  békének  haladéktalan  megkötése, 

A  mi  Erdélyben  lévő  összes  javait  illeti,  Leopold  minden 
módon  oda  fog  működni  s  e  czélból  már  Barchayhoz  is  küldött, 
hogy  a  török  —  a  fegyver  letétele  után  azoknak  zavartalan  bir- 
toklásában őt  ne  háborgassa.  —  De  tudnia  kell  Ráj^óczinak  azt  ie, 
hogy  korántsem  a  pogány,  de  csupán  Barchay  Ákos  akarja  öt 
kiforgatni  erdélyi  jószágaiból,  hogy  legyen  miből  fizetnie  a 
török  adót.  —  Ez  tehát  csak  újabb  érv  a  tégy  ver  letétele  mellett, 
a  mit  ha  megcselekszik  a  fejedelem,  Leopold  egész  házával  együtt 
pártfogásába  fogadja,  ellenkező  esetben  még  tartományaiban  sem 
fogja  őt  megtűrni. 

Miután  Berényi  ezeket  bőven  declarálta  volna,  át  kellett 
térnie  a  két  vármegye  ügyére. 

Határozottan  rosszalja  Leopold  Rákóczinak  azon  eljárását, 
hogy,  bár  a  Radolth  Kelemennel  kötött  szerződésben  kötelezte  volt 
magát  Szathmár  és  Szabolcs  vármegyék  átengedésére,  mindazon- 
által  alaptalan  kifogásokkal  élve,  kötelezettségét  mai  napig  sem  tel- 
jesítette.—  Ha  pedig  azt  vetné  ellen  Rákóczi,  hogy  az  emiitett  szer- 
ződésnek Leopold  sem  tett  volna  eleget,  figyelmeztetni  kell  őt  — 
hogy  Leopold  a  két  vármegye  átengedése  fejében  csupán  arra  köte- 
lezte magát,  hogy  1-ször :  e  vármegyének  minden  jövedelmét  Rákó- 
czinak engedi,  2-szor :  Szatmár  és  Kalló  várak  őrségét  sajátjáb<M 
fizeti,  3-szor :  a  megyéket,  a  törökkel  való  harczok  megszűnte  után. 
visszaadja  Rákóczinak.  —  A  Radolth  Kelemennel  folytatott 
további  tárgyalások  pedig  —  nem  bírtak  kötelező  erővel,  s  csupán 
Leopold  tetszésétől  tétettek  függővé.  —  Minthogy  azonban  Rákóczi 
bízva  abban,  hogy  a  török  ismét  kegyelmébe  fogadja,  a  szerződés 
teljesítését  ettől  tette  függővé,  másrészről  pedig  a  nevezett  vár- 
megyékben a  hadsereg  feletti  főhatalmat  kivéve,  minden  egyéb 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  löO  1—1677.  151 

felség  jogot  magának  követelt :  Leopold  sem  a  vármegyék  sorsát 
nem  akarta  f&ggövé  tenni  a  török  kegyelmétől,  sem  pe^g  azokat, 
a  Rákóczi  által  kikötött  feltételek  alatt,  birtokába  nem  vehette, 
hanem  ha  teljesen  alája  lesznek  rendelve.  —  Vegye  tehát  a  fejede- 
lem jól  fontolóra  a  dolgot,  s  a  vármegyéket  —  úgy  a  mint  Leopold 
kívánja,  átengedvén,  a  fegyvert  rakja  le.  —  És  ha  sikerílleud 
Bákóczit  a  módozatok  elfogadására  bírni,  a  követ  haladéktalanul 
siessen  Kassára,  s  gyors  futár  által  értesítvén  Leopoldot  az  ügyek 
állásáról  —  további  intézkedéseit  várja  be. 

Ezzel  azonban  Berényi  küldetése  még  nem  ért  véget,  utasí- 
tása szerint  Barchay  Ákost  kellé  fölkeresnie  s  elébe  terjesztvén  a 
folyamatban  lévő  ellenségeskedések  káros  következményeit,  öt  ha- 
sonlóképen a  fegyver  letételére  szólítani  föl.  —  Leopold,  Rákóczi 
fegyverrekelésének  föokáúl  birtokainak  háborgatását  s  erőszakos 
elvételét  tartotta  s  e2  okból  Berényinek  minden  áron  arra  kelett 
törekednie,  hogy  Barchay  engedje  vissza  azokat,  a  mit,  ha  netalán  a 
török  ellenezne,  találjanak  oly  középutat  —  mellyel  a  porta  is 
megelégedhetik  —  s  az  ellenségeskedésnek  is  magva  vész.  —  Ilyen 
Ic'ózépút  lenne  az,  ha  az  erdélyi  országnagyok  —  addig  is  míg  a 
a  mozgalom  megszűntével,  Rákóczi  említett  javainak  tényleg  birto- 
kába léphet  — ^  neki  haszonbér  fejeben  évenkint  bizonyos  Összeget 
űzetnének.  —  Es  ha  Rákóczi  mindezek  daczára  is  határozottan 
megtagadná  a  fegyver  letételét,  az  esetben  fel  volt  hatalmazva 
Berényi,  hogy  Leopold  rendeletét  közhírré  tevén,  Szatmár  és  Sza- 
bolcs vármegyék  népességét  a  tőle  való  elpártolásra  >nota  infide- 
litatÍ8€  terhe  alatt  fölszólíthassa. 

Minthogy  pedig  ez^  időtájban  a  közhír  Rákóczi  győzelmével 
kapcsolatban,  Barchay  Ákosnak  fogságba  jutását,  sőt  megöletését  is 
terjesztette,  —  azon  esetre,  ha  a  Jiír  valódiságáról  meggyőződik, 
a  követnek  figyelmeztetnie  kellett  a  fejedelmet  Leopold  nevében, 
hogy  haladék  nélkül  hagyja  el  Erdélyt  —  s  mielőtt  a  török  beavat- 
koznék —  Leopold  tartományaiban  vonja  meg  magát,  nehogy  a 
szerencsétlen  ország  —  teljesen  a  pogány  fegyverének  essék  áldozatni, 

A  most  elmondottak  képezik  Berényi  György  utasításának 
lényegét,  sajnos  azonban,  hogy  Leopoldhoz  benyújtott  követjelen- 
tését nem  ösmerjük,  de  a  csakhamar  bekövetkezett  események 
nem  hagynak  minket  kétségben  a  felöl,  hogy  minden  törekvése 
hasztalan  volt,  s  Rákóczi  könyen  érthető  okokból  nem  fogadta  el 
Leopold  közvetítő  ajánlatait.  Berétiyi  Törcsvár  közelében  találta 
a  fejedelmet,  a  ki  ez  időtájban  épen  Mihnye  havasalföldi  vajdával 
alkudozott,  hogy  közösen  támadják  meg  a  törököt,  s  már  sokkal 
előbbre  haladt  a  dolog,  semhogy  elállhatott  volna  tőle.  Másrészről 
pedig  Leopold  ajánlatai  sem  nyújtottak  valami  fényes  kilátást 
a  jövőre  nézve,  mig  ellenben  a  havasalföldi  vajda  szövetsége  lát- 


152  KAUANCSBEUÉNYl  HAHÓ  nKRÉNYI  GVOUGY 

szólug  több  előuy t  biztosított  számára :  ily  körülméuyek  között 
bánnily  ügyesen  járt  légyen  is  el  Berényi  küldetésében,  nem  volt 
képes  Rákóczit  a  fegyver  letételére  bírni.  —  A  koczka  elvettetett 
s  Rákóczi  midőn  visszautasítá  Leopold  békítő  kisérleteit,  egy- 
szersmind bevágta  maga  előtt  a  visszavonulás  útját.  Győznie  kel- 
lett minden  áron  vagy  meghalni.  A  végzet  ez  utóbbit  tartá  feuu 
számára. 

Ónként  értetődik,  hogy  a  fejedelem  ezen  elhatározásával 
szemben  —  Berényi  küldetésének  minden  tekintetben  nagyon  kevés 
sikere  lehetett,  s  midőn  Rákóczi  tíz  ezer  embert  küldve  a  havas- 
alföldi vajda  segítségére  —  megkezdéa  támadó  hadjáratot  a  török 
ellen,  belátta,  hogy  az  ő  jelenléte  teljesen  felesleges  Erdélyben,  sez 
értelemben  tett  jelentést  Leopoldhoz.  —  így  alakúiván  a  körül- 
mények, Leopold  1659.  hov.  6-án  írott  levelében  meghagyta  neki, 
hogy  mindent  félbe  hagyva  siessen  hazafelé  s  tegyen  kimeríti 
jelentést  a  dolgok  állásáról.  —  A  további  fejleményeket  ösmerjiik. 

—  Barchay  a  törökben  s  Rákóczi  szerencse  csillagában  bízott, 
a  mely  azonban  napról  napra  homályosodni  kezdett  s  a  fejede- 
lemnek éreznie  kellett  hogy  elvész  az  egyenlőtlen  küzdelembeu. 

—  De  fölhíván  maga  ellen  a  végzetet,  bátran  ment  sorsa  elébe 
mint  egy  tragikai  hős.  —  Erdélyt  elözönlik  ismét  a  török  hadak. 
Rákóczi  még  egy  ideig  változó  szerencsével  harczol,  de  1659. 
május  22-én  csatát  veszítve  végkép  letűnik  a  világtörténelem 
színpadáról.  —  Halálával  Leopold  is  elérhette  a  mi  után  töreke- 
dett s  Szatmár  és  Szabolcs  vármegyéket  Souches  tábornok  elfog- 
lalta. —  De  szomorú  nyereség  volt  ez  nemzetünkre  nézve :  Várad 
birtokába  került.  —  E  fontos  végház  elestével  lehullott  a  fátyol, 
mely  eddigelé  a  török  czélzatait  takarta  s  a  bécsi  udvaniak  is  föl 
nyílt  a  szeme,  de  már  későn.  Rövidlátó,  esztelen  politikát  követtek 
s  bukni  hagyták  Rákóczit,  hogy^  meghosszabbíthassák  neháoy 
iKi})pal  a  törökkel  való  békét.  —  Es  e  néhány  nap  —  mert  bátran 
nevezhetem  így  azt  az  időközt  —  mely  Rákóczi  halálától  a  török 
béke  fölbomlásáig  lefolyt,  Várad  elvesztésén  kívül,  Erdély  töké- 
letes íblprédálásába  s  temérdek  magyar  vérbe  került. 

De  ha  a  bécsi  udvai*  intentiói,  a  mint  láttuk  Rákóczival 
szeDiben  teljesedésbe  nem  is  mehettek,  ennek  oka  bizonyára  nem 
Berényi  György  volt.  —  O  megtette  a  mit  tehetett  s  hogy  Leopold 
tökéletesen  meg  volt  elégedve  követ-járásával,  sikertelensége 
daczára  is,  bizonyítja  az  a  körülmény,  hogy  az  1660-ik  év  folya- 
mán Berényit  a  királyi  ítélő  tábla  bárójává  nevezve,  minden 
fontosabb  állam  ügyekben  igénybe  vette  tanácsát.  —  Nem  sokkal 
utóbb,  miként  gróf  Róttál  Jánosnak  egy  hozzá  intézett  levele 
bizonyítja,  cs.  kir.  tanácsos  lett,  s  mind  a  hadi,  mind  a  politikai 
események  létrejövetelében  jelentékeny  tényező  vala. 


KI.KTE  Í:S  POLITIKAI  MÜKÖDÉ8K   1601  —  1677.  153 

A  törökkel  folytatott  liarczok  arra  ösztönöztek  Berényit, 
liogy  vagyonának  és  személyének  védelmére  Bodokot  erősséggé 
emelje  s  ezáltal  mind  családjának,  melynek  körében  igen  keveset 
időzhetett  —  biztos  menedéket  adhasson,  mind  pedig  a  környéket 
megoltalmazhassa  a  török  rablásaitól.  —  E  czélból  Leopoldhoz 
folyamodott,  a  ki  1662.  jul.  12-én  kelt  oklevelével  megengedte 
neki,  hogy  Bodokot  >pro  conservatione  etsecuritate  sui  rerumque 
suai-um  ac  aliorum  vicinorumc  erősséggé  építhesse,  s  egyszers- 
mind felruházta  ezt  mindazon  jogokkal,  melyekkel  a  többi  várak 
bírtak. 

Az  1662-iki  nagyhírű  pozsonyi  országgyűlésen  nevezetes 
szerepet  játszott  Berényi.  A  protestáns  rendek  ugyanis  őt  válasz- 
tották közbenjárójokűl  s  mint  maga  mondja  ^őfelsége  előtt  három- 
.^zor,  Pai'tia  herczeg  előtt  ötször  voUam  szószólójuk,  t  De  közben- 
járásának kevés  eredménye  volt,  a  vallássérelmek  nem  nyertek 
orvoslást,  s  a  protestáns  követek,  mint  tudjuk,  Zrínyi  Miklós  eltá- 
vozása után  a  végsőkig  izgatott  kedélylyel  hagyták  él  az  ország- 
gyűlést. -^  Berényi  fölismerte  az  idők  jelét,  tudta,  hogy  az  össze 
halmozódott  tűz  anyagnak  csak  egy  véletlen  szikra  kell,  liogy 
lángra  lobbanjon  s  ezokból  mindent  elkövetett,  hogy  az  elégűlet- 
leneket  visszatartsa  oly  lépéstől,  mely  meggyőződése  szerint 
okvetlenül  a  legnagyobb  veszélybe  sodorná  nemzetünket.  Azon 
intelmek,  melyeket  a  protestáns  rendek  kérésére  ez  országgyűlés 
folyama  alatt  íiásba  foglalt,  mély  politikai  belátásáról,  s  higgadt 
államférfiúi  bölcsességéről  kitűnő  bizonyságot  tesznek,  —  Min- 
denekelőtt arról  igyekszik  meggyőzni  a  protestánsokat,  hogy  egy 
általok  felkeltett  mozgalomnak  semmi  eredménye  sem  lehet.  -  - 
»Nem  mondhatni  ugyan  —  így  szól  Berényi,  hogy  nem  volnának 
difficultási  a  magyar  nemzetnek,  de  azokat  el  akarván  távoztatni, 
félő,  hogy  nagyobb  akadályokba  ne  essenek :  mert  »az  imperimn- 
Mi  békesség  már  ezelőtt  12  esztendővel  helyreállta 

»0  felségének  számos  hadai  benn  az  országban.  Tekintsék 
meg  azt  is,  hogy  az  végházakban  az  ő  felsége  praesidiumi.« 

>Ellenben  a  mi  magyar  erő  Erdélyben,  a  partiumban  s  az 
Felsö-Magyarország  részeiben  volt  ennek  előtte,  emlékezzenek 
meg  róla,  mint  járának  Lengyelországban  Kákóczival  és  maga  is 
azután  maroknyi  hadaival  Fényesnél.* 

Ezután  elősorolja,  miként  győzedelmeskedett  a  római  csá- 
szár 1618.  óta  minden  ellenségein.  ^A  svéd  itt  tette  le  az  életét,  a 
danus  alig  kaphatta  meg  a  gályát,  mazulljd  lett  Friderícus  stb,  A 
törökre  és  a  francziára  számíthatnak  ugyan,  mondja  tovább  Beré- 
nyi, de  az  első  »8oha  a  más  ember  kebelébe  eperjet  nem  szedett,  a 
franczia  penig  igen  nagy  messze  ide^  De  Berényi  szerint  a  franczia 
segítségnek  nagyon  kevés  hasznát  is  vehetnék,  mert  ez  temérdek 


1  54  KABANCSBERÉNYI  BÁRÓ  HERÉNYI  GYÖRGY 

hadi  sarczot  követelne  a  segítség  fejében.  »Az  penig  propHumok 
az  Tuipnywjati  fejedelmeknek,  hogy  jinito  bello  mentest  az  expenmk 
forognak  előttük,  Abbúl  azt  kellene  várni,  hogy  mindaddig  pro 
suovelle  disponalna  velünk,  a  míg  meg  nem  lenne  azsatisfactio,  az 
mely  soha  meg  nevfi  lenne,  —  Et  sic  cornua  appetentibus  aursíf 
praescinderentur,  t 

Ilyen  argumentumokat  használt  Beréuyí  a  lappangó  tűz 
eloltására,  de  szavainak  már  nem  volt  meg  kellő  hatása  s  a  for- 
radalmi eszmék  mind  szélesebb  szélesebb  körben  terjedtek  el  s 
ö  még  megérte  azok  kitörését. 

Berényi  György  a  török  ellen  viselt  háborúkban  is  tevékeuy 
részt  vett,  részint  mint  a  nyitramegyei  felkelő  nemesség  vezére, 
részint  mint  főhadi  biztos.  A  bécsi  udvar  már  egyáltalában  nem 
nélkülözhette  őt,  mert  e  zavarteljes  időkben  egyike  volt  azon 
keveseknek,  kiket  e  kornak  a  viszonyok  természetéből  folyó  forra- 
dalmi iránya  magával  nem  ragadott.  —  Mégis  a  Wesselényi-féle 
összeesküvésben  való  részvétellel  gyanúsították  s  Iványi  Fekete 
László,  midőn  az  összeesküvést  csaknem  első  stádiumában  Leopold 
előtt  elárúlá,  Berényi  Györgyöt  is  a  szövetség  tagjának  nevezte.') 
E  gyanúra  elegendő  okot  szolgáltathatott  Berényinek  az  össze- 
esküvés fejeivel,  de  különösen  Wesselényi  Ferencz  nádorral  való 
igen  bizodalmas  viszonya  s  mindenekfelett  sógorsága  a  szövetség 
egyik  legbuzgóbb  s  legrégibb  tagjával  Kereszthury  László  alná- 
dorral.  —  Hogy  be  volt-e  avatva  valóban  az  összeesküvésbe,  vagy 
csak  alaptalan  vádat  emeltek  ellene,  azt  eddigelé  eldimteni  nem 
lehet  Tény  az,  hogy  az  udvar  bizalma  sohasem  csökkent  iránta. 
Az  összeesküvés  felfedezése  után,  már  különben  is  élte  alkonyán 
lévén  a  közügyektől  teljesen  visszavonult  s  hátra  lévő  napjait 
számos  tagból  álló  családja  körében  nyugalomban  tölte  Bodokon. 
Itt  érte  őt  utói  a  halál  1677.  január  vagy  február  havában.  EIsö 
feleségétől  csak  leány  gyermekei  származtak;  Eszterházy  Zsó- 
fiától Ferencz,  Péter,  Tamás,  György  és  Pál  nevű  fiai  szület- 
tek, a  kik  virágzó  családot  alapítva  csakhamar  grófi  rangi*a 
emelkedtek. 

Berényi  György  akár  egyéni  vagy  politikai  jellemét,  akár 
önzetlen  hazaszeretetét  s  tudományos  műveltségét  tekintjük*) 
egyaránt  megérdemli  tiszteletünket.  —  Már  első  nyilvános  föllé- 
pésével is  szilárd  állást  foglalva  el  a  trón  és  a  nemzet  között, 
határozott  dynasticus  érzelmei  s  buzgó  catholicus  volta  daczára  is 


^)  Pauler.  Wesselényi  Ferencz  és  társainak  összeesküvése.  I.  k. 

^)  Bodokon  igen  szép  könyvtára  is  volt,    melynek  sajátkezfileg 
Írott  catalogasa  leveles  könyvében  olvasható. 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1«77.  155 

nem  egyszer  a  vallás  és  politikai  szabadság  védelmére  kelts  előbb 
mint  országgyűlési  követ,  később  mint  a  felső  ház  tagja,  általános 
tiszteletben  részesült.  —  A  mily  mértékben  híve  volt  az  uralkodó 
háznak,  ép  oly  mértékben  szerette  hazáját.  Őszintén  fájlalta  az 
alkotmányon  ejtett  sérelmeket,  elösmerte  a  protestáns  követelé- 
sek jogosultságát,  sőt  több  alkalommal  szót  is  emelt  mellettük, 
de  családjának  évszázados  traditiói,  neveltetése  s  talán  az  a 
higgadt  megfontolás,  mely  jellemének  egyik  uralkodó  vonása  volt, 
visszatarták  öt  minden  forradalmi  mozgalomtól  s  állhatatosan 
megmaradt  az  uralkodó  ház  iránt  való  hűségben. 

Nemzeti  életünk  legválságosabb  napjaiban  egy  félszázad- 
nál tovább  szolgálta  hazáját,  tanácscsal  a  béke  idején,  karddal 
kezében,  ha  a  viszonyok  úgy  hozták  magukkal,  s  a  közpályán 
való  eme  félszázados  küzdelem  —  jóllehet  nincs  is  kapcsolatban 
világra  szóló  eseményekkel,  mindenesetre  érdemes  arra,  hogy 
a  feledés  homályától  megmeutessék. 

KoMÁROMY  András. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


T.MIKSA  CSÁSZÁRNAK  BECS  ES  SZÉKESFEHÉRVÁR 
ELFOÜLAIiÁSÁRA  VONATKOZÓ    UdO-lK  ÉVI  FEL- 
JEGYZÉSEI. 

I.  Miksa  császárnak  saját  kezével  írt,  több  kötetre  meuó 
feljegyzései  között  sok  oly  adatot  találunk,  mclylyel  a  magyar  tör- 
ténelemnek némely  hézagát  betölthetjük. 

E  tekintetben  Miksa  császár  feljegyzéseinek  azon  része  is 
érdekes,  mely  a  Magyarország  ellen  indított  1490-ki  hadjáratát 
írja  le,  a  mikor  Miksa  néhány  hónap  alatt  mindazt  visszaszerzé, 
a  mivel  Hollós  Mátyás  királyunk,  Miksa  rovására,  Magyarország 
hatalmi  állását  növelte  volt.  • 

Kevés  uralkodónak  kedvezett  a  szerencse  úgy,  mint  Mik- 
sának, de  kevés  uralkodó  is  használta  fel  a  szerencse  kedvezmé- 
nyeit oly  ügyesen,  mint  ő. 

Mindenekfelett  különös  szerencse  volt  I.  Miksára  nézve 
ama  körülmény,  hogy  a  magyar  birodalmat  az  Ens  folyóig  kiter- 
jesztő Mátyás  királyunk  előbb  halt  meg,  mintsem  fiát  utódjává 
megválasztathatta  és  megkoronáztathatta  volna. 

A  szerencse  e  kedvezményét  Miksa  azonban  erélyesen  és 
ügyesen  fel  is  használta :  április  5-én  halt  meg  a  nagy  király  és 
augustus  19-én  Miksa  már  be  is  vonult  Bécsbe,  a  hol  rögtön  a 
Magyarország  ellen  indítandó  hadjáratra  készült,  úgy  hogy 
november  18-án  már  Székesfehévárt  is  bevehette. 

Miksa  császár  ezen  hadjáratot  feljegyzéseiben  csak  felüle- 
tesen írja  le,  a  miért  is  nem  szorítkozom  a  feljegyzéseknek  csupán 
száraz  fordítására,  hanem  azokat  mind  azon  helyreigazításokkal, 
megjegyzésekkel  és  kiegészítésekkel  is  bővítem,  a  melyek  szüksé- 
gesek, hogy  egyúttal  e  hadjáratnak  lehetőleg  hü  képét  is  ad- 
hassam. 

Bécs  a  XV.  században  Európának  legjobban  megerősített 
városai  közé  tartozott ;  belvárosa  már  akkor  is.  ép  úgy,  mint  még 


KÜLÖNFÉLÉK.  157 

e  század  közepén,  külön  várat  képezett,  melynek  a  sikauijain  túl 
fekvő,  szintén  erös  gátakkal  és  mély  árkokkal  bekerített  külvá- 
rosai, mind  megannyi  külső  vármüvekül  szolgálhattak. 

A  belvárost  védő  gát  igen  magas  és  tág  volt ;  a  széles  és 
mély  árokban  levő  csatornába  vizet  lehetett  bocsátani  és  a  gát 
erös  várfala  hosszant  számos  vártorony  és  bástya  könnyebbítette 
a  védelmet. 

A  XV.  század  várépítői  és  katonái  Bécset  fegyverrel  bo 
nem  vehetőnek  tekintették  és  Mátyás  királyunk  is,  Bécs  ostro- 
makor, nem  az  ágyúk  és  várvívó  gépek  hatására  fektette  a  fősúlyt, 
lianem  a  kiéheztetésre. 

Ha  tehát  a  magyar  országnagyok  1490-ben  Bécs  megvédé- 
séről kellően  gondoskodnak,  akkor  a  magyar  helyőrség  az  osz- 
trákföldi  hódítások  e  legnevezetesebb  pontját  mindenesetre 
addig  megtarthatta  volna,  míg  Magyarországon  a  királyválasztás 
megtörténik  és  az  új  király  a  magyar  birodalom  nyugati  határain 
túl  fekvő  hóditások  biztosítására  a  szükséges  intézkedéseket  meg- 
teszi, vagy  azokat  előnyös  béke  kieszközlésére  felhasználja. 

Szapolyay  István,  Alsó-Ausztria  kormányzója,  azonban  ehcz 
nem  értett. 

Hatezer  embert  hagyott  ugyan  Ausztriában,  ámde  ezen,  az 
akkori  viszonyokhoz  képest  tekintélyes  haderőt  nem  összpontosí- 
totta Bécsben  és  még  kevés,  de  hadászatilag  fontos  helyeken, 
hanem  21  felé  forgácsolta  szét. 

Minden  rozzant,  jelentéktelen  váracskában,  melyet  Mátyás 
király  néhány  órai  vívás  után  bevett,  magyar  várőrséget  hagyott, 
a  miért  is  Bécs,  a  hódítások  súlypontja  védelmére  csakis  400  em- 
lier  jutott !  Pedig  oda  legalább  is  4000-et  kellett  volna  rendelni 
és  még  aklcor  is  a  külvárosokat  el  kellett  volna  hagyni  és  csakis 
a  belváros  védelmére  szorítkozni.  Az  akkori  időben  ugyanis  vala- 
niely  vár  yédelmére  annyi  embert  véltek  szükségesnek,  hogy  — 
a  tüzérjét  beleértve  —  a  várfal  hosszában  minden  lépésre  egy 
í*mber  jusson  és  még  félannyi  tartalékban  maradjon. 

E  szerint  tehát  a  Bécs  belvárosát  bekerítő,  2000  lépés 
hosszú  várfal  megvédésére  legalább  is  3000  ember  kellett  és  bizo- 
nyára még  1000  ember  szükséges  lett  volna  részint  a  »Biu'g« 
niegszállására,  részint  pedig  a  bécsi  polgárságnak  Miksához  szító 
részének  fékentartására. 

A  Bécsben  hagyott  csekély  helyőrség  élén  Upor  László  állt. 

Keveset  tudunk  e  magyar  hősről,  de  az  a  kevés  is  elég  arra, 
Ijogy  őt  a  magyar  nemzet  legjelesebb  katonái  közé  soroljuk. 

Ha  szerencsésebb  nemzetnek  fia,  akkor  nevét  minden  isko- 
Ijis  fiú  ismerné ;  nálunk  Upor  László  nevét  csakis  néhány  tudós 
f'h'fíHta,  —  íi  nép,  e  magyar  vitéz  hírét  soha  som  hallotta. 


1 58  KÜLÖNFÉLÉK. 

Mátyás  király  halála  után.  Miksa  (akkor  még  csak  római 
király)  bajor  és  sváb  hadnépét  sietősen  összegyűjtve,  rögtön  Mölk 
felé  nyomult. 

Miksa  hadmüködésének  e  hírére  a  német-újhelyi  polgárok 
a  csekély  magyar  örséget  városukból  részint  kiűzték,  részint  a 
várba  szorították,  az  akkor  60-70  ezer  lélek  lakta  ^)  Bécs  polgárai- 
nak egy  része  pedig  lázongani  kezdett. 

Szapolyay  ugyan  elrendelte  a  bécsi  polgárok  lefegyverzésit, 
de  némelyek  fegyveres  ellenállással  fenyegetvén,  meg  sem  kísér- 
letté rendeletének  erőszakkal  való  végrehajtatását,  hanem  Bécs- 
ben volt  dandárjával,  azaz  3-4  ezer  emberrel  és  több,  a  magyar 
kormány  érdekében  való  működésük  miatt  Miksa  boszújától  tartó 
bécsi  polgárral,  Magyarországra  a  királyválasztáshoz  sietett, 
Upor  László  pedig  400  emberével  a  »Burg«-ba  zárkózott. 

»Ez  év  augusztus  havában  —  írja  Miksa,  aki  úgymint  Julins 
Caesar,  mindig  harmadik  személyben  ír  magáról  -i-  a  római  király 
számos  lovas  és  gyalog  fegyveressel  vonult  be  Bécsbe.* 

Tichtel  doktor  naplójából  és  a  bécsi  egyetem  évkönyveiből 
tudjuk,  hogy  Miksa  augusztus  19-én  4000  fegyveressel  és  »8ok<: 
ágyúval  érkezett  Bécs  elé,  melybe  másnap,  azaz  augusztus  20-án 
vonult  be  ünnepélyesen.  ^) 

Augusztus  23-án  hirdettetett  ki  ünnepélyesen  ama  szent- 
széki bulla,  mely  Ausztria  népét  és  a  bécsi  polgárokat  a  magyar 
királynak  letett  esküjök  alól  felmenti ;  e  kihirdetés  után  a  bécsi 
polgári  rend,  a  nemesség,  a  papirend  és  az  egyetem  Miksa  római 
királynak  rögtön  hűséget  is  esküdtek. 

»Ugyan  e  hó  vége  felé  —  folytatja  Miksa  —  a  római  király 
a  városon  kívül  levő  árkoknál  számos  ágyút  állíttatott  fel  ós 
azokat  a  »Burg«-ra  irányíttatta,  hogy  az  elhunyt  magyar  király- 
nak embereit  e  fenyegetéssel  a  Burg  átadására  kényszerítse.* 

>Miután  azonban  a  magyarok  a  Burgot  még  akkor  sem 
akarták  átadni,  a  király  várvívó  árkok  ásatását  és  a  Burg  16dö- 
zését  rendelte  el ;  a  Burg  több  helyen  meg  is  rongáltatott  és  5-6 
napi  ostrom  után  a  magyarok  azon  egyetlen  feltétellel  adták 
meg  magukat,  hogy  életben  hagyásuk  biztosíttassék.c 

Miksa  e  rövid,  hézagos  előadásához  az  előbb  említett  for- 
rásokban még  több  érdekes  adatot  találunk :  A  hűségi  eskü  lete- 
vése után  sok   fegyverviselő   bécsi  polgár  is  Miksa  csapataihoz 


^)  Horváth  Mihály  Ö0,000-Dek  írja  Bécs  összes  lakosainak  szá- 
mát. £z  tévedés  ;  ennyi  volt  Aeneas  Silvius  szerint  azok  száma^  kik  az 
oltári  szentséget  felvették. 

^)  Hormaycr  az  Osztr.-Plutarch-ban  augusztus  22-ére  teszi  e 
bevonulást,  a  mi  kétségkívül  toll-  vagy  sajtóhiba. 


KÜLÖNFÉLÉK.  159 

csatlakozott ;  ezenkÍTŰl  folytonosan  érkeztek  Bécsbe  a  Miksa  által 
hadjáratra  felszólított  segélyhadak  és  augusztus  vége  felé  már 
8000-nél  több  fegyveres  volt  a  Burg  körfii  felállítva. 

Az  akkori  >Burg€  uralkodónk  jelenlegi  palotájának  azon 
részét  képezi,  a  mely  most  >Régi  Burg«-nak  neveztetik ;  nagy, 
kétemeletes  négyszögfi  épület  volt  ez,  melynek  mindegyik  sarkán 
egy-egy  hatemeletes  vártorony  bástyaként  szögellett  ki.  ^) 

üpor  annyi  eleséget  gyűjtetett  össze  a  Burgba,  hogy  abból 
»Ezer  ember  egy  negyed  évig  elélhetett  volna. «  Ezen  kívül  a 
Burgot  bekerítő  védőfalat  és  ennek  árkát  kijavíttatta  és  egyátalá- 
han  mindent  megtett,  hogy  lehetőleg  sokáig  ellenállhasson.  Upor 
azonban  mégis  elveszettnek  kellett  hogy  érezze  magát,  mihelyt 
látta,  hogy  Miksa  király  komolyan  fog  a  Burg  vívásához,  mert 
a  650  lépés  kerületű  védőfalak  megszállására  összesen  csak  400 
embere  volt  és  mert  nyilazói  meg  60  puskása  ^)  nyilaikkal  és 
golyóikkal  el  nem  érhették  a  támadó  tüzérséget,  mely  akkoriban 
ia  1000—1200  lépésre  nagy  hatással  működhetett. 

Kirohanások  sikerére  sem  számíthatott  a  magyar  várőrség, 
mert  nyílt  téren  a  húszszorta  számosabb  német  hadak  által  miha- 
mar megsemmisíttetett  volna. 

Visszatorlásra  való  remény  nélkül  várták  tehát  a  magyarok 
a  Bm'g  lődöztetését. 

Miksa  tüzérsége  valószínűen  a  mai  Burgring  keleti  széle 
tájékán  állíttatott  fel,  a  hol  a  XV.  század  közepén  egy  széles 
árok  vonult  a  Wien  folyóig.  Miksa  királynak  e  helyt  felállított 
ágyúi  1000  lépésnyi  távolságra  hatásosan  lőhettek  a  Burg  falait, 
melyeknek  védői  a  tüzéreknek  nem  árthattak. 

A  tüzérségnek  három  napi  működése  után  >Az  árok  körüli 
falazat  már  le  volt  döntve  és  a  Burg  épületén  is  több  helyen  rése- 
ket lehetett  látni.  € 

Ekkor  (Szt.  Egyed  napja  előtti  vasárnapon)  Miksa  király 
általános  rohamot  rendelt  el,  amely  azonban  a  meg  nem  rettent 
magyarok  által  vitézül  visszaveretett 

Újra  megkezdetett  tehát  az  ágyúzás,  a  mely  akkor  már 
magára  az  épületre  lett  összpontosítva,  mert  a  Burgot  bekerít/) 
védőfal  már  romokban  hevert. 


^)  Az  akkori  Burg  k^pe  látható  a  XV.  század  közepe  táján  készí- 
tett, 1848-ban  Bambergben  feltalált  és  most  a  bécsi  városi  levéltárban 
örzdtt  >Béc8  városának  tervrajzán.* 

A  Burg  belsejét  részletesen  leírja  az  » Archív  f.  Geogr.  Hist. 
StaaU-and  Kríegskunstc  1811-ki  96.  és  97.  számában  közlött  >Anzai- 
f^uuk  dcr  Zímmer  in  der  Purg  zu  Wienn  sat.  1458.C 

')  Ennyi  puska  találtatott  aBurgban  a  magyar  csapat  clfogat^isa  után. 


1 60  KÜLÖNFÉLÉK. 

Augusztus  31-éu  reggel  6  órakor  ismét  általános  roham 
kíséreltetett  meg ;  három  tömeg  egyidejűleg  rohanta  meg  a  Burg 
nyugati,  déli  és  keleti  oldalát  E  rohamok  is  visszaverettek  és 
Miksa  Landsknechtei  ugyan  csak  rendetlenül  vonulhattak  visz- 
sza,  mert  Upor  László  a  már  igen  megfogyott  ői-ségével,  még 
üldözésre  is  mert  kirohanni,  mely  alkalommal  maga  Miksa  király 
is  vállán  megsebesült ! 

Az  elkeseredett  király,  alig  hogy  sebe  be  volt  kötve,  rögtön 
liaditanácsot  hívott  össze,  amely  a  rohamnak  még  az  napon  való 
ismétlését  határozta  el. 

Pihent  csapatok  vezettettek  a  sikertelen  roham  által  kime- 
rültek és  valószínűleg  lehangoltak  helyébe  és  mikor  már  a  meg- 
rohanásra  való  előkészületek  mind  meg  voltak  téve,  Tipor  ismét 
megadásra  szóllíttatott  fel. 

Upor  400  emberéből  akkor  már  csak  124  volt  életben  és 
ezek  is  a  terjedelmes  épületnek  éjjel  nappal  felváltás  nélküli 
őrzése  által  teljesen  ki  lehettek  merülve ;  Upor  tehát,  újabb 
rohamnak  ellenállni  képes  nem  lévén,  megadta  magát  és  életl)cn 
maradt  124  emberével  még  az  nap  este  a  »Kürnthnerthor« 
tornyának  tömlöczébe  záratott  ^) 

A  bécsi  Burgnak  ágyúk  nélküli,  számos  ágyúval  működő 
húszszorta  erőssebb  ellenség  elleni  hét  napi  védelmezése  oly  hadi- 
tett, melyhez  hasonlót  csak  igen  keveset  találunk  a  hadtörténelem 
lapjain. 

A  megvédendő  épület  kiterjedéséhez  helyes  arányban  nem 
álló  csekély  helyőrség  e  hét  nap  alatt  ugyancsak  keveset  pihen- 
hetett és  kimerülve,  megfogyva,  sikerre  való  remény  nélkfil 
nemcsak  híven  és  hősiesen  teljesítette  kötelességét,  híinem  mv^ 
az  utolsó  napon  is  annyi  eréllyel  bírt,  hogy  azzal  támadólag  is 
lehetett  fellépni ! 

Tisztelő  megemlékezést  érdemelnek  e  bajnokok,  ^)  kiknek 
kétharmada  (279)  lelte  sírját  a  megvédendő  Burg  udvarán. 


1)  Horváth  Mihály  azt  írja,  hogy  > Szabad  elköltözés  föltetele 
nlatt  adta  át  Upor  a  vúrlakot.c  £z  tdvedcs.  Valamennyi  forrás  szerint 
Upor  csakis  a  hclyörsdg  >élctdnck  biztosi tásátc  kötötte  ki,  ez  pedig  nz 
akkori  időkben  egeszén  mást  jelentett,  mint  >a  szabad  clköltözhctést*  mely 
utóbbinál  mindenki  magával  vihette  csataménjdt,  fegyvereit  és  testén 
Icvö  holmiját,  míg  az  életben  hagyás  feltételével  magát  megadó,  mindené- 
ből kifosztatott  cs  csakis  váltságdíj  kifizetésére  bocsáttatott  szabadon. 

^)  Az  osztrák  történészek  is  kiemelik  a  Burg  védelmezőinek  vitt'zsé- 
gét.  így  pl.  Berman  >Alt-  und  Neu-Wien«-jében  is  azt  írja,  hogy  >Mit 
übermenschlichcr  Tapfcrkeit  vcrtheidigte  die  ungarische  Besatzuug  dic 
Burg  gegcn  das  gesehultc  llecr  Maximilianns.<v 


KÜLÖNFÉLÉK.  161 

>A  római  királynak  Bécsben  való  tartózkodása  alatt  — 
folytatja  Miksa  —  mindenfelöl  sok  harczos  érkezett  seregéhez.c 

^Szeptember  elején  a  király  E^ostemeuburg  elé  indult  és 
e  Tarost  oly  erősen  lövette,  hogy  a  megboldogult  Mátyás  király- 
nak e  városban  maradt  hívei  a  várost  mihamar  ^)  átadták  azon 
feltétellel,  hogy  életök  megkíméltessék,  c 

>BQostemeuburghoz  egy  félmérföldre,  mocsáros  vidékenfek- 
szik Eomenburg  ;  ez  kis  város  ugyan,  de  igen  meg  van  eröditvac 

>Miután  e  város  vívására  sok  időt  kellett  volna  fordítani,  a 
királynak  pedig  már  Magyarországba  kellett  indulnia,  a  király 
ez  alkalommal  nem  ment  e  város  elé,  hanem  visszatért  Bécsbe  és 
onnan  Németújhelyre  indult,  melynek  várát  a  magyarok  még 
mindig  megszállva  tartották. « 

^Tiátva,  hogy  e  vár  vívása  sok  bajjal  jár  és  egyhamar  be 
sem  vehető, ')  a  Urály  a  városban  helyőrséget  hagyva,  visszatért 
Bécsbe,  a  hol  Magyarországba  vezetendő  csapatait  összegyűjtötte 
és  a  hadjáratra  való  készülődéseket  befejeztette. « 

A  király  számos  jeles  lovassal  és  gyalogossal  október  4-én 
indult  el  Bécsből  és  onnan  4  mértföldnyi  távolságra,  már  magyar 
területen  ")  szemlélte  meg  seregét,  melynél  akkor  16 — 18  ezer 
valódi  harczos  volt ;  élelmet  nem  vitt  magával,  hanem  abból  élt, 
a  mit  útközben  talált.  ^) 

>A  király  seregével  folytonosan    haladva,  néhány  nap 
mnlva  Szent  Márton  szülőföldjére.  Szombathelyre  érkezett.* 

»Szombathely  kis  város,  melynek  falai  vár  módjára  árokkal 
szegélyezvék.  ^)  E  város  nem  nyitotta  ki  kapuit  és  következőleg 
körfilzároltatott  és  annak  ostromoltatása  megkezdetett  Miután  a 


^)  Szeptember  9-éii. 

')  Horváth  M.  t^ved,  midőn  azt  iija,  bogy  :  >BécB  példáját  nyomban 
köretté  a  nenstadti  vár  ;€  a  németűjhelyi  vár  magyar  helyőrsége  csak 
Dorember  22-én  rakta  le  fegyvereit. 

*)  Miksa  Nagyszombatra  Tevén  útját,  kétségkívül  a  Himbergen  át 
Tezető  úton  haladt  seregével  és  Wampersdorfnál,  meg  Ebenfurtbnál  kelt 
Át  a  Lajtán.  E  sserint  seregét  valószinttleg  a  Wimpassing  és  Nenfeld 
k5ztí  térségen  szemlélte  meg. 

*)  Mintán  az  akkori  időkben  közönségesen  háromszor  annyi 
B2o]ga  és  csőcselék  szokott  a  sereggel  jámi|  mint  a  mennyi  valódi  har- 
cuM  yolt,  következtethető,  hogy  vagy  60 — 70  ezer  ember  pusztította 
tkkor  Magyarországnak  azon  részét,  melyen  Miksa  serege  működött. 

*)  Ebből  is  látni,  hogy  az  akkori  város-falak  előtt  nem  volt 
mndig  árok,  mert  különben  Miksa  király,  a  ki  nagy  katona  volt,  Szom- 
bathelynél különösen  ki  nem  emelné,  hogy  ennek  falai  előtt  árok  is  volt. 

Sza^OOK.   1885.  n.   FŰZET.  11 


162  KÜLÖNFÉLÉK. 

király  azonban  meggyőződött,  hogy  e  város  ostromoltatása  igen 
soká  tartóztatná  fel,  a  város  helyőrségével  szerződést  kötött,  mely- 
nek értelmében  a  helyőrség  kötelezte  magát  a  várost  14  nap 
múlva  átadni,  ha  addig  a  magyar  királytól  segítséget  nem  kap,  a 
római  király  pedig  podgyászostúl  való  bántatlan  elvonulást  biz- 
tosított a  helyőrségnek. « 

» A  király  Reyncheberch  urat  400  lovassal  és  3— 4  ezer 
gyalogossal  hagyott  Szombathely  előtt,  mely  város  14  nap  miiha 
csakugyan  átadatott.  Eeyncheberch  azután  egy  csekély  örséget 
hagyván  Szombathelyen,  a  többi  népével  ismét  a  római  király 
seregével  egyesűit. « 

November  8-án  vonult  be  a  király  Veszprémbe,  a  hol  5— ö 
napig  tartózkodott  6s  azután  útját  folytatta  Magyarország  fővá- 
rosa és  fővára :  Székesfehérvár  felé,  a  hol  a  magyar  birodaloüi 
királyai  megválasztatnak,  megkoronáztatnak  és  eltemettetnek.  <M 

» Erzsébet  napján  érkezett  a  király  Székesfehérvár  elé  - 
és  rögtön  Tüskés  János  ^)  lovászmestert  az  elővéddel  a  külváro- 
sok elfoglalására  küldte  előre ;  e  külvárosok  legalább  is  oly  kitér- 
jedésűek,  mint  Brüssel  városa.* 

» Miután  jelentetett,  hogy  a  külvárosba*)  nyomult  elővédre 
a  város  faláról  élénken  lődöznek,  a  király  Tüskés  mester  ágyúit  a 
külvárosból  a  város  felé  kivonatta  és  ezeken  kívfil  még  6 — 6  rövid 
kartaunát  és  ugyan  annyi  sugárágyút  is  állíttatott  fel ;  e  tüzérség 
azután  szünet  nélkül  lődözte  a  város  falát  és  ennek  egyik  kapuját ' 

>A  lődözésre^  a  városban  levők  elhagyták  a  vár  falát  és 
futásnak  eredtek.  Agyúink  azonban  mégis  folytatták  a  lődözést 
miközben  a  gyalogság  megmászta  a  falakat.  A  csehek  voltak  az 
elsők,  kik  a  kaputól  ^)  balra  álló  falon  át  a  városba  jutottak. 

>A  város  kapuinak  kinyitása  és  megszállása  után  a  király 
a  városba  ment,  a  sereg  pedig  a  város  melletti  földeken  szállt 
táborba. « 

>  A  város  elfoglalása  és  a  bevonulás  után  a  király  8 — 9  eui- 


^)  Miksa  király  e  szavaiból  látható,  hogy  a  XV.  század  végén 
Székesfehérváraak  körülbelöl  oly  fontosság  tulajdoníttatott  Budával 
szemben,  minőt  1.  Napóleon  tulajdonított  Moszkvának  Szt.  Pétervárral 
szemben. 

^)  Horváth  Mihály  tévesen    november  6-ikára  teszi  ezen  eseményt. 

^)  A  kéziratban  »Tysckié8«  van  írva. 

*)  Ez  bizonyára  a  >  Sár  várost  volt. 

^)  Ez  valószínűleg  a  :^ Palotai  kaput  volt,  mely  a  főtemplom  köte- 
lében, a  városfal  északnyugati  részén  át  vezetett  a  városba.  £  kapával 
szemközt  volt  a  bndai  kapu ;  a  városfal  déli  részén  pedig  a  szigeti  kapu 
volt,  melyen  át  a  > Szigete -nek  nevezett  külvárosba  jártak. 


KÜLÖMFÉLÉK.  163 

bért,  részint  fehérYári  lakosokat,  részint  a  városba  menekült 
magyarokat  kivégeztetett.  ^) 

>Ennek  megtörténte  után  a  király  még  az  nap  odahagyta 
a  várost  és  seregének  táborába  ment  bálni.c 

>A  következő  napon,  azaz  november  20-án  a  király  ismét 
hement  a  Tárosba  és  mindent  elkövetett,  hogy  német  tisztjeit  és 
barczosait  a  város  elhagyására  és  Buda  felé  való  menésre  bírja 
és  meg  is  engedte,  hogy  minden  századtól  2  ember  hátra  marad- 
jon a  századra  eső  zsákmányrész  átvételére.« 

>A  városban  levő  harczosok  azonban  nemcsak  ez  nap, 
hanem  még  a  következő  8  nap  alatt  sem  akarták  a  várost  elhagyni ; 
azt  mondván,  hogy  ők  azt  hiszik,  hogy  e  városnak  rohammal  való 
elfoglalásávid  kötelességöknek  már  eleget  tettek  és  a  városból 
ki  sem  mozdulnak,  míg  nekik  kétszeres  zsold  ki  nem  lesz  fizetve 
és  kiki  a  zsákmányból  neki  járó  részét  meg  nem  kapta.* 

>A  király  látta  ugyan  harczosainak  makacsságát,  de  azt 
remélte,  hogy  mégis  csak  észre  fognak  térni  és  azért  november 
22-én  Kristóf  bajor  herczeget  7-8  ezer  emberrel  Buda  irányában 
előre  küldte;  e  berezeg  2  mérföldre  Székesfehérvártól  szállt 
táborba')  és  ott  időzött  14  napig,  mely  idő  alatt  a  király  ismé- 
telve, de  mindig  siker  nélkül  Idsérelte  meg  a  német  zsoldosokat 
(Landsknechte)  a  város  elhagyására  bírni.  ^) 

^Székesfehérvár  bevétele  után  a  király  Brune  Lajos  koszo- 
rús költőt  és  császári  tanácsost  követül  küldte  Budára  a  cseh 
királyhoz,^)  hogy  a  város  átadását  eszközölje  ki.c 

»Brune-nel  mind  a  cseh  király,  mind  ennek  magyarjai  igen 
roszúl  bántak ;  meggyalázó  kifejezéssel  fenyegették  és  e  tanácsos 
örült,mikor  ismét  visszatérhetett  a  bajor  berezeg  seregéhez.* 

>Miután  végre  5  mértföldnyire  terjedő  környéken  már 
semmi  eleséget  sem  lehetett  találni  és  a  német  zsoldosok  még 
mindig  konokul  megtagadták  az  engedelmességet,  a  király  nem 
tehetett  egyebet,  mint  a  bajor  herczeget  Székesfehérvárra  és 
ennek  külvárosaiba  rendelni.* 


^)  Kár  hogy  a  király  meg  nem  jegyzi  azt  is,  hogy  mi^rt  végez- 
tette ki  e  8-9  embert?  A  >lovagíaB*  czimre  oly  rátartó  fejedelem  talán 
Csak  nem  azért  végeztette  ki  ezen  embereket^  mert  városukat,  családjai- 
kat és  vagyonukat  a  király  fosztogató  emberei  ellen  védték  ? ! 

^  Yalószinüleg  Sukorónál  és  Yelenczénél. 

^)  Miksa  király  kedvencz  alkotása:  a  német  iLandsknecbthad* 
csak  1487.  óta  létezett  és  a  Magyarország  elleni  hadjárat  alkalmával 
vezettetett  először  ellenség  ellen. 

*)  így  nevezi  Miksa  király  Ulászlót,  kit  magyar  királynak  nem 
akart  elismerni. 

11* 


1 64  KÜLÖNFÉLÉK. 

»Hét  vagy  nyolcz  nappal  később  a  király  seregével  Székes- 
fehérvárból kiindult  ^)  és  e  városban  csakis  helyőrséget  hagyott 
hátra,  a  melyet  Reymprecht  vezényelt.* 

>yisszatérésekor  a  király  sok  gyalogost  és  lovast  elbocsá- 
tott és  a  német  gyalogosokkal  is  jól  bánt :  meg  azokkal  is,  a  kik 
oka  voltak  annak,  hogy  a  király  nem  mehetett  Budára,  a  mint 
óhajtotta  volt.« 

^Visszatérés  közben  a  németek  néhány  falut  felgyújtottak, 
a  mi  a  királyt  igen  bosszantotta.  A  király  annyira  sietett,  hogy 
karácsonyestére  már  Német-Ujhelybe  érkezett  melynek  várkas- 
télyát akkor  már  a  római  király  emberei  foglalták  el.< 

>A  király  aztán  folytatta  útját  Nürnbergbe,  a  hol  azt  a 
hírt  kapta,  hogy  Beymprechtnek  is  eleséghiánya  miatt  Székes- 
fehérvártól vissza  kellett  vonulnia,  a  mire  a  király  különben  el 
volt  készülve,  mert  már  Székesfehérvártól  való  elindulásakor,  e 
város  8  mérföldnyi  környékén  se  takarmány,  se  eleség  nem  volt 
többé  található.* 

Kápolnai  P.  István. 


^)  Ez  deczember  12-ikén  vagy  13-ikán  történhetett;  ugyanis 
Dov.  19-én  vette  be  a  király  Fehérvárt,  21-éa  küldte  Kristóf  her'czeget 
előre,  ez  14  napig  maradt  a  táborban  ás  ezután,  tehát  deczember  5-ikén 
jött  vissza  Sz.-Fehérvára ;  7-8  nappal  később  indult  vissza  a  király  azaz 
13-én  V.  13-án.  Székesfehérvártól  Bécs-Ujhelyig  10  menet  és  így  Miksa 
csakugyan  deczember  24-én  érkezhetett  meg  Német-Ujhelybe. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Irmlulom-  étf   mivdtségtörténeti  fanúlmáití/ok   a   Rákóczi-korból.    Irta    Thaly 
Kálmán,    Toldalékul :  kuruczvilági  kiadatlan  költemények  tára,   Budapest, 

Kiadja  Ráűi  Mór.  1885, 

Thaly  Kálmántól  egy  kötet  »Irodalom-  és  míveltségtörté- 
neti  tanulmány  a  Eákóczi-korból«  fekszik  előttünk  egy  toldalék- 
kal, a  kamcizvilági  költemények  tárához,  melylyel  a  70-es  évek 
elején  ugyancsak  Thaly  ajándékozta  meg  a  nemzetet.  A  kor, 
melyből  a  tanulmányok  tárgyai  vétettek,  azon  időpont,  melyben 
a  bécsi  ndvar  törekvéseinek :  Magyarországot  megfosztani  önálló- 
ságától, s  mint  örökös  tartományt  kapcsolni  L  Lipót  birodal- 
mához —  a  viszonyok  kedvezők  valának.  A  Wesselényi-féle  összees- 
küTés  vérbe  fojtatott.  Tökölyi  számkivetésben.  Buda  s  vele  együtt 
az  ország  nagyrésze  visszavétetett  a  töröktől.  Végül  Erdély  a 
diploma  Leopoldinum  következtében  kiesett  azon  szerepéből, 
melyet  Bocskay  óta  a  magyar  alkotmány-  és  vallásszabadság 
megvédelmezése  tekintetében  annyiszor  és  oly  dicsőségesen  betöl- 
tött. Mind  olyan  körülmények,  melyek  után  hihetőnek  látszott 
Lipót  tanácsosai  előtt,  hogy  Magyarország  önként  megalázza 
magát.  De  az  erőszakoskodás,  melylyel  a  beolvasztási  tervnek 
keresztül  vitelén  csüngtek,  reactiót  szült  a  nemzetben,  s  a  harcz, 
mely  Tökölyi  Imre  bukásával  elmúlni  látszott,  Rákóczi  vezérlete 
alatt  ujúlt  erővel  tört  ki. 

Ezen  korba  vezetnek  e  tanulmányok  vissza.  Mindjárt  az 
elsó  tanulmány  ü.  Rákóczi  Ferencz  udvarával  ismertet  meg.  A 
tejedelemtől  kezdve  az  utolsó  csatlósig  a  fényűzés  általános.  A 
legszebb  magyar  ruhák  divata  támad  fel  újra.  S  a  példa  ragadós. 
A  fejedelmi  udvar  fényét  a  főurak  egész  raja  utánozni  igyekszik. 
Bercsényi  Miklós  ungbvári  kastélya  a  drágaságoknak  ruházatok- 
ban, ékszerekben,  festményekben  valóságos  múzeuma.  A  fény, 
a  pompa  különösen  ünnepélyes  menetelek  alkalmával  tűnik 
fel.  Ilyenkor  a  fejedelmet  a  főurak  egész  serege  követi,  s 
mindenik  egy-egy   kis  királylyal  vetekedik.  S  e   pompa  anyagi 


166  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

haszonnal  is  járt.  A  műipart,  különösen  az  ötvösművészetet  újra 
felvirágoztatá. 

Honnan  volt  e  fény,  e  gazdagság  ?  A  külfölddel  folytatott 
kereskedés,  mely  főkép  marhával  a' semleges  Szilézián  át  szaba- 
don űzetett  —  volt  ezen  gazdagságnak  egyik  forrása.  A  főneme- 
sek gazdagodásával  kétségkívül  karöltve  haladt  a  középosztály 
vagyonosodása  is,  melynek  emelésére  nagy  mértékben  befolyt 
azon  körülmény,  hogy  Sákóczi  az  1708-ban  elvesztett  trencséni 
csata  előtt  pénzadót  nem  vetett  az  országra.  Mindezek  mellett  a 
különböző  iparágak  fejlesztéséről  sem  feledkezett  meg.  A  kurucz 
hadaknak  szervezésével  az  iparosoknak  jövedelmező  forrást  nyi- 
tott, miután  a  harczosok  szükségleteit  úgy  ruházatban  mint  hadi- 
szerekben a  városok  iparosai  által  állíttatta  elő.  De  tudta  Bákóczi 
azt  is  jól,  hogy  a  »nervus  rerum  bellicarum«  a  pénz,  azért  a 
bányamívelést  sem  hanyagolta  el.  A  nemes  érezek  bányászatát 
Hellenbach  János,  —  a  rézipart  Berthóti  László  —  és  a  vasipart 
Lányi  Pál  vezetése  alatt  kiváló  tökélyre  emelte.  Benne  a  tudo- 
mány s  a  művészet  szintén  hatalmas  pártfogóra  találtak.  A  fenn- 
álló iskolák  gyámolitása,  tekintet  nélkül  a  különböző  vallásfele- 
kezetekre, az  udvarában  élő  festőművészek,  metszők,  zenészek 
egész  sora  minden  jó  és  szép  iránt  fogékony  lelkének  legfényesebb 
bizonyságai. 

Mindezen  fényoldalai  a  Bákóczi  nemgs  lelkének  azonban 
egyet  nem  feledtetnek :  azt  a  szűkkeblfiséget,  melylyel  az  utolsó 
nemzeti  fejedelem  környezete  mindazok  iránt  viseltetett,  kiket  az 
ősök  érdemei,  vagy  isten  kegyelme  a  főurak  sorába  nem  emelt. 
Thaly  maga  mondja,  hogy  a  vak  Bottyán  azért  nem  lehetett  tá- 
bomagygyá,  mivel  nem  volt  mágnás.  A  marechali  botot  öten 
viselték,  mind  mágnások ;  a  generalissimus  Bercsényi  volt  Aris- 
tocrata  szellem  lengi  át  a  fejedelmi  környezetet  egészen.  Mindaz- 
által nem  akarunk  ezen  tényből  hímet  varrni  a  Rákóczi  érzel- 
meire. Nem  hárítjuk  ezért  a  felelősséget  egészen  reá :  kora  gon- 
dolkodásának befolyása  alól  ő  sem  oldhatta  fel  magát 

E  tanulmányok  részben  a  »Századok«-ban  jelentek  meg,  s 
bárha  most  átdolgozva  bocsáttatnak  ismét  a  világ  elé,  —  szük- 
ségtelennek tartjuk  bővebben  foglalkozni  velők.  A  > Babonás  hie- 
delmek a  Rákóczi-korban*  s  » Forgács  Simon  mint  író«  ez.  tanul- 
mányok kétségtelenül  még  élénk  emlékezetében  élnek  folyóira- 
tunk olvasóinak,  melyekhez  itt  méltán  csatlakozik  Petrőczi  Kata 
Szidónia,  e  főrangű  hölgy  női  és  írói  jellemzése.  Ajl  adalékban  a 
kuruczvilági  költemények  tárához  egy  pár  történeti  hűségű  vers 
foglaltatik,  s  számos  buzdító  dal  mellett,  egy  »Az  világhoz  sza- 
bott éneke  czímű  költemény  1675-ből,  melynek  ismeretlen  szer- 
zője a  nép  között  lábra  kapott  demagogicus  mozgalmakat  éles 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  167 

sarcasmussal  ostorozza,  s  egy  yalóságos  felfordult  TÍlágot  fest, 
melyben : 

>Varga  varr  tanácsot,  a  szűcs  megcsiuálja, 
Az  ország  törvényit  takács  magyarázza) 
Gomkötö  <fs  borbély  azt  deliberálja,  — 
Bolond  ember  azért,  valaki  megállja ?« 

Minő  hatással  volt  a  kurucz  költészet  a  nemzet  erkölcsi 
életére,  főleg  az  alsóbb  néposztáíynál  —  ez  hosszasabb  fejtege- 
tést igényelne.  Annyit  azonban  pár  sorban  kifejezhetünk,  hogy  a 
míg  a  nemzet  felsőbb  régióiban  az  elnyomatás  biztos  tudata  szülte 
a  mozgalmat  a  német  hatalom  törvénytelen  túlkapásai  ellen j 
addig' az  elnyomatásnak  csak  sejtelmével  bíró  köznépet  ellenál- 
lásra tüzelni,  e  költemények  kétségtelenül  nagy  befolyással  voltak. 
De  e  szétszórt  s  a  nagy  közönségre  nézve  már  is  hozzáfér- 
hetlenné  vált  műveket  helyes  vala  összegyűjteni :  tanulságos  és 
érdekes  olvasmányt  képeznek,  melyet  melegen  ajánlunk  a  törté- 
netkedvelök figyelmébe.  A  munkát  Ráth  Mór  kiváló  csínnal 
á  ki. 

Barabás  S. 


N 


9 

Kél  római  jogtvrtéfteti  monográfia,   Lttaus    Uipitis  MarceUas,   Irta    Vécsey 
T.itnás.  Riadja  a  M.  T.  Akadémia.  Budapest,   1882.   8-adrétU    171   1. 
Amilttis  Papinianus  pályája  és  müvei.  Irta  Vécsey  Tamás.  A  M,  T.  Aka- 
démia II.  osztályának  külön  kiadványa.  1884.  8-adrctü  143  1. 

Az  antik-világ  culturájának  legragyogóbb  emlékoszlopai 
maradtak  ránk  a  hellének  művészetében  s  a  rómaiak  jogában.  Ha 
PTÖDyörrel  legeltetjük  szemeinket  a  muzeumok  ó-görög  szobrá- 
szati remekein,  úgy  méltó  bámulat  bilincseli  le  lelkünket  akkor 
is.  ha  ama  páratlan,  mondhatni  velük  született  érzéket  szemlél- 
jük, melylyel  a  római  jogászok  hivatásukat  betölték.  A  világtör- 
ténet folyamában  szerepelt  népek  jogászai  közül  egy  sem  tudott  a 
jog  fejlesztése  és  alkalmazása  körűi  oly  valódi  virtuozitást  föl- 
mutatni, mint  a  római  nagy  mesterek.  Mennél  tovább  időzünk  az  ő 
társaságukban,  mennél  inkább  belemélyedünk  ránk  maradt  irataik 
tanulmányozásába,  annál  világosabban  megfejtve  látjuk  azt  a 
magában  álló,  óriási  hatást,  melyet  5k  nemzetük  jogfejlődésére 
eyakoroltak.  Ha  a  legszövevényesebb  gyakorlati  eset  fekszik  előt- 
tak,  mint  bűvész  varázspálczájával,  ragadják  ki  annak  az  eldön- 
tésre befolyással  bíró  körülményeit,  melyek  egy  csapással  dombo- 
rodnak ki  a  mellékes,  a  lényegtelen  körülmények  egész  halmazá- 
^>ól.  Ha  a  jogot  magyarázzák,  ez  végeredményben  egy  jelentőségű 


1H8  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

annak  fejlesztésével.  Mijiö  rendkívüli  hatása  Tolt  a  római  jog 
fejlődési  történetében  már  az  ^interpretatioXII.  tabularum<-nak ! 
S  mily  rohamosan  izmosodott  évtízröl-évtizre  a  római  jogtudo- 
mány befolyása  a  jogfejlődésre  I  S  ha  a /római  jog  hatalmas  orga- 
nizmusának ama  csodás  szerve :  a  praetor,  —  ez  az  egyszerű  jog- 
szolgáltatási közeg,  ki  azonban  nagyobb  befolyással  volt  a  hazai 
magánjog  fejlesztésére,  mint  bármely  törvényhozó  testfilet,  — 
ha  mondjuk,  a  praetor  a  jogi  eszmék  új  sorozatának  előharczosa 
gyanánt  lép  föl,  úgy  ismét  a  római  jogász  az,  ki  a  fejlődő  kor 
kívánalmaihoz  simuló,  uj  jogi  eszmét,  a  zsenge  újszülöttet  dajkálja, 
erősiti  és  életképessé  teszi.  Mert  ő  az  élet  részére  dolgozott.  Nála 
elmélet  és  gyakorit  egymással  elválhatatlanúl  összeforrva  jelent- 
keznek, —  oly  jelenség,  mely  talán  sohasem  képezhette  az  irigy- 
kedés  méltóbb  tárgyát,  mint  napjainkban,  és  különösen  hazánk- 
ban, —  és  bízvást  kijelenthetjük,  hogy  elérhetetlen  sikereik  döntő 
oka  ép  e  körülményben  rejlik. 

Innen  van  az,  hogy  a  római  jogászok  még  mind  nem  szűn- 
tek meg  az  összes  müveit  népek  jogi  mesterei  maradni.  A  hiva- 
tását betölteni  akaró  magyar  jogász  épúgy  nem  nélkülözheti  az 
ő  iskolájukat,  mint  bármely  más  nemzet  jurístája.  Tény  az,  hogy 
az  Ö-,  aránylag  nagy  számban  ránk  maradt  irataikban  van  a 
római  jognak  az  a  becse  lefektetve,  mely  nincs  hely-  és  időhöz 
kötve,  hanem  a  müveit  emberiség  közkincsét  képezi  s  a  mdg  akkor 
sem  fog  elenyészni,  mikor  a  római  jog  positiv  jelentőségének  már 
végső  nyoma  is  eltűnt. 

Mindezeket  azért  tartottuk  szükségesnek  előrebocsátani, 
mert  ezek  által  véltük  leginkább  jelezhetni  azt  a  kiváló  szol- 
gálatot, melyet  Vécsey  hazai  romanisticai  irodalmunknak  tett, 
azzal,  hogy  két  római  korifeus  pályáját  és  működését,  dolgozá 
föl.  Látszik,  hogy  tárgyát  előszeretettel  tanulmányozta.  Ritka 
buzgalommal  gyüjté,  dolgozá  föl  és  veté  egybe  adatait  s  mert 
fejtegetései  saját  közvetlen  forrástanúlmányaíra  támaszkodnak, 
nem  nélkülözzük  azokban  azt  a  kellemes  üdeséget  és  világos- 
ságot sem,  mely  a  jogtörténeti  irodalom  nem  egy  termékét 
teszi  egyaránt  csekély  értékűvé  és  élvezhetetlenné,  de  a  melyek- 
kel Vécsey  tárgyát  a  nemszakemberre  nézve  is  hozzáférhetővé 
tudja  tenni. 

Mindezek  oly  érdemek,  melyeket  elismerésselkell  registrál- 
nunk,  de  a  melyek  egyúttal  indokolják,  hogy  mindkét  dolgozair 
tartalmát,  röviden,  e  folyóiratban  is  megismertessük  s  ezzel  a  jogá- 
szok testületén  kívül  álló  történészek  figyelmét  is  fölhívjuk  arra. 

Az  1882-ben  megjelent  akadémiai  fölolvasás  ama  Lucius 
tJlpíus  Marcellusnak  pályáját  és  működését  tárja  elénk,  ki,  mint 
szerző  mondja  és  kimutatja :    >élt,  működött  és  emléket  hagyott 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  169 

Alsó-Pannoniábao,  hol  később  az  Arp&dok  birodalma  emelke- 
dett* (24. 1.)  Ez  csak  növelheti  érdeklődésűnket,  mert  »a  nagy 
pandektista  látta,  sőt  elömozditá  ama  culturát,  mely  a  dunántúli 
kerfilet  jóllétét  megalapitá  minden  időre,  c 

A  mű  három  részre  oszlik.  Az  első  (1 — 45.  1.)  a  jogtudós 
p&Ijáját  írja  le  nagy  gonddal  gyűjtött,  történeti  érzékkel  válo- 
gatott és  csinosan  földolgozott  adatok  alapján.  Figyelemmel 
kisérhetjük  itt  a  kiyáló  mester  életét  nyilrános  pályája  kez- 
detétói, midőn,  tanúimányi  évei  befejezése  után,  a  germá- 
nok és  dákok  elleni  táborozásokban  yesz  részt,  mint  önkény- 
tes.  Ez  a  katonai  életmód  a  jogtudós  működésére  is  hatás- 
sal Yolt,  mert  >  irányán  később  is  meglátszott  a  katonai 
szabatosság,  határozottság  és  parancsoló  természet*  A  kato- 
naságból kilépett  Marcellus  mint  jogi  tanácsadó  (respondens) 
telepszik  le  Bőmában  s  >mint  eszes,  becsületes,  szorgalmas  jog- 
tudós hamar  hírre  tett  szert*  Majd  (Er.  u.  150.  körűi)  a  fejede- 
lem (Ant  Pius)  tanácsába  hivatik  meg  s  fölötte  érdekes  Y. 
mfiyének  az  a  részlete,  mely  Marcellus,  mint  consiliariusnak 
üdTös,  humánus  szellemtől  áthatott  befolyását  Tázolja.  Leírja 
szerző  Marcellus  közpályájának  további  folyamát,  ki  mint  prae- 
tor,  consuli  majd  mint  Alsó-Pannonia  kormányzója  szerepelt. 
L&tjuk  ezután  a  derék  Marcellust,  mint  a  britt  lázadók  legyőzé- 
sére két  ízben  kiküldött  hadvezért,  >  kinél  különb  vezért  nem  is 
k&Idhettek  az  elbizakodott  barbárok  megfékezésére.*  Marc  Aurél 
halála  és  Commodus  trónra  lépésekor  ^Marcellus  pályájának 
alkonyata  is  váratlanul  besötétedett*  >Dicsősége  majdnem  éle- 
téhe került* >A  kormányhatalomtól  búcsút  véve,  a  vér- 
tanúságot nem  keresve,  bölcsészeti  nyugalommal  vonult  a  magány- 
ba* s  a  >jog  művelését  folytatva,  rég  nem  látott  Themise  felé 
fordált*  >Neki  köszönte  nagyságát  és  azt,  hogy  polgártársainak 
szolgálhatott  Neki  szentelte  utolsó  idejét  is.*  Nemsokára  (187. 
körfii  Er.  u.)  életét  is  befejezte. 

A  második  részben  (46 — 136.  1.)  Marcellus  művei,  jogi 
tanulmányai  és  az  utókorra  gyakorolt  befolyásának  fejtegetésével 
találkozunk.  Bemutatja  s  érdekes  mutatványok  segélyével  vilá- 
gítja meg  szerző,  Marcellus  mindenik  ismert  munkáját;  ezek  után 
föltfinteti,  hogy  mily  mély  nyomokat  gyakorolt  az  ö  befolyása 
az  ntókorra. 

A  >Marcellus  bölcsészete*  czímet  hordozó  III.  Bész  (137  s 
tev.  L)  tulajdonképen  a  stoának  a  classicus  jogtudományra  és 
InÜönösen  a  Marcellus  működésére  gyakorolt  befolyását  tárja 
elénk  Szerző  fejtegetései  mutatják,  mily  odaadással  gondolkpzott 
e  kérdés  fölött  Az  egész  mű  megfelelő  befejezésre  talál  ama 
jellemző  megjegyzésekben,  melyekkel  szerző  a  Marcellus  rend- 


170  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

szerét  és  módszerét  körvonalazza.  (166—168.  1.)  Legyégűl  egy 
függelékben  a  Marcellusra  vonatkozó  irodalom  közöltetik. 

Egészen  előbbi  műve  szellemében  irá  meg  szerző  >Aemil{us 
PapiniantL8á*€  is,  minden  tekintetben  méltóan  sorakozik  elődjéhez. 

E  művet  szerző  két  részre  osztá. 

Az  első  (1 — 48)  Papinianus  pályájával  foglalkozik.  Egy 
bevezető  szakasz  (1 — 4  1.)  jellemzi  mindenekelőtt  a  római 
császári  korszak  amaz  idejét,  melyben  Papinianus  működött 
s  e  háttér  keretében  lép  föl  >a  jogászok  fejedelme*,  kit,  szerző 
szerint :  » számos  író  ismertetett,  magasztalt,  de  a  sok  író  fölött 
ellenőrködést  senki  sem  gyakorolt.  A  jó  dicsőítők  minden 
kritika  nélkül  szűkölködtek,  nem  csoda,  hogy  lelkes  Horvát 
Istvánunk  módjára  okoskodtak.  A  történelmi  források  közvetle- 
nül keveset,  és  nem  épen  megbízhatólag  beszélnek,  hiszen  az 
Antoninusok  korának  nincsen  még  Tacitusa  sem.  A  föliratok 
lapidaris  közlései  inkább  csak  a  környezetre  vetnek  világot*  és 
úgy  biztos  irányt  nem  meríthetünk  másból,  mint  Papinianus 
műveinek  töredékeiből.  Ez  utóbbiak  érdemlik  meg  igazán  a  for- 
rásnak czímét.  Ezekből  kísérlem  meg  annak  foltűntetését,  hogy 
milyen  volt  a  jogászok  fejedelmének  esze  és  szíve,  jogi  és  erkölcs^^ 
érzülete,  jelleme  és  hatása. « 

És  szerző  igyekszik  is  igéretét  híven  beváltani.  Q-ondosan 
összeállítva  találjuk  általa  Pap.  egész  élettörténetét,  jellemezve 
a  nagy  jogász  működését,  (4 — 55  1.)  pályája  kezdetétől,  fokozatos 
emelkedésén  át,  egész  tragicus  haláláig.  Sokrészt  uj  fölfogás 
nyilatkozik  Papinianusnak  Severus  és  fiaihoz  való  viszonya  föl- 
fogásában, ez  utóbbiak  jellemzésében  és  Pap.  szomorú  végének 
vázolásában.  Elismeréssel  kell  kinyilvánítanunk,  hogy  szerző  a 
fölötte  töredékes  adatokból,  igazi,  eleven  képet  tudott  szerkeszteni. 

.  A  második  rész  Pap.  az  írónak  műveit  tárgyalja,   ép  azon 
irányban,  mint  a  Marcellusra  vonatkozó  mű  II.  és  Hl.  része. 

Ritkán  történt  meg,  hogy  a  szak-  és  napi  sajtó  oly  osztat- 
lan elismeréssel  fogadott  volna  jog-  és  épen  római  jogtörténeti 
müveket,  mint  ezt  szerző  dolgozataival  tévé.  S  ezt  annak  tulajdo- 
níthatjuk, hogy  ő  tárgyának  nemcsak  hívatott  művelője,  de  azt 
ugy  is  tudja  kezelni,  hogy  a  jogászokon  kivűl  álló  köröknek  is 
képes  megmagyarázni,  mikép  a  római  jogtudomány  oly  közkincse 
a  polgáriasúlt  világnak,  melyet,  —  ha  fejlődésünkben  a  jog  terén 
is  lépést  kívánunk  az  előrehaladott  nyugattal  tartani,  —  még 
nekünk :  a  ^született  jogász-nácziónak«  is  buzgóan  tanulmányoz- 
nunk kell. 

Kiss  MöK. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  febr.  5-éD  tartott  v.  ülést  b.  Kemény  Gábor  másodelnök  nyitotta 
meg ;  utóbb  azonban  Ipolyi  Arnold  megérkezvén^  neki  adta  át  az  elnöki 
azokét.  Ez  ülésen  de  €rubemati8  Angelo  gr.  is  jelen  volt  gr.  Knun  Géza  ala- 
pító tagtársunk  kíséretében.  Három  felolvasás  volt:  Óváry  Lipóttól 
> Hazai  viszonyaink  a  mohácsi  vész  előtt, <  Réthy  Lászlótól  » Ugorok  és 
törökök  a  történetben, «  Vályi  Bélától  >  Az  első  magyar  színigazgató  sza- 
kdalomlevele 1696-ból.€  Mindhárom  a  >  Század  ok  <*ban  fog  megjelenni. 

Ezután  a  Schrauf  Károly  által  adományozott  okmányokról  Kápol- 
nai és  Fejérpataky  tettek  jelentést.  Kápolnai  jelentése  egész  értekezéssé 
nőtte  ki  magát,  mely  az  egyik  későbbi  füzetben  fog  napvilágot  látni ; 
Fejérpataky  jelentését  alább  közöljük. 

Elnök  fölemlíti,  hogy  a  f.  évi  kiállítás  országos  bizottsága  egy 
ójabb  átirattal  kérdést  intézett  az  elnökséghez,  hogy  a  kiállítás  tartama 
alatt  fog-e  congressust,  vagy  közgyűlést  tartani  a  társulat  ?  A  választmány 
egy  előbbi  határozatával  a  kérdés  megvizsgálását  ez  év  elejére  halasz- 
totta. Tagányi  K.  erre  vonatkozólag  indítványt  terjesztett  be,  melyben 
ajánlja,  hogy  az  országos  kiállítás  alatt  tartatnék  egy  történelmi  con-^ 
gressus,  mely  a  történet-tudomány,  történet- oktatás  és  történet-nevelés 
elveit  és  alkalmazásának  eszközeit  vitassa  meg.  Az  indítvány  elfogadtat- 
ván, bizottság  küldetett  ki,  tagjává  Ipolyi  elnöklete  alatt  az  indítványozón 
kívül  Pokzky  F.,Fraknói  Vilmos,  Thallóczy  és  Ballagi  Aladár  neveztetek 
ki  javaslattétel  végett;  egyszersmind  a  cnltasmínisterhez  felírás  intéz 
tetik,  hogy  atörténelem-oktatás  megvitatásának  kérdését  eleve  is  ajánlja 
a  történettaoárok  figyelmébe,  kik  közül  különben  is  igen  sokan  már  is 
társolatnnk  tagjai  lévén,  azok  részvételét  biztosan  lehet  várni. 

Elzntán  felolvastatik  Pauler  Gyula  és  Thaly  Kálmán  következő 
jelentése  a  Bay  Ilona-féle  pályázat  eredményéről. 

Tekintetes  választmány  I 
Alulírottak,   a  múlt  évi  kelt  deczember  4-én   megtisztelő  megbí- 
zás következtében   négy  munkát  vettek  át,  melyek  a  Bay    Ilona-féle 
jutalomra  (itetszés  szerént  választandó  kor-  vagy  életrajzc)  pályáznak. 
Az  I.  Bsámá  V.   István  király  életét  tárgyalja,  legnagyobb  részt  elavult 


172  tArcza. 

munkák  alapján,  elavult  módon,  elavdlt  felfogással.  A  mi  ujabb  forrást 
használ  is  szerző,  p.  o.  Wenzel,  Codex  novus  Arpadíanus-át :  abból 
sem  tudja  az  űj  adatokat  drt^esiteni.  A  munka  sem  formailag,  sem  tar- 
talmilag nem  felel  meg  a  mostani  legprimitívebb  igényeknek  sem:  8 
azért  a  jutalom  tekintetetéből  szóba  sem  jöhet.  Ugyanez  áll,  m^  foko- 
zottabb mértékben,  a  II.  számú  pályamunkáról,  mely  V.  Istvánnak,  Rnn 
Lászlónak  és  III.  Endrének  uralkodását  akarja  tárgyalni,  s  mely  szin- 
tén nem  tarthat  igénytelen  véleményünk  szerint  számot  a  jutalomra. 

A  IV.  számú  pályamű:  »Egy  trónkövetelő  a  XVI.  századbanc 
Békés  Gáspár  életrajzát  adja.  Szerző  sokat  olvasott.  Levéltári  új  forrá- 
sokból hőse  életének  sok  és  fontos  részletére  nézve  határozottan  előbbre 
viszi  a  tudalmat.  De  adataiba  nem  tud  kellő  életet  önteni.  Nagjon  elfo- 
gult hőse  iránt,  és  majdnem  a  naivság  benyomását  teszi,  mikor  Békés 
önmegtagadását  és  nagylelkét  dicséri  azért,  hogy  meghiúsulván  minden 
kísérlete  Báthory  ellen,  és  nem  lévén  úgyszólván  már  betevő  falat 
kenyere,  Báthoryval  kibékült.  Formaérzéke  sem  nagy,  és  elbeszélése  — 
bár  áltáljában  véve  folyékony,  sem  üti  meg  azt  a  mértéket,  melyet  már 
jobb  íróinknál  megszoktunk.  Mind  a  mellett  érdemes  munka;  kívánatos, 
hogy  a  kellő  simításokkal,  valamint  maga  a  szerző  által  is  jelzett  míve- 
löd  és-  és  kortörténeti  pótlékokkal  napvilágot  lásson,  sőt  még  a  jutalomra 
is  méltó  lenne,  ha  nem  volna  a  III.  számú  pályamű,  mely  minden 
te  kintetben  jóval  fölülmúlja.  £  munka  > Magyarország  belállapota 
16  80«-ban,  szabatosabban  szólva  :»1680  táján. <  Szerző  ezt  az  idő- 
pontot választja,  mely  közvetlenül  megelőzi  a  töröktől  való  visszafogla- 
lás idejét,  és  mintegy  zárókövét  képezi  a  magyar  középkornak.  A  dol- 
gozat írója  tudja,  mit  kell  az  ilyen  feladatnál  vizsgálni.  Ismeri  az 
anyagot;  az  irodalmi,  és  levéltári  forrásokat,  és  kellően  fel  is  tudja 
használni.  Széles  látókör,  éles  ítélet  jellemzik  felfogását:  míg  csinos  es 
foly  ékony  elbeszélésében  sehol  sem  nyomja  el  az  anyag  halmaza,  s  a 
rész  letek  sokasága  mellett  is  mindenütt  biztos  kézzel  ki  tudja  domborí- 
tani az  egészet.  Hogy  itt-ott  nem  használja  mindig  a  legtalálóbb  kifeje- 
zése ket,  hogy  egy  két  helyt  korábbi  adatokból  talán  többet  következtet 
az  általa  vázolt  korra  nézve,  mint  teljes  szabatossággal  következtetni 
lehetne ;  hogy  végre  — -  egyikünk  véleménye  szerint  —  ítéleteiben  nem 
mindenkor  irányzat  nélküli,  hogy  bizonyos  elfogultságot  tanúsít  a  katbo- 
licismus  mellett,  és  túlságosan  sötét  színekkel  festi  a  török  uralmat: 
nem  csökkenthetik  jelentékeny  becsét  i^nnyira,  hogy  a  jutalomra  érde- 
mesnek ne  tartassék.  Minélfogva  azt  a  tiszteletteljes  indítványt  teszszük 
a  tek.  választmánynak,  hogy  a  Bay  Ilona-féle  jutalmat,  e  III.  számú, 
Magyarország  belállapota  1680.  czímü,  >Si  quid  ....  nec  dictum  este* 
jeligéjű  munkának  méltóztassék  odaítélni,  —  azzal  a  megjegyzéssel 
azonban,  hogy  a  munka  csak  akkor  jelenhetik  meg  a  Társulat  közlö- 
nyében, ha  szerző  a  felfogásunk  szerint  szükséges  némely  simítást,  eny- 
hítést,  aprólékos  változtatásokat,  itt-ott  hiányzó  kútfőidézést  s  illetőleg 


TÁKOZA.  173 

egy-két  —  a  tárgyhoz  alig  tartozó  —  hely  törlését  a  sajtó  alá  adás 
előtt,  a  szerkesKtő-bisottság  erre  kijelölendő  tagjaival  egyetértve,  esz- 
közölni  fogja. 

A  jelentés  alapján  határozatba  ment,  hogy  a  pályadíj  kiadatik  a 
III.  számú  pályamunka  szerzőjének,  azon  föltétellel  azonban,  hogy  mon- 
kaja  a  >  Századok c-ban  csak  úgy  jelenik  meg,  hogy  a  szerző  a  szer- 
kesztő bizottság  által  kijelölendő  javításokat  és  módosításokat  megteendi ; 
továbbá  a  IV.  számú  munkára  nézve  határoztatott,  hogy  az  a  kijelölt 
módosításokkal  a  M.  Történelmi  Életrajzokban  ki  fog  adatni ;  szerzője 
felhívatik,  hogy  jelentkezzék  a  titkári  hivatalnál.  A.  III.  sz.  pályamunka 
''eligés  levélkéje  felbontatván,  abból  Acsády  Ignácz  neve  tűnt  ki. 

Titkár  jelenti,  hogy  Bay  Ilona  ő  nagysága  a  Történeti  Élet- 
rajzok forgó  tőkéjéhez  ismét  100  frt  adomány  nyal  járult,  a  mit  a  választ- 
mány hálás  köszönettel  vett  tudomásul  -s  ennek  tolmácsolására  megbízza 
az  eloökséget  Báró  Orbán  Balázs  100  frttal  az  alapító  tagok  sorába  lépett, 
Arad  városa  közönsége  100  frtos  alapítványát  200  frtra  emelte.  Mind- 
kettőnek a  Társulat  hálás  köszönetet  szavaz.  Évdíjas  tagokká  megvá- 
lasztattak :  Szterényi  József  Brassón  (aj.  a  titkár) ;  gr.  Esterházy  Miklós 
Ernő  Pozsonyban  (aj.  gr.  Apponyi  Sándor) ;  Acsády  Jenő  Ungvárt  (aj. 
Acsády  I.) ;  Pompéry  Elemér  Újvidéken  (aj.  a  titkár) ;  Kéry  Kamill  és 
XoTotny  Alfonz  Rozsnyón  (aj.  Nátafalussy  Kornél);  Brodszky  Béla 
Kőröshegyen  u.  p.  Szántód  (Somogy  m.)  (aj.  Molnár  Ferencz)  ;  Dr.  Melicher 
Ferencz  Balassa-Gyarmaton  (aj.  Harmos  Gábor) ;  Kray  Miksa  Lőcsén  (aj. 
Demkó  Kálmán) ;  Péterffy  Domokos  Bpesten  (aj.  Széli  Farkas) ;  Ruisz 
Gvula  Mezőhegyesen,  Hóman  Ottó  Kolozsvárt  (aj.  a  titkár) ;  Egri  érseki 
lyceum  jog-  és  államtudományi  kara  (aj.  a  pénztárnok) ;  Petrikovics  Má- 
tyás Nyitrán  (aj.  Csősz  Imre) ;  Rudnai  Sprenger  Béla  Kassán  (aj.  Lehóczky 
Tivadar) ;  Dr.  Burián  János  Esztergomban  (aj.  a  titkár)  ;  Zajnay  János 
Nagy-Váradon  (aj.  Rómer  Flóris);  Aradi  casino  egyesület  (aj.  Márki 
Sándor);  Fürdők  István  Békés-Gyulán  (aj.  Melichár  Kálmán) ;  Kugler 
Albert  Nagy-Váradon  (aj.  Hegyesi  Márton);  Németh  Károly  Győrött 
(aj.  dr.  Koltai  Virgil) ;  Braun  Lajos  Székesfehérvárt  (aj.  Molnár  Ferencz) 
Hieronymi  Bála  (aj.  Széli  F.) 

A  vallás-  és  közoktatási  minister  megküldi  a  >Foglio  della  Dio- 
cesi  di  Spalato  e  Macarscac  1884.  12.  számában  megjelent  közlemény 
különnyomatát,  mely  IV.  Béla  király  Katalin  és  Margit  leányainak  a 
spalatói  székesegyházban  feltalált  tetemeire  vonatkozik.  Ezen  közlemény 
felemlítvén  azt,  mikép  kerültek  Béla  király  Clissa  várában  elhunyt  két 
leányának  maradványai  a  spalatói  székesegyházba,  részletesen  ismerteti 
azon  hivatalos  eljárást,  a  mely  szerint  a  különben  már  felbontva 
talált  koporsó  tartalma,  a  spalatói  érsek  felügyelete  mellett,  bizottsági- 
lag megvizsgáltatott  és  újabb  szekrénybe  helyeztetett. 

Szolnok-Doboka  megye  közönsége  megküldi  Zilahi  Kiss  Bélának, 
oiiut  a  ki  e  megye  monographiájának  megírásával   van    megbízva,    e 


174  TÁBOZA. 

megye  közöns^gt^^hez  beadott  s  monographiájára  vonatkozó  előterjeszté- 
sét. Társulatunk  ez  ügyben  már  korábban  kinevezte  a  bizottságot,  mely 
az  elkészülendő  monographia  megbfrálásával  van  megbízva,  melynek 
tagjai  Torma  Károly,  Szilágyi  Sándor,  Thallóczy  és  Tagányi.  E  bizott- 
ságot megbízta  a  társulat,  hogy  az  előterjesztésről  jelentést  tegyen. 

Zólyom  vármegyének  e  megye  helyneveinek  megmagyarositÁBA 
ügyében  kelt  átirata  bizottságnak  adatott  ki,  mely  annak  Idejében  jelen- 
tését megtette.  £  munkálatok  Ipolyi  Arnold  társ.  elnökkel  közöltettek 
átvizsgálás  végett.  Ipolyi  Arnold  most  bemutatta  e  tárgyban  a  bizottsági 
munkálatok  felhasználásával  készült  dolgozatát,  mely  a  bízottsági  tagok 
jelentéseivel  együtt  Zólyommegye  közönségének  meg  fog  küldetni. 

Titkár  jelenti,  hogy  az  elnökség  Kruesz  Krizösztom  halála  alkal- 
mából részvétíratot  intézett  Pannonhalmára,  melyért  Roszmanith  Richárd 
perjel  köszönőlevelet  intézett  a  társulathoz. 

Titkár  bemutatja  a  Schrauf  Károly  által  társulatunkhoz  küldött 
regestát,  III.  Albrecht  osztrák  berezeg  1898.  január  18-án  Bécs- 
ben kelt  okmányából,  mely  a  Magyarország  és  Alsó-Ausztria  között  folyt 
határvillongások  alkalmával  többször  emlegetett  Pottenbtirg  várról  emlé- 
kezik. Kiadatik  Nagy  Imrének. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  jelentését,  e  szerint  pénztári 
maradvány  volt  deczembertŐl  és  bevétel  januárban : 

összesen   ö,254  frt  62  kr. 
Kiadás  összesen  1,077    c    93    < 

Pénztári  maradvány    4,176  frt  69  kr. 
Ezzel  a  gyttlés  eloszlott. 


JELENTÉS  A  SCHRAUF  KAROLY  ÁLTAL  AJÁNDÉKOZOTT 

OKLEVELEKRŐL. 

Tisztelt  Választmány ! 

A  Schrauff  Károly  űr  által  a  Magyar  Történelmi -Társulatnak  aján- 
dékozott 15  darab  XV — XVIII.  századi  oklevél  átnézés  czéljából  nekem 
adatván  ki,  van  szerencsém  ezekről  a  következőket  jelenteni : 

Legérdekesebbek  ez  oklevelek  között  azok,  melyek  Komárommegye 
egy  régi  kihalt  családjára :  a  markházi  és  kucsodi  (később  Felső-Bükrol 
is  nevezett)  Markkázi  családra  vonatkoznak.  Az  ajándékozottak  közt  hat 
van  ilyen.  A  családról  eddigi  tudomásaink  igen  hézagosak,  nemzetség- 
fájok  még  felállítva  nincs ;  Nagy  Iván  sem  ismer  a  XVL  század  végénél 
korábbi  adatokat  a  család  történetéből.  £z  oklevelek  legalább  a  család 
egy  ágának  XV.  századi  történetére  vetnek  világot. 


•  TÁRGZA.  175 

Mátyás  király  ugyanis  14Ö8-ban  Bertalau  nap  vigiliáján  (aug. 
23.)  Budán  kelt  oklevelével  Markházi  János  fiának  Bereczknek  a  koma- 
rommegyei  Markháza  és  Egyházas-Csány  közt  fekvő  Király-Gyepe  nevű 
barmínczhat  szántóföldet  adományozza.  Az  ajándékozott  oklevelek  közt 
bárom  szól  e  tárgyról,  magukban  foglalván  az  adományozás,  beiktatás 
és  a  végleges  királyi  adomány  összes  actáit. 

A  király  beiktatási  parancsa  a  pannonhalmi  ^conventhez  az  emlí- 
tett adománynyal  ugyanegy  napon  kelt,  s  a  convent  Zellili  Gadachy 
Miklós  királyi  emberrel  egy  tagját  küldötte  ki  a  beiktatásra,  mely  sep- 
tember  16-án  ellenmondás  nélkül  meg  is  történt^  miként  erről  a  convent- 
nek  a  beiktatás  után  tizenhatod  napra  fiiggö  pecsét  alatt  kiállított  okle- 
vele tauüskodik. 

A  7égleges  kinílyí  adománylevelet  ünnepélyes  formában  a  király 
1467ben  apr.  29én  állítja  ki,  moly  magában  foglalja  mind  az  első 
donatiót,  mind  pedig  a  conventnek  említett  jelentését.  Minthogy  az  első 
adománylevél  1458-l)an  aug.  28-án,  tehát  Mátyás  koronázása  előtt  kelt, 
a  koronázás  után  három  évvel  1467-ben  kiadott  végleges  donatio  e 
záradékot  tartalmazza,  »easque  nichilominus  et  omnia  in  eis  contenta, 
non  obstante  decreto  in  Álba  Kegali  tempore  coronationis  nostre  edito, 
in  quo  declaratur,  quod  omnes  litere  condam  serenissimi  prineipis  doroini^ 
Ladiglai  regis  inmediati  predecessoris  nostri  atqne  nostre  ante  coronatio- 
nem  nostram  date  a  príma  die  mensis  Aprílis  usque  ad  revolutionem 
UDÍU8  integrí  anni  confirmari  debuissent,  alioquin  in  vigore  non  manerent 
•  •  •    .  innovantes  perpetuo  valituras  confirmamus.c 

Ez  ünnepélyes  donatio  Mátyás  király  registratoraként  ismeretes 
HagoUi  László  (Magister  L.  de  Bagatha)  kezével  a  királyi  könyv  277. 
levelére  volt  iktatva. 

Még  egy  XV.  századi  oklevél  a  pannonhalmi  convent  1498.  évi 
oxt-György  napján  kelt  oklevele  vonatkozik  a  Markháziakra.  Az  előbbi 
adományban  említett  Markházi  Bereczk  leánya  Katalin,  Káldházi  Lukács 
'^cje  a  convent  előtt  kijelenti,  hogy  Király-Gyepe  birtokát  illető  okleve- 
1^^  tőle  elvétetvén,  de  idő  folytán  neki  visszaadatván,  az  oklevelek  jog- 
^lan  letartóztatóit  e  vád  terhe  alól  feloldja. 

Mindezen  XV.  századi  oklevelek  alapján  a  családnak  XV.  századi 
DéiDzedékrendje  ekkép  állítható  össze : 


• 

Markházi  János 

,                A 

1                                                      i 

Bereczk 

1458.  birtokot  szerez 

1467.  még  él 

Katalin  1498. 
férje :  Káldházi  György 

1 

János 

1498.  már  néhai 
, /> , 

1                              • 
László 

1498. 

176  tAucza.  • 

Két  kevésbbé  érdekes  XVI.  sasázadi  okleyél  szól  még  e  családról : 
ezeknek  egyike  lÖ 48-ból  a  Marháza  és  Kacsod  birtok  határait  leíró,  a 
győri  káptalan  által  kiállított  oklevél. -Másika  ugyanazon  káptalannak 
1572-iki  oklevelei  mely  Markházi  György  Özvegyének  hagyományát 
tartalmazza  rokonai  részére.  Ez  oklevelekben  említett  családtagok  azon- 
ban, az  oklevelek  kora  közt  hosszú  ide  telvén  el,  az  említettekkel  Össze 
nem  köthetők. 

A  XVI.  századi  oklevelek  közt  van  még  két  érdekes.  Rudolfnak 
1599.  sept.  1-én  az  esztergomi  és  pozsonyi  káptalanokhoz  intézett  beik- 
tatási parancsa,  melylyel  történelmünkből  eléggé  ismeretes  tanácsosát 
Scharffenberghi  Himmelreich  Tiburtiust  a  mosonymegyei  Oro9m>ár  birto- 
kában beiktatni  rendeli. 

A  többi  oklevél  kevés  érdekeset  tartalmazván^  elég  mindegyikről 
pár  szóval  megemlékezni. 

1611.  decz.  6.  A  zágrábi  káptalan  oklevele  Gereczi  István  és  Má- 
tyásnak a  varasdmegyei  Grabeije  birtokába  való  iktatásáról. 

1653.  jun.  12.  Pálffy  Miklós  nádor  rendelete  Győr  megyéhez  a 
szarvaskendi  Sibrik  család  tagjai  közt  történendő  osztály  tárgyában. 

1673.  jún.  23.  Pakay  Benedek  főpóstamester  (supremus  per  Hun- 
gáriám postarum  magister)  tiltakozása  a  pozsonyi  káptalan  előtt. 

1673.  márc.  1.  A  Pákai  családbeliek  magyar  nyelvű  fassioja  a 
pozsonyi  káptalan  előtt. 

1795.  máj.  20.  Gr.  Zichy  Károly  győri  főispán  maga  helyett  meg- 
hatalmazottat jelöl  ki. 

Ezeken  kívttl  két  Austríát  érdeklő  oklevél  is  van  az  ajándékozot- 
tak közt  1615.  és  1754.  évekből^  melyekről  bővebben  megemlékezni 
fölöslegesnek  tartom. 

Budapesten,  1885.  febr.  5. 

FbJÉRPATART  LÁ8Zf/>, 

vál.  tag. 

VILÁG-  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETI  ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI 

ÉRTESÍTŐKBEN. 

1.  A  magyar-óvári  algymnasium  1884-iki  értesítőjében il//e(«r Lajos 
összeállította  i^Az  egyházi  és  világi  lovagrendekéit  a  legrégibb  időktől  nap- 
jainkig, leírva  keletkezésük,  fenmaradásuk,  átváltozásaik,  illetőleg  megszű- 
nésük történetét.  Az  egyházi  lovagrendek  közül  tüzetesebben  foglalkozik  a 
johanniták  és  ispotályosok,  a  templariusok  vagy  templomos  vitézek*  — 
a  német  lovagok  rendével,  a  Jeruzsálemi  vagy  szent  sír-renddel,  a  Betblemi- 
ták  vagy  vörös  csillagkeresztes  lovagok  rendével  és  a  szent  György 
renddel  stb.  A  világi  vitézrendek  nyomait  az  V.  századtól  kezdve  kutatja 
8  előszámlálja  századonkint  a  különféle  államokban  alapított  lovag- 
rendeket. 


TÁRCZA.  177 

Végül  a  jelenleg  is  fennálló  lovagrendeket  állítja  Össze  államok 
azerixkt  betörendben.  A  minket  leginkább  érdeklő  rendeket  a  követke- 
zőkben számlálja  elő  :  az  osztrák-magyar  monarchiában :  Aranygyapjas-, 
Mária-Terézia-,  Szent  István-,  Lipót-,  Vaskorona-,  Ferencz  József-, 
Csillag-kereszt-,  Erzsébet  Terézia-rend.  —  Poroszországban :  Fekete  sas-, 
Uohenzollem  házi-,  Johannita-^  Poor  le  mérité-.  Vörös  sas-,  Vaskereszt-, 
Luiza-,  Korona-rend.  —  A  franczia :  Becsület-rend.  (Légion  d'honneur.) 
—  Az  olasz :  Annnnziata-,  szt.  Móricz  és  Lázár-rend  stb.  —  Az  angol : 
Térdszalag-rend  stb.  —  Az  orosz :  szt.  András-,  Katalin-,  Newsky  Sán- 
dor-, szt.  Anna-,  szt  György-,  szt.  Wladimir-  és  Vörös  kereszt-rend.  — 
A  lengyel :  Fehér  sas-  és  szt.  Szaniszló-rend.  —  A  román :  »Románia 
CBÜlagac  és  Korona-rend.  —  A  szerb :  Takova-  éa  Fehér  sas-rend.  —  A 
ntwUenegrói :  Házi-rend  és  Daniló-rend.  —  A  törők :  Dicsőség-^  Medjidié-, 
Osmanje-rend  stb.  —  A  bajor :  szt.  Hnbert-^  szt.  György-,  szt.  Mihály- 
rend  stb.  —  A  spanyol :  Arany-gyapjas-,  III.  Károly-,  Mária  Luiza-, 
kath.  Izabella  amerikai  érdemrend  stb.  —  A  svéd:  Szeráf-,  Kard-, 
>£azak  csillagac-,  Nagy  fekete  szalag-,  Wáza-,  XIIL  Károly-,  szt  Olaf- 
rend.  —  A  persa :  Nap  és  oroszlán-rend.  —  A  sziámi :  Fehér  elefánt- 
reod  stb.  stb.  A  mi  ez  összeállításnak  tudományos  becset  ad,  az,  hogy  az 
illető  rendek  keletkezését  és  történetét  is  tárgyalja  az  érdekes  értekezés. 

Nem  feledkezik  meg  a  magyar  sárkányrendről  sem,  melynek  ala- 
pítását némelyek  1 38 5-re  mások  1400-ra  teszik.  Jelvénye  volt  vörös 
kereszt  s  nyakát  farkával  övező  arany  sárkány  e  felirattal :  »0  quam 
misericors  est  deusc  és  »pius  et  justus.<  A  ret^d  előszámlált  tagjai  közt 
találjuk  a  magyar  történet  kimagasló  alakjait  s  a  szomszédos  fejedelme- 
ket a  XIV.  század  elején.  E  lovagrend  Zsigmond  halálával  elenyészett. 
A  jelen  országgyűlésen  Thaly  Kálmán  indítványozta  e  rend  újra  életbe- 
It^ptettísét 

2.  A  pannonhalmi  szt  Benedekrendiek  vezetése  alatt  álló  pápai 
kath.  kiagymnasinm  értesítőjében  W.  L.  Pannoniáról  értekezik.  Altalános 
bevezetés  után  Pannónia  határait  állapítja  meg,  majd  legrégibb  lakóiról 
azól,  előszámlálja  aztán  városait,  meghatározva  fekvésüket.  A  munka 
legbecsesebb  és  legrészletesebb  szakasza  a  Pannoniát  átszelő  hadi-  és 
kereskedelmi  utakról  szól,  kijelölve  azok  irányát,  állomásait  s  az  azok 
közti  távolságokat 

3.  A  máramaros-szigeti  kegyes  tanítórendi  algymnasium  értesítőjé- 
ben Fehérvári  István  tesz  kísérletet:  A  görög-római  forradalmak  czélja  és 
nftlményt  jellemzésére.  —  Már  maga  a  czím  is  homályos,  mert  lehet 
görög  és  római  forradalmakról  szó,  de  ógörög-rómaid  forradalmak  alatt 
oem  tudjak,  mit  értsünk.  Az  egész  értekezés  általános  állambölcsészetí 
eszmék  pengetése  s  vajmi  homályos  és  zavaros  a  kép,  a  mit  ennek  olva- 
sása ntán  a  görög  és  római  forradalmakról  alkotliatnánk.  A  conclusio  is 
ilyen :  »A  forradalmak  nchuny  jelenségcin  keresztül  vonulván,  két 
kUlöubüző  eml>erfajt    látunk    társadalmi    életében    folytonos    hullámzás- 

SliEADOK     1885.    II.    FŐZET.  12 


178  TÁRC2A. 

ban  fejlődni,  t.  i.  a  görög  e»  római  népet.  Az  cbö  ugyanazon  földön  egy- 
más föle  volt  helyezve,  de  egymástól  engesztelhetetlen  gyűlölet  által 
elválasztva,  az  egyik  fosztogató,  a  másik  kifosztott ;  egyik  harczias  és 
munkátlan,  a  másik  fegyvertelenül  sorvadozva  a  megalázottságban  és 
rabszolgai  munka  fáradalmai  közt  sinlődik,  egyik  ember  a  másikat 
érdekszerüen  butítva.  Ez  a  nép  tűnik  élőnkbe  a  görög  városok  szemléle'- 
sekor.  Ezzel  egészen  ellenkezőleg  a  római  birodalomban,  nem  a  területi 
rabszolgaság,  nem  egyik  fajnak  a  másik  általi  kiirtása,  hanem  a  szövet- 
kezés és  társulás  az  alapeszme. €  stb.  stb.  Elég  ennyi  mutatványul.  — 
A  görög  államok  vezéreszméjéül  az  önérdeket  állitja  fel ;  mig  a  római 
» kitárta   kebelét  az  összes  emberiség  baráti  érzelmének  befogadására. < 

4.  A  tatai  algymnasium  értesítőjében:  A  delphii  Amphikiyoniáról 
olvasunk  Holczinger  Imre  tollából.  Rövid  bevezetés  után  az  emberi  tár- 
sadalom keletkezéséről  és  fejlődéséről  —  Görögország  őslakóiról  s  az 
országot  alkotó  különféle  néptörzsekről  szól  s  xígj  tér  át  a  vallási  viszo- 
nyokra, a  különféle  néptörzsek  összeköttetéséül  szolgáló  » ünnepélyes 
gyülekezetekre  €  az  amphiktyoniákra,  mely  Cantu  szerint  Görögország 
egységének  összekötő  kapcsa  volt.  Elmondja  az  amphiktyoniák  keletke- 
zéséről szóló  mondát  —  s  kimutatja,  hogy  azok  kezdete  a  görög  östör- 
ténelembe  nyúlik  be,  —  s  hogy  kisebb  hatáskörrel  bíró  amphiktyouia 
igen  sok  létezett.  Tüzetesen  foglalkozik  a  delphii  vagy  pythiai  ampbyk- 
tyoniával,  melynek  intézkedései  kiterjedtek  a  vallási  és  politikai  dol- 
gokra épűgy,  mint  a  művészetre  és  tudományokra,  egyik  főczélja  volt  a 
közössé  lett  Apolló-cultvis  gondozása.  Történeti  példákkal  illustrálja, 
mily  sokoldalú  tevékenységet  fejtett  ki  az  a  görög  állam-élet  minden 
ágában,  mint  az  egyedüli  általános  egyesülési  pontja  a  görög  politikai 
állam-életnek,  a  mely  az  annyira  széttagolt  görög  földön  egységes  poli- 
tikai Görögországot  teremtett. 

5.  A  selmeczbányai  k.  kath.  nagygymnasium  értesítőjében  Scharw 
bacli  Gyulától  ^Effy-  filosophtus  római  császárba  ez.  a.  Marcus  Aureliua 
(161 — 180.  K.  u.)  császár  jellemzését  olvassuk,  a  kinek  uralmábau 
Plató  eszméjét  látja  megtestesülve,  a  ki  mint  a  stoicus  iskolának  híve, 
egyesít  magában  minden  jót,  a  mi  csak  volt  az  antik  világban.  Életrajza 
után  jellemzi  viszonyát  a  keresztyénséghez  s  müvét,  a  mely  TA  KII 
EATTON  (^magával  való  ügyeic,  önvizsgálódásokc)  ez.  a  12  könyv- 
ben görögül  írva  reánk  maradt,  melynek  legszebb  lapjait  a  markomannok 
és  quadok  elleni  nehéz  harczokban  »yalahol  a  Garam  partján «  írta.  Az 
egész  munka  jobbára  csupa  aphorisma,  észrevétel  és  gondolat,  maga  ele 
tűzött  maximák,  egyes  reminiscentiák  kedvencz  íróiból.  Értekező  bemu- 
tatja mind  a  12  könyv  tartalmát  s  végül  mutatványt  közöl  a  >n8gy 
lélek  €  szép  gondolataiból,  aphorismáiból. 

6.  A  jászóvári  premontrei  kanonokrend  hassai  főgynmasiumáuak 
értesítője  Kostka  V.  Viktortól  irodalomtörténeti  tanulmányt  közöl  C. 
Vahrius  CuiuUusról,   a  rómaiak  legnagyobb  lantos  költőjéről   (élt  667 -* 


TARC55A.  179 

700  Róma  alap.  u.),  a  ki  különösen  a  dal  mefiterkéletlen,  dévaj  fajában 
remekelt,  a  ki  Niebuhr  szerint  Kóma  legnagyobb  költője  volt,  Préssel 
szerint  a  legsajátosabb  római  költő,  a  ki  nem  volt  egyszersmind  bölcsész, 
mint  Horatius,  nem  tddós,  mint  VirgiliuB ;  nem  volt  egyéb,  mint  költő, 
de  egészen  költő  és  semmi  más ;  a  mellett  ő  volt  a  rómaiak  első  classi- 
cos  verselője  is.  Dalaiból  mutatványokat  közöl  az  értekező  s  méltatja 
azokat  kor-  és  irodalomtörténeti  és  aestbetikai  szempontból. 

7.  A  brassai  r.  kath.  főgymnasiumában  Herodotus  földrajzát  össze- 
állította Boumáz  Ernő,  az  iró  müve  alapján.  A  múlt  évi  értesítőben 
közölt  európai  rész  folytatásaként  most  Ásta  földrajzát  adja,  a  meddig  az 
Herodotus  előtt  ismeretes  volt,  t.  i.  Kis-Azsia  tartományaiét.  Palaestináét 
és  Arabiáét  és  az  író  által  ismert  barmadik  és  utolsó  világrészét  Lybiáét 
Értekező  igyekezett  biveu  visszaadni  mindazt,  a  mit  Herodotusnál  kora 
i's  népe  földrajzi  ismeretéről  talált.  • 

8.  A  gyulafebérvári  r.  ki  nagygymuasium  értesítőjéhez  mellékelve 
van  az  Orméftt/  nemzet  irodalomtörténete^  melyet  Avéd  Jakab  fordított  és 
dolgozott  át,  Neumann  Károly  Frigyes  munkájából.  Az  első  füzet  (32  1.) 
még  1869-ben  megjelent^  a  második  nagyobb  részt  (33 — 144  1.)  most 
bocsátotta  közre  a  fordító.  —  A  mü  magában  foglalja  az  örmények 
irodalom  történetét,  a  legrégibb  időktől  napjainkig,  az  őshazában  Armé- 
níában  s  az  onnan  való  kivándorlás  után  az  örmények  új  hazáiban. 
—  Századonkint  csoportosítja  az  Örmények  irodalmának  történetét, 
kezdi  rendszeresen  a  IV-ik  évszázadon,  miután  »a  IV-ik  század  előtti 
századok €*ról  külön  fejezetben  bevezetésül  szólott.  A  fejezeteket  az  illető 
korok  általános  történeti  és  vallási  viszonyai  jellemzésével  kezdi  s  az 
írók  életrajzát  és  munkáik  ismertetését  külön-külön  adja. 

9.  Míg  az  előbbi  az  összes  Örménység  mívelődéstörténetét  öleli 
fel,  addig  a  szamosújvári  városi  örmény  k.  algymnasium  értesítőjében 
erdélyi  Örmény  testvéreink  mívelődéstörténetébez  nyűjt  érdekes  adalékot 
Szofígott  Kristóf  *A  hazai  örmények  vezeték-  és  keresztneveid  összeállításá- 
val. —  Nem  puszta  előszámlálása  ez  a  vezeték-  és  keresztneveknek^  hanem 
etfaymologiai  és  értelemmagyarázó  leszármaztatása  régi  örmény  és  más 
nyelvű  nevekből  A  hazai  örmény  családok  közül  sokan  már  megmagya- 
roBÍtották  neveiket,  a  nagyobb  rész  azonban  most  is  az  Ősi  neveket  hasz- 
nálja; de  valamint  azok,  ligy  ezek  is  egyaránt  jó  hazafiak  s  űj  hazájok- 
Uu  megtanultak  űgy  érezni,  úgy  gondolkozni,  ügy  cselekedni,  mint  a 
magyar.  Apaffy  Mihály  uralkodásának  egyik  legnagyobb  érdeme,  bogy 
btzáok  népességét  ennek  a  derék  népnek  Erdélybe  telepítésével  növelte. 
(1672.) 

10.  A  szabadkai  sz.  k.  város  községi  főgymnasinma  értesítőjében 
Toncs  Gusztáv  értekezik  Vitkovics  Mihály  életéről  éa  muiikáiról  s  az  érte- 
sítőhöz kimutatás  és  czímtár  van  csatolva  a  fogy mnasiumi  ifjúsági  könyv- 
tárról, a  mely  (j33  uinukát  számlál,  fŐkep  szépirodalmi  és  történeti 
müveket. 

12* 


180  tArcsía. 

11.  A  váczi  főgymnasium  értesítője:  .1  magyar  ataopí  mese  törté- 
neti fejlődésérSl  hoz  kimerítő  értekezést  Szántó  Józseftől,  a  magyar  aesopi 
meseírók  méltatásával  Pestitől  és  Heltaitól  elkezdve  —  Gregossig  és 
Névy  Lászlóig. 


AZ  ERDÉLYI  SZÁSZ  ISKOLÁK  PROGRAMMJAI. 

A  szász  középiskolák  folyó  évi  programmjai  közül  kettőben  van 
hazai  történeti  értekezés  u.  m.  a  beszterczeiben  s  a  medgyesiben.  Ez 
utóbbiban  a  korán  elhunyt  Brandsch  Rudolf  értekezése  van  befejezve 
»Fridrik  császár  vonatkozásai  Magyarországhoz  1440 —  14  52  közt<, 
mely  az  e  tárgyra  vonatkozó  adatoknak  eriticai  összeáritása ;  nagy  good- 
dal  írt  alapos  munka,  mely  megérdemlené,  hogy  önállóan  is  megjelenjék. 
A  beszterczei  programmban  Poschner  Gottfried  értekezik  a  beszterczei 
ellenreformatióról.  Szerzőben  Hermann  munkája  Brassóról,  költé  fel  a 
gondolatot,  hogy  jó  volna  az  e  tárgyra  vonatkozó  adatokat  összeállítani, 
melyek  a  beszterczei,  még  rendezetlen  levéltárban,  őriztetnek.  A  munkát 
nagy  szorgalommal  végezte  s  így  sikerült  neki,  egy  űj,  adatokban  gaz- 
dag monográphiát  készíteni,  oly  dolgokról,  melyekről  a  semminél  alig 
tudtunk  többet. 

A  szász-régeni  ev.  algymnasium  programmjában  Plattner  Jánostól 
olvasunk  egy  szép  értekezést  a  rómaiak  istentiszteletének  jelentőségéről : 
» Priváté  und  politísche  Bedeutung  des  Gött^kultus  bei  den  Römem€  cz-  a. 
A  munka  czélja  nem  az,  hogy  a  rómaiak  vallását  és  istentiszteletet 
ujabb  adatokkal  világítsa  meg,  de  hogy  kimutassa  azt  a  hatást,  melyet 
a  rómaiak  életére  az  istenség  eszméje  s  tisztelete  gyakorolt,  mind  társa- 
dalmi, mind  politikai  tekintetben.  Munkája  két  részre  oszlik :  az  első 
rész  az  egyesek,  a  társadalom  vallásos  életét  tárgyalja ;  a  második  az 
állam  istentiszteleti  institutióit,  tehát  a  vallás  politikai  hatását  s  törté- 
neti fejlődését  fogja  tárgyalni.  Fogja,  mert  ez  a  második  rész  a  jövő  évi 
programmban  fog  napvilágot  látni. 

A  brassai  ev.  gymnasinm  programmja  Schiel  Albert  tanulmányá- 
nak első  részét  közli  DemosthenesrŐl,  Festi  a  kort,  melyben  Demostheues 
élt  és  működött  s  a  történeti  keret  megalkotása  után  megismertet 
Demosthenes  életével,  jellemzi  Őt,  mint  szónokot  s  mint  államférfit,  — 
nem  az  a  czélja,  hogy  űj  adatokat  kutasson  életéhez,  a  mi  SchHfer  kime- 
rítő munkája  után  czél  nélküli  is  volna,  de  az,  hogy  mennél  hívebben 
jellemezze  a  görög  államélet  és  történelem  e  kimagasló  alakját  Kár, 
hogy  a  programm  szűk  keretében  csak  ^^y  része  nyert  helyet  c  8z«'p 
tauálmánynak,  a  második  rész  a  jövő  évben  fog  megjelenni. 

Sz.  L. 


TÁRCZA.  181 


*   f 


FOLYÓIRATOK  SZEMLEJE. 

—  Az  >Archaeolooiai  Ertesítőc  1884.  eVi  teljes  folyama  fekszik 
előttünk.  Tizenötiyes,  testes  kötet,  száznál  több  ábrával  s  egy  színnyo- 
inattal,  mely  azonban  nem  készült  el  a  füzet  megjelenésekor,  s  a  jövő 
füzethez  lesz  mellékelve.  Tartalmát  fontos,  tudományos  értékű  dolgoza- 
tok képezik.  Első  helyen  áll  Hampd  József  tanulmánya  a  nagy- szent- 
miklófli  arany  leletről,  a  legjobb  dolgozat,  melyet  a  népvándorláskori 
művészetről  magyar  nyelven  irtak.  Megmutatja  e  lelet  helyét  a  nép- 
vándorláskorí  művészet  áramlatai  közt,  két  görög  feliratot  megold, 
s  pontos  analogonokkal  kisért  leirását  adja  a  tárgyaknak.  E  dol- 
gozat a  külföldön  is  méltó  feltűnést  fog  költeni,  a  magyar  történészt 
leginkább  azért  érdekli,  mert  hazánk  Árpádelőtti  történetének  több  kér- 
dését taglalja.  Egyetlen  kifogásunk,  hogy  gyorsan  van  írva  s  a  nyelve- 
zet uéhol  nehézkes.  Thallóczy  Lajos  a  Bocskay-koronáról  irt  egy  kime- 
rítőbb dolgozatot  8  tisztázza  a  korona  történetét.  A  korona  eredetéről 
csak  hypothesiseket  állít  fel,  mi  e  conventionalis  alakú  koronánál  nagyon 
is  természetes.  Henszlmann  liptó-  s  abaiij-megyei  útjából  közöl  archaeolo- 
giai  jegyzeteket,  az  adatok  közt  olvashatjuk  Dr.  Undset  lugvald  érteke- 
zését az  oroszi  leletről,  s  a  magyarországi  bronzleletekről  általában, 
Némethy  Lajos  Budapest  jeles  topographusa  pedig  a  budavári  főtemplom 
kincseinek  történetét  ismerteti,  bemutatván  a  belőle  fenmaradt  két 
kehely  rajzát :  a  budai  Szt.- János  kórházi  kápolna  s  a  buda-ujlaki  plé- 
bánia kelyhét.  Dorner  Kálmán  a  csabrendeki  ásatást  írja  le  s  rajzokkal 
illaetrálja  a  leleteket  Az  1883.  és  1884.  folyamhoz  pontos  mutató 
készült  Ezt  a  kötetet  még  Palszhy  Károly  szerkesztette,  a  következő 
évfolyam  Hampel  József  szerkesztésében  feg  megjelenni.  Pulszky  Károly 
öt  folyamot  szerkesztett;  érdeme,  hogy  e  folyóiratot  illustrácziók  és 
belső  tartalom  tekintetében  európai  színvonalra  emelte  s  a  magyar 
régészeti  irodalom  elsőrangú  forrását  teremtette  meg  vele,  hibája,  hogy 
a  folyóiratot  évkönyvvé  változtatta  át  s  a  magyar  közönség,  mely  folyó- 
iratot várt,  elszokott  az  archaeologiától. 

—  A  >HAZÁNK€  188d-iki  évfolyamának  első  füzete  megjelent  A 
dere'k  folyóirat  szerkesztését  most  egészen  Abafy  Lajos  vette  át  Gelich 
Richárd  Vetter  altábornagy  életét  írta  meg.  Azután  két  közlemény  van 
az  1882-ben  elhunyt  Vetter  Antal  tollából,  a  forradalom  előzményeiről 
8  a  katonatisztek  részvételéről  a  szabadságharczban.  Igen  érdekes  és 
több  tekintetben  fontos  leleplezéseket  tartalmaz  Jakab  Elek  czikke  a 
bécsi  titkos  rendőrség  magyarországi  szerepléséről,  mely  néhány  auonym 
jelentést  közöl,  felvilágosító  commentárral.  Szinnyei  folytatja  1848/9-iki 
naplójegyzeteit  E  közlés  a  tájékoztató  bevezetést  foglalja  magában  az 
1849-iki  február  —  márcziusi  eseményekről.  Sok  eddig  nem  ismert  rész- 
letet hoz  napvilágra.  Torma  Károly  folytatja  Rettegi  György  emlék- 
iratait, mely  szép  magyaros  irályával,  közvetlenségével  élvezetes  olvas- 


182  TÁRCZA. 

imiiiyt  11  juj t.  A  tárcza  érdekes  apróságokat  tartalmaz.  Kossuth  egy 
1836-iki  levelét  s  az  1825-iki  országgyűlési  követekről  irt  epigrammákat 
s  Szinnyei  történeti  repertóriumát.  c 

—  A  »FioTELÖ«  1885-iki  első  füzete  Kazinczy  Ferencz  arcz- 
képét  mutatja  be  ennek  egy  kiadatlan  meséjével,  melyet  Marínontcl 
után  fordított.  Abafy  Lajos  ^Horváth  Ádám  és  a  nemzeti  muzeamc 
czím  alatt  czikksorozatot  kezd  meg  s  ezúttal  Horváth  Ádámnak  Baróthy 
Szabó  Dávidhoz  irt  hosszabb  levelét  közli.  Pauer  Károly  érdekes  észre- 
vételeket tesz  a  Széli  Farkas  által  felfedezett  históriás  énekekről.  Csaplár 
Benedek  folytatja  nagybecsű  s  űj  adatokban  gazdag  munkáját  Révay 
Ferenczröl.  Folytattatnak  a  »magyar  írók  élete*  és  Fabó  adalékjai  Zwit- 
tingerhez.  A  füzetet  Szinnyei  repertóriuma  zárja  be. 

—  A  Budapesti  Szemle  februári  füzetében  Téglás  Gábor  érdekes 
tanulmányt  közöl  Palszlcy  Ferencz  »A  rézkor  Magyarországon  czimíi 
munkája  felett.  Ashóth  János  befejezi  :»A  bosnyák  bogumilekc  czimű 
becses  történeti  rajzát  összeállítva  a  bogumilokra  vonatkozó  történeti 
adatokat  s  azokat  egy  jól  kidolgozott  történeti  képpé  olvasztva  összvc. 
A  dolog  mélyére  ható  ismerteteit  irt  Péta^fy  Taine  legújabb  munkájáról 
a  jakobinusokról :  a  történeti  irodalom  ez  egyik  egyik  legnagyobb  sza- 
bású munkájáról)  végül  párhuzamot  vonva  Taine  között  ki  Carlylte-t 
birálta  s  Taine  között  ki  a  jacobinusok  történetét  megírta.  Bcdlagi  Ala- 
dár egy  minket  is  közelről  érdeklő  munkát  ismertet  »Don  John  of 
Austria*  Mazwektől  s  végül  a  Magyar  Történeti  Életrajzok  I.  füzetéről 
hoz  ismertetést. 

—  >Az  EGTHÁzHÜvÉszETi  LAPOK*  folyó  évbcu  hatodik  évfolya- 
mába lépett.  Ez  alkalmat  szerkesztő  felhasználta  az  épen  most  megjelent 
első  füzetben  egy  kis  rövid  bevezetés  elmondásárai  melyben  kijelenti, 
hogy  a  lap  programmján  jövőre  sem  változtat  s  ezt  jól  teszi,  mert 
eddigi  működése  czélravezetőnek  bizonyult  s  a  lap  befolyása  a 
jóízlés  terjesztésére  az  egyházmüvészet  terén  csakugyan  jelentékenynek 
mondható.  Az  űj  irányt  e  téren  Ipolyi  inauguráltál  az  általa  tört  nyomo- 
kon haladt  a  folyóirat  s  arról  letérnie  semmi  oka.  Az  egyház-mütörté- 
neti  irodalmat  eddig  is  gazdag  emlékekkel  gyarapítá.  Egy  ilynemű  czikk 
nyitja  meg  az  első  füzetet  is:  a  szent-péterí  pálos  kolostor  1534-iki 
leltára  magyarázó  jegyzetekkel  gazdagon  ellátva.  Némethy  Lajos  egy- 
pár adatot  közöl  a  II.  József  császár  idejében  lefoglalt  egyházi  kincsek 
történetéhez.  A  többi  közt  Szűz  Margit  oltárának  leírását,  mely  külföldre 
vándorolt ;  s  Józsefnek  egy  handbillétjét  közli  a  lefoglalt  műkincsek 
kezelésére  vonatkozólag.  A  >Kövid  Közlemények  c-ben  a  Gedeon-féle 
műkincseknek  árverését  ismerteti  s  két  aquamanilét  mutat  be.  Az 
>  Irodalom  €  Duboisnak  az  agnus  deiről  írt  munkáját  ismerteti.  A  füzetet 
^Vegyes  közlések «  zárják  be. 

—  >A  MAGYAR  KÖNYVSZEMLE*  1883-ik  évfolyamáuak  V-VI.  füzete 
egy  meglehetős    vaskos   kötetben  megjelent.    Két    mümellékletet   hoz  a 


TÁRCZA.  183 

legrégibb  hazai  hírlap  a  >Mcrcurius  yeredícu8«  két  1705  iki  számának 
fac-simileje%  mely  Thaly  Kálmán  »Kurucz  Hírlapokc  czímü  drdekes 
czikkének  bevezetését  képezi.  E  czikk  mindkét  szám  tartalmát  egész 
terjedelmében  mutatja  be  a  közlő  szakavatott  s  kimerítő  bevezetésével 
ellátva.  Szabó  Károly  »Bégi  magyar  könyvtárához c  kilencz  ujabb  ada- 
lékkal járúL  A  következő  czikk  az  >EI veszett  nova  Transylvanicac  és 
>Thalio«  czimti  munkáknak  irodalmára  vonatkozó  néhány  levelet  mutat 
be.  Rendkívül  érdekes  irodalomtörténeti  szempontból  Nagy  Gyula  közlése 
>Bazirins  Izaák  angol  tudós  és  gyulafehérvári  tanár  erdélyi  tartózkodá- 
sára vonatkozólag,  mely  igen  sok  űj,  nem  ismert  adatot  mutat  be. 
Be'kessy  Emil  fordításban  közli  a  könyvkereskedők  számára  1772-ben 
kiadott  szabályzatot.  Ráth  György  néhány  eddig  ismeretlen  magyar 
nyomtatványt  mutat  be.  Csontos!  a  kalocsai  főegyházi  könyvtár  kéz- 
iratait közli  Kovachicb  Márton  1 81 1-i ki  összeírása  szerint.  Nagy  Sándor 
a  muzeamban  őrzött  hazai  tanodái  drámák  bibliographiáját  közli  tájé- 
koztató bevezetéssel  ellátva.  Következik  Majláth  jelentése  a  múzeum 
1882/3-iki  állapotáról  s  azután  a  »yegyes  közlések.c  A  vaskos  kötet 
második  felét  az  18 83-dik i  bibliographia  tölti   be. 

—  >A  uAOTAs  NTELVŐRC  1885-iki  első  füzetében  Babics  Kálmán 
uyelvtörténeti  adatokat  közől. 

—  A  dílmaotabobszáoi  történelmi  és  régészeti  társulat  muzcum- 
társalattá  változott,  s  ennek  az  lett  a  következménye, .  hogy  a  régészeti 
cs  történelmi  »Erte8Ítö«  a  múzeum  társulat  kiadásában  jelenik  meg, 
még  pedig  mint  új  folyam.  A  név  is  alig  változott.  A  tartalom  és  alak  a 
regi  maradt,  s  mint  a  megelőző  folyamok,  ez  is  Délmagyarország  törté- 
nelmi és  régészett  ismertetésének  van  szentelve.  A  folyóiratot  a  szer- 
kesztőnek, Pontelli  Istvánnak  bevezetése  nyitja  meg,  mely  az  dj  válla- 
lat programmjának  tekinthető.  Bőhm  Lénárt  Délmagyarország  mívelő- 
desi  állapotait  írja  le  a  római  uralom  alatt.  Karácsonyi  János  a  Csanád 
nemzetség  délmagyarországi  birtokait  betűrendben  közli.  Ez  első  közlés- 
ben 14  helynév  van  okmányilag  feltüntetve.  A  tárcza  a  társulat  gyű- 
lései jegyzőkönyvét  közli  s  a  füzetet  érdekes  >EgyveIeg«  zárja  be. 

A    »MITTHEILÜNOEN  DES   K.  K.   KRIEOS-ÁBCHlVS«    1885-Ík      évi   Olső 

füzetében  az  1740-iki  sziléziai  invázióra  vonatkozó  adatokat  összeállítá 
Dancker  százados,  túlnyomólag  a  hadi  levéltárból  vett  adatok  alapján. 
Wiener  6'magy  II.  József  császárról  kezdett  czikksorozatát  befejezi  s 
ezúttal  a  belgiumi  forradalmat  s  a  török  háborút  írja  le  levéltári  adatok 
alapján.  Végül  Van  Swietennek  egy  kiadatlan  levele  van  közölve. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  JANUÁR. 

Ahhazia  történetéhez  (Adatok)  F,  Fiume  7.  sz. 

Balogh  Gijtda.  Egy  határjáró  levél  Mátyás  és  a  Jagellók  korából  151ö-ből. 


184  TÁRCZA. 

^BikL  fíirlap   21.  ez.  —  Egy  drdc'ces  uyclvomlt^k.  Barabás  Smtia. 

U.  ott  30.  8z. 
Báiori  Á,  Veszprém  az  Árpádok  alatt.   Veszprém  1.  sz. 
Bazsányi  Miksa.  Vizkercszt  Mátyás  király  udvarában.  P.  Hírlap  6.  sz. 
Berger  D,  A  megye  törtenetének  megírása  érdekében.  Szamos  6.  bz. 
Botka  Tivadar,  az  akadémia  és  tört.  társ.   tagja.    1802 — 1885.  Nekr. 

P.  Napló  8.  sz.  Nemzet  8.  sz.  —  Életrajz.  Bars  3.  sz.  —  D,  f.  A'. 

Barsm.  Hírlap  2.  sz. 
^Frakíiái  Vilmos,  Magyarország  a  mohácsi    vész  előtt.  Bp.  1885.<  Ism. 

Acsády  Ignácz.  P.  Napló  11.  sz. 
Hermann  K.  Fr.  A  reformált  egyház  hitvallásairól.  Szabad  Egyház  2.  sz. 
Hunfalvy  János.  Előadás  Fiúméról.  FSume  1  —  5  sz. 
Uunfalvy  Pál.  Hogyan  csinálódik  némely  história?  Nemzet  3,  4,  11. 
Keszthelyi  sirmezők.  P.  Napló  22.  sz. 
Koróda  Pál.  Botka  Tivadar.  Egyetértés  17.  sz. 
LeOf  XIII,  pápa,  a  történelmi  tudomány  és  a  vatikáni  levéltár  legújabb 

kiadványa.  M.  Állam  30.  sz. 
LijJtó  legrégibb  történetéből.  (Néhány  vonás — )  Tátraoidékí  Híradó  1.  és 

köv.  sz. 
:^  Magyar  Történeti  Életrajzok.  Kiadja  a  Történelmi  társulat  Szerk.  SzUáyyi 

Sándor  1.  2.  füzet.  Bp.  1885.«  Ism.  Szana  Tamás.  Nemzet  20.  sz. 

—  2.  füzet.  Ism.  Barabás  Samu.  Btid,  Hírlap  30.  sz. 
Majláth  Béla,  Forgách   Simon  kalandjaiból.   Történeti   karczolat.  Simon 

'  urü  lábasjószága.  P,  Napló  25.  sz. 
Mészáros  Kálmán.  Nagy  Károly  érdemei  az  egyházi   zene  körül.   KatJi. 
Hetilap  1.  sz. 

Míktdik  József.  Szemelvények  egy  érdekes  codexböl.  Rozsnyói  Híradó  4.  sz. 
Miletz  János.  Kun-Félegyháza  föld-  és   természetrajzi   leirsisa.  Félegyházi 

Hírlap  1.  és  köv.  sz. 
^Monumenta  Vaticaíia.  I.  Kötet.   Magyarországi  pápai  követek  jelentései. 

(Relationes  oratorum    1524 — 1526.)   Bp.   1885.C    Ism.   Acsády 

Ignécz.  P,  Napló  4.  sz.  —  Thallóczy  Lajos.  Nemzet  4.  sz. 
Nyitra  megye  főispánjai.  Bud.  Hírlap  15.  sz. 
Pesty  Frigyes.  A  horvátok  joga  helyhatósági  szabályzatok  alkotására.  P. 

Napló  28.,  29.  sz. 
i^Ptdszky  Károly.  Az  ötvösség  remekei   Magyarországon.   I.   füzet.  Bp. 

1885.«  Ism.  Egyetértés  25.  sz.  Bud.  Hírlap  23,  sz.  P.  Napló  23.  sz. 

Rákóczy  György,  I.  könyvbejegyzése.  Főv,  Lapok  3.  sz.  Nemzet  4.  sz. 

Re/ormáttis  hitt'in  mezejéről.  III.  A  református  dogmatika  a  16-ik  szá- 
zadban. Szabad  Egyház  1.  2.  sz. 

^Reizner  János.  Régi  Szeged.  I.  kötet.  Szeged,  1885.*  Ism.  Egyetértési 
11.  sz.  FSv.  L.  5.  sz.  —  Ism.  Enyedi  Lukács.  Szegedi  Napló  3.  sz. 
P.  Hírlap  27.  sz.  Vasam.  UJság  4.  sz. 

Szádeczky  Lajos.  Beminiscenciák  a  lengyel  földről  Budapesti  Hírlap  ^au.  25. 


TÁRCZA.  185 

Szat/tniánf  Kdrolf/,  (P,)  R^gi  magyar  tűzhely.  Vcutárn.  Újság  3.  sz.  rajzzal. 

Szilágyi  Sándor.  Egy  asBzony -merénylő  a  XVII-ik  századból.  (Történeti 
rajz.)  Magyar-Bazár  1.  sz. 

Súnnyei  Józsefe  id.  Magyar  tudományos  Repertórium.  I.  osztály.  Törté- 
nelem és  segédtudományai.  I.  kötet.  Hírlapok  1731  — 1880.  1. 
rész.  Bp.  1885.C  Ism.  Acsády  Ignácz.  P,  Napló  19.  sz.  Víusániapi 
Újság  3.  sz.  Főv.  L.  8.  sz.  Neues  P.  Journal  17.  sz.  Egyetértés  25. 
sz.  Nemzet  11.  sz.  Pozsonyvidékí  Lapok  12.  sz.  —  Arad  éi  Vidéke 
24.  sz.  Náményi  T,  Lajos.  —  Szegedi  Napló  25.  sz. 

Tomory  Pál  és  Kisfaludy  Károly.  I .  .  .  .  c.  M.  Állam  27.  sz. 

Zsnücocics  Kálmán,  A  munkács-egybázmegyei  görög  szertartású  papság 
anyagi  s  szellemi  helyzete  a  XVIII-ik  század  végcig.  Miuikács 
1.  és  köv.  sz. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  Ríth  Mór  gazdag  > történelmi  könyvtárát*,  mely  már  eddig- 
elé i.s  sok  nagybecsű  munkával  gazdagítá  irodalmunkat,  újabban  ismét 
derek  munkával  szaporítá.  Egyikben  Thaly  Kálmán^  a  Rákóczi-kor  ava- 
tott ismerője,  egy  kötetben  kiadta  szétszórva  megjelent  tanulmányait^ 
melyek  az  említett  korszak  roüvelŐdésitörténetére  vonatkoznak.  Meg- 
szoktuk  már  a  lelkes  hangot,  melyen  Thaly  bálványozott  hÖse  korszakán 
hevül,  8  mely  munkálkodásának  minden  során  elömlik,  s  minthogy  egyik 
más  rovatunkban  tüzetesen  ismertetjük,  itt  csak  felemlitésre  szorítkozunk. 

A  másik :  Bozóhj  Alajos  »Római  világ«-a,  mely  csakúgy  mint  az 
első  ízléses,  csínos  kiállításban  látott  világot,  bizonyságául  annak,  hogy 
a  kiadó  költséget  nem  kiméit,  csakhogy  a  szemnek  is  tetsző  alakban 
Utosássa  az  olvasni  szerető  közönség  elé  e  hézagpótló  munkákat.  Bozóky 
Alajos  >Római  világ«  czímü  munkája  a  császárság  fénykorából,  majd- 
nem kétezer  évvel  varázsol  bennünket  a  múlt  időkbe  vissza.  Az  első 
Caesartól,  Augustustól  kezdve  kétszáz  év  műveltség  történetét  tárja 
cMok.  Egyes  fejezeteiben  hü  képét  igyekszik  adni  a  római  világbi- 
rodalom legnagyobb  hatalmának,  s  legnagyobí)  fényének  idejéből.  Az 
elso  fejezet  magával  a  birodalom  szívével  —  Rómával  —  ismertet 
^^1  8  úgy  találjuk,  hogy  az  akkori  világváros,  mely  országokat  döntött 
ineg,  népeket  vetett  rabszolgaságra,  a  mai  világvárosoktól  alig  külön- 
bözik valamiben.  Műremekekben  nem  szűkölködik  Utczái  rondák,  kes- 
kenyek. Lakói,  akár  csak  Londoné,  gazdagok,  koldusok  egyaránt,  kik 
szeretik  a  mulatságot.  A  folytonos  zsivajnak  se  hossza  se  vége.  A  kö- 
vetkező fejezetek  úgyszólva  Róma  családi  életét  rajzolják  a  császár- 
tól kezdve  az  utolsó  rabszolgáig.  Az  udvar  feslett  szokásai,  erköl- 
csei uralkodnak  mindenütt.  A  császári  ház  hivatalnokai,  kik  többnyire 
szabadosokból  emelkedtek  hatalomra,  buják  és  fényűzők.  Ezekhez  járul- 
nak a  császárok   >barátjai,€  a  kegy  vadászok  és  haszonlesők  e^ész  serege 


186  TÁRCZA. 

kik  még  mozdulataira  is  figyelnek,  hogy  a  kellő  pillanatban  szolgálatára 
siethessenek.  A  legnagyobb  kitüntetés,  mely  a  császár  részerői  ilyen 
barátot  érhetett,  —  a  csók  vala.  Ezek  megelőzték  a  reggeli  fogadtatásnál 
a  senatorokat,  mely  alkalommal  ngy  a  császár,  mint  a  tisztelgők  tógában 
jelentek  meg.  A  város  lakosságának  három  rendre  való  osztályozása  még  a 
császárság  idejében  is  sokáig  fennállott,  csakhogy  most  az  első  rendet  a 
senatorok  és  a  senatorius  családok  képezték.  Ez  a  rend  viselte  a  hivata- 
lokat. Koronként  a  lovagi  s  más  rendből  is  emelkedtek  senatorokká,  de 
a  régi  nemesség  tekintélyét  mindig  féltékenyen  megőrizte,  a  homo  novu- 
sokkal  szemben.  A  második  rend  a  lovagokból  telt  ki^  a  kik  Rómán 
kivül  az  első  rendet  képezték.  A  harmadik  rendbe  a  polgárság  tartozott, 
mely  ipart  űzött  és  kereskedéssel  foglalkozott.  Ez  szolgáltatta  Rómában 
a  proletariátust.  Sokat  lehetne  még  e  könyvről  mondani.  A  nők  hely- 
zete, a  társas  Összejövetelek,  lakomák,  mulatságok,  mind  bő  anyagot 
szolgáltatnának  egy  ismertetéshez.  De  terünk  nem  engedi.  Maga  a  mü 
érdekes  összeállítása  mindazon  adatoknak,  melyek  az  említett  kor  viszo- 
nyainak megismerésére  szükségesek.  Szerzője  ki  tudja  választani  a  jel- 
lemzőt, az  érdekest,  s  ügyesen  csoportosítja.  Híszszük,  hogy  a  közönség 
nem  marad  adósa  Bozókynak^  s  könyve  széles  körben  fog  elterjedni, 
melyet  valóban  megérdemel. 

—  A  MAGTÁR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  kiadásábau  közelcbbről  becses 
munka  hagyta  el  a  sajtót:  id.  Ssdnnyei József nok.  a  Történelemhez  és  segéd- 
tiLdományaihoz  írt  Repertóriumának  II.  kötete.  Az  anyagot,  melyet  ezen 
52  íves  munka  magában  ölel,  szerző  bámulatos  kitartó  szorgalommal  az 
1731 — 1880  közt  Magyarországon  megjelent  hírlapok  nagy  részéből 
böngészte  össze.  172  hírlapnak  919  évfolyamát  dolgozta  fel,  melyből 
Összesen  28,283  czím  került  ki,  melyek  az  egyetemes-  és  hazai  történe- 
lem, valamint  segéd-tudományok,  továbbá  életrajzok,  életrajzi  adatok, 
helyrajz,  földrajz  és  utazások,  mürégészet,  oklevelek^  művelődés,  iroda- 
lomtörténet és  egy  háztörtén  elem  körében  különböző  arányban  osz- 
lanak meg.  Valóságos  kincstára  e  kötet  az  útbaigazító  adatoknak, 
melyek  a  különböző  hírlapokban  megjelent  históriai  tárgyú  czikkeknek 
hol  találását  a  kutatóra  nézve  végtelenül  megkönnyítik.  Mint  szerző  elő- 
szava végén  megjegyzi,  munkája  »e  nemben  egyedül  állóc  a  világiroda- 
lomban, minthogy  a  pár  évvel  ezelőtt  Poole  Vilmostól  Bostonban  megje- 
lent Repertóriumba  az  angol  szak-  és  hírlapokból  alig  egy-kettőnek  érde- 
kesebb czikkei  vétettek  fel.  Hogy  e  munkának  következő  kötete  épen  ily 
érdekes  és  becses  gyűjtemény  lesz,  arról  Szinnyei  odaadó  buzgalma  s 
lelkesedése,  —  mclylyel  e  száraz  dolgot  kezeli  —  kezeskednek. 

—  Pasteineb  Gyulától  becses,  és  a  magyar  irodalomban  hézag- 
pótló  munka  jelent  meg :  >A  művészetek  története  a  legrégibb  időktől 
napjainkig. «  Sokáig  nélkülöztünk  egy  mütörténeti  munkát,  mely  a  művé- 
szet különböző  ágait  egybefoglalva,  részletesebben  tárgyalná  azokat  a 
fejlődésnek  és  a  hanyatlásnak    összes  stádiumain  keresztül.  Pasteiner 


TÁBCZA.  187 

műve  tágabb  értelemben  véve  három  részre  oszlik.  A  bevezetésben  a  tör- 
ténelem előtti  kort  tárgyalja.  Az  első  rész  az  építés  történetével  foglal- 
kozik, s  a  kaldeaiak,  assyrok,  persák,  egyipiomiak,  phoeniciaiak  építke- 
zésétol kezdve  a  különböző  korszakokon  keresztül  vezet  a  jelen  századig. 
A  második  rész  a  szobrászat  történetének  van  szentelve ;  a  harmadik  a 
képírást  adja  elő,  s  mindkettő  a  jelölt  időközt  tölti  ki.  E  három  művé- 
szeti ág  anyaga  meglehetősen  sok,  s  Pasteiner  ügyesen  oldotta  meg  a 
feladatot,  melyet  maga  elé  tűzött.  Csoportosítva  az  adatokat,  hü  képet 
ád  azon  viszonyokról,  melyek  között  ezen  művészeti  ágak  mindenike  az 
ó-kor  népeitől  elkezdve  évezredeken  keresztül  fejlődött,  míg  az  olasz 
szobrászatban,  festészetben  a  XV.  és  XVI.  században  a  fejlődésnek  tető- 
pontjára nem  emelkedett. 

—  Beizster  János  Szeged  monographusa,  XI.  kötetre  tervezett 
mankájából  az  I.  kötet  megjelent,  melyben  szerző  előfizetési  felhívásához 
híven  »A  régi  Szegedc-nek  a  forradalomban  való  szereplését  adja  elŐ. 
Nem  keressük  az  okot,  mely  szerzőt  arra  kényszeríté,  hogy  oly  széles 
alapokra  fektetett  munkáját,  úgy  szólván  az  utolsó  események  festésével 
kezdje  el.  De  ezen  visszafelé  menő  módszer  a  történetírásban  minden- 
esetre különös.  A  mi  a  munka  összeállítását  illeti,  Reizner  ügyesen 
oldotta  meg  feladatát.  Hü  képét  adja  Szeged  beléletének  a  40-es  évekből. 
Avatott  kézzel  rajzolja  a  folytonos  haladást,  mely  e  nagy  magyar  város 
emelkedésében  lépten-nyomon  észlelhető.  Figyelme  mindenre,  a  legapróbb 
részletekig,  kiterjed,  melyet  czéljára  szükségesnek  és  hasznosnak  ítél. 
Tollát  nem  vezeti  a  részrehajlás.  Stilja  erőteljes,  magyaros.  Látszik, 
hogy  előszeretettel  csüng  a  feladaton,  melynek  megoldására  vállalkozott. 
Valóban  Szeged  megérdemli,  hogy  monographiája  kedvencz  olvasmányul 
szolgáljon  a  hazai  közönségnek.  Központja  a  délvidéki  magyarságnak. 
Ott  találjak  ama  lelkes  csoportban,  mely  az  ország  nyomasztó  belügyi 
viszonyainak  megváltoztatására  a  40-es  évek  elején  zászlót  bontott.  Az 
1843/4.  országgyűlésre  küldött  követeinek  adott  utasítás  a  város  haladó 
szellemének  hű  kinyomata.  Síkra  száll  a  kiváltságok  ellen,  s  reform 
javaslatait  hosszú  szorozatban  állítja  össze-  >Sok  szép  eszme.  Azonban 
hány  fog  ez  igék  közül  testté  válni  ?€  —  fejezte  be  a  >Himök«  e 
követi  utasításról  irt  commentatióját.  Következtek  a  nagy  napok.  Az 
1848.  februáriusi  forradalom  híre  Parisból  villámgyorsan  repült  keresztül 
Karópán.  £  hír  Magyarországot  ébren  találta,  s  márczius  15-ike  Pesten, 
mint  a  szabadság  hajnala,  ünnepeltetett.  Innen  terjedt  el  az  egész 
országba.  Márcz.  1 8-án  Szegeden  is  rezgésbe  hozta  a  sadveket  Petőfi 
^Talpra  magyarc-ja,  s  már  a  nyár  elején  Szeged  közönsége  150  forintot 
^7űjtött  a  fenyegetett  hon  védelmére.  Ettől  kezdve  Szegednek  dicsőséges 
rész  jutott  a  forradalomból,  mely  reá  nézve  az  1849.  aug.  5-iki  szőreghi 
vesztett  csatával  fejeztetett  be. 

—  A  MAGTAR  TőBTÉsETi  ÉLETRAJZOK  Il-ik  fűzete  megjelent  s  febr. 
1-én  szétküldetett.    B    füzet    mümellékleteit   kivétel    nélkül  hazai    ipu- 


188  TÁRCZA. 

intezetek  álliták  ki :  többi  közt  Nagy  Lajos  birodalmának  t<^rképét  az 
államnyomda ;  a  Froissart  krónika  miniatare-jeit  Deutsch  müint^zete, 
kiállítás  tekintetében  megállhat  a  külföld  hasonló  vállalatai  mellett  — 
olcsóság  tekintetében  felülmúlja  azokat.  De  e  vállalat  fenmaradása  egye- 
dül' csak  a  közönség  tömeges  részvéte  által  válik  lehetővé :  ha  nem  tud 
magának  utat  törni,  nem  lesz  méltó,  hogy  megéljen.  Társulatunknak  van 
1550évdíjas  tagja  —  ebbttl  aláirt  eddigelét:  730.  Van  250  alapító 
tagja  ebből  aláirt:  20,100  frtos  alapítványt  tett:  6.  Ez  korántsem 
volna  elég  biztosítani  fennállását  —  de  Méfiner  Vilmos,  ki  az  első 
évfolyamból  1200  példányra  fizetett  elő,  szerződését  megujítá  a  jövő 
évre  is.  Ily  módon  a  vállalat  a  következő  évre  ismét  biztosítva  van  — 
s  ez  cvben  Szabó  Károlytól  és  Fraknói  Vilmostól  is  fog  életrajz 
megjelenni. 

—  Lipp  Vilmos  a  ^keszthelyi  sírmezőc  czímü  tíz  íves  munkája  az 
akadémia  kiadásában  számos  illustráczióval  jelent  meg.  A  magyarországi 
népvándorláskori  cultura  egy  alapvető  munkát,  a  müveit  közönség  egy 
élvezetesen  írt  olvasmányt  nyert  Lipptől,  kinek  nevét  a  magyar  arcbaeo- 
logiai  irodalom  jobbjai  között  említik.  A  mü  ára  1  frt  60  kr. 

—  Benkk  István  sepsi-szentgyörgyi  ref.  tanár,  a  sweizi  nagy 
reformátornak,  Zwinglinek  születése  [1484.]  négyszázados  évfordulójára 
megírta  életét.  A  munka  időszerű  ugyan,  de  kiváló  érdeket  kölcsönöz 
neki  azon  körülmény,  mely  a  magyar  reformált  egyházat  Zwingli  Ulrik- 
hoz  köti,  mivel  hitczikkelyeiben  inkább  Zwingli,  mint  Kálvin  János 
tauait  követi.  Benke,  Zwingli  legjelesebb  életíróinak  munkái  nyomán  írta 
meg  müvét,  érdekesen,  s  a  tárgy  fontosságához  illő  komolysággal.  Ügye- 
sen szövi  egymásba  az  eseményeket.  Rámutat  azon  lealacsonyító  viszonyra, 
melyben  Sweiz  majd  a  pápával,  majd  ismét  a  franczia  királylyal  állott, 
eladván  fegyverét  zsoldért  annak,  a  melyik  e  két  hatalmasság  közül  töb- 
bet ígért.  £  viszony  megmérgezte  a  sweizi  társadalmat  és  erkölcsöket, 
s  ezt  megszüntetni  vala  Zwinglinek  első  törekvése,  mely  lassanként  a 
köztársaság  hitbeli  reformálásává  nőtte  ki  magát. 

—  Németországon  régóta  divatban  van,  hogy  a  nevezetesebb 
kiadók  kiadványaikról  Catalogue  raiaonne-t  készítenek  s  az  ilyen  munkák 
az  irodalomtörténetnek  hasznos  szolgálatot  tesznek.  Újabb  kiadóink 
közül  Ráth  Mór  kiadásában  jelent  meg  a  legtöbb  kiváló  magyar  munka 
s  kivált  az  50-es  és  60-as  években  az  ő  boltja  valóságos  irodalmi  köz- 
pont volt.  Nincs  neves  író,  kinek  egy  vagy  más  munkáját  ne  adta  volna 
ki,  sőt  többnek  összes  müveit.  Kiváló  helyet  foglalnak  el  kiadásában  a 
politikai  brochure-ök  is,  melyeknek  nagy  része  névtelenül  jelent  meg.  C) 
most  hozzáfogott  ilyen  Cataloffue  raisonne  készítéséhez,  melyből  a  n^y 
első  ívet  már  ki  is  adta.  Egy  ilyen  munka  sok  szakismeretet  és  gondos- 
ságot igényel  s  a  megjelent  ívek  tanúsága  szerint  Ráth  catalogusa  ver- 
senyezni fog  a  legjobb  külföldi  kiadásokkal.  Óhajtjuk,  hagy  mentől 
előbb  elkészüljön  vele. 


TÁRCZA.  189 


KülÖDÖs  véletlene  a  sorsnak,  hogy  midőn  Horváth  Árpád  az  aka- 
démiában a  Benedictinusok  egyik  legkiválóbb  alakjának,  a  diplomatica 
megalapítójának  —  Mabillonnak  —  emlékét  újítja  fel,  ugyanakkor  a 
tudomány,  s  a  tanítás  terén  oly  sok  érdemet  szerzett  rendnek  magyar- 
országi feje  hunyja  le  szemeit.  Kruesz  Krizosztom,  a  pannonhalmi  ben- 
czés-rend  apátja,  január  11-én,  66  éves  korában,  jobblétre  szenderült. 
Benne  a  tudomány  és  művészet  s  a  tanügy  lelkes  pártfogót,  de  egyszers- 
mind szorgalmas  munkást  vesztett  el.  A  Pozsonyban^  Gryörben,  Pannon- 
Iialmán  tanári  tisztet  viselt  szerzetest  rendtársai  bizalma  1865-ben  a 
pannonhalmi  apátság  főnökévé  emelte,  mely  által  alkalma  nyílt,  hogy 
fenkblt  lelkének  sugallatát  követve,  áldozatra  áldozatot  hozzon  annak,  a 
mi  szép,  nemes  és  büszkeségére  s  hasznára  váljon  a  magyar  nemzetnek. 
Áldozott  a  tudományért.  Társulatunk  alapító  tagjainak  sorába  lépett. 
A  magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  1874-ben  tartott  XVII.  nagy- 
gyűlésén Győrben  elnökölt,  s  ez  alkalomból  a  megye  monographiáját  saját 
költségén  adta  ki.  Áldozott  a  művészetért.  A  deákii  templom,  s  a  pannon- 
baimi székesegyház  stylszerü  restaurálása  örökre  maradandó  emlékei 
áldozatkészségének  s  lelkes  buzgalmának,  mely  az  építészet  ezen  remekeit 
eredeti  alakjokra  varászolta  vissza.  S  hogy  a  szent  Benedek-rend  gymna- 
siumainak  tanári  székeit  alkalmas  erőkkel  láthassa  el,  Pannonhalmán 
tanárképző  intézetet  állított  Mindezek  mellett  lankadatlanul  munkált  a 
természettudományok  mezején,  melynek  hatása  meglátszik  a  rend  gym- 
nasiumainak  értesítőiben,  hol  a  tanárok  évről-évre  nagyobb  szorgalmat 
fejtenek  ki  a  különböző  tudomány-ágak  szolgálatában.  Áldásos  élete 
után  legyen  könnyű  a  föld  nyugvó  porainak ! 


IRODALMI  ES  VEGYES  KÖZLESEK. 

—  A  MAOTÁR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  a  folyó  évre  elfogadott  mun 
kák  közül  már  többeket  sajtó  alá  adott ;  részben  pedig  a  múlt  évben 
^  nem  fejezett  munkák  kiadásán  dolgoznak.  Báró  Nyáry  Albert 
magyar  heraldikája  közel  áll  befejezéséhez,  irodalmunkat  ez  tgy  alap- 
vető munkával  fogja  gazdagítani.  A  XIII. — XV.  századi  jegyzőkönyvekből, 
melyeket  Fejérpataky  László  rendezett  sajtó  alá,  már  több  mint  30  ív 
ki  van  nyomva.  Az  egész  40  ív  lesz.  Szabó  Károly  régi  magyar  könyv- 
tárának már  czím-  és  tárgymutatója  is  elkészült  s  a  nagy  becsű  munka 
nem  sokára  kapható    lesz.    Bethlen   Gábor  diplomatiai  összeköttetése  a 


190  TÁRCZA. 

velenczei  köztársasággal,  melynek  sajtó  alá  rendezését  Ovárj  végezte  be, 
aligha  nem  két  vaskos  kötetre  fog  kiterjedni.  £  munka,  ha  világot 
látand,  a  30  éves  háború  történetéhez  szolgáltat  lij  adatokat.  De  min- 
denekelőtt ki  kell  emelnünk  a  magyar  korona  történetét  Ipolyi  Arnold- 
tól, melyhez  a  gyönyörű  műmellék letek  részben  Parisban  készültek,  s 
mely  a  magyar  szent  korona  történetét  és  művészet-történeti  fontossá- 
gát írja  le.  Valószínűleg  már  a  folyó  évi  nagygyűlés  előtt  a  közönség 
kezén  lesz.  Két  kiadásban  fog  világot  látni,  diszkiadásban  s  egy  olcsób- 
ban a  nagy  közönség  számára. 

—  Zálameqye  momoorapbiája,  melyet  Rómer  Flóris  és  Nagy  Imre 
készítenek,  mint  örömmel  értesülünk,  közelebbről  már  sajtó  alá  fog 
adatni.  Hát  Temesmegye  monographiájáról  mikor  mondhatjuk  el  az 
örvendetes  hírt  ?  Ennek  adatai  már  jórészt  össze  vannak  gyűjtve : 
pedig  egyetlen  megye  sincs,  mely  annyira  fontos  szerepet  játszott  volna 
hazánk  történetében,  mint  ez. 

—  A  Jászkúnok  történetét  Gyárfás  István  csaknem  teljesen 
befejezte,  mondhatni  csak  az  utolsó  simitás  és  a  sajtó  alá  rendezés 
volt  hátra.  Ezen  különben  fáradságos  munkára  Széli  Farkas  vállalkozott 
A  kéziratot  az  özvegytől  már  kezéhez  vette  s  IV-ik  kötet  a  napokbuu 
sajtó  alá  menend. 

—  A  GRÓF  Károlyi  család  levéltára  a  Károlyi- codex  Ill-ik 
kötete,  közelebbről  ki  fog  kerülni  sajtó  alól.  A  Kállay-család  levéltára 
pedig,  a  Kállay-codex^  melyet  Fejérpataky  és  Thallóczy  szerkesztenek, 
rövid  idő  alatt  sajtó  alá  kerül,  miután  az  előkészületek  már  be  vannak 
fejezve  s  a  másolások  nagy  részével  is  már  elkészültek.  Sok  nagybecsű 
történeti  és  művészeti  adatokkal  gazdagítja  irodalmunkat.  Óhajtandó 
volna,  hogy  főrangú  családaink  közül  azok,  melyek  levéltárral  bírnak, 
követnék  a  jó  példát. 

—  KANDRA  kabos  tagtársuuk  az  >Egri  egyházmegyei  közlöny c- 
ben  »Aborsodi  székesegyházi  főesperességc  czím  alatt  eredeti  kutatáson 
alapuló  czikksorozatot  kezdett  meg,  mely  megérdemelné,  hogy  külön 
lenyomatban  is  kiadassék. 

—  Mijatovics  Gedomily  volt  szerb  pénzügyminiszter  nagy  mun- 
káját »Brankovics  György  élete<,  mely  szerb  nyelven  1880-ban  jelent 
meg,  s  nagy  részben  eredeti  kiadatlan  szerb,  olasz,  görög,  török,  franezia 
s  magyar  források  alapján  van  írva  Dr.  Mácsay  István  zajecsári  ker. 
főorvos  magyar  nyelvre  fordítá.  A  munka  valószínűleg  még  ez  évben 
sajtó  alá  adatik.  Brankovics  a  mi  történetünkben  is  kiváló  szerepet  ját- 
szott s  e  munka  bizonynyal  a  mi  közönségünket  is  érdekelni  fogja. 

—  A  mátyás-templom  tornyát  nemsokára  lebontják.  A  bécsi  mér- 
nök- és  építészeti  egylet  múlt  havi  budapesti  kirándulása  alkalmával  itt 
járt  Schmidt  Frigyes  építészeti  főtanácsos  ugyanis  alapos  vizsgálat 
alá  vette  a  tornyot,  s  úgy  lebontására,  mint  annak  módozataira  nézve 
hozzájárult  ama  javaslathoz,  melyet  a  muIt  nyáron  a  templom  megvizs- 


TÁRCZA.  191 

gálására  a  közokt:itásügyi  miuiszteriam  által  kiküldött  bizottság  tagjai : 
Ybl  Miklós,  Wéber  Antal  és  Steindl  Imre  tettek.  Ennek  következtében 
már  hozzá  is  fogtak  az  oromfal  és  a  lépcsőtorony  lebontásához^  mig  a 
főtoroDj  lehordását  a  jövő  nyáron  megkezdik.  A  templom  építése  ügyé- 
ben közelebb  új  fordulat  állott  be.  A  végleges  terven  mindeddig  két 
torony  szerepelt,  egy  nagyobb  fő-  és  egy  kisebb  melléktorony.  Trefort 
miniszter  azonban  nemrég  elejtette  e  melléktorouy  építésének  tervét, 
mely  egyrészt  nagy  költségtöbbletet  okozna,  másrészt  a  befejezést  is 
hátráltatná.  Ez  okból  felszólította  Scbulek  Frigyes  tanárt,  a  Mátyás- 
templom  űjjáépítőjét,  hogy  mennél  előbb  új  tervet  nyújtson  be.  Schulek 
már  dolgozik  e  terv  kivitelén,  valamint  az  üvegfestészeti  ablakok  alap- 
rajzain. A  szentélynek  ugyanis  húsz,  öt  öl  magas  ablaka  van,  melyek 
közül  a  három  főablakra  legendái  tárgyú  festményeket  készítenek  Lotz 
Károly  és  Székely  Bertalan.  Es  pedig  Szent  Mária,  Szent  Erzsébet  és 
Szent  Margit  élettörténeteit.  A  többi  tizenhét  ablakra  Szent  István,  Szent 
László,  Szent  Imre,  Szent  Gellért,  Szent  Asztrik  s  más  szentek  nagy- 
arányú alakjai  jönnek.  Ezek  alatt  az  egyes  adományozók  czímerei,  míg 
fejük  felett  építészeti  figurák  és  ablakrózsák  lesznek. 

—  Ds.  DE  Wáal,  a  római  Campo  Santo  igazgatója  felhívást  bocsá- 
tott közre  az  említett  intézet  könyvtárának  gyarapítása  czéljából,  hogy 
ott  a  Vatican  levéltárában  kutatók  számára  forrás^munkáJMl  effij  Aegéd- 
hfmyvtár  rendeztessék  be.  Magyarország  történetének  szintén  egyik 
bányája  a  vaticani  levéltár.  Történetíróink,  mióta  XIII.  Leo  a  tudós 
világ  előtt  azt  megnyitotta,  ismételten  felkerestek  a  gazdag  forrást.  A 
felállítandó  könyvtár  kutatásaikat  csak  könnyíteni  fogja ;  azért  hisz- 
szűk,  hogy  az  igazgató  felhívása  pusztán  nem  hangzik  el,  s  egyesek  úgy, 
mint  társulatok  fognak  sietni  pénz-  vagy  Arc^/^^t?- adományaikkal  az  üdvös 
e;;zme  támogatására. 

—  Az  1883-ik  évi  akadémiai  Czartorisky -pályázatnál  versenyző 
1.  számú  pályamunka  (Jelige :  Conamus  tenues  grandia)  fölkéretik,  hogy 
a  mennyiben  munkáját  (mely  a  föladatnak  meg  nem  felelt  ugyan^  de 
becses  történeti  értekezésnek  tekinthető)  közrebocsáttatui  óhajtja,  jelent- 
kezni szíveskedjék  a  történelmi  társulat  titkári  hivatalánál. 

—  Felhívás.  A  Bay  Ilona  által  kitűzött  pályakérdésre  beérkezett 
pályamunkák  kÖzül  a  IV-ik  sz.  >£gy  trónkövetelő  a  XVI-ik  században « 
ezímü  munkának  szerzője  felhívatik,  hogy  azon  esetre,  ha  munkáját  a 
Társulat  valamelyik  közlönyében  a  szokott  tiszteletdíj  mellett  közzé 
akarja  tenni,  jelentkezzék  a  titkári  hivatalban. 


1 92  TÁBCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  PüLSZKY  FERENCZNEK   Ötvenéves  irói  jabileamán  1834— 

1884.  az  » Országos  Régészeti  és  Embertani  Társalat <  megbízásából: 
B.  Nyáry  Jenő,  Torma  Károly,  Henszimann  Imre,  Havas  Sándor.  Bads- 
pest,  1885.  Franklin-Társulat  nyomdája. 

—  A  KESZTHELYI  8ÍRMEZÖK.  Irta  Dr.  Lipp  Vilmos.  Kiadja  a 
magy.  tud.  akad.  archaeologiai  bizottsága.  Háromszáz  batvanbárom  rajz- 
zal. Budapest,  1884.  A  magy.  tud.  akad.  könyvkiadó  hivatala. 

—  Hazai  és  külföldi  FOLYÓÍRATOK  magyar  tudományos  reper- 
tóriuma. Készítette  Szinny ei  József  id.  Kiadja  a  Magyar  Tud.  Akad.  Első 
osztály.  Történelem  és  segédtudományai  II.  kötet.  I.  Rész.  Budapest, 
1886.  Athenaeum  rtárs.  ny.  Ara  5  frt. 

—  Római  világ  művelődéstörténeti  rajzok  a  császárság  fénykorá- 
ból, Friedlaender^  Juug,  Bender  és  mások  müvei  nyomán  átdolgozta  Dr. 
Bo^LÓky  Alajos.  I.  kötet,  számos  képpel.  Budapest,  1884.  Kiadja  Ráth 
Mór.  Ára  2  frt  40  kr. 

—  A  RÉGI  SZEGED  A  negyvenes  évek  és  a  forradalom  napjai 
Szegeden.  Irta  Reizner  János,  Szeged.  Burger  Gusztáv  és  társa.  1884. 
Ára  2  frt  50  kr*. 

—  A  MŰVÉSZETEK  TÖRTÉNETE  a  legrégibb  időktől  napjainkig. 
Irta  Pafiteiner  Gyula.  Budapest,  Franklin-Társulat  1885.  Ára  6  frt 

—  Kossuth  és  a  megye.  Válasz  Kossutb  Lajosnak.  Irta  Grün- 
wald  Béla.  Budapest,  Ráth  Mór.  1885. 

—  BOCSKAY  ISTVÁN   KORONÁJA.  Tballóczy   Lajostól.  Budapest. 

1885.  Franklin-Társulat  könyvnyomdája. 

—  Adalék  Pannónia  történetéhez,  Antonius  Pius  korában.  Irta 
Ilanipcl  József.  Budapest  1884.  A  Tört  Tud.  Értekezések  Xll-ik  k. 
l-BŐ  szám.  8-adr.  28.  I. 

—  Irodalom-  és  műveltség  történeti  tanulmányok  a 

Rákóczi-korból.  írta  Thaly  Kálmán.  Toldalékul  kuruczvilági  kiadatlan 
költemények  tára.  Budapest.  Kiadja  Ráth  Mór.  1885. 

—  Az  REGISEGII  TUDOMÁNYÁNAK  hajdany  allapotja,  avagya 
termézcth  és  myvézeth  ritkaságjai.  Némy  nemű  ábrázolatokkal  irta  az 
myskolczi  rcgiséghdoctor  Zendrey  János.  Ajánlva  Pulszky  Ferenczuek. 
Különnyomat  a  Pulszky- Albumból.  Budapest,  1885.  Franklin-Társulat 
nyomdája. 

—  Az  KERESZTENSEQNEC  FONDAMENTOMIROL  Valo  r5vid  kcony- 

wcchkc.  Ki  az  Szent  irasnac  kfilomb  kulomb  beleiből,  kerdes  es  felelem 
keppen  irattatot  es  Tclegdi  Miklós  mester  által,  Deac  nyelwböl  Magyar 
iiyelwre  forditatot.  Bechben  Niomtattatot  Raphael Ilofh altér  által:  vruuc 
^uletcse  vtan  1562  értendőben.  Budapest,  1884.  Franklin  társ.  uyontd. 
kis  8'adr.  143  I.  Ára  1  fit 


IL  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA. 


HARMADIK  KÖZLEMÉNY.  — 


V. 

Ulászló,  magyarországi  híveinek  fölhívására,  június  23-ikán, 
a  cseh  főurak  fényes  kíséretével,  tízezer  lovas  és  ötezer  gyalog 
t'lén,  kiindult  Prágából,  Magyarország  trónjának  elfoglalására.  ^) 
Cancellárját ,  SchelUnherg  Jánost ,  teljhatalommal  fölruházva, 
előre  küldötte,  hogy  a  király-választás  ügyéhen  a  magyar  rendek- 
kel megállapodásra  lépjen.  Ez  július  első  napjaihan  érkezett 
Pestre. «) 

Miután  Cíorvin  János  a  vetélytársak  sorából  kivált,  a  leg- 
égetőbb kérdés,  mely  eldöntésre  várakozott,  az  vala,  vájjon 
Beatrix  királyné  igényeit  tekintetbe  kell-e  venni,  vagy  sem  ? 

Az  özvegy  királyné  ugyanis,  amint  meggyőződött  arról, 
hogy  Miksának  a  trón  elnyerésére  nincs  kilátása,  mindent  meg- 
kísértett, hogy  Ulászhf  kezét  biztosítsa  magának.  Fényes  Ígére- 
tekkel igyekezett  kiengesztelni  azokat,  kikről  tudta,  hogy  ellen- 
séges indulatot  táplálnak  iránta.  A  kalocsai  érseknek  a  bíbort,  a 
váradi  püspöknek  az  esztergomi  érsekséget  helyezte  kilátásba.  ^) 
Adományok-  és  ajándékokkal  sem  fukarkodott.  *)  Magának 
llászlónak  is  kétszázezer  arany  forintot  ajánlott  jegyajándékúl,  és 

^)  Ulászló  június  28-ikán  Kamik  várában,  július  3-ikán  Waidho- 
fenben  keltezi  okleveleit.  —  Palacky  :   339. 

')  Pestre  érkezését  említi  a  milánói  követ  július  12-iki  jelen- 
tí'sélien. 

^)  A  milanói  követ  június  21  és  24-iki  jelentései. 

^)  Udis  Apológiájában  olvassuk^  hogy  »alii.  .  .Hegine  largicio- 
lúhuSf  partim  precibus  et  sollicitationibus  onerati,  quando  his  ville  oppi- 
dave,  gemniati  calices  et  aurearc  vcstes  íUíh  dono  datae.  .  .  < 

SzJlSADOK.     1885.    III.    FÜÍKT.  13 


0^  p     ^ 

\  5  ^UG\969 


194 


II.  ULÁSZLÓ 


megígérte,  hogy  a  vetélytársai  ellen  viselendő  háború  czéljaira 
nagy  áldozatokat  fog  hozni.  ^) 

Azonban  a  kedvezőtlen  hangúlatot,  melyet  maga  iránt 
Mátyás  életében  keltett,  nem  bírta  megváltoztatni.  Sok  ellensége 
volt,  a  kik  most  fönnen  hirdették,  hogy  Mátyás,  mielőtt  Beatrixxal 
házasságra  lépett,  kegyesebb  és  kedveltebb  volt.  Neki  tulajdoní- 
tották Yáradi  Péter  elfogatását  és  Thúz  János  számkifetését 
Kérlelhetetlennek,  szenvedélyesnek,  uralomvágyónak  jellemezték. 
Sokat  beszéltek  pazarló  hajlamairól.  Elmondották,  hogy  idege- 
nekre :  zenészekre  és  énekesekre,  színészekre  és  tánczosokra  tízszer 
annyit  költött,  amennyijegyajándékot  hozott  az  országba;  és  hogy 
most  már  sokkal  több  magyar  kupát  lehet  Nápolyban  találni,  mint 
Magyarországban.*)  A  legnagyobb  súlyt  arra  fektették,  hogyBeatrix 
magtalan,  és  így  ha  vele  lép  házasságra  Ulászló,  attól  lehet  tar- 
tani, hogy  halála  esetére  a  trón  ismét  örökös  nélkül  marad,  az 
ország  újólag  a  választás  válságainak  néz  eléje. 

A  főrendek  nagy  része  ezért  azt  óhajtotta,  hogy  Beatrix 
mielőbb  hagyja  el  az  országot.  Ezekhez  tartoztak  a  váraái  és 
gylh-i  püspökök.  ^) 

Maguktartására  bizonyára  befolyást  gyakorolt  a  pápai 
követ  is.  Ez  időben  a  szent-szék  és  Beatrix  atyja  kö- 
zött elkeseredett  ellenségeskedés  folyt,  annyira,  hogy  VIII 
Incze  pápa  Ferdinánd  nápolyi  királyt  trónvesztettnek  nyilvání- 
totta. *)  Erdekében  állott  tehát  meghiúsítani  Beatrix  terveit, 
melyeknek  sikere  az  aragoniai  dynastia  hatalmának  gyarapodá- 
sát vonta  volna  maga  után.  ^) 


^)  Ezt  Ulászló  említi  1490.  október  4-iki  protestátiójában,  mely- 
nek szövegét  Udi's  Apológiája  közli. 

^)  A  közhangúlatot  illustráló  ezen  részleteket  is  Udis  ApologiaJH- 
ban  olvassuk. 

^)  A  milánói  követ  idézett  jelentéseiben  találjak  a  két  főpap  azon 
nyilatkozatát :  >  előbb  lehet  Corvin  János  király  lyá,  mint  Beatrix  a  jövendő 
király  nejévé,  c 

*)  L.  Keumont.  Lorenzo  de  Medici.  II.  370 — 384. 

^)  Ulászló  később  (1494)  említette,  hogy  magyar  királylyá  válasz- 
tatása  után  a  pápai  követ  közié  vele,  hogy  kedves  dolgot  tesz  a  pápá- 
nak, ha  nem  veszi  nőül  Beatrixot.  (A  teanói  püspöknek  1494.  augusztus 
2-iki  jelentése  a  vclcnczei  könyvtárban.) 


KIKÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  195 

Azonban  Beatrixnak  is  voltak  a  főrendek  soraiban  pártolói  és 
hívei ;  a  kiket  hozzá  részint  érdek,  részint  a  nagy  király  emléke 
iránt  táplált  kegyeletök  csatolt. 

Emellett  Ulászló  híveinek  is  tekintettel  kellett  lenniök  a 
nápolyi  udvarra,  valamint  az  azzal  rokoni  összeköttetésben  álló 
olasz  és  spanyol  uralkodó  házakra,  a  melyeknek  jóakaratát  az 
ország  és  királya  részére  biztosítani  kívánatos  volt.  És  attól 
tarthattak,  hogy  Beatrix,  ha  ajánlatait  Ulászló  visszautasítja, 
Miksához  fog  csatlakozni,  megnyitja  előtte  a  maga  és  az  eszter- 
gomi érsek  várait;  a  mivel  gyakorta  fenyegetödzött.  ^)  Végűi 
^^  nyomatéka  volt  Beatrix  nyilatkozatának,  hogy  az  országból 
távozva,  követelni  fogja  a  házassági  szerződése  értelmében  őt  meg- 
illető (nyolczszázezer  forintra  tehető)  összegeket,  melyeknek  kifi- 
zetésére az  ország  képtelén  volt.  *) 

A  Beatrix  mellett  és  ellene  szóló  érvek  súlya  úgyszólván 
egyforma  volt  Ily  körülmények  között,  azok,  a  kik  Ulászló  párt- 
ját vezették,  kétszínű  politika  követésére  szánták  el  magokat: 
megnyugtatni  és  kielégíteni  Beatrixot,  azon  utógondolattal,  hogy 
majd  a  mikor  Ulászló  trónja  meg  lesz  szilárdítva,  elutasítják 
igényeit  Nem  sejtették,  hogy  csakhamar  eléri  őket  a  kétszínüség 
rendes  büntetés^,  mely  abban  áll,  hogy  veszélyesebb  bonyodalma- 
kat támaszt,  mint  a  melyeket  elhárítani  kíván. 

Ulászló  habozás  nélkül  ráállott  a  méltatlan  színjátékra,  a 
mely  nem  volt  első  életében.  Már  1476.  óta  házassági  szerződés- 
sel volt  lekötve  a  brandenburgi  őrgróf  leányához,  Borbálához, 


^)  >  Regina  .  .  .  universas  arces,  tam  suas,  quam  archiepiscopatus 
Strígoniensis  ...  ex  subita  fúria  et  indignatione  in  potestatem  Maxi- 
iniliani  daret,  prout  dare  velle  scpenumero  et  aperte  commioata  extitlt« 
(Bakojs  Tamásnak  1491.  april  29-én  Treviglioi  Maffeohoz  irt  levele  a 
milánói  állami  levéltárban.) 

')  Beatrix  1494.  nyarán  Kómába  küldött  informatiójában  úgy 
adja  elő  a  történteket,  hogy  a  magyar  rendek  kérték  föl  arra,  lép- 
jen Ulászlóval  házasságra,  de  ő  azt  válaszolta  volna  nekik,  hogy  ö 
özvegységben  marad,  és  az  őt  megillető  összegek  kifizetését  követeli ;  a 
magyar  nrak  megújították  keresőket,  a  pápa  és  a  nápolyi  király  által 
is  hatottak  rá.  —  Ezen  ügyvédi  irattal  ellenkezőleg  szólnak  a  milánói 
követ  jelentései,  melyeknek  bizonyára  nagyobb  a  hitelességök. 

13* 


1D6  II.  UI.Á8ZLÓ 

de  a  kit  vonakodott  nőül  yenni,  mert  a  politikai  előnyök,  melyeket 
az  eljegyzésnél  szem  előtt  tartott,  elenyésztek.  ^) 

Most  kötelező  Ígéretet  tett  a  magyar  uraknak,  hogy 
Beatrixot  nem  veszi  nőül  ^) ;  és  ugyanakkor  követeinek  meghatal- 
mazást küldött,  hogy  nevében  az  özvegy  királynéval  a  házassági 
szerződést  megköthessék,  a  házassági  föltételek  megállapítását 
—  a  mint  a-váradi  püspökhöz  sajátkezüleg  írt  levelében  kinyilat- 
koztatta, —  a  magyar  rendekre  bízván. 

Ulászlónak  magyar  királylyá  megválasztása  és  Beatrix 
kívánatának  teljesítése  tárgyában,  a  főrendek  és  a  köznemesség 
megbízottai  között  július  14-ikén  jött  létre  a  megállapodás. 

Ugyanazon  napon  a  főrendek  megjelentek  az  özvegy  királyné 
előtt,  és  fölkértél?:  »adja  beleegyezését  Ulászló  megválasztá- 
sához, és  fogadja  el  őt  férjéül,  hogy  így  továbbra  is  Magyarország 
királynéja  maradjon.*  Ünnepélyesen  kijelentették,  hogy  Ulászlót 
ha  netalán  » ördögi  kísértéseknek  engedve*  a  házasságot  végre- 
hajtani vonakodnék,  mindnyájan  el  fogják  hagyni,  és  ^asszonyuk, 
király néj  ok  «  mellé  fognak  állani. 

Beatrix,  az  ügy  rövid  megbeszélése  után,  azt  adta  válaszúi, 
hogy  az  ajánlott  házasságban  megnyugszik,  az  Ulászló  nevében 
tett  házassági  Ígéretet  elfogadja  és  beleegyezik  abba,  hogy  »az 
országgyűlés  Ulászlót  királylyá  és  őt  királynévá  kikiálthassa.* 

A  főrendek  megjegyezték,  hogy  ekként  a  királyné  a  házas- 
ságot befejezett  ténynek,  magát  Ulászló  nejének  tekintheti  és  a 
gyászt,  melyet  elhunyt  férjeért  visel,  immár  leteheti.  ^) 


*)  Borbála  1472-ben,  mint  nyok'z  éves  gyermek  eljegyeztetett  a 
glogaai  berezegnek,  a  ki  ncgy  év  múlva  meghalt  és  jegyesére  hagyta 
herczegségét.  Ennek  megszerzése  végett,  kérte  meg  Ulászló  a  herczegnö 
kezét.  1476.  augusztus  20-ikán  megköttetett  a  házassági  szerződés.  De 
Borbála  kevéssel  utóbb  elvesztette  a  herczegségét.  Ezért  Ulászló  elej- 
tette a  házassági  tervet,  és  folytonosan  különféle  ürügyek  alatt  halogatta 
az  egybekelést  Borbálával,  a  ki  különben  korának  egyik  híres  szépsége 
volt.  {Höfier:  >Barbara  Markrafín  zu  Brandenburgc  ezimü  két  kötetes 
munkát  adott  ki  1867-ben  ezen  fejedelmi  hölgyről.  V.  ö.  Wenzel  G.  ^Il- 
Ulászló  házaséletet  czímü  czikkét  a  Századok  1877-iki   évfolyamában.) 

*)  Udis  Apológiája. 

^)  A  királyné  1494-ikí  informátiójának  ezen  részletei  a  helflo 
valószín ii.«iégct  nem  nélkülözik,  és  m:í.s  emlékeink  tamíi^ágával  nem  ütköz- 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  197 

A  következő  napon,  július  15-ikén,  az  országgyűlés  szent 
György  egyházában  jött  Össze  ünnepélyes  ülésre,  a  melyen  a  kül- 
hatalmak  követei  is  megjelentek.  Szent  mise  meghallgatása  után, 
Dtkzi  Orbán  egri  püspök  és  nádori  helytartó  elfoglalta  az  elnöki 
széket.  Magyar  nyelven  tartott  hosszú  beszédben,  előadta  a  király- 
választásra vonatkozó  tárgyalások  lefolyását,  és  a  főrendek  nevé- 
ben javasolta :  hogy  az  országgyűlés  Ulászló* cseh  királyt  Magyar- 
ország királyául  válaszsza,  azon  föltétellel,  hogy  tartozzék  a  vá- 
lasztási hitlevelet  megerősíteni,  Mátyás  király  özvegyét  nőül  venni 
és  uralkodó-társul  fogadni. 

A  gyülekezet  egyhangú  helyeslése  és  lelkes  üdvkiáltásai 
fogadták  az  indítványt.  Mire  az  elnökölő  főpap  kimondotta  a  vég- 
zést, Isten  áldását  esdvén  úgy  a  választott  királyra,  mint  az 
országra  és  az  egész  kereszténységre.  *) 

A  főváros  utczáit  az  öröm  és  lelkesedés  zajos  nyilatkozatai 
töltötték  be.  A  rendek  az  új  királytól  biztosan  várták,  hogy 
vissza  fogja  nekik  adni  a  szabadság  mindazon  előnyeit,  melyektől 
Mátyás  hatalmas  karja  megfosztotta,  anélkül,  hogy  az  ország 
nagyságát,  melyet  neki  köszönhettek,  fol  kellene  áldozniok.  ^) 

Beatrix  is  örömteljes,  emelkedett  hangúlatban  volt.  Mikor 
a  választás  után  a  pápai  követ  szerencsekívánatait  fogadta,  vála- 

Bek  össze.  —  Hippolyt  érseknek  július  16-ikán  írt  levele  megerősiti  ezt 
a  részletet,  hogy  a  július  14-iki  ülésen  a  királyné  hozzájárulásával  hatá- 
rozat hozatott,  cs  ez  másnap  ünnepélyesen  kihirdettetett.  (»Alli  14  del 
prcsente  fu  ellecto  da  questa  Ser.  Regina  c  da  nui  altri  .  .  .  Uladislao. 
Fu  publicato  alli  15.«  A  mantuai  állami  levéltárban.)  És  megerősiti  az 
országgyűlésnek  július  19-ikéu  Bécs  városához  intézett  levele,  melyben 
a  királyválasztást  jelentve,  kiemeli,  hogy  az  >mit  Verwilligung  unserer 
gnedigcn  Frauen  Kunigin  Beatrix  történt. «  (Fimhaber.  31.) 

^)  A.  milánói  követ  még  azon  napon  tudatja  udvarával  a  válasz- 
tást. (D.  E.  IV.  242.)  A  pápai  nuntius  ugyanazon  napon  így  ír:  >Hodic 
(fxactis  sacTorum  solemniis,  Uladislaus  Rcx  Bohemiae,  Rex  Hungáriáé  in 
tbro  publieo  est  acclamatus,  maxima  Praelatorum  et  Baronum  frequentia 
publicatus  ct  declaratus^  cui  consortem  Regni  et  thori .  .  .  Beatricem  .  .  . 
penc  reluctantem  .  .  .  acclamaverunt.«  (A  július  18-ikán  expcdiált  jelen- 
tés a  velenezei  könyvtárban.)  Bon£n  részletesen  írja  le  az  ülés  folyamát ; 
ó  említi,  hogy  Dóczi  »8cythica  lingva<  beszélt. 

')  A  közöröm  nyilatkozatairól  Bonfíii,  a  választáshoz  csatolt 
reményekről  Flippolyt  július  15-ik  levelében  szól. 


198  II.  ULÁSZLÓ 

szában  azon  meggyőződését  fejezte  ki,  hogy  az  ország  minden 
ellensége,  különösen  a  törökök  fölött  biztos  diadalt  fog  kivívni  !*) 

A  következő  napokban  a  trónkereső  külhatalmak  követeit 
búcsú-kihallgatáson  fogadta  az  országgyűlés.  Miksa  követei  tüze- 
tes választ  kaptak. 

*A  magyar  koronára  —  így  szólott  a  magyar  rendek  szó- 
noka, —  többen  tartottak  igényt :  a  cseh  király,  Albert  lengyel 
berezeg,  János  berezeg,  sőt  talán  más  magyar  urak  is.  Beható 
tanácskozások  után  a  magyar  rendek  arra  az  eredményre  jutot- 
tak, hogy  országuk  érdekében  leghasznosabb  a  csehországi  király 
megválasztása ;  mert  országa  Magyarországgal  határos,  és  hely- 
zete megengedi,  hogy  Magyarország  területén  tartózkodhassék ; 
Morva  és  Szilézia  megtartását  is  biztosítja  a  magyar  koronának. 
Ellenben  a  római  császár  és  király  ő  felségeiket  mellőzniök  kel- 
lett ;  azért  is,  mert  ők  jogokra  hivatkozva,  igényelték  a  magyar 
trónt.  Már  pedig  a  magyar  rendek  a  szabad  választás  jogától,  a 
melylyel  mindig  éltek,  nem  engedik  magokat  megfosztatni ;  annál 
kevésbé,  mert  azok,  a  kik  jelenleg  a  király-választásban  részt 
vettek,  a  császári  felség  örökösödését  biztosító  szerződéshez  nem 
járultak,  sem  azoknak,  a  kik  a  szerződést  megkötötték,  fölhatal- 
mazást nem  adtak.  Arra  kérik  tehát  a  császári  és  királyi  felsége- 
ket, hogy  a  történt  választást  jó  néven  fogadják.  Mert  a  cseh 
király,  a  kire  választásuk  esett,  ő  felségeik  szeretett  vérrokona, 
ereiben  az  osztrák  ház  vére  foly.  Reméllik  eszerint,  hogy  föl- 
magasztaltatása épen  olyan  kedves  dolog  lesz  nekik,  mintha  6 
felségeik  egyike  választatott  volna  meg.< 

Ezen  nyilatkozatra  Miksa  biztosai  azonnal  megtették  észre- 
vételeiket. Kiemelték,  hogy  Ausztria  ép  úgy  szomszédja  Magyai-- 
országnak,  mint  Csehország ;  hogy  a  császári  és  királyi  felségek 
is  ajánlkoztak,  hogy  minden  erejökkel  segíteni  fogják  Magyaror- 
szágot ;  abból,  hogy  időnként  a  német  birodalomban  tartózkod- 
nának, nagy  haszon  háramolnék  Magyarországra,  mely  onnan 
annál  biztosabban  számíthatna  segítségre.  Továbbá  nem  egyedül 
a  szerződésen  alapuló  jogaira  támaszkodott  a  császár ;  a  rendek 
jóakaratához  is  folyamodott.  De  azt,   hogy  jogait  egészen  el  nem 

-)  A  pápai  követ  július  24-iki  jelentése  Veleiiczében. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  199 

hallgathatta,  > minden  okos  ember*  természetesnek  fogja  találni. 
A  rendek  érvelése  tehát  gyenge  alapon  áll.  Amit  a  császárral 
kötött  szerződés  érvényessége  megdöntésére  fölhoznak,  annak 
sincs  nyomatéka,  mert  az  egész  ország  nevében  köttetett  meg  a 
szerződés.  Egyébkint,  miután  a  rendek  ezen  kifogásokat  nem  a 
választás  előtt  közölték,  a  mikor  azokat  a  biztosok  alaposan  meg- 
czáfolhatták  volna,  világos,  hogy  csak  eljárásuk  mentegetésére 
hozzák  föl. 

A  biztosok  egyszersmind  a  következő  írdsheU  nyilatkozatot 
nyújtották  át  az  országgyűlésnek:  »A  hosszá  idő  előtt  tett  előter- 
jesztésünkre nyert  válaszból  sajnálattal  értesülünk,  hogy  főtiszte- 
lendő és  nagyságos  uraságtok  az  új  magyar  király  megválasztá- 
sára és  kikiáltására  határozták  el  magokat,  a  császári  és  római 
királyi  felségek  kétségtelen,  világos  jogainak,  az  igazságnak  és  a 
szerződéseknek  sérelmére.  Elvártuk  volna,  hogy  ezen  kitűnő 
ország  békességéről  és  nyugalmáról  bölcsebben  fognak  gondos- 
kodni, és  el  fogják  hárítani  a  keresztény  vér  ontását,  a  mi  most 
bekövetkezhetik.  Nincs  többé  helye  és  ideje,  hogy  a  császári  és 
római  királyi  felségek  jogait  vitassuk,  egyebet  immár  nem  tehe- 
tünk, mint  hogy  a  választást  elutasítsuk  és  tiltakozzunk  ellene. 
Mindazt,  a  mit  láttunk  és  hallottunk,  be  fogjuk  jelenteni  uralko- 
dóinknak, a  kik  a  körülmények  szerint  fognak  intézkedni.*  i) 

Ezen  fenyegető  szavak  nem  zavarták  meg  a  magyar  urak 
elégűltségét.  A  császár  támadásától  nem  féltek ;  sőt  azzal  kér- 
kedtek, hogy  Ausztria  azon  részét  is,  mely  Mátyásnak  mindvégig 
ellenállott,  meg  fogják  hódítani.  *) 

Elbizakodottságukban  megerősítette  őket  az,  hogy  Corvin 
János  megbízottaival,  a  június  17-iki  szerződés  alapján,  megkö- 
tötték az  egyességet.  ^) 


^)  A  két  beszéd  és  az  óvás  szövegét  közli  Fimhaber.  68 — 72. 

*)  Egy  jálius  26-iki  budai  levél.  D.  E.  IV.  243. 

^)  A  pápai  követ  június  24-ikén  írja:  :»Hodie...  pax  conchisa 
Cát,  receptique  in  gratiam  Duces  Joannes  et  Laurentius,  Colocensis  ct 
Quinqueecclesiensis.c  —  Ugyanazon  napon  a  magyar  rendek  Bécs  váro- 
sát értesítik  a  béke  megkötéséről.  (Fimbabemél.  33.)  Egy  július  26-iki 
hnáíá  levélben  az  áll,  bogy  a  berezeg  jobban  jár,  ba  az  első  egyességet 
fogadja  el,  mert  az  a  bosniai  királyságot  is  ueki  adta.   (D.  E.  IV.    244.) 


200  lí.  ULÁSZLÓ 

De  ezzel  nem  hárították  el  a  polgárháború  veszélyeit.  Miksa 
és  Albert  hívei  nem  követték  Mátyás  fiának  példáját ;  a  király- 
választás bevégzett  ténye  előtt  nem  hajoltak  meg.  A  diadalmas 
párt  kíméletlensége,  boszú-  és  hírvágya  még  fokozta  elkeseredésö- 
ket.  Ezt  érdekesen  illustrálja  Bornemisza  János  esete.  Azok 
soraiba  tartozik,  a  kik  Mátyás  uralkodása  alatt,  alacsony  sorsból, 
kiváló  tehetségökkel  és  hű  ragaszkodásukkal  magas  állásra  küz- 
döttek föl  magokat.  1481-ben  még  Dóczi  Orbán  egri  püspök  és 
kincstárnok  udvari  embere,  jegyzője  volt.  ^)  Néhány  év  múlva 
az  ország  alkincstárnoka  fontos  hivatalát  viseli. 

Azon  benső  viszony,  mely  Dóczi  és  Bornemisza  között  fönn- 
állott,  a  királyválasztási  mozgalmak  idején  meglepő  módon  sza- 
kad meg.  Bornemisza  egyenes  jelleme  nem  követheté  pártfogóját 
a  kétszínű  politika  tömkelegébe.  Az  adott  szó,  az  elvállalt  kötele- 
zettség szent  volt  előtte  mindenkor.  Fölfogása  szerint  az  ország 
előtt  nem  állott  más  választás :  vagy  a  Mátyás  királynak  tett  Ígé- 
reteket teljesítve,  Corvin  Jánost  emelni  a  trónra,  vagy  pedig  az 
ausztriai  háznak  szerződések  által  biztosított  trónöröklési  jogát 
elismerni. 

A  politikai  irány  ellentéte  személyes  súrlódások  kútforrá- 
sává  lett.  A  jóakarat  és  ragaszkodás  érzelmeit  gyűlölet  váltotta 
föl.  Bornemisza  súlyos  bántalmakkal  illette  Dóczit,  a  ki  ezeket 
az  erőszak  tényével  torolta  meg.  Az  országgyűlés  folyama  alatt 
Bornemiszát  elfogatta  és  börtönbe  vetette,  sőt  azzal  fenyegeté, 
hogy  kivégezteti.  Utóbb  a  főpapok,  főurak  és  Buda  város  tanácsá- 
nak közbenjárására,  késznek  nyilatkozott,  hogy  szabadon  bocsátja ; 
de  súlyos  és  lealázó  föltételeket  fogadtatott  el  vele. 

Bornemisza  kénytelen  volt  börtönében  nyilatkozatot  állí- 
tani ki,  a  melylyel  bűnbánólag  elismeri,  hogy  jótevője  az  egri 
püspök  és  az  ország  ellen  sokféle  vétségeket  és  kihágásokat  köve- 
tett el,  melyekért  halálbüntetést  érdemel ;  szabadságáért  váltság- 
díjúi, Bácsmegyében  fekvő  szelendi  kastélyát  két  faluval  és  budai 
két  házát,  két  malommal,  a  püspöknek  engedi  át ;  végre  kötelezi 

De  arról,  hogy  a  második  egyesség,  a  június  1 7 -iki  engedmények  egy 
vészét  visszavonta,  nincs  tudomásunk.  A  király  július  31-ikén  a  június 
17-iki  egyességet  in  exteuso  erősíti  meg. 

^)  Teleki.  Hunyad^^ak  kora.  XII.  166. 


KÍRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  201 

magát,  hogy  a  püspök  akarata  ellenére  ^senkit  sem  fogad  el  iiráfil, 
senkinek  nem  lép  szolgálatába. « 

Ezen  nyilatkozatot,  szabad  lábra  helyezése  után,  hiteles 
hely  előtt  meg  kellett  volna  újítania.  Azonban  a  kierőszakolt 
Ígéretet  nem  tartotta  kötelezőnek.  Amint  a  börtön  ajtaja  meg- 
nyílt előtte,  elhagyta  a  fővárost  és  Miksa  táborába  sietett.  *) 


VI. 

Az  ország  rendéinek  küldöttsége  —  a  váradi,  győri,  csanádi 
és  szerémi  püspökök,  Zápolyai  István,  Báthori  István,  Zsigmond 
szentgyörgyi  gróf,  Drágffi  Bertalan,  Ország  László  és  Losonczi 
László,  —  fényes  kísérettel,  július  utolsó  napján,  Farkashidán, 
Nagyszombat  és  Semte  között  fogadta  a  megválasztott  királyt. 

Já)io8  váradi  püspök  tartotta  az  üdvözlő  beszédet,  a  mely- 
ben az  országgyűlés  által  megállapított  választási  föltételeket 
egyenként  és  részletesen  ismerteté.  »Ezen  törvényekkel  —  monda 
ezután  —  ajánljuk  föl  az  országot  felségednek.  Óhajtjuk,  hogy 
igazságos  királyunk,  kegyelmes  fejedelmünk,  jóságos  atyánk  légy, 
nem  pedig  zsarnokunk,  kegyetlen  urunk,  hatalmaskodó  kormány- 
zúnk.<  Majd  átmegy  az  ország  gazdagságának  és  a  nemzet  ere- 
jének magasztalására.  A  humanista  hálás  tért  talál  classicai 
reminiscentiák  —  nem  mindig  szerencsés  —  értékesítésére.  Ki- 
emeli, hogy  a  magyar  hadseregben  a  római  légiók  látszanak  újjá- 
születni, és  a  magyar  főurak  soraiban,  a  király  több  Scipiót  fog 
találni,  mint  a  mennyi  császára  volt  Kómának ;  többet,  mint  a 
mennyi  előkelő  férfiút  a  trójai  ló  rejtett !  Ezután  figyelmezteti, 
hogy  szép  alkalom  várakozik  rá  érdemek  és  babérok  szerzésére, 
nagybátyja  Ulászló  király  *manesei<.  megboszúlására.  Krisztus 
ítépének  a  törökök  zsarnokságától  fölszabadítására.  Buzdítja, 
hogy  a  pályán,  a  melyre  lépett,  bátran  haladjon  tovább,  és  nagy 
szellemének  ereje  ne  lankadjon.  >Tudjuk  —  úgy  mond  —  hogy 
körültekintő  és  igazságos,  szent  erkölcsű  és  vallásos  vagy.c  >De 


^)  Bornemisza  János  július  30-iki  nyilatkozatát,  az  egri  püs- 
pök kérésire,  Ulászló  október  28-ikán  átírja.  Ezen  példány  az  országos 
levéltárban. 


1 


202  II.  ULÁSZLÓ 

—  folytatja  váratlan  fordulattal  —  most,  a  mikor  a  magyarok 
zord  és  harczias  népének  kormány-gyeplőit  kezeidbe  ragadod,  ne 
feledd,  hogy  szigorral,  nem  engedékenységgel  kell  hajlékonyakká 
tenned,  vaspálczával,  nem  kegyességgel  és  bfintetlenséggel  lehet 
engedelmességben  tartanod  a  magyarokat. <  »Ezekután  —  így 
végzi  beszédét  —  vedd  át  a  magyar  országgyűlés  által,  szerencsés 
előjelek  között,  fölajánlott  kormányt,  és  hatalmas  karoddal  oltal- 
mazzad meg  az  országot  !<  ^) 

A  király  legelső  kormányzati  ténye :  a  választási  föltételek 
és  a  János  herczeggel  kötött  egyesség  megerősítése  volt  *) 

A  Beatríxxal  való  házasság  ügyében  Ulászlótól  a  küldött- 
ség hivatalos  nyilatkozatot  nem  kért.  De  bizalmas  értekezletek- 
ben behatóan  tárgyaltatott  ezen  ügy.  Ulászló  kijelentette,  hogy 
Beatrixot  nem  fogja  nőül  venni;  mindazáltal,  hogy  támogatá- 
sára számithasson,  úgy  fogja  magát  viselni  irányában,  mintha  a 
házasság  végrehajtására  el  volna  határozva.  ^) 

Ezen  ügyek  elintézése  után,  a  király  Semte  várába  vezet- 
tetett, a  hol  Rozgonyi  László  volt  első,  a  ki  magyar  vendégszeretet 
nyilatkozataiban  részesíthette. 

Majd  útját  a  Duna  jobb  partján  folytatva,  augusztus  9-ikéii 
tartotta  ünnepélyes  bevonulását  Budavárába.  Thűz  Osvát  zágrábi 
püspök  volt  a  fogadására  egybegyűlt  rendek   szónoka.  Ulászló 


^)  A  beszéd  szövegét  több  egykorú  másolat  tartotta  főiin  a  kül- 
földi könyvtárakban.  Egy  példányban  a  vatikáni  könyvtár  bírja.  Boufin 
.1  beszéd  egyes  részeit  munkájába  fölvette. 

^)  Mindkettő  július  31-iki  dátumot  viseli.  A  hitlevél  a  Corpns 
Jurisban.  A  megerősített  egyesség  egy  példányát  az  országos  levél- 
tár őrzi. 

^)  Ulászló  1494-ben  a  pápai  követnek  előadta,  hogy  mikor  a  ma- 
gyar trónra  meghivatott,  az  összes  magyar  urak  fÖlszólitására  esküvel 
kellett  magát  köteleznie,  hogy  Beatrixot  nem  veszi  nőül.  (A  teanói  püs- 
pök 1494.  augusztus  2-iki  jelentése.)  Az  Ulászló  ügynöke  által  készí- 
tett emlékírat  szerint,  (Udis  Apológiája)  a  magyar  urak  azt  kívánták  »at 
Bcatricem  reginam  uxorem  acciperet,  aut  sí  nolit,  pro  sua  regnique  salntc, 
se  accepturam  simularet.<  Mire  Ulászlóidé  accipienda Beatrice  obstinate 
recuaavit.<  (Az  emlékírat  a  prágai  egyetemi  könyvtárban.)  Bonfin  ezen 
tárgyalások  felől  semmit  sem  tud,  Tubero  részletesen  beszéli  el,  hogy 
Ulászló  fölszólí tátott,  ne  vegye  nőül  Beatrixot,  és  ezt  ő  megígérte. 
(Schwandtner  II.   153.) 


KIRÁLYLTÁ  VÁLASZTÁSA.  203 

i"ö?id  válaszában  biztosította  őket,  hogy  minden  erejével  igye- 
kezni fog  a  magyarok  várakozásának  megfelelni.  ^) 

Egy  nappal  előbb,  a  Dun  i  másik  partján,  Pest  közelében 
ütötte  fel  táborát  ^íftcrf  lengyel  berezeg,  a  kit  atyja  a  lengyel  király, 
be  sem  várva  a  királyválasztás  kimenetelét,  fegyveres  sereg  élén 
bocsátott  volt  útra.  *)  Ulászló  már  Semtéröl  egy  magyar  püspö- 
köt és  egy  cseh  főurat  küldött  Alberthez,  hogy  visszavonulásra 
bírják.  A  nógrádmegyei  Szécsényben  találkoztak  vele.  Előterjesz- 
tésökre, a  melyben  kimutatták,  hogy  Ulászlót  illeti  meg  törvényes 
választás  jogczímén  a  korona,  a  berezeg  azt  válaszolá,  hogy  öt 
előbb  kiáltotta  Id  a  választó  országgyűlés  királylyá,  és  jogáról 
lemondani  nem  fog. 

Néhány  nappal  utóbb  a  váradi  püspök  jelent  meg  nála  a 
pesti  táborban,  hogy  személyes  találkozás  és  értekezés  czéljából 
Budára  hívja  át.  A  berezeg  vonakodott  elhagyni  táborát.  Ekkor 
maga  Ulászló  ment  át  hozzá  Pestre.  A  két  testvér  hosszasan 
tanácskozott  De  Albert  állhatatosan  ragaszkodott  igényeihez,  és 
minden  ajánlatot  visszautasított 

Habár  csak  a  folyam  választotta  el  a  két  trónkövetelő 
testvér  táborát,  egyik  sem  sietett  döntő  ütközetre  bízni  a  vitás 
kérdés  eldöntését  Albert,  az  élelmezés  nehézségei  által  kénysze- 
rítve, a  Tisza  vidékére  vonult  vissza,  és  Szerencsnél  ütötte  föl 
tóborát  Ulászló  fenyegetődzött  ugyan,  hogy  a  bitorló  ellen  fogja 
vezetni  hadait ;  ®)  de  e  helyett  újabb  kísérletet  tett,  hogy  egy  ős- 
ségre bírja  öcscsét,  a  kit  a  váradi  püspök  és  Báthori  István  által 
csakugyan  rávett,  hogy  biztosokat  bocsásson  Budára. 

A  tárgyalások  folyamán  Ulászló  azt  az  ajánlatot  tette, 
bogy  elsőszülöttségi  jogáról  lemond,  és  a  lengyel  trónra  fogja 
segíteni  Albertet  De  ez  a  jövendő  kilátásaival  nem  elégedett 
meg;  azonnal  élvezni  óhajtotta  vállalkozása  gyümölcseit:  Erdély 
átengedését  vagy  háromszázezer  forint  kifizetését  követelte.  A 

^)  Bonfín  elbeszéléq^. 

')  Már  július  21-ikéD  magyar  területről  hívja  föl  a  rendeket  csat- 
lakozásra. A  Bártfa  városához  intézett  levél  Wagnerudl-Diplomatariuin 
í^arosicitóe.  135.  És  Katonánál.  XVII.  89. 

^)  Az  Ulászló  környezetében  levő  főrendek  augusztus  1 2-ikéh  kelt 
levele.  Katona.  XVII.  90. 


204  II.  ULÁSZLÓ 

király  a  magyar  korona  területének  megcsonkítására  nem  gon- 
dolhatott ;  a  roppant  összeg  kifizetésére  nem  volt  képes.  Az  alku- 
dozások tehát  ismét  megszakadtak.  Mire  Albert,  ellenség  mód- 
jára dúlva  az  országban,  a  fölvidékre  vonult,  és  Kassát  vette 
ostrom  alá.  ^) 

Ezalatt  Miksa  király  is  megindította  a  hadi  munkálatokat 
Ausztriában.  Ellenállásra  nem  találva,  a  Mátyás  által  meghódí- 
tott terűletet,  Bécs  városával  együtt,  hatalmába  ejtette,  és  készü- 
leteket tett,  hogy  Magyarország  területére  vigye  át  a  háború 
színhelyét. 

Ily  körülmények  között,  a  két  külföldi  trónkövetelő  fenye- 
gető magatartásával  szemben,  Ulászló  és  hívei  nem  csekély  meg- 
nyugtatására szolgált,  hogy  Corvin  János  és  Beatrix  támogatá- 
sára számíthattak. 

A  berezeg,  augusztus  közepe  táján,  Budára  jött,  ahol  úrrn 
panaszolta  el,  mint  döntötte  öt  pártfeleinek  árulása  szerencsét- 
lenségbe.®) Es  most  készséggel  fogadta  el  Ulászló  híveinek  ajánla- 
tát, hogy  velők  véd  és  daczszövetségre  lépjen.  Az  egyik  részríil 
az  egri,  váradi  és  győri  püspökök,  Báthori  István  és  Drágffi  Ber- 
talan, a  másik  részről  Corvin  János,  a  pécsi  püspök  és  Ráskai 
Balázs  kötötték  meg  az  egyességet.     . 

Az  általok  kiállított  oklevélben,  melyet  aláírásaikkal  és 
pecséteikkel  erősítettek  meg,  elégikus  hangon  beszélnek  arról, 
hogy  Mátyás  halála  után  » árván*  maradtak  hátra;  nagy  veszé- 
lyek, sokféle  ellenségek  fenyegetik  őket ;  ezért  őszinte  barátságot, 
jóakaratot  fognak  egymás  iránt  tanúsítani ;  ^bármily  ellenséggel 
szemben,  senkit  sem  véve  ki,*  minden  erővel,  ha  kell  hadaikkal  is, 
kölcsönösen  oltalmazni  fogják  egymást ;  és  *az  arszágtóU  soha  el 
nem  szakadnak.*  ^) 


^)  Ezeu  találkozás  alkalmával  történhetett  az,  a  mit  Tubero  elbe- 
szél (51.),  hogy  Albert  berezeg  szemrehányásokat  tett  Bátborinak,  mert 
az  országba  meghívta  és  azután  elpártolt  tőle. 

*)  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése.  Eu  Bonfin  elbe- 
szélése. 

®)  Az  oklevélben  még  azon  kevésbbé  jelentékeny  pontok  foglaltat- 
nak :  hoTjy  ha  egyik  a  másik  ellen  sérelmet  követ  el,  a  két  fél  köteles  a 
békés  kiegyenlítést  megkisérleni,  ha  ez  nem  sikerül,   az  ügyet  a  szöveí* 


kirAi.ylyá  választása.  205 

Beatrix  királyné  megnyugtatása  nehezebb  föladat  volt. 

A  királyt,  a  Budára  érkezését  követő  napokban,  a  királyné 
hívei  fölkérték,  hogy  az  ünnepélyes  egybekelésre  határnapot  tűz- 
zön ki,  s  az  előkészületeket  tegye  meg.  Válasza  kitérő  volt  »Ilyen 
nagy  dolgot  —  monda  —  nem  lehet  elhamarkodni.*  ^) 

Csak  öt  nap  eltelte  után  szánta  el  magát  az  első  látoga- 
tásra. De  míg  a  nyilt  föllépés  bátorságát  nélkülözé,  a  szinlés 
ügyességével  sem  dicsekedhetett.  A  királynét  üdvözölve,  jóakarata 
felől  biztosítva,  azt  a  szót  ejté  el,  hogy  pártfogásában  fogja  része- 
>íteni,  mintha  csak  testvére  volna. 

Az  özvegy  királyné,  sí  ki  az  epedő  jegyes  gyengédségének 
contestátióit  várta,  a  hideg  szavak  hallatára  annyira  megzavaro- 
dott, hogy  bár  társalgási  biztosságáról  és  könnyűségéről  híres 
volt,  most  alig  talált  szavakat,  hogy  a  királynak  válaszoljon. 

Királyi  vendége  távozása  után  annál  nagyobb  erővel  tört 
ki  haragja.  Indulatos  szavakkal  ostorozta  az  urak  hűtlenségét. 
Majd  többeket  maga  elé  idézve,  hevesen  megtámadta  és  szemre- 
hányásokkal halmozta  el  őket.  Ezek  kijelentették,  hogy  ragasz- 
kodnak Ígéreteikhez,  és  habár  a  királyt  a  házasságra  nem  kény- 
szeríthetik, igyekezni  fognak,  hogy  őt  arra  rábírják.  Ezzel  az 
általános  ígérettel  a  királyné  nem  elégedett  meg.  Nyolcz  napi 
határidőt  tűzött  ki. «) 

A  határidő  letelt,  a  nélkül,  hogy  elhatározó  lépés  történt 
volna;  pedig  Beatrix  a  királyt  sürgető  üzeneteivel  naponkint  föl- 
kereste. Ulászló  különféle  ürügyek  alatt  igyekezett  az  ő  türelmet- 
lenségét lecsilapítani.  ^) 

A  magyar  urak  ellen,  a  házasság  ügyében  követett  eljárá- 
sukért, a  megbízhatatlanság  vádját  nem  csak  Beatrix   emelte.  A 

^*"fa  többi  tagjai  elé  terjeszteni,  és  ezek  ítéletében  megnyugodni ;  kivételt 
(«ak  liirtokperek  képeznek,  a  melyeket  a  királyi  törvényszék  elé  vihet- 
mk.  —  Az  augusztus  15-ikén  kelt  oklevél  egyik  eredeti  példánya  az 
í'rszágoB  levéltárban.  (Kiadta  Spiess :  Aufklarungen  in  der  Gcscbiehto 
und  Diplomatik.  281  —  3.) 

^)  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése.  D.  E.  IV.  255. 

')  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése. 

•)  Ezt  az  Udis-féle  Apológiából  tudjuk.  A  király  ~  olvassuk  ott 
—  ><|ua  potcst  artc  rem  simul are  ac  difíerní  conatur,  .  .  .  ní>  inulií-ris 
■íft<',  viriliu><  vt  inconstáiiítiii  Uegno  <jic(;rotur.« 


206  XI.  ULÁSZLÓ 

milánói  követ  a  királyyálasztás  napján  éles  szavakkal  fejezte  ki 
megütközését  a  fölött,  hogy  a  királyválasztáshoz  föltételül  a 
Beatrixxal  való  házasságot  csatolták,  pedig  előbb  azt  Ígérték  volt 
neki,  hogy  Biancát  fögja  Ulászló  nőül  venni. 

A  váradi  püspök  önvédelme  nem  volt  alkalmas  arra,  hogy 
az  olasz  diplomatát  jobb  véleményre  hozza.  Istent  hívta  tanúbi- 
zonyságul, hogy  ö  ama  föltétel  mellőzése  végett  minden  lehetót 
megtett;  de  a  győri  püspökön  kivűl  senki  sem  támogatta;  a 
többit  —  úgy  mond  —  mind  megvesztegette  a  királyné.  ^) 

A  követ  könnyen  beláthatta  ugyan,  hogy  ezen  állítás  a  való- 
ságnak meg  nem  felel;  *)  azonban  mivel  igyekezetét,  a  leendő  ma- 
gyar királyt  Bianca  herczegnő  részére  férjül  biztosítani,  meghiú- 
sultnak tekintette,  nem  akarta  Budán  bevárni  T^lászló  megérke- 
zését és  menyegzőjén  jelen  lenni.  Kijelentette  tehát,  hogy  visszat/M* 
Milánóba. 

A  váradi  püspök  marasztalta;  mert  »űjabban  fplmerfílt 
körülmények  lehetővé  tehetik,  hogy  kedvezőbb  eredménynyel  fog 
küldőihez  visszatémi.<  A  győri  püspök  még  világosabban  szólott; 
könnyen  megtörténhetik  —  monda  —  hogy  a  rendek  a  királyné- 
nak tett  Ígéretet  visszavonják,  mert  többen  azok  közül,  a  kik  a 
házasságot  leginkább  sürgették,  eltávoztak,  ellenben  ő  és  a  váradi 
püspök  az  óhajtott  czél  elérésére  minden  befolyásukat  föl  fogiák 
használni. 

A  követ  ragaszkodott  elhatározásához,  és  búcsú-látogatást 
tett  a  váradi  püspöknél.  Ez  megújította  igyekezeteit,  hogy  Tit 
maradásra  bírja.  Es  miután  általános  Ígéretei  hatástalanok  ma- 
radtak, esküvel  kötelezvén  őt  titoktartásra,  részletesen  előadta, 
hogy  mint  remélli  a  királynénak  tett  Ígéret  visszavonását  és  a 
milánói  házasság  létesítését  kivihetni. 

A  követ  ezek  után  úgy  gondolkodott,  hogy  joga  van  ugyan 
bizalmatlanságot  tanúsít^ani  azok  iránt,  a  kik  >  egyszer  már  rászed- 
ték ;«  de  mivel  a  két  főpapnak  nem  állhat  érdekében  czél  nélkül 


^)  A  milánói  követ  jülins  1 5-ikí  jelentése.  243.    . 

*)  A  milánói  követ  július  3l-iki  jelent^scbeu  azon  m eggy őzödés(ít 
fejezi  ki,  hogy  lerfijten  voltak  megvesztegetve,  a  legtöbben  hhii/fflen^^fff^y 
éa  kelletlenül  fogadták  el  a  föltételt.  245. 


KIRÁLTLTÁ  VÁLASZTÁSA.  207 

tartóztatni  6t,  és  maga  is  tapasztalta,  hogy  Ulászló  és  Beatrix 
házassága  iránt  nagy  elégületlenség  mutatkozik :  a  tárgyalások 
teljes  megszakítását  el  akarta  kerülni.  Arra  határozta  el  magát, 
hogy  Budáról  távozik,  de  az  országot  el  nem  hagyja.  Pécsváradra 
voDÚlt,  Sforza  Ascamio  bíbomok  apátságába,  ott  bevárandó  a 
két  főpap  további  üzeneteit.  *) 

Több  hét  múlt  el,  a  nélkül,  hogy  a  türelmetlenül  várt  tudó- 
sítások megérkeznének. 

Ulászló  Beatrix  irányában  kötelező  lépést  tenni,  és  vele 
szakítani  egyaránt  habozott. 

Azonban  a  házassági  ügyet  csakhamar  előtérbe  hozta  —  a 
kincstár  szomorú  állapota.  A  nagy  király  halálát  követő  mozgal- 
mak alatt  a  közjövedelmek  kezelésében  nagy  zavar  állott  be.  A 
források,  melyekből  Mátyás  bőven  meríthetett,  egyszerre  kiapad- 
tak. Az  első,  legsürgetőbb  szükségek  födözésére  királyi  uradalma- 
kat kellett  zálogba  vetni  és  kölcsönöket  venni  föl.  *)  Ulászló  üre- 
sen találta  a  kincstárt,  és  a  koronázási  ünnepélyek  költségeire 
hitelmüveletekhez  folyamodott.  ^) 

De  a  helyzetet  mi  sem  tünteti  fol  oly  sötéten,  mint  az  a 
tény,  hogy  Magyarország  királya  kényszerítve  volt,  a  mikor  hit- 
vest keresett,  —  a  tőle  várható  jegyajándékot  is  tekintetbe  venni. 

Szeptember  első  napján,  a  Dóczi  Orbán  kincstárnok  laká- 
sán tartott  értekezleten,  a  kincstár  szükségei  képezvén  a  tanács- 
kozás tárgyát,  többen  szóba  hozták,  hogy  leghamarább  Milánóhói 
lehetne  pénzt  szerezni.  Úgy  látszik,  ezen  gondolat  viszhangra 
talált ;  mert  néhány  nappal  utóbb  a  váradi  és  győri  püspökök 
a  milánói  követ  megbízottjának  kijelentették,  hogy  mihelyt  a 
koronázás  után  Ulászló  állása  meg  lesz  szilárdítva,  a  milánói 
udvarral,  a  házasság  létrehozása  ügyében,  azonnal  megindítják  a 
tárgyalásokat  *) 


1)  Pécsváradról  július  31-ikéii  irt  első  jelentése.  I).  E.  IV.  24.5. 

^)  A  királyi  hitlevél  intézkedik  a  főrendek  által  fölvett  kölcsönök 
törlesztéséről. 

^)  Pernstein  Vilmos  harmincz  évvel  később,  II.  Lajos  kinllylioz  írt 
levelében  fölhozza,  hogy  a  koronázási  útra  ö  szerzett  pénzt.  Palacky  335. 

*)  A  Hiilánói  követnek  szeptember  8-ikán  kelt  két  jelentéac.  (O. 
E.  IV.  2.')4— tí,  2f)9— 63.)   A   niilílnói    követ   előadása   szciiut,  mind  a 


208  II.  ULÁSZLÓ 

Egyébkint  Ulászló  házassági  tervei  szoros  kapcsolatban 
állottak  az  európai  politika  nagy  eseményeivel. 

A  Valois  és  Habsburg  dynastiák  hosszú,  véres  küzdelme  az 
Olaszország  fölötti  uralomért  és  az  európai  hegemóniáért,  Mátyás 
halála  idején  közel  állott  a  kitöréshez.  A  politikai  ambitió  össze- 
ütközéseit súlyos  személyes  sérelmek  mérgesítették  el.  VIIL 
Károly  franczia  király  és  I.  Miksa  római  király  halálos  ellensé- 
gek gyanánt  állottak  egymással  szemben. 

Ily  körülmények  között  Magyarországnak  fontos  állás  jutott 
osztályrészül. 

Francziaországnak  érdekében  volt  megakadályozni  nem- 
csak azt,  hogy  az  ausztriai  ház  Magyarország  trónját  elfoglalja, 
de  azt  is,  hogy  a  magyar  király  rokoni  kapcsolatba  jöjjön  az 
aragoniai  uralkodóházzal,  melynek  nápolyi  trónjára  VIIL  Károly 
igényt  tartott. 

A  franczia  politikának  Olaszországban  legbuzgóbb,  bár 
ekkor  még  titkos,  híve  Sforza  Lajos  herczeg  volt,  a  ki  testileg 
cs  szellemileg  gyenge  unokaöcscse  nevében  Milánót  kormányozta. 
A  nagyravágyó  és  cselszövő  férfiú  nem  elégedett  meg  azzal,  hogy 
tényleg  ő  volt  a  fejedelem :  azon  fáradozott,  hogy  a  maga  család- 


két főpap  a  házacság  létrehozásáért  jutalom  gyanánt  a  bibornoki  méltó- 
ságnak kieszközlését  várta.  Ezt  Bakocs  győri  püspökre  nézve,  ugy  az 
idézett  jelentések,  mint  a  későbbi  tárgyalások  —  melyekről  más  helyen 
tüzetesen  szólok  —  kétségtelenné  teszik.  Ellenben  a  váradi  püspökre 
nézve  alapos  kétség  merül  föl.  Ezt  már  a  milánói  követ  jelentéseinek 
ftzó'rp4jie  \b  indokoltnak  tünteti  föl.  A  mikor  Bakocsról  szól^  azt  mondja: 
»mi  ha  dicto  liöeramenie  che  ser  ve  . . .  cum  expectacione  de  essemc  recog- 
iiosciuto.«  Ellenben  a  váradi  püspökről:  >E1  Varadino  se  ha presuputxU^ 
che  'ia  Signcria  Vostra  gli  debia  donare  alcuni  vasi  d'argento  .  .  .  et  clic 
lo  debia  adjutare  ad  conseguire  el  Capello.  Ad  ine  de  H  vasi  non  lia  ftvV* 
parola^  ne  da  questo  ne  dl  miuna  altra  cosa  dove  vadino  danari^  ma  ne  1í* 
motegiato  cum  altri  che  me  hano  riferito.<  (i.  m.  260.)  Tehát  másnk 
beszéde  után  indul.  Tovább  folytatva  mondja,  hogy  Ő  felajánlotta  a  bíbort 
a  váradi  püspöknek,  de  válaszáról  egy  szót  sem  szól,  a  miből  következ- 
tetni lehet,  hogy  hallgatagon  tudomásul  vette.  Teljesen  hihetetlen 
volua,  hogy  az,  a  ki  szeptember  végén  méltóságairól  lemondj  vagyonát 
szétosztja,  augusztusban  áj  méltóságok  elnyerésére  és  néhány  ezüstedény 
megszerzésére  gondol ;  annál  kevésbé,  mert  kolostorba  lépése  jóelevP 
átgondolt  elhatározás  müve,  nem  váratlan  katastrófa  következménye. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  200 

jának  szerezze  meg  a  herczegséget  A  franczia  szövetségtol  várta 
hő  óhajtása  teljesülését.  ^) 

Bakocs  Tamás  és  Ulászló  többi  tanácsosai  eszerint  mély 
politikai  belátást  tanúsítottak,  mikor  a  milánói  házasság  ügyét 
fölkarolták.  Háborút  folytatva  az  osztrák  ház  ellen,  és  Beatrix 
igényeinek  elutasítása  után,  az  aragoniai  ház  ellenséges  érzületei- 
től tartva:  természetes  szövetségesekül  kinálkoztak  Milánó  és 
Francziaország.  Eszerint  nem  egyedül  a  kincstár  pillanatnyi  zava- 
ra: hanem  első  sorban  az  országnak  az  általános  helyzettel  össze- 
függő érdekei  késztetik  őket  arra,  hogy  most  Bianca  herczegnő 
kezét  kérjék,  és  később  egy  franczia  herczegasszonyt  szerezze- 
nek meg  nőül  uralkodójuknak. 


VIL 

A  király  augusztus  12-ikén  küldötte  szét  meghivó  leveleit 
a  szeptember  14-én  Székesfehérvárt  tartandó  koronázásra.  László- 
nak írja  magát  ezen  levelekben,  hogy  a  nemzet  előtt  kegyeletes 
tiszteletben  álló  szent  király  nevével  népszerűséget  szerezzen 
magának.  ^) 

A  korona  Visegrádon  őriztetett.  A  mint  e  vár  a  király  ke- 
zeibe került,  a  zágrábi  püspök  vezetése  alatt  küldöttség  ment  a 
szent  kincsért,  mely  augusztus  29-ikén  ünnepélyesen  áthozatott 
Budavárába,  a  hol  a  szent  Szűz  várbeli  egyházának  főoltárán 
köztiszteletnek  volt  egy  ideig  kitéve.  Ezután  átvették  a  főrendek 
által  választott  koronaőrök:  Dőczi  Orbán  és  Bátliori  István,  a  kik- 
nek fölügyelete  alatt  a  királyi  palotában  helyeztetett  el,  majd 
Székesfehérvárra  vitetett  át.  *) 

A  király,  szeptember  13-ikán,  nagyszámú  és  fényes  kíséret- 
tel vonult  Székesfehérvárra.  Több  napig  késleltette  a  koronázást. 


^)  Reumoiit.  Lorenzo  de  Medici.  II.  384. 

')  A  initáDÓi  követ  szepcember  S-iki  jelentése  szeriut  a  visegrádi 
viniiigy,  ki  Corviu  Jánostól  Albert  herczeghez  pártolt,  vonakodott  n 
várat  átadni.  Ulászló  kétezer  fegyverest  küldve  a  vár  alá,  kénys/crítette 
föladására.  Bonfin  is  szól  az  ostromról. 

')  A  milánói  követ  idézett  jelentése  és  Bonfin  ellieszélése. 

SzilziuoK.    1885    IIT.   FözKT.  14 


210  II.  ULÁSZLÓ 

hogy  a  távollevő  főrendeknek  a  megjelenésre  időt  engedjen.  Külö- 
nös súlyt  helyezett  Yáradi  Péter  kalocsai  érsek  és  Újlaki  Lőríncz 
berezeg  jelenlétére.  De  ezek  távol  tartották  magokat  Hippolyt 
esztergomi  érsek,  ki  gyermek  kora  miatt  nem  végezhette  volna  a 
koronázási  szertartást,  Budán  maradt 

A  többi  főpapok  mind  megjelentek.  A  világi  urak,  élükön 
Coivin  Jánossal,  nagy  számban  gyűltek  egybe.  A  külföldi  hatal- 
masságok közül  csak  a  pápa  és  a  nápolyi  király  voltak  képviselve. 

Szeptember  18-ikán  történt  a  koronázás,  melyet  a  zágrábi 
püspök  végezett  A  királyi  udvar  és  a  főrendek  utolszor  jelentek 
meg  9.zon  szemkáprázó  fényben,  mely  Mátyás  uralkodása  alatt  a 
külföldi  vendégeket  csodálattal  tölte  el.  0 

A  következő  napokon  Ulászló  az  országos  és  udvari  méltó- 
ságok betöltése  iránt  intézkedett.  Corvin  János  Slavonia  hercze- 
gévé,  Horvátország  és  Dalmatia  bánjává  neveztetett  ki.  De  Bos- 
nyákország királyává  választása  és  koronázása,  a  mit  a  június 
17-iki  egyesség  igért,  elmaradt;  úgy  látszik,  maga  a  berezeg  sem 
sürgette.  Báthori  István  az  országbíró  és  erdélyi  vajda  kettős 
tisztét,  Kinizsi  Pál  az  alsó  részek  főkapitányságát  megtartották. 
Geréb  Péter ,  Ország  Ldszló  és  Losonczi  László  udvari  méltósá- 
gokra emeltettek.  A  kincstámokságot,  melyről  Dóczi  Orbán  foly- 
tonos betegeskedése  miatt  lemondott,  Thuz  Osvát  zágrábi  püspök 
nyerte  el.  A  cancellári  tiszt  Bákocs  Tamás  győri  püspökre  ru- 
háztatott, miután  János  váradi  püspök,  kinek  helyét  foglalta  el, 
a  koronázás  után  megvalósítá  rég  ápolt  tervét:  egyházi  és  világi  mél- 
tóságairól lemondott,  hogy  egészen  Isten  szolgálatának  és  az 
áhítat  gyakorlatainak  szentelje  életét  A  király  kérései,  a  főren- 
dek rábeszélése  nem  bírták  elhatározásában  megingatni.  Még 
Székesfehérvártt  szétosztotta  ékszereit,  drága  egyházi  öltönyeit  és 
egész  vagyonát  rokonai,  barátai,  szolgái  között  Mire  elhagyva  az 
országot,  Olmüczbe  sietett,  hogy  a  szent  Ferencz  rendnek  általa 
alapított  kolostorába  vonuljon  el.  Példájával  bebizonyította, 
hogy  az  elvilágiasodás  árjának  terjedése  mellett  is,  az  egyház 
körében  a  vallásos  buzgóság,  az  önmegtagadás  szelleme  ki  nem 

^)  Boufíu  részletesen  írja  Ic  a  koronázást  cs  az  az»il  kapcsolatod 
ünnepélyeket. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLA8ZTÁRA.  211 

hal,  és  a  kereszténység  őskorára  emlékeztető  tényekben  nyilvánítja 
soha  el  nem  múló  hatalmát.  ^) 

Ulászló  szeptember  27-ikéa  érkezett  vissza  a  fővárosba. 

Súlyos  gondok  terhe  nehezedett  rá.  Éjszakon  Albert  ber- 
ezeg Kassát  vívta.  Nyugat  felől  Miksa  nyomult  előre,  és  már 
Szombathely  mellett  táborozott.  Délen  és  keleten  a  törökök  há- 
borgatták az  országot  Ulászlónak  tehát  azonnal  teljesítenie  kel- 
lett, a  mit  a  koronázási  dombon  ejtett  négy  kardcsapással 
fogadott 

Sajnos,  csakamar  kitfint,  hogy  ezen  föladatnak  megoldására 
sem  ereje  sem  hivatása  nincs. 

Fraknói  Vilmos. 


^)  Bonfín  részletcseo  szól  a  váradi  püspök  visszavonulásáról.  Tubero 
elbeszéli  a  különféle  combinatiókat,  melyeket  ezeu  esemény  megmagya- 
rázására kigondoltak,  és  azzal  végzi,  hogy  meggyőződése  szerint  >ex 
votot  lépett  kolostorba.  (21.) 


14* 


A  SZÉCIIYEK  MURÁNYBAN. 


HARMADIK  KÖZLEMÉNY.   — 


IV. 

A  tizenhét  évig  tartó  házasságban  Széchyéknek  kilencz 
gyermekök  született,  kiknek  nevét  az  anya  koporsóján  talált  fel- 
írat következő  sorrendben  említi :  János,  Péter,  Sámuel,  György. 
Mária,  Borbála,  Magdolna,  Kata  és  Éva.  Hogy  a  gyermekek  nem 
ilyen  sorban  születtek  s  hogy  *a  négy  elsö  nem  csupa  fiú  volt,  az 
bizonyos.  Mária  nemcsak  a  leányok  közt  volt  legidősebb,  hanem 
anyjának  mindenesetre  legelső  gyermekei  közé  tartozott  A  fiúk- 
kal Széchyéknek  nem  volt  szerencséjök ;  mindegyik  igen  fiatalon 
halt  el.  A  középső  leányt,  Magdolnát  szintén  iíjan  ragadta  el  a 
halál,  még  pedig  megrendítő  módon.  1621.  nyarán,  midőn  a  család 
nagyszámú  katonával  a  murányi  várból  Beszterczebányára  indult, 
a  várkapu  közelében  a  sűrű  tömegbe  lecsapott  a  villám  s  több 
embert  megölt,  köztük  a  kis  Széchy  Magdolnát.  Csupán  négy  leány 
nevelése  és  utóbb  férjhez  adása  vette  tehát  igénybe  az  anya  gon- 
doskodását, mert  a  főleg  1619  óta  folyton  nagy  vállalatokban 
elfoglalt  férj  e  tekintetben  ép  oly  kevéssé  járhatott  kezére,  minta 
gazdaság  vezetésében. 

Anyja  közvetlen  felügyelete  alatt  nőtt  fel  a  négy  leány  s 
már  1625-ben  arra  gondoltak  a  szülők,  hogy  a  legidősebbet,  Máriát 
férjhez  adják.  Ebből  azonban  a  leány  életkorára  következtetést 
vonni  nem  lehet;  nővére  1627-ben  csak  tizenhárom  éves  korában 
jegyeztetett  el  s  talán  Mária  sem  volt  idősebb,  midőn  vőlegényt 
akartak  számára  szerezni.  Atyja,  ki  ez  időben  folyton  titkos  össze- 
köttetésben állt  Bethlen  Gáborral,  a  fejedelem  testvérének  Beth- 
len István  gubernátornak  hasonnevű  fiára,  Istókra,  a  kis  grófra 
vetette  szemét  s  a  fejedelmi  udvarban  az  eszme  elfogadásra  talált. 
Élénken  folytak  az  alkudozások.  Bethlenek  részéről  Kornis  Zsig- 
mond 8  más  bízalmaa  emberek  jártak  Murányban.  A  hozomány 
kérdése  elinté^itetvéu,  a  két  család  megegyezett.  Már  csupán  az 
eljegyzés,  illetve  a  háztűznézés  volt  hátra,   midőn  a  barkóváraljai 


A  SKÉCIIYEK  MIIUÁNYDAN.  2\'^ 

róiiulráma  1625.  szeptember  elsején  hosszabb  időre  elhalasztuttji  a 
házassági  terv  valósűlását. 

A  váratlan  csapás  mélyen  lesújtotta  a  Murányban  levő  csa- 
ládot De  az  özvegyen  maradt  asszony  lelki  ereje,  férfias  erélye 
éi)en  e  nehéz  napokban  mutatkozott  a  leghatározottabban.  Szi- 
vébe zárta  fájdalmát  s  igazi  heroismussal  teljesítette  kötelességét 
önmaga  és  gyermekei  iránt  jogaik  megöl talm ázásában.  Első  dolga 
volt  koronás  királya  védelmét  kinyerni.  Mert  bármi  lelkes,  hitbuzgó 
protestáns  ap>szony  volt  s  bármi  kevéssé  ejtette  el  a  leánya  és 
iijabb  Bethlen  István  közti  összeköttetés  eszméjét,  Széchyné  tel- 
jesen szakított  férje  kétszínű,  ingadozó  politikájával.  Szívvel, 
lélekkel  royalistának,  Habsburgi  pártinak  mutatkozik  s  a  mint 
férje  holttestét  Murányba  hozatta,  a  királyhoz  fölterjesztést  inté- 
zett, melyben  elpanaszolta  az  elhunytnak  gyászos  sorsát  s  kife- 
jezve hűségét,  a  felség  oltalmát  kérte  a  maga  és  gyermekei  szá- 
mára. 11.  Ferdinánd  1625.  okt.  14-én  Sopronból  válaszolt  nagyon 
kegyelmes  és  részvevő  leiratban ;  nemcsak  oltalmát  igérte,  hanem 
egyenesen  felhívta  az  özvegyet,  hogy  minden  jogtalan  támadás 
ellenében  vegye  igénybe  az  ö  királyi  védelmét  s  bárkit  fog  hozzá 
óhajaival  vagy  panaszaival  küldeni,  a  felség  kegyelmesen  kész 
meghallgatni  az  illetőt  ^) 

E  biztató  királyi  szavakra,  az  oltalomra  csakugyan  szük- 
sége volt  az  özvegynek.  Férje  nem  hagyott  végrendeletet  a  roppant 
vagyonról,  mely  utána  maradt.  Az  erőteljes  férfi  nem  gondolt  a 
halálra,  s  nem  is  tett  végintézkedést,  ámbár  utóbb  azzal  vádol- 
ták az  özvegyet,  hogy  eltitkolja  a  végrendeletet.  E  vád  azonban 
félreértésből  származott.  Legidősebb'  leánya,  kedvencze  Mária 
hozományát  Széchy  még  maga  állapította  meg.  De  nem  végren- 
deletben, hanem  a  Gábor  fejedelemmel  folytatott  bizalmas  tár- 
gyalásokban. Az  özvegy  ezt  ismételve  írja,  de  később  még  saját 
lányai  is  végrendeletet  emlegettek  s  a  Mária  hozományát  lega- 
tumnak  tekintve,  a  végrendelet  alapján  követelték  az  ingó  vagyon- 
ból atyai  örökségöket."*  Ez  maga  is  roppant  sokra  ment.  Az  ingó 
értékből,  főleg  a  készpénzből  —  paint  Széchy  Borbála,  Mária 
egyik  nővére  s  1637-ben  Forgách  Adámné  állítja,  *)  —  a  négy 
leány  mindegyikére   51,000  forint  jutott,   melynek  azonban  az 


^)  Az  eredeti  leírat  az  orsz.  levéltárban.  A  leirat  külső  lapján  c 
szavak  olvashatók:  Anno  1625.  die  24.  mensis  Oct.  praesentae  S.  C. 
Mtis  lítterae  snnt  mihi  illatáé  io  Murán.  • —  1627.  jan.  6-én  hasonló, 
igeu  kegyelmes  és  családja  btisdgét  dicsérő  leiratot  intéz  hozzá  a  király. 
Oraz.  Ley. 

')  Levele  1637.  apr.  lO-kénkelt  Gácsou.  Forgách-levéltár.  Nemz. 
Múzeum. 


214  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

anya  csupán  egy  részét  szokta  volt  a  lányok  kiházasltásakor 
hozománykép  kiadni.  Férje  halálával  főleg  a  roppant  ingatlano- 
kat kellett  az  özvegynek  övéi  számára  biztosítania.  Először 
gömöri  és  zólyomi  birtokairól  gondoskodott.  Ez  aránylag  könnyen 
ment.  Az  özvegynek  volt  pénze  elég,  melyből  a  kamara  újabb  igé- 
nyeit ki  tudta  elégíteni.  Murányért  pótlólag  22,000,  Lipcséért 
13,000  tallérnyi  ráfizetést  követeltek  tőle.  Ezt  megadta  s  1626. 
apr.  14-én  kelt  Bécsben  a  két  királyi  okmány,  ^)  mely  a  murányi 
és  lipcsei  urodalmak  birtokát  özvegy  Széchy  Györgynére  írja  át. 
A  pénzen  kivtil  külön  hüséglevelet  kivántak  tőle.  Az  özvegy 
1626.  május  2-án  állította  ki  az  érdekes  nyilatkozatot.  Tulajdon- 
képen neki  kellett  volna  valamely  hiteles  hely  előtt  az  ünnepélyes 
politikai  hitvallás  letétele  czéljából  megjelennie.  De  az  utak  rossz 
volta  miatt  a  szepesi  káptalan  két  tagját  kérette  magához.  Ezek 
—  Hagil  Gáspár  és  Csuthkovics  Tamás  kanonok  —  hosszabb 
jelentést  *)  tettek  az  ünnepélyes  actusról.  Május  l-én  érkeztek 
Murányba.  Másnap  az  özvegy  elé  vezettettek,  ki  előttük  hiteles 
és  ünnepélyes  módon  megadta  a  kívánt  nyilatkozatot 

Az  okmány  nem  csupán  Széchy  Györgyné  politikai  érzel- 
meire vet  világot.  Az  egész  család  jövendőbeli  politikai  irányát 
szabja  meg  s  azért  is  érdekkel  birhat,  mert  azt  bizonyítja,  hogy 
Széchy  Mária,  midőn  1644-ben  Rákóczi  pártjáról  a  király  ke- 
zére visszajátszotta  Murány  várát,  nem  követett  el  árulást  csa- 
ládja tradiczióin,  hanem  ellenkezőleg  a  lány  akkor  már  elhunyt 
anyja  nyomdokaiba  lépett  s  az  anya  által  örököseire  hagyományo- 
zott kötelességet  teljesített.  A  hüséglevél,  melyet  az  özvegy  a 
hiteles  személyek  előtt  kiállított,  így  hangzik : 

>En  Drugeth  Homonnay  Mária  asszony  a  néhai  tettes  és 
nagyságos  rimaszécsi  Széchy  György  meghagyott  özvegye  stb.  val- 
lom e  levelemnek  rendiben :  Mivelhogy  az  én  kegyelmes  uram, 
koronás  királyom,  II.  Ferdinandus  római  császár  urunk  ő  felsége 
újabban  méltóztatott  ismét  kegyelmességéből  Gömör  vármegyében 
levő  murányi  várat  és  Zólyom  vármegyében  levő  lipcsei  várat  jószá- 
gival,  falvaival  bizonyos  summa  pénznek  fejében  inscribálni,  mely 


1)  Liber  Regius  (bécsi)  VII.  kötet. 

^)  Orsz.  Lev.  N.  R.  A.  530  fasc.  38.  Ugyanez'  alkalommal  az 
özvegy  köteles  lett  volna  az  újabb  zálogösszeget,  35^000  tallért  a  királyi 
kamra  számára  lefizetni.  A  pénz  megvolt.  A  pozsonyi  kamara  pénztárno- 
kát, Ebeczky  Imrét  küldte  átvételére  s  elszállítására  Muráuyba.  De 
Ebeczky  >  bizonyos  okoknál  fogva«  nem  szállíthatta  el  a  pénzt.  Szécbyné 
tehát  egy  más  okmányban  kijelentette,  hogy  bármikor  küld  el  a  pénzért 
ő  felsége,  ő  vagy  gyermekei  az  említett  összeget  haladéktalanul  ki  fogják 
adni.  N.  R.  A.  816:  35. 


'* 


> 


^ 


A  SZ]^:CnTEK  MURÁNYBAN.  215 

abbeli  ö  felsége  kegyejmességeért  fogadom,  hogy  soha  az  én  teljes 
életemben  sem  ö  fekégétöl  sem  az  ö  felsége  után  legitimé  succeda- 
landó  kegyelmes  fejedelmekről,  nevezet  szerint  pedig  az  ausztriai 
háztól  semminemű  szántszándékkal,  igyekezettel  akármi  szín  alatt 
is  el  nem  szakadok  és  a  megnevezett  várakat,  kiváltképpen  Murá- 
nyi várat  idegen  fejedelmeknek  kezében  nem  ejtem,  névazerint  pedig 
az  erdélyi  fejedelemnek,  sem  pedig  erdélyi  fejedelemhez  tartozó 
embernek ;  semmi  idegen  praesidiumot  be  nem  eresztek,  sőt  min- 
den igyekezetemmel  azon  leszek,  az  én  kegyelmes  uramhoz  az  ö 
felsége  után  succedálandó  kegyelmes  fejedelmekhez  ragaszkodva, 
»ot  még  testamentumomban  is  azon  várakat  Erdélyhez  tartozandó 
embernek  nem  hagyom,  sem  adom  ;  kivévén  azt,  hogy  ha  mit  azon 
várakon  levő  summákból  akarok  leányimnak  hagyni,  hagyhassak, 
ha  Erdélyben  avagy  másutt  lennének  leányim  közül  is.  Ezt  is 
hozzá  adván,  hogy  ö  felsége  engemet  is  árváimmal  együtt  vallá- 
somban és  szabadságomban  megtartván,  minden  oltalommal 
legyen  5  felsége,  kiben  nem  is  kételkedem.  Mindezeken  felül  meg- 
irt conditiókra  és  dolgokra  engemet  a  teljes  szent  háromság  isten, 
ki  az  atya,  fiű  és  szent  lélek  segítsen.  Ennek  nagyobb  bizonysá- 
gára és  állandóbb  erősségére  adtam  az  én  pecsétes  levelemet 
kezem  írásával  megerősítve  ezen  becsületes  spirituális  személyek 
ugy  mint  Hagilius  Gáspár  mostani  szepesi  káptalanbeli  káplány 
és  Csuthkovics  Tamás  azon  szepesi  káptalanbeli  kanonok  előtt. 
Datam  in  arcé  Murány  1626.  május  2.< 

Ez  okmányban  tehát  Széchyné  nemcsak  önmagára  vállal 
kötelezettséget,  hanem  örököseire  nézve  is  és  közűlök  azok  sértették 
meg  az  anyjok  vagy  anyósok  iránt  tartozó  kegyeletet,  a  kik  utóbb 
a  várat  mégis  az  erdélyi  fejedelem  pártjára  játszották.  Maga 
Széchyné  élete  egész  folyamán  hű  maradt  elvállalt  kötelezettsé- 
geihez. A  király  iránti  hűségében  nem  ingadozott  egy  pillanatig 
3  ezt  csakhamar  nyilt  alkalma  tettleg  bebizonyítani  Noha  leájiya 
Mária,  Bethlen  Gábor  1 626-ki  támadásakor  már  jegyben  járt  ifjabb 
Bethlen  Istvánnal,  magaviselete  ekkor  is  kifogástalan  maradt. 
Utóbb  Rákóczi  idejében  már  a  rokoni  kapocs  sem  fűzte  az  erdélyi 
udvarhoz.  Buzgó  protestantismusa  mellett  sem  helyeselte  a  fegyve- 
res föllépést  hitfelei  részéről.  Rendületlenül  óhajtotta  a  közbéke 
fentartását  s  midőn  az  veszélyeztetettnek  látszott,  a  jolsvai  espe- 
resi  gyűléshez  levelet  intézett,  szívére  kötve  az  egyház  minden  tag- 
iának, hogy  >a  közbéke  fentartásáért  áhítatosan  fohászkodjék^  és 
szigorún  meghagyva  a  tanítóknak,  hogy  kötelességeiket  híven  tel- 
jesítsék s  szorgalmasan  harangoztassanak  a  közbéke  érdekében.  ^) 


')   1643.  apríl  23.  Az  esperesség  el  is  rendelte  az  imákat.    Egy- 
korú fóljegyzes. 


2ll)  ACSÁUY  lONÁCZ. 

Egész  özvegysége  idején  liiveu  megfelelt  elvállalt  kötelezett- 
ségének, t  Olyan  most  a  hitvány  világ  —  írja  egy  ízben  bosszú- 
san, —  hogy  inkább  kedves  az  embereknek  kedve,  mint  lelki- 
ismeretünk csendessége. «  0  csupán  lelkiismeretére  hallgatott  s 
családi  összeköttetései,  valamint  protestáns  hite  daczára  mind- 
végig megtartotta  a  királynak  fogadott  hűségét  Mindig  telt 
kincstára  mellett,  melyből  pontosan  eleget  tett  a  kir.  kamara 
iránti  kötelezettségének,  még  inkább  politikai  megbízhatósága 
okozta,  hogy  a  király  folyton  a  legjobb  indulatot  tanúsított  iránta 
s  birtokszerzési  törekvései  a  kamaránál  mindig  támogatásra 
találtak. 

Mint  jószágainak  egyedüli  tulajdonosa  kis  királynökéut 
uralkodott  Széchy  Györgyné  Murány  várában.  Meg  volt  hozzá 
minden  egyéni  kelléke,  a  méltóságérzet,  a  büszke  és  nemes  ari- 
stokraticus  öntudat,  mely  a  tettvágy  és  kötelességteljesítés  nemes 
érzelmével  párosult  Mint  úrasszony,  ki  a  régi  magyar  jog  szerint 
a  páter  familias  jogkörének  tekintélyes  részét  öröklé,  férfias 
erélylyel  kezelte  övéi  s  messzeterjedö  jószágai  felett  az  uralmat 

Murány  vára,  mint  udvartartásának  középpontja,  a  hol 
úgyszólván  souverain  hatalommal  uralkodott  gyermekei,  tisztei, 
jobbágyai  felett,  honnan  törvényt  rendelt  számukra,  vallásukat 
szabályozta,  erkölcseik  szigorú  öre  volt  s  a  ledérséget  tömlöczczel 
sújtotta,  mindig  a  legkedvesebb  helye  maradt.  Özvegysége  idejéu 
csak  ritkán  s  rövid  időre  távozott  a  várból.  Csakugyan  ama  tisz- 
telettel közeledett  ott  hozzá  mindenki,  mint  királynőhöz  szokás. 
Ily  látogatásról  érdekes  egykorú  leírás  maradt  fenn.  1636-ben 
kevéssel  férje  halála  után  a  jolsvai  espei'es  és  néhány  evang.  lel- 
kész tisztelgett  nála,  azon  kiváltságok  megerősítését  kérve,  melye- 
ket férjétől  nyert  a  gömöri  esperesség.  A  küldöttek  a  látogatást 
következőleg  írják  le :  *)  »Bebocsáttatván  a  várba,  ő  nagysága 
rendeletére  az  új  házba  (in  new-czimer)  vezettek,  ott  tisztességc- 
sen megvendégeltek  bennünket  B,utkay  úr  és  a  többi  komornik 
urak.  Az  asztaltól  fölkelvén,  közöltük  ügyünket  á  káplánynyal  és 
Rutkay  úrral.  Ezek  közbenjárására  azután  ő  nagysága  színe  elé 
bocsáttattunk,  ki  kezet  fogott  velünk  és  tiszteletteljes  megszólalá- 
sunk után  elolvasás  végett  átvette  az  iratokat  Elbocsáttatván  ő 
nagyságától,  a  hadnagy  úrhoz  (ad  dominum  magistrum  Leutma- 
num)  mentünk,  ki  ismét  tisztességesen  megvendégelt  E  közben  ő 
nagyságától  azt  az  üzenetet  vettük,  hogy  várjuk  be  Jákófiy  (a 
jószágkormányzó)  úr  hazajöttét  Mire  Jákóffy  úr  megérkezett,  a 
vár  kapuit  már  bezárták  s  mi  éjjelre  ott  rekedtünk. « 

i)Prot  Schretcr   161  — iB 2.   Csetneki  esp.  levéltár.  Mikalik  J. 
szívességéből. 


A  szíX'iiYKK  muhAnyiíak.  21  7 

Habár  csak  a  közeli  Lipcsébe  rándult  el,  akkor  is  nagy 
éberséggel  gondoskodott  a  yár  örizéséröl.  » Minekünk  féltő  jószá- 
gunk Murány  vára  —  írja  egy  ilyen  kirándulása  alkalmával  — 
8  eleitől  fogván  emberséges  embereket  szoktunk  benne  hagyni 
vigyázóúl  és  gondozóul,  mikor  ki  kell  belőle  meDnünk*  Meg  is 
hagyja  Péchy  Györgynek,  hogy  »l8ten  bevivén  kdét,  a  várban  jó 
vigyázassál  és  gondviseléssel  (a  porkolábokkal  együtt  értvén) 
legyen  éjjel  nappal  kd  s  szüntelen  tudósítson  az  ott  való  állapo- 
tokról, tfiztöl  oltalmazkodván  s  tán  kd  németül  is  tud,  a  német 
vitézekre  hallgasson,  Laitmannal  (hadnagy,)  tízedesekkel  gya- 
kortan  beszélgetvén,  melyekről  felette  igen  kérjük  kdet.« 

Az  itt  emiitett  >Laitmann«  a  német  őrség  hadnagya.  Mert 
a  német  helyőrséget,  melyet  Széchy  György  1619-ben  a  várból 
kivert,  utóbb  vagy  ő  maga,  de  mindenesetre  özvegye  újra  befo- 
gadta, sőt  most  már  ő  követelte,  hogy  ott  tartassék,  míg  ellenben 
a  királyi  kamra  költségkímélés  szempontjából  óhajtotta,  hogy  az 
őrséget  onnan  visszavonják.  Murány  nem  végvár,  nem  is  ő  felsége 
tulajdona,  távol  esik  az  ellenségtől  s  igen  békés  vidéken  fekszik, 
a  jószágok  összes,  nagy  jövedelmei  pedig  csupán  a  földes  urat 
illetik.  Mért  tart  tehát  ott  a  király  negyven  főnyi  őrséget  ?  Mért 
fizeti  zsoldjukat,  míg  özvegy  Széchyné  csak  az  élelmezéssel  járál 
a  jelentékeny  évi  költség  fedezéséhez  ?  Ez  volt  a  kamara  okosko- 
diisa.  Széchyné  azonban  ki  tudta  eszközölni,  hogy  a  német  vitézek 
a  várban  maradtak ;  sőt  annyi  figyelemmel  voltak  iránta,  hogy 
míg  a  szomszéd  végvárak  Fülek,  Futnok,  Szendrő  katonái  néha 
két-három  évig  nem  kaptak  zsoldot,  a  murányi  német  helyőrség 
meglehetős  pontosan  kapta  meg  illetményeit  ^)  Néha  Széchyné 
maga  előlegezte  a  kellő  összeget,  melyet  azután  utólag  számolt  el 
a  kincstárral. 

Széchyné  nem  csupán  a  saját  biztonságára  viselt  gondot. 
Szivén  hordotta  jobbágyai,  sőt  egész  megyéje  érdekeit  s  e  tekintet- 
ben igen  érdekes  egyik  1632-ki  levele,  melyben  e  kiváló  nő  —  ki 
mint  számtalan  fenmaradt  irata  mutatja,  leveleit  maga  szokta 
tollba  mondani  —  egyéniségének  egy  másik  érdekes  mozzanata 
nyilatkozik.  Valóságos  katonai  éleslátással  itéli  meg  megyéje 
helyzetét  s  olyan  szabatossággal  jelöli  meg  a  védelmére  szükséges 
intézkedéseket,  mintha  egész  életetét  a  csatamezőn  töltötte  volna. 

A  levél,  mely  Gömörmegye  gyűléséhez  van  intézve,  így 
hangzik. ') 

^)  HofTmaDii  György  1628.  jan.  lO-én  Eperjesről  a. pozsonyi  ka- 
marának  hoBszú  Iev<$lben  fejtegeti  a  murányi  helyőrség  felesleges  voltát. 
<>8z  Lev.  A  kamarához  intézett  levelek  1620 — 29.  C.  csomag. 

O  Goxörmegye  levéltára.  Mikulik  József  szívességéből. 


218  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

»Istentöl  sok  jókat  kívánunk  kegyelmeteküek  megadatni. 
Esek  értésünkre,  hogy  ktek  Pelsöczön  gyűlése  leszen  néminemű 
levelünkre.  Minthogy  minekünk  is  ír  generális  uram  e  mostani 
állapot  s  vigyázás  felöl,  melyre  egész  ősztől  fogván  minemű  gond- 
viselésünk volt,  nyilván  vagyDn  kteknél,  hogy  mind  magunk  s 
mind  jószágunkkal  szüntelenül  vigyáztattunk.  Ktek  azért  ha 
valami  rendelést  teszen,  akaránk  intimálni  kteknek,  hogy  ne  Pat- 
nokhan  szállítson  he  egy  néhány  lovast  vagy  gyalogot,  a  mint 
most  is  végezés  volt  kteknek,  mert  hova  leszen  Pelsöcz  tája,  Csel- 
nek, Rozsnyó  völgye,  Kövi,  Deres,  Vizsnyó  tája  és  a  Balogon  felöl 
való  hódolatlanság  ?  Hiszen  Putnoktúl  fogva  még  Szendrőn  felül 
is  mind  hódol  s  mi  szükség  hát  őriztetni  Putnokhól,  holott  most 
is  eljött  Putnok  mellett  a  török  és  ha  isten  meg  nem  zabolázta 
volna,  minemű  csapást  tehetett  volna  ide  a  hódolatlanság  szélén, 
csak  isten  tudja.  Azért  ha  valamint  végez  ktek,  ide  a  hódolatlan- 
ság szélére  rendeljen  ktek  vigyázókat  alkalmatos  helyekre,  mert 
egyáltalában  Putnokbűl  meg  nem  oltalmazza  Pelsöcz,  Csetnek  s 
Jolsva  völgyén  és  Kövi,  Deres,  Balog  s  Ratkó  táján  levő  hódo- 
latlanságot  s  csak  a  nagy  hijába  való  költség  és  fizetés  lészen. 
Jóllehet  igen  jó  volna  Putnokban  is  segítséget  rendelni,  csak  reá 
érkezhetnék  a  szegény  vármegye.  Semmi  közönséges  jóban  nem 
leszünk  ellentartók,  hanem  valamiben  elérkezhetünk,  mi  semmi- 
ben hátra  nem  állunk  a  közönséges  jóért  s  megmaradásért 
Ugyanezen  dologról  mi  is  írunk  generális  umak,  mit  végez  ktek 
a  dolog  felől  kérjük  kteket  adja  értésünkre.  De  cetero  stb.  Dátum 
in  arcé  nostra  Murány  3.  Aug.  1632.  P.  S.  Hiszem,  vannak  ennél 
békességesebb  vármegyék,  a  melyekből  rendelhetnének  Putnok- 
ban ésegyéb  véghelyekben  is  őrzőket ;  minekünk  itt  magunknak 
kellene  vigyáznunk,  sőt  még  minket  is  onnét  kellene  segíteni.^ 

De  nem  csupán  megyéje  érdekeire  visel  gondot  Legutolsó 
jobbágyáról  sem  feledkezett  meg  s  jogtalan  sérelmei  megtorlását 
tekintélye  egész  súlyával  igyekszik  az  illetékes  hatóságoknál,  a 
szomszéd  városoknál  vagy  megyéknél  és  uraknál  szorgalmazni. 
Több  levele  maradt  fen,  melyben  elégtételt  kér  károsított  job- 
bágyai számára.  ^)  Igen  élénk  részt  vett  minden  közügyben ;  az  uri- 
székek,  megyei  dolgok  buzgón  foglalkoztatták,  az  országgyűlésre, 
mint  főrangú  özvegy  mindig  elküldte  két  követét  Valahova  kül- 
dött valakit  vagy  a  hova  csak  írt,  mindenünnen  gyors  és  kimerítő 
értesítést  kívánt,  még  pedig  egyáltalán  nem  csupán  magán  ügyek- 
ről. Bármilyen  közérdekű  dologról  szintén  követelte  az  alapos 
tudósítást  s   épen  nem  asszonyi   kíváncsiság,  hanem  mély  és 


1)  Például  1626.  okt.  4-én  Murányból  Kassavárosához.   Kassai 
Lev.  Mise.  6165/ö. 


A  SZÉCIIYEK  MURÁN YBAK.  219 

komoly  érdeklődés  a  haza  és  állapotai  iránt  szól  belőle,  midőn 
mindig  arra  figyelmezteti  távol  levő  tiszteit,  hogy  a  felmerülő 
hírekről  és  eseményekről  értesítsék.  Néha  a  szomszéd  városok  ha- 
tóságaihoz fordul  s  a  keringő  politikai  hírekről  tőlük  kér  felvilá- 
gosítást ^) 

Özvegyi  állapota  tette  szükségessé,  hogy  udvartartása  sze- 
mélyzetét megszaporítsa.  Több  tekintélyes,  törvénytudó  nemes 
embert  szerződtetett,  kik  a  vagyonkezelésben,  peres  ügyek  vite- 
lében tettel  és  tanácscsal  támogatták.  Négy,  hat,  sőt  több  ilyen 
főembere  volt  a  főporkolábon,  porkolábokon,  komornikokon  s  a 
várörségen  kívül.  A  nagy  személyzet  élén  állottak  a  » főember 
szolgák,*  kik  részint  titkári  és  ügyvédi  teendőket  végeztek,  részint 
a  gazdaságot  vezették.  Mindig  voltak  közöttük  előkelő,  nagy 
műveltségű,  a  tudományokat  pártoló  férfiak,  mint  Jákóffy  Ferencz, 
melethei  Barna  György,  kiknek  tudós  férfiak  könyveket  ajánlot- 
tak, újfalusi  Péchy  György,  ki  Széchynének  rokona  és  jómódú 
ember  volt.  Vele,  ki  1639-ben  lépett  szolgálatába,  az  özvegy  igen 
élénk  levelezést  folytatott,  mikor  Péchy  saját  birtokain  időzött. 
E  levelekből  valami  45  reánk  maradt  ^)  s  fölötte  becses  adatokat 
nyújtanak  a  murányi  élet  és  úrnője  ismeretéhez. 

Péchy  esztendeje  okt.  6-án  kezdődött  Pár  sornyi  szerző- 
dése e  napon  újíttatott  meg  egy-egy  további  esztendőre.  Készpénz 
fizetése,  volt  >ő  kimének  ruházatjával  együtt «  előbb  200,  utóbb 
250  frt  negyven  kassai  köböl  búza,  35  kassai  köböl  zab,  s  később 
három  szalonna.  Ez  ama  kor  pénzviszonyaihoz  mérten,  igen  tisz- 
tességes, sőt  dús  fizetés  s  a  mai  érték  szerint  3000  frtnál  többet 
képviselt  Ezenkívül  szerződésileg  járt  >magának,  mikor  itt  fön 
leszen,  ő  kelmének  tisztességes  asztala,  egy  inasának  praebendája, 
szolgáinak,  Ijovainak,  mikor  körülöttünk  lészen,  quartélya.«  A  szer- 
ződés e  pontvai  szintén  jellemző  világot  vetnek  Széchynére.  Clara 
pacta  —  ez  olt  az  első,  a  mire  törekedett  Papírra  vetett  min- 
dent s  szigorúan  ragaszkodott  a  megállapított  feltételekhez.  Meg- 
adta mindenkinek  a  magáét,  de  azontúl  nem  igen  adott  semmit 
Takarékos,  gazdálkodó  volt  a  legszélső  határig,  még  bizalmas 
>f5emberei«*vel  sem  gavalléroskodott  Szerződéseikben  kikötötte, 

^)  Érdekes  egy  1633.  márczins  14-en  Hcull  beszterczebányai 
bíróhoz  intézett  n^met  levele^  melyben  azt  kérdi,  igaz-e  Gusztáv  Adolf 
8?éd  király  elestének  bire?  Gusztáv  Adolf  1682.  nov.  16-án  esett  el 
Lűtzennél  8  igy,  mint  Szécbyné  levele  mutatja,  még  négy  bóval  később 
nálunk  csak  kósza  h{rek  keringtek  elhunytáról.  A  levél  Besztercze- 
bányai levéltár  F.  43—16. 

*)  A  péchujfalosi  Péchy-család  levéltárában  Újfalun,  Sárosmegye. 
Péchy  Zsigmond  alispán  dr  szívességéből  nézhettem  át  a  leveleket. 


220  ACSÁDY  ionAcz. 

* 

hogy  csak  egy  szolgájok  étkezhetik  az  urasági  konyháról ;  kisó- 
retök  többi  tagja,  lovaik  már  csak  kvártélyra  tarthatnak  igényt. 
A  kicsinyességig  kiterjedt  figyelme  mindenre,  s  ki  nem  bírt  jutui 
a  sok  utasításból,  ha  egyik-másik  főemberének  valami  megbizáBí 
adott.  Pedig  ez  gyakran  megtörtént ;  emberei  sokszor  eljártak 
Bécsbe,  Pozsonyba,  Eperjesre,  Beszterczebányára  vásárlásokat 
tenni  ruhanemüekben,  házi  és  gazdasági  czikkekben  és  más  por- 
tékában, melyet  akkor  mind  jó  távolból  kellett  beszerezni.  Külö- 
nösen az  eperjesi  sokadalom  volt  nevezetes,  az  egész  felvidékről, 
sőt  Erdélyből  oda  özönlöttek  a  vásárlók  s  az  eladók  szintén  mész- 
sze  földről,  Ausztriából,  Lengyelországból  sereglettek  össze.  Ilyen- 
kor Széchyné  is  elküldte  embereit,  hosszú  jegyzést  —  signaturát 
—  adva  nekik  a  kívánt  árúkról,  s  bőven  ellátva  őket  mindennemű 
Írásbeli  és  szóbeli  utasítással.  Nem  győzi  ismételni  Péchynek,  legyen 
rajta,  hogy  >mentő]  jobb  marhákat  (ez  a  szó  akkor  mindennemű 
árút  jelentett)  választhasson  s  azokat  mentől  olcsóbban  meg- 
vehesse.* Figyelmezteti,  hogy  >talán  jobb  kivülvalóktól  mint  az 
Eperjesen  lakosoktól  vásárolnic  és  utasítja,  hogy  a  tett  vásárlást 
>  mindenik  punctum  után  feljegyezze,  a  mint  ezelőtt  is  éltének  effé- 
lével.* A  távolból  is  ellenőrizni,  vezetni  igyekezett  embereit,  mert 
természetében  megvolt  nemcsak  a  mindenbe  avatkozni  akarás, 
hanem  egy  kis  bizalmatlanság  is.  Nagyon  nehezen  lehetett  kielé- 
gíteni, embereitől  igen  sokat  követelt,  főleg  Péchytöl,  mert  ez 
nemcsak  főember  szolgája,  hanem  rokona  is  volt  Minduntalan 
magához  idézi,  s  ha  ez  saját  ügyeivel  montegetődzik,  szemére 
hányja,  >hogy  ha  közeli  szolgánk  nem  volna  is,  de  csaJc  az  atya- 
fiságra nézve  is  abban  kellene  hagynia  mindenű  s  hozzá  sietnie. 
Mentegetőzésére  egész  kicsiny  léssel  jegyzi  meg,  hogy  »az  embe- 
rek közt  igen  szokásban  költ  immár  a  mentség.*  Másrészt  azon- 
ban bármi  szolgálattal  bízza  meg  vagy  bármire  kéri  fel,  mindig 
csak  azt  teszi  hozzá,  hogy  >ezt  kdtől  jó  nevén  vesszük.*  Egyetlen 
egyszer  említi,  hogy  hálás  lesz  fáradozásaiért  Szigorú,  szabatos, 
lelkiismeretes  volt  mindenben,  de  többet,  naint  a  mivel  tartozott,  tisz- 
teinek sem  igen  szokott  adni.  Annál  szebb  világításba  helyezi  jelle- 
mét, hogy  az  egyház,  az  irodalom  és  a  szegény  tanúlók  támogatását 
önmagára,  mint  főrangú  úrasszonyra  úgyszólván  szerződésszerű 
kötelességnek  tekintette.  Ö,  a  ki  minden  egyébben  a  kicsinyessé- 
gig takarékoskodott,  ez  egyben  mindenkor  bőkezű  maradt 

Ha  kellett,  rendkívüli  elszántsággal  védte  legcsekélyebb 
érdekét  is.  Ha  legutolsó  jobbágya  elszökött  vagy  kárt  szenvedett, 
az  úrasszony  rögtön  közbelépett  Pedig  már  a  közjogi  állapotok 
folytán  elég  baja  lehetett  Nagy  jószágai  mind  a  három  ország- 
részre kiterjedtek.  Volt  a  királyi  és  pedig  nem  csupán  magyar, 
hanem  ausztriai  területen,  valamint  a  török  hódoltságban,  sőt 


A  SZKCIÍYEK  MURANYISAN.  221 

a2  erdélyi  fejedelem  alatti  megyékben  is  ingatlana.  Ha  ez  maga 
sok  kellemetlenséggel  járt,  még  több  gondot,  bajt  okoztak  neki  a 
nagy  családi  porok,  melyekkel  rokonai  megtámadták.  A  terebesi 
birtoktól,  a  Homounay-jószágtól  elütötte  öt  maga  az  országgyűlés. 
Az  1625.  soproni  országgyűlés  44.  czikkelye  elrendelte,  hogy 
Barkó  és  Terebes  Tárait,  továbbá  Zemplén  városát,  melyet  Széchy 
György  a  békeokmányok  ellenére  lefoglalt  s  jogtalanul  birtokolt, 
az  özvegy  záros  határidőben  adja  vissza,  s  ha  ezt  nem  teszi,  a 
nádor  rendes  per  útján  kényszerítse  reá!  Ugyanez  időben  más  nagy 
pörbe  keverték  sógorai.  A  Széchy  testvérek  jogot  formáltak  birtokai 
egy  részére.  Noha  a  perlekedés  már  akkor,  mint  egyik  nádor  mon- 
dotta, nagyon  is  költséges  mulatság  volt,  a  rokonok  közti  vagyoni 
perek  tömegesen  fordultak  elő.  Nyakra-főre  perlekedtek ;  szülök 
és  gyermekek,  após  és  az  özvegygyé  lett  meny,  de  főleg  a  sógor- 
ság közt  folyt  örökös  perpatvar  s  alig  fordult  elő  haláleset,  melyet 
egy  csomó  pör  ne  követett  volna.  A  legvilágosabb  végrendeleti 
intézkedések  s  ezek  külön  megerősítése  a  király  által  nem  vették 
elejét  a  perlekedésnek  s  az  élete  végéhez  közeledő  atya  leglelki- 
ismeretesebb és  legóvatosabb  rendelkezései  sem  bírták  az  össze- 
kocczanást  örökösei  közt  meggátolni.  Egyrészt  a  kor  ingadozó  jog- 
érzete  és  zavaros  jogfogalmai,  másrészt  a  nehézkes  bírósági  eljárás, 
s  végül  a  politikai  tekintetek,  melyek  a  pörök  eldöntésénél  igen 
gyakran  mérvadókká  váltak,  bíztatásul  szolgáltak  a  pörök  meg- 
indítására. És  valóban  azon  idő  embereinek  a  hadakozás  és  a 
mértéktelen  borivás  mellett  egyik  legfőbb  szenvedélye  a  perleke- 
dés. Széchyné  sem  jutott  ki  belőle  soha.  A  nagy  per,  melylyel 
sógorai  megtámadták,  részint  Bécsben,  részint  Eperjesen  folyt. 
Bécsben  az  özvegy  egy  kiváló  ügyvéd  közvetítését  vette  igénybe. 
Különösen  sógora,  Mihály  nem  hagyott  neki  nyugtot.  Dénes,  a 
későbbi  gróf,  szintén  perben  állt  vele.  Balog  várát  el  is  perelte 
tőle  a  rokonság,  de  férje  saját  nagy  szerzeményeit  az  özvegy 
mind  megtudta  menteni  övéi  számára. 

Megvédte  gyermekeit,  de  nemcsak  anyjok,  hanem  parancso- 
lójuk  is  volt.  A  serdűlő  leányoknak  a  kissé  komor  puritanus, 
csaknem  kolostor-szerűén  egyhangú  murányi  életet  az  »öreg 
aszonyokc  tették  kissé  változatosabbá.  Ez  asszonyok  segédkeztek 
Széchynének  a  háztartás  vitelében, -a  gyermekek  nevelésében. 
^Hen-hatan  is  voltak  ily  asszonyok  Murányban,  ámbár  nem 
mindig  lehetett  alkalmasat  kapni,  főleg  mivel  Széchyné  kissé  válo- 
gatós is  volt 

Gyakran  sok  fejtörésébe,  gondjába  került,  míg  kedvére 
valót  talált  1640-ben,  mint  Péchynek  írja,  nagy  hiányát  érezte  még 
>egy  becsületes,  emberséges  asszonyállata -nak.  Otthon  —  írja  — 
Cxomörvármegyében  találna  ugyan  eleget,  »a  ki  nem   udvarunklia 


1 


222  ACSÁDT  lOKÁCZ. 

való,  de  hogy  semmint  azután  galibáskodjunk  véle,  inkább  el 
leszünk  nála  nélkül,  mert  minekünk  olyan  kellene,  a  kirel  tisz- 
tességet vallana  az  ember,  itt  pedig  mi  közöttünk  igen  szűk  afféle 
asszonyállat, €  mert  —  mondja  egy  másik  levelében  —  »a  mi  várme- 
gyénknek nagyobb  része  csak  azon  holdúltságból  áll  és  csak  paraszt 
és  otromba  nép  lakja. «  O  pedig  maga  mellett  úri  asszonyt  akar. 
Nem  szükséges,  hogy  valami  gazdag  >nagy  értékű  és  igen  ndvari 
jószágos«  legyen.  Ilyen  talán  nem  is  adná  rá  magát  »a  köteles* 
ségképen  való  udvari  szolgálatra. «  Ne  legyen  tehát  gazdag,  »csak 
legyen  jámbor,  istenfélő,  böcsületes,  tisztességbeli  nemes  személy.* 
Ilyennek  Széchyné  ígéri,  hogy  >itt  böcsületes  helyen  leszen,  tisz- 
tességes fizetése  és  állapotja  lészen  úgy,  hogy  a  mely  jámbor  asz- 
szonyállat  szolgálatunkra  kötelezi  magát,  nem  leszen  kárára,  sót 
inkább  hasznára  körülöttünk  való  jó  forgolódása.*  Megesett  az  is, 
hogy  félesztendei  keresés  után  sem  talált  alkalmas  öreg  asszonyt 
s  hasztalan  ígérte,  hogy  >itt  mi  nálunk  mind  tisztessége^  mind 
böcsületi  és  jó  fizetése  is  leszen. «  E  tisztes  asszonyságok  segédkez- 
tek neki  leányai  fölnevelésében,  s  képezték  a  murányi  udvartar- 
tás nagyszámú  személyzetének  egyik  lényeges  alkatelemét. 

Ac»ÁDY  loNÁcz. 


AZ  1637— 38.IKI  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS 

TÖRTÉNETÉHEZ. 

EL8Ö     KÖZLEMÉNY,   — 


A  XYII-ik  század  vallási  és  nemzeti  küzdelmei  között  kiváló 
fontossággal  bfrt  az  uralkodó  személyének  változása.  II.  Ferdi- 
nánd király  halála  után,  ki  vallási  türelmetlensége  által  megza- 
varta az  1608,  1609-iki  országgyűlések  által  már-már  helyre  állí- 
tott nyugalmat,  nagy  reményekkel  nézett  a  nemzet  III.  Ferdinánd 
trónra  lépte  elé.  Az  új  királynak  a  vallási  ügyekben  atyjáénál 
türelmesebb  szelleme  s  a  nemzet  jogos  igényei  irányában  engedé- 
kenyebb gondolkozásmódja  méltán  engedték  remélleni  a  sérel- 
mek orvoslását. 

m.  Ferdinánd  magát  a  nemzetnek  bemutatandó,  1637. 
szeptember  21-ére  Pozsonyba  hívta  össze  a  rendeket.  A  törökök- 
nek hadi  készületei  miatt  azonban  augusztus  13-án  kelt  leiratá- 
val az  országgyűlés  megnyitását  november  11-ére  halasztotta  el.  ^) 

Az  északkeleti  felvidék  sz.  kir.  városainak  követei  november 
4-én  indultak  el  Lőcséről  és  11-én  érkeztek  meg  Pozsonyba.  Az 
országgyűlési  szállások  kellemetlenségeinek  jellemzésére  hozom 
fel  Lőcse  követeinek  panaszát,  hogy  a  belvárostól  távol,  az  egyik 
külváros  Hochstrasse  nevű  utcájában  levő  kényelmetlen  vendéglő 
jelöltetett  ki  nekik  szállásul,  hol  Teuffel  Kristóf  követnek  a  korcs- 
márossal  és  ennek  cselédjeivel  egy  szobában  kellett  megszorul- 
nia. ')  Hasonló  volt  a  többi  követek  sorsa  is,  kik  a  rossz  lakások 
("s  a  feneketlen  sárban  való  járás  miatt  nov.  17-én  már  a  nádor 
előtt  panaszt  emelteL  Az  élelmi  szerekben  is  nagy  szükséget 
szenvedtek  s  keservesen  panaszolkodnak  a  rendkivűli  drágaság 


^)  Magyar  tört.  tár  1861.  VlII.  köt.  129. 

')  Az  országgyűlés  eseményeinek  részletezése  Teuffel  Kristóf 
Lőcsei  követnek  39  folio  oldalra  terjedő  naplójából  vétetett.  Lőcsei  városi 
levélt,  ill.  oszt. 


224  AZ  1037 — 38-iKi  pozsonyi  onszÁGOYüi.fcs 

miatt.  A  lakás  szükségét  Teuffelnek  november  18-án  kelt  levele 
szerint  az  okozta,  hogy  nem  csak  a  spanyol  követség  időzött 
egy  idő  óta  Pozsonyban,  hanem  sok  spanyol  asszonyság  is  tele- 
pedett oda. 

A  nádor  már  12-én  este  megérkezett  Pozsonyba.  Az  össze- 
gyűlt rendek  az  említett  kellemetlenségek  következtében  igen 
türelmetlenül  várták  a  király  megérkezését  s  a  megyék  követei 
20-án  kérték  a  személynököt,  értesítse  a  királyt  arról,  hogy  a 
követek  már  összegyűltek  és  siettesse  a  királynak  lejövetelét  A 
mágnások  lassan  gyülekeztek.  A  kir.  személynök  úgy  vélekedék, 
hogy  azoknak  összejövetelét  be  kell  várni,  mert  nélkülök  nem 
lehetne  illő  fénynyel  fogadni  a  királyt  22-én  a  nádornál  é^  a  sze- 
mélynöknél  újra  kérik  a  király  lejövetelének  sürgetését,  mire  a 
nádor  a  Jkövetkezö  napon  összehívott  rendeket  értesítette  a  király 
megérkezésének  napjáról  és  a  fogadtatás  részleteiről. 

A  nádor  már  17-én  kiadta  a  parancsot  Pozsony  hatóságá- 
nak, hogy  ez  a  városban  levő  összes  kocsisokat,  halászokat  és 
hajósokat  rendelje  föl  Bécsbe.  Nov.  29-én  végre  megérkezett  a 
várva  várt  Felség.  A  nádor  a  főrcudűekkel,  a  megyék  és  városok 
követeivel  és  egy  nagy  hadcsapattal  a  Köpcsény  melletti  mezőn 
várta  a  királyt,  kit  megérkezésekor  Lósy  érsek  ékes  beszéddel 
fogadott.  III.  Ferdinánd  nejével  és  Lipót  főherceggel  a  nádor,  a 
főrendűek  és  a  követek  kíséretében  délutáni  4  órakor  ágyúdörgé- 
sek  között  lóháton  vonult  be  Pozsonyba,  hol  egyenesen  Szt-Már- 
tonnak  nagyobb  templomába  ment. 

Dec.  1-én  a  nádor  a  KK.  és  RR-el  megjelenvén  a  király 
szállásán,  együtt  mentek  a  templomba.  Istenitisztelet  után  a  pa- 
lotában trónján  ülő  királyt  Lippay  György  cancellár  magyar 
beszéddel  üdvözölte,  mire  a  király  latin  nyelven  adott  válaszában 
egyebek  között  monda:  »Ha felejthetetlen  szülőmben  atyát  veszí- 
tettetek el,  bennem  más  atyát  fogtok  találni.*  Lósy  érseknek  a 
király  atyai  Ígéretéért  a  rendek  háláját  tolmácsoló  beszéde  után 
a  nádor  átvette  a  királyi  előterjesztéseket,  melyek  még  ugyanazon 
napon  felolvastattak  a  nádornak  lakásán. 

A  propositio  terjedelmes  bevezetésében  előadja  a  király, 
hogy  ámbár  Magyarország  rendéi  által  már  1625-ben  királylyá 
választatott  és  megkoronáztatott,  atyja  életében  nem  vett  részt  a 
kormány  ügyeiben.  Legfőbb  törekvése  lesz  atyai  szeretetet  és  jó- 
indulatot tanúsítani  Magyarország  iránt,  (roudoskodni  akar  arról 
hogy  az  országnak  a  múlt  idők  zavarai  és  a  háborúk  pusztításai 
által  okozott  sebei  begyógyíttassanak.  A  rendekkel  egyetértve 
akarja  felkeresni  az  eszközöket,  melyek  a  haza  védelmére  és  fenn- 
tartására, a  közjólét,  biztosság,  béke  és  nyugalom  létesítésére 
szükségesek.  Felszólítja  a  rendeket,  vegyék  tárgyalás  alá  elutoi- 


TÖRTÉNETÉHEZ,  225 

jesztéseit  s  a  magánérdekeket  mellőzve,  igyekezzenek  miuél  gyor- 
sabban letárgyalni  az  országgyűlés  elé  tartozó  ügyeket. 
A  propositio  pontjai  következők :  ^) 

1 .  Legszükségesebbnek  látszik,  hogy  a  rendek  a  hatalmas 
török  szomszédra  irányozzák  figyelmüket,  kivel  a  béke  nagy  áldo- 
zatok áráiA  már  évek  előtt  megköttetett  ugyan,  és  látszólag  nem 
\s  üz  nyilt  rablást,  de  soha  sem  szűnik  meg  beütéseket  tenni  s 
jelentékeny  károkat  okozva,  egyes  falukat  az  ország  nagy  kárával 
hatósága  és  hódoltsága  alá  hajtani.  Tudja  ő  felsége,  mennyi  baj- 
jal küzdenek  a  végek,  melyeknek  fenntartásától  és  virágzó  álla- 
potától függ  az  ország  épsége  s  épen  azért  elődei  is  nem  csak 
saját  pénztárukból,  hanem  az  örökös  tartományok  és  a  császári 
birodalom  jövedelmeiből  is  sokat  fordítottak  azokra.  Most  azon- 
ban, midőn  a  német  birodalomban  is  dúl  a  háború,  ezen  segélyre 
számítani  nem  lehet.  Míg  a  birodalom  békéje  helyre  lesz  állítható, 
bogy  a  magyar  végeket  fenn  lehessen  tartani,  nagyobb  áldoza- 
tokra kell  felszólítania  a  KK-at  és  RR-et. 

A  katonaság  fizetése,  élelmezése,  a  javítások  és  építkezések 
szükségessé  teszik,  hogy  a  portánként  rendesen  kivetni  szokott 
adón  felül  más  jövedelmi  forrásról  gondoskodjanak.  Az  eddigi 
intézkedések  elégtelensége  és  hiányossága  kitűnt  a  múlt  ország- 
gyűlés óta,  mely  elhatározta,  hogy  a  végvárak  fenntartására  és  az 
azokban  levő  rendkívüli  katonaság  ellátására  gabonában  vettetik 
ki  a  segély.  A  kivetett  gabonamennyiségnek  a  kamara  ismételt 
sürgetése  dacára  alig  szedetett  be  a  fele.  Ugyanez  történt  a  dicá- 
val  és  egyéb  pénzbeli  adózással. 

A  kamara  panaszolkodik,  hogy  némely  megyék  adószedői 
nem  hajtották  be  az  adót,  vagy  a  beszedett  pénzt  saját  használa- 
tukra tartották  meg,  sőt  némelyek  még  a  meghatározott  eskü 
letevése  alól  is  kivonták  magukat.  Olyan  megyék  is  vannak,  me- 
lyeknek adószedői  és  pénztárnokai  nemcsak  a  beszedett  adót  nem 
szolgáltatták  be,  hanem  mai  napig  sem  adtak  semmiféle  kimuta- 
tást Ezeket  büntetés  terhe  alatt,  szigorúbb  eskü  által  kellett 
pontosabb  eljárásra  kényszeríteni.  De  ezen  intézkedés  is  hiába- 
valónak bizonyult,  mert  a  porták  összeírása  körűi  minden  megyé- 
ben történtek  visszaélések.  A  dicatorok  a  szabályzatokkal  és  eskü- 
jökkel  nem  törődve,  tetszésük  szerint  taxái ták  a  portákat  és  meg- 
hamisították az  adózást,  minek  következtében  a  porták  száma 
hihetetlen  mértékben  csökkent 

Ezen  visszaélések  meggátolására  oly  törvényt  kell  alkotni, 
mely  a  királyi  fiscust  a  dicatorok  eljárása  fölött  való  felügyeletre 

*)  Lőcsei  It.  Iir.  oszt  Propositionos  A.  1637.  die  1.  dec.  exhi- 
Vilac  ctc. 

Szádok.    1885.   III.   FOzkt.  15 


2'2Ci  AZ    lG37-~  ;>«-lKl  POZSONYI   ORSZÁGGYŰLÉS 

és  arra  is  felhatalmazza,  hogy  a  csalók  ellen  pert  iudítva,  nagyoblí 
szigorral  járhasson  el. 

2.  A  műit  soproni  országgyűlés  a  végvárakra  megszavazta 
a  harminczad  jövedelem  felét.  Szükséges  tehát,  hogy  ezen  fél  har- 
minczad  a  nemes  és  nem  nemes  rendű  kereskedőktől  kivétel  nél- 
kül behajtassék  és  bcszolgáltassék.  Ezen  kivül  igyekezzenek  a 
KK.  és  RR.  az  ország  lakóinak  nagyobb  megterheltetése  nélkül 
iijabb  jövedelmi  forrásokat  nyitni  a  végvárak  fenntartására. 

3.  Minthogy  az  adózó  népnek  a  török  beütései  következté- 
ben való  pusztulása  és  egyes  falvaknak  elfoglalása  által  az  ország 
naponkint  nagy  károkat  szenved,  ennek  meggátlására  legalkal- 
masabb módnak  látszik  az,  hogy  a  végvárak  katonaságát  az  ország 
tartaná.  így  nagyobb  fegyelem  alatt  is  lehetne  azt  tartani  s  eleje 
vétetnék  a  nép  zsarolásának  és  panaszainak. 

4.  Újvárnak,  nemcsak  Magyarország,  hanem  a  szomszéd 
tartományok  fő  bástyájának  kiigazíttatását  már  több  országgyűlés 
elrendelte.  Minthogy  még  eddig  mi  sem  történt,  szükséges,  hotry 
a  KK.  és  RR.  annak  azonnal  megkezdendő  felépíttetéséről  gou- 
doskodjanak.  Adjanak  a  megyék  ingyen  munkát  és  más  eszközök- 
ről is  gondoskodjék  a  gyűlés. 

5.  Midőn  az  ország  lakói  dicát  fizetnek,  a  sz.  kir.  városok  az 
ország  törvényei  értelmében  taxa  fizetésére  kötelezvék.  Nem  mél- 
tányos azon  aránytalanság,  hogy  a  dica  két  évre  vettetik  ki  és  sze- 
detik be,  a  taxa  pedig  csak  egy  évre  fizettetik.  Némely  sz.  kir. 
városok  már  az  egy  évi  taxát  sem  akarják  megfizetni.  A  városo- 
kat tehát  a  taxa  pontos  fizetésére  kell  kényszeríteni. 

6.  A  több  országgyűlés  által  szabályozott  ingyenes  munkák 
a  végvárak  segélyezéséhez  számíttatnak.  Gondoskodni  kell  arról, 
hogy  az  illetők  azokat  pontosan  kiszolgáltassák  és  a  kapitányok 
magán  céljaikra  fel  ne  használják,  de  azokról  szigorú  számadásm 
köteleztessenek. 

7.  Gyakrabban  történik,  hogy  az  országnak  szigorú  egyházi 
és  világi  törvényei  ellenére,  a  kapitányok  kötelességmulasztása 
vagy  árulása  következtében,  a  foglyok  váltságdíja  küldésének 
ürügye  alatt  és  másféle  módok  felhasználásával  fegyverek  szállít- 
tatnak a  török  részére.  Nehogy  Magyarország  és  a  törökök  közt 
veszélyes  levelezés  és  barátkozás  keletkezzék,  szigorú  törvényekkel 
kell  megakadályozni  a  levelezést,  üzengetést  és  szállítmányok 
küldését.  Azt  sem  kell  megengedni,  hogy  királyi  engedély  nélkül 
küldessenek  az  ellenséghez  váltságdíjak  vagy  fegyverek. 

8.  Szigorú  törvényt  kell  alkotni  a  Magyarországon  tobor- 
zott katonák  tömeges  szökésének  gátolására. 

9.  Meg  kell  gátolni  a  földesurakat  azon  gyakori  visszaélés 
gyakorlásában,  hogy  a  szolgahnáuyok  teljesítése,  a  kilenczed  ííze- 


TÜKTÉNETÉHEZ.  227 

tése  és  más  terhek  alól  felmentik  jobbágyaikat  és  alattvalóikat, 
kik  azután  a  királyi  taxák  és  tized  fizetése  alól  is  ki  akarják 
Tonni  magokat. 

10.  A  gyűlések  és  octavalis  törvényszékek  tartásának  ideje 
szintén  törvénynyel  szabályozandó.  / 

11.  Törvényt  kell  alkotni  az  elzálogosított  birtokok  kiváltá- 
sának módjáról. 

12.  Gondoskodni  kell  arról,  liogy  a  főpapok  az  egyházi  bir- 
tokokat el  ne  idegenítsék. 

1 3.  Midőn  az  esztergomi  főérseki  egyház  káptalana  székhe- 
lyéről elűzetve,  Nagy-Szombatba  tette  át  lakását,  azon  jogot  nyerte 
a  királytól,  hogy  a  javadalmához  tartozó  házakon  felül  a  kanono- 
kok lakásai  részére  vett  házak  is  mentesek  legyenek  a  királyi 
taxa  fizetése  alól.  Daczára  annak,  hogy  ezen  joga  II.  Ferdinánd 
király  által  megerősíttetett,  Nagy-Szombat  város  hatósága  a  ká])- 
talant  gátolja  annak  gyakorlásában.  Tekintettel  a  nevezett  kápta- 
lannak mint  hiteles  helynek  fontosságára,  intézkedni  kell,  hogy  az 
jogával  élhessen. 

14.  A  sz.  kir.  és  bányavárosok,  valamint  a  szabadalmakkal 
Líró  városok  kiváltságaival  többféle  visszaélés  szokott  történni. 
Hogy  ennek  elejét  vegyék,  köteleztessenek  a  városok  privilégiu- 
maiknak bemutatására  s  újabb  királyi  megerősíttetésére. 

1 5.  A  sz.  kir.  városok,  különösen  pedig  Pozsony,  sok  idegen 
és  a  császár-király  irányában  ellenséges  külföldi  menekültet 
fogadnak  be  s  azokat  a  polgárok  sorába  beveszik.  Ezen  betódú- 
lást  meg  kell  akadályozni  s  a  már  bent  levőket,  ha  már  i)olgárjo- 
got  nyertek  is,  ki  kell  parancsolni  az  országból. 

16.  Több  panasz  érkezett  a  királyhoz,  hogy  némely  városok 
tí^tszésük  szerint  adóztatják  lakóikat  és  sokkal  nagyobb  adót  szed- 
nek be,  mint  minőt  a  királyi  fiscus  követel.  Me.í^  kell  vizsgáltatni 
a  számadásokat  s  a  behajtott  felesleg  a  végvárak  szükséjíh^teire 
fordítandó  vagy  a  megkárosított  felek  adójából  törlendő. 

Ezekután  felszólítja  a  KK-at  és  RR-et,  hogy  minden  ma- 
gán ügyet  mellőzve,  igyekezzenek  az  előterjesztett  pontokat  tár- 
gyalni. 

Decz.  2-án  reggeli  7  órakor  az  országgyűlés  helyiségében 
összegyűlt  rendek  előtt  újra  felolvastatott  a  királyi  előterjesztés. 

Az  evangélikus  rendek  vallási  sérelmeik  orvoslása  előtt 
nem  akartak  annak  tárgyalásába  bocsátkozni.  Heves  viták  után 
győztek  és  a  propositiok  tárgyalása  helyett  a  sérelmek  összeállí- 
tására választatott  meg  a  bizottság.  Ennek  tagjaivá  lettek :  Miku- 
litsch  Tamás  kir.  személynök,  Hadricius  György,  Lippay  Gáspár, 
Gazdag  Fülöp  prothonotíirius,  Móricz  Farkas  vice  judex-curiae. 
X.  Aíátyás  prépost  Mosdosi  Imre,  Kerekes  András,  IJsz  .János, 

15* 


228  AZ  1637 — Í38-1K1  pozsonyi  országgyüléb 

Bihegy  Miklós,  Trezánszky  Pál,  Perneszy  Ferencz,  Chernél 
György,  Bogády  András,  Telekessy  István,  Barna  György,  Czeg- 
lédy  Albert,  Fancsi  György,  Farkas  István,  Dévényi  István,  Má- 
riássy  János,  Szemere  Pál,  Zákány  András,  Köviczky  János  és 
Menyhért,  Szelleczky  D.,  Langfelder  Dániel  és  mások. 

Ezen  bizottság  mindjárt  más  nap;  megkezdte  működését.  A 
vallási  kérdésben  csakhamar  szakadásra  került  a  dolog  a  katho- 
likus  és  evangélikus  urak  között  Minthogy  egyetértésre  jutni  nem 
tudtak,  az  evangélikusok  elhatározták,  hogy  külön  tanácskozva 
fogják  összeírni  a  vallás  gyakorlásában  történt  gátoltatás  és  a 
templomok  elszedése  körül  tapasztalt  sérelmeiket  s  azokat  rövid 
idő  alatt  felterjesztik  a  nádorhoz.  A  határozatot  tett  követte. 
4-én  Baka  Ferencz,  Hont  megye  követének  szállásán  gyülekeztek 
össze  az  evangélikus  rendek.  Ulésházy  Gáspár,  Ostrosith  István, 
Nyáry  Lajos  és  több  főurak  együtt  összeállították  az  1608.  óta 
elvett  evang.  templomok  jegyzékét  és  a  tapasztalt  sérelmeket,  s 
azt  még  a  délelőtt  folyamában  kézbesítették  a  nádornak. 

Délután  az  Ulésházy  Gáspár  házában  összegyűlt  evangéli- 
kusok, a  nádornak  egyenes  felhívására,  hozzá  egy  főurakból,  megyei 
és  városi  követekből  választott  küldöttséget  menesztettek.  A  kül- 
döttség által  a  nádor  azon  Ígérettel,  hogy  ö  saját  hatáskörében 
szigorúan  fog  őrködni  az  evangélikusok  javainak  épségben  tartása 
fölött,  rá  akarta  bírni  az  evangélikus  rendeket,  hogy  a  vallási 
sérelmek  tárgyalásától  álljanak  el.  Ezek  azonban  előbbi  szándé- 
kukhoz ragaszkodván,  heves  küzdelem  fejlődött  ki  a  pártok  között. 

5-én  Hont  megye  követeinek  szállásán  elhatározták  az 
evangélikusok,  hogy  sérelmeiket  egyenesen  a  király  elé  fogják 
terjeszteni.  Az  ezen  határozatról  értesített  nádor  decz.  7-én  Ester- 
házy Dánielt  küldé  az  Ulésházy  Gáspár  házában  tanácskozó  pro- 
testánsokhoz. Tudtukra  adta  általa,  hogy  sérelmeikkel  hiába 
fáradnak  a  király  elé ;  mert  sem  ő,  sem  a  clerus  nem  fogyják 
engedni,  hogy  a  vallás  ügyében  bárminő  új  határozat  hozassák. 
Változatlanul  kell  ezen  ügyben  maradniok  az  előbbi  országgyű- 
lések határozatainak.  —  Az  ^evangélikusok  ezen  üzenet  dacára  is 
szövegezték  a  felterjesztést.  Összeírták  az  1608  óta  elfoglalt  tem- 
plomokat, megyénkint  felsorolták  a  tapasztalt  sérelmeket  és  a 
szövegnek  tisztába  írásával  Bogády  Andrást,  az  erdélyi  fejedelem 
követét  bízták  meg. 

.  Decz.  9-én  megkezdődött  a  sérelmek  fölötti  általános  vita 
A  rendek  összes  gyűlésében  két  napon  át  követelték  az  evangéli- 
kusok, hogy  vallási  sérelmeik  a  többiekkel  együtt  terjesztessenek 
a  király  elé.  A  katholikusoknak  heves  ellenzésén  megtört  mindeu 
törekvésük. 

11-ón  újra  Hont  követeinek  lakásán  találjuk  őket  Felolvas- 


TÖRTÉNETÉII KZ.  22  9 

tíitváu  itt  a  nádornak  a  vallási  sérelmekre  vonatkozó  leirata, 
iiyolcz  tagból  álló  küldöttség  választatott.  Ennek  utasításul  adták  : 
értesíteni  a  nádort  arról,  hogy  6k  egyáltalában  nem  nyugodhat- 
nak bele  elutasító  határozatába  és  felkérni  öt,  menne  néhány 
követtel  a  királyhoz  a  sérelmek  felterjesztése  végett. 

A  nádor  tagadó  válasza  után  ugyanazon  kéréssel  fordultak 
a  királyi  személynökhöz,  de  itt  is  eredmény  nélkül  jártak.  Midőn 
a  személynök  értesítette  a  küldöttség  kívánságáról  a  nádort,  ez 
Jakosits  püspök,  Pálfify  János  és  Ostrosith  István  által  tud- 
tára adata  a  küldöttségnek,  hogy  a  főpapok  és  főurak  elhatároz- 
ták, miszerint  bizonyos  fontos  okok  miatt,  minők  :  1.  hogy  a  török 
épen  a  múlt  héten  pusztított  el  Gimes  vára  közelében  egy  falut, 
mintegy  160  személyt  hurczolva  rabságba,  Eger  közelében  6000 
föuyi  sereget  vont  össze  és  betörésre  készül,  2.  hogy  a  Pozsonyba 
érkezett  királyné  gyengélkedik  és  minél  előbb  távoznia  kell  onnan, 

3.  hogy  a  zavargós  idő  kedvezőtlen  az  országgyűlési  tárgyalásokra, 

4.  az  előbbi  országgyűlések  szokásai  szerint  is  előbb  a  királyi 
propositiók  tárgyalandók,  —  jelenleg  nem  fognak  a  vallási  ügyek- 
kel foglalkozni  s  ajánlják,  hogy  az  evangélikusok  hagyjanak  fel 
azokkal.  —  A  nádor  azon  fenyegetés  mellett  egyezett  az  evangé- 
likus rendek  közös  gyűlésének  megtartásába,  hogy  ha  azon  a 
főurak  és  főpapok  említett  nyilatkozatát  alá  nem  írják,  általános 
^szavazással  fogja  eldöntetni  a  vallás  ügyét. 

12-én  az  evangélikus  rendek  kimondták,  hogy  határozatuk- 
tól semmi  áron  el  nem  állanak.  Nem  tűrik,  hogy  a  vallás  kérdése 
ismét  elodáztassék  és  mint  az  az  eddigi  országgyűléseken  történt, 
függőben  hagyassék.  Ugyanezen  napon  reggeli  8  órakor  már  a 
közös  gyűlésben  voltak. 

Midőn  a  személynök  felszólítá  őket,  hogy  a  főrendűek  ismert 
határozatához  csatlakozzanak,  választott  szónokuk  Barna  György 
pontonkint  válaszolt  a  nádor  által  átküldött,  a  vallási  ügynek 
elodázását  követelő  pontokra :  1.  A  töröknek  beütését  meg  lehe- 
tett volna  gátolni,  ha  a  katonaságot  és  a  kapitányokat  állomásai- 
kon hagyják,  a  helyett,  hogy  Pozsonyba  rendelték  a  parádéra.  2. 
Mindnyájan  buzgón  fogják  kérni  istent,  s  reméllik  ki  is  imádkoz- 
zák, hogy  a  királyné  egészsége  minél  előbb  helyre  álljon.  3.  Azt 
hiszik,  hogy  ha  összehívatott  az  országgyűlés,  mind  a  király,  mind 
a  rendek  ezen  időt  találták  legalkalmasabbnak  a  tárgyalásokra, 
mert  mostan  a  levegő  is  igen  egészséges  és  a  házi  gondoktól  is 
leginkább  visszavonulhatnak.  4.  A  vallási  sérelmek  tárgyalásának 
felfüggesztése  már  mostanáig  is  sok  kellemetlenséget  okozott  a 
rendeknek  és  a  sérelmek  már  tízszeres  mérvre  szaporodtak.  Fel- 
hívták tehát  a  személynököt,  hogy  az  összeállított  sérelmeket  ter- 
jeszsze  a  király  elé. 


230  AZ  1G37  — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  gúnyos  visszautasítás  csak  növelte  az  ellentétet.  A  szc- 
mélynök  mereven  ragaszkodott  a  nádor  átiratához  való  csatlako- 
záshoz, az  evangélikusok  pedig  a  tegnapi  küldöttséget  ismét 
a  nádorhoz  küldöttek.  A  rendek  sürgetésére  a  személynök  ment 
a  küldöttség  élén,  a  nádorral  közölni  az  evangélikusok  határoza- 
tát. A  főrendek  és  a  nádor  nagy  visszatetszéssel  fogadták  a  közölt 
határozatot.  Felszólították  a  küldöttséget,  hogy  vétessék  az  ügyet 
új  tanácskozás  alá  és  a  lé-én  tartandó  közös  gyűlésen  viseljék 
magukat  engedékenyebben. 

1 3-án  már  reggeli  4  órakor  kezdték  meg  tanácskozásukat 
az  evangélikusok.  Nyári  Lajost  felkérték,  eszközöljön  ki  részükre 
fogadtatást  a  királynál.  Nyári  hosszabb  vonakodás  után  engedve 
a  kívánságnak,  sikeresen  járt  el  megbízatásában  s  még  ugyanezen 
a  napon  az  Illésházy  lakásán  ismét  összegyűlt  pártfeleit  azon 
hírrel  örvendeztette  meg,  hogy  a  király  15-én  délelőtt  10  órakor 
fogadni  fogja  őket. 

A  14-iki  közös  gyűlésen  a  személynök  megkísérti  a  békés 
kiegyezést.  Ismételten  kéri  az  evangélikusokat,  hogy  a  nádor 
atyai  intéseinek  engedve  álljanak  el  követelésüktől.  E  közben  a 
nagyváradi  püspök  és  Forgács  Ferencz  jöttek  a  főrendüek  nevében 
sürgetni  a  rendek  határozatát.  Válaszúi  nyerték,  hogy  az  evan- 
gélikus rendek  annál  is  inkább  megmaradnak  eddigi  határozatuk 
mellett,  minthogy  a  királyi  fogadás  ideje  már  ki  van  tűzve  s 
ezt  megváltoztatniok  nem  lehet.  Ha  azonban  a  nádor  még  ma 
találna  oly  alapot,  melyen  óhajtásuk  szerint  kiegyezhetnek,  ok  az 
egyezkedésre  is  hajlandók. 

Hosszú  várakozás  után,  délutáni  1  órakor  a  győri  püspök, 
Draskovits  János,  Pálfi'y  János  és  Forgács  Zsigmond  jöttek  át 
az  tízenettel.  A  nádor  csodálkozását  fejezi  ki. a  fölött,  hogyan 
jutott  eszükbe  az  evangélikusoknak  egyenesen  a  királyhoz  fordúbi. 
Olyan  újítás  ez,  mely  szakadást  és  összeesküvést  vonna  maga 
után,  de  ő  semmi  áron  sem  fogja  megengedni,  hogy  törekvésük 
ér  ényesüljön.  A  főpapok  és  főrendüek  semmi  más  módot  nem 
találtak,  mint  a  vallási  ügynek  teljes  elejtését,  a  mint  azt  már 
sok  év  óta  (jffakorolták  n  vendek.  Az  evangélikusok  viszont  kijelen- 
tették, hogy  mindaddig  nem  engednek,  míg  az  elvett  templomok 
vissza  nem  adatnak  és  a  sérelmek  okozói  el  nem  veszik  bünte- 
tésüket. 

A  katholikus  urak  meg  akarták  hiúsítani  az  evangélikusok 
fogadtatását.  A  személynök  a  legközelebbi  ülés  napjául  15-ét 
tűzte  ki,  de  ezt  az  evangélikusok  protestatiójára  el  kellett  ejtenie. 
A  nádor  és  a  katholikus  főrendek  Lippay  György  cancellárt, 
Pálffy  Jánost,  Bánffy  Kristófot  és  Csáky  Istvánt  küldték  15-én 
reggel  a  királyhoz.  A  király  ezeknek  tudtukra  adta,  hogy  az 


tOrtí:netéhkz.  231 

(.'vangelikus  rendeket  nem  szándékozik  mellőzni,  ilc  a  katholiku- 
sok  meghallgatása  nélkül  nem  ad  nekik  határozott  választ. 

15-én  reggel  lUésházy  lakásán  az  evangélikusok  szónokukká 
választották  Bogády  Andrást,  ki  Illésházy  Gáspár,  Bay  Zsig- 
mond förendfiekkel,  Pancsi  György,  Dévényi  István  és  Barna 
György  követekkel  volt  a  fogadtatási  terembe  menendő  s  az  ösz- 
szes  evangélikus  rendeknek  el  kellett  őket  kisérniök. 

A  fogadtatás  a  megállapított  módon  történt.  Bogády  az 
i'vangelikusok  átnyújtott  kérvényét  rövid  szavakkal  ajánlotta  a 
király  atyai  kegyelmébe,  mire  a  Felség  következőleg  válaszolt : 
>A  hűségtek  által  átnyújtott  iratot  nemcsak  át  fogjuk  olvasni 
és  nézni,  hanem  szorgosan  át  is  gondoljuk  és  a  milyen  hamar 
csak  történhetik,  választ  adunk  arra.« 

A  felterjesztett  sérelmek  következők.  ^) 

A  bevezetésben  panaszolkodnak,  hogy  a  bocsi  békében,  a 
II.  Mátyás  király  által  kiadott  hitlevélben  megállapított,  a  II. 
Ferdinánd  valamint  IIL  Ferdinánd  által  koronáztatása  alkalmá- 
val elfogadott,  az  evangelika  vallás  szabad  gyakorlását  biztosító 
törvények  1608.  óta  sokszorosan  megsértettek.  Különösen  pedig: 

L  IJntj  megyében  a  gerényi  plébános  Kálmáncsay  Sámuel 
Ingvar  városnak  az  ottani  ev.  concionatort  illető  tizenhatodat 
nemcsak  lefoglalta,  hanem  Gyöngyösy  Jánost,  kinek  házában  a 
l)e8zedett  tizenhatod  le  volt  téve,  valamint  a  concionatort  és  a 
város  bíráját  az  egri  káptalannak  —  tizedügyekben  az  országos 
töiTények  szerint  is  illetéktelen  hatóságnak  —  Ítélőszéke  ele 
idéztette. 

2.  Zemplénben  Pálffy  Katalin  elfoglalta  a  Garam  község- 
l)en  levő  tenaplomot  s  annak  jövedelmeit,  minek  következtében  a 
templom  most  el.  is  pusztult,  használhatlan  állapotban  hever. 
Ugyanő  minden  jövedelmétől  megfosztotta  az  újlaki  concionatort. 
Homonnay  Drugeth  János  a  terebesi  templomot  vette  el. 

5.  Ahaujban  Cseh  János  mislyei  prépost  elvette  a  mislyei 
templomot,  annak  concionatorát  állásától  és  jövedelmeitől  meg- 
fosztotta. Székely  Balázs  (Blasius  Siculus)  Somogyi  község  tem- 
plomát eWéve,  lakóinak  szigorú  büntetés  terhe  alatt  megtiltotta 
a  szomszéd  templomok  látogatását. 

4.  Szabolcsban  Klecseni  Horváth  Ferencz  a  kenézi  temp- 
lomban tiltotta  el  az  istenitiszteletet. 

ő.  Sárosban  Pálffy  Katalin  Szent-Péter  község  templomá- 
nak ajtóit  és  ablakait  feltörette.  A  concionatort  tüzzel-vízzel 
elátkozta,  lakásáról  leverette  a  fedelet,  felszakgatta  a  gerendákat 
s  midőn  az  ennek   dacára  is  teljesítette  hivatalos  kötelességét, 


')  GravHuiina  St.  et.  Ord.  R.  Evang.  etc.  —  Lőcsei  Icvt. 


232  AZ   16ín 38-IKl  POZSONYI   ORSZÁGGYŰLÉS 

nejével  együtt  szekérre  rakatta  és  a  legkeményebb  hidegben  ki- 
vitette a  határra.  A  jobbágyoktól  börtönnel,  birsággal,  fenyege- 
téssel nyilatkozatot  erőszakolt  ki,  mely  szerint  ők  inkább  kíván- 
nak róm.  kath.  mint  evang.  lelkészt. 

6,  Barsban  Iwanowitz  Pál,  a  Szt-Pál  remetéről  címzett  szer- 
zet vicariusa,  a  folyó  országgyűlés  kihirdetése  idejében  elűzte  a 
velka-polei,  kis-tapolcsányi  és  maróthi  evang.  lelkészeket.  Pálffy 
Katalin  a  conpatronus  nemesek  akarata  ellenére  elfoglalta  Nagy- 
Herestyén  község  templomát,  a  lelkészt  elűzte,  a  lakosokat  eltil- 
totta a  templom,  temető  és  harangok  használatától.  Szemler, 
Szt-György,  Nagy-Sarló,  Tasnád,  Eölved,  Udvard,  Martos  közsé- 
gekben hasonló  esetek  történtek.  A  lévai  parochia  összes  tizede, 
szántóföldei,  szőlői  és  malma  elvétettek.  A  lévai  helv.  hitv.  evan- 
gelikusok  rombadőlt  templomát  felépíteni  nem  engedik.  Az  ágos- 
taiak  templomát  a  jezsuiták  vették  el.  Kérik  a  királyt,  hogy  az 
1608-iki  törvényeket,  melyek  szerint  a  jezsuiták  fekvő  vagyont 
nem  bírhatnak,  tartsa  épségben, 

7.  Komáromban  evang.  lelkészek  kath.  egyházi  hatóságok 
elé  idéztettek,  tőlük  a  tizenhatod  elvétetett.  Apáca-Szakáloson  a 
lakosok  költségén  épített  templomot  elfoglalták  a  pozsonyi  apá- 
czák.  Heteny,  Bajts,  Udvard  és  Macza  községekből  az  érseki 
javak  felügyelője  (Thomas  Literátus)  űzte  el  a  lelkészeket,  Bál- 
vány-Szakálos  kqzség  templomát  ugyanő  vette  él.  KoUonitsch 
komáromi  kapitány  a  szt-péteri  hitszónokot  elűzte,  a  lakosokat 
erőszakkal  akarta  a  róm.  kath.  hitre  téríteni.  Balog  István,  a 
tatai  őrség  kapitánya,  elűzve  az  evang.  hitszónokot,  katonáit  a  r. 
kath.  hit  felvételére  kényszeríté.  Nagy-Mihályiné  Nagy-Megyeren 
és  Izsépen  (Isup)  kényszeríti  a  lakosokat  a  kath.  lelkész  iránti 
engedelmességre. 

8,  Győrben  a  királyi  őrség  evang.  katonái  nem  kaphattak 
helyet  templomra.  Pattaházán  vettek  maguknak  az  istenitisztelet 
tartására  egy  házat,  de  ez  elvétetett  tőlük  és  a  jezsuitáknak  ada- 
tott. Az  evang.  hitszónok  hivatalának  teljesítésében  a  hatóság 
által  gátoltatik.  A  győri  káptalan  nemes  és  nem  nemes  embernek 
egyaránt  12  császári  arany  bírság  terhe  alatt  megtiltotta,  bármily 
egyházi  ténykedéshez  igénybe  venni  az  evang.  lelkész  közreműkö- 
dését. A  Pattaházán  a  győri  őrség  evangélikus  katonái  számára 
vallási  célokra  végrendeletileg  hagyományozott  két  nemesi  curiát 
is  el  akarja  venni  és  az  istenitiszteletet  meg  akarja  gátolni.  Ugyan- 
azt teszi  Sziget  és  Révfalu  (Reafalu)  lakóival. 

9.  Pozsonyban  Keglevich  Ferencz,  Recse  (Récs?)  város  bir- 
tokosa, a  templomot  elfoglalta.  Az  ó-budai  apácák  Olgya,  Cseke, 
(Tsenke,  Katonánál  XXXII.  43.)  Vajasvatta  és  Kis-Magyar 
községek  nemes  lakóit  megbírságolta tták.  Nagy- Szombat  evang. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  233 

|K)lgáriűnak  az  ország  törvényei  biztosították  a  jogot,  hogy  temp- 
lomukat helyreállítsák.  Dacára  annak,  hogy  ezen  jogot  a  múlt 
soproni  országgyűlés  is  megerősítette,  a  kath.  polgárok  fegyvere- 
sen támadták  meg  az  építőket  és  a  kőműveseknek  halálbüntetés 
terhe  alatt  tiltották  meg  a  munka  folytatását.  Az  ács-munkák 
végzésére  helyet  nem  adtak.  A  várostól  templom-építési  anyagra 
vett  háztól  az  anyagot  elvinni  nem  engedték.  A  céhbeli  evang. 
mestereket  bírságolás  által  akarják  a  kath.  szertartásokban  való 
részvételre  kényszeríteni,  az  ellenszegülőket  a  céhből  kizárják  és 
mesterségük  folytatásában  akadályozzák. 

10.  Nyitráhan  Szakolczán  a  kath.  polgárok  nem  engedik  az 
evang.  imaházát  felépíteni.  Temetőre  való  helyet  sem  adnak  s  az 
evangélikusok  fájdalom  és  szégyennel  kénytelenek  félreeső  helye- 
ken temetni  el  halottaikat.  PálflFy  Katalin  elvette  a  Komjáti-, 
Bossányi  Boldizsár  özvegye  a  suránkai  templomot  s  az  éhez  tar- 
tozott 15  falu  jövedelmét.  A  kalocsai  érsek  Püspökfalva  lakóit  til- 
totta el  a  templomlátogatásától.  Ugyanő  Trencsén  megye  több 
községének  lakóit  erőszakkal  akarta  a  kath.  egyházba  téríteni. 

11.  Nógrádban  Bosnyák  István  püspöknek  és  Balassa  Imre 
özvegyének  templom  foglalásai  ismeretesek. 

Nem  akarják  a  trencséni,  nyitrai  eseteknek,  a  kamara  bir- 
tokában levő  Thurzó-féle  birtokokon  s  a  Dunán  tűi  a  Batthyány 
éíi  Zrínyi  grófok  által  elkövetett  sérelmek  felsorolásával  tovább 
fárasztani.  Hivatkozással  az  evang.  vallás  szabad  gyakorlását 
szabályozó  törvényekre,  a  királynak  atyai  jóindulatától  várják  és 
kérik  az  orvoslást. 

A  különleges  sérelmeknek  ily  módon  történt  felterjesztése 
után  a  személynök  16-án  felszólította  a  rendeket,  hogy  míg  az 
evangélikusok  ügyében  megérkezik  a  kii*ályi  válasz,  állítsák  össze 
a  többi  sérelmeket.  A  nádor  ugyanazt  szorgalmazta.  Az  evangé- 
likusok, küldőik  utasításához  mereven  ragaszkodva,  semmi  más 
tárgyat  nem  akartak  felvenni  a  válasz  megérkezéséig,  nehogy 
valamely  határozat  által  befolyásoltassék  a  király  elhatározása  s 
:ut  is  lehetőnek  tartották,  hogy  a  leiratra  válaszfelíratot  kellend 
készíteniök.  A  király  válaszának  leérkezése  előtt  terjedelmes  fel- 
iratban igyekeztek  a  katholikusok  meggyengíteni  az  evangéliku- 
sok panaszait.  ^)  —  A  királyi  titkos  tanácsban  már  16-án  elké- 
szült a  Lippay  György  cancellárhoz  intézett  leírat. 

A  nádor  17-én  reggeli  9  órára  saját  szállására  hívatta  a  köve- 
teket A  cancellár  a  következő  tartalmú  kir.  leiratot  olvasta  fel. 2) 


^)  Katona  XXXTI.  45—46. 

*>  Pária  decreti   regü   illmo  dno.  Lippay.  .  .  assignati.  .  .   1637. 
Uie  17.  dec.  praelecíi  et  publicati.  —  Lőcsei  levélt. 


234  AZ  1637  — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

Terjeszsze  a  cancellár  az  összes  KK.  és  RR.  elé  a  kérdést; 
vájjon  az,  hogy  az  evangélikus  rendek,  sérelmek  neve  alatt,  egye- 
nesen a  király  elé  terjesztették  panaszaikat,  nem  ellenkezik-e  az 
országgyűlések  régi  szokásaival  ?  —  Megtörténhetnék-e  az  orszáíí 
törvényeinek  s  a  KK.  és  RR.  közös  akarata  és  szavazatának  na- 
gyobb mérvű  megsértése  nélkül  az,  hogy  a  kisebbségnek  panaszait 
a  többség  hozzászólása  nélkül  a  király  intézze  el  ?  Minthogy  a 
király  nem  tartja  az  időt  alkalmasnak  arra,  hogy  azt  újításokra 
vesztegessék,  ha  a  KK.  és  RR.  az  evangélikusok  által  követett 
eljárást  a  régi  szokások  és  törvényektől  eltérőnek  találnák,  közö- 
sen határozzák  el,  mit  kell  ezen  ügyben  tenni.  Meghagyja  a  király 
az  evangélikusok  által  hozzá  felterjesztett  íratnak  nyilvános  fel- 
olvasását, hogy  az  összes  KK.  és  RR.  ismerjék  a  részleges  királyi 
fogadtatás  alkalmával  felmerült  tárgyat. 

A  leírat  átolvasása  után  a  nádor  egyetértésre  és  a  vallási 
kérdés  elejtésére  szólítva  fel  a  rendeket,  elbocsátotta  őket. 

A  kath.  főrendűek  által  fogalmazott  leírat  csak  növelte  az 
evangélikusok  elkeseredését  és  midőn  a  rendek  gyűlésében  a  sze- 
mélynök  a  többi  gravamenek  összeállítását  sürgette ;  ők  határo- 
zottan tudni  akarták,  vájjon  a  felolvasott  leírat  végső  határozata-e 
a  királynak  ?  és  annak  lemásoltatását  követelték.  A  személynök 
átküldött  a  leiratért,  de  a  főrendűek,  minthogy  az  nem  a  rendek- 
hez, hanem  egyenesen  a  cancellárhoz  van  intézve,  azt  kiadni  uem 
akarták. 

A  felvidéki  megyék  követei  a  személynöknek  a  sérelmek 
összeállítását  sürgető  indítványára  kijelentették,  hogy  küldőiktói 
mindnyájan  szigorú  utasításokat  kapván,  mindaddig  nem  fognak 
más  tárgyhoz,  míg  sérelmeik  nem  orvosoltatnak,  vagy  a  királytól 
határozott  parancsot  nem  kapnak  a  vallási  kérdés  elejtésére.  A 
nádor  erre  Jakosits  püspököt,  Illésházy  Gáspár  és  Pálffy  János 
grófokat  azon  megbízással  küldötte  a  rendekhez,  adják  ezeknek 
tudtokra,  hogy  a  főrendűek  nem  ellenzik  a  királyi  leíratnak  lemá- 
soltatását, ha  a  rendek  azután  azonnal  hozzá  fognak  a  többi 
sérelmek  összeállításához.  A  leiratot  a  király  végső  határozatá- 
nak kell  tekinteniök.  Ha  ezt  el  nem  fogadják,  akkor,  —  a  mennyi- 
ben a  király  az  összes  KK.  és  RR.  véleményét  akarja  tudni  — 
általános  szavazásra  bocsáttatik  az  evangélikusok  ügye  s  a  nádor 
a  többségnek  határozatát  fogja  a  király  elé  terjeszteni. 

A  főrendűek  fenyegetése  eltévesztette  a  hatást.  Az  evangé- 
likusok azt  válaszolták,  hogyha  a  kath.  rendek  szavazás  által  akar- 
ják elintézni  a  királyi  leiratot,  azt  maguk  sem  tekintik  végső  ha- 
tározatnak, —  azt  pedig,  hogy  a  sértett  fél  ügyében  a  sértő  bírás- 
kodjék, tűrni  nem  fogják  és  bevárják  a  királynak  a  vallási  ügy 
elejtésére  vonatkozó  határozott  parancsát. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  235 

19-én  hevesebben  újult  meg  a  küzdelem.  Az  evangélikusok 
mereven  ragaszkodtak  határozatukhoz.  A  förendűek  pedig  nyilat- 
kozatot készítettek,   mely  szerint  sajnálkozásukat  fejezve  ki  a 
fölött,  hogy  hiába  való  vitatkozással  már  oly  sok  idő  lett  elvesz- 
tegetve, az  evangélikus  rendeknek  eljárását,  mint  az  országgyű- 
lések régi  szokásaival  ellenkező  eljárást  kárhoztatják  és  elitélik. 
Lippay  cancellárt,  Pálffy  Jánost  és  Wesselényi  Ferenczet  átkiü- 
dotték  felszólítani  a  rendeket  arra,  hogy  ők  is  csatlakozzanak  a 
fentebbi   nyilatkozathoz.  —   A  kath.  rendek   (mint   a  jelentés 
mondja)  kézzel  lábbal  siettek  eleget  tenni  a  felhívásnak.  Az  evan- 
l^elikusok  hevesen   tiltakoztak  az  újítás  vádja  ellen.  Kérték   a 
cüiicellárt,  legyen    közbenjárójuk    a   királynál   s   eszközölje  ki 
annak  végső  határozatát.  Lippay  a  közbenjárást  megígérve  távo- 
zott és  a  főrendüek  nem  sokára  új  üzenetben  értesítették  a  rende- 
ket, hogy  ők  is  bevárják  a  király  határozatát. 

A  deczember  21-én  kelt  királyi  leírat  egészen  a  főrendüek 
iísmert  határozatának  értelmében  van  szerkesztve  s  az  evangéli- 
kusok a  vallási  vita  mellőzésével  a  többi  tárgyak  elintézésére 
utasíttatnak. 

22-én  felolvastatott  a  leírat.  *)  Az  evangélikusok,  mielőtt  a 
további  teendőket  megállapítanák,  mindkét  leiratot  le  akarták 
ínásolni.  Az   ellenkezésről   értesített  nádor  Jakosits   püspököt, 
J^raskovits  Jánost  és  Balogh  Istvánt  átküldve  a  rendekhez,  fel- 
szólította* azokat,  hogy  haladék  nélkül  fogjanak  a  sérelmek  össze- 
*^llítá9ához.  A  katholikusok  készeknek  nyilatkoztak  erre,  de  az 
*^V5iiigelikusok  nem   engedtek.  —  Az  előbbi  küldöttség  Wesse- 
í^iiyi  Perencz    és   Barkóczy    Lászlóval  erősbítve  ment  vissza  a 
*'<3ndekhez.  Az  ellenkezés  által  erélyesebb  fellépésre  ingerelt  fö- 
^"^Tidfiek  nevében   felszólíttattak  a  rendek,    hogy  a  mennyiben  a 
királyi  leiratra  azonnal  határozott  választ  kell  adni,  a  kik  egyet- 
^  Intenek  a  főrendűekkel,  menjenek  át  a  nádor  lakására  és  hozzák 
^^  eg  a  határozatot.  A  személynök,  a  katholikus  követek  és  papok 
^^^oácskozás  nélkül   követték  a  felhívást.  A    magukban   maradt 
^'^angelikusok,  nehogy  lázadással  vádoltassanak,  nemsokára  sziu- 
^On  átmentek.  A  nádor  igen  ingerülten  fogadta  a  követeket.  He- 
^^<i?8  beszédében  összeesküvéssel,  lázadással  vádolta  az  evangeliku- 
^*jkat.  Tudtukra  adva,  hogy  ismeri  a  szakadás  szítóit,  de  hivata- 
*«^s  tekintélyével  meg  fogja  azoknak  törekvéseit  hiúsítani,  meg- 
.^agyja,  hogy  a  sérelmek  összeírása  végett  kiküldött  bizottság  a 
^ÖFetiező  napon  reggeli  8  órakor  fogjon  a  munkához,  ellenkező 
esetben  más  bizottságot  nevez  ki. 


')  Lőcsei  levélt.    >Paria  decreti   2-i.  .  .  .  die   22-a  dec.  .  .  .  pub- 
íúe  perlecti.€ 


236  AZ  163G — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  nádor  kifakadására  Szemére  Pál  válaszolt.  Kijeleutetto, 
liogy  az  evangélikusok  nem  akartak  szakadást  előidézni,  de  nekik 
a  királyi  leiratok  másolatához  joguk  és  arra  szükségük  is  van, 
mert  1.  mindig  szokásban  volt  az,  hogy  a  követek  a  királyi  leira- 
tokat és  az  országgyűlésnek  egyéb  actáit  saját  használatukra  le- 
írják, 2.  mert  küldőiktől  utasításban  kapták^  hogy  a  vallás  ügyé- 
nek rendezése  előtt  semmi  féle  tárgyalásba  ne  bocsátkozzanak, 
(^k  három  héten  át  erőszakolták  az  ügyet  s  nem  az  ő  törekvésü- 
kön műit,  hogy  célt  nem  értek,  de  küldőikkel  szemben  okvetle- 
nül igazolniok  kell  magukat. 

A  nádor  engedett.  Kimondta,  hogy  a  sérelmek  tárgyalásá- 
nak megkezdése  után  nem  fogja  ellenezni  a  leiratoknak  lemá- 
solását. 

Az  evangélikus  rendek  23-án  Hont  megye  követeinek  szál- 
lásán már  reggeli  4  órakor  kezdték  meg  a  tanácskozást.  Elhatá- 
rozták, hogy  a  királyi  leiratokkal  és  a  nádor  parancsával  szem- 
ben nem  tanúsítanak  ugyan  merev  ellenállást,  hozzá  fognak  a 
sérelmek  összeírásához,  de  utasításaikhoz  ragaszkodva,  mindaddig 
megtagadják  a  királyi  propositiók  tárgyalását,  míg  felterjesztett 
sérelmeikre  nem  kapják  meg  a  király  határozatát.  —  Szemere 
Pál  egy  megyei  és  városi  követekből  álló  küldöttség  élén  nyújtotta 
át  ezen  határozatot  a  nádornak,  a  személynöknek  pedig  protesta- 
tio  alakjában  kézbesítették  azt. 

A  nádor  által  kitűzött  órában  végre  megkezdték  a  sérel- 
mek összeírását.  A  Thurzó-féle  jószágok  ügye  megakasztotta  a 
tárgyalást.  A  kath.  rendek  és  a  személynök  semmiképen  sem 
akarták  a  Thurzó-féle  jószágoknak  a  kamara  által  történt  elfog- 
lalását a  sérelmek  közé  bevenni  s  e  fölött  decz.  29-től  1638. 
január  7-éig  vitatkoztak. 

E  közben  az  evangélikus  követek  újra  felvették  a  vallási 
sérelmek  ügyét.  1638.  jan.  2-án  folyamodványt  készítettek  a  király- 
hoz. Farkas  István  és  Dévényi  István  által  felkérették  Puchaim 
cs.  kir.  főkamarást,  hogy  részükre  audientiát  eszközöljön  ki.  A 
folyamodvány  átadásával  Nyáry  Bernátot,  Baka  Perenczet  és 
Kérchy  Istvánt  bízták  meg. 

A  megújult  mozgalomról  értesített  nádor  másnap  felszólí- 
totta Nyáry  Bernátot,  hogy  a  folyamodvány  benyújtásáról  beszélje 
le  az  evangélikus  rendeket ;  mert  —  úgymond  —  a  király  már 
értesítve  van  a  múltkori  protestatióról  és  úgy  tudja,  hogy  az 
evangélikusok  sérelmeire  választ  kell  adnia,  mit  a  többi  sérel- 
mekre adandó  válaszszal  együttesen  meg  is  fog  tenni.  Majd  Sze- 
mere, Barna  és  Zákány  követeket  hívatta  magához,  kik  ugyazon 
üzenetet  hozták.  A  főkamaráshoz  küldött  követek  azon  biztató 
ígérettel  tértek  vissza,  hogy  a  kir.  kihallgatás  közeli  kilátásba 


TÖRTÉNETÉHEZ.  237 

helyeztetett.  Ezen  ígéret  után  már  könnyelműségnek  tekintették 
volna  az  evangélikusok  határozatuktól  elállani.  Nyáry  Bernát, 
Sibrik  István  és  Lipcsey  által  felkérették  a  nádort,  hogy  folyto- 
nos intései  helyett,  melyekkel  csak  késlelteti  a  dolgot,  legyen  köz- 
benjárójuk a  királynál. 

Nyáry  és  társai  január  6-án  benyújtották  a  folyamodást.  ^) 
Ebben  eddigi  eljárásukat  azzal  igazolják,  hogy  gravameneiknek 
külön  benyújtását  a  KK.  és  RR.  többségének  Ítélete  alapján  sem 
tarthatják  törvénytelen  újításnak,  söt  inkább  a  katholikusok  álla- 
nak törvénytelen  téren,  midőn  az  evangélikusok  sérelmeit  a  töb- 
biek közé  felvenni  nem  akarják.  Ezek  okai,  hogy  a  drága  idő  és 
költség  elpazaroltatik,  ellenkezésük  nélkül  már  régen  le  lehetné- 
nek tárgyalva  az  országgyűlés  elé  tűzött  ügyek.  Az  evangélikusok 
már  engedtek  és  hozzá  láttak  a  többi  sérelmek  összeállításához, 
mert  a  király  kegyességétől  ügyüknek  méltányos  elintézését 
reméllik  és  azt  kérik. 

Nyárinak  jan.  6-iki  jelentése  szerint  a  király  szívesen  fogadta 
az  evang.  rendek  újévi  üdvözletét.  A  folyamodást  kegyesen  átvette 
és  megígérte,  hogy  arra  rövid  idő  alatt  választ  ad. 

Az  evangélikusok  ügyének  sikert  ígért  a  nádor  és  a  cancel- 
lár  között  felmerült  viszály.  Ez  utóbbi  ugyanis  az  országtanács- 
tian  sértő  szavakkal  illette  a  nádort,  miért  ez  a  KK.  és  RR.  útján 
akart  magának  elégtételt  szerezni. 

A  rendek  már  január  4-én  felszólaltak  a  nádori  méltóság 
érdekében.  A  nádor  megbízta  Nyáry  Bernátot,  hogy  magán  úton 
tudakozódjék  az  evangélikusoknál,  vájjon  azok  a  cancellárral 
szemben  hajlandók  lesznek-e  öt  támogatni  ?  —  Az  evangélikusok 
O-án  kijelentették,  hogy  ha  a  nádor  törvényes  módon  kérne  elóg- 
téUílt,  nem  mulasztják  el  őt  az  igazságtalan  megtámadtatással 
szemben  védelmezni,  de  saját  kezdeményezésükből  mitsem  tehet- 
nek. 7-én  hosszasabb  tanácskozás  után  arról  értesítették  a  nádort, 
hogy  a  mint  tegnap  sajnálkozásukat  fejezték  ki  a  rajta  elkövetett 
sérelem  fölött,  úgy  ha  a  viszály  kiegyenlítésére  holnapig  nem  talál 
módot,  reájok  biztosan  számíthat.  A  királynak  személyes  beavat- 
kozása azonban  a  rendek  nélkül  egyenlítette  ki  a  viszályt. 

A  sérelmi  bizotteág  7-én  elintézte  a  fiscus  által  lefoglalt 
Thurzó-féle  jószágok  ügyét,  hevévé  azt  a  sérelmek  közé. 

8-án  került  a  sor  a  vallás  ügyére.  Az  evangélikusok  kíván- 
ták, hogy  a  királyhoz  benyújtott  sérelmeik  a  rendek  által  össze- 
állítandó gravamenek  közé  egész  terjedelmükben  vétessenek  föl, 
vagy  legalább  említtessenek  fel.  A  papság  kezdetben  mereven 


*)  Lőcsei  líivélt.  »HunnIlimn  siipplicatio   st.  ct.   onl.   rcf^ni   Evan- 
p'li('oruin.< 


238  AZ  1637 — 38-iKi  püzöünyi  országgyűlés 

ellenkezik.  A  következő  napon  már  enged,  csak  a  ^status  evangr- 
licu8€  elnevezésen  akad  meg.  A  világi  katholikus  követek  a 
»8tatu8*  szó  mellőzésével  egyszerűen  az  ^evangelicorum*  (t.  i. 
gravamina)  kifejezést  akarják  használni.  A  papok  pedig  nem 
akarják  a  protestánsoknak  megengedni  az  ^evangelicus^  elneve- 
zés jogos  használatát,  mert  a  katholikusok  is  ^evajigelicns^-oV. 
A  nádorral  együtt  azt  ajánlják,  hogy  az  evangélikusok  ^angvMti' 
nmn  et  heheticam  confesstonem  prqfitente8€  czímmel  illettessenek. 
—  Az  evangélikusok  megharagudva  a  fölött,  hogy  ők  már  se 
»8fatus^'ók  se  ^evangelicus t-ok  ne  lennének?  —  elhatározták, 
hogy  eddigi  határozataiktól  egy  körömnyire  se  térnek  el  (ne  latuni 
ungvem  discedatur). 

A  vita  ötödik  napján  (jan.  12-én)  Illésházy  Gáspár,  Nyán 
Lajos  és  Bernát  főurak  közreműködése  mellett  megújították 
határozatukat.  *  • 

Az  ugyanazon  napon  tartott  összes  ülésben  Lippay  György 
cancellár,  Draskovits  János,  Sennyey  Sándor,  Wesselényi  Fe- 
rencz  és  Ferencft'y  Lőrincz  a  főrendűek  nevében  felszólították  a 
rendeket,  hogy  az  evangélikusok  által  a  királyhoz  felterjesztett 
folyamodványnak  szíWegét  nyilvánosan  olvastassák  fel.  Annak 
felolvasása  után  kitört  a  vihar.  A  cancellár  elkeseredetten  kelt 
ki  az  evangélikusok  vakmerősége  ellen,  melylyel  a  katholikusokat 
merték  a  tárgyalások  húzása  halasztásával  vádolni.  Ezen  sérel- 
met megtorlandó,  felhívta  a  katholikus  rendeket,  hogy  az  evangt'- 
likusok  sérelmeinek  teljes  mellőzésével  folytassák  a  tárgyalásokat. 

Az  evangélikusok  mereven  ragaszkodtak  az  1608-iki  törvé- 
nyekben, a  régi  szokásban,  a  királyi  decretumokban  és  az  orszáií- 
gyülések  actáiban  gyökerező  »sfatus  pvang^'licus^  elnevezéshez. 
Kijelentették,  hogy  ha  sérelmeik  fel  nem  említtetnél?,  ők  semmi- 
féle további  tárgyalásokba  nem  bocsátkoznak.  Megüzenték  e'it  a 
nádornak,  ki  azonban  a  főrendűekkel  együtt  a  cancellár  által 
indítványozott  határozat  mellett  maradt. 

13-án  reggel  a  főrendűek  a  cancellárt,  Sennyey  Sándort, 
Csáky  Istvánt  és  Barkóczy  Ferenczet  küldöttek  át  a  rendekhez. 
Ezek  fejtegetni  kezdték,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  felvenni 
lehHeflcn,  mert  a  katholikusok  nem  változtathatják  meg  elöhhi 
határozatukat,  —  felesleges,  mert  sérelmeiket  már  felterjesztették 
a  királyhoz,  —  szükség  felen,  mert  a  királyi  leirat  a  vallási  viták 
mellőzésével  rendelte  folytatni  a  tárgyalásokat  s  ebbe  már  az 
evangélikusok  is  beleegyeztek.  Azt  nem  ellenzik  a  katholikusok. 
hogy  az  evangélikusok  »bona  jide  ahsque  omni  frande  et  dohi* 
élhessenek  a  ^status  evangelícus^  elnevezéssel. 

Az  evangélikusok  erre  bizottságot  küldöttek  ki,  felkérni  a 
nádort  és  a   személynököt,  adjanak  nekik  assecuratoriát  arról. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  239 

hogy  a  ^sfatus  evavgelicns^  elnevezést  nem  ellenzik  és  e  miatt 
viszály  többé  nem  fog  elöidéztetni. 

A  küldöttek  eredmény  nélkül  tértek  vissza.  Az  eredményte- 
lenség miatt  boszűs  evangélikusok  14-én  elhatározták,  hogy  többé 
iiem  kérnek  bizonyítványokat,  hanem  a  gravamenek  szövegébe 
elkerűlhetlenűl  bevétetik  a  > status  evangelicust  szavakat.  A  közös 
gyűlésből  értesítették  ezen  határozatukról  a  nádort,  ki  nekik 
azzal  válaszolt,  hogy  ha  a  sérelmeket  összeállító  bizottság  tagjai 
közöl  valaki  meg  nem  jelenik  a  gyűlésben,  annak  helyére  azon- 
nal mást  nevez  ki.  Az  evangélikusok  megjelentek  ugyan,  de  mint- 
hogy a  személynök  nem  engedte  meg,  hogy  sérelmeik  bevétesse- 
nek, végképen  visszavonultak  a  tárgyalásoktól. 

16-án  magához  hívatta  a  nádor  az  összes  KK-at  és  RR-et. 
Az  egybegyűltek  előtt  Trautmannsdorff  gróf  és  Pichelmayer, 
Austria  vicecancellárja,  mint  királyi  biztosok  előadták,  hogy 
a  király  az  ország  jóléte  fölött  való  tanácskozás  végett  hívta  össze 
íi  rendeket,  de  már  hét  hét  óta  az  oi"szágnak  nagy  kárával  és  az 
n  akarata  ellenére  hiába  való  vitatkozással  töltik  az  időt.  Mint- 
hogy ő  felségének  gondjait  az  örökös  tartományok  és  a  német 
hirodalom  ügyei  is  igénylik,  tovább  nem  időzhet  Pozsonyban.  A 
mint  az  országnak  jogait,  kiváltságait  és  szabadalmait  megsérteni 
nem  akarja,  épen  úgy  azt  sem  engedheti  meg,  hogy  valaki  űjítá- 
sok])a  és  a  törvények  magyarázgatásába  bocsátkozzék.  Határo- 
zottan parancsolja,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  teljesen  mel- 
lőzve fogjanak  a  kitűzött  propositiók  tárgyalásához. 

A  királyi  biztos  távozása  után  a  nádor^  az  esztergomi  érsek 
<'s  a  cancellár  minden  szentek  nevére  kérték  a  rendeket,  ne 
•Migedjék  szakadásra  kerülni  a  dolgot,  de  engedelmeskedjenek  a 
király  parancsának. 

A  rendek  házában  nagy  vita  keletkezett  a  fölött :  vájjon  a 
királyi  biztos  a  királynak  végső  határozatát  tudatta-e  az  evangé- 
likusokkal ?  —  Megkérdezték  a  főrendűek  véleményét.  Ezek  és  a 
kíilli.  rendek  a  kir.  biztos  szavait  a  király  végső  határozatának 
tekintették,  mibe  az  evangélikusok  többszöri  üzenetváltás  után 
sem  akartak  belenyugodni.  Kimondották,  hogy  instructióik  elle- 
nére nera  akarván  eljárni,  nem  vesznek  részt  a  tárgyalásokban, 
<le  írnak  küldőiknek,  hogy  vagy  más  követeket  válaszszauak,  vagy 
részükre  küldjenek  új  instructiót.  —  Ennek  hallatára  a  nádor 
úgy  vélekedett,  hogy  máskép  már  nem  lehet  elintézni  a  viszályt, 
mint  ha  az  egész  ügyet  a  király  ítélete  alá  bocsátja  s  az  engedet- 
lenségnek és  szakadásnak  okozóit  feljelenti. 

Mielőtt  ezt  tenné,  18-án  magához  hívatta  az  evangélikuso- 
kat Elmondta,  ho^y  ő  eddigi  magatartása  miatt  már  gyanúsítga- 
tfu'ioknak  van  kitéve ;  kéri  őket,  hagyjanak  fel  a  niakacskodússal 


24U    AZ  163  7 — 3 8-iki  POZSONYI  országgyűlés  történetéhez. 

és  biztosítja  őket,  hogy  ezentúl  sem  a  czimezés  sem  a  vallás  ügyé- 
ben nem  fog  viszály  felmerülni.  Az  evangélikusok  erre  Czobor 
Imre,  Ostrosith  István,  Nyáry  Lajos  és  Bernát  főurak  közremű- 
ködése mellett  írásban  következőleg  válaszoltak:  »MiveI  az 
elmúlt  szombaton  ö  felsége  az  mi  kegyelmes  urunk  verbaiiter 
kegyelmesen  ilyen  formán  méltóztata  az  egész  statusoknak  decla- 
rálni  magát,  hogy  az  mint  minden  rendeket  és  statusokat  meg 
akarja  az  ő  szabadságukban  és  immunitásokban  ő  felsége  meg- 
tartani és  másokkal  is  azokban  megtartatni :  ugy  novitásokat  ő 
Felsége  e  contra  nem  admittálhat.  Mivel  azért  az  ev.  status  sem 
kíván  semmi  újítást,  könyörög  ő  felségének  alázatosan  csak  azoD, 
mivel  az  mi  gravaminaink  in  lege  regni  fundáltatott,  hogy  iuxta 
suam  benignam  oblationem  vigore  2-dae  conditionis  et  aliarum 
constitutionum  super  sublatione  universorum  gravaminum  edita- 
rum  kegyelmesen  toUálja  gravaminainkat  és  az  aránt  resolváini 
méltóztassék  scriptotenus  ő  felsége  magát  kegyelmesen.  Az 
denominatiorúl  való  controversiát  az  mi  illeti,  arrúl  in  contextu 
articulorum  írattassék  egy  articulus  in  hanc  formám  et  senten- 
tiam :  ut  articuli  T.  et  T.  in  negotio  religionis  editi,  conditio  2. 
et  6.  imo  et  articulus  3.  ante  coronationem  anno  1608.  editiis 
una  cum  denominatione,  quoad  distinctionem  religionum  ibidem 
expressa  observatur.c 

A  nádor  ezen  iratot  19-én  a  főpapok  és  főurak  elé  terjesz- 
tette. 20-án  következő  határozatot  közölte  az  evangélikusokkal : 
»1.  Az  szombati  (nagy-szombati)  auditórium  in  concessa  forma 
soproni  végezés  szerint  építessék.  2.  Az  lévai  auditórium  fából 
való  építessék  in  ea  forma  a  mint  vagyon.  3.  Az  ki  patrónus 
maga  szentegyházában  temettessék.  4.  Szakolczaiaknak  temető 
helyek  assignáltassék.  5.  Az  bírságolás  religioért  ne  legyen.* 

Dr.  Demkó  Kálmán. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE  ? 


—  KLSÖ  KÖZIJEMÉNY.  — 


Eddig  inkább  csak  sejtettem,  a  mit  manapság  már  hiszek 
és  vitatok,  hogy  Szerencsnek  egykori  vármegyei  mivoUa  történelmi 
thrbf  és  hogy  Szerencs  vármegye  soha  sem  létezett 

Már  másod  ízben  veszem  tagadóba  Szerencs  vármegyének 
létezését.  Hiába,  a  fát  sem  lehet  egy  csapással  levágni,  főleg  pedig, 
ha  az  a  balvélekedések  oly  megizmosúÜ  bálvány-fája,  mint  a  mi- 
^yen  Szerencsnek  vármegyei  kérdése.  Különben  arra,  hogy  újabb 
felszólalással  siettessem  kidöltét  Szerencs  megyei  dicsősége  fájá- 
nak, leginkább  azon  alkalom  ösztönzött,  hogy  Szerencs  felQl 
imént  vallott  s  jelenleg  indokolt  nézetem  ellenzékre,  mondhat- 
nám, kemény  ellenmondásra  talált  ^) 

Ezen  ellenmondás  után  úgy  vélekedem,  kétszeres  érdekűnek 
ígérkezik  a  fölvett  tétel,  hogy  csakugyan  »volire  Szerencs  vár- 
meyyef ,.. 

ítéletem  szerint,  hogy  e  kérdést  a  végmegoldás  felé  segít- 
sem, nem  szükséges,  legalább  ezúttal  nem,  hogy  a  vitatkozás  elém 
dobott  keztyüjét  érintsem.  Egyelőre  talán  írói  elégtételt  vehetek 
magamnak  már  az  által  is,  ha  csupán  az  állítólagos  megyei  szék- 
helyet és  területét  helyezem  lehető  történeti  világításba. 

Es  a  következendőkben  épen  ezzel  kívánok  foglalkozni. 

Új  vármegyénknek  fölfedezője  nem  más,  mint  a  jó  Nováki 
József  egri  kanonok  ("j*  1827.),  a  ^Memória  dignitatum  ecclesiae 
Agriensis€  kézírati  műnek  fáradhatatlan  szerzője,  ütánna  Baldssy 
Fermcz  történetírónk  érdemesíté  leginkább  magát  Szerencs  körűi. 
A  m.  torténetirodalom  e  részben  őket  vallja  első  auctoroknak,  mihez 
képest  természetesen  ők  a  leghitelesebbek  s  leghívatottabbak  is 


^)  Balássy  Ferencz:  >  Válasz    Kandra  Kabosnak  a  sombolyi  főes- 
peretség  s  a  sárvári    várispánság  és  apátság    kérdésébcQC  >  Századok  < 
I5Í84.  évf.  543.  1. 
SzisAooK.   1885.  III.  FObst.  16 


242  KANDRA  KAB08. 

okát  adni,  hogy  mely  alapon^  miért  kell  hinnünk  Szerencs  v&r- 
megyének  egykori  létezésében  ? 

Tájékoztatás  tekintetében  máshoz,  mint  hozzájok  fordulnom 
nem  lehetett  nekem  sem,  ki  élénk  igazság-érzettel,  azonban  a 
gáncsoskodás  szelleme  nélkül  nyúlok  az  ő  Szerencs  vármegyét 
megteremtő  czikkeikhez,  hogy  azoknak  átaldnos  érveit  és  rész- 
letes adatait  a  történelmi  kritikdnak  próbája  alá  vessem. 

Szerencs  vármegye  legfontosabb  adatai. 

Nem  szeretem  a  fontoskodást ;  vannak  azonban  ünnepélyes 
alkalmak,  midőn  irányelveinkkel  mindjárt  elöljárójában  be  kell 
számolnunk.  S  a  kényszerűségnek  ilyen  pillanatában  érzem  maga- 
mat s  talán  méltán,  mostan  is,  szemben  Szerencs  vármegyével. 

Amint  én  veszem  a  dolgot,  nagyon  sok  kívántatik  ahhoz, 
hogy  egy  kis  ős  világ,  egy  eltűnt  vármegye  fölfedezőjeként  lép- 
hessünk föl.  Az  érveknek,  hogy  többet  ne  mondjak  számban  és 
erőben  arányosaknak  kell  lenniök  első  sorban  az  állítás  merész- 
ségével és  szokatlanságával,  miután  reájuk  nehezedik  a  teher, 
vagyis,  (hogy  a  szemléletet  jobban  megközelítsem)  mert  alapúi 
szolgálnak.  Egy-két  adat  (a  mennyinél  többre  Szerencs  vármegye 
sincsen  építve)  nem  mindig  bír  el  nagy  alkotmányt,  és  semmi 
esetre  sem  akkor,  ha  még  hozzá  azok  nem  is  megdönthetetlen 
érvek,  hanem  csupán  látszólagosak. 

A  történetírónak  ily  esetben  kívánatos,  hogy  ezen  felül 
még  arra  is  gondja  legyen,  miszerint  inkább  kétségbevonhatatlan 
»tényekre,€  mint  megbízhatatlan  »terminologiára,<  és  meg  nem 
csontosodott  műszavakra  támaszkodjék  állításaiban,  miután  attól 
lehet  tartani  és  méltán,  hogy  amely  kifejezéseket  mi  írók  műsza- 
vaknak írunk  elő  a  régi  századok  számára,  nem  kis  szerencsét- 
lenségünkre az  illető  korban  azon  kitételek  még  nem  bírtak  hatá- 
rozott megállapodottsággal  s  nem  bírhattak  eszerint  a  nekik 
tulajdonított  és  velők  születettnek  vélt  bizonyítási  erővel  és  haté- 
konysággal sem. 

Es  ezután  azon,  most  már  fölmerülő  kérdésre :  ha  vájjon 
Szerencs  megye  mivoltának  megalkotói  rendelkeznek-e  elégséges 
meggyőző  (intensiv)  érvekkel,  és  továbbá,  hogy  merész  föltevésök- 
ben  tényekre  támaszkodnak-e  ?  —  bizony  nem  kis  sajnálatomra 
már  bevezetöleg  is  csak  tagadólag  lehet  válaszolnom. 

Az  elsőt :  az  érvek  belértékének  (intensivitásának)  hiányát, 
s  hogy  úgymondjam,  a  zéruson  álló  terőfokátc  illetőleg  azonnal 
nem  szándékom  nyilatkozni :  a  kifogásolhataÜan  történeti  tényeket 
helyettesítő  terminus  technictisok  tekintetében  azonban  akár  nyom- 
ban mindjárt  is  kifejezhetem  aggályaimat. 

Szerencs  vármegye  nemes  képviselőinél  nem  elmtdzhntafbin 


VOLT-E  8ZERSNC8  VÁRMEOTE.  243 

történeti  tények,  hanem  egyesegyedül  holmi  proteus-képfi,  azonban 
csalhaiatíannak  yett  elnevezések  teszik  ki  a  fö-argumentumot 
Nem  történeti  tények,  mondom,  hanem  két  üres  szó :  a  parochia  és 
comitatus  szavak  szolgáltatják  kezökhöz  azon  bűvös  lámpát, 
melynek  segélyével  Szerencs  vármegyét  elénk  varázsolják.  Ok 
ezen  tisztességes  diák  szavakat  elég  erőseknek  tartják  arra, 
hogy  megbírjanak  oly  óriási  alkotmányt,  minő  egy  vármegye. 
Ezen,  különben  nem  jelentőség  nélküli  elnevezéseket  tekintik 
álláspontjuk  sikeres  védelmi  föeszközének  és  Szerencs  vámegye 
bevehetetlen  fellegvárának. 

Van-e  ennyi  erö,  ennyi  jelentőség  a  tisztes  öreg,  diploma- 
ticai  két  szóban?  —  e  kérdésnek  ígéretemhez  képest  azonnal 
utánna  kívánok  nézni. 

S  mi  mondatik  és  mi  tartható  —  kérdem  —  Szerencsnek 
parochiai  (?  vármegyei)  minőségéről  ? . .  Es  jelesen,  miként  véle- 
kednek e  tárgyban  tudósaink  ? . . 

>  1.  IIL  Honorius  pápa  12 17 -heu  kelt  levelében,  melyben 
az  egri  káptalant  a  szerencsi  tizedek  birtokában  megerősíti,  Sze- 
rencset »paroc%ta<-nak  nevezi. 

2.  IL  Endre  egri  püspök  Í27ő-ben  kelt  levelében,  melyben 
az  egri  káptalannak  az  ő  elődje  által  elfoglalt  vagy  elidegenített 
birtokait  visszaadja,  —  Szerencset,  melyben  a  visszaadott  birto- 
koknak egy  része  feküdt,  szinte  >paroc%ta€-nak  nevezi.  Már  pedig 
a  parochia-kitételt  úgy  értelmezik  íróink,  hogy  az  tulajdonképen 
megyét,  provincziát  vagyis  polgári  megyét,  nem  vár- 
ispánságot jelent,*  —  úgymond  a  Szerencset  vármegyének 
hirdető  nyilatkozatok  egyike.  *) 

íróink  értelmezése  szerint  tehát  Szerencs  hajdanában 
polgári  megye  volt,  nem  pedig  vár-ispánság,  vagyis  katona- 
negye. 

Szép  dolog ;  hanem  hát  akkor  mi  lesz  Szerencsből,  ha  az 
találna  bebizonyosodni,  hogy  a  polgári  megyének  se  híre  se  hamva 
a  régiségben,  hanem  minden  a  várispánság  volt ;  ez  volt  minden, 
és  e  szerint  a  parochia  korszakában  még  maga  a  vármegye  is  ?  ') 

Implicite,  tartalmilag  tehát  még  eddig  egy  állásponton 
vagyok  az  ellenvéleménynyel.  Amaz  tagadja,  jól  is  teszi,  hogy 
Szerencs  várispánság  (parochia  castri)  volt,  én  meg  ennek  alap- 
ján állítom,  hogy  nem  volt  vármegye.  Mindkét  állítás  egyet  tar- 
talmaz.és  ugyanazt  fejezi  ki  nézetem  szerint. 

Ámde  az  ellenvélemény  előreláthatólag  elégedetlen  lesz  az 


1)  Balásty  Ferencz:  >Századok€  1884.  évi.  548.  1. 
')  Megye  ?  Várispánság  ?  ?  kérdezhetném  a  tudós  Pauler  Gi/ulá- 
ml.  iSzAzadokc  1882.  évi.  202—222.  11. 

1G» 


244  KANDRA  KAB08. 

osztályrészszel,  melyet  ennek  alapján  Szerencs  részére  kiszolgál- 
tatni hajlandó  yagyok.  Pedig  a  polgári  megyére  értelmezett  paro- 
chiaszó  maga  is  bizonyságom  lehet,  hogy  eljárásom  Szerencs  iránt 
nem  akar  jogfosztogatás  lenni. 

A  parochia  szót  »tulajdonképi  megyérec  ^provinciára  vagyis 
polgári  megyére*  látjuk  értelmezye.  Hol  voltak  ezek?  Ezek  léte- 
zése bebizonyított  dolog-e  ?  Hát  a  parochia  castri  mi  lesz  ? . . 

A  »parochia«  első  sorban  szervezetlen  területet,  olyan 
megye-félét  jelent,  mely  a  >vidék,«  >tájék,*  >kerűlet€  kifejezé- 
sekkel vehető  egyértékűnek.  Parochia  Szerencs  mondható  ez  érte- 
lemben megyének ;  de  akkor  sem  polgári  megyét  jelent,  épen  úgy 
mint  vármegyét,  vagy  egyátalán  szabad  területet  sem. 

A  parochia  inkább  határozatlan  területet,  vidéket  jelent, 
mint  szorosan  összefüggő  igazgatási  területet,  azaz  vármegyét 

A  parochia  kifejezésre  aligha  szabad  új  vármegyéket  épí- 
tenünk, s  így  elfogultság  vala  megyés  várat  építeni  a  pápa 
1217-iki  levelének  ezen  helyére:  decimas  parochie  Sceremcht, 

A  parochia  kifejezés  tartalmilag  sokkal  üresebb,  hogy  sem 
annak  nyomán  Szerencs  körében  egy  róla  nevezett  vármegyét 
búvárolhassunk  és  azt  » eltűnte  vármegyeként  léptethessük  fol. 

Pedig  a  sokat  idézett  kifejezés,  miként  a  kategorikus  idé- 
zetből is  látszik,  eddig  missióval  bírt :  küldetéssel  Szerencset  meg- 
nemesíteni és  egy  jókora  terület  vármegyei  székhelyévé  tenni. 

Különben,  hogy  a  parochia  műszó  (term.  technicus)  mit 
akar  kifejezni,  még  inkább  kivehetjük  név-váUozataiból :  a  későb- 
ben nyomába  lépett  és  helyét  elfoglaló  ^comitatus^  és  ^distridus^ 
vele  rokon  terminológiákból. 

Szerencs  vélt- vármegyének  ugyanis  másik  szilárd  alapkövéül 
a  »comitatus«  szokott  vétetni,  melynek  classicus  voltával  szintén 
meg  kell  ismerkednünk. 

Szerencsnek  vármegyei  vádirata  nem  kis  súlyt  fektet  ugyanis 
a  comitaUis  jelentőségére  és  azt  úgy  tünteti  föl,  mint  Szerencs 
váimegyei  mivoltának  csalhatatlan  bizonyságát. 

»3-or.  Tamás  esztergomi  érsek  —  úgymond  folytatólag  a 
nemes  jogvédelem  —  1317-ben  visszaítélvén  az  egri  káptalannak 
az  egri  pilspökök  dUal  elfoglalt  birtokait  és  tizedeit,  ezen  ítélet- 
levelébem  világosan  megnevezi  Szerencset,  mint  vármegyét,  comi- 
tatust,  megemlítvén  némely  helyeket,  melyek  Szerencs&en^  mint 
comitatus&an  estek,  c 

Tehát  e  szerint  a  comitatus  is  annyi,  mint  a  parochia :  me- 
gye, vármegye,  avagy  miként  az  idézett  helyen  folytatólag  meg- 
jegyezve találom :  »minthogy  ezek  szerint  Szerencs  egyik  oklevél- 


VOLT-E  8ZERENC8  VÁRMEGYE.  245 

ben  parochidnaky  a  másikban    comitaiusnak  van    nevezve :  alig 
lehet  annak  egykori  megyeiségét  kétségbe  vonni,  i) 

Mennyi  meggyőződés  és  mily  tévedés ! 

A  szaktársak  azonnal  észre  fogják  venni,  hogy  itt  ugyan- 
azon hiszékenységről,  ugyanazon  fogalom-zavar  szülte  tévedésről 
van  szó,  melyet  első  kiadása  után  ismerünk  már  is. 

Pedig  nem  vármegyei  zászlaja  Szerencsnek  a  comitatus  fel- 
irata sem ;  kár  lesz  rá  esküdni. 

Azt  látom  itt  föltételezve,  sőt  mi  több :  erősen  hangsúlyozva, 
hogy  a  comitaius  kifejezés  föltétlenül  és  minden  körülmények  közt 
vármegyére  értelmezendő.  Talán,  mondhatnám,  nem  egészen 
helyesen  és  minden  hiba  nélkül.  Ezen  terminológia  körül  ugyanis 
még  nagyobb  megszorítással  és  körültekintéssel  kell  eljárnunk, 
mint  azt  a  ^parochid^-n&l  tevők. 

A  >coinitatus<-t  egyszerűen  csak  vármegyének  venni  majd- 
nem több  a  beszámítás  alá  nem  eső  jóhiszeműségnél ;  mert  hogy 
az  idézetnek  korában  (1317)  e  terminológia  még  nem  volt 
megállapodott  értelmű,  azt  tekintélyes  tudósaink  bizonyítják,  s 
erről  az  okmánytárak  nyomán  könnyű  meggyőződést  szerezni 
magunknak  is. 

Átélte  ugyanis  ezen  műszó  is  a  jelentőség  gyermek-  és  iQú- 
korát,  mielőtt  a  Verhöczy  comitatus-ainak  erőteljes  férfi-korába 
eljuthatott  volna.  És  azon  korszakban,  a  melyre  hivatkozásunk 
esik,  a'comitatus  szó  körülbelül  középkori  ifjú-korában  volt  és 
ebből  magyarázható  jelentőségbeli  ingatagsága,  meg  nem  állapo- 
dottsága  és  értelmének  szétágazása  is. 

ugyanazon  egy  comitatíis  szó  jelent  vár  megy  ét,  jelent  kisebb 
területre  szorított  s  némileg  különálló  hirtokrispánsdgot  és  szolga- 
győröket  ■)  és  jelez  végre  semmi  önállósággal  sem  biró  egyes  járá- 
sokat vagy  kerületeket,  is.  A  comitatus  érteménye  körül  azonban 
talán  mégis  akkor  legbájosabb  eligazodnunk,  mikor  ugyanazon 
szövegben  két  értelemben,  ellentétes  jelentőségben  fordul  elő,  ott 
vármegyét,  emitt  egyszerű  kerületet  jelentvén. 

A  camitatust  minden  körülmények  között  tebát  a  legkevésbbé 
sem  szabad  vármegyével  adnunk  vissza. 

Valóban,  ha  Szerencs  vármegyének  egyik  achilles-sarkáúl 
a  'parochiac  vehető,  a  másikat  a  »comitatus«  fogja  adni.  Oly 
résekre  vezet  mindkettő,  melyeken  át  erőfeszítés  nélkül  hatal- 
munkba keríthetjük  az  argumentumok  nagyon  kis  csapatától 
védett  vármegyei  erődöt. 

Osakhogy  a  fönnérintett  1317-iki  nagypecsétes  levéllel  még 

1)  Baldssf/  Ferencz  >Századok€  1884.  évi.  549.  l. 

')  VídékttnkÖD  ilyen  értelemben  képez  comitatust  Patak. 


246  KAMDRA  RAB08. 

sem  oly  könnyű  elbánnunk,  mint  ahogy  első  tekintetre  látszik, 
vagy  ahogy  az  egykorú  egri  püspökök  elbántak  a  kérdéses  sze- 
rencsi tizedekkel. 

» .  . .  decimas  qnarundam  yillarum  in  comitatibus  UJTar, 
Borsod,  Ung  et  Zerempch  habitarum  etc.«  —  úgymond  az  érseki 
levél  egyik  helye.  Vagyis  Szerencs,  legalább  látszólag,  megyék 
között  jő  elénk ;  következőleg  a  mi  a  többi,  annak  kell  tekinte- 
nünk őt  is.  Hogy  csakugyan  comitatvs,  nyomára  akadunk  ennek 
is.  Valamivel  alább  ugyanis  ez  áll : 

»Ac  in  comitatu  Zerempch  decimas  villarum  (s  következ- 
nek a  faluk  nevei.)  € 

Szóval  vármegyei  mivoltának  sok  látszatát  tárja  elénk  e 
helyütt  Szerencs,  és  én  a  legkevésbé  csodálkozom,  hogy  várme- 
gyévé tették  és  annak  ünneplik  még  folytonosan  egynémely  tudó- 
saink ;  mert  vármegye  marad  az  ezután  is  mind  azok  előtt,  a  kik 
csak  ezen  kiszakított  adatra  támaszkodnak,  és  elmulasztják  Sze- 
rencs egész  helyzetét  figyelmökre  méltatni. 

Annak  látszata,  hogy  Szerencs  vármegye  vala,  való  igaz, 
hogy  megvan ;  a  látszattól  azonban  az  igazságig  sokszor  áthidalha- 
tatlan a  távolság.  ^) 

Mert  miről  is  van  itt  szó? Nem  »tulajdonképÍ€  vagyis  »pol- 
gári  megyéről,*  nem  anjoukori  vármegyei  comitatusról ;  hanem 
majd  »parochia,€  majd  >comitatus€  czím  alatt  a  szerencsi  (káp- 
talani) tized-kerületről,  melynek  régi  jogában  az  egri  káptalant 
III.  Honorius  pápa  megerősítette,  melyhez  a  káptalan  jogát  11. 
Endre  püspök  elismeri  és  melyre  a  kapzsiság  újólag  rátevén  kezét, 
még  sokáig  pörpatvar  tárgyát  képezi.  Ezen  vitás  terűlet  azonban 
megye,  helyesebben  vármegye  semmi  esetre  sem  lehet,  mert  a  vár- 
megyék tizedjoga  a  püspöké,  ki  abból  egyes  kerületeket  enged  át 
káptalanának.  Egész  vármegye  tizedét  káptalan  soha  sem  bírja. 
Es  ehhez  képest  még  az  is  kérdés,  ha  vájjon  itt  az :  in  comüaiSms 

^)  Lehetőleg  minden  jogosult  ellenvetést  megelőzni  kívánván,  kér- 
dhesse tehető,  ha  vájjon  nem  Zemplént  helyettesi  ti-e  itt  Szerencs,  és 
Zemplén  nem  azon  értelemben  mondatik-e  Szerencs  megyének,  a  milyen- 
ben Bihar  mondatik  Telegd,  máskor  meg  Várad  megyének  és  Torontál 
helyett  olvasunk  Becse  vármegyét  ?  Vájjon  nem  ily  értelemben  mondat- 
nék-e Zemplén  Szerencs  vármegyének  ?  Nem !  még  ennyi  előnyt  sem 
vagyok  jogosult  Szerencsnek  elnézni,  mintán  ezen  átruházást  Patak  pri- 
vilégiumául tapasztaljuk.  Még  ily  átvitt  és  Helyettesített  alakban  sem 
engedhető  meg  tehát  Szerencs  vármegye.  De  még  más  tekintetből  sem 
lehet  itt  ilyesmiről  szó,  miután  ily  homályos  helyleírást  magti  az  ügy 
sem  tűr  meg,  t.  i.  az  egri  káptalanra  anuyira  fontos  szóban  forgó 
tizedek  ügye. 


VOLT-E  8ZERBNC8  VÁRMEGYE.  247 

Vjvdr,  Borsod,  Uiig  kitételben  csakugyan  tulajdonképi  megyékről 
van-e  szó,  vagy  csak  megye-részekről,  a  politikai  fölosztástól 
elütő  tized-kerületekről,  vagyis  (ha  szabad  ilyen  kifejezéssel  élnem) 
a  káptalan  ttzed-megyéiröl  f 

Ha  ezt  meg  nem  engedjük,  akkor  azt  kell  vitatnom,  hogy 
itt  részben  vármegyékről,  részben  kerilletekröl  van  szó ;  vagy  Tamás 
érsek  cancelláriáját  kell  pontatlanságáról  vádolnom,  hogy  comi- 
tatusával  tévedésbe  hozta  a  történetírókat,  és  amennyi  hasznot 
hajtott  a  káptalannak  a  48  falunak  visszaitélése  által,  annyi  kárt 
tett  a  tudósoknak  a  tévútra  vezetés  következtében. 

Ha  a  történet-critic^  ítélő  széke  elé  állítanék  az  érdemes 
főpapot,  hogy  vallomását  kivegyük,  ő  -  -  nincs  kétségem  benne  — 
csodálkoznék  az  értelmezés  Áilött  és  az  említett  comitatusokat 
egytől-egyig  kerületeknek  magyarázná  és  vétetné. 

Es  ö  azt  méltán  tehetné ;  mert  egyrészről  Baldssy  Ferencz 
szerint  1317-ben  Szerencs  már  nem  volt  vármegye ;  *)  másrészről 
pedig  a  tekintetben,  hogy  az  egri  káptalan  sem  egész  Abaujt, 
sem  egész  Borsodot,  sem  egész  IJngot  tized-megyékül  nem  bírta, 
két  egri  levéltárral  is  bizonyítani  lehet,  következőleg  pedig  azt  is, 
hogy  itt  szó  sem  lehetvén  vármegyékről,  a  comitatus  itt  nem  is  * 
jelent  többet  kerületnél.  *)  S  végül  e  nevek  nem  is  politikai,  ille- 
tőleg vármegyei,  hanem  csupán  tized-kerületi  nevek,  mely  ha  eset- 
leg összevág  is  a  vármegye  nevével,  mint  legtekintélyesebb  helyi- 
séggel ;  azonban  vele  sohasem  fejez  ki  egyenlő  területet,  miként 
péld.  ezt  Borsodnál  láthatjuk.  ^)  Tovább  azonban  miért  untassam 
ennyire  szUraz  dolgokkal  Szerencs  barátait. 


^)  Balássy;  »Századok€  1884.  évf.  549.  1.  Ugyanő:  'Bartako- 
vics.  Emlékkönyv.  70.1. 

')  Hogy  csupán  néhány  adatot  közöljek  a  méit.  egri  főkáptalan 
magán  levéltárábból  (De  juribuB  capitnli  in  genere   1 6.  sz.) : 

^)  Hogy  ezen  tized-kerületek^  nem  megye-nevek ;  de  sőt  a  politi- 
kai felosztásBal  semmi  összefüggésük,  erre  kitűnő  példával  szolgálhat 
Borsod,  a  mely  mint  a  káptalan  tized-kerülete,  ezután  százudokon  át 
Kü'Borsadnak  neveztetik,  és  sem  az  egykorú  al-  és  fel-  Borsodnak  nem 
felel  meg,  sem  a  későbbi  kerületek  egyikével  sem  esik  össze  névben  és 
területben. 

a)  1327,  A  káptalan  tiltakozik  Csanád  egri  püspök  ellen,  hogy 
tizedeit  lefoglalta :in  districtu  Wywariensi,  Borsodiensí,  Wnghensi 
et  Zerench. 

b)  1338.  Ugyanezekből  Miklós  püspök  ellen.  A  kerületek  ugyan- 
azok. Disirictus  Wyuar,  Borsod,  Zerempch  et  Vngb .  .  . 

c)  136Ő,  A  Csanád  és  Miklós  hibájába  esik  Mihál  egri  püspök  is, 
miért  is  a  protestatiót  ellenébe  is  megteszi  a  káptalan.  Igen  érdekes,  sőt 


248  KANDRA  KAB08. 

Különben  odáig  már  vagyunk,  hogy  jayasolhatom,  miszerint 
amint  Szerencs  mivolta  tekintetében  nem  állapodtunk  m^  a 
famosus  »parocliia<  szónál :  úgy  a  comüatus  szónak  «e  tulajdo- 
nítsunk oly  értelmet,  mely  b&rmi  tekintetben  felfii  állana  a 
:tdÍ8trictu8€  fogalmán. 

Szerencsnek  vármegyei  védői  azon  hiszemben  vannak,  hogy 
comitatus-uk  eltűnő  félben  van  1317-en  túl,  sőt  mint  vármegye 
(comitatus)  már  akkor  is  csak  emlékezetnek  okáért  említtetik. 
Nagyon  tévednek.  Az  folytatja  szerény  pályáját  tovább  is,  nem 
ugyan  mint  vármegye,  ami  soha  sem  volt ;  hanem  mint  dMtrictuis, 
vagyis  mint  az  egri  káptalan  tized-kerülete,  Es  ezen  czímen  még 
lesz  vele  találkozásunk. 

A  régésznek  rósz  néven  vennők,  ha  egy  kőfaragványbéi, 
annak  csupa  durva  alakítása  alapján,  a  messze  előszázadokra, 
vagy  a  szórványos  és  kevésbé  jellemző  töredékekből  mindjárt  a 
monumentális  alkotásra  vonna  következtetést.  A  történetírónak 
sem  adható  a  régésznél  több  engedmény.  Neki  sem  szabad  egyes 
kitételnek  vagy  határozatlan  értékfi  szavaknak  tűlbecset  és  olyan 
értéket  tulajdonítani,  a  mi  meg  nem  illeti.  Nem  szabad  a  főrténdi 
szellemet  a  holt  betűknek,  és  ingatag  terminológiának  föláldozni, 

Szerencs  megye  chronologiai  adatai. 

A  főérveket  komolyan  számba  véve  a  mondottakban,  most 
már  azon  lenne  a  sor,  hogy  a  másodrendű  kérdéseket  méltassuk 
kellő  figyelemre. 

És  ezek  egyike  lehet  mindjárt  eltűnt  vármegyén?  chronolo- 
giája,  vagyis  szereplése  idejének  kimutatása;  mert  tegyük  föl, 
hogy  Szerencs  minden  bizonyságtételem  daczára,  a  vármegyéket 
termő  bűvös  igéknek :  a  parochia  és  comitatus  szavaknak  ereje* 
nél  fogva  csakugyan  vármegye  volt,  avagy  miként  egy  tekintélyes 
írónknál  körülírva  találom:  ^különálló  megye  vagy  területe i) 

A  szerencsi  különálló  terület  vagy  ha  úgy  tetszik:  megyé- 
nek alakulásáról  és  létezéséről  mit  sem  tudunk  1217-ig.  Szerencs 
vitás  múltjának  búvárai  közül  ki  mondja  meg  nekem,  hogy  mikor 
alakúit  és  mi  volt  az  oka  elannyira  kései  föllépésének  ? . . 

Hogy  ezen  »különálló  megye  vagy  területe  honfoglalás- 
korabeli, tehát  ős-szervezetű  lenne  (miként  ezt  vármegyéinkről 
tartom),  azt  körülbelül  elejthetjük,  mint  olyan  tételt,  mely  nem 
igazolható,  s  ki  nem  állja  a  kritikát.  Későbbi  alakulásának 
meg  a  vár-as  Patak  mond  ellent  Mert  Patak  is  volt  ám  valami, 


claBBÍcus  a  jelen  tanulmány  tekintetéből  a  mondott  kerületek  körfilirása : 
comitatus  seu  districtns  Wyuar,  Borsod,  Zerempch   et  Ungh. 
1)  Balássy  Ferencz:  » Századok  €  1884.  évf.  5öO.  1. 


VOLT-E  8ZBRENC8  VÁRHBOTE.  249 

■ 

habár  yármegyei  jelleget  nem  igényel  is  magának,  és  ezen  nálánál 
előkelőbb,  és  a  Zemplénnel,  a  vármegye  főhelyével  versenyző 
Patak  mellett  Szerencsnek  önállósága  alig  indokolható,  sőt  meg 
s^em  engedhető,  ha  csak  föl  nem  teszszttk,  hogy  a  kies  Zemplén  az 
Árpádok  korában  B:pr6  Jiók-vármegyékre  volt  földarabolva. 

Ennyit  koczkáztatni  pedig  még  Szerencs  érdekében  sem 
szabad. 

Sajátlag  azonban  nem  is  az  kifogásom  Szerencs  ellen,  hogy 
hallgatag  bevallani,  ha  ős-szabású  vármegye-e  és  ha  az  nem  lenne, 
mikor  keletkezett?  hanem  inkább  az,  hogy  állitólagos  megvol- 
tának kardban  sem  létezeit* 

Korántsem  ingerelni  kívánom  ezen  kemény  váddal  az  ellen- 
véleményt ;  hanem  csupán  fölrázni  és  körültekintővé  tenni.  Némi 
ösztönre  Szerencs  megye  várának  védőivel  szemben  nekem  magam- 
nak is  szükségem  vagyon. 

Száz  év  áll  előttünk  (1217-1317)  Szerencsnek  állitólagos 
életéből,  és  hogy  ezen  idő  alatt  a  »különálló  megyének  vagy  terfi- 
letnekt  semmi  jelenségével  sem  találkozhatnánk,  azt  alig,ha 
Talónak  hihetné  valaki.  Pedig  nincsen  máskülönben. 

Szerencsnek  függetlenségi  pályáján  az  érdemleges  adatok 
szerint  két  korszak  különböztethető  meg :  az  ő  parochialis-  és 
comüethis-íorsL. 

És  egyik  meddőbb,  mint  a  másik.  Egyikben  sincs  még  csak 
szikrája  sem  annak,  a  minek  látszatával  oly  nagyra  vannak  vár- 
megyei dicsőségének  szóvivői. 

Az  Í2i7-iki  adat  szerint  Szerencs  parochia,  azaz  miként 
mondatik :  létező  vármegye. 

ly.  Béla  1261-hen  kelt  másod-alapító  levelében  mindazon 
Tármegyéket  érinti,  a  melyekben  az  egri  egyház  birtokos  volt 
Ezen  czímen  méltán  várhatnók,  hogy  leszen  Szerencscsel  is  talál- 
kozásunk. De  nem,  a  szerencsi  részeket  is  Zemplén  kezében  lát- 
juk. Péld.^ícív^5r,  mely  127  B-ben  az  »in  comitatu  Zeremchc  rovat- 
ban jő  elő,  IV.  Béla  levelében  Zemplén  vármegyében  fekvőnek 
mondatik.  *) 

Az  1261-ki  kir.  levél  tartalma  Szerencs  vármegye  tekinte- 
tében tehát  nemleges  adatot  rejt  magában  s  annyit  már  is  erősen 
sejtet  velünk,  hogy  Szerencs  megye  vagy  csak  látszat  és  csalódás^ 
vagy  ekkor  még  nem  alakúit  meg  teljesen  s  a  megállapodottság 
stádiumáig  nem  jutott  el  még,  vagy  már  feloszlott. 

Talán  azonban  később  szerencsésebbek  leszünk  abban,  hogy 


^)  .  .  item  villa  Hidvege ....  in  comitatu  de  Zemlen  existen.  s  — 
Fejér.  Cod.  dipl.  IV.  8.  40.  1.  És  vele  szemben.  »/n  parochia  Scerempch 
villás. .  Hidvcg  Pej.  Cod.  dipl.  V.  2.  304.  1. 


250  KANDRA  KAB08. 

a  vármegyék  nemes  versenyében  »önálló  megyénkkel  vagy  terü- 
letünkkel c  találkozhassunk. 

Nézzük  végig  mindjárt  V.  Istvánnak  Í27 i-ben  kelt  >okiia- 
tát,  mely ly el  az  egri  püspökség  jogai  és  kiváltságai  megerősíttet- 
nek, s  mely  e  szerint  nevezetes  arról  is,  hogy  benne  a  püspök- 
ségnek alávetett  minden  vármegye  elő  van  sorolva.  Szinte 
átallom  azonban  bevallani,  mintha  az  hibám  lenne, Sze- 
rencs hiányzik  a  névsorból.  És  csakugyan  hiányzanék  ? . .  Hol 
lappang?. . .  Mely  okból  nem  ád  magáról  életjelt?  A  királyi  író- 
diák véletlenségből  vagy  készakarva  tette-e,  hogy  ki  hagyja? 
mert,  hogy  négy  évre  rá  (1275.)  ismét  'önálló  megye  (parodua), 
az  bizonyos,  legalább  azt  mondják  és  mi  több,  írás  is  van  róla  ^) 

Folytassuk  azonban  jó  remény  fejében  a  nyomozást 

1323'ha,n  Fülöp  nádor-ispán  több  rendbeli  oklevelet  ad  ki 
az  egri  egyház  részére.  A  többi  között  az  egyikben  meghagyja 
Abauj,  Bereg,  Borsod,  Kis-Szolnok,  Ung,  Zaránd,  Heves  és 
Zemplén  megyéknek,  hogy  az  egri  egyházat  a  tizedek  beszedésé- 
nél   támogassák.^)  Szerencs  szokás  szerint  hiányzik   innen  is. 

Pedig  még  akkor  nem  lett  »districtus<,  vagyis  hogy  írói 
nyelven  szóljak :  nem  szfint  meg  })nálló  megye  vagy  terület  lenni, 
miután  csak  néhány  év  választ  el  comitatusságának  föargumen- 
tumától :  Tamás  esztergomi  érsek  levelétől. 

S  ha  Szerencs  |?aroc7wa-korában,  mint  vármegye,  nem  léte- 
zett, vájjon  mozgékony  és  létező-e  comüatvssága  korában  ?  Nem, 
pedig  ezt  tartanám  megye  múltja  arany-korszakának ;  elannyira 
nem,  hogy  még  maguk,  Szerencs  régi  dicsőségének  fölélesztői 
sincsenek  egy  véleményen  abban,  hogy  Szerencs  1317-ben  (mikor 
a  parochidnak  mondott  gyermek-korszakból  a  comitatus  nagy- 
reményű íQú  életkorba  lépett)  valóban  örvendett-e  még  saját 
létének,  avagy  a  comitatus  kifejezés  már  csak  sírírat,  mely  nem  a 
jelenről  beszél  többé,  hanem  a  kétszeresen  homályos  múltról.') 

Nem  szívesen  hagyom  el  Szerencs  ráerőszakolt  múltjának 
ezen  korszakát.  Köznapi  ítélettel  is  könnyfi  belátni,  hogy  ez  a 
hely,  hol  Szerencs  vármegyének  élni  vagy  halni  kell.  Azért  sza- 
bad legyen  még  egyszer  szemügyre  vennem  azt,  nehogy  hazánk 
múltjának  barátait  akaratlanul  túlzásba,  hibába  vigyem. 

13 17 'hen  panaszt  emel  az  egri  káptalan  Tamás  esztergomi 
érsek  primási  ítélőszéke  előtt  Márton  egri  püspök  ellen,  hogy 
ő  és  elődei  bizonyos  tizedeket  elvettek  az  egri  káptalantól  Újvár, 


I)  Pejffr.  Cod.  d.  V.  2.  303—305.  11. 
')  Kiadatlan.  Egri  fők.  mag.  lev.  t. 

«)  Balássy  Ferencz:    »Századok«  1884.   évf.  549.  1.  —  Bartako- 
vice:  Emlékkönyv  70,  1. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE.  251 

Borsod,  TJngh  és  Szerencs  comitatusokban  (in  comitatibus  Vjwar 
Borsod  Vngh  et  Zerempch) ....  és  jelesen  Szerencs  comitatus- 
ban  (ac  in  comitatu  Zerempch)  valami  hét  helységei*)  Az  érsek 
megitéli  a  káptalannak  a  tizedeket  és  ennek  következtében 

1319'heji  Márton  püspök  »vörö8  pecsét«  alatt  elismeri  káp- 
talana  jogát  és  visszaadja  a  tizedeket  »in  comitatibus  Abauyuar 
Borsod,  Zerempch  et  Vnghc  és  a  kérdésese  hét  helységet  in  comi- 
tatu de  Zerempch.  ^) 

Ennyi  és  nem  több  Szerencsnek  comitatussága  alatti  egész 
életjele  és  tevékenysége.  Azonban  ez  ismét  vármegyei  mfiködés-e? 
Van-e  olyan  » eltűnt  vármegye,*  melyet  módunkban  levén  egy 
századon  át  figyelemmel  kísérnünk,  mindig  csupán  tized-ügyben 
lássuk  foglalatosnak  s  hogy  ez  sem  az  6,  hanem  területén  kívül 
eső  tevékenység  legyen,  melynek  ö  csupán  szenvedőleges  tárgya  ? 
Vájjon  az  első  vármegyék  tized-megyék  voltak-e,  vagy  hon- 
védelmiek ?  Elegendő  és  méltó  működés-e  az  egy  vármegyéhez, 
hogy  őt  csak  tized-kérdésekben  szerepeltesse  egy  kitűnő,  de 
vármegye  vezetésére  sem  nem  hívatott,  sem  arra  nem  is  törekvő 
egyházi  testűlet. 

1317-en  túl  Szerencs  megye  megszűntnek  levén  nyilatkoz- 
tatva a  saját  protectorai  által,  vármegyei  mivoltának  kutatása 
alul  fölmentve  érzem  magamat  Es  méltán ;  mert  Szerencs  ezután 
az  iménti  adatokon,  mint  drága  emlékein  élődik  csupán. 

A  jogaira  féltékeny  káptalan  a  fönnebbi  birtokleveleket, 
majd  ezt,  majd  amazt  lemásoltatván,  a  betűhív  eredeti  szöveg  föl- 
éleszti a  comitatus,  sőt  a  parochia  kifejezést ;  azonban  Szerencs 
e  korban  már  nemcsak  a  parochia  terminológiát  élte  túl,  de  a  comi- 
tatust  is,  s  az  önálló  megye  helyébe  önállótlan  terűlet  lépett.  A 
káptalan  újabb  sérelmeit  panaszoló  levelekben  már  réges-régen 
csak  distrietus  de  Szerencs  áll  s  ha  véletlenül  comitatus  siklik  ki 
az  író  diák  tollából,  az  a  Szerencs  vármegyére  már  magában 
is  végzetes  8eu=azaz  igazítással  azonnal  a  saját  értékére  szál- 
líttatik, 8  jő  létre  a :  comitatus  seu  districttts,  melyet  már  alig 
lehetséges  így  adni  vissza :  különálló  terület  vagy  megye. 

A  »di8trictus  Szerencs «  a  régi  területen  s  ugyanazon  jog- 
viszonyok között  mozog,  mint  az  Árpádkori  »parochia,€  vagy  az 
ünnepelt  anjou-előkorszaki  »comitatus.< 

így  zökken  be  lassan  Szerencs  az  őt  megillető  nevezet  kerék- 
vágásába, melyben  aztán  még  századokon  át  békésen  halad. 

Eanpra  Ejibos. 

1)  Fejér  Cod.  dipl.  VHI.  2.  680.  1. 
«)  Fej.  Cod.  dipl.  VHI.  2.  233.  1. 


KÜLÖNFÉLÉK 


KÖRMÖCZBÁNYA  BIRTOKÁNAK   KELETKEZÉSE  S 

FEJLŐDÉSE. 

A  közvélemény  Körmöczbányát  a  felvidék  leggazdagabb 
városának,  tartja  s  meglehet,  hogy  ez  igaz  is. 

A  nagy  birtok  azonban,  mely  Körmöczváros  tulajdonához 
tartozik  s  gazdagságának  alapját  képezi,  keletkezésétől  kezdve 
mai  napig  gyakrabban  változott,  nőtt,  gyarapodott,  mig  elérte 
nagyságának  tetőpontját,  s  azután  megint  csökkent,  épen  úgy, 
mint  ez  más  magánbirtokoknál  szokott  lenni,  mig  a  mai  terje- 
delmét, alakját  nyerte. 

Elmondom  tehát  történetét,  a  mely  566  évet  foglal  magába 
s  hiszem,  hogy  ezáltal  eléggé  érdekes  olvasmányt  nyújtok. 

Ismeretes  a  történelemből,  hogy  az  Arpádházbeli  királyok 
kihalta  után  sok  harcz  támadt  a  királyi  trón  betöltése  miatt,  mig 
utoljára  az  Anjou  házból  származott  Róbert  Károly  foglalta  el 

Ez  azonban  hatalmas  ellenségre  talált  trencséni  Csák 
Mátéban,  ki  ekkor  a  felvidék  tényleges  uralkodója  volt.  Neki 
hódolt  a  nép,  a  németeket  kivéve,  kik  IV.  Béla  által  behívatva, 
még  idegeneknek  érezték  magukat  (a  királyok  tudvalevőleg  ekkor 
még  mindig  vendégeknek  nevezik  őket)  ;  ezek  inkább  hajoltak 
egy  idegen  fejedelemhez.  Azért  azok  a  szászok,  kik  Csák  Máté 
alá  tartoztak,  semlegesek  voltak,  a  többiek  pedig  segítettek 
Róbert  Károlyt 

Ezen  körülményt  jól  ismerve,  Róbert  Károly  igyekezett  a 
német  gyarmatosokat  részére  még  jobban  megnyerni  s  belőlük 
hatalmas  pártot  alakítani,  adván  nékik  különféle  előjogokat  és 
nagy  birtokokat,  a  melyekkel  részben  még  mai  napon  is  bírnak. 

Körmöczbányát  is,  melynek  eredetéről  mitsem  tudunk, 
mely    azonban    már  a  pogány  időben  létezett  ^)    és    valószi- 

^)  A  körmöczi  levéltárban  I.  tomus,  36  fooB,  1  faficiculus,  l.szám 
alatt  levő,  1342  évről  szóló  okmányban  a  körmöczi  kamara  már  mint 
régóta  létező  említtetik. 


KÜLÖNFÉLÉK.  253 

DÜleg  a  tatárok  által  elpusztíttatott,  Róbert  Károly  idejében 
már  a  szászok  lakták,  sőt  akkor  már  virágzó  bányászatuk  ToIt. 
Xem  csoda  tehát,  ha  a  király  figyelmessé  lett  ezen  városra  és  való- 
ban fejedelmileg  megajándékozta  birtokokkal. 

Ez  történt  már  a  rozgonyi  csata  után,  tudniillik  az  1328-ik 
évben,  a  mikor  minden,  két  mértföldön  belül  eső  földet  neki  ado- 
mányozott. 

Ezen  birtoknak  legnagyobb  része  azonban  évek  hosszá  során 
át  parlagon  hevert,  söt  ismeretlenek  voltak  határai  is ;  míg  az 
1360.  évben  a  csepcsényi,  vagyis  tulajdonképen  mútnai  urak  át- 
engedtek nagyobb  kiterjedésű  erdőt  Glaser  Péter  nevű  körmöczi 
polgárnak,  ki  ott  új  gyarmatot  alapított,  mely  utána  Glaserháj- 
nak  Tagyis  Szklenónak  (Turóczmegye)  neveztetett  el,  és  azt  örökös 
bíró  (Erbrichter)  jogczímén  bírta.  Csak  azután,  mikor  ott  az  erdő 
már  kipusztult  és  ezen  példát  követve  1390  évben  a  haji  urak 
hasonlóképen  Újlehotát  vagy  a  mostani  Felső-Stubnya  nevezetű 
községet  alapították,  csak  akkor  kezdett  Körmöczbánya  birtoká- 
nak határai  után  nézni  és  abban  a  hiszemben,  hogy  Szklenó  bir- 
tokain fekszik,  fegyveres  hatalommal  el  is  foglalta. 

A  csepcsényi  urak  egy  része  azonban  a  nagy  múthnai  ura- 
dalom birtokához  jogot  formált  s  azt  gondolta,  hogy  birtokai 
Nyitra,  Bars  és  Zólyom  vármegyékkel  határosak,  miért  is,  nem 
lévén  elég  erejük  fegyveres  megtorlásra,  panaszt  emeltek. 

E  czélból  az  1404.  évben  Körmöczre  jöttek,  a  midőn  Zsig- 
mond király  ott  országos  törvényszéket  tartott,  és  előadták  pana- 
szaikat a  fekete  vasárnap  előtti  szerdán,  névszerint  István,  Gyulá- 
nak, ki  már  ezelőtt  Yladár  melléknevet  kapott,  fia,  továbbá 
Balázs,  Petrovics  Jánosnak  fia  és  Márton  múthnai  Bálintnak  fia, 
oly  módon,  hogy  a  körmöcziek  birtokaikat,  különösen  pedig 
íZsklenar  lehotaya*  nevezetű  községet  fegyveres  hatalommal 
elfoglalták,  miért  is   a    királytól   ezen  birtoknak  visszaadását 


Zsigmond  király  felszólította  a  fekete  vasárnap  utáni  csütör- 
tökön, miszerint  jogaikat  okiratokkal  bizonyítsák. 

Tizenöt  nappal  később  Pozsonyban  ülésezett  az  országos 
törvényszék,  mely  alkalommal  felterjesztették  a  múthnai  urak  az 
1368.  évből  származó  határjárási  oklevelöket  és  hasonlóan  a  kör- 
möcziek is  1328-ban  kelt  adományleveltiket,  minek  következtében 
felhívta  Zsigmond  király  a  tűróczi  monostort,  hogy  két  egyént 
köldjön  ki,  kik  Pál,  báthi  apáttal,  Miklós  altárnokkal  és 
Fábiánnal,  a  királyi  curiának  jegyzőjével  szövetkezve,  szent 
ÍTjörgy  utáni  huszadik  napon  kikutassák,  váljon  Múthna  és  Kör- 
möczbánya közt  létezik-e  két  mértföldnyi  távolság  és  oly  terje- 
delmű lakatlan  terűlet. 


254  KÜLÖNFÉLÉK. 

A  túróczi  monostor,  vagyis  inkább  az  általa  kiküldött  két 
szerzetes  teljesítette  a  király  parancsait  s  beterjesztette  jelentését 
ugyazon  1404.  évi  május  bó  22.  napján,  mely  szerint  Múthnaurai 
Felsö-Turcsek  nevű  községet  is,  honnét  a  király  megbízottjai 
megkezdték  munkálkodásukat  s  mely  Körmöczbányától  alig  fél 
mértföldnyire  esett,  valamint  Alsó-Turcseket  a  nagy-múthnai 
uradalom  kiegészítő  részeinek  és  saját  birtokuknak  tartották.  A 
bizottság  tagjai,  névszerint  a  túróczi  monostor  által  kiküldött 
Miklós  pap,  mint  a  múthnai  nemesek,  s  János,  a  templom  őre,  ^) 
mint  a  körmöczi  polgárok  képviselője,  továbbá  Miklós,  >come8 
capellae  regiae«.  Tamás,  somogyi  apát,  magister  Gallus  de  Zeeeb^ 
annakelőtte  Zólyom  megyének  főispánja,  és  Fábián,  a  királyi 
curia  jegys^ője,  mint  királyi  biztosok,  jelentésükben  nagyon  is 
panaszkodtak,  hogy  a  múthnai  nemesek  és  a  körmöcziek  az  egész 
úton  folytonosan  veszekedtek. 

A  király  ily  módon  czélját  nem  érte,  Garay  Miklósra  bízta 
ez  ügyet. 

Kezdetben  még  Garay  nádor  előtt  sem  tudtak  megegyezni 
a  felek,  míg  végre  a  múthnai  urak  kijelentették,  miszerint  Kör- 
möczé  legyen  a  két  mértföldnyi  terűlet,  a  melyet  Róbert  Károly- 
tól kapott,  kívánták  azonban,  hogy  a  két  mértföld  zsineggel  ki- 
méressék, alapúi  vévén  a  Mosócz  és  Túrócz-Szent-Márton  közötti 
távolságot,  állítván,  hogy  ezen  mezővárosok  egymástól  két  mért- 
földnyi távolságra  feküsznek.  Ebben  Körmöcz  képviselője  is  meg- 
egyezett^ minek  következtében  a  nádor  meghagyta  a  szent  bene- 
deki  monostornak,  hogy  két  tagját  küldje  ki,  kik  Kővári  Pál 
protonotáriussal,  vagy  Szepesy  Simonnal,  avagy  Fokmelléki 
Mihálylyal  és  a  nádori  jegyzőkkel,  valamint  a  peres  felek  kép- 
viselőivel egyesülve,  Szt.  György  után  való  8-ik  napon,  azaz  1405. 
évi  május  hó  2-án  előbb  a  Mosócz  és  Turócz-Szent-Márton  közötti 
távolságot  és  azután  ugyanazt  a  távolságot  Körmöcztől  kezdve 
zsineggel  (funiculo  seu  corda)  kimérjék.  Feltéve,  hogy  Szklenó 
két  mértfölden  túl  esnék,  Múthnához  csatoltassék,  ellenkező  eset- 
ben bárminő  ellentmondás  daczára  a  körmöczieknek  véglegesen 
átadassék.  Egyszersmind  meghagyta  a  nádor,  miszerint  Körmöcz 
és  Múthna  között  állandó  határ  állíttassék. 

Szt.  György  után  a  18-ik  napon  felterjeszté  a  szt-benedeki 
monostor  jelentését  Garay  elé,  melynek  értelmében  két  tagja  Kővári 
Pál  protonotáriussal  együtt  felmérték  zsineggel  Mosócz  és  Turócz- 
Szent-Márton  közt  a  két  mértföldet,  mindig  az  országúton  haladva 
s  azután  Körmöcz  városától  kezdve  s  szintén  a  Turócz  vármegyébe 
vezető  nagyút  mentében  mérve,  megállapították  ugyanazon  távol- 


^)  Váljon  nem  a  szent  sír  lovagja  ?  Szerk. 


különfíelék.  255 

Ságot,  mely  munk&nál  ugy  találták,  hogy  nemcsak  Szklenó,  de  a 
tőle  meglehetős  távolra  esö  Múthna  község,  valamint  más  urak 
(ezekkel  értették  a  haji  grófokat)  birtokai  is  a  két  mértföldön 
belől  fekDsznek,  miért  is  batárt  nem  állítottak,  hanem  egyedül 
Szklenót  adták  át  Körmöcznek,  a  többit  pedig  a  törvényszék  íté- 
letére bízták. 

Ily  eredménynyel  a  múthnai  urak  nem  voltak  megelégedve, 
daczára  annak,  a  nádor  megerősité  a  bizottság  eljárását  és  Szkle- 
nót egész  határával  együtt  odaítélte  Körmöcznek,  minthogy  ezen 
terűlet  akkor  még  lakatlan  volt,  midőn  Róbert  Károly  a  két  mért- 
földnyi birtokot  Körmöcznek  adományozta. 

Ezen  felmérés  rósz  szolgálatot  tett  a  haji  grófoknak  is, 
mert  a  múthnai  urak  által  javaslatba  hozott  zsineg  megmutatta, 
miszerint  Felsö-Stubnya  is  két  mértföldön  belül  esik. 

A  körmöcziek  csakugyan  nem  is  késtek,  hanem  ezen  körül- 
ményt felhasználva,  panaszt  emeltek  Oaray  előtt  Péter,  haji 
Moczkos  fia  ellen,  miképen  nem  régiben  a  körmöczi  birtokon 
^Neustnbc  nevezetű  községet  alapított  és  erdeit  rontja,  miért  is 
kérték,  miszerint  ezen  új  gyarmat  Körmöcznek  átadassék  és 
Péternek  az  erdők  pusztítása,  valamint  használata  megtiltassék. 

Garay  ennek  következtében  Pál  protonotáriust  két  szent- 
benedeki  szerzetes  kíséretében  a  haji  grófhoz  küldte,  s  ezek 
által  megparancsolta,  hogy  adja  ki  Körmöcznek  Felső-Stubnyát 
és  határát. 

Péter  nem  tudván  sokáig  ellentállani,  kénytelen  volt  a  kör- 
möcziek kivánatát  teljesíteni,  mire  Körmöcz  Felsőstubnya  északi 
határán  mély  árkot  ásatott  Túrócz  vármegyén  keresztül.  Ezen 
régi  határ  nyomai  Felső-  és  Alsó-Stubnya  közt  még  ma  is  lát- 
hatók, valamint  a  múthnai  erdő  és  a  pozseháji  puszta  között  is. 
Hatóságilag  a  felsőstubnyai  terület  csakis  1407.  évben  és  pedig 
húsvét  után  a  nyolczadik  napon  adatott  át  znioi  János,  a  templom 
öre,  Béla,  a  monostor  jegyzője,  valamint  Kővári  Pál,  a  királyi 
curia  főjegyzője  által  és  annak  határa  a  haji  urak,  Miklós,  János 
és  Mihály,  Péter  fiai,  valamint  a  körmöczi  kiküldöttek  jelenlété- 
ben kijelöltetett. 

így  lett  a  körmöczi  birtok  legelőször  határolva. 

A  múthnai  urak  csakugyan  nem  voltak  megelégedve  Garay 
ítéletével  s  felebbeztek  a  kii^lyhoz;  Zsigmond  király  azonban 
már  1406.  évi  február  6-án  megerősítette  ez  ítéletet. 

Eme  perek  befejeztével  birtokolta  Körmöcz  a  körmöczi 
határt,  (melynek  kiegészítő  részei  voltak  akkoriban  a  mostani 
veteiiiiki,  blaufuszi  és  jánoshegyi  határok),  valamint  a  felsőtur- 
cseki,  az  alsóturcseki,  a  szklenói  és  felsőstubnyai  határokat  képező 
területeket  is. 


256  KÜLÖNFÉLÉK. 

Az  1858.  évben  történt  katastrális  felmérés  szerint  tesz  a 
körmöczi  és  a  veterneki  határ  7498«/i6  h.,  a  blaufuszi  1878»/ie 
h.,  a  jánoshegyi  1341*<*/ie  h.,  a  felsőturcseki  7082'/ie  L,  az  alsó- 
turcseki  2139^^/ie  h.,  a  szklenói  7055  h.  és  a  felsőstubnyai  határ 
5480^ /le  katasztrális  holdat.  Az  egész  körmöczi  fekvő  birtok 
tehát  képezett  32483«/i6  holdnyi  (1  hold  =  1600  négyszög  öllel) 
terűletet,  a  mi  8^/4  négyszög  mértfolddel  egyenlő. 

Ezen  birtokon  kivűl  Körmöcznek  akkoriban  sok  pénze  is 
volt,  a  mi  öt  királyi  bankárrá  tette.  így  az  1389.  évben  jiüius 
7-én  Zsigmond  királynak  1000  darab  aranyát  kölcsönözött,  mivel 
a  király  ugyanazon  hö  26-éig  nagyobb  hadat  akart  felállitani  s  a 
hűtlen  bosnya  bán,  valamint  más  felkelők  ellen  vezetni ;  legalább 
azt  irta  Körmöcznek  a  lipcsei  várból. 

Ily  kölcsönre  gyakrabban  volt  szüksége  a  királynak;  sót 
más  városoktól  kölcsönzött  összegeket  nem  tudván  visszafizetnii 
felkérte  Zsigmond  király  Körmöczöt,  hogy  helyette  fizessen.  így 
történt  az  1423  és  1424ik  évben  is,  a  mikor  Körmöcz  a  király 
adósságát  Libetbányának  megfizette,  sőt  a  távoleső,  dalmátországi 
Zárának  is  a  királynak  kölcsönzött  pénzt  megtérítette.  Ekkor 
Zsigmond  9000  darab  aranyon  felül  tartozott  Körmöcznek. 

Ily  királyi  gazdálkodás  új  alkalmat  nyújtott  a  körmöczi 
fekvő  birtok  szaporítására,  mert  a  körmöcziek  ezen  körülményt 
ügyesen  felhasználván,  midőn  a  király  adósságát  fizetni  már  nem 
tudta,  zálogot  kértek,  a  mit  1429-ben  meg  is  kaptak  és  pedig 
Konosó,  Lúcska,  Homávesz  és  Sváb  falvakat,  melyek  eddig  mint 
királyi  birtok  a  körmöczi  kamarához  tartoztak.  E  négy  határ 
átadásával  megbízta  a  király  a  szent-benedeki  monostort  és  Bad- 
vánszky  Jánost,  Péter  fiát. 

A  kataszteri  felmérés  szerint  tesz  a  konossói  határ  4075  h., 
a  lúcskai  1454^^/ie  h.,  a  homáveszi  594^/ie  h.  és  a  svábi  határ 
457 ^/le  holdat.  A  körmöczi  fekvő  birtok  szaporodott  tehát  ezáltal 
6581  ^,ie  katasztrális  holddal,  vagyis  több  mint  egy  fél  négyszög 
mértfölddel. 

Azon  oklevélből,  melyet  a  szt.  beuediki  monostor  ez  alka- 
lommal Körmöcznek  kiadott,  látható,  hogy  Körmöcz  az  elébb 
említett  négy  falut  csak  addig  bírhatta  s  használhatta,  mlg  a 
király  vagy  utódai  ki  nem  váltják,  de  ez  sohasem  történt  és  ennek 
következtében  a  négy  falu  legújabb  időig  a  körmöcziek  birtoká- 
ban maradt. 

Az  eddig  emiitett  fekvőségeken  kívül  bírt  Körmöczbánya 
még  nagy  kiterjedésű  bányákkal,  a  melyek  különösen  a  XIY. 
században  virágoztak  és  valamint  a  várost,  úgy  lakosait  is  gaz- 
daggá tették. 

Nem  szabad  elfelejtenünk,  hogy  nemcsak  az  említett  köz- 


KÜLÖNFÉLÉK.  257 

ségek  fekvöségei,  hanem  lakosai  is  feltétlenfil  Körmöczhöz  tar- 
toztak, mint  alattvalók,  és  ezek  képezték  a  birtok  védelmére  gyak- 
ran szükséges  karhatalmat  és  békés  időben  nem  csekély  munka- 
erőt, mely  e  város  gazdagságát  nagy  mérvben  szaporította. 

Azonban  a  körmöczi  ingatlan  vagyon  nagyobbodásának 
gátot  vetettek  a  huszita  háborúk,  a  melyek  Körmöcznek  is  sok  és 
súlyos  költségbe  kerültek  és  a  bányászat  apadását,  valamint  az 
ezzel  mindig  karöltve  járó  elszegényedést  okozták. 

Epén  úgy,  mint  akármelyik  egyénnek  hosszabb,  fárasztó 
iDunka  után  kifogy  az  ereje  s  pihennie  kell,  épen  úgy  találjuk 
Eörmöczbányát  a  huszita  mozgalmak  után  teljes  tétlenségben 
több  évtizeden  át.  Csakis  a  XV.  század  vége  felé  nyílt  megint 
alkalma  Körmöcznek  ingatlan  vagyonának  szaporítására, 

A  haji  grófok  családja  ugyanis  ekkor  már  kihaló  félben 
volt,  mert  az  egyik,  Antal,  szerzetes  volt  a  túróczi  vagyis  znioi 
monostorban,  a  másik  pedig,  János,  gyermektelen ;  a  családnak 
harmadik  sarjadéka,  Borbála,  Zorkóczi  Gyulának  neje  nem  volt 
többé  a  haji  név  képviselője. 

A  haji  uradalom  tőszomszédságban  lévén  a  körmöczivel,  nem 
C8oda,  hogy  Körmöcz  minden  erővel  megszerezni  akarta. 

E  czélból  szerződést  kötött  Jánossal,  melynek  értelmében 
János  haláláig  Körmöcztől  hetenkint  egy  aranyat  kapott  s  ezért 
kötelezte  magát,  hogy  birtokait  halála  után  Körmöcznek  ha- 
gyományozza. 

Ezen  szerződés  megkötésére  Jánost  azon  körülmény  bírta, 
bogy  Antal  már  azelőtt  kötött  szerződést  Majthényi  Mihálylyal, 
mely  szerint  egymást  testvérül  fogadták  s  nyilvánították,  kikötve 
egyszersmind,  hogy  az,  a  ki  tovább  él,  örökölje  az  elébb  meg- 
baltnak  összes  birtokait. 

Beatrix  királyné  is  belekeveredett  a  haji  uradalom  meg- 
szeraésébe,  miért  is  1489-ben  kiadta  a  parancsot  Saider  Péter, 
kamarai  főgrófnak,  hogy  Majthényi  Mihálynak  azon  300  aranyat 
fizesse  ki,  mely  pénzen  Antal  és  Jánosnak  birtokai  zálogban  vol- 
tak ugyanazon  Majthényi  Mihálynál.  János  részét  1490-beu 
elajándékozta  nagy-luchei  Dóczy  Orbán,  egri  püspöknek  és  kan- 
czellárjának,  valamint  testvéreinek,  egyrészt  pedig  a  királyné  tár- 
nokának Pöstényi  Oláh  Márknak. 

így  tehát  a  haji  grófok  kihalta  után,  sőt  még  Jánosnak,  ki 
csak  az  1493.  évben  halt  meg,  életében  kezdődött  a  harcz  a  haji 
uradalom  fölött  Körmöcz,  Majthényi,  a  Dóczyak  vagyis  Lipcseyek, 
és  Oláh  Márk  között. 

Nem  tartozik  ide  mindazon  személyek  és  családok  felsorolása, 
kik  ezután  a  haji  uradalmat  birtokolták,  elég  lesz,   ha  megemlit- 

SzAZADOK.    1885.    III.  FÜZET.  17 


258  KÜLÖNFÉLÉK. 

jük,  hogy  a  különféle  panaszok,  perek  és  harczok  ezen  uradalom 
miatt  több  mint  negyven  esztendeig  tartottak. 

Utolsó,  ki  a  haji  uradalmat  karhatalommal  elfoglalta, 
Osztrosith  Miklós  volt  és  midőn  utoljára  Ferdinánd  király  az 
1536.  évben  öt  is  kitiltotta  Hájból,  az  egész  uradalmat  megkapta 
Körmöczbánya  és  pedig  főleg  azért,  mert  a  lefolyt  háborúban 
mindig  híven  a  királylyal  tartott. 

A  Dóczyak  és  Körmöcz  közti  egyenetlenségeknek  Kör- 
möcz  az  által  vetett  véget,  hogy  a  Dóczay aknák  1000  darab 
aranyat  fizetett 

A  haji  uradalom  megszerzésével  a  körmöczi  fekvő  birtok 
Háj  és  e  határnak  kiegészítő  részével  Stubnyaf&rdőben  1929  h., 
a  csremosnoi  határban  2754''/ie  h.  és  az  alsótubnyai  határban 
2722"/i6  h,,  összesen  tehát  7406*/ifl  holddal  növekedett. 

A  XVI.  század  derekán  bírta  Körmöcz  a  Túrócz  várme- 
gyében fekvő  Károlyfalvát  is,  de  miképen  jutott  ahhoz,  nincs 
nyoma  a  körmöczi  levéltárban. 

Ezen  községet  azonban  már  az  1567.  évben  Rubigall  Pál- 
nak és  nejének  Sárának  eladta  600  aranyért,  mert  Körmöcz 
részint  a  bányászat  ujabb  hanyatlása,  részint  a  folytonos  harczok 
és  részint  az  1 560.  évben  kitört  nagy  tűzvész  miatt,  mely  a  város- 
nak majdnem  kétharmadrészét  elhamvasztá  s  a  templomokkal  és 
a  régi  várral  együtt  megsemmisíté,  igen  nagy  Ínségbe  jutott.  ^) 

Daczára  annak,  el  nem  mulasztott  semmi  alkalmat  birto- 
kai nagyobbitására.  Ha  azt  nem  is  emlitenők,  hogy  Körmöcz 
egészen  a  tizenhatodik  század  második  feléig  a  már  felsorolt 
fekvőségeken  kívül  még  számos  szőlőkerttel  is  bírt  Hont  és 
Barsmegyében,  melyeket  azonban  a  török  közeledte  miatt  e  szá- 
zadnak vége  felé  eladott,  még  sem  szabad  elhallgatnunk,  hogy  e 
város  a  tizenhetedik  században  a  csepcsényi  nemeseknek  ban- 
kárja, kik  a  felvett  kölcsönökért  darabonként  zálogba  adták  birto- 
kaikat, úgy,  hogy  a  tizenhetedik  század  végével  s  a  tizennyolcza- 
dik  kezdetével  majdnem  egész  Kis-  és  Nagy-Gsepcsén  Körmöcz 
városé  volt.  Ezt  tanúsítja  legalább  a  három  vaskos  kötet,  melybe 
ez  elzálogolt  birtokok  bejegyeztettek. 

Ez  által  elérte  a  körmöczi  birtok  tetőpontját,  mert  kiterje- 
dése a  kiscsepcsényi  (452  h.)  és  a  nagycsepcsényi  (1205'/i«  h) 
határokkal  együtt  48.127io/ifl  katasztrális  holdat,  vagyis  4*81 
négyszögmértföldet  tett. 

^)  Az  erre  vonatkozó  eladási  szerződés  egyik  másolatára  fel- 
jegyezték a  körmöcziek :  »MÍBera  ci vitás  propter  fatale  incendiom  et 
militem  Bubsidiarium  suis  samptibus  intertentum  ne  fodinae  pereant 
Karolfalvam  Bubigallis  vendere  coacta.c 


kOi^önfélék.  259 

A  körmöczi  uradalom  azonban  nem  maradt  sokáig  teljes 
épségében,  mert  a  csepcsényiek  1720 — 1727.  közt  kiváltották  bir- 
tokaik legnagyobb  részét,  Körmöcz  csak  egy  vendéglőt  tartván 
meg  magának,  melyet  1871-ben  eladott. 

Ilyképen  leolvadt  a  körmöczi  uradalom  46.741^/ie  katasz- 
trális holdra,  a  mely  terjedelmét  1848-ig  megtartotta. 

Legyen  szabad  azonban  ehelyütt  még  említenünk,  hogy  a  bá- 
nyatelepeket és  számos  épületet,  melyek  az  ingatlan  birtok  kiegé- 
szítő részét  képezték  és  mai  nap  is  képezik  és  melyekkel  Kör- 
möczbánya  mindig  birt,  azért  nem  soroltuk  fel,  hogy  hosszadalma- 
sak ne  legyünk,  bár  ezek  is  ide  tartoznának. 

Az  1848-ik  év  nagy  változást  hozott  be  a  körmöczi  fekvő 
birtokba,  mert  a  jobbágyság  megszűntével  a  földeknek  igen 
tetemes  része  a  törvény  által  a  volt  alattvalóknak  kiadatni  ren- 
deltetett 

Ennek  következtében  Körmöczbánya  volt  jobbágyainak 
összesen  19.256"/i«  kai  holdat  osztott  ki  s  így  a  városnak  csakis 
25.322^^/16  katasztrális  holdnyi  terület  maradt,  melyből  az 
1880.  évben  létrejött  erdőegyezség  szerint  még  6000  katasztrális 
holdat  engedett  át  a  kincstárnak. 

A  jobbágyainak  kiadott  fekvőségekért  kapott  Körmöcz- 
bánya az  államtól  94.624  frt  22\^2  krt  foldtehermentesitési  köt- 
vényekben és  122.446  firt  40  krt  részint  készpénzben  és  részint 
értékpapírokban. 

Éz  ugyan  szép  összeg,  de  mindamellett  nem  elégséges  az 
elveszett  fekvőségek  pótlására  és  pedig  már  azért  sem,  mert  a 
]^m  forgandó  és  ezen  sajátságánál  fogva  nem  oly  tartós,  mint  az 
ingatlan  birtok. 

A  körmöczi  uradalom  némi  nagyobbodására  szolgált  Pozse- 
háj  pusztának  megvétele  1881-ben,  mely  a  többi  körmöczi  birtok- 
kal határos  810  katasztrális  holdnyi  puszta,  az  említett  évben 
30.000  forintért  örök  áron  megszereztetett. 

Ezen  legújabb  szerzeménynyel  együtt  tesz  mai  nap  a  kör- 
möczi ingatlan  birtok  21.132^^/ie  katasztrális  holdat,  legnagyobb 
részben  erdőséget,  azon  kivűl  a  kisebb  nagyobb  épületek  szá- 
ma 185. 

Körmöcznek  mostani  ingó  vagyona  pedig  áll  főleg  korcsma- 
regálé  jogból  16  községben,  malomregále  jogból  9  községben  (12 
malommal),  valamint  a  vadászati  s  halászati  jogból  az  összes,  az 
uradalomhoz  tartozó  erdőkben  és  vizekben. 

E  vagyonnak  összes  bevétele  tett  az  1881.  évben  121.833 
frt  21  krt  o.  é. 

Kki2kó  Pál. 


17* 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  magyar  törvényhatóságok  jogszabályainak  gyűjteménye.   Összegyűjtöttek 

Dr.  Kolosvári  J.  éa  Dr.  Óvári   Kelemen.   /.  kőt.  Az  erdélyi  törvényhatú- 

Ságok  jogszabályai.  Kiadja  a  M.  T.  Akadémia.  1886.  XLIX+539  1. 

» A  megyék  statútumait  gyűjteni  —  monda  Wenzel  Gusz- 
táv —  és  tárgyilag  rendezve  feldolgozni,  a  magyar  jogtudomány 
szempontjából  érdekes  feladat  volna.  Eddig,  mint  látszik,  erre 
sehol  sem  történtek  még  készületek. «  i)  Valahára  tárgytalanná 
kezd  válni  veterán  tudósunk  e  régi  panasza.  Az  előttünk  fekvő 
kötet  —  a  Corpus  Statutorum  Hungáriáé  municipalium  elseje  — 
azon  erdélyi  törvényhatósági  jogszabályokat  tartalmazza,  melyek 
a  XV.— XVIII.  évszázadok  közti  időből  reánk  maradtak.  Koránt- 
sem mondhatni  e  gyűjteményt  teljesnek.  Ellenkezőleg,  mi  azt 
hisszük,  hogy  az  e  testes  kötetben  foglalt  statútumok  csak  kis 
töredékét  képezik  azoknak,  melyeket  az  erdélyi  municipiumok 
azon  hosszú  négy  század  alatt  hoztak,  melyek  ép  a  municipalis 
élet  kifejezésére  a  legkedvezőbbek  voltak.  Az  ilynemű  vállalatok- 
nak természetében  fekszik  azonban,  hogy  mindjárt  kezdetben  az 
anyagi  teljesség  el  nem  érhető.  Ne  formáljunk  tehát  szemrehá- 
nyást azért,  hogy  Kolosvári  és  Óvári  urak  mindent  nem  közöltek, 
mert  hiszen  mindent  megtalálni  lehetetlen.  Azon  körfilipénjt 
azonban  már  nem  hagyhatjuk  észrevétlenül,  hogy  ők  nyomtatiis- 
ban  megjelent,  olykor  igen  nevezetes  statútumokról  megfele<l- 
kéznek.  így  teszem  azon  12  igen  érdekes  nagyszebeni  statútum 
közül,  melyeket  a  nem  rég  elhunyt  Seivert  egy  külön  gyűjtemény- 
ben kiadott,  ^)  csupán  csak  az  156ő-iki  van  a  Corpus  Statuto- 
rumba  felvéve  (537 — 539. 11.) ;  ez  is  számos  orthographiai  különb- 
séggel. Az  1463.,  1545.,  1565.,  1581.,  1597.,  1615.,  1625.,  163V4.. 
1676.,  1677.  években  keltek  meg  sincsenek  említve.  E  mulasztás 
annál  sajnálatosabb,  hogy  ez  említett  statútumok  válogatott  fontos- 
ságúak ;  az  ily  hiányok   pedig  oly  természetűek,   hogy  a  Corpus 


^)  A  magyar  magánjog  rendszere.  2-ik  kiad.  I.  köt.  125.  1. 
2j  Heruiannstádter  Lokál.  Siatutcn.  N.Szcbcn  18G9.  tí6.  Inp. 


TÖRTÉNETI  mODALOM.  261 

Statutorum  hasznavehetőségét  némileg  csökkenthetik.  De  ilynemű 
mulasztások  korántsem  gátolhatják  meg,  hogy  mindenki,  ki  azon 
fáradságot  és  szorgalmat  méltányolni  tudja,  melyet  egy  ily  nagy- 
szabású vállalat  létesítése  megkövetel,,  a  legnagyobb  elismeréssel 
ne  elégedjék  meg  azzal  is,  mit  K.  és  O.  urak  e  kötetben  nyújta- 
nak, és  ne  várja  érdekkel  e  publicatio  folytatását 

A  statútumok  fogalma  alatt  nem  értették  a  múlt  századok 
ugyanazt,  mint  napjaink  közjoga.  Nevezetesen  nem  különböztet- 
ték meg  oly  élesen  a  törvénytől.  Hiszen  ez  utóbbinak  értelme  is 
szélesebb  körű  volt.  A  határvonalaknak  kevéssé  szigorú  meg- 
különböztetése azonban  többé  kevésbé  Európaszerte  létezett,  és 
annál  érthetőbb,  mert  mindkettőnek,  úgy  a  törvénynek,  mint  a 
statútumnak  nemcsak  hatálya,  hanem  czélja  is  egy  és  ugyanaz,  a 
mennyiben  mindketten  az  állam  igényeit  formulázzák  a  társada- 
lommal szemben,  és  viszont  a  társadalmét  az  államhatalom  irá- 
nyában. Csakhogy  míg  a  törvényeket  hazai  alkotmányjogunk 
felfogása  szerint  az  országgyűlés  és  a  megkoronázott  király  hozza, 
és  érvényük  —  ha  csak  az^ellenkezője  kimondva  nincs  —  az 
egész  országra  kiterjed,  addi^  statútumot  a  törvényhatóság  ille- 
tékes közege  hozza,  az  csak  az  illető  törvényhatóság  területén 
bír  kötelező  érvénynyel,  és  mindig  csak  azon  feltétel  alatt,  hogy 
beleillik  a  fennálló  törvények  keretébe.  ^)  Tényleg  azonban,  mint 
ismeretes,  hozattak  úgy  törvények,  mint  statútumok,  a  formai  kel- 
lékek megvetésével.  Tudjuk  ugyanis,  hogy  vannak  úgy  magyaror- 
szági, mint  erdélyi  tövényeink,  melyek  kötelező  ereje  ellen  senki 
soha  ifel  nem  szólalt,  holott  azokat  nem  hozta  az  országnak  minden 
erre  illetékes  közege.  Hiszen  a  XVI.  sz.  végéig  nem  egyszer  esett 
meg,  hogy  törvényeink  (tényleges)  érvénye  azon  párt  hatalmi 
állásától  függött,  mely  azokat  hozta.  A  törvények  hozatalánál  az- 
előtt egyátalában  nem  fektettek  oly  nagy  súlyt  az  alaki  kellékekre, 
mint  a  mai  »alkotmányos  közjogok,^  melyek  mindannyian  az  az- 
óta uralomra  jutott  absolutismus  elleni  reactio  szülöttei  lévén, 
féltékenyen  vigyáznak  arra,  hogy  az  alaki  kellékek,  mint  mindmeg- 
annyi alkotmány  biztosítékok  megtartassanak,  és  hogy  a  törvény- 
hozásra jogosultaknak  befolyása  teljes  legyen. 

A  XVL  és  XVII.  századbeli  országgyűlésekről  az  ottani 
állapotok  egy  alapos  ismerője  egy  méltán  híres  értekezésben  már 
évek  előtt  így  nyilatkozott :  »Az  országgyűlés  szerkezete  rendezve 


^)  A  statútumnak  a  törvény  alá  rendeltségét  mindenütt  és  minden- 
kor elismerték.  » .  .  .  értvén,  hogy  lez  communis  plus  semper  valeat 
iflunicipali  —  mond  az  1578.  certi  articuli  civit.  Coloswar  —  mi  is  kik 
íp  Coloswarat  lakunk ...  az  országul  elvégzett  articalusokhoz  törvény- 
hez és  módhoz  akarjuk  szabni  és  illetni  stb.  Id.  159.  1. 


262  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nem  volt,  s  a  tanácskozásba  befolyó  elemek  aránya  előttem,  s  úgy 
hiszem  mások  előtt  is  ismeretlen.  ^) 

Mi  azon  nézeten  vagyunk,  hogy  mióta  Szilágyi  Sándor  az 
Erdélyi  Országgyűlési  Emlékeket  kiadta,  azon  mód  felől,  melyen  a 
törvények  hozattak,  már  meglehetősen  tisztában  lehetünk.  De  nem 
úgy  a  statútumokkal.  A  felismerést  az  utóbbiaknál  nehezíti  azon 
körülmény,  hogy  a  legkülönbözőbb  gyülekezetek  hoztak  statútu- 
mokat, a  mit  a  tövényhatóságok  különfélesége  hozott  magával. 
Községek,  városok,  megyék,  vidékek,  székek  és  nemzetek  egyaránt 
hoztak  congregatiökon,  sedriákon,  táblákon,  tanácsokban  stb.  sta- 
tútumokat. Nem  meglepő,  hogy  e  statútumoknak  czime,  beveze- 
tése és  szövegezése  a  legtarkább.  Az  ő  külalakjokban  nincs  semmi 
állandóság.  A  tárgy  is,  melylyel  foglalkoznak,  a  lehető  legválto- 
zatosabb. Némelyik  az  első  czikkben  figyelmét  oly  tárgyra  fordítja, 
mely  rendkívüli  fontosságánál  fogva  egy  országos  alaptörvény  által 
való  szabályzást  igényelne,  míg  a  második  a  legkisebbszerű  rendőri 
intézkedéssel  bíbelődik.  A  legzavartabb  egymásutánban  követ- 
kezik több  czikk,  mely  a  bevett  vallásfelekezetek  közti  egyenjogú- 
ság örök  eszméjével  foglalkozik,  hogy  egy  lappal  utóbb  a 
bocskor-árendát  szabályozza  vagy  betiltsa  a  fagygyúnak  titokban 
vásárlását. 

Nem  lehetett  ez  máskép  oly  korban,  midőn  oly  tág  köre 
nyílott  a  törvényhatósági  intézkedésnek.  Nagy  feladatot  kellett 
telj  esi  teniök.  Az  országos  törvényt,  —  mely  gyakran  csak  elvi 
elhatározás  jellegével  bírt  —  a  helyi  viszonyokhoz  kellett  alkal- 
mazni ;  máskor  magyarázatát  adni  az  országos  törvényeknek,  és 
még  gyakrabban  kellett  intézkedniök,  mind  azon  viszonyokra 
nézve,  melyekre  az  országos  törvények  ki  nem  terjeszkedteL 

Ha  már  a  statútum  horderejénél  fogva  ily  nagy  fotossággal 
bír,  bizonyára  érdeket  keltő  tárgy  volna  annak  sorsát  figyelem- 
mel követni.  És  akkor  látni  fogjuk,  hogy  sorsuk  a  törvények  min- 
denkori szereplésével  szorosan  összefügg. 

Hazánkban  a  XYI.  és  XVII.  század  még  a  statútumok 
virágzási  korába  esik.  A  XVUI.  század  óta  azonban  épen  a  sta- 
tútumok rovására  fejlődött  ki  az  országos  törvények  tekintélye. 
Míg  a  török  tartotta  a  haza  számos  terűletét  hódoltságban,  egy- 
séges kormányzatról  az  országban  szó  sem  lehetett,  a  mi  annyit 
jelent,^ hogy  a  törvényeink  nem  bírhattak  a  kellő  országos  érvény- 
nyel. Es  minthogy  a  területi  szakadozottság  e  korszakában  a  tör- 
vény nem  teljesíthette  hivatását,  a  törvényhatósági  jogszabályok 
voltak  hívatva  azt  lehetőleg  pótolni. 


^)  Kemény  Zsigmoud :  £rd%  közélete  stb.    Tanulmányok.  1870. 
II.  köt.  16.  1. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  263 

Erdélyben  az  ok  más,  az  eredmény  ugyanaz.  Hiszen  ott  is 
megyolt  a  terület  szakadozottsága,  tehát  megvolt  a  kedvező 
talaj  a  statútum  fejlődésére,  de  itt  nem  a  török  foglalások  miatt, 
hanep  már  régebb  idők  óta.  Erdélyben  ugyanis  az  egyes  nemze- 
teknek, Tarosoknak  megvoltak  a  sajátos  privilégiumaik.  Ezek 
által  a  magyar  királyoktól  nemcsak  teServiselés  alóli  kivételeket 
kaptak,  immunitásokat,  hanem  igen  tágkörű  autonómiai  enge- 
délyeket is.  Törvénykezési  és  közigazgatási  ügyeit  a  három  nem- 
zet mindegyike  külön  végezte  a  saját  vidékén  bizonyos  korlátok 
között,  és  többnyire  központi  felügyelet  alatt.  A  mennyiben  némelyik 
kiyáltságlevél  azt  határozottan  körül  nem  irta  (pedig  ritkán  irta), 
önmaguk  szabták  meg  (»d8i  szokásaikhoz  képest«)  az  elveket, 
melyek  szerint  a  törvénykezés  és  az  administratio  náluk  kezelendő 
volt  Ezen  elveik  kifejezése  épen  a  statútum.  Ha  Eerdély  külön 
történetéből  egyes  időszakokat  vennénk  szemügyre,  úgy  a  részle- 
tekben is  észre  kellene  vennünk  a  statútumok  és  a  törvények 
közti  viszonyt  Feltehető,  hogy  az  előbbiek  fontossága  és  nagy 
szerepköre  oly  mértékben  növekedett,  a  mint  az  országos  törvény 
(és  ezzel  kapcsolatban  a  fejedelmi  rendelet)  tekintélye  és  czélsze- 
rfiaége  fogyott,  és  viszont 

De  a  ki  hazánk  alkotmánytörténetével  foglalkozik  és  az 
említettem  módon  vizsgálná  a  statútumok  kifejlődését,  utóbb 
hanyatlását,  nem  igen  érheti  be  azon  statútumokkal,  melyek  eddig 
közzé  lettek  téve.  Cuvier  phantasiája  kellene  ebez.  —  A  jelen 
gyűjtemény  daczára  még  Erdélyre  nézve  sem  ismerünk  eleget.  Ez 
ország,  mint  köztudomású  dolog,  a  XYI.  század  közepe  előtt 
váUk  el  Magyarországtól.  Ekkor  kezdődik  Erdély  alkotmánytör- 
ténetében a  törvények  önálló  alkotása.  Az  egybevetésre  szükséges 
volna,  hogy  e  kor  törvényhatósági  jogszgrbályait  aránylag  oly  tel- 
jesen isqiemők,  mint  a  törvényeket  Ámde  ettől  vajmi  távol 
állunk.  Állításom  bizonyságául  szolgáljon,  hogy  a  székely  nem- 
zeti és  törvényhatósági  statútumok  dolgában  épen  az  egész  XYI. 
századra  nézve  úgyszólván  tájékozatlanok  vagyunk  és  maradunk. 
1506-t61  1604-ig  épen  csak  (a  Kilényi  Székely  Mihály,  Lőcsei, 
L.  Schuller  munkáiból  már  különben  is  ismeretes)  1555-iki  szé- 
kely-udvarhelyi constitutio  van  a  Oorpus  Statutorumba  hevévé.  Ez 
pedig  csak  a  törvénykezési  rendtartásra  nézve  bír  fontossággal. 
Beánk  nézve  tehát  úgy  áll  a  dolog,  mintha  az  egész  század  alatt 
pihentek  volna  a  székely  törvényhatóságok.  Pedig  lehetetlen  íel- 
tennünk,  hogy  egy  század  alatt,  az  1556-ikit  kivéve,  új  intézkedé- 
seket nem  statuáltak  legyen. 

E  gyűjteménynek  szász,  és  főleg  a  magyar  nemzeti,  törvény- 
hatósági és  községi  statútumai  —  azoknak  aránylag  teljesebb 
száma  miatt  —  már  jobban  elégítik  ki  a  kutató  igényeit.  A  köz- 


264  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

lött  statútumok  ^)  legalább  időben  egymáshoz  közelebb  állanak, 
és  így  —  mint  oly  roncsolt  mozaik  képből,  melynek  kavicsai  közt 
aránylag  kevés  az  üres  tér,  annak  rajzát  némi  combinatioval 
megérthetjük  —  úgy  itt  is  teljesebb  képet  alkothatunk  már  ma- 
gunknak e  két  nemzet  municipalis  közéletéről.  Sajátosságaik  ki- 
domborodnak. A  száz  községi  életre  nézve  pl.  oly  jellemző  szom- 
szédsági intézmény,  mely  a  germán  eredetű  népeknél  mindeaütt 
dívott  gildék  rokon  képződménye,  idáig  még  nem  is  sejtett  fon- 
tosságúnak bizonyul.  Ily  intézmények  mellett  érthetővé  válik  a 
szászok  szoros  összetartása,  és  a  minden  idegen  elem  iránti  exclu- 
siv  törekvéseik.  Mert  mindenkor  exclusivok  voltak  a  szászok,  és 
minden  idegen  elem  irányában.  Falaik  között  ők  tűrték  legke- 
vésbbé  az  idegent.  Szász  földön  ingatlant  nem  vehetett,  és  fekvő- 
séget  ott  nem  örökölhetett,  a  ki  nem  szász.  Házasság  utján  idegen 
szász  városi  lakótól  nem  szerezhetett  (546.  1.) ;  idegen  ott  gyám- 
ságot nem  viselhetett  (645.  581.  11.);  az  idegenek  kereskedése 
meg  lett  szorítva  (541.  550.  11,);  vele  közkereseti  társaságba 
lépni  tilos  volt  (584.  1.) ;  idegen  hatósági  engedély  nélkül  a  szász 
városokban  nem  tartózkodhatott  (581.  1.);  a  honfiaktól  külön 
voltak  nyilvántartandók  (579.  1.)  stb. 

Legkeményebben  azonban  az  oláhokkal  bántak  a  szászok. 
A  székelység  és  a  magyar  elem  korántsem  volt  oly  intoleráns  irá- 
nyukban. Könnyű  erről  meggyőződni,  ha  az  erdélyi  törvények 
intézkedéseit  (úgy  az  Approbata  és  Compilata  constitutiok  és  a 
novellaresekben,  mint  a  Szilágyi  által  közzétett  articulusokban 
foglaltakat)  összehasonlítjuk  azon  részletekkel,  melyekkel  főleg  a 
szász  statútumok  bővelkednek.  Az  oláh  szó  mintha  synonymja 
volna  a  csavargó  tolvajnak  (die  diebescht  Wallachen,  550.  L). 
Kétségtelen,  hogy  a  székelyek  is  távol  szeretik  tartani  az  oláh- 
ságot, *)  de  nem  bánnak  velük  mint  feltétlenül  gyanús  személyek- 
kel oly  módon,  mint  az  ingó  javakban  is  igen  gazdag  szász  nem- 
zet Mert  a  szászoknál  teszem  az  esteli  harang  szó  után  az  oláh 
az  utczán  nem  járhat  (Segesvár  1608.  évi  statútum);  éjjeliőr 
náluk  oláh  ember  nem  lehet  (1469.  szász  nemz.  stat.);  1608-baa 
az  oláh  tolvajok  Brassóból  kitiltatnak,  miután  már  1557-ben  egy 
szász  nemzeti  statútum  következőkép  űzte  ki  az  oláhokat  bizo- 


^)  Mellékesen  említem,  hogy  nem  minden  okmány,  mely  e  kötet- 
ben előfordiil,  tulajdonképeni  statútum.  Ld  a.  421.  448.  454.  460.465. 
488.  stb.  lapokon  közlötteket.  Egy  esetben  a  kiadók  maguk  említik,  hogy 
a  statútum  voltakép  concret  esetben  hozott  ítélet.  (448.  1.) 

')  Ingatlant  oláh  ember  a  székely  városokban  nem  szerezhetett 
(157.1.);  intézkedés  történik  az  oláh  bevándorlás  ellen  (lOO.  1.);  a 
» város  cívisei  azokat  ne  protegálljákc  (157.  1.)  stb. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  ^65 

nyos  yidékokröl:   >...wí  omnes  valachi  nullo  e.vcepto  una   cnm 
bonis  et  rebu8  suis  universis  exire  et  inde  discedere  debeant « 

£p  e  statútumokból  derűi  ki  azonban,  hogy  mily  tévedés 
volna  e  kemény  intézkedéseket  csak  nagy  részben  is  nemzetiségi 
gyűlöletnek  tulaj donitani.  Sokan  szoktak  —  főleg  külföldön  ~  e 
modem  érzelmekkel  megmagyarázni  e  tüneményt.  De  vajmi  keve- 
set fog  a  nemzetiségi  verseny gés  alapján  megfejteni  az,  ki  e  viszo- 
nyokat pártatlanul  tekinti.  Abban  rejlik  mind  ennek  az  oka, 
hogy  az  oláhok  a  legmfiveletlenebb  pásztor  nép  valának  *)  a  föld- 
műveléssel, bányászattal,  iparral  és  kereskedelemmel  önállóan 
foglalkozó  magyarok,  székelyek  és  szászok  között.  Bizonyítja  ezt 
úgy  azon  tény,  hogy  az  erdélyi  községek  nevei  kivétel  nélkül  ma- 
gyar vagy  szász  eredetűek,  míg  a  hegyek  és  havasok,  hol  az 
oláhok  legeltettek,  azok  által  és  után  neveztettek  el,  ^)  mint  mind 
megannyi  statútum  szövege  és  szelleme,  mely  az  oláhokra  vo- 
natkozik. 

Mind  ez  segíti  megfejteni  azt,  hogy  az  oláhok  miért  értek 
el  oly.  keveset  Erdélyben,  hogy  a  vallásuk  miért  nem  lett  reci- 
pialva,  hogy  politikai  jogokban  miért  nem  részesültek  —  ép  azon 
korban,  midőn  Erdélyben,  annak  különös  fejedelmei  alatt,  nagyobb 
és  valódibb  szabadság  létezett  mint  valaha. 

Helyzetük  csak  a  múlt  század  végével  javul,  midőn  az  új 
politico-philosophicai,  a  forradalmi  eszmék  az  állampolgároknak 
tőrvény  előtti  teljes  egyenlőségét  kezdik  követelni. 

Akkorában  azonban  Erdélynek  már  csak  árnyékjogai  valá- 
nak, mint  Magyaroi  szagnak.  A  leopoldi  kötlevél  megfosztotta 
alkotmányos  közjogától  és  közigazgatásától  az  országot.  Midőn 
függetlenségéről  lemondott  Erdély,  lemondott  egyszersmind  a 
poUtikai  (és  lelkiismereti)  szabadságáról  is.  Az  országgyűlések, 
melyek  a  leopoldi  kötlevél  előtt  évenként,  gyakran  kétszer  is  tar- 
tattak, egy  ideig  még  a  kormányszék  által  hirdetve,  fentarták 
ugyan  magukat,   de  mind  ritkábbá  váltak;   az  országot  bécsi 


V)  Paknlárokaak  mondatnak.  —  Felette  érdekes  azon  tervezet, 
melyet  a  hnnyadmegyei  állandó  tábla  alkotott  a  kir.  kormányszéknek 
1773.  jan.  27-iki  leirata  folytán;  ebben  meghagy atik  a  táblának,  hogy 
gondoskodjék  mi  módon  volnának  az  ocsmány  kunyhókban  lakó  és  kó- 
borlásra hajlandó  oláhok  arra  kényszeríthetők,  hogy  házakat  építsenek, 
azokban  tartósan  lakjanak  és  egyáltalában  tisztességes  életmódot  foly- 
tassanak. —  A  hnnyadmegyei  javaslat  bölcsészeti  theoriákkal  van  beve- 
zetve, ámde  korántsem  ajánl  népnevelési  intézkedéseket,  hanem  —  mint 
kiknek  a  bölcsészet  csak  az  előadás  díszének  emelésére  való  —  a  közép« 
kori  módszert:  büntető  törvényeket  stb. 

•)  Hunfalvy  Pál  Magyarország  ethnographiája.  1876.  499.  l, 


266  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

parancsszóra  teljhatalmú  cs.  kir.  biztos  czíme  alatt,  az  idegeu 
származású  katonái  föhadparancsnokok  kormányozták,  és  a  tör- 
vényt a  rendelet  szorította  ki  alkotmányos  functióiból.  Természe- 
tes, hogy  a  statútumokon  is  meglátszik  e  változás,  úgy  alakilag 
mint  tartalmuk  tekintetében.  Mert  hiszen  ezek  a  legbelsőbb  állami 
életnek,  a  törvényhatósági  működésnek  productumai,  és  mint 
ilyenek  csudálatos  pontossággal  jelölik  ki  az  Erdély  alkotmányá- 
ban beállott  nagy  változásokat.  Ez  az,  mi  a  Corpus  Statutorum- 
nak  nagy  jelentőségét  megadja. 

Szerettük  volna,  ha  a  kiadók  egy  terjedelmesebb  tanulmányt 
írtak  volna  bevezetésül  e  gyűjtemény  elé,  melyben  a  statútumok 
e  je&ett  fontosságát  kiemelték  volna,  és  néhány  reflexió  által 
hivatott  tollúkkal  megmutatták  volna  az  irányokat,  melyek  sze- 
rint e  statútumok  felhasználandók  az  erdélyi  közélet  megértbeté- 
sére.  Ok  azonban  e  publicationak  inkább  a  jogi,  mint  a  fontosabb 
történeti  becsére  fektették  a  fősúlyt.  Meglátszik  ez  lépten  nyomon. 
—  Az  egyes  statútumokat  számos  felvilágosító  megjegyzéssel 
kisérik.  Ezek  közül,  úgy  vettük  észre,  a  jogi  kérdések  részesültek 
a  legnagyobb  figyelemben,  és  ezek  sorából  is  leginkább  azok. 
melyek  tisztán  az  alaki  jogra,  a  perrendtartásra  vonatkoznak. 
Szívesen  elismerjük,  hogy  az  ezen  jogszabályokat  magyarázó 
jegyzetek  nagy  avatottságra  és  szakismeretre  vallanak  ^)  Ámde 
tagadhatlan,  hogy  az  alkotmányra,  a  nemzetiségekre,  a  vallásfe- 
lekezetekre, a  rendi  viszonyokra,  a  had-  és  adóügyre  stb.  vonatkozó 
olykor  homályos  helyek  gyakran  igényelnének  némi  magyaráza- 
tot, és  fontosságuknál  fogva  különös  figyelmet  és  előszeretetet 
érdemelnének.  —  De  különben  is,  már  azon  (csekélységnek  látszó) 
körülményen  is  feltűnik,  hogy  a  kiadók  főleg  jogászok,  és  kevésbbé 
történészek,  mi  szerint  azon  végső  időpontúi,  a  meddig  a  megta- 
lált statútumokat  közlik,  az  1800.  évet  tűzték  ki.  Historikus, 
nem  hiszem,  hogy  csalódom,  ezt  máskép  határozta  volna,  mert  a 
statútumokra  nézve  az  1800.  évnek  nincs  semmi  történeti,  hanem 
pusztán  csak  kalendáriomi  jelentősége,  mint  kerek  számnak.  Er- 

^)  Azon  jegyzetekhez,  melyek  nem  jogi  tárgyra  vonatkoznal^i 
néha  fér  némi  észrevétel.  így  pl.  megemlithetjük,  hogy  az  530.  lapon, 
hol  a  »weinzehend«-ről  van  szó,  Bydner  nem  jelenthet  zsellért,  hanem 
kádárt  (a  német  Büttner).  —  Az  550.  1.  előforduló,  »Belgem  (and 
BIamenawern)€  kifejezés  alatt  nem  bolgárok  értendők,  mint  a  kiadók 
hiszik  (a  XXXIV.  lapon).  Brassónak  tudvalevőleg  két  ktil városa  van: 
Bolgárszeg  és  Bolonya  (Blnmenan).  Már  Hnnfalvj  kimutatta,  hogy  Bol- 
gárszeg  lakói,  a  »Belgem<-ek  oláhok  és  nem  bolgárok.  Az  oláhok  ugyanis 
több  Ízben  bolgárok  neve  alatt  jöttek  Erdélybe.  (Magyarország  ethnogr. 
503.  504.  11.) 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  267 

délyre  nézve  vagy  a  leopoldi  kötlevél  idejéig,  vagy  ha  ez  korai,  az 
1848-iki  forradalomig  kellene  a  statútumokat  közölni. 

Emeljük  ki  végül  —  mit  ugyan  már  előbb  illett  volna  meg- 
említenünk —  hogy  a  mi  a  statútumok  szövegének  helyes  olvasá- 
sát és  közlését  illeti,  a  Corpus  Statutorum  ez  első  kötete  kiválóan 
gondos  és  lelkiismeretes  munkára  vall,  és  bizonyára  a  legelké- 
nyeztetettebb  közönség  igényeit  is  ki  fogja  elégíteni. 

L.  B. 


Hadadi  báró  Wesselényi  Miklós  emléke.  Élet-  és  jellemrajz.  Irta  Szikszót/ 
Lajos.  Felolvastatott  Szilágy  megye  közÖDségének,  Zilahon,  1883.  szept. 
hó  24-(fn  —  néhai  Wesselényi  Miklós  báró  arczképének  leleplezése 
alkalmával  —  tartott  ünnepélyes  közgyűlésében.  Budapest,  1884.  Nyo- 
matott Fanda  J.  könyvnyomdájában.  (Ára  a  fQzött  példánynak  50  kr.,  a 
diszkötésü  példánynak  1  frt  20  kr.  Megrendelhető  szerzőnél  Zilahon.) 

A  fentebbi  czím  alatt  egy  84  lapra  terjedő,  igen  díszesen 
kiállított,  8  báró  Wesselényi  M.  photolitographirozott  arczképé- 
yel  8  névaláírásával  díszített  fűzet  került  ki  a  múlt  évben  a 
sajtó  alól. 

A  mű,  mint  czíme  is  magyarázza,  tulajdonképen  emlék- 
beszéd, de  a  szerző  élet-  és  jellemrajzzá  domborította  ki  a  bálás 
anyagot,  mely  rendelkezésére  állott.  Elet-  és  jellemrajzot  írni 
pedig  Wesselényiről  a  Kemény  Zsigmond  »Két  Wesselényi* 
czimű  classicus  essay-je  után,  a  legnehezebb  és  a  sikerre  nézve 
kétes  mtmka;  de  Szikszay  mégis  teljes  sikerrel  birkózott  meg 
feladatával ;  sőt  ha  a  styl  és  az  alaktökély  tekintetében  nem  ver- 
senyezhet is  Kemény  Zsigmonddal,  a  tettekben  gazdag,  s  a 
szenvedésekben  mindenkor  rokonszenvét  méltán  kiérdemelt  életet 
több  részletességgel,  s  oly  minutiákra  is  kiterjedőleg  festi,  mely  által 
túlszárnyalja  Kemény  Zsigmondot  Igaz,  hogy  Szikszay  sokkal 
több  adattal  is  rendelkezett,  mint  rendelkezhetett  K.  Zs.,  mert  a 
Wesselényi  összes  naplói  levelezése,  beszédei,  s.  t.  b.  rendelkezé- 
sére állottak.  És  e  temérdek,  s  véghetetlenül  becses  anyagot  gon- 
dosan dolgozta  fel.  Egy  pár  téves  felfogását  helyre  is  igazítja 
Kemény  Zs.-nak,  mi  által  Wesselényinek  » államférfiúi  tapint atát 
s  kiforrott  politikai  nézeteit*  kedvezőbb  világításba  helyezi, 
mint  K.  Zs. 

Szerző  elejétől  végig  kiváló  szeretettel  csüng  a  nagy  férfi 
emlékén,  a  nélkül,  hogy  elfogultságot  tanúsítana  az  iránt.  Meg- 
ismertet mindenek  előtt  Wesselényi  neveltetésével,  s  ama  viszo- 
nyokkal, melyek  későbbi  politikai  tevékenységének  irányát  meg- 
szabták. Szépen  íija  le  Széchenyi  Istvánnal  lett  megismerkedését, 


268  TÖRTÉNETI  mODALOll 

s  a  közöttük  kifejlett  baráti  viszonyt,  Nyugot-Európában  együtt 
tett  nagyobb  utazásukat,  s  majd  ama  tántorithatlan  politikai 
szereplést,  mely  öt  a  30-as  években,  az  alkotmányért  küzdök 
sorában  a  legnépszerűbb  férfivá  emelte  az  országban.  Híven  raj- 
zolja, a  többek  között,  a  magyar  nyelvnek  törvényhozási  nyelvvé 
tétele,  az  urbériség  rendezése,  a  közös  teherviselés,  Erdély  uniója, 
a  szólásszabadság,  a  közgazdaság  és  a  népnevelés  emelése,  a 
megyei  önkormányzat  biztosítása,  s  a  nemzetiségi  kérdésben  kifej- 
tett vezérszereplését  az  irodalmi  téren,  a  megyékben  és  az  ország- 
gyűléseken, vezérkedését  a  magyarországi  és  erdélyi  ellenzék 
élén ;  majd  pedig  üldöztetését,  s  a  balsors  csapásait,  melyek  reá 
zúdultak.  S  midőn  a  kiváló  férfi  alakját  előtérbe  állítja,  nem 
feledkezik  meg  soha  a  kor  festéséről  se,  mi  által  művének  törté- 
netirodalmi becsét  természetesen  csak  növeli. 

E  nagy  férfi  emlékének  felelevenítéséért  elismerés  illeti 
Szikszay  Lajost  s  vele  ez  elismerésben  méltán  osztozhatik  a  nagy 
apának  derék  fia,  Wesselényi  Miklós  báró,  ki  atyja  arczképét 
Szilágymegye  közgyűlési  terme  számára  lefestetvén,  alkalmat 
adott  a  megyének  ez  arczkép  ünnepélyes  leleplezésére,  s  az  ismer- 
tetett élet-  és  jellemrajz  megírására,  mely  mű  minden  bizonynyal 
számot  tesz  biographiai  irodalmunkban. 

Borbély  Sámuel. 


Ujahb  munkák  Stuart  Máriáról, 

KLSÖ    KÖZLT2MÉNT. 

A  szépségéről  és  balsorsáról  egyaránt  híres  skót  királynő 
újabban  ismét  több  rendbeli  műnek  és  értekezésnek  lett  hősnő- 
jévé, melyek  majd^  ártatlanságát,  majd  pedig  vétkes  voltát  ipar- 
kodnak kimutatni. 

Bevezetésül  felsorolom  ama  tények  lánczolatát,  melyeknek 
hitelességéhez  sem  az  egyik,  sem  a  másik  párt  szempontjából 
kétely  nem  fér. 

Stuart  Mária,  kinek  élete  az  akkoriban  Európát  foglalkoz- 
tató vallás-politikai  kérdésekkel  szorosan  összeforrt,  atyja  halá- 
lakor hat  napos  csecsemő  volt.  Felserdülvén,  a  protestáns  Angha 
fejedelme,  VI.  Eduárd  vágyott  kezére,  hogy  e  házasság  által  a 
skót-franczia  barátságnak  véget  vessen  és^az  angol-skót  koroná- 
nak egy  főn  való  egyesítését  hozza  létre.  Ámde  Máriának  anyja, 
Guise  Mária,  testvérei  parancsából,  a  hajadont  11.  Ferencz,  fran- 
czia  királylyal  jegyezte  el,  a  Guisek  befolyásának  zálogául,  kiknek 
hatalma  azonban  a  király  váratlan  halálával  megszűnt,  mire  a 


TÖRTÉNETI  raODALOM.  269 

18  éves  özvegy  királynő  Skócziába  tért  vissza.  Hogy  az  idáig  a 
párisi  ndvar  tűlfinom  légköréhez  szokott  Mária,  hazájában  a 
daczos  és  rakonczátlan  skót  nemesség  és  a  rideg  puritánok  társa- 
ságában egyrészt,  másrészt  az  Erzsébet,  angol  királynő,  rokona 
és  versenytársa  okozta  nehézségek  közepette  az  első  pillanattól 
fogva  magát  boldogtalannak  érezte,  ezen  nincs  mit  csodálni.  De 
Mária  Erzsébethez  hasonlóan  magasröptű  terveket  rejtett  keblé- 
ben. Miért  ne  lehessen  ő  is  oly  tényező  az  európai  politikában,  a 
milyen' Anglia  királynője,  kivel  a  szellemi  és  testi  előnyök  egész 
halmazával  ékesített  fejedelem-asszony  bátran  versenyre  kelhe- 
tett. A  női  hiúság  fulánkja  által  szított  versengést  élesebbé  tette 
még  a  politikai  helyzetben  gyökerező  ellentét  A  Máriától  fenye- 
getett skót  kálvinisták  Erzsébet  segélyére  számítottak.  Mária 
viszont  a  katholicismusnak  Skócziában,  sőt  Angliában  tervezett 
visszaállitására  nézve  az  egész  sziget  katholikusainak  részvétére 
számíthatott.  Erzsébet  továbbá  nem  tudta  elfelejteni,  hogy  Mária 
még  franczia  királynő  korában  a  szigetországok  hármas  czimerét 
használta  és  hogy  az  Anglia  érdekeit  sértő  franczia  barátságnak 
lelkes  előharczosa ;  miért  is  megtagadta  volt  Mária  abbeli  kéré- 
sét, hogy  Francziaországon  keresztül  utazhasson  vissza  szülő- 
földjére. 

Ily  viszonyok  közepette  a  magát  elszigeteltnek  érző  Mária 
oly  hitves  után  látott,  kinek  tetterejében  a  királyi  hatalom  újból 
?aló  megszilárdítása  és  a  katholiczismus  helyreállítására  nézve 
megbízhatott.  E  czélból  magával  11.  Fülöppel  is  alkudozott,  ki 
azonban  maga  helyett  Don  Carlos  fiát  ajánlotta  fel  neki  férjül, 
mely  terv  a  spanyol  infáns  kedély  állapota  folytán  dugába  dőlt. 
Az  Erzsébet  által  felajánlott  vőlegényt,  Essex  grófot,  kit  a  köz- 
vélemény az  angol  királynő  bizalmas  udvarlójának  tartott,  Mária 
megvetéssel  utasította  vissza.  Végül  1565.  jul.  29-én  Darnley  *) 
Henrik  fiatal  lorddal  kelt  egybe,  katholikus  rokonával,  kinek  fel- 
tűnő szépsége  bilincselte  le  Máriát  első  sorban,  kivel  azonban 
annak  csiszolatlan  és  önhitt  magatartása  miatt  csakhamar  szakí- 
tott A  befolyástól  elesett  Darnley  erre  bosszúsan  a  Murray 
(Mária  féltestvére),  Morton  és  Maitlandtól  vezérelt  puritán  de- 
mokrata ellenzékhez    csatlakozott,   kik  Máriának    titkárát-   és 

^)  Ujabban  Petrick  példájára  {^Dif.  Brie/e  der  Königin  Maria 
Síuartt  1873.)  több  író,  pd.  Oncken  Darleynek  írja  e  nevet.  L.  azonban 
Bresslau  cikkét  a  ^Deutsche  Literaturzeitung,«  1882.  évfolyamának  4. 
számában.  —  Oncken  megmaradt  az  Darley  névalak  mellett ;  felelt  a 
müncheni  Allgem.  Zeitungban  (»Gie88ener  Studienc  czimen  1883.  a  172, 
183,  192,  220  és  318.  számban.  Griflrrle  viszonválasza :  %ft^/,  Histo- 
rische  Zeitschrift.  50  köt.  a  végén. 


270  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

mint  ők  híresztelték,  szeretőjét,  Rizzió  Dávidot  a  királynő  szeme 
láttára  (1566.márcz.  9.)  meggyilkolták,  Máriát  pedig  gyámnokság 
alá  helyezték,  melyből  ez  azonban  Darnley  segélyével  kimenekült 
E  jellemtelen  férj  ugyanis,  hogy  visszanyerje  befolyását,  czinkos- 
társait  elárulta,  Máriát  pedig  visszaültette  trónjára.  —  Nejének 
bizalmát  mindazonáltal  többé  vissza  nem  nyerte,  mi  több :  maga 
az  elkeseredett  ellenzék  tudatta  most  Máriával,  hogy  a  Rizzio 
testében  talált  tőrök  egyikének  Darnley  a  tulajdonosa.  Egyúttal 
azt  sürgették,  hogy  váljon  el  férjétől.  Mária  örült  e  felszólítás- 
nak :  szive  akkoriban  egy  új  szerető  után  epekedett,  ama  hírhedt, 
félig  rabló,  félig  lovag  hős  Bothwell  Henrik  kalandor  után.  És 
ezzel  elérkeztünk  a  katastropha  kezdetéhez.  Annak  hírére,  hogy 
Darnley  Glasgow-ban  megbetegedett,  a  királynő  1567.  jan.  23-á& 
férjéhez  sietett,  kivel  kibékült.  De  csak  látszólag,  mint  ezt  Glas- 
gow-ból  Bothwellhez  írt,  szerelmet  valló  sonetíjei  bizonyítják. 
Nem  tudni  határozottan,  mily  indokból  beszélte  rá  férjét  arra, 
hogy  ez  az  Edinburgh  melletti  Kirk  of  Field  nevű,  félreeső  épületbe 
költözzön.  Annyi  tény,  hogy  Mária  jan.  30-kát  a  késő  esti  órákig 
e  házban  Damleynél  töltötte.  Alig  hogy  azonban  férjét  elhagyta, 
Bothwell  czinkostársai  a  házat  a  levegőbe  röpítették,  a  robbanást 
túlélő  királyt  pedig  hurokkal  megfojtották. 

Mária  erre,  jóllehet  a  felháborodó  közvélemény  nyomban 
Bothwell-ra  sütötte  a  gyilkosság  gyanúját,  magát  a  megífélemlí- 
tett  parlament  által  a  vád  alól  felmentett  kalandor  által,  közö- 
sen megbeszélt  terv  értelmében,  elraboltatta  ^),  mire  május  15-én 
Holyroodban  vele  egybekelt,  A  mézeshetek  nyugalmából  felveiie 
őket  a  skót  nemesek  bosszúkiáltása,  kik  volt  czinkostársukat  szökni 
engedték  ugyan,  királynéjukat  azonban  Lochleven-ben  elzárván, 
azt  kis  fia  javára  lemondásra  kényszerítették,  kinek  nevében 
Murray  vállalkozott  a  kormányzó  szerepére.  Máriának  1668-ban 
sikerült  ugyan  Lochleven-ből  megszökni,  de  kicsiny  hadát  Longside 
táján  ellenfelei  szélylyelverték,  mire  bosszút  lihegve,  az  angol 
határnak  tartott,  hol  azonban  segély  helyett  börtönre  talált 

Köztudomású  dolog,  hogy  Mária  19  évvel  később,  nem 
ugyan  férj  gyilkosság  vádja  alapján  vérzett  el ;  mindazonáltal  a 
kérdés :  »volt  e  része  vagy  sem  Darnley  megöletésében«  mindun- 
talan foglalkoztatta  a  történészeket.  E  vád  alapjául  nem  szolgál- 
hatnak ugyan  a  per  okiratai,  legkevésbbé  pedig  a  jóformán  min- 
den párttól  rosszakaratú  hazugságok  tárházának  elnevezett  »book 
of  articles«  ;  de  szolgálhatnak  Máriának  Glasgow  és  Stirlingból 
Bothwellhez    intézett    ama  levelei,  melyeket  Morton  Bothwell 

^)  Ezt  ScJiiem  bizony itá.  V .  azonban  össze :  a  Zeitsckri/t  für  kaiho- 
lische  Theologie.  (1884.  évfolyam  3.  füzet.  630  oldal.) 


TÖBTÉNETI  IRODALOM.  271 

futása  után  annak  inasánál,  Dalgleish  Györgynél  szekrénykében 
elrejtse  lefoglalt  (1567.  jun.  20.).  Ha  ezen,  forró  szeretet  és  félté- 
kenységtől suggalt  hangon  írt  leveleket  csakugyan  Mária  irta, 
nincs  olyan  esküdtszék,  mely  mai  nap  halálra  nem  Ítélné  öt.  Meg 
is  hányták  e  levelek  hitelességének  kérdését,  de  napjainkig  ki 
nem  elégítő  eredménynyel.  Növelte  a  nehézségeket  ama  körül- 
mény, hogy  a  számra  nézve  nyolcz  levélnek  franczia  eredetije  nyom- 
talanul elveszett  és  hogy  a  reánk  maradt  másolatok,  egynek  kivé- 
telével, keltezés  és  aláírás  híjával  vannak.  Hozzájárult  azonfelül, 
hogy  az  1568.  október  havában  tartott  yorki  tárgyalás  alkalmá- 
val hallank  csak  először  e  levelek  létezéséről,  akkor  is  csupán 
Murray  rövidre  fogott  jelentése  említi  azokat.  Behatóbban  szól  e 
levelek  és  a  hozzájuk  mellékelt  sonettekről  a  Westminsterben 
tartott  deczember  havi  konferencziának  jegyzőkönyve  és  az  e 
gyűlésen  bemutatott  vádírat  Az  eredeti,  mint  említők,  nyomta- 
lanul eltfint;  Buchanan  müve  (>Detectio  Mariaec)  csupán  latin 
és  skót  fordítást  közöl,  míg  a  francia  müvekben  olvasható  franczia 
fordítás  e  latin  fordítás  után  készült  és  igy  semmikép  sem  pótol- 
hatja az  eredeti  szöveget  E  hiányban  rejlik  oka  annak,  hogy  pl. 
Robertsan,  Mignety  Ranke  és  Raumer,  noha  a  levelek  valódisá- 
gát ehsmerték,  Máriára  a  >vétkest<  kereken  ráolvasni  mégis 
haboztak. 

Mangold  Lajos. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  márcz.  5-én  Ipolyi  Arnold  elnöklete  alatt  tartott  választmánji 
ülésen  bárom  felolvasás  volt:  1.  Károlyi  Árpádtól:  az  1600  tebr.  márcz. 
havakban  tartott  országgyűlés,  felolvasta  Barabás.  2.  A  pápa  békeközben- 
járása  Báthory  István  és  az  orosz  czár  között,  Szddeczky  Lajostól.  3.  A 
nemzetgazdaság  történetéhez  hazánkban  a  műit  században  Szemirt 
Attilától,  olv.  I'hallóczy.  A  két  utóbbi  a  » Századok «-ban  fog  kiadatni. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  az  első  hazai 
takarékpénztár  a  M.  Történeti  Életrajzok  költs^eire  száz  frtot  ado- 
mányozott. Köszönettel  fogadtatott.  Évdijas  tagokká  megválaszt  attak: 
Juhász  Kálmán  Szoly ván  (aj.  Lehóczky  Tivadar) ;  Volosz  Lajos  M.- 
Szigetcu  (aj.  Korányi  Frigyes) ;  Wittmann  Ignácz  Szeghalmon,  Békés  m. 
(aj.  Csánky  DezsÖ) ;  Várady  Károly  Bpesten  (aj.  Knoll  Károly) ;  Allekcr 
Lajos  M.-Óvár  (aj.  Ivánfi  Ede) ;  Br.  Augusz  Imre  Szegszárdon,  Tompi 
Antal  M.-Szigeten  (aj.  a  titkár) ;  Vuchetich  Sándor  Bpesten  (aj.  Thnllőczy>. 

Azután  Deák  Farkasnak  és  HorváŰi  Árpádnak  mint  a  számvizagáln 
bizottság  tagjainak  következő  jelentése  olvastatott  fel : 

Tisztelt  Választmány ! 

A  f.  évi  január  hó  2-án  tartott  választmányi  ülésből  alólírtak  ri 
elmúlt  1884-ik  évi  pénztári  állás-  és  kezelés  megvizsgálására  küldetvén 
ki,  feladatunkat  f  évi  február  25-én  és  26-án  végeztük  be  s  a  társulati 
pénztárkönyv  és  a  pénztári  kimutatások  bevételeinek  és  kiadáaaiuik 
minden  egyes  tételét  megvizsgáltuk  s  a  mellékelt  okiratokkal  (utalvá- 
nyokkal és  számlákkal)  összehasonlítottuk. 

A  felszámításokat  hibátlanoknak,  a  kiadásokat  az  utalváuyokkaí, 
számlákkal  összhaugzóknak  s  általában  a  pénztári  kezelést  szabatosiKik 
találtuk. 

A  pénztári  forgalom  1884-ben  deczember  31-én 

23,461  frt  23  kr.  bevétellel  és 
19,694    >   01    »    kiadással 

3,767  frt  22  kr.  követelési  egyenleget  iiiutntoU. 


tittC^A. 


273 


Ennélfogva  indítványozzuk,  hogy  a  mélyen  t.  elnökség  Balthazár 
Béla  pénztárnok  úr  részére  a  szokásos  évi  felmentést  kiszolgáltatni 
méltóztassék. 

Van  szerencsénk  a  37,550  frt  harminczhétezer  ötszázötven  forintot 
te?d  s  a  földhitelintézetnél  letéteményezett  értékpapiraink  kimutatását  is 
1884.  decz.  31-rŐl  ide  csatolva  bemutatni. 

Minthogy  pedig  a  pénztárnok  úr  kezénél  4000  frt  készpénz  áll 
rendelkezésünkre,  bátorkodunk  indítványozni,  hogy  a  t.  választmány 
lőOO  frt  tőkésítését  azonnal  elhatározni  méltóztassék. 

Melyek  után  maradtunk  a  t.  választmány  alázatos  szolgái 

Budapesten,  1885.  febr.  28-án. 

Deák  Farkas,  Horváth  Árpád, 

számvizsgáló.  számvizsgáló. 

A    ^magyar    történelmi   iármlai€    alaptőkéét   Jelező   értékpapírok    1884, 

deczemher  31'én, 


1.  Magyar  földtehermentesítési  kötvények 

2.  Erdélyi  >  » 

3.  SzŐlődézsmaváltsági  » 

4.  4^/o  magyar  aranyjáradék  » 

5.  50/0        »  »  » 

6.  Osztrák  államkötvény 

7.  5^/2^/0  magy.  jelz.  hitelbank  záloglevelek 


»       földhitelint. 
>      keresk.  bank 


frt  1,300 

>  3,550 
»  2,000 
»  10,100  - 
»  3,700 
»  100 
»  1,800 
»  5,100 
»  3,000 
»  200 

>  2,400 
»  1,000 

>  200 

>  3,100 

Összesen  frt  37,550 


8.  50/^ 

Ö.  5V2^o 

10.  50/^^ 

11.  60/^ 

12.50/0     . 

13.  Lloyd  társ.  kötvények 

14.  Magán  kötelezők   . 

névértékű  papírok. 
Budapest,  1885.  január  12. 

Balthazár  Béla, 
társulati  pénztáros. 

-  s  külön  pénztárral  bíró  —  AVc/- 
rajz(^-  költségeit  is,  a  mennyiben  azok  is  már  az  elmúlt  1884-i  év  végé- 
vel szabályszerűen  lezárattak,  megvizsgálván,  deczemher  31 -én 

3275  frt  —  kr  bevétellel 

1979   »   57   »   kiadással  és 

1395  frt  43  kr  pénztári  maradvány  nyal  helyesnek 
Századok   1885.  III.  vOzet.  18 


Tisztelt  Választmány ! 
A  szép  reményekkel  kezdett 


274  TÁRCZA. 

B  a  bemutatott  utalványokkal  teljecen   összhaugzöknak   találtuk,  minél- 
fogva a  pénztárnok  urnák  a  felmentés  e  részben  is  megadandó. 

Budapest,  1885.  febr.  26. 

Deák  Farkas,  Horváth  Árpád, 

számvizsgáló.  számvizsgáló. 

Mind  e  jelentések  tudomásul  vétetvén,  pénztárnoknak  a  felmentés  a 
szokott  módon  megadatik.  1500  írtnak  pedig  tőkésittetése  határoztatik  el. 

Ugyancsak  a  számvizsgáló  bizottság  jelentést  tesz  azon  javaslat- 
ról, melyet  Sigray  Pál  társulati  ügyvéd  boldogult  Zsivora  György  által 
társulatunknak  hagyományozott  1000  frtról  tett  s  aján^a,  hogy  a7> 
Akadémia  mint  fSörökös  által  felajánlott  IQ^Jq-oí  a  választmány  fogadja 
el.  Mi  is  megtörténvén  —  elhatároztatott,  hogy  ez  ekkép  befolyó  700 
frt  a  tökéhez  csatoltatik. 

Felolvastatott  ezután  a  congressus  megtartása  ügyében  kiküldött 
bizottság  jelentése,  mely  igy  hangzik  : 

Tisztelt  Választmány ! 

Vau  szerencsénk  tisztelettel  jelenteni,  hogy  a  m.  hó  5-ikéi  az 
orsz.  kiállítás  alkalmával  tartandó  congressus  tárgyában  kiküldött  bizott- 
ság Ipolyi  Arnold  űr  ő  excellentiája  elnöklete  alatt  ülést  tartván,  e 
tárgyban  a  következő  megállapodásokat  ajánlja  a  t.  választmánynak 
elfogadásra : 

I.  Tekintettel  a  középiskolai  tanárokra,  tartasaék  a  congressus 
július  hó  1-én,  még  pedig  az  Akadémia  termeiben. 

II.  E  czélból  intéztessék  felirat  a  m.  k.  vallás  és  közök t.  mini- 
steriumhoz,  hogy  az  összes  történettanárokat  a  congressusban  részvételre 
hívja  fel. 

III.  A'  congressus.  tagja  lehet  minden  tört.  társulati  tag^  s  min- 
den érdeklődő,  ki  ez  iránti  szándékát  a  congressus  titkári  hivatalánál 
bejelenti. 

ly.  A  congressus  elnöke,  Cultusminiszter  s  a,  Társulat  elnöke,  ki 
azt  ünnepélyes  beszéddel  njitja  meg.  Titkárai  a  társulat  titkára  és 
másodtitkára,  jegyzője  a  társulat  jegyzője ;  az  egyes  osztályok  jegyzői : 
Dr.  Szádeczky  Lajos,  Barabás  Samu.  Tagányi  Károly. 

V.  A  congressus  csak  elvi  kérdéseket  tárgyal  s  a  vitatkozás  ered- 
ményét lehetőleg  külön  füzetben  bocsátja  közre. 

VI.  A  congressus  programmját  valamint  ügyrendét  a  társulat 
által  kiküldött  bizottság,  mely  magát  l^iegészítheti,  a  congresses  titkári 
hivatalával  egyetértöleg  állapítja  meg. 

A  jelentés  tudomásul  vétetvén,  határozatba  ment,  hogy  a  congres- 
sus munkakörének  megállapítása  végett  még  e  hónapban  rendkivíili 
választmányi  ülés  fog  tartatni. 

Végül  pénztárnok  bemutatja  műit  havi  számadását : 


TÁRCZÁ.  276 

Bevitel 4406  frt  89  kr. 

Kiadás 455  frt  14  kr. 

pénztármaradék   3951  frt  75  kr. 
Életrajzok  alapja : 

Bevétel 5540  frt  —  kr. 

Kiadás 6219  frt  10  kr. 

pénztármaradék   320  frt  90  kr. 

Ki5vetkezett    egy    rövid    zártülés  s  annak    végeztével  a    gyűlés 

eloszlott. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  A  MosoNTifEaYEi  TöBTÉMELiii  Ú8  Kéoészeti  Eotesület  a  megye- 
ház nagytermében  f.  évi  febr.  13-án  d.  e.  10  órakor  közgyűlést  tartott 
^imon  Gyula  főispán  és  tiszteleti  elnök  elnöklete  alatt,  melyen  tagok  és 
közönség  szép  számmal  jelentek  meg.  Az  összegyűlt  társulati  tagokat  a 
tiszteletbeli  elnök  meleg  szavakkal  Üdvözölvén  és  a  mosonyraegyei  cul- 
turtörténet  kutatását  a  tagok  ügyeimébe  újólag  ajánlván  —  a  társulat 
törekvéseit  tőle  kitelhetőleg  előmozdítani  Ígérkezett,  mi  a  társulat  részé- 
ről köszönettel  fogadtatott. 

Az  elnöki  jelentés  a  f.  évi  működésről  felolvastatván  kitűnt,  hogy 
a  társulat  20  taggal  szaporodott.  A  kiásott  56  sírban  talált  leletekkel 
es  koponyákkal  gyűjteménye  tetemesen  gyarapodott.  Az  ajándékok  is  az 
emelkedő  érdeklődésre  mutatnak. 

A  felfedezett  leihelyek  további  kiaknázása  elhatároztatott,  s 
mintán  a  társulat  pénzviszonyai  ezt  kisebb  mérvben  engedik  meg, 
segélyezésekért  kell  folyamodnia,  annyival  inkább,  hogy  leleteink  a 
népvándorlás  korából  valók,  s  a  nemz.  múzeumba  a  kor  meghatározása 
végett  beküldetvén  —  azok  érdekeseknek  találtattak,  miért  az  ásatási 
jegyzőkönyvek  az  Orsz.  Arch.  Értesítőben  ki  fognak  nyomatni,  s  rajzok- 
kal elláttatni  —  melyekről  a  társulati  tagok  is  lenyomatokat  fognak 
kapni.  —  Mind  ezen  eredmények  az  igazgató  választmánynak,  első  sor- 
ban pedig  Dr.  Sőtér  Ágost  eluök  úrnak  érdemei,  miért  a  tiszteletbeli 
elnök  köszönetet  szavaztatott  a  nagygyűlés  által  neki. 

Továbbá  az  elnöki  jelentés  kinyomatását  indítványozta  egyik 
tagtárs;  hogy  a  tagok  a  társulat  viszonyairól  s  állapotáról  értesüljenek. 
Az  indítvány  szótöbbséggel  elfogadtatott. 

S  míg  a  számadások  a  kiküldött  egyleti  tagok  által  megvizsgál- 
tattak, a  választmány  új  tagjai  is  megválasztattak  —  a  gyűlés  fel 
Ilin  függesztve.  Végre  megtörtént  a  másodtitkár,  a  pénz-  és  könyvtáruok 
megválasztása  Ősbegyi  József^  Mamuliti  Mihály  s  Alleker  Lajos  szemé- 
lyében. 

18* 


276  tÁttcfc^ 

A  kibövitett  választmány  tagjai  lőnek :  Lepossa  Dániel,  Mamu* 
üti  Mihály,  Major  Pál,  Öshegyi  József,  Pataky  Fábián,  Rohrer  Ferencz, 
Dr.  Spuller  József,  Steiner  Márton  és  Várady  Móricz.  —  Ezekután  az 
elnöklő  főispán  úr  —  sürgős  teendői  miatt  a  közgyűlést  rövid  szavak- 
kal befejezettnek  nyilvánítván,  eltávozott.  Mire  az  elnök  felszólítá 
Ivánfi  Ede  alelnököt  értekezésének  felolvasására.  Ivánji  értekezése  i  Ada- 
tok Magyar-Ovár  várának  multjábozc  az  óvári  várra  vonatkozó  adatokat 
nagy  részben  oklevelek  alapján  állitá  össze,  kimutatta  a  vár  fontosságát 
s  a  hallgatóság  részéről  nagy  tetszéssel  fogadtatott.  A  felolvasás  meg- 
történtével a  gyűlés  szétoszlott.  —  A  társulati  tagok  száma  jelenleg : 
5  örökös  alapító  100  frtjával  —  3  alapító  50  frtjával,  rendes  tag  3 
frtjával  74,  összesen  82. 

A     DKLMAGTAROR8ZÁ6I     KÉGÉSZETI     KS     TöRTÉNKLlál    MuZEUM-TÁE- 

sÚLÁT  f.  év  jan.  28-án  választmányi  ülést  tartott,  a  melyen  Ponttlly  fő- 
titkár a  múzeum  számára  tett  újabb  adományokról  tett  jelentést.  Azután 
Odor  Samu  pénztárnok  tett  jelentést  az  előbbeni  társulat  vagyoni  állapotá- 
ról, a  mely  most  már  egyesíttetni  fog  a  másik  egyesűit  társulat  pénzei- 
vel. Azután  Szancsa  Gyula  főreáliskola!  tanár  olvasta  fel  e  czimű  tanul- 
mányát: »Dáczia  régi  szokásai  és  mithologiai  szobrai.c 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  Paulvb  Tivadarnak  >A  budapesti  magy.  kir.  tud.  egyetem  tör- 
ténetec  czí mű.  munkájából  az  I.  kötet  3.  füzete,  az  egyetem  történetét  a 
hittani  kar  megszüntetésétől  az  ujabb  országos  tanulmányi  rendtartásig, 
1791 — 1806-ig  foglalja  magában.  Érdekes  fűzet.  Sokat  lehet  belőle 
tanulni  az  egyetem  múlt  életéről,  melyben  kétségkívül  a  legfontosabb 
mozzanatok  egyike  azon  intézkedés  vala^  mely  II.  József  halála  után  a 
tudomány-egyetemet  egyik  alkotó  részétől,  a  hittani  kartól  megfosztá.  A 
növendékpapok  elszéledtek.  Az  1790.  nyarán  tartott  püspöki  értekezlet 
határozatainál  fogva,  az  >ujonnan  felállítandó  egyházmegyei  növeldékbe, 
illetőleg  a  szerzetesek  kolostoraiba  tértek  vissza,  c 

A  hittani  kar  megszüntetésével  egyidejűleg  felmerült  az  egyetem- 
nek Pestről  más  városba  leendő  áthelyezése  is.  Nagy-Szombat,  Vácz, 
Esztergom  szállottak  sikra,  hogy  az  egyetemet  magoknak  kaparíthas- 
sák.  Ugy  látszik,  abban  mind  hárman  egyetértettek,  hogy  Pest  tudo- 
mány-egyetemétől megfosztassék.  S  ezen  óhajtásnak  úgy  az  Ürményi 
József  személynök  elnöklete  alatt  kiküldött  országos  választmány,  vala- 
mint az  udvari  kanczellaria  is  támogatására  siettek.  Csakhogy  mindkettő 
mást  akart.  Az  országos  választmány  Váczot  ajánlta.  Az  udvari  kan- 
czellaria Esztergom  mellett  kardoskodott.  Nagy-Szombat  történelmi 
jogaira  hivatkozott.  A  kérdés  vita  tárgya  lett  az  országban.  A  megyek 
nagy  többsége  felirataiban  kérte  az  egyetem  áthelyezését.    A  kisebbség, 


TÁRCZA.  277 

Pesttel  és  Pest-Pilis-Solt  megyével  élén  az  áthelyezés  ellen  kérelmezett, 
s  az  országos  választmaDj  és  az  udvari  kanczellaria,  valamint  az  egye- 
temre aspiráló  városok  érveit,  melyekkel  az  áthelyezést  sürgették,  nyo- 
mós okokkal  döntötte  halomra.  A  királyi  szó  végre  határozott.  1802-hen 
kimondta  a  Pesten  maradást  és  a  hittani  kar  visszaállítását;  s  helyéül  a 
mai  központi  egyetemet  jelölte  ki. 

Az  országos  választmány  javaslatai  között  a  királyi  biztosság 
megszűnésével  egyetemi  elnök  és  alelnök  kinevezését  ajánlta,  melynek 
alapján  a  helytartó  tanács  elnöknek  gróf  Széchenyi  Ferenczet,  alelnök- 
nek pedig  Nittray  Mátyást  terjesztette  föl.  De  ezen  terv  most  elhalasz- 
tátott.  Ujabb  mozzanat  volt  az  egyetem  életében  az  úgynevezett  generá- 
lis conventus  keletkezése,  melyben  a  rector  elnöksége  alatt  az  egyetem 
összes  tanárai  részt  vettek.  Ez  időben  1791-ben  nyerte  vissza  az  egye- 
tem a  II.  József  által  confíscált  birósági  hatóságát  polgári  és  büntető 
ügyekre  nézve,  melyet  a  magistratns  a  hazai  törvények  szerint  gya- 
korolt. A  magistratUB  hatásköre  széles  alapon  nyugodott.  Rezeibe  volt 
letéve  az  iQúság  erkölcsi  élete.  Ebből  kifolyólag  megtiltotta  az  ifjúságnak 
a  fegyverviselést,  a  nyilvános  helyeken  való  dohányzást,  kocsmák,  kávé- 
házak, rossz  hirben  álló  helyek  látogatását.  Az  atyáskodó,  de  túlságos 
szigor  még  a  színház  látogatására  is  kiterjedett.  Ott  csak  dékáni  enge- 
dély lyel,  bálban  csak  szülőikkel  jelenhettek  meg  a  hallgatók.  Este  9 — 10 
órakor  mindenki  tartozott  otthon  lenni.  A  száll  ás  változtatás  a  magis- 
tratns tudtával  történhetett  csak.  Az  előadásokról  való  elmaradás  fed- 
déssel, bebörtönzéssel,  s  ismétlődés  esetén  az  egyetemről  való  kizárással 
büntettetett  A  nyilvános  helyeken  való  verekedést  sokszor  korbácsüté- 
sekkel torolta  meg  az  egyetemi  tanács. 

A  mi  a  tanulmányi  rendszert  illeti,  a  megrendszabályozás  kora 
divatozott  A  tanárok  a  megszabott  tankönyvek  szerinti  praelectióra 
voltak  kötelezve.  Mást  használni  nem  volt  szabad.  Dugonicsot,  ki 
mennyiségtani  előadásait  magyar  munkája  szerint  tartotta,  a  megszabott 
latin  munka  követésére  utasították.  S  hogy,  a  megrendszabályozásból  mi 
se  hiányozzék,  Kant  philosophiai  rendszerét  >mint  veszélyest,  homályost, 
fellengzőtc  az  ország  összes  tanintézeteiből  kirekesztették. 

—  A  PuLszKT  Ferencz  ötvcuévcs  írói  működése  ünnepélyének 
alkalmából  kiadott  album  a  becses  dolgozatoknak  egész  tárháza.  Egy 
eseményekben  gazdag  élet  jubileumának  méltó  emléke.  A  munkát  P. 
Szaikmáry  Károlytól  Pulszky  Ferencz  rövid  életrajza  nyitja  meg,  melyet 
Hnitílmann  Imrének  Pulszky  nagybátyjáról.  Fejérvári  Gáborról  írt  szel- 
lemes reminiscentiái  követnek,  ki  a  jelen  század  első  tizedeiben  a  régé- 
szetnek egyik  főmatadora  vala  hazánkban.  Havas  Sándor  >Neháuy  adat 
Pannónia  és  Ó-Buda  multjáhozc  czím  alatt  a  mai  Dunántúl  történetét  a 
római  és  a  népvándorlás  korában  tárgyalva,  azt  igyekezik  kimutatni, 
hogy  Etelvár  (Eczilburg)  a  mai  0-Buda,  tehát  a  római  Aquincum  helyén 
állott.    £   szerint  két  Budáról   van  szó :   egyik,  a  mely  Attila  testvére, 


278  TÁRCZA. 

vagy  vez^r^től  nyerte  nevét,  másik  a  mai  Budavár,  melyet  1250.  tájúu 
IV.  Béla  adomány  levele  szerint  »hoBpites  nostri  de  Pe8t«  építettek. 
Azonban  Ó-Budán,  a  ma  Rirályhegynek  nevezett  háztömb  helyén  sze- 
rinte még  egy  harmadik  királyi  vár  is  állott,  melyet  Nagy  Lajos 
13ö5-ben  szerzett  meg  a  budai  káptalantól,  melyben  maga  lakott,  míg 
az  ős  Etelvárat  anyjának,  Erzsébetnek  engedte  által.  Ortvai  Tivadar 
»Hazai  római  kőemlékekc  czimü  czikkében  érdekesen  körvonalozza 
ama  tudást,  melyet  a  Magyarország  földén  elszórva  talált  kőemlé- 
kékből,  a  római  világról  szerezhetünk.  Ha  műalkotást  nem  kereshetünk  is 
ezen  emlékekben,  de  annál  fontosabb,  a  mit  jelmeztani^  latinnyelvészeti, 
hadügyi,  közigazgatási,  vallási  tekintetben  belölök  meríthetünk.  Torma 
Károly  a  Nagy  Lajos  1355-iki  határjárási  oklevelében  említett  ifínalis 
lapis€-ról  értekezik,  mely  az  Árpád  sírját  keresők  kiindulási  pontja. 
Aquincumi  ásatásai  alapján  a  római  aquaeductus  pilléreinek  irányából 
azon  meggyőződésre  jut,  hogy  a  mai  fínalis  lapist  nem  lehet  a  Nagy  Lajos 
oklevelében  említett  finalis  lapissal  egynek  venni.  Ebből  kifolyólag 
Fejéregyháza  (Árpád  sírja)  hely  fekvését  illetőleg  Havas  Sándor 
véleményéhez  csatlakozik ,  ki  a  kérdéses  templom  romjait  Kis- 
Czell  táján  véli  lappangani.  Kőnig  Pál  a  római  birodalomban,  a 
császárság  alatt  lábra  kapott  idegen  istenségek  cultusát  vázolja,  melyek 
között  a  persa  eredetű  Mithra  Hadrianus,  Antoninus  Pius,  Marcus 
Aurelius  alatt  nagy  jelentőségre  emelkedett,  sőt  Septimius  Seve- 
rus  idejében  már  papjai  is  vannak.  Ez  istenség  imádása  Panno- 
niában és  Dácziában  is  el  volt  terjedve,  hol  e  cultus  számos  em- 
léke maradt  az  utókorra  fenn.  Kővári  László  » Erdély  építészeti  emlékei« 
czímÜ  czikkében  —  aligha  nem  tévesen  —  azt  véli,  hogy  a  magyarok 
bejövetele  Erdélyben  már  várromokat  és  várhelyeket  talált  Egy  más 
czikk  pseudonym  szerzője  a  középkori  várakkal  foglalkozik,  lcír?áii 
mindazt,  mi  az  akkori  várszerkezet  megismeréséhez  szükséges.  A  várnak 
legmagasabban  fekvő  része  a  palatium  volt,  mely  közvetlen  sziklára 
építtetett,  hogy  az  aláaknáeás  lehetetlen  legyen.  Itt  lakott  a  várúr  csa- 
ládjával. Itt  őrizték  a  család  drágaságait,  okleveleit.  A  palatium  legfon- 
tosabb része  a  donjon  volt,  mely  a  vár  bevétele  után  még  sokáig  daczol- 
hatott  az  ellenséggel.  E  dolgozatok  után  a  XVIL  századi  ötvösség 
történetéhez  SzUágyi  Sándor  .a  kassai  születésű  Rhurmesser  Péterről 
néhány  érdekes  adattal  ismertet  meg.  Rhurmesser  Lyonban  és  utóbb 
Parisban  élt,  honnan  a  kassai  városi  tanácshoz  küldött  levelét,  mint 
.  »kŐn,  Mjt.  zu  Frankreich  und  Navarra  Hoff-Goldschmied*  írta  alá 
Fraknói  Vilmos  a  Zsigmond  alatt  élt  Florenczi  (Scolari)  András 
váradi  püspök  végrendeletét  tárgyalja,  mely  Florenczben  őriztetik, 
8  melyben  Scolari  egyházmegyéje  fővárosának^  Váradnak,  templomai- 
ról, kolostorairól  oly  bőkezűen  emlékezett  meg.  Ballagi  Aladár  a 
XVIL  századi  parafernalisokhau  és  » drága  köves  marhák*  jegyzé- 
keiben  gyakran  olvasható   » János-köröm, «    helyesen   »Jahu8Z-köröm<- 


tArcza.  279 

rÖl  SZÓI,  incly  ezüstbe  foglalt  hiuz-köröm  amuiett  volt,  s  görcs  clleu, 
varázsszer  gyanánt  nyakbavetve  hordozták.  Az  említettekhez  az  érde- 
kes dolgozatok  egész  csoportja  csatlakozik.  Arányi  Lajos,  Szendrey 
János,  Téglás  Gábor,  Göndöcs,  Mayláth  Béla,  Kápolnay  P.  István, 
Barna  Nándor,  báró  Fechtig  Imre,  Finály,  Deák  F.,  Lehoczky  Tiva- 
dar, Lipp  Vilmos,  Tergina  Gyula  gazdagították  a  tartalmat,  melyet 
Horváth  Ignácznak,  Palszky  irodalmi  működését  feltüntető  gondosan 
összeállított  könyvészete  zár  be. 

—  A  GRÓF  KÁH01.Y1  CSALÁD  OKLEvéLTÁBÁBÓL,  mclyct  Károlyl  Tibor 
ad  ki,  s  Géresi  Kálmán  rendez  sajtó  alá,  közelebbről  a  III.  kötet  jelent 
meg.  Vaskos  kötet.  Tartalomra  nézve  is  méltán  csatlakozik  a  megelőző 
kötetekhez.  Lapjait  a  családi  levéltárnak  1491 — 1600-ig  terjedő  okle- 
velei és  levelei  töltik  ki.  Ez  évszázadot  meghaladó  idő  alatt  Magyar- 
ország arczúlata  mennyit  változott.  A  hatalom  magas  polczáról^  hová 
Hunyadi  Mátyás  nagy  lelke  emelte,  mondhatni  a  tehetetlenség  örvényébe 
sülyedt.  Mátyás  halálával  felbomlott  minden  rend  az  országban.  A  nagy 
király  creaturái  sietnek  szétrombolni  mindazt,  mit  a  nagy  szellem,  az 
ország  megmaradására  üdvöst,  jót  alkothatott.  Az  olygarchia  féktelensé- 
geiben  nem  ismert  határt.  A  király  —  II.  Ulászló  —  gyáva,  tehetetlen. 
Utána  fia  —  II.  Lajos  —  ül  a  trónon,  e  gyermekkirály,  midőn  férfi 
kezekre  lesz  vala  szükség,  hogy  az  országból  elköltözött  rendet,  nyugal- 
mat visszaállítsa.  Mohács  után  az  ellenkirályok  között  foly  a  harcz  az 
ország  birtokáért.  I.  Ferdinánd  és  Szapolyai  János  egyenlő  jogot  formál- 
nak a  koronához.  Az  ország  két  részre  szakád,  s  a  részek  közé  mint 
ck  fúródik  a  terjeszkedő  ozmán  hatalom.  A  Szapolyai  védte  jog  fiára 
8%áll,  s  a  küzdelem  tovább  foly,  míg  Fráter  megöletése  után  rövid  időre 
egyesül  a  kelté  vált  nemzet,  hogy  újra,  hosszú  időre  szétszakadjon.  Fer- 
dinándot Miksa,  s  ezt  Rudolf  követi  a  trónon,  ki  alatt  megkezdődik  a 
nemzet  alkotmányérti  küzdelmeinek  hosszú  sorozata. 

Ezen  időszak  társadalmi  életét  táija  a  gróf  Károlyi  család  oklevél- 
tárának harmadik  kötete  elénk.  Nem  tartalmaz  államokmányokat.  Egyes 
magyar  családaink  történetéhez,  genealógiájához  szolgáltat  megbecsülhe- 
tetlen adalékokat  a  XVI.  században.  Jobbára  birtokügyi  adatok.  Ado- 
mányozásról, elzálogosításról,  visszaváltásról,  fölmerült  perek  elintézésé- 
ről szólan&k.  Szemünk  előtt  foly  le  a  processus :  mikép  emelkedik  egy 
köznemes  család  az  ország  nagyjai  sorába^  A  Bodók,  Serény  iek,  Drágfiyak, 
Báthoryak,  Bánffyak,  Bajon iak,  Perényiek,  Prépostváriak,  rosályi  Runnok, 
Bzobiak,  Arthándyak  stb.  felváltva  fordulnak  az  oklevelekben  elŐ.  Mon- 
danom sem  kell;  hogy  a  kötet  legnagyobb  részét  a  Károlyiakra  vonat- 
kozó levelek  teszik.  Nem.  kis  számban  fordulnak  elé  benne  a  végrendele- 
tek, melyek  egyéb  btrtokügyi  levelek  mellett  is  fogalmat  nyújthatnak  ama 
gazdagságról,  vagyonról,  melylyel  a  XVI.  században  egyes  magyar  csa- 
ládaink bírtak.  A  kötet  végén  közölt  urbárium  1592-ből  nagybecsű  hely- 
nijzi  és  gazdaságtörténeti  adatokat  foglal  magában. 


280  TÁRCZA. 

Mindezek  mellett  egyebet  is  találunk  c  kötetbou.  A  Bajoniak 
genealógiáját  Géresitől,  mely  szerint  a  Sartivan-Vese  nemből  származó 
Bajoniak  Róbert  Károly  idejében  Pállal  tűnnek  fel.  A  következő  század- 
ban Bajoni  István  hűséges  fegyvertársa  Hunyadi  Jánosnak.  Ezután  még 
1 00  évig  virágzik  a  család,  melynek  férfíága  a  Zrínyi  Miklóssal  Sziget- 
várnál hősi  halált  halt  Jánossal  szakad  meg.  Tanulságos  kötet  Megér- 
demli az  olvasást  Köszönet  illeti  a  nemes  grófi  családot,  hogy  ily  becses 
művel  ajándékozta  meg  a  nemzetet.  De  elismerést  érdemel  Géresi 
Kálmán  is,  ki  a  sajtó  alá  rendezés  terhes  munkáját  fáradhatatlan 
buzgalommal,  szakértelemmel  végezte. 

—  A  KALOCSAI  íbsekséo  1885.  Bchematismusában  Városy  Gyula, 
a  kalocsai  és  bácsi  püspökségek  egyesitésének  sokat  vitatott  idejét  tette 
beható  tanulmány  tárgyává.  S  e  kérdés  Városyban  nem  avatatlan  com- 
men tatorra  talált.  Éles  észszel  bonczolja  izekre  a  czéljára  szükséges  bie- 
toriai  adatokat.  Nyomonként  czáfol  és  felvilágosit.  Következtetései  meg- 
győzők. E  kérdés  Városy  előtt  már  többeket  foglalkodtatott,  a  nélkül, 
hogy  egy  értelemre  juthattak  volna.  Ezekkel  ellenkefisőleg  Városy  egészen 
uj  hypothesist  állit  fel,  mely  nagy  mértékben  magán  hordja  a  valószínű- 
ség bélyegét.  Lássuk  eszmemenetét. 

A  bácsi  püspökség  alapítását  Fejér  György  és  Knauz  Nándor 
szent  Istvánnak  tulajdonítják,  mely  szerintük  113Ö.  körűi  egyesite- 
tett  volna  a  kalocsai  érsekséggel.  Katona  István  és  Pauler  Gyula  ezt 
tagadják,  s  úgy  vélekednek,  hogy  a  bácsi  püspökség  szent  László  alatt 
szakíttatott  a  kalocsai  érsekségből  ki,  s  1135.  után  egyesíttetett  ismét 
azzal.  A  kérdés  tisztázását  megnehezíti  azon  körülmény,  hogy  a  bácsi 
püspök  már  1094-ben  archiepMcopusnak  neveztetik,  míg  a  kalocsai  elsŐ 
archiepUcopuBsal  csak  1135-ben  találkozunk,  mi  arra  mutatna,  hogy  az 
egyesítés  vagy  elébb,  de  1135-ben  okvetetlenül  megtörtént.  Azonban  e 
combinatiót  egy  ujabb  tény  kuszálja  össze :  t  i.  ama  határ  villongás,  mely 
a  kalocsai  és  pécsi  püspökök  között,  egyházkerületeiknek  a  Szerémséghe 
nyúló  határa  miatt  1093-ban  felmerül.  Ha  tehát  a  kalocsai  egyház- 
megye a  Szerémséghe  nyúlt,  akkor  a  közbül  fekvő  bácsi  egyházmegye 
vagy  még  nem  létezett,  vagy  már  egyesítve  volt  a  kalocsaival.  Városy 
úgy  véli,  hogy  külön  kalocsai,  és  külön  bácsi  egyházmegye  sohasem 
létezett,  hanem  a  szent  István  által  fundált  kalocsai  érseki  szék  valami 
kényszerítő  ok  miatt  tétetett  Bácsba  által,  íremanente  nihilominus 
Coloczae  sede  archiepiscopali,*  és  egy  és  ugyanaz  volt  feje  mindkét  egy* 
háznak,  a  ki  két  székesegyházzal  és  két  székesegyházi  káptalannal  bírt. 
Hogy  a  két  egyházmegyének  ugyanegy  feje  volt,  arra  analóg  esetet  hoz 
Városy  fel.  A  tatár  pusztítás  után  »ad  ecclesiam  s.  Irenaeic  áthelyezett 
szerémi  püspök,  azután  is  szerémi  püspöknek  hívatott,  bár  számos  esetben 
az  okleveleket  most  trejiei,  majd  kővi^  vagy  irenei  és  kövi  püspök  írja  alá. 

Városy  állításának  egyik  támasza,  hogy  mind  a  kalocsai  mind 
a    bácsi    egyház    szent  Pál    tiszteletére  építtetett.    Legalább   a   felhő- 


TÁKUZA.  281 

zott  adatok  legkisebb  részben  sem  látszanak  Katona  azon  állítását  iga* 
zolü),  hogy  a  kalocsai  egyház  szűz  Máriának  lett  volna  szentelve.  IgeU| 
—  de  csak  az  egyház  egyetlen  oltára.  Tovább  menve  kimutatja  Városy, 
hogy  az  larchiepiscopalis  Colocensis  et  episcopalis  BachiensisC)  vagy  a 
midőn  II.  Ulászló  1494-ben  Kinizsi  Pált  a  bácsi  érsekség  javai  (bona 
ar(MepÍ8copatu8  ecclesiae  Bachiensis)  védelmére  utasítja  —  e  kitételek 
tévedésen  alapúinak,  bár  kissé  feltűnőnek  látszik  is,  hogy  a  pápai  can- 
cellária,  vagy  még  inkább  a  magyar  királyé,  ne  ismerték  volna  e  kité- 
telek basználhatásának  okát. 

Végül  szerző  az  érseki  széknek  Kalocsáról  Bácsba  áthelyezése 
idejét  igyekszik  meghatározni.  De  itt  határozott  eredményt  nem  ér  el. 
Két  időpont  az,  melyhez  az  áthelyezés  ideje  köthető.  Egyik  a  váczi  püs- 
pökség alapítása.  £z  esetben  az  áthelyezés  még  szent  István  életében 
törtéut,  melynek  magyarázatát  Városy  abban  keresi,  hogy  Kalocsa  vidé- 
kének a  keresztyén  vallásra  térése  után,  Bács  környéke  csak  későn  vette 
fel  az  nj  hitet,  s  mint  ilyen,  különben  is  az  ország  határán  ellenséges 
támadásoknak  kitett  helyen  feküvén,  inkább  rászorult  az  egyházfők  éber 
őrködésére.  Vagy  talán  1057.  körül  történt  az  áthelyezés,  midőn  Radó 
nádor  a  Szerémséget  visszafoglalta.  Ekkor  a  megkeresztelkedett  bács- 
megyei  kunoknak  az  uj  hitben  megerősítése  tette  volna  szükségessé  az 
érseki  szék  áthelyezését.  De  bármint  állott  legyen  a  dolog,  a  két  püs- 
pökség egyesítése  1093.  előtt  már  bevégzett  tény  volt,  s  az  érseki  mél- 
tóság eredetileg  nem  a  bácsi,  hanem  a  kalocsai  egyházat  illette. 

B.  S. 

FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

Az  >ABCHA£OLooiAi  ÉBTEsíTŐc  idoi  évfolyamából  megjelent  az  első 
füzet  Az  áj  szerkesztő  Hampel  József,  az  országos  régészeti  és  ember- 
tani társulatnak  újra  megválasztott  titkára,  ki  azt  ígéri,  hogy  a  folyó- 
irat ezentúl  mindenkor  legalább  négy  ívnyi  tartalommal  febr.  lő-én,  apr. 
15-én,  okt.  lö-én  és  decz.  lő-én  fog  megjelenni.  Előrebocsátottuk  e 
köralményt,  mert  az  Értesítő  1880.  óta  —  bár  színvonalra  s  tartalomra 
nézve  előzőit  felülmúlta  —  mindinkább  évkönyvvé  vált  s  az  archaeolo- 
gia  iránt  édeklődőknek  nem  volt  közegük,  valamint  a  régészeti  társulat 
is  orgánum  nélkül  maradván,  a  szépen  indult  társulat  mindinkább  érezni 
kezdé  a  magyar  társulatoknak  többé-kevésbé  közös  baját :  a  részvét- 
hiányt E  hiányon  fog  segíteni  bizton  hiszszük  Hampel  József,  ki  tizenöt 
évi  archaeologiai  gyakorlata  közben  megtanulta,  hogyan,  s  mivel  kell 
felkölteni  a  hazai  közönség  érdeklődését.  Az  első  szám  változatosan  van 
összeállítva,  s  a  szakközönséget  teljesen  kielégíté  a  hozzáfűzött  várako- 
zásban, úgy  a  tartalomra^  mint  az  illustrátiókra  nézve.  Első  czikke : 
topographicum ;  Némethy  Lajos  megállapítja,  hogy  a  Magdolna  templom 
ott  állott,  a  hol  a  mai    budavárbeli    örségi  templom  áll.  Becses,  a  czikk- 


282  TÁRCZA. 

hez  adott  mdlcklct:  Buda  vára  1541 -ben  a  becsi  udvari  köuyvtárbau 
őrzött  Mddemanu-féle  látkép  után.  Az  emlékek  és  leletek  rovatában  ása- 
tásokról találunk  földolgozott  czikkekct,  a  levelezés  rovata  a  közönség  s 
lap  között  akar  létrehozni  állandó  összeköttetést.  Az  irodalmi  rovat  külö- 
nösen gazdag,  Pulszky,  Kéthj,  Radisics,  Szemere  Attila  neveivel  talál- 
kozunk benne.  A  különfélék  rovata  már  nem  oly  élénk,  itt  inkább  köz- 
érdekű, a  nagy  közönséget  illető  apró  vegyes  közléseket  kellene  adói, 
mint  a  külön  rovat  alá  fogható  vidéki  társulatok  híreit  Könyv^zet  8  a 
hivatalos  rovat  zárják  be  a  füzetet.  Ezek  után  örömmel  ragadjak  meg 
az  alkalmat,  hogy   e  testvérvállalatot  tagtársaink  figyelmébe   ajánljuk. 

—  A  BUDAPESTI  SZEMLE  márczíusi  füzetébeu  Péter£íy  Jenő  tüzete- 
sebben ismerteti  Görgey  István  munkáját  1848  —  49-ből.  A  forradalmi 
irodalomnak  ezen  egyik  kiváló  becsű  termékét,  mely  annyi  új  és  nem 
ismert  adatot  hozott  felszínre.  Péter£fyt  a  Szemle  olvasói  már  ismerik  8 
mint  régibb  ezikkeit,  ezt  is  magvas  előadás,  jó  összeállítás  s  erős  judiei- 
um  jellemzik.  Kiválóan  érdekes  czikk  a  Lukács  Béláé  a  magyar  állam- 
vagyonról,  mely  számokkal  mutatja  ki  vagyonosodásunkat  e  téren,  s  egy 
kis  történeti  visszapillantás  a  közelmúltba.  Br.  Eoszuer  Ervin  ismerteti 
Timon  Ákos  munkáját  a  párbérről. 

—  Az  Abafi  által  szerkesztett  »Hazánkc  Il-ik  februári  füzete 
Erdősi  Imre  arczképét  hozza,  s  a  hozzá  tartozó  czikk  Guyon  emlékirataiból 
vett  idézettel  igazolja,  hogy  a  branyiszkói  hős  pap  Erdősi  volt.  Hegyeii 
Márton  az  1849-iki  vésztörvény  széket  s  bíróságokat  állítja  össze.  Ssinr^d 
József  folytatja  az  1 848-49  iki  komáromi  naplóját;  e  füzet  a  napló  áprilisi 
részéhez  a  tájékozó  bevezetést  s  ennek  alapján  Mack  jellemzését  adván 
s  az  életére  vonatkozó  adatokat  állítván  össze,  arra  az  erodményre  jut, 
hogy  Mack  nem  volt  áriiló.  Vali  Béla  az  1790 — 91.  magyar  színtársu- 
lat feloszlásának  történetére  vonatkozó  adatokból  készített  egy  tanul- 
mányt. Torma  K.  folytatja  Rettegi  naplóját  a  múlt  századból,  ez  érdekes 
tanulságos  munkát,  mely  memoir- irodalmunkban  kiváló  helyet  vívott  ki 
magának.  Következik  egy  egykorú  levél  a  Hóra  világról.  Tárczájában 
érdekes  apróságok   vannak  s  a  füzetet   Szinnyei   repertóriuma  zárja  be. 

—  Az  EGYHÁZMŰVÉSZETI  LAP  bcmutatja  magyar  fordításban  Frődéuck 
a  székesegyház  restauratiója  művezetőjének  czikksorozatát  a  kassai  dóm 
fejlődésének  történetéről,  mely  eredetileg  egy  vidéki  német  lapban  jelent 
meg,  8  a  mely  egy  szakember  tollából  kerülvén  ki,  mindenesetre  megérde- 
melte a  közlést.  Az  archaeologiai  bizottság  megbízta  ugyan  Henszlmannt  a 
kassai  dóm  történetének  megírásával,  de  addig  is,  még  e  monumentális 
munka  megjelennék^  szerkesztő  hasznos  szolgálatot  tett  annak  bemutatá- 
sával. Némethy  Lajos  folytatja  az  egyházi  kincsek  elkobzása  történetéhez 
szolgáltató  adatait.  A  rövid  közlemények  közül  kiemeljük  Sándorffy  csik- 
két, a  magyar-bródi  Domonkos  koloston*ól,  melyet  egy  magyar  föür 
nejének  éjjeli  látomása  következtében,  II.  Endre  alapított.  Az  irodalom 
folytatja  Dubois  munkájának  ismertetését.  Továbbá  bemutatja  Radisich 


TiRCZA.  283 

munkáját:  »Cata1oguc  des  reproductions  galvauoplastiqacs  dii  Miisec  des 
Arts-decoratife  Uongrois.c  A  füzetet  vegyes  közlések  zárják  be. 

—  A  FioTELÖ  februári  füzetében  Vály  Béla  vázolja  a  budai  szín- 
ház történetét.  Yersényi  György  érdekes  adatokat  közöl  Fogarassi  Papp 
József  élettörténetéhez,  leginkább  az  egykorú  hírlapok  közlései  nyomán. 
Egy  dologra  azonban,  mit  a  közlés  megemlít,  de  nem  fejt  meg,  mi  is 
szolgálunk  felvilágosítással.  Azt  a  gúnyverset,  mely  Fogarassi  Papp 
József  ellen  íratott,  nem  más  írta,  mint  Aranka  s  a  verses  feleletet  rá, 
mely  a  maga  nemében  egyike  a  legsikerültebbeknek :  Szacsvay.  Ennek 
a  versnek  czime  :  » Borostyán  koszorús  diploma,  mely ly el  megajándékoz- 
tatott az  a  n&gyfülü  ostoba  szamár,  ki  néhai  t.  t.  prof.  Fogarassi  Papp 
Józaef  uram,  most  is  tiszteletreméltó  hideg  tetemeinek  koporsóját  1785. 
jan.  30-ik  napján  méltatlanul  megrugdosta,^  s  mely  Izé  purgatoriumba  való 
utazása  ezimű  munkájában  látott  világot.  Abafí  folytatja  » Horváth 
Ádám  8  a  magyar  múzeum «  czímü  czikksorozatát,  Csaplár  Benedek 
pedig  Révai  életét.  A  magyar  írók  élete  Schwarz  Gyula,  Pajor  István 
és  Szentkláray  Jenő  életét  közli.  Fabó  adalékjai  Zwittingerhez  egész  az 
R.  betöig  jutottak.  A  füzetet  kisebb  közlések  s  irodalmi  tört.  repertó- 
rium zárják  be. 

—  A  KERESzTéNY  MAOVETÖ  elsö  füzetébcu  Benczédy  Gergely  közli : 
a  kolozsvári  magyarok  panaszát  a  kolozsvári  szászok  ellen  1568-ban, 
mely  németül  volt  ugyan  közölve,  de  nagyon  megérdemelte,  hogy  az 
eredetiben  is  megjelenjék. 

—  A  MAGTAB  K7ELVÖB  februári  számában  Deák  Farkas  nyelvtör- 
téneti adatokat  közöl  Béldi  Kelemen  1627-iki  inventariumáhól. 

—  Az  EBDáLYi  MDZEUM-BQTLET  bölcsolet',  nyclv",  és  történelem- 
tudományi szakosztály  kiadványainak  I.  kötet  4 -ik  füzetében,  Dr.  Török 
István  a  kolozsvári  ref  collegium  múlt  századi  történetéből  igen  érdekes 
részleteket  közöl  legnagyobb  részben  a  főconsistorium  levéltárából,  me- 
lyek a  tanügy  történetéhez  sok  becses  adatot  foglalnak  magukban. 

—  Az  UNGABiscHE  REvuE  januárí  számában  Marczali  Henrik  a 
Hóra- világról  s  Pauler  Gyula  a  Hartwic-lengendáról  írtak. 

—  Az  ARCBiv  DES  vEREiNES  für  Siebeubürgische  Landeskunde^ 
19-ik  kötetének  Ill-ik  füzetében  Zimmermann  levéltárnok  chronologiai 
táblázatát  adja  a  szebeni  plébánusoknak,  főtisztviselÖknek,  nótáriusok- 
nak 1500 — 1584-ig,  természetesen  levéltári  adatok  alapján.  Kiváló 
becsű  MüUertÖl  az  anyaggyüjtemény  az  erdélyi  és  magyarországi  ref.  egy- 
ház történetéhez  a  XVlI-ik  században,  mely  sok  nem  ismert  részletet 
derít  fel ;  új  és  beható  kutatások  eredménye  s  az  egyházi  s  polilikai  tör- 
ténethez egyaránt  fontos  adalék. 

—  BAcs-Bodbog  czím  alatt  1878 — 79-l)en  Dudás  Ödön  egy  év- 
negyedes folyóiratot  adott  ki,  melyből  azonban  csak  hat  füzet  jelent  meg. 
Dudás  most  újra  megindítja  e  vállalatot,  s  annak  harmadik  folyamára 
kibocsátá  az  előfizetési    felhívást.    E  folyóirat  most  két  havi  füzetek- 


284  TÁRCZA. 

ben  fog  mcgjeleuni,  oly  czélla),  hogy  a  majdan  megírandó  megyei 
monograph iához  adatokat  gyűjtsön,  s  jole&ül  a  megye  átalános  történe- 
tére vonatkozó  eredeti  czikkeket,  az  egyes  községek  múltjára,  az  egy- 
háztörténetre, 8  családok  történetére  vonatkozó  adatokat  fog  közölni ;  a 
bácsmegyei  régészetet,  a  leleteket,  az  ásatások  eredményét  fogja  ismer- 
tetni. Előfizetési  díj  egy  évre,  azaz  hat  füzetre  2  frt,  mely  a  szerkesz- 
tőhöz Pacsérra  küldendő.  Ajánljuk  a  vállalatot^  melynek  első  füzetei  sok 
becses  anyagot  tartalmaztak,  a  történetkedvelők  figyelmébe. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  FEBRUÁR. 

Bencsik  János,  Tomori  Pál  emlékezete.  Veszprémi  Ködöny  7.  sz. 

Botlola  Lajos,  A  kalendáriumok  történetéből  Vasam,  Üjság  1 — 3  sz. 

>  6Wfx  diploma ticus  comitum  Károly  de  Nagy-Rároly.  A  nagykárolyi  gróf 
Károlyi  család  oklevéltára.  IIL  kötet.  1491  —  1600.  Bp.  1885.< 
Ism.  Szilágyi  Sándor,  Nemzet  45.  sz.  —  Acsády  Ignácz,  P.  }ía^6 
48.  sz.    Szádeczky  Lajos  Bud.  Hírlap  49.  sz. 

Családok  (Régi)  Somogyban  A,  G,  P,  Hirlap  56.  sz. 

Fenyvessy  Ferencz^  dr,  a  párbér  jogtörténeti  fejlődése  és  megváltása  kér- 
déséhez Veszprém  5  —  6.  sz. 

György  Aladár,  Magyarok  az  Olympuson.  P.  Napló  febr.  8.  sz. 

Hunjalvy  Pál,  Hogyan  csinálódik  némely  história?  IV.  V.  Nemzet  19.  32. sz. 

Kandra  Kabos,  A  borsodi  v.  székesegyházi  főesperesség.  (Régészeti  jegy- 
zetek) Egri  Egyhm,  Közlöny,  3.  és  köv.  sz. 

Kelengye  és  nászajándék.  A  Tripartitum  alapján,  K  Gyár/ás,  M.  AUam 
33.  szám, 

:^  Komáromi  András.  Karancsberényi  báró  Berényi  György  élete  és  politi- 
kai működése  1601  —  1677.  Bp.  1885.«  Ism.  P.  Napló  48.  sz. 

:» Magyar  Történelmi  Életrajzok  II.  füzete. €  Ism.  P.  Napló,  34.  sz.  Egyet- 
értés 38.  sz.  Vasárn.  Újság  6.  sz. 

Majláth  Béla,  Forgách  Simon  kalandjaiból.  Hogy  lett  Forgách  Simonnalí 

három  füle.  Hová  lett  a  Forgách  Simon  orra.  F.  S.  mulatsága.  P.  .Vopfó- 
32.,  38.,  52.  sz. 

Marczali  Henrik,  Magyarország  főrendi  családjai.  Egyetértés  49.  sz. 

Okiratok  harcza  I.  Zsidó  vajda  Moldovában.  Ajánlva  a  »Magyar  Zsidó 
Szemle «-nek.  Censor,  II.  Önvédelem.  Balogh  Gyula.  Bud,  Hirlap  35. 
sz.  —  Okmányok  harcza  Szilágyi  Sándor,  —  Egy  érdekes  nyelv- 
emlék. (Végválasz.)  Barabás  Samu.  U,  ott  45.  sz. 

Párbér  Magyarországon.  (Észrevételek  Timon  Ákqs  müvére.)  Rdigio 
11.  és  köv.  sz. 

»Pasteiner  Gyula,  A  művészetek  története.  A  legrégibb  időktől  napjain- 
kig. Bp.  1885.«  Ism.  Dr,  Szendrey  János  P,  Napló  38.  sz. 


tÁftciÁ.  285 

^Pesty  Friffyes,  Száz  politikai  és    történeti    levál    Horvátországról    Bp. 

1885. c  Ism.  Egyetértés  59.  sz.  Függetl,  59.  sz. 
>Pialmorum  Codex.  Follo.  Moguntiae,  1449.C  A  világ  legdrágább  könyve. 

yetnztt  33.  sz. 
^Kázner  János,  Régi  Szeged.  Szeged,  1885.«  Ism.  Dudás  Gyula,  Főv.  L. 

33.  sz. 
Sólyom  Fekete    Ferencz.  Oláh  hazugságok  Magyarországról.   Bud.  Hírlap, 

42.,  43.  sz. 
Szemeriai  B.  A  tánczdtth.  Jf.  Polgár.  17.  sz. 
Thallóasy  Lajos,  Laki   Bakics  Pál.  (Akadémiai  székfoglaló).  Bud,  Hírlap. 

40.  sz. 
>Thaly  ird/mdn.  Irodalom-  és  mi veltségtörténeti  tanulmányok  a  Rákóczy- 

korból.  Bp.  1885.«  Ism.  P,  Napló.  47.  sz. 
Városy  Gyula.  A  párbér  Magyarországon.  Religió  12.,  13.  sz. 
Viklef  Jánosról.  (Emlékezés)  N,  E.  Kz.  Szabad  Egyház.  3.  sz. 
Weber  Samu.  Adalékok  a  dézsma  történetéhez  a  Szepességen.  Prot,  Egyh, 

és  Isk.  Lap  7.  sz. 


IRODALMI  ES  VEGYES  KÖZLESEK. 

"j"  Klihkovics  bíla,  társulatunk  egyik  legrégibb  derék  tagja,  febr. 
bó  10-én  elhunyt  Kassán.  A  virágzó  Felső-Magyarországi  múzeum  nagy- 
részt neki  köszöni  létesűlését,  mint  egyik  alkotójának  -^  és  felvirágzását, 
mint  igazgatójának.  A  kik  társulatunk  kassai  kirándulásában  részt  vet- 
tek, bizonyára  emlékezni  fognak  az  életerős  férfiúra,  a  ki  annyi  előzé- 
kenységgel kalauzolt  bennünket  az  általa  teremtett  múzeumban  s  olyan 
lelkesülten  s  szakavatottan  tudta  bemutatni  a  múzeum  kincseit.  Avatott 
kezelője  volt  az  ecsetnek  is,  a  kassai  m.  k.  főreáliskolának  ő  volt  a  rajz- 
tanára ;  a  kassai  dom  és  szt.  Mihály  kápolnának  képét  az  ő  rajzai  után 
látjuk  több  helyt  megörökítve.  Tevékeny  munkásságú  életét,  melynek  a 
közművelődés  terén  áldásos  nyomai  maradnak  fen,  52  éves  korában 
végezte  be.  Legyen  áldott  emlékezete ! 

—  Arad  MKay£  közöms&oe,  a  város  s  az  aradi  Kölcsey-egylet,  ez 
utóbbinak  indítványára  elhatározták,  hogy  Aradmegye  munographiáját 
szakemberek  által  megíratják.  Maga  a  megye  hat,  a  város  három  s  az 
egylet  hasonlag  három  ezer  frttal  járulnak  a  költségekhez.  Az  I.  kötet 
mintegy  50  íven  a  történeti  részt  fogja  tartalmazni  s  ennek  megírásával 
Márki  Sándor  tagtársunk  bízatott  meg,  kinek  e  czélra  már  is  gazdag 
előmunkálat  áll  rendelkezésére.  Épen  50  éve,  hogy  1835-ben  megjelent 
Fábián  Gábortól  Aradmegye  története  s  e  munka,  mely  akkor  méltó 
feltim^t  keltett,  ma  már  elavult.  Őszinte  örömmel  üdvözöljük  a  három 
testalet  nemes  elhatározását  s  örülünk,  hogy  Márki  Sándor  személyében 
A  niunkához  derék  szakembert  sikerült  megnyerniök. 


286  TÁRCZA. 

—  Thaly  Kálmán  vál.  tagtársunknak  a  Székesi  Bercsényi  csa- 
ládról írott  nagy  monographiáját^  melynek  egj  kis  részét  (Bercsényi 
Imre)  mi  is  bemutattuk  olvasóinknak^  az  akadémia  történelmi  bizottsága 
sajtó  alá  adta.  Az  idén  az  első  kötet  fog  megjelenni. 

—  MOlleb  derék  közleményét:  Adatok  Erdély  és  Magyarország 
egybázi  történetéhez  a  XVII-ik  században,  mely  eredetileg  a  nagyszebeni 
Archívban  jelent  meg^  külön  lenyomatban  is  közzé  tette. 

—  Grünwald  BÉLA  tagtársunktól  » Kossuth  és  a  megye <  czim 
alatt  egy  igen  érdekes  röpirat  jelent  megRáth  Mórnál,  igen  díszes  kiadás- 
ban. £  valódi  államférfiúi  szellemmel  írott  történeti  visszapillantásra  fel- 
hívjuk olvasóink  figyelmét. 

—  Pesty  fbioyes  tagtársunk  a  ktüönböző  politikai  lapokban  meg- 
jelent s  Horvátországra  vonatkozó  czikkeit  összegyűjtötte  s  az  akadémia 
könyvkereskedésében  sajtó  alá  adta:  '» Száz  poliWcai  és  történeti  levél  Hor- 
vátországróH  czím  alatt.  A  kik  közügyekkel  foglalkoznak,  ezt  a  mnnkát 
alig  fogják  nélkülözhetni.  A  magyar  nemzetnek  Fiúméra  való  joga,  a 
Dráván  tűi  jogtalanul  keletkezett  tartományok,  az  azokra  ruházott  elne- 
vezések hibás  volta,  idegen  czímerek  bitorlása,  a  kapcsolt  részek  főid- 
rajzi  fekvése,  a  magyar  korona  országok  fogalma,  a  Dráván  túliak  kép- 
viseleti módja  a  magyar  országgyűlésen,  a  magyar  állam  egysége,  a 
zágrábi  tartományi  gyűlések  keletkezése,  a  statutorius  jog  fogalma,  a 
horvát  kincstár,  a  zágrábi  püspökség  jószágai,  a  horvát  főváros  történeti 
alakulása,  a  fehér  lap,  mint  a  történeti  jogfolytonosság  megszakítója, 
Magyarország  területének  meghatározása  a  történethamisítók  ellenében, 
a  politikai  pártok  és  programmjaik  bírálata  stb.  mindmegannyi  tárgy,  mely 
minden  gondolkozó  figyelmét  leköti,  annál  is  inkább,  minthogy  szigorú 
tudományos  alaposság  mellett,  az  előadási  stilns  is  nagy  előnyére  válik 
e  leveleknek,  és  azokat  maradandó  becsüvé  teszi.  A  munka  20 — 25  íves 
8-ad  rétÜ  díszesen  kiállított  kötetben  fog  f.  é.  május  hó  elején  megjelenni. 
Előfizetési  ára  2  frt,  bolti  ára  a  munka  megjelenése  után  3  frt  —  A 
megrendelések  az  Akadémiai  könyvkereskedéshez  küldendők. 

—  MiKULiK  JÓZSEF  tagtársunk,  kit  olvasóink  a  >Századok<- 
bau  s  »Történelmi  Tárc-ban  közlött  czikkeiről  előnyösen  ismernek, 
érdekes  és  becses  történelmi  munkát  írt  ^Magyar  kisvárosi  élet  1526— 
J715€  czím  alatt,  mely  már  sajtó  alá  ment  s  melyre  az  előfizetési  felhí- 
vást ki  is  bocsátotta.  Teljesen  okiratok  alapján  van  írva,  sok  új  nem 
ismert  részletet  tartalmaz.  Melegen  ajánljuk  olvasóinknak.  Az  előfize- 
tési felhívásból  kiemeljük : 

»A  történelmi  tanulmány,  melyre  ezennel  előfizetést  nyitunk,  czi- 
méhez  híven  egy  felsömagyarországi  város  (Rozsnyó)  XVI. — XVII.  szá- 
zadbeli állapotát  és  sorsát  tárgy  azzá,  mindenütt  egykorú  feljegyzésre^ 
és  történt  dolgokra  támaszkodva  és  egyszersmind  más  városi  polgár 
akkori  helyzetére  matatva,  külön-külön  előadván:  milyen  viszonyok 
között  és  mily  jogkörben   élt  akkor  a  rozsnyói  polgár  ?  hogyan   kereste 


TÁRCZA.  287 

mindennapi  kenyeret  az  őstermelés,  ipar-  és  kereskedés  terén  ?  milyen 
oltalomban  részesült  a  hatóságoktól  úgy  közigazgatási,  mint  igazság- 
szolgáltatási ügyekben?  hogyan  magyarosodott  meg?  befolyt- e  és  meny- 
nyiben a  várost  érdeklő  ügyek  ellátására  ?  mily  viszonyban  állott  a 
megyéhez  és  földesurához,  az  esztergomi  érsekhez  ?  milyen  vala  tudo- 
mányos és  valláserkölcsi  nevelése?  és  mily  hatást  gyakoroltak  mi- 
veltségi  állapotára  a  XVI — XVII.  században  lezajlott  viharos  esemé- 
nyek ?  £  mü  egy  magyar  kisváros  teljes  átalakulását  tárván  elénk;  olva- 
sása közben  lépten-nyomon  felismerjük  a  nagy  változást,  melyet  elébb 
a  hitújítás^  aztán  pedig  az  ellenreformátió  előidézett,  —  látjuk  azt  is, 
mint  pusztított  akkor  hazánkban  a  Bebekek  önzése,  a  török  hódolás,  a 
becsődített  idegen  katonaság  és  I.  Lipót  önkényes  uralma  ?  hogy  gyara- 
podtak a  földesúri  és  nemesi  kiváltságok  a  polgári  szabadság  rovására, 
míg  a  város  annyira  jutott,  hogy  kiváltságai  egy  czímeres  levéllel  (arma- 
lissal)  sem  értek  föl  és  végre,  mily  súlyosak  lettek  e  korszak  folytán 
az  adózó  polgár  terhei  ?  A  csinos  kiállítású,  8-rétben  mintegy  1 5  ív  terje- 
delmű kötet  előfizetési  ára  1  frt  50  krban  állapíttatván  meg,  a  t.  ez.  érdek- 
lődők tisztelettel  fel  kéretnek,  hogy  megrendeléseiket  czímök  pontos  meg- 
jelölésével Mik  ülik  József  szerzőnél  (Rozsnyón,  Gömörmegye)  f.  év  ápril 
15*ik  napjáig  tegyék  meg.  Ki  az  előfizetési  díjat  beküldi,  annak  a  mü 
legkésőbb  f.  év  június  hó  végéig  bérmentve  (ellenesetben  postautánvétel 
mellett)  fog  elküldetni. 

—  Történeti  kritika  ausztuiíban.  ^Ausztria  politikája  a  franczia 
forradalmi  háborúk  alatt,€  e  czímeu  írt  Wertheimer  Ede  a  »N.  Fr. 
Pressét  jan.  10-iki  számában  egy  tárczát^  mely  miatt  a  lapot  az  állam- 
ügyészség lefoglaltatá.  Az  ügyészség  ez  eljárása  ellen  semmiségi  panasz- 
8zal  élt  a  lap,  melynek  képviselője  kifejté,  hogy  a  lapot,  minthogy  az 
incríminált  ezikk  csupán  annak  a  czáfolatát  tartalmazta,  amit  porosz 
történészek  Ausztria  magatartásából  kimagyarázni  helytelenül  igyekez- 
tek, —  lefoglalni  indokolatlan,  jogtalan  cselekedet  volt.  A  semmiségi 
panaszt  a  törvényszék  elvetette,  azzal  az  indokolással,  hogy  Ausztria 
akkori  politikáját  így  bírálni  sérti  az  uralkodó  emlékét,  minthogy  akkor 
parlamentáris  kormány  nem  volt,  s  a  követett  politika  egyedül  a  fejede- 
lem politikájának  tekintendő.  —  Igazán  elismerésre  méltó  példája  az 
osztrák  törvényszék  történelmi  érzékének.  Olvasva  e  jelentést,  alig  hihet- 
DŐk  elj  hogy  korunkban  ilyesmi  történhetik,  ha  épen  a  történelem  nem 
tanítana  meg  bennünket  arra,  hogy  gyakran  a  leghihetetlenebb  dolgok 
estek  meg,  ellenére  minden  logikának. 

—  A  BÉCSI  »iiiTTHETLUEaEN€-ben  Foumiera  »Gentz  und  CobenzU 
írójamegbirálta  Wertheimer  Edének  Geschichte  Oesterreich-Ungarns  czímü 
munkáját ;  de  nem  a  kellő  subjecti vitással  s  nem  olyan  mértékkel  mérve, 
milyenre  a  derék  munka  s/ámíthatott.  Wertheimer  egy  kis  röpiratban 
felelt  erre,  Fonmier  állításainak   legnagyobb  részét  pontonként  czáfolva. 


288  tiActA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  CoDEXDIPLOM.  hungaricus  Andegavensis.  Anjoakorí  okmány- 
tár. Kiadja  a  magyar  tud.  akadémia  történelmi  bizottsága.  Szerkeszti  Nagy 
Imre.  Negyedik  kötet  (1340—1346.)  Budapest,  1884.  A  magy.  tud 
akad.  könyvkiadó  hivatala.  Ara  4  frt  20  kr. 

—  CoDEX  DIPLOMATICÜS  comitum  Károlyi  de  Nagy-Károly.  A 
nagy-károlyi  gróf  Károlyi  család  oklevéltára.  A  család  megbízásából  kiadja 
gróf  Károlyi  Tibor,  sajtó  alá  rendezi  Géresi  Kálmán.  Harmadik  kötet 
Oklevelek  és  levelezések  1491  —  1600.  Budapest,  1885.  Franklin-Tár- 
sulat  könyvnyomdája.  Ara  5  frt. 

—  A  BUDAPESTI  MAGYAR  KIRÁLYI  TUDOMÁNY-EGYETEM  tör- 
ténete. Irta  Dr.  Pauler  Tivadar.  Első  kötet.  III.  füzet.  Budapest  Egye- 
temi nyomda.  1885. 

—  1848  és  1849-böl.  Élmények  és  benyomások.  Okiratok  és 
ezek  magyarázata.  Tanulmányok  és  történelmi  kritika.  Irta  id.  Görgey 
István.  Budapest.  Franklin-társ.  1885.  Ara  2  frt  40  kr. 

—  Hogyan  csikálódik   némely  história?   Pillantások  a 

rumun  történetírásba.  Irta  Hunfalvi/  Pál.  Budapest   1885.   8-adr.  101  1. 
Ara  50  kr. 

—  Az  ALT£NB£RGER-FÉL£  CODEX  nagyszebeni  kéziratának 
szövegkinyomatása.  Kiadta  dr.  Lindner  Gusztáv  Kolozsvárit  1885. 
8-adr.  XII.  és  300  1.  Két  hasonmással.  Ara  4  frt. 

—  Megjegyzések  Madarász  József  emlékirataira.  Irta  Irányi 
Dániel.  Budapest.  Pfeiffer  Ferdinánd  bizománya.  1884.  Ara  20  kr. 

—  Szabolcs  vármegye  alakulása.  Irta  Kandra  Kabos.  (Érteke- 
zések a  tört.  tudományok^  köréből  XII.  k.  II.  sz.)  Budapest^  1884.  Ára 
30  kr. 

—  A  ZALA-ISTVÁNDI  evang.  gyülekezet  történelmének  vázlatft. 
Irta  és  felolvasta  a  zala-istvándi  evang.  gyülekezet  szentegyháza  fennál- 
lásának 100  éves  emlékünnepén,  1884.  évi  szentháromság  vasárnapján 
Frühwirth  Sándor.  Kecskemét.  Tóth  Lászlónál.  1884. 

—  MoNUMENTA  saeculi  XVI.  históriám  illustrantia.  Edidit,  col- 
legiti  ordinavit  Petrus  Balun.  Yol.  I.  Clementis  YII.  epistolae  per  Sada* 
letum  seriptae,  quibus  accedunt  variorum  ad  papám  et  ad  alios  epistolae. 
Oeniponte,  1885.  Ára  6  frt. 

—  Erzherzog  FERDINÁND  II.  von  Tirol.  Geschichte  seiner 
Regierung  u.  seiuer  L^nder.  Von  dr.  Joseph  Hirn.  I.  Bd.  Innsbruck 
1885.  Ára  6  frt  50  kr. 

—  ZüR  VOLKSKüNDE  der  Siebenbürger  Sachsen.  Kleinere  Schrif- 
teu  von  Josef  Haltrich.  In  neuer  Bearbeitung  herausgegeben  von  J.  Wolfí*. 
Wien  1885.  Ára  3  frt  50  kr. 

—  FrédÉRIC  II.  et  Louíb  XV.  d'apres  des  documents  nouvcaux 
1742—1744  par  le  duc  de  Broglie.  I.  11.  k.  Paris,  1885. 


A  PÁPA  BÉKEKÖZVETÍTÉSE 

BÁTHORY  ÉS  AZ  OEOSZ  CZÁR  KÖZÖTT. 


Báthory  István,  a  lengyel  király,  diadalmas  hadjáratának, 
melyet  az  orosz  czár  ellen  három  éven  keresztül  viselt,  1582.  jan. 
15-én  10  évre  kötött  fegyverszünet  vetett  véget.  Nevezetes  békr- 
kötés  volt  ez,  akár  eredményét  tekintjük,  akár  pedig  a  módot,  a 
mikép  az  megköttetett 

A  békét  a  czár,  Iván  a  Rettenetes  kereste.  A  hatalmas 
hódító  meg  volt  törve,  a  büszke  zsarnok  meg  volt  alázva.  Hadai 
két-három  évtizeden  át  diadalhoz  voltak  szokva,  ö  maga  nem 
ismert  mást,  mint  hódolatot.  1552-ben  elfoglalta  a  tatároktól 
Kazánt,  1556-ban  véget  vetett  az  Asztrakáni  khánságnak,  majd 
meghódoltatta  a  cserkeszeket  s  megkezdette  elönyomúlását  Szibé- 
riába. Végül,  hogy  nyugat  felé  a  tengerre  kereskedelmi  utat 
teremtsen,  megtámadta  Livóniát  s  egymás  után  foglalta  el  neve- 
zetesebb városait.  A  tartomány  nagymestere  belátván,  hogy 
saját  erejéből  meg  nem  védelmezheti  Livóniát,  Lengyelország 
fenhatósága  alá  adta  az  országot.  S  Báthory  István  az  újonnan 
választott  lengyel  király  egyszerre  megállította  diadalmas  hódí- 
tásaiban a  moszkoviták  czárját.  A  kétfejű  sas  nem  állhatott 
meg  a  sárkányfogakkal  erősbödött  fehér  sas  előtt:  a  muszka 
hadakat  minden  ponton  visszaszorították  a  lengyel  és  magyar 
hadak. 

1579-ben  indult  meg  a  harez  a  két  északi  hatalom,  a  két 
ellenséges  nemzet,  a  két  harczias  uralkodó  között,  Livónia  birtoka 
felett  Az  első  évi  hadjárat  veszteségei,  midőn  Báthory  egymás- 
után foglalta  el  a  muszka  várakat :  Poloczkót,  Szokolt,  Turowlát, 
stb.  s  egész  Smolenskig  táborozott,  békealkudozásokra  ösztönözték 

SsiSADOK.     1885.    lY.    FttXKT.  19 


^tij 


5  AUGm9 


290 


A  PÁPA  BÉKEKÖZVKTÍTK8K 


a  czárt ;  de  Báthory  magas  árt  szabott  a  békéért :  az  egész  Livónia 
átengedését  kívánta.  1680-ban  újult  eröyel  indult  meg  a  hadako- 
zás 8  nem  kevésbé  fényes  sikerrel,  mint  az  első.  Vielkiluki,  Yelis, 
üsviata,  Newel,  Sawloczia  várak  elfoglalása  s  Riga  meghódolása 
volt  eredménye,  ami  még  élénkebb  aggodalommal  töltötte  el  a 
czárt.  Békekisérletei  Báthorynál  meghiúsulván,  nagy  elhatáro- 
zásra szánta  magát,  —  a  czár,  a  keleti  egyház  híve  és  feje,  — 
hogy  a  római  pápát  kéri  fel  békeközvetitöfil. 

Követül  küldötte  (1580.  sept.  6-án)  Sevrigen  Tamást  Ró- 
mába, azzal  az  utasítással,  hogy  felajánlja  csatlakozását  a  keresz- 
tyén fejedelmek  szövetségéhez  a  török  ellen,  a  miben  XIU. 
G-ergely  pápa  fáradozott,  sőt  kilátásba  helyezze  a  nyugati  egyház- 
hoz való  csatlakozást,  csak  a  pápa  szerezzen  békét  közte  és 
Báthory  közt. 

A  pápa  kétszeres  örömmel  engedett  a  czár  kívánságának, 
a  mitől  mind  politikai,  mind  egyházi  tekintetben  fontos  eredményt 
várt  Egy  lépéssel  közelebb  hitte  nagy  terve  valósítását,  —  a 
keresztyén  uralkodók  török  ellenes  szövetségre  egyesítését  —  ha 
az  elkeseredett  lengyel-orosz  háborút  megszünteti ;  másrészt  re- 
mélte, hogy  sikerülni  fog  a  czárt  és  országát  a  nyugati  egyházhoz 
csatlakozásra  bírnia.  A  fontos  missiót  egy  ügyes  s  diplomatiai 
küldetésekben  jártas  jezsuitára  Possevini  Antalra  bízta,  a  ki 
néhány  nap  előtt  érkezett  meg  svédországi  követségéből.  —  A 
pápai  közvetítés  nem  maradt  siker  nélkül :  Possevini  közbenjárá- 
sával 10  évi  fegyverszünet  köttetett  a  lengyel  király  és  a  czár 
között. 

A  történelem  e  nevezetes  szakához  fontos  adalékok  kerül- 
tek napfényre  nem  régiben  a  Vaticani  levéltárból.  Az  újabb  idő- 
ben három  munka  jelent  meg,  a  mely  e  kérdéssel  foglalkozik ; 
Pierling  Pál  jezsuita  gazdagította  velők  a  történelmi  irodalmai 
Az  első  Possevini :  Missio  Moscovitica-ja,  ^)  mely  mint  külön 
kiadás  most  lát  először  napvilágot ;  ^)  a  második  Pierling  müve 

*)  AnUmii  Possevini :  Missio  Moscovitica.  Ex  Annuis  litteris  soc. 
Jcsu  ezcerpta  et  adnotationibus  illustrata,  curante  Paulo  Pierling  S.  J. 
Parisiis  1882.  118.  1. 

*)  ir)84-ben  megjelent  az  Annuae  líttcrac  soc.  Jesn  a.  1582.  a<l 
patrcs  et  fratrcs  cjaedem  soc.  Koiníie.  1584. 


BÁTHORY  ÉS  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTr.  291 

iJ?om«  et  M08COU  1547—1579.€  ez.  a.  (Paris  1883.) ;  s  a  har- 
madik ugyancsak  Pierling  tanulmánya  Posscvini  küldetéséről,  e 
czím  alatt:  Egy  pápai  követ  Oroszországban.  Az  1582'iki  béke 
elozminyeL  ^) 

E  három  munka  (hozzá  Té^e  még  Posseyini  1686-ban  Yil- 
nában  megjelent  Moscoviaját)  feltárja  előttünk  az  1582.  béke- 
kötés s  a  pápai  közvetítés  történetét,  megismertet  a  moszkvai 
udvarral  s  jellemzi  az  embereket,  az  orosz  társadalmi  életet,  s  a 
kort,  melyben  történelmünk  játszik.  Nem  lesz  érdektelen  ezek 
nyomán  Possevinit  orosz  útjára  s  a  lengyel-orosz  csatatérre  elki- 
sémünk. 

Posseyini  1681.  márcz.  24-én  indult  el  Rómából  a  moszkvai 
követtel.  Velenczében  és  Gráczban  néhány  napig  időzött,  s  innen 
előre  bocsátotta  Sevrigent.  Bécsben  4  rendtársát  vette  magához  * 
apr.  28-án  Prágába  ért,  a  hol  a  császártól  ajánló  levelet  kapott 
a  czárhoz.  Boroszlóban  kapta  a  lengyel  király  útlevelét  az  orosz 
követ  számára,  de  ez  ura  parancsára  Lübeck  felé  vette  útját 
s  a  tengeren  ésLivonián  át  ment  haza.  Varsóban  Posseviniék 
tisztelegtek  a  lengyel  királynénál  s  jún.  14-én  Yilnába  érkez- 
tek, a  hol  Báthory  hadikészfiletekkel  elfoglalva  időzött.  Ott  érte 
a  királyt  a  gyászhír  bátyja  s  hű  szövetségestársa,  az  erdélyi  feje- 
delem haláláról.  Possevini  jelen  lehetett  (jún.  16-án)  az  erdélyi 
fejedelem  lelki  üdvéért  tartott  gyász  isteni  tiszteleten.  Harmadnap 
(jún.  17-én)  fogadta  a  király  a  pápai  követet 

Sok  függött  attól,  mennyire  tudja  megnyerni  Possevini 
Báthory  bizalmát,  a  ki  a  követet  eleinte  tartózkodva  fogadta. 
Possevini  előadta  nyíltan,  mi  indította  a  pápát,  hogy  a  czár  kérésé- 
nek engedjen  s  a  közvetítői  szerepre  vállalkozzék :  nem  más,  mint 
a  keresztyénség  és  a  kath.  vallás  szent  ügye.  Kifejtette,  hogysem 
Hómában,  sem  Velenczében,  sem  Bécsben  nem  viseltetnek  ellensé- 
ges indulattal  Lengyelország  iránt ;  ellenkezőleg,  ha  Báthory  a  kö- 
zös ellenség,  a  török  ellen  fordítaná  fegyverét,  sietnének  a  keresz- 
tyén fejedelmek  támogatására.  Ami  Oroszországot  illeti,  a  pápa 
nem  egyébért  avatkozik  ügyeibe,  mint  hogy  reméli  a  vallásos  unió 


')  Un  Nonce  dn  Papé  en  Moscovie.  Pr^liminaire  de  la  trevc  de 
1582.  par  P.  Pierling,  Paris  1884.  219.  1. 

19* 


292  A  PÁPA  bí:kkközveiítí:be 

ügyét  előmozdítani,  a  mit  már  többször  eredmény  nélkül  kísérlet- 
tek meg.  Livóniát  ami  illeti,  örülni  fog,  ha  a  hódítást  Báthory  biz- 
tosítani fogja  magának,  s  azt  a  kath.  vallás  számára  megnyeri.  Egy 
új  Nagy-Károly  válhatik  belőle,  a  ki  a  meghódított  tartományokat 
az  igaz  isten  tiszteletére  szentelte  fel.  A  pápa  inkább  óhajt  kedvezni 
a  katholicus  lengyel  királynak,  mint  az  orthodox  czárnak,  a  kinek 
jóindulata  különben  is  nagyon  kétes  s  a  kinek  tekintélye  erősen 
compromittalva  van  az  egész  Európa  előtt  Végül  Possevini,  hogy 
a  gyanúnak  még  árnyékát  is  eloszlassa,  önként  ajánlkozott,  útitár- 
sak  és  tolmácsok  elfogadására,  ha  á  király  jónak  látna  valakit 
mellé  rendelni. 

A  királyra  Possevini  fellépése  kedvező  benyomást  tett 
Báthory  katonás  ember  volt,  szerette  a  nyílt  őszinteséget ; 
czikomyás  szavak,  diplomata  szólásmódok  helyett :  a  rövid,  kere- 
setlen, határozott  beszéd  embere  volt.  Tetteit  is  ez  jellemzi.  A  mit 
feltett  magában,  higgadtan  megfontolta,  de  attól  aztán  el  nem 
állott.  Possevini  is  ilyennek  ismerte  meg  őt  Mindjárt  az  első  kihall- 
gatáson katonás  őszinteséggel  kijelentette,  hogy  a  pápa  iránt  föltét- 
len bizalommal  viseltetik,  de  a  császárban  nem  bízik,  tart  attól,  hogy 
a  császár  egyedül  saját  érdekét  tartja  szemelőtt;  a  czár  őszintesé- 
gében sem  lehet  bízni,  a  békealkudozásokkal  csak  időt  akar  nyerni, 
mint  már  nem  egyszer  tette.  Különben,  hogy  Possevinivel  megér- 
tesse a  háború  okát,  elbeszélte  a  czárral  való  érintkezése  történetét 
eleitől  fogva.  A  mint  a  lengyel  trónra  lépett,  —  úgymond  —  meg- 
esküdött, hogy  egész  Livóniát  visszaszerzi.  Két  követet  küldött  a 
czárhoz,  hogy  ha  akarja, kössenek  két  évi  fegyverszünetet,  a  mi  alatt 
az  állandó  béke  felől  tárgyaljanak ;  egyelőre  megelégszik,  ha  a  livo- 
noktól  csalárdul  elvett  várakat  visszaadja;  a  melyeket  haddal  foglalt 
el,  tartsa  meg  addig,  míg  azok  felől  kiegyeznek.  De  a  czár,  hallván^ 
hogy  ő  Danczkával  van  elfoglalva,  nemhogy  engedni  lett  volna  haj- 
landó, de  az  egész  Livóniát,  sőt  Kurlandiát  is  követelte, — Rigával  és 
a  többi  városokkal  együtt, — egész  a  porosz  határig.  Másodízben  már 
csak  3  várat  kívánt  Báthory,  nem  lévén  még  módjában  —  az  ország 
ügyei  és  kellő  előkészület  hiánya  miatt, — haddal  lépni  fel.  És  a  czár 
követeket  küldött  Krakkóba,  a  kik  elég  vakmerőek  voltak  kijelen- 
teni, hogy  addig  követségük  tárgyát  elő  nem  terjesztik,  m///  n 
király  fehilha,  fedeihn  fővel,  a  czár  hofjyh'íp  felöl  nevi  imlahc^'r 


BÁTHORY  ÉS  AK  OKOSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  293 

dik.  Az  udvarmester  a  király  parancsából  erre  azt  felelte,  hogy 
tán  csak  nem  ceremónia  mestereknek  kfildte  őket  a  czár  ide,  hogy 
etiquettre  tanítsák  őket,  a  lengyel  követek  nem  szokták  azt  kivánni 
az  d  czárjuktól.  A  követek  így  semmit  sem  végezve  távoztak  el.  A 
háború  kiütött  Báthory  győzelemről  győzelemre  haladt.  Es  íme 
a  büszke  czár  követei  újra  megjelentek,  de  most  már  békét  kérni 
és  ismételve  felajánlották  Livóniát  Narva  kivételével  s  hadikár- 
pótlást is  Ígértek,  Yielkilukum  és  két  más  elfoglalt  vár  fejében. 

Épen  Possevini  megérkezésekor  is  volt  egy  orosz  követség 
Báthorynál,  a  melynek  egyik  tagját  egy  lengyel  követtel  (Dzierzek- 
kel)  levéllel  küldte  vissza  Báthory  a  czárhoz,  s  visszaérkezését 
néhány  nap  múlva  várta.  A  miért  is  Báthory  marasztotta  a  pápai 
követeket,  míg  embere  visszajön,  hadd  lássák  mi  választ  hoz,  s 
hadd  ismerjék  meg  addig  jobban  a  viszonyokat. 

A  lengyel  tábor  három  nap  múlva  Yilnából  Disnába  indult, 
s  vele  a  pápai  követek.  Possevini,  Zamojski  a  cancellár,  a  király 
legbizalmasabb  embere  társaságában  utazott,  a  ki  élénken  érdek- 
lődött az  egyházi  ügyek  iránt.  Possevini  megnyerte  a  cancellár 
kegyét  s  ezzel  meg  volt  nyerve  a  király  kegye  is.  Báthory  mind- 
inkább közlékeny  és  jóindulatú  lőn  iránta.  Fényes  tanújele  ennek 
a  király  közlékenysége  jul.  5-ikén.  Ezen  a  napon  Possevini  ismé- 
telt kérésére  beleegyezett,  hogy  tudomást  vegyen  a  czárnak  kül- 
dött pápai  brévérőL  A  pápának  nem  volt  titka  Báthory  előtt, 
az  egész  orosz-kérdést  megismertette  a  követ  vele  s  viszont  a 
király  jó  tanácsokkal  szolgált  neki.  A  király  is  bizalmas  közié-, 
kenységre  hangolódott.  Beszélt  a  Polockón  felállítani  tervezett 
jezsuita  coUegiumról  s  nagyon  sokat  Oroszországról  és  a  keleti 
kérdésről  szláv  szempontból.  A  czár  akar  a  keresztyénség  élére 
áUani  a  török  ellen  ?  —  úgy  mond  —  ö  akarja  ellensúlyozni  azt  a 
hatalmas  katonai  államot  ?  ő,  a  kit  áthághatlan  puszták  választa- 
nak el  a  töröktől  s  a  ki  régi  ellenségeskedésben  él  a  porta 
hűbéreseivel,  a  tatárokkal  ?  Ha  a  czár  elérni  akar  valamit,  van 
egy  sebezhető  pontja  a  töröknek :  és  ez  Asow  vára ;  kezdetnek 
sokkal  könnyebb,  mint  bármi  más,  és  stratégiai  szempontból 
felette  fontos.  íme,  Báthory  kijelölte  az  utat,  a  melyet  másfél- 
száz év  multán  követve  az  oroszok  megalapították  hatalmukat  a 
Keketetengeren.  Báthory  combinatióba  vonta  nyilatkozatában  a 


294  A  PApA  BÉKEKÖZVeTfTÉSK 

persákat,  cirkassokat  s  az  ázsiai  tatárokat  is,  mint  a  keresztyén- 
ség használható  szövetségeseit  a  török  ellen. 

Ezen  közben  a  béketárgyalásra  kitűzött  fegyverszünet  jul.  1-én 
letelt  s  Báthory  ultimátumára  még  nem  érkezett  válasz  a  czártól 
Az  oroszok  megkezdték  a  beütéseket,  égő  falvak  jelölték  útjokat,  s 
hírlett,  hogy  a  czárevics  maga  jön  Smolensk  alá.  Báthory  is  előbb 
vonult  tehát  a  remélt  találkozásra  a  csatatéren,  s  vele  együtt  a 
pápai  követek.  Polockoban  júl  16-én  megérkezett  a  lengyel  követ 
Dzierzek  a  czártól.  12  napig  volt  Moszkvában,  60  ember  őrködött 
lépteire,  minden  mozdulatára;  12  nap  fogságban  lenni  Lengyelor- 
szágban sokkal  inkább  tűrhető,  mint  12  napig  szabadnak  lenni 
Oroszországban  —  újságolta  a  pápai  követek  tudakozódására.  — 
A  czár  napjában  háromszor  megy  a  templomba  s  Oroszország 
fényének  nevezteti  magát,  de  kicsapongásaival  azért  nem  hagy 
fel,  a  mikor  öt  fogadta,  akkor  is  ugyancsak  hányta  magára  a 
keresztet.  De  érdekesebb  volt  ezeknél  az  a  levél,  a  mit  hozott  23 
nagy  foliot  tett  ki  ez  a  jun.  29-én  keltezett  s  páratlan  »piqaant< 
fejedelmi  iradék.  Csodálatos  bizar  vegyűléke  az  szent  dolgoknak, 
sophismáknak  és  piszkolódásoknak,  hol  bibliai,  kenetteljes  han* 
gon  szólva,  hol  pedig  ostobaságokkal  telve. 

Báthory  ultimátuma. 3  pontból  állt:  az  egész  Livónia  áten- 
gedése, hadikárpótlás  és  némely  határszéli  várak  lerombolása.  Iván 
válaszának  veleje  pedig  ez  volt :  Livonia  soha  sem  volt  tartozéka 
Litvániának,  Oroszországnak  van  ahoz  régi  joga.  A  rigai  érseket 
a  pápa  és  nem  a  lengyel  király  nevezte  ki.  A  hadi  kárpótlás  musul- 
man  szokás,  ilyen  követelést  a  tatárok  tesznek,  keresztyének  közt 
az  hallatlan,  musulmán  sem  teszi  hitsorsosával  szemben,  s  >még  te 
nevezed  magad  keresztyénnek,  a  ki  adót  kivánsz  keresztyéntől  ?  Es 
vájjon  miért  ?  Te  kezdted  a  háborút,  te  pusztítottad  el  tartományai 
mat  s  most  még  ráadásul  fizessek  is.  Ki  kérte  tőled  a  haddal  való 
invasio  kegyét?  Te  fizess  inkább  a  pusztításokért  s  küldd  vissza  a 
foglyokat,  az  lenne  illendő.c  Végül  Báthoryt  Amalecnek,  Senache- 
ribnek,  húsra  és  vérre  éhezőnek  nevezi.  Uj  instructiót  küld  mind- 
amellett követeinek ;  de  ha  nem  érnek  czélt,  nem  küld  többé  senkit 
30 — 40  vagy  50  évig  sem  és  nem  fogad  el  lengyel  követet. 

A  követek  előterjesztették  a  czár  kívánalmait  juL  18-án  a 
tanácsnak  és  a  királynak.  De  látszott  az  egészből,  hogy  a  czár  czélja 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖ  IT.  295 

ueiii  egyéb,  mint  hogy  időt  nyerjen.  Báthory  belátta,  hogy  kard- 
dal kell  kényszerítenie  a  czárt  az  engedésre.  Levelére  nem  ma- 
radt adós  a  yálaszszal,  feltételeire  megfelelt  nem  sokára  Pleskow 
(most Pskow)  ostromává.  A  pápai  követeket  nem  akarta  többé  maga 
mellett  tartani.  Tekintélyes  kiséretet  rendelt  melléjök  kozákokból, 
ajánlóleveleket  adott  a  várak  kapitányaihoz  s.Possevini  kérésére^ 
hogy  a  czár  kedvét  a  követség  előre  is  megnyerje,  szabadon  bocsá- 
tott két  előkelő  orosz  foglyot,  az  elfoglalt  Velis  vár  volt  parancsno- 
kait Báthory  búcsúzóul  felfedezte  haditervét,  hogy  Pleskow  ellen 
indűI  8  hogy  a  czárt  ki  akarja  hívni  párbajra,  azon  föltétellel, 
hogy  a  ki  győz,  annak  a  serege  tekintessék  győztesnek. 

A  lengyel  seregtől  elválva,  Polotzkóból  jul.  21-én  indultak 
el  a  pápai  követek  s  aug.  1-én  Debrovnába  érkeztek,  a  mely  len- 
gyel kézben  az  utolsó  vár  volt.  Itt  kezdődött  a  veszélyes  és  fárad- 
ságos út  Az  ős  rengetegekben  fejszével  sem  lehetett  utat  vágni, 
a  kocsit  sokszor  vállon  kellett  vinni  s  a  nappali  fáradalmak  után 
törődött  testüket  a  szabad  ég  alatt  esőtől  átázott  földön  kellett 
nyugalomra  hajtaniok.  Kiséretök  egy  része  elmaradt  az  ellenség- 
től való  féltében,  s  félelmüket  növelték  a  kozák  kísérők  (ez  a  rabló 
faj !  —  kiált  fel  Possevini  — )  a  kik  az  erdőben  vadállatok  üvöl- 
tését utánozva,  ijesztgették  a  papokat.. 

A  kozák  kiséretet  600  muszka  lovas  váltotta  fel  egy  pri- 
stav  vezetése  alatt,  a  kikkel  8  nap  múlva  SmoUiúkbe  érkeztek. 
Itt  nagy  tisztességgel  fogadták  őket,  300  selyemruhába  öltözött 
lovas  jött  eléjök  a  palatínus  iia  vezetése  alatt,  a  városban  1200 
katona  tisztelgett  üdvlövésekkel,  a  nép  ujongott  örömében  a  béke- 
követek láttára  8  a  várban  a  palatínus  fogadta  s  vendégelte  őket. 

Smolenskből  aug.  10-én  indultak  Starisába,  a  hol  a  czár 
időzött  Alig  hagyták  el  Smolensket,  midőn  más  prístav  jött 
eléjök  egy  lengyel  tolmácscsal  s  15  lovassal.  A  két  pristav  igaz- 
gatta most  utazásukat  kényök  kedvök  szerint :  a  hol  nekik  tetszett 
megállottak,  ételeket  főztek,  nem  nézték,  hogy  árnyékban  pihen- 
jenek meg  a  forró  napon,  vagy  hogy  fedél  alá  jussanak  éjszakára; 
a  mi  felett  nem  győzött  eléggé  csodálkozni,  sőt  panaszkodni 
Possevini. 

Végre  aug.  17-éu  utazásuk  végpontjára  Starisába  a  Volga 
mellé  érkeztek.  A  város  közelében  újabb  3  pristav  jött  eléjök  300 


296  A  PÁPA  BÉKEKÖZVKTÍTfeSE 

lovassal,  aranyos  köntösben,  drága  kövekkel  ékesen.  Leszállottak 
lovaikról  s  úgy  köszöntötték  a  követet,  urok  a  nagy  czár  nevében^ 
a  kinek  neve  említésénél  végtelen  hosszú  czimeit  mind  elöszám- 
lálgatták.  Azután  kérdezősködtek  (épúgy,  mint  Smolensk  alatt)  a 
czár  nevében  a  pápa  hogylétéröl  s  utazásuk  felöl  s  a  kölcsönös 
üdvözlések  után  eg](  ezüstös  szerszámú  szép  fekete  lovat  vezettek 
elö  ezekkel  a  szavakkal :  a  mi  nagy  urunk  ezzel  mutatja  irántad 
jóindulatát  Ezzel  a  szörköntösü  6  barát  a  fényes  kiséret  között 
a  városba  vezettetett,  férfiak  és  asszonyok  nagy  tömege  kísérte 
őket  szállásukig. 

Az  ebéd,  melyet  tiszteletükre  az  első  nap  rendeztek,  alkalmat 
ad  Possevininek  elbeszélni  egyetmást  a  muszka  étkezési  szoká- 
sokról. Az  asztal  közepén  babonás  szokásból  egy  nagy  fehér 
kenyér  állott,  mellette  só  és  egy-egy  csészében  eczet,  és  bors. 
Az  ebédnél  az  6  követen  kivűl  az  öt  pristav  s  vagy  60-ao 
vettek  részt.  A  czár  egy  ifjú  bojárt  küldött  képviselőjéül  Ez 
Possevini  mellett  ült  s  midőn  ételt  hoztak  be,  felállott,  levette 
föveget  s  ünnepélyes  éneklő  hangon  elszámlálta  a  czár  czimeit  s 
ezekkel  a  szavakkal  kinálta  az  ételt:  a  mi  nagy  fejedelmünk 
ezáltal  mutatja  irántad  jóindulatát  Az  utolsó  fogásnál  a  czár 
képviselője  felkiáltott :  cleb  da  sói !  (azaz  kenyér  és  só)  a  mi  az 
ebéd  végét  jelenti.  Ezt  a  felkiáltást  Szt-Sergiustól  származtatják, 
a  ki  azelőtt  mintegy  190  évvel,  midőn  Demeter  czár  nála  volt, 
ezzel  a  felkiáltással  űzte  ki  czellájából  az  ördögöt  Azt  hiszik  az 
oroszok,  hogy  az  minden  bajt  eltávolit  Ebéd  végén  a  követek  szo- 
bájukba vonultak,  de  tüstént  utánok  mentek  a  pristavok,  hogy  őket 
nemzeti  szokás  szerint  különféle  italokkal  gyönyörködtessék.  De 
Possevini  a  szeszesitalokat  visszautasította,  azzal  a  kijelentéssel, 
hogy  ő  már  eleget  tett  a  természet  kívánalmának  s  hogy  a  papok- 
nak, a  kik  naponként  a  Krisztus  testével  élnek,  józan  életet  kell 
folytatniok.  Másnap  megjelentek  a  pristavok  egy  írnokkal,  hogy 
az  ajándékokat  (mert  aczár  elibe  nem  szabad  követnek  ajándék 
nélkül  járulni)  feljegyezzék,  mellé  írván  mindegyikhez  az  ajándé- 
kozó nevét  Egyszersmind  jelentették,  hogy  másnapra  legyenek 
készen,  hogy  a  czár  vidám  szemeit  megtekintsék  (ez  a  szólásforma 
az  audientia  kifejezésére). 

Aug.  20-ikán  az  audientia  napján  a  pristavok  nagyszámú 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  297 

nemes  kísérettel  jelentek  meg.  Míg  az  ajándékokat  arauynyal  és 
üzüsttel  átszőtt  zacskókba  pakolták,  két  főember  jött  hozzáj  ok,  arany- 
tól csillogó  ruhában,  lovon,  utánok  30-an  selyem  öltözetben  gyalog, 
s  ezek  a  czár  nevében  (hosszú  czimeit  elrecitálva)  jelentették,  hogy 
aDagy  fejedelem  >  vidám  szemeit«  megmutatja  nekik  s  két  ország- 
nagyot  küld  eléjök.  Megérkeztek  a  czár  által  küldött  lovak  --  s 
a  követek  a  pristávokkal  és  két  tolmácscsal  lóra  ülve  megindultak  ; 
utánok  három  szolga  a  pápa  ajándékait  vitte.  KivQl  udvari  nemes 
lovasok  fogadták  és  kísérték  őket,  az  egész  úton  végig  gyalog  kato- 
naság állott  kettős  sorfalat  egész  a  palotáig.  A  lépcsőnél  várta 
őket  a  két  országnagy  udvarnokok  élén  s  kölcsönös  üdvözlések  után 
bevezette  őket  a  palotába.  A  teremben  a  bojárok  elfoglalták  ülő- 
helyeiket, a  melyek  fokozatosan  emelkednek,  úgy  hogy  a  hátul 
ülök  is  jól  látnak  és  jól  láthatók.  A  czár  trónja  két  lépésnyi  ma- 
gasságra emelkedik  s  nagyobb  és  diszesebb  a  többinél  s  gazdag 
mennyezet  borúi  le  rá.  A  czár  a  trónon  ült,  koronával  a  fején, 
s  jogarral  a  jobb  kezében ;  még  saruja  is  drága  kövekkel  volt 
ékítve,  nyakából  két  aranyláncz  függött,  egyiken  arany  kereszt. 
Balján  ült  első  szülött  fia  János,  kisebb  trónon. 

A  mint  a  követek  a  terembe  léptek,  az  első  tanács  úr  felkel- 
vén, a  követfogadás  szokása  szerint,  fenhangon  jelentette :  Leg- 
nagyobb fejedelem,  Possevini  Antal  és  kísérői  földre  bor  álnak 
eMed.  0 

A  czár  az  etiquette  szabályai  szerint  azt  kérdé  Possevinitöl : 
Antoni,  hogy  van  *XIII.  Gergely  pápa?«  majd  hogy  szerencsé- 
sen ,útaztak-é  s  végül,  hogy  micsoda  parancsolatja  van  a  pápától. 
A  követ  a  lakonikus  »pápa«  czímre,  —  megemlékezvén,  hogy  mely- 
czímekkel  emlegették  előtte  mindig  a  czárt,  —  azzal  felelt,  hogy  ö 
is  elősorolta  a  pápa  czimeit :  XIII.  Gergely  pápa,  az  egész  egyház 
pásztora,  Krisztusnak  e  földön  helytartója  Szt.  Péter  utódja, 
számos  ország  és  tartomány  ura,  az  Úr  szolgáinak  szolgája,  fen- 
ségedet üdvözli  és  áldását  küldi.  A  czár  a  pápa  nevének  hallatára 
felállott  és  állva  hallgatta  végig  üdvözletét. 


Tulaj donk^pen  ütik  a  földet  homlokukkal :  humuin  tibi  froiitc 
fcriuat ;  (hasonló  a  lengyel :  padam  do  nog-hoz  s=i  lábai  elé  bordlok)  ez  a 
legnagyobb  ti-iztelet  és  alázatosság  kifejezése  a  muszkánál. 


298  A  PÁPA  békeközvbtítése 

Fossevini  ezek  után  kezet  csókolt  a  czáriiak  és  fiának,  a 
leveleket  átadta  titkárának  s  előszedte  az  ajándékokat  Az  első 
egy  crystal  kereszt  volt,  melybe  Krisztus  keresztjének  egy  darabja 
Yolt  befoglalva.  A  czár  sokáig  nézegette :  a  pápához  méltó  ajándék ! 
úgymond.  A  többi  ajándékok  között  maga  részéről  (mert  a  követ  is 
tartozik  ajándékot  adni  a  czámak)  egy  ezüstbe  foglalt  viasz-bá- 
rányt nyújtott  át.  A  czár  fiának  s  anyjának  is  hozott  ajándékot)  de 
a  czárevics  anyja  már  nem  élt,  akkor  már  7-ik  felesége  volt  a 
czámak.  Az  ajándékokat  megtekintvén,  visszaadta  a  czár  s  azok 
közszemlére  körűihordoztattak.  Aztán  meghagyta,  hogy  a  tanács 
urakkal  tárgyaljon  küldetése  felől  —  s  meghívta  őket  kenyérre 
és  sóra  (azaz  ebédre). 

A  tanácskozás  más  teremben  folyt  egy  fél  óráig.  Megbíza- 
tását tolmács  által  közölte  s  írásban  is  átadta  Fossevini.  Az  elő- 
terjesztés summája  az  volt,  hogy  a  pápa  békét  szerez  a  lengyel 
királylyal,  ha  a  czár,  mint  követe  által  izente,  a  török  ellen  szövet- 
kezik a  többi  keresztyén  fejedelmekkel,  ha  a  persákhoz  és  tatá- 
rokhoz küldendő  követeknek  szabad  közlekedést  enged  orszá- 
gán át,  ha  a  katholicusoknak  szabad  kereskedést  biztosit  és 
kath.  templomok  épithetését,  végül,  hogy  a  czár  a  katL  vallásra 
térjen,  s  a  pápa  hatalma  alá  vesse  magát. 

A  tanácskozás  után  ebédre  vezették  őket.  Az  ebédlő  terem- 
ben nagy  pohárszékek  állottak,  gazdagon  megrakva  arany  és  ezüst 
tálakkal,  nem  használat  végett,  csupán  a  fényűzés  és  gazdagság 
mutogatására.  Yagy  százan  vettek  részt  az  ebéden.  A  czái* 
és  fia  külön  asztalnál  kimagasló  helyen  ült,  a  másik  hosszú 
asztalnál  fent  két  királyi  berezeg  alább  8  senator,  7  belső  taná- 
csos, aztán  az  udvarnokok,  kiki  hová  le  ült.  Az  asztal  közönsé- 
ges abros^szal  volt  beterítve,  nem  volt  rajta  sem  tányér,  sem  kés, 
villa,  sem  asztalkendő,  csak  a  babonából  szokásos  kenyér,  só  és 
két  csésze  eczettel  és  borssal.  A  mint  a  követek  beléptek,  a  czár 
mindeniket  nevén  szólítva,  egy  közeli  asztalhoz  ültette  le  őket  Az 
ebéd  két  óráig  tartott.  A  czár  és  fia  megmosták  kezeiket,  a  töb- 
biek nem.  A  czár,  mint  egy  családapa  úgy  viselte  magát  az  ebéd- 
nél. Mindenkire  kiterjedt  figyelme,  nincs-e  valamire  szüksége  s 
majd  ide,  majd  amoda  küldözgetett  egyetmást  asztaláról.  Szoká- 
sos az  orosz  udvari  ebédnél,  hogy  midőn  a  czár  valakinek  aszta- 


BÁTHORY  É8  AZ  0R08Z  CZÁR  KÖZÖTT.  299 

Iáról  ételt  kfild,  az  egész  társaság  felkél  s  az  étekfogó  így  szól :  a  mi 
nagy  urunk  ezzel  mutatja  irántad  jóíndúlatját.  A  felelet  rá :  földre 
borulok  előtte.  A  kinek  pedig  italt  (méhsört)  küld  a  czár,  az  ebédlő 
közepére  áll  ki  s  a  czárra  köszöntve  iszik  s  tovább  adja  poharát,  a 
kinek  akaija.  Az  ebéd  alatt  több  mint  hatvanszor  keltek  föl  a  czár 
ilyetén  kinálkozására.  Az  ebéd  végével  a  czár  hízelgő  szavakkal 
felköszöntötte  a  pápát 

Aug.  3 1-én  volt  hasonló  czeremóniával  a  második  audientia.  A 
czár  olvasta,  úgymond,  a  pápa  és  Rudolf  császár  leveleit  s  tanácso- 
sai által  kíván  azokra  válaszolni,  a  kiket  névleg  és  újjmutatással 
megjelölt  Ezekkel  6  órán  folyt  a  tanácskozás  s  a  végválasz  sept. 
4-ére  halasztatott  Ekkor  volt  a  harmadik  audientia  s  utána 
tanácskozás ;  de  a  vallásos  ügyekben  semmit  sem  határozhattak, 
mert  a  harcztérről  nagyon  nyugtalanító  híreket  kapott  a  czár. 
Báthory  Pleskowot,  mely  egyik  legfontosabb  erőssége  volt  Lió- 
uiának,  akkor  már  hevesen  ostromolta.  A  czár  meg  akarta  előzni 
a  vár  bevételét  s  kérte  Possevinit,  hogy  a  lengyel  királyhoz  menne 
a  békekötés  ügyében. 

A  zavart  és  aggodalmat,  melyet  a  czár  udvarában  Pleskow 
ostroma  okozott,  betetézte  Báthory  levele,  mely  sept  9-én  érkezett 
a  lengyel  táborból.  Egy  terjedelmes  emlékírat  volt  az,  válaszúi  a 
czár  jun.  29'én  kelt  kihívó  levelére,  melyet  Báthor}'Polockóban  épen 
akkor  kapott,  mikor  a  pápai  követek  nála  voltak.  A  hős  lengyel 
király  nem  maradt  adós  a  válaszszal :  a  czár  sértegetéseire  emberül 
megfelelt ;  nem  kímélte  a  papirost :  a  terjedelmes  levélre,  hasonló 
hosszú  replikával  válaszolt,  orosz,  lengyel  és  latin  nyelven  s  ugyan- 
csak megnyomta  a  tollat  s  a  végén  párbajra  hívta  ki  a  czárt  E  levél 
nem  ismeretlen  előttünk,  nekem  jutott  a  szerencse  azt  a  Történelmi 
Társulatnak,  1883.  decz.  gyűlésén  bemutatni,  s  a  >Századok«-ban 
(1884.  évf.  511.1.)  bő  kivonatban  ismertetni.  A  borsos  levél  tartal- 
mát tehát  ismerjük,  de  nem  volt  tudomásunk  arról  a  hatásról, 
melyet  az  a  czárra  tett  Possevinitől  megtudjuk  azt  is. 

A  czárt  rendkívüli  felindította  a  Báthory  levele.  A  düh 
és  magaláztatás  érzetétől  reszketve  olvasta  azt  A  győző  met- 
sző gúnyja  és  fenyegetése  annálinkább  szivéig  hatott,  mert  érezte, 
hogy  megbosszulni  magát  nem  képes  s  párbajra  kiállni  semmi 
kedvet  sem  érzett  magában. 


300  A  PÁPA  BÉKEKÖZVETÍTÉBE 

Másnap,  a  mint  Possevinit  hivatta,  a  levél  hatása  meglát- 
szott nemcsak  a  czáron,  de  egész  környezetén.  Komor  tekintettel, 
hallgatva  ült  a  trónon  s  mihelyt  Possevini  a  terembe  lépett,  körül- 
fogták a  tanács  urak  s  mélyen  hallgatva  átvezették  a  tanácste- 
rembe. Megmutatták  a  lengyel  király  levelét  s  kérték,  hogy  siessen 
elin  lűlni  a  béketárgyalásra.  Nagyon  engedékenyek  lettek,  s  a  pápa 
minden  kívánatát  teljesíteni  ígérték.  Készen  voltak  a  czár  levéléi 
a  pápához,  a  császárhoz  és  a  velenczésekhez,  a  melyben  a  kath. 
papoknak,  kereskedőknek  szabad  közlekedést,  s  tartózkodást  igér 
országában,  templomokat,  temetőket  engedélyez,  s  a  Persiába,  a 
tatárok  közé  Kazánba  és  Asztrakánba  küldendő  követeknek  veze- 
tőket és  élelmet  országán  át.  S  mindezt  a  Báthory  levelének 
hatása  alatt. 

Possevini  felkészült  az  útra.  A  czár  úgy  intézkedett,  hogy 
egyik  társa  visszaküldessék  Eómába  a  levelekkel,  egyikök  a  czár 
közelében  maradjon  (mintegy  kezesül)  s  Possevini  Báthory- 
hoz menjen. 

Az  búcsú  audientiára  sept.  12-én  níég  nagyobb  pompával 
vezették  a  palotába  Possevinit.  A  czár  megérkezésükkor  felállott, 
példáját  követte  egész  környezete.  Antoni  —  így  szólt  Posse- 
vinihez  —  te  a  lengyel  királyhoz  fogsz  menni,  üdvözlöd  nevemben 
s  tárgyalod  vele  a  békét  a  pápa  parancsából,  aztán  bárminő  légyen 
az  eredmény,  visszatérsz  ide,  mindig  szívesen  látunk,  úgy  a  pápa 
tekintetiért,  mint  a  te  hasznos  szolgálataidért  Te  —  szólt  a 
Rómába  küldendőhöz  fordulva  —  visszamégy  a  pápához  üdvözle- 
temmel, levelemmel  és  ajándékaimmal.  Te  pedig  —  szólt  a  har- 
madikhoz, megczirogatva  fejét  —  mellettem  maradsz,  nem  lesz 
semmi  hántásod.  Possevini  és  társai  kézcsókkal  vettek  búcsút  a 
czártól  és  fiától.  Otthon  nagy  ebédet  rendelt  számukra  a  czár  s 
két  főember  által  az  útra  egy  korsó  bort  is  küldött  számukra,  a 
mi  náluk  nagy  ritkaság  és  egyedül  a  czárnál  található,  az  áldo- 
zathoz is  tőle  kapják  a  papok.  Estére  még  egyszer  hivatta  őket  a 
czár,  átadta  a  pápa  számára  készített.ajándékokat,  értékes  nyuszt- 
bőröket  s  a  követeknek  is  nyusztbőr  és  pénzbeli  ajándékokat 
osztott  ki.  A  pénzt  Possevini  előleges  megintésre  fogadta  el 
csak,  nehogy  a  czárt  megsértse  —  és  foglyok  kiváltására  készült 
azt  fordítani.  De  nagy  részét  még  ott  el  kellett  osztogatniok  bor- 


BÁTUOllY  ÉS  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  301 

ravalóúl  a  pristavok  és  a  jelenlévő  udvarnokok  közt,  a  mit  azok 
nemcsak  megvártak,  de  nemzeti  szokás  szerint  tolakodó  s  köve- 
telő szavakkal  kértek  is. 

Sept  13-án  indult  el  Possevini  Starisából,  mintegy  100 
nemes  lovas  által  kisérve,  Fleskov  felé.  16  nap  múlva  az  Ilmen 
tavánál  voltak,  melyen  8  órán  keresztül  átevezvén,  Novgorodba 
érkeztek,  a  hol  2000  főnyi  tatár  őrséget  találtak. 

Possevini  a  lengyel  táborba  küldte  egyik  tolmácsát  Basíliust, 
hogy  tudassa  a  királylyal  Novgorodba  érkezését  és  kérje,  hogy  a 
határig  vezetőket  küldjön  eléjök.  Négy  nap  alatt  visszatért  a  kül- 
dött s  Possevini,  miután  Báthory  a  határig  litván  étekfogóját 
Bnmski  Sándort  ^00  lovassal  eléje  küldötte,  oct.  5-én  a  lengyel 
táborba  érkezett  Pleskow  alá.  Az  ostromló  sereg  nagyon  örült 
megérkezésének,  mert  attól  tartottak,  hogy  az  ostrom  késő  télig 
el  fog  tartani,  s  jól  ismerték  a  királyt,  hogy  addig  meg  nem  mozdul 
Pleskow  alól,  míg  be  nem  veszi  az  erős  várat,  melyet  egy  elszánt 
bojár,  Sujski  berezeg  8000  emberrel  védelmezett.  A  zord  tél  elő- 
jelei pedig  már  mutatkoztak,  egy  nappal  azelőtt  erősen  havazott, 
a  mi  nem  kevéssé  lehangolta  a  lengyel-magyar  tábort,  a  hol  ele- 
gendő sátor  sem  volt,  mely  a  hideg  ellen  védené  őket. 

A  király  tüstént  összehívta  a  tanácsot,  s  Possevini 
a  czártól  hozott  békeföltételeket  előterjeszté.  Másnap  hajnal 
hasadtakor  hívatta  a  király  a  követet  s  azt  határozták,  hogy 
Possevini  az  övéi  közül  valakit  a  czárhoz  küldjön  (a  ki  ekkor  már 
iSloboda  Alexanderben  volt)  azzal  a  kívánsággal,  hogy  helyet  tűz- 
zenek ki,  nem  mint  a  czár  kívánta  Moszkvát,  hanem  eg}'  határ- 
széli helyet,  a  hol  mindkét  fél  teljhatalmú  követei  összejöjjenek. 
Az  egyik  tolmácsot,  ApoUoni  Andrást  küldöttek  vissza  a  czárhoz, 
a  ki  küldetéséből  betegen  tért  vissza,  s  nemsokára  meg  is  halt. 

A  közös  béketanács  létrejött.  Ki  ver  ova-horca,  egy  igénytelen 
falu  az  orosz  határon  belül,  tüzetett  ki  a  lengyel  és  orosz  köve- 
tek találkozási  helyéül.  A  követek  megérkezvén  (decz.  13-án), 
Possevini  a  orosz  követekkel  a  faluban  lakott,  a  lengyelek  a 
falun  kívül  s  közös  tanácskozás  végett  lengyelek  és  oroszok 
Possevini  szállásán  gyűltek  össze.  A  megegyezés  nem  volt  könnyű 
dolog.  Báthory  kimondta,  hogy  Livóniából  egy  talpalatnyit  sem 
eugoil,  a  czár  viszont  erősen  ragaszkodott  liivónia  egy  rés/éhez, 


302  A  PÁPA  BfcKEKÖZVETÍTÉSE 

hódításai  legtöbbre  becsült  gyöngyéhez,  a  mely  hivatva  volt 
Oroszországot  Európával  összekötni.  A  béketárgyalás  így  kölcsö- 
nös recriminatiók,  panaszok  és  követelések  miatt  elhúzódott  egy 
hónapig,  mi  alatt  összesen  19  ülést  tartottak.  Nem  egyszer  volt 
már  azon  a  ponton,  hogy  megszakad  a  tárgyalás ;  hol  a  czár  követei 
akartak  urokhoz  visszatérni  Moszkvába,  hol  a  lengyelek  a  király- 
hoz Yilnába.  Possevininek  összes  diplomatiai  ügyességére  yolt 
szüksége,  hogy  ezt  megakadályozza  s  inkább  követek  küldését  java- 
solta, a  mi  szintén  sok  időt  vett  el.  Az  ilyetén  nehézségekhez 
járult  még  az  is,  hogy  nagy  szükséggel  kellett  küzdeniök,  mert  a 
vidék  el  volt  pusztítva,  alig  volt  még  ivóvizök  is.  Possevini  ügyes 
közvetítéséé  az  érdem,  hogy  végtére  is  megegyezés  jött  létre  s 
1582.  jan.  15-én  megköttetett  a  béke,  azzal  az  eredménynyel,  hogy 
a  czár  átengedte  a  lengyel  királynak  az  egész  Livóniát,  Báthory 
ellenben  visszabocsátotta  az  elfoglalt  muszka  várakat.  A  békeföl- 
tételekre  kölcsönösen  megesküdtek  a  követek  s  kiállították  a  béke- 
okmányokat. 

így  lön  megkötve  a  béke,  a  miben  Possevininek  tagadhatat- 
lanul nagy  érdeme  volt.  Büszke  is  volt  rá,  hogy  a  mit  30  éven 
keresztül  annyi  követség  megpróbált  s  mind  hiába,  azt  neki  sike- 
rült megvalósítani. 

Possevini  a  muszka  követekkel  együtt  kelt  útra,  vissza  a 
czárhoz.  Útja  az  orosz  városokon  át  diadalmenet  volt:  a  nép 
kitódult  eléje  s  nem  győztek  eléggé  hálálkodni,  hogy  az  annyira 
óhajtott  békét  megszerezte  az  országnak.  Porcowban  állapodtak 
meg  először,  innen  8  nap  múlva  Novgorodba  értek,  két  napi  pihe- 
nés után  folytatták  útjokat,  s  13  nap  múlva  Moszkva  alá  érkeztek. 
Itt  a  czár  fehér  medve  bőrrel  diszített  kocsit  s  300  lovast  kül- 
dött eléje. 

Possevini  nem  akart  időt  veszteni,  siettette  a  czár  ígéreté- 
nek teljesítését,  hogy  a  pápához  követ  küldessék  a  keresztény 
fejedelmek  között  kötendő  szövetség,  s  a  kath.  kereskedők  és 
papok  befogadása  ügyében.  Ezeket  a  czár,  a  pápának,  a  csá-. 
szárnak,  a  lengyel  királynak,  a .  velenczéseknek,  Károly  és 
Ernő  főherczegnek  írt  leveleiben  megígérte.  A  kath.  valláshoz 
csatlakozás  ügyében  azonban  a  legjobb  igyekezettel  sem  tudott 
kivinni  semmit   Possevini.   A  békekötés  fej  ében  a  czár  reményt 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT,  303 

njújtott  Ugyan  erre  is,  de  maga  gondoskodott  annak  meghiúsitá- 
sáról.  Három  audientián  disputált  a  vallás  dolgában  Possevini 
a  czár  előtt  a  körülötte  léTŐ  nemesekkel,  s  egy  emlékiratot  adott 
át,  melyben  mindazokat  elősorolja,  a  miben  a  kath.  vallás  a  görög- 
keletitől különbözik.  ^)  A  czár  és  környezete  mindenre  el  volt 
készülve.  Jó  eleve  kiadta  a  rendeletet  a  metropolítának  és  bét 
püspöknek,  bogy  készüljenek  a  vitára  és  ellenállásra,  s  ezek 
mellé  a  czár  anabaptista  orvosát  is  segítségül  rendelte.  Ez  a 
katholicusokboz  szított,  de  ellenkezni  a  czárral  nem  mert,  titok- 
ban tudatta  azért  a  követeket,  bogy  ne  vegyék  tőle  rósz  néven,  ba 
félelemből  a  katb.  vallás  ellen  fog  ő  is  nyilatkozni.  Az  angol 
kereskedők  is  beleavatkoztak,  a  kiknek  szabad  tartózkodás  volt 
engedélyezve  az  országban,  olyképen,  bogy  tizenkettő  közűlök  mint- 
egy kezesül  Moszkvában  tartatott.  Ezek  féltvén  privilégiumokat 
s  királynéjok  tekintélyét  s  bízelegni  akarván  a  czárnak,  egy  köny- 
vet nyújtottak  át  neki,  a  melyben  a  pápa  antikrisztusnak  állítta- 
tik. Possevini  ezt  sem  bagyta  felelet  nélkül  ^)  ;  de  biába  való  volt 
mioden  vitatkozás,  a  czár  és  népe  ellenkezését  buzgó  törekvése 
nem  tudta  megtömi. 

Ezen  közben  elközelgetett  a  tavasz,  a  midőn  a  tavak,  folyók 
jeges  a bó  olvadása  olyan  mérveket  szokott  ölteni  Oroszországban, 
hogy  a  nagy  vizáradások  elöntik  az  utakat  s  lebetetlenné  tesznek 
minden  közlekedést  Possevini,  nebogy  a  vizáradás  Moszkvába 
rekeszaze,  útra  készült.  Útra  készülődése  idejét  is  nemes  ember- 
baráti cselekedetre  basználta.  Hallván,  bogy  Asow  várából 
török  fogságból  40  spanyol  és  olasz  orosz  területre  menekült, 
kieszközölte,  bogy  a  czár  szabadon  bocsássa  őket  s  velők  a  pápá- 
nak és  a  spanyol  királynak  kedveskedjék.  Hasonlókép  kieszkö- 
zölte, bogy  30  litván  kereskedőt  szabadon  bocsásson,  továbbá, 
minthogy  kíséretéből  ketten  útközben  megbaltak,  ezek  belyét  is  fog- 
lyokkal tölttette  be.  Közbevetette  magát  a  többi  foglyok  sorsának 
enyhítésére  is.  A  foglyok  sorsa  Moszkvában  valóban  elszomorító 
Tolt:  ronda  börtönökben,  örök  sötétségre  voltak  bárboztatva 
8  békókba   verve,    ébséggel  gyötretve  fertelmes   piszok   kíizött 


*)  L.  Moseovia. 
*J  L.  Mo8<*ovia. 


1 


304  A  PÁPA  BÉKKKÖZVETÍTK8K 

nyomorogtak.  PosseTÍni  kieszközölte  a  czám&l,  hogy  száz- 
nyolczvan  lengyel  és  litván  foglyot,  kik  között  néhány  livon 
nemes  is  volt,  kiszabadítottak  emez  undok  börtönökből  s  polgá- 
rok házaiban  helyezték  el  s  emberséges  bánásmódban  részesített 
ték.  Ezeket  a  czár  Possevinihez  küldte,  hogy  kiszabadításukért 
a  pápának  s  neki  köszönetet  mondjanak.  Elszomorító  látványt 
nyújtottak  a  szerencsétlen  emberek  (legnagyobbrészt  nemesek,) 
szénnyes  ruhákban,  éhségtől  elcsigázva,  megnőtt  bozontos  szakál- 
lal s  összekuszált  hosszú  hajjal,  a  mint  a  földre  vetették  magukat 
s  homlokukkal  a  földet  verve  hálálkodtak  s  kérték  a  pápa  könyö- 
rületet megszabadításukra.  Possevini  vigasztalta,  hogy  kiszaba- 
díttatja  őket  —  s  étellel  ellátva  s  pénzzel  megajándékozva,  bocsá- 
totta el  őket  magától.  De  nemcsak  ezek  (a  kik  többnyire  pro- 
testánsok és  görögkeletiek  voltak),  hanem  görögök  és  örmények 
s  egy  török  főnemes  Achmed  Chelebi  is  hálálkodtak  a  béke  meg- 
kötéseért, hogy  hazájokba  visszatérhetnek,  mert  két  év  óta,  a  míg 
a  háború  tartott,  el  levén  zárva  az  út  hazájok  felé,  mintegy  fog- 
lyokúl  tartattak  Moszkvában. 

Ilyen  áldásos  volt  a  pápa  békeközvetítése.  Visszaadta  két  , 
ország  békéjét,  melyek  mindegyike,  a  győző  ép  úgy  mint  a  legyő- 
zött, belefáradt  már  a  harczba,  visszaadta  a  régóta  tűzzel  és  vassal 
pusztított  harcztér,  Livónia  nyugalmát  s  visszaadta  százaknak,  sut 
ezreknek,  kik  sanyarú  fogságban  szenvedtek,  szabadságát 

Possevini,  ha  a  vallás  dolgában  nem  érte  is  el  a  kivántczélt 
nemes  önérzettel,  büszke  öntudattal  indulhatott  vissza.  Márczius 
14-én  hagyta  el  Moszkvát  300  nemes  díszkísérettel.  4  nap  múlva, 
éjt-napot  összetéve,  Smolenskbe  érkezett  Hat  napig  várt  itt  a 
czámak  a  pápához  küldendő  követére.  Smolenskből  150  lovas  ós 
gyalog  kísérettel  folytatta  útját  Orsába,  innen  Vitepsbe  a  Dwina 
mellé,  itt  töltötték  a  húsvétot ;  majd  Polockó  és  Disna  felé  foly- 
tatták útjokat ;  innen  Dünaburgba  s  pünkösd  szombatján  Kurlan- 
dia  fővárosába  lUuxenbe  érkeztek,  s  e  protestáns  városban  a 
lutheránus  pap  házában  (mely  a  legnagyobb  volt  ott)  szállottak 
meg,  a  hol  a  pünkösd  ünnepét,  a  lutheránus  pap  bámulatára,  a 
házban  rögtönzött  oltár  előtt  ünnepelték  isteni  tisztelettel. 

Illuxeuből  Rigába,  Livónia  fővárosába  mentek,  a  hol  a  len- 
gyel király  a  béke   megkötése   óta   tartózkodott   Útjok   nagyon 


BÁTHORY  ÉS  AZ  OROSZ  CZAR   KÖZÖTT.  305 

fáradságos  és  terhes  volt  Sokszor  kellett  folyón  átkelniök  fából 
kivájt  alaktalan  csónakokon,  és  pedig  úgy,  hogy  lovaikat  a  csónak- 
ból kantárszárnál  fogva  vezették.  A  király  kétnapi  járó  földre 
saját  kocsiját  küldötte  eléjök  s  midőn  Rigához  közeledtek,  a  király 
parancsából  az  összes  nemesség  eléjök  jött,  hadd  lássa  az  orosz 
követ  s  a  rigai  lutheránusok,  mennyire  becsüli  a  király  a  pápa 
követeit 

Possevini  sokat  tanácskozott  a  királylyal  a  béke  megtar- 
tása, a  foglyok  kicserélése,  Livónia  felvirágoztatása  és  benne 
püspökség  alakítása,  nemkülönben  a  svéd  királylyal  való  barátság 
megőrzése  felől.  A  svéd  királyhoz  el  is  küldetett  követségbe 
Varsevicki  Kristóf. 

Rigából  Vilnába  ment  Possevini,  a  hol  a  ruthének  és  oro- 
szok számára  seminariumot  alapított  a  pápa  rendeletéből,  a  ki 
a  seminaristák  számára  1200  scudi  évi  jövedelmet  rendelt  Innen 
folytatta  útját  Róma  felé,  a  hová  1582.  sept  13-án  érkezett  meg 
s  lelki  örömmel  tett  jelentést  a  szent  atyának  követsége  üdvös 
eredményeiről  s  a  i)ápai  békeközvetítés  áldásos  sikeréről. 

SzÁiiECZKY  Lajos. 


S'zlZAPOK.  1885.  IV.  Füzet.  20 


A  SZÉCHYEK  MURÁNYBAN. 


NEGYEDIK  ÉS  BEFEJKZÖ  KÖZLEBiÉMY. 


V. 

Kilencz  gyermeke  közül  csak  négy  leány  élte  túl  az  aty&t  s 
az  T)  kiházasitások  lőn  az  anya  feladata.  Sok  gondot  ez  nem  oko- 
zott A  Széchy-leányok  az  ország  legvagyonosabb  örökösei  közé 
tartoztak  s  hamar  kaptak  férjet,  még  pedig  a  legelső  főúri  családok 
köréből.  A  legidősebbet,  Máriát »)  Erdélybe  vitték.  1627.  május 
30-án  vezette  oltárhoz  ifjabbik  gróf  Bethlen  István,  váradi  főkapi- 
tány, az  erdélyi  fejedelem  unokaöcscse.  A  korban  hozzá  legköze- 
lebb álló  Borbálát  ugyanekkor  —  alig  tizenhárom  éves  korában 
eljegyezte  gróf  Thurzó  Ádám  s  1629.  jun.  17-én  meg  is  tartotta 
az  esküvőt.  ^)  A  harmadik  leányt  Katát  Listius  János  báró  vette 
el.  8)  Végül  a  legifjabb  leány,  Éva,  gróf  Illésházy  Gábor  neje  lön, 
1641.  február  10-én.  Ösi,  nagy  tekintélyű  aristocrata  családokból 
kaptak  tehát  férjet  mindnyájan  s  az  anya  meg  lehetett  elégedve  a 
társadalmi  állással,  melyet  leányai  elfoglaltak. 

A  mig  Széchyné  élt,  egyik  vejét,  egyik  férjes  leányát  sem 
tartotta  maga  mellett  Murányban.  Pedig  halála  után  mindnyá- 
jan oda  költöztek,  még  azok  is,  kiket  családjok  nem  sziveseu 
bocsátott  el  előbbi  lakhelyükről.  De  Széchyné  egyiket  sem  hívta 

^)  Mária  1632.  vegén  özvegy  lett  s  1634-l)cn  másodszor  rozsályi 
Kun  Istvánnal  kelt  egybe,  kitol  azonban  később  törvényesen  elvált, 
1644-beu  Wesselényi  Ferencz  vette  uöül. 

^)  Borbála  Thurzó  halála  után  Forgác.h  Ádámhoz  ment  nőül,  de 
csakhamar  meghalt. 

^)  Melyik  évben  az  bizonytalan.  Egy  régi  feljegyzés  szerint 
1649-ben.  Ez  azonban  határozottan  téves,  inert  akkor  már  rég  gyerme- 
kei is  voltak.  Thaly  Kálmán  említi,  hogy  ^zéchy  Kata  hozományjegy- 
zéke 1634-bÖl  megvan  a  kismartoni  levéltárban.  HaezSzéchy  Györgyiül 
Kata  leányának  hozományjegyzeke,  úgy  a  házasság  is  1634  bcii 
létesüllictett. 


Á  SZÉCIIYEK  MURÁN YBAK.  30  7 

magához.  Egyedfii  maradt  hatalmas  várában.  Ez  is  jellemzi  viszo- 
nyát gyermekeihez.  Bizonyára  igaz  anyai  érzéssel  csüggött  rajtok. 
Szerette  leányait  és  vejeit,  de  a  szeretet  nála  sajátszerű  módon 
nyilatkozott.  A  mint  egyik  tisztjétől,  Péchy  Györgytől  azon  a 
jogczimen,  hogy  rokona,  még  nagyobb  buzgalmat  és  szolgálat- 
készséget igényelt,  mint  többi  főembereitől,  úgy  lányai  és  vejei 
irányában  szintén  fokozottabb  igényeket  emelt.  Megkövetelte 
tőlök,  hogy  az  ő  akarata  legyen  életök  szabályozója  mindenben. 
Úrasszonyuk  volt,  a  ki  törvényt  szabott  nekik,  nem  csupán 
akkor,  midőn  közelében  időztek,  hanem  akkor  is,  midőn 
messze  tőle,  saját  otthonukban  éltek.  Noha  a  lányok  szeret- 
ték anyjokat  és  gyakran  meglátogatták,  az  anyai  önkény  mégis 
feszélyezte  őket  s  ez  okozta,  hogy  állandóan  Murányban  maradni 
egyik  sem  igen  vágyakozott.  Tiszteletteljes  távolságban  maradtak 
tőle.  De  az  anya  a  távolból  is  éreztette  befolyását,  szabályozta 
életmódjokat,  háztartásukat  s  hatalmaskodó  természete  okozta, 
hogy  többször  összeütközésbe  jött  velők. 

Bethlen  Istvánnal,  legidősebb  lánya  férjével  ez  nem  tör- 
tént A  >kis  grófc,  a  mint  nevezték,  szelid  természetű,  szeretetre 
méltó  ember  volt,  a  ki  készségesen  teljesítette  anyósa  minden 
kÍTáoatát.  Kitért  a  viszály  elől  s  noha  ő  lakott  Muránytól  a  leg- 
messzebbre, az  egykorúak  állítása  szerint  épen  ő  volt  az,  a  ki 
leginkább  állott  Széchyné  befolyása  alatt.  Viszonyát  anyósához 
és  neje  rokonaihoz  a  legvilágosabban  jellemzi  a  következő  levél, 
azon  kevesek  egyike,  melyek  Bethlen  Istvántól  eddig  a  levéltárak 
mélyéből  előkerültek : 

Tekintetes  és  Nagyságos  nékem  mindenkoron  szerelmes 
Asszonyom  Anyám,  az  úr  Isten  Nagyságodat,  minden  kívánsága 
szerint  való  sok  jókkal,  jó  egészséggel  álgya  megh  kedvesivei 
edgydtt.  Hogy  Nagyságod  én  róllam  alázatos  szegény  szolgáló 
fiárűl  el  nem  feletkezett,  hanem  jó  Egészséges  állapottja  felől 
való  kedves  írásával  meghörvendeztetett.  Nagyságodnak  aláza- 
tosan meghszolgálom,  bizonnyára  Nagyságos  Asszonyom  nékem 
is  elégh  szomorú,  hogy  Nagyságodat  ez  ideigh  is  magunk  álla- 
potja  felől  nem  tudósíthattam,  mellyet  Nagyságod  nem  feledé- 
kenységemnek, hanem  az  mostani  zűrzavaros  állapotnak  tulajdo- 
nítson. Magam  állapotja  felől  Nagyságodnak  írhatom  Istennek 
neve  dícsírtessék  tűrhető  állapottal  vagyok,  jóllehet  mivel  sok  jó 
akaró  barátim  törekedésére  az  bornemiszaságnak  ismét  ellene 
mondottam,  miolta  az  bort  kezdettem  innya,  mivelhogy  nem  lehet 
hogy  néha  ember  az  határt  által  ne  hágja,  holmi  borbeli  aprólé- 
kos nyavalya  forgódik  néhányszor  körűlem,  de  ismét  kitörődem 
belölle  naponként.  Az  atyámfia  felől  is  Nagyságodnak  írhatom, 
immár  mind   magának   s   mind   leányának  az  átkozott  hidegh 

20* 


808  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

megkegyelmezett,  egész  esztendőt  töltyén  mindeniken.  Bizony 
Nagyságos  Asszonyom  kedvem  ellen  igen  megh  kelleték  szoknom 
az  váradi  várban  való  heverésemet,  úgy  annyira,  hogy  immár 
ugyan  sok  üdöktfil  fogva,  egyik  házamhoz  való  menetelem  sem 
engettetett  bizonyos  okokra  nézve,  de  ennek  most  igy  kelletik 
Nagyságos  Asszonyom  lenni.  Ide  való  állapotunk  felfii  Nagysá- 
godnak egyebet  nem  irhatok  mostan,  csendes  állapotban  vagyunk 
roígh  tartson  csak  Isten  tudgya.  Az  Nagyságod  és  kis  sógor- 
asszonykáknak kedves  jó  egészségeknek  látogatására  való  fel  me- 
netelemet bizony  nem  restellenék,  söt  kívánva  kívánnám  Nagy- 
ságos Assszonyom  s  meghis  cselekedném  jó  szívvel,  de  tudván  az 
embereknek  elméjeket  tudom  nyilvánsággal  azt  hirdetnék  felőlem, 
hogy  Törökkel  Tatárral  megyek  kitfil  Isten  oltalmazzon.  Méltó 
panaszolkodásom  lehetne  Nagyságos  Asszonyom  sógor  uramra 
Thurzó  Ádám  uramra,  hogy  az  Tisza  folyásának  és  Tokaj  várá- 
nak látogatására  elfáradni  nem  restéit,  de  azon  az  patakon,  az 
szép  sík  mezőkre,  az  azokat  lakó  Hajdú  vitézeknek  s  azokon 
innét  nekünk  nyomorgó  szegény  Atyafíainak  látogatására  ilUű 
rugaszkodni  vagy  nem  merészlett  vagy  ugyan  nem  akai*t,  noha 
mindazáltal  oly  katona  vitéz  úrfinak  ismerem  ő  kegyelmét  lenni, 
hogy  más  ennél  nagyobb  akadálya  nem  lőtt  volna,  elhittem  min- 
den kétség  nélkül,  hogy  tiszta  szivvel  eljött  volna  s  bizony  én  is 
örömmel  s  kedvesen  láttam  volna  ő  kegyelmét  Nagyságodat 
Nagyságos  Asszonyom  sok  írásaimmal  (noha  volna  talán  mirul) 
mostan  fárasztani  nem  ítélem  illendőnek  lenni,  hanem  Nagyságo- 
dat kérem  csak  azon  alázatosan,  mint  ennekelőtte  úgy  ez  utánna 
is  igaz,  jóakaró,  engedelmes  szolgáló  fiának  ismervén  s  tudván 
lenni,  vélem  szolgáltasson,  kire  életem  fogytáigh  tökéletesen  Ígé- 
rem és  kötelezem  magamat.  Nagyságod  által  mind  sógor  uram- 
nak ő  kegyelmének  ha  ott  lészen,  mind  penigh  az  Sógor  Asssony- 
káknak  ajánlom  szeretettel  való  szolgálatomat  és  Istentül  min- 
den üdvösséges  jókkal  ő  kegyelmeket  megháldatni  tiszta  szívből 
kívánom.  Az  ő  kegyelmek  leveleit,  kiket  az  feleségemnek  irtanak 
jó  gondviselés  alatt  beküldöttem,  tudom,  ő  is  mind  Nagyságodnak 
s  mind  ő  kegyelmeknek  választ  fog  írni.  Éltesse  és  tartsa  Isten 
Nagyságodat  sok  esztendeigh  kedves  jó  Egészségben.  Ex  Várad 
ultima  Augusti  1630.  Nagyságodnak  jó  akaró  engedelmes  szol- 
gáló fia  mígh  él  Bethlen  István  s.  k.  —  Jákoffi  uramnak  Nagy- 
ságod által  ajánlom  sok  szolgálatomat,  kedvesen  venném  ő  kegyel- 
métől, ha  az  mostani  végekben  való  állapotukról  és  szép  vitézi 
játékokrúl  tudósítana,  mivel  ugy  hallom,  hogy  immár  el  is  kezdő- 
dött köztök ;  csakhogy  az  én  bolond  ítéletem  szerint  jó  volna 
mentül  hamarébb  azt  lecsendesíteni,  mert  együtt  ez  után  csak 
kicsiny  üdövel  is,  talám  ha  szintén  akarnák  sem  lehett  leesendő- 


A  SZtCHYEK  UURÁNTBAN.  309 

síteni,  az  mint  az  Török  készületit  hallom  napoukint,  mert  az  mi 
kevesen  magyarok  vagyunk,  félő,  hogy  azoknak  ellenek  állására 
kevesek  ne  legyünk,  én  bizony  elég  szomorú-  szívvel  hallom  az 
szegény  magyaroknak,  csak  mostani  veszedelmes  áll  apotj  okát  is, 
mennyivel  inkább  eleve  ellátván  micsoda  romlás  követheti  őket, 
ha  meg  nem  szűnnek  a  veszekedéstől.  Nagyságodnak  ez  elmúlt 
napokban  is  írtam  volt  egy  levelet,  melyet  Bornemisza  János 
uram  kezében  kültem  volt,  hogy  megküldje,  nem  tudom  cseleket- 
teje 6  kegyelme  vagy  nem  ?  —  Kiviil :  Az  Tekintetes  és  Nagy- 
ságos Gróff  Drugeth  Homonnay  Mária  Asszonynak  az  Tekinte- 
tes és  Nagyságos  Rimaszéchi  György  uram  ö  Nagysága  szerel- 
mes és  kedves  meghagyott  özvegyének,  nékem  szerelmes  asszo- 
QYomnak,  anyámnak.  ^)< 

A  mi  Széchynének  különösen  sok  bajt  okozott,  az  leányai 
hozományának '  biztosítása  volt  minden  eshetőséggel  szemben. 
Bethlen  István  e  tekintetben  is  készségesen  teljesíté  anyósa  óha- 
jait. 1628.  jun.  29-én  a  leleszi  konvent  előtt  nyilatkozatot  állított 
ki,  melyben  azon  esetre,  ha  neje  Mária  magtalanul  halna  meg,  a 
vele  kapott  50.000  frtnyi  hozomány  biztosítására  leköti  a  jnásik 
három  Széchy-leány  javára  saját  jószágait.  ^)  Már  Thurzó  Ádám, 
a  második  yő,  nem  igen  volt  hajlandó  ilyen  nyilatkozatot  adni. 
Hasztalan  sürgették  Murányból.  Ez  az  ügy  s  egy  másik  szintén 
pénzbeli  természetű  kérdés  Széchyné  és  Thurzó  közt  hosszas  és 
igen  heves  összekocczanást  okozott,  mely  olyan  mérveket  öltött, 
hogy  végre  Pázmány  Péter  bibornok-érsek  beavatkozását  tette 
szükségessé.  Széchy  György  halála  után  a  készpénzből  és  ingó 
értékből  mindegyik  leányra  —  mint  ők  számították  —  51.000 
frtnyi  örökség  jutott.  Mária,  a  legidősebb  leány  férjhez  menetele- 
kor meg  is  kapta  a  maga  50.000  írtját.  De  második  leányának, 
Borbálának  Széchyné  már  nem  akart  ennyit  adni  hozományul  s 
1637-ben. is  —  midőn  az  már  máspdízben  férjnél  volt  —  csak 
37.000  frtot  fizetett  ki  neki.  Thurzó  Ádám  még  kevesebbet  kapott, 
pedig  ő  már  az  említett  összeget  nem  mint  hozományt,  hanem 
mint  neje  örökségét  követelhette.  Követelte  is,  de  hasztalanul. 
Előbb  szóbelileg  vitték  ez  ügyben  az  alkudozásokat,  utóbb 
1632-ben  sűrű  levélváltás  folyt  Széchyné  és  veje  közt  s  a  viszály 
komolyabb  alakot  kezdett  ölteni.  Széchyné  éles  hangon  veti  sze- 
mére Thurzónak,  hogy  rágalmazza  őt  az  urak  előtt,  pedig  nincs 
rá  oka.  Thurzó  azzal  igyekezett  követelését  indokolni,  hogy 
í^zéchyné  elhunyt  férje  végrendelete  alapján  tartozik  minden  leá- 
nyának egyenlő  összeget  adni,   tehát  Borbálának  is  annyit,   a 


^)  Orsz.  Levéltár..  Kisebb  Levéltárak.  Széchy-család. 
*;  Az  okmány  Orsz.  Lev. 


310  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

mennyit  Máriának  adott.  Erre  az  özvegy  1632.  aug.  8-án  azt 
feleli :  »Nem  igaz  az,  hogy  szegény  szerelmes  uram  olyan  rende- 
lést tett  Yolna,  hogy  mindegyik  leányának  annyit  adjak,  mint 
Bethlen  Istyánnénak.  Bizony  arról  semmi  írás.  Mi  okért  kellett 
penig  azt  a  summa  pénzt  annak  a  leányomnak  adnunk,  sokszor 
megírtam  s  megizentem  Kdnek.«  ^) 

Az  özvegynek  abban  föltétlenül  igaza  volt,  hogy  Mária  nem 
atyja  végrendelete  alapján  kapta  a  maga  hozományát  Szécliy 
Gryörgy  után  nem  maradt  végrendelet.  De  maradt  örökség  s  ennek 
kézhez  adását  minden  leánya  követelhette  tőle  férjhez  menetele- 
kor. Ezt  az  örökséget  nem  akarta  Széchyné  kiadni  kezéből. 
Thurzó  ez  ügyben  Pázmány  Péter  közvetítéséhez  fordult,  ki  a 
következő  levelet  intézte  az  özvegyhez : 

» Tudom  Kd  abban  nem  kételkedik,  hogy  én  minden  időben 
jóakarója  voltam  s  sem  kárát,  sem  búsulását  *nem  kívántam 
Kdnek,  sőt  az  miben  lehetett,  könnyebbítettem  az  Kd  özvegysé- 
gének árvaságát.  Most  is  azon  jóakarattal  vagyok  Kdhez.  De 
^gadhatatlan  dolog,  megütköztem  abban,  hogy  Kd  Thurzó 
Adámné  asszonyomhoz  és  szolgálatra  kész  urához  oly  idegenen 
viseli  magát,  nem  akarván  ugyanazon  jó  akaratot  és  anyai  sze- 
retetet nyújtani  ö  Kkhez,  melyet  mindnyájan  tudunk,  hogy  más 
lányához  mutatott  Kiből  sokan  külömb-külömbféle  ítéleteket 
tesznek  Kdről.  Azért  Kdét  szeretéttel  kérem,  gondolja  meg  az 
szeretetnek  kötelességét  és  az  istennek  törvényeit  és  ne  adjon  okot 
maga  büsulására  is,  hanem  az  szegény  Széchy  György  testamen- 
tumának rendelése  szerint  adja  ki  az  igazat  Thurzó  Adámné 
asszonyomnak  is,  sőt  azonkívül  is  igaz  jóakaratját  mutatva  Ed ; 
hiszen  nem  idegen  az,  kivel  Kd  jót  cselekszik.  En  is  Kdtől  igen  jó 
néven  veszem,  ha  így  cselekszik.  Assecurálom  is  Kgdet,  hogy  sok 
bútól  és  galibától  menekedik,  hajó  akarattal  vagyon  az  dologban. 
Mivel  egyébiránt  ugy  látom,  hogy  kedvetlenséggel  és  talán  alkal- 
matlansággal is  meg  kelletik  Kdnek  cselekedni,  a  mit  ha  jóaka- 
ratjával  megtesz,  nagy  becsülettel  Thurzó  Ádám  uramot  ő  Klmt 
is  magához  kötelezi.  Nem  merem  pennára  bízni,  minemű  alkal- 
matlanságok jöhetnek  ki  abból,  hogy  így  hosszú  pórázra  bocsát- 
juk. De  elhigyje  Kd,  hogy  nem  jóakarója  Kdnek,  a  ki  ebben 
olyat  tesz,  hogy  a  mi  a  Kd  szerelmes  leányának  is  az  igazsága, 
az  meg  ne  adassék,  a  mint  vagy  a  Kd  példája  tnás  lányához 
mutatja,  vagy  az  szegény  Széchy  György  testamentuma  tartja. 
Ezzel  az  ur  istennek  gondja  viselésébe  ajánlom.  Dátum  Sellyén, 
1632.  aug.  23. «) 


*)  Nemz.  Mdzeum  Forgách -levéltár. 
*)  Nemz.  Múzeum  Forgách-lev. 


A  SZÉCIIYEK  MUKÁNYBAN.  311 

E  jóakaró  közbelépésnek  sokáig  uem  lett  eredinéuye.  Szé- 
chyiié  nem  akart  engedni  s  esetleg  a  törvényes  eljárástól,  a  por- 
tól sem  riadt  vissza.  Pedig  Thurzó  Ádám  a  kellemetlen  czivako- 
dás  daczára  sem  feledkezett  meg  soha  az  anyósa  iránti  köteles 
tiszteletről.  Levelei  a  legszivélyesebb  és  a  leggyöngédebb  hangon 
ír?ák.  Váltig  erösiti,  hogy  nem  ö  és  neje  okai,  hogy  a  viszályos 
kérdés  rendezve  nincs.  Ez  nem  6  rajtok  múlik.  Még  inkább  védi 
magát  azon  szemrehányás  ellen,  mintha  anyósa  ellen  támadt  volna. 
>Fiú  az  atyjára  —  írja  —  leány  az  anyjára  azzal  nem  láttatik 
támadni,  ha  igaz  jussát  illendőképpen  exequálja.  Mi  minden 
igyekezetünkkel  azon  voltunk  és  vagyunk,  hogy  teljes  életünkben 
uagyságodnak,  mint  szerelmes  anyánknak  alázatos  szolgálatunkkal 
kedveskedjünk.*  Végre  1633.  Február  utolján  Széchyné  hajlan- 
dónak mutatkozott  engedni  s  létrejött  a  megegyezés  az  anyós  és 
vő  között  Egész  örökségét  azonban  Thurzóné  ekkor  sem  kapta 
ki,  miért  még  négy  év  múlva  is  —  akkor  már  második  férjére  — 
hagyja  anyjánál  levő  pénzét  és  más  értékét.  ^) 

Egy  évtized  múlva,  midőn  féllábbal  már  a  sírban  állt,  még 
ridegebben  összeütközött  legidősebb  leányával  Máriával,  ki  akkor 
törvényesen  el  volt  választva  második  féijétől,  rozsályi  Kun 
Istvántól  s  erdélyi  birtokán  Tasnádon  lakott.  Az  anyának  több 
féle  oka  lehetett  leányára  neheztelni.  Elválásának  kalandos,  kissé 
zajos  története  visszatetszett  a  puritán  erkölcsű  anyának.  De 
még  sem  ez  idézte  föl  haragját.  Az  elválás  s  a  vele  járó  zajos 
események  után,  melyek  1637-ben  történtek,  az  özvegy  még  éve- 
ken át  zavartalan  jó  viszonyban  élt  leányával,  ki  gyakran  meg- 
látogatta 8  heteket  töltött  Murányban,  mig  az  anya  saját  főem- 
bereit küldte  le  hozzá  Tasnádra,  hogy  gazdaságát  rendbe  hoz- 
zák s  az  ellene  indított  különféle  perekben  segélyére  legyenek.  De 
Mária  jó  gazdasszony  volt  ugyan,  csakhogy  pénzzel  bánni,  takarékos- 
kodni nem  tudott  soha.  Örökös  pénzzavarral  küzdött  s  hol  éksze- 
reit adta  zálogban,  hol  pedig  valamelyik  jószágát  adogatta  el. 
Kétségkívül  anyjától  is  gyakran  kért  pénzbeli  segélyt  s  mivel 
mindezzel  sem  tudta  ügyeit  rendezni,  a  haragvó  Széchyné  azzal 
fenyegette,  hogy  kitagadja.  1641  nyarán  Mária  otthon  időzött 
Murányban.  Ekkor  történt  az  összekocczanás.  Az  anya  azt  köve- 
telte leányától,  hogy  állítson  ki  bizonyos  reversalisokat,  melyek 
alapján  önkényt  lemond  az  anyai  örökség  egy  részéről.  Mária  nem 
akarta  e  kívánságot  teljesítni.  Ekkor  Széchyné  Máriát  » szoros  és 
kemény  őrizet  alá«  helyezte  s  »erőszakkal  és  hatalmaskodva* 
letartóztatta  mind  addig,  míg  a  kívánt  okmányokat  alá  nem  írta. 
Hasztalan  tiltakozott  a  leány  az  erőszak  ellen;  fogva  maradt. 


^)  Az  íratok  N.  Múzeum  Forgách-lev. 


312  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

mfg  az  anya  kívánságát  nem  teljsitette.  Mária  végre  engedni  volt 
kénytelen.  Aláirta  a  reversalisokat,  hogy  visszanyerje  szabadsá- 
gát Alighogy  ez  megtörtént,  elsietett  Murányból.  De  nem  haza 
Tasnádra,  hanem  Nagy-Mihályra  ment  gróf  Homonnay  János 
országbíróhoz,  hol  1641.  okt.  10-én  fulmináns  tiltakozást  állított 
ki  anyja  erőszakos  eljárása  ellen  s  a  tőle  kicsikart  reversalisokat 
semmiseknek  és  érvényteleneknek  nyilvánítva,  óvást  emel  az  ellen 
is,  hogy  örökjoga  bármiben  megrövidíttessék  akár  végrendeleti, 
akár  pedig  más  úton.  ^) 


1)  Orsz.  Lev.  A  tíltakozás  így  hangzik : 

Nos  Comes  Joannes  Drugeth  de  Homonna,  Judez  Curiae  Regiae^ 
Perpetuus  de  Ung  eiusdemque  ac  Zemplinieusis  Comitatuum  Sapremus 
Comes,  necnon  Sacratissimi  Priticipis,  ac  Domini  Domini  Ferdi- 
nandi  Tertíí,  deí  gratia  electi  romanorum  Imperatoris  semper  Augunti, 
ac  Germaniae,  Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Regis,  ArchidacÍB  Aastríae, 
Ducis  Burgundiáé  etc.  Consiliarius  Camerarius,  damus  pro  memorifl, 
quod  generosa  ac  magnifica  Domina  Maria,  Filia  spectabilis  ac  magni- 
íici  quondam  Domini  Georgii  Zediy  de  Rimazeech,  ex  generosa  ac  mag- 
nifica domina  Maria  Drugeth  de  Homonna,  consorte  sua  progenita,  coram 
nobis  personaliter  constituta,  per  modum  solennis  protestationis,  contra* 
dictionisi  revocationis  et  inhibitionis  nobis  significaro  et  detegere  curavit 
in  hunc  modum.  Quomodo  superioribusnonita  diu  praeteritis  tcmporibus, 
praelibata  Domina  Maria  Drugeth  de  praetacta  Homonna,  genitriz  utpotc 
sua,  ad  sinistram  et  malevolam  nonnuUorum  informationem  et  delatio- 
nem  iuiquam^  eandem  dominam  Protestantem,  nullis  suie  culpis  et  deoie- 
ritis  ita  ezigeutibus,  in  arcé  Murán  nuncupata,  sub  stricta  et  pláne  dara 
custodia  ac  detentíone  violenter  et  potentiose  retiuuisset,  eandemqae 
ezinde  non  aliter,  quam  datis  et  extractis  prius  ab  eadem  domina  prote- 
stante  coacte  et  invite,  certis  literis  reversalibus  sive  obligatoriis,  aub  cer- 
tis  módis  et  conditionum  cautelis  emauatis,  dimisisset  et  eliberasset ; 
quis  quidem  literas  reversales,  licet  praelibata  domina  protestáns,  io 
praenotata  sui  detentíone^  eidem  dominae  genitrici  suae,  contra  nutum 
spontaneamque  et  liberam  suam  voluntatero,  imo  coacte  ez  vi  pláne  adacta, 
dedisset  et  porrexisset,  seque  certis  conditionibus,  in  iiedem  litteris  deno- 
tatis  obligasset  et  obstrinzisset,  buiusmodique  literas  reversales,  sive  obli- 
gatorias,  dicta  domina  genitriz  sua  ab  eadem  domina  protestaute,  prae- 
vio  modo  eztorsisset,  tamen  quia  eadem  reversales  sive  obligatio  praeno- 
tata juribus  dictae  dominae  protestantis  modernis  et  futuris,  damnosa  et 
praejudiciosa  esset,  ob  hoc  eadem  domina  protestáns  sattageos  juribus  suis 
mature  et  commode  prospicere  eisdem  litteris  reversalibus,  qualitercan- 
que  et  sub  quibuscunque  conditionibus  emanatis,  iii  omnibus  suis  punctis 
clausulis  et  articulia  ac  iu  onini  sui  parte  contradizisset,  redamasset, 
easdemquc  revocasset,  cassusset,  annihilasset,  et  veluti  iuribus  snis  dam- 


A  3ZÉCHYEK  MURÁN YBAN.  3 1^3 

Ez  aviszály  is  kiegyenlittetett  csakhamar  s  Mária  már  néhány 
hó  múha  ismét  látogatást  tett  Marányban.  Anyja  mindinkább 
közeledni  érezte  halálát  s  nem  akart  egyik  gyermeke  átkával 
sírba  szállani.  Előbb  is  gyakran  gyöngélkedett  1633.  mart.  14-én 
Murányból  Eleiül  besztercebányai  bírótól  és  orvostól  a  gutaütés 
elleni  vizet  (Schlagwasser)  kér  egy  német  levélben.  ^)  Baja  akkor 
még  nem  igen  volt  komoly,  mert  az  orvosságot  inkább  jó 
emberei,  mint  maga  számára  kérte.  1640.  óta  azonban  levelei 
már  telvék  panaszszal.  Ez  évjul.  19-én  írja:  »Az  hitvány  nyavala 
igen  igen  elhatalmasodt  volt  rajtunk,  még  sem  épülhettünk  föl 
derekasan  belőle. «  Aug.  2-án  említi,  hogy  » lábaink  igenmegdagad- 
tanak,  mely  miatt  fájdalmat  is  szenvedünk.^  De  már  néhány  nap 
múlva  jobban  volt  s  Lipcsére  rándult  át.  Nov.  22-én  Pozsonyból 
dr.  Raguitól  két  tallér  ára  Mithridatát  hozatott,  »a  ki  jóféle 
ToIna,  nem  valami  régi.  Az  ő  kelme  (az  orvos)  maga  pecsétével, 
spanyol  viaszszal  pecsételje  s  ugy  adja  —  izente  Murányból  a 


Dosas  BQCcessivis  semper  temporíbus    viribuB    carituras    pronuuciassct ; 
quioimo  eandem   domÍDam  genitricem   suam,  ac  alios  quosvis,  ab  usu 
earandem  litteraram,  modo  praevio   extractarum  prohibuísset  ct  omnino 
iubibaisset.  Insuper  quod  si  dicta  domína  Maria  Dnigeth   de  Homonnat 
genitríz  Dt  praemittítnr  sua,  secandum  liberam,  si  quam  haberet^  aut  habi- 
tura esset,  per  legítimos  Regni  Hungáriáé  Reges,  tam  super  arcis  prae- 
notate  Marán,  quam  aliís  quibusvía,  ambitus  istius  Regni  Hungáriáé  bonis, 
ct  rebna  suíb  mobilibus,  cuiuscunque  materiéi  ezistentibus  dementer  sibí 
clargitam  dispositionem,  aut  extra  hoc,   qualitercunque   super  huiusce- 
modi  bonis,  et  rebus  mobilibus  ducta  rancore  et  odio  aliquali  erga  domi- 
nam  domínam  protestantem  et  vei  praecipue  ex  eo,  quod  si   baec   celeb- 
rata    protestatio  eidem  innotesceret  et  ad  notitiam  perveniret^    contra 
uianifestum  iuj  dictae  dominae  protestantis  aliquam  iam  defacto  celebras- 
<«ec,  aut  Buccessu  temporum  celebratura  esset  testamentariam  dispositio- 
nem,  vei   aliquam  quibuscunque  personis  fassiouem,   huíusmodi   quoque 
tam  testamentaríe  diapositioni  quam   fasaioni,   tam  iam   factis   quam  in 
IH)stenim  qnocunque  modo  et  sub  quibuscunque   conditionem   fírmis  sibi 
nocitttris  fíendÍB,    tanquam  aibi  nocivia  et  damnoaia    contradixiaaet,  recla- 
maeaet,    eaademque    in    omnibus  auia    punctia  revocasset   et  invalidaa- 
^t,  prout  contradixtt,  revoc^vit,  annifailavit,  iubilavit^  viribuaque  cari- 
turaa    pronunciavit    publice   et  manifeste    coram  nobia.  Harum   noatra- 
nim  vigore%t  testimonio    litterarum  jmediante.   Dátum  in   poasessioue 
Mihály  die  decíma  menaia  Octobria    Anno  domini  milleaimo  aexcentesimo 
qaadragesimo  primo  Comes  Joannea  Druget  de  Homonua.    m.  p.  (L.  S.) 
*)  Beazterczebányai  levéltár  F.  43 — 16.    Azt  írja   benne:   Denn 
wir  braocben  dasaelbe  nicht  alléin  vor  unaere  Notturft,  aondern  auch  für 
aodere  gute  Freind,  denn  ea  von  nothen  thut. 


314  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Posonyban  levő  Péchynek  —  kezébe  ^Kdnek,  Kd  pedig  jó  gond- 
viselés alatt  hozza  meg.«  Aztán  egész  Éva  lánya  lakodalmáig,  1641. 
februárig  ismét  tűrhető  állapotban  volt,  de  az  űt  fáradalmai  Lipcsé- 
ből —  hol  a  menyegzőt  tartották  —  Murányba  kissé  megvisel- 
ték. A  következő  évben  ^/  állapota  egyre  rosszabbra  fordult,  sőt 
septemberben  két  vejét  és  leányait  magához  rendelte.  Komolyan 
foglalkozott  végrendelete  elkészítésével  s  a  királytól  jószágaira 
nézve  szabad  rendelkezési  jogot  kért.  Ez  ügyben  külön  bizottság 
alkudozott  vele  PáliFy  Pál  gróf,  a  magyar  kamara  elnöke  alatt.  A 
bizottság  előterjesztésére  ő  felsége  1643.  april  26-án  állí